Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-23 / 275. szám

cminbat, 1957. november 33. .3. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14—16-i, moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozat (Folytatás a 2. oldalról) kommunista és munkáspártok nézetetnek egységét a szocialista forradalom és a szocialista építés alapkérdéseiben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalata teljes mértékben igazolta a marxista-leninista elmélet azon tételének helyességét, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamata egy sor olyan fő törvényszerűségre épül, amely mindazon országra jellemző, amelyek a szocialista útra léptek. Ezek a törvényszerűségek mindenütt érvényesülnek a nemzeti sajátosságok és hagyományok azon nagy, történelmileg kialakult különbözősége meilett is, amelyet feltétlenül számításba kell venni. Ilyen közös törvényszerűség; a dolgozó tömegek vezetője, a munkásosztály, melynek magvát a marxista—leninista párt alkotja, ennek a vezetése érvényesül a proletárforradalom bármilyen formájú véghezvitelében és a proletárdiktatúra akármilyen formájú megteremtésében; a munkásosztály szövetsége a parasztság alapvető tömegeivel és a dolgozók egyéb rétegeivel; a kapitalista tulajdon felszámolása és az alapvető termelő eszközök társadalmi tulajdonba vétele; a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása; a népgazdaság tervszerű fejlesztése, amely a szocializmus és a kommunizmus felépítésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul; a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és a kultúra területén, valamint nagyszámú, a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű értelmiség megteremtése; a nemzeti elnyomás felszámolása és a népek közötti egyenjogúság, testvéri barátság megteremtése; á szocializmus vívmányainak védelme a külső és belső ellenség támadásaival szemben; az adott ország munkásosztályának szolidaritása más országok munkásosztályával, vagyis — a proletár nemzetköziség. A marxizmus—leninizmus megköveteli a szocialista forradalom és a szocialista építés közös elveinek minden ország konkrét történelmi viszonyaitól függő, alkotó alkalmazását, s elvett más országok kommunista pártjai politikájának és taktikájának mechanikus másolását. V; I. Lenin több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus alapvető elveit feltétlenül helyesen kell alkalmazni az adott nemzet, az adott nemzeti állam sajátosságainak megfelelően. Ha a Proletár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, feltétlenül elszakad az élettől, a tömegektől, s ez feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének; és fordítva: Jen sajátosságok szerepének eltúlzása, a nemzeti sajátossások címén való. eltérés a szocialista forradalomról és a szocialista építésről szóló általános marxista—leninista alapelvektől szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus "gyének. Az Értekezlet részvevőinek véleménye szerint 'eltétlenül szükséges, hogy egyidejűleg harcoljunk mindkét törekvés ellen. A szocialista országok kommunista « munkáspártjainak szilárdan azt az elvet kell követnők, hogy a marxizmus—lemnizmus általános alapelveit 0fszugaikban a forradalom és az építés konkrét gyakorlatául kapcsolják össze, alkotódd'' alkalmazzák a szocialista mrradalom és a szocialista építés általános törvényszegéseit a saját országai k® meglevő konkrét viszohyoknak megfelelően és tabujának egymástól, cseréljék k' tapasztalataikat. A szoeia'sta építés élettapasztalatok 'a' igazolt közös törvényszerűségeinek alkotó alkalmazása, a szocialista építés termáinak és módszereinek 'altozatossága különböző origókban — kollektív hozzájárulás a marxizmus—leninizmus elméletéhez. A marxizmus—leninizmus elméleti alapja a dialektikus materializmus. Ez a világnézet a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás fejlődésének általános törvényét tükrözi. Ez a világnézet alkalmazható a múltra, a jelenre és a jövőre. A dialektikus materializmussal szembenáll a metafizika és az idealizmus. Ha a marxista politikai párt a kérdések vizsgálatában nem a dialekt ikából és a materializmusból indul ki, ez egyoldalúságot, szubjektivizmust, az emberi gondolat megcsontosodását, a gyakorlattól való elszakadást és azt eredményezi, hogy e párt elveszti arra való képességét, hogy megfelelően elemezze a dolgokat és jelenségeket, ami revizionista vagy dogmatikus hibákhoz vezet és hibákat idéz elő a politikában is. A dialektikus materializmus gyakorlati munkában való alkalmazása, a káderek és a széles tömegek marxista— leninista szellemben való nevelése — ez a kommunista és munkáspártok egyik időszerű feladata. A jelen időszakban nasv jelentőségű a munkás- és kommunista mozgalomban meglevő opportunista irányzatok ellen vívott harc fokozása. Az Értekezlet hangsúlyozza a revizionizmus és a dogmatizimus határozott leküzdésének feltétlen szükségességét a kommunista és munkáspártok soraiban. A revizionizmus és dogmatizmus a munkás- és kommunista mozgalomban mind a múltban. mind a jelenben nemzetközi jellegű. A dogmatizmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus—leninizmus elméletének fejlődését és alkotó alkalmazását a konkrét.- változó viszonyok között, a konkrét helyzet tanulmányozását idézetekkel és betűrágással helyettesíti, a pártot elszakítja a tömegektől. A széles tömegektől elszakadt. a szektarianizmusba zárkózott párt semmilyen körülmények között sem viheti győzelemre a munkásosztály ügyét. A dogmatizmus elítélése mellett a kommunista oártok úgv vélik, hogy a ielenlegi viszonyok között a fő veszély a revizionizmus. más szóval a jobboldali opportunizmus mint a burzsoá ideológia megjelenési formáia. amely bénítia a munkásosztály forradalmi eneraiáiát és a kapitalizmus megőrzését. vagy visszaállítását követeli. A dogmatizmus és a szektásság azonban egvik. vagy másik párt fejlődésének egyes szakaszaiban a fő veszélyt képezheti. Mindegyik kommunista párt maga határozza meg. hogy az adott időben számára mi a íő veszély. Meg kell iegyezni. hogy a munkásosztály számára a hatalom megragadása a forradalomnak csak a kezdete, nem pedig befeiezése. A hatalom meghódítása után a munkásosztály előtt nagy feladatok állanak: a népgazdaság szocialista átalakítása és a szocializmus gazdasági és technikai bázisának megteremtése. Ugyanakkor a megdöntött burzsoázia mindig a restaurációra törekszik: a burzsoáziának, a kispolgárságnak és azok értelmiségének még nagy befolyása van a társadalomban. Ezért a „ki kit győz le" — a kapitalizmus vagy a szocializmus kérdésének eldöntése elég hoszszú időt kíván. A burzsoá befolyás megléte a revizionizmus belső erőforrása, az imperialista nvomás előtti kapituláció pedig a revizionizmus külső erőforrása. A ieleníegi revizionizmus arra törekszik, hogy leiárassa a marxizmus—leninizmus nagy tanítását, melyet ..elavultnak" nyilvánít és kiielenti. hogy korunkban a marxizmus—leninizmus elveszítette ielentőségét a társadalmi feilődés szempontiából. A revizionisták arra törekednek. hogv megöljék a marxizmus forradalmi lelkét, megrendítsék a munkásosztálynak és a dolgozó népnek a szocializmusba vetett hitét. Elutasítják azt, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet ideién történelmileg szükségszerű a proletárdiktatúra, tagadiák a marxista—leninista párt vezető szerepét, tagadiák a proletár nemzetköziség elvét, követelik a pártépítés alapvető lenini elveinek, mindenekelőtt a demokratikus centralizmusnak az elvetését, azt követelik. hogv a kommunista párt harcos forradalmi szervezetből valamilyen vitaklubhoz hasonló szervezetté változzék át. A nemzetközi kommunista mozgalom egész tapasztalata arra tanít, hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építése Során feladataink sikeres megoldásának feltétlen záloga az. hogv a kommunista és munkáspártok határozottan megvédjék soraik marxista—leninista egységét, ne tűrjenek frakciókat és csoportosulásokat. amelyek aláássák ezt az egységet. IV. A kommunista és munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állnak. Ezek megoldásához nemcsak maguknak a kommunista és munkáspártok összeforrottságára van szükség, hanem az egész munkásosztály tömörülésére is. a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére. valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség összefogására, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülésére. Napjainkban az egész világon a legfontosabb feladat a béke védelméért való harc. Valamennyi ország kommunista és munkáspártjai a legszélesebb méretű közös akciókra törekednek minden békeszerető, háborút ellenző erővel. Az Értekezlet részvevői kiielentik. hogv támogatják minden olyan állam, párt. szervezet, mozgalom és egyes személv erőfeszítéseit, amely, illetve aki a béke mellett. a háború ellen foglal állást. a békés egymás mellett élésért, az európai és ázsiai kollektív biztonság létrehozásáért. a fe*werkezés csökkentéséért. a nukleáris fegyverek alkalmazásának és kísérleteinek betiltásáért száll síkra. A kommunista és munkáspártok hűen védelmezik minden ország népeinek nemzeti és demokratikus érdekeit. Sok ország munkásosztálya és népe előtt még mindig a nemzeti függetlenségért. a gyarmati agresszió és a feudális elnyomás ellen vívott harc történelmi feladatai állanak. Itt az a kérdés vetődik fel. hogy szükség van a munkások, parasztok, városi kispolgárok, a nemzeti burzsoázia és más hazafias demokratikus erők egvséges frontjának megteremtésére az imperializmus és a feudalizmus ellen. Sok ténv bizonyítja. hogy minél szélesebb és erősebb a különféle hazafias és demokratikus erők összefogása, annál biztosabb a győzelem a közös harcban. A munkásosztály és a néptömegek a háborús veszély ellen küzdve, létérdekeikért harcolva, a legélesebben egyre inkább a tőke nagy monopolista csoportjai ellen lépnek fel, a fegyverkezési hajsza fő okozói, az új világháborút előkészítő tervek szerzői és sugalmazói ellen, az agresszió és a reakció oszlopa ellen. A monopóliumok e szűk csoportjának érdekei és politikája egyre inkább ellentétbe kerül nemcsak a munkásosztály érdekeivel, hanem a kapitalista társadalom többi rétegeinek érdekeivel — a parasztság, az értelmiség, a városi kis. és középburzsoázia érdekeivel is. Azokban a kapitalista országokban, amelyeket az amerikai monopóliumok igyekeznek maguk alá rendelni, s azokban az országokban, amelyek az amerikai gazdasági és katonai terjeszkedés politikájától szenvednek, létrejönnek az objektív feltételek ahhoz, hogv a munkásosztály és forradalmi pártja vezetése alatt a nép legszélesebb rétegei egyesiilienek a békeharcra, a nemzeti függetlenség és demokratikus szabadságjogok védelméért vívott harcra, a dolgozók életfeltételeinek javításáért. a radfká'is agrárreformok végrehajtásáért, a nemzeti eláruló mennnáliuruo1- telibatalmának rne ed ürítésé ért A nemzetközi küzdőtéren a szocializmus iavára végbement mélvreható történelmi változásokkal és az erőviszonyok gyökeres eltolódásával kapcsolatban, annak eredményeként, hogy a szocializmus eszméjének vonzóereje nagyon megnőtt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség körében, a szocializmus győzelmének kedvezőbb feltételei jönnek létre. Különböző országokban a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formái különfélék lehetnek. A munkásosztály és élcsapata, a marxista—leninista párt arra törekszik, hogy békés módon valósítsa meg a szocialista forradalmat. Ennek a lehetőségnek a valóraváltása megfelelne a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekeinek. Korunk viszonyai közt az élcsapata vezette munkásosztálynak egy sor kapitalista országban megvan a lehetősége arra, hogy a munkásegység és a népfront alapján, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai együttműködésének más lehetséges formái alapján egyesítse a nép többségét, polgárháború nélkül hódítsa meg az államhatalmat és biztosítsa az alapvető termelő eszközöknek a nép kezébe juttatását. A nép többségére támaszkodva és határozottan visszautasítva az opportunista elemeket, amelyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal és földesurakkal való egyezkedés politikájáról, a munkásosztálynak megvan a lehetősége, hogy vereséget mérjen a reakciós népellenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parlamentben, a parlamentet a burzsoá osztályérdekeket szolgáló eszközből a dolgozó népet szolgáló eszközzé változtassa, parlamenten kívüli széles tömegharcot bontakoztasson ki, megtörje a reakciós erők ellenállását és megteremtse a szükséges feltételeket a szocialista forradalom békés megvalósításához. Mindez csak a munkások, a paraszti tömegek és a városi középrétegeknek a monopolista nagytőke, a reakció ellen, a mélyreható társadalmi reformokért, a békéért és a szocializmusért vívott osztályharcának széleskörű állandó fejlesztése útján válik majd lehetővé. Olyan viszonyok között, amikor a kizsákmányoló osztályok a nép elleni erőszakhoz folyamodnak, feltétlenül számolni kell a második lehetőséggel is — a szocializmusba való nem békés átmenet lehetőségével. A leninizmus azt tanítja, és a történelmi tapasztalat megerősíti, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. Ilyen körülmények között az osztályharc hevességének foka és formája nem annyira a proletariátustól függ majd, hanem attól, hogy a reakciós körök milyen mértékben állnak ellen a nép túlnyomó többsége akaratának, hogy ezek a körök milyen erőszakot alkalmaznak a szocializmusért vívott harc egyik vagy másik szakaszán. A szocializmusba való átmenet ilyen vagy olyan módjának reális lehetőségét minden egyes országban a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg. Mind a dolgozók életkörülményeinek javításáért, demokratikus jogaik kiszélesítéséért és megőrzéséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért és védelmezéséért, a népek közötti békéért folytatott harcban, mind pedig a hatalom meghódításáért és a szocializmus felépítéséért vívott küzdelemben a kommunista pártok a szocialista pártokkal való együttműködés megteremtése mellett szállnak síkra. Annak ellenére, hogy a szocialista pártok jobboldali vezetői minden eszközzel akadályozni igyekeznek ezt az együttműködést, a kommunisták és a szocialisták közötti együttműködés lehetőségei sok kérdésben mégis növekednek. A kommunista és a szocialista pártok között meglevő ideológiai különbség nem lehet akadálya az akcióegység létrehozásának sok olyan időszerű kérdésben, amely jelenleg a munkásmozgalom előtt áll. A szocialista országokban, ahol a munkásosztály a kezébe vette a hatalmat, a kommunista és munkáspártoknak, amelyek minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy szoros kapcsolatot teremtsenek a legszélesebb tömegekkel, egész tevékenységükben állandóan a néptömegekre kell támaszkodniok, a szocializmus építését és védelmezését a dolgozó milliók ügyévé kell tenniök, akik mélyen átérzik azon helyzetüket, hogy ők az ország gazdái. A széles néptömegek aktivitása és alkotó kezdeményezésének fokozása, a néptömegek tömörítése a szocialista rend erősítése és a szocialista építés fejlesztése céljából nagy jelentőségűek azok a lépések, amelyeket a szocialista államok az utóbbi években tettek a szocialista demokrácia kiszélesítése és a kritika és önkritika kibontakoztatása terén. Ahhoz, hogy létrejöjjön a munkásosztály akcióképes egysége, hogy egybeforraszszunk minden dolgozót és az egész haladó emberiséget, hogy összefogjuk az egész világ szabadságszerető és békeszerető erőit, kétségkívül mindenekelőtt az szükséges, hogy a kommunista és munkáspártok erősítsék soraik egységét és tegyék szorosabbá minden ország kommunista és munkáspártjainak tömörülését. Ez a tömörülés a magja a szélesebbkörű öszszefogásnak, legfőbb biztosítéka a munkásosztály ügye győzelmének. A kommunista és munkáspártokra különösen nagy történelmi felelősség hárul a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom sorsáért. Az Értekezleten részvevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a szocialista államok családjának további tömörítése érdekében, a nemzetközi munkásmozgalom, a béke és a szocializmus érdekében fáradhatatlanul erősítik egységüket és elvtársi szolidaritásukat. Az Értekezlet megelégedéssel állapítja meg, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom megnövekedett, hogy kiállt sok és komoly megpróbáltatást, s számos kiemelkedő győzelmet aratott. A kommunisták világméretekben tetteikkel is bebizonyították a dolgozóknak a marxista—leninista elmélet életképességét, azt, hogy nemcsak propagálni tudják, hanem a legnehezebb körülmények között is valóra tudják váltani a szocializmus nagy eszményeit. Mint minden haladó mozgalom az emberiség történelmében, a kommunista mozgalom is elkerülhetetlenül nehézségekkel és zökkenőkkel találkozik a maga útján, De mint a múltban és a jelenben — a jövőben sem változtathatja meg semmilyen nehézség és zökkenő a tör-: ténelmi fejlődés objektív törvényszerűségeit, nem törheti meg a munkásosztálynak azon nagy elhatározását; hogy átalakítsa a régi világot és új világot teremtsen. Amióta a kommunisták a harc színterére léptek, a reakciós erők uszításának és üldözésének vannak kitéve; de a kommunista mozgalom hősiesen visszaveri rohamaikat és a megpróbáltatásokból még erősebben, még edzettebben. kerül ki. A reakciós imperialista erők ama kísérleteire, hogy megakadályozzák az emberi társadalom fejlődését az új korszak felé, a kommunisták egységük és egybeforrottságuk to-í vábbi megszilárdításával válaszolnak. Az imperializmusnak a kommunizmus úgynevezett »válságáról« szóló ostoba állításai ellenére a kommunista mozgalom növekszik és erősödik. Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai nemcsak az SZKP és a Szovjetunióban folyó kommunista építés számára nagy jelentőségűek, hanem új szakasz kezdete a nemzetközi kommunista mozgalomban, előmozdítva annak továbbfejlődését a marxizmus—leninizmus alapján. Kína, Franciaország, Olaszország és más országok kommunista pártjainak az utóbbi időben sikeresen megtartott kongresszusai meggyőzően demonstrálták a párt sorainak 'egységét és összeforrottságát, hűségét a proletár nemzetköziség eszméi iránt. A kommunista és munkáspártok képviselőinek jelen Értekezlete a kommunista mozgalom nemzetközi összeforrottságáról is tanúskodik. Az Értekezlet részvevői a véleménycsere során arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi viszonyok között a vezetők kétoldali találkozói és a kétoldali kölcsönös információcsere mellett az időszerű kérdések megvitatása, a tapasztalatcsere, egymás nézeteinek és állásfoglalásainak a megismerése céljából, a béke, a demokrácia és a szocializmus közös céljaiért vívott együttes harc összeegyeztetése érdekében célszerű a kommunista és munkáspártok szélesebb körű értekezletét szükség szerint megtartani. Az Értekezlet részvevői egyhangúlag kifejezik azon szilárd meggyőződésüket, hogy tömörítve soraikat és ezen az alapon tömörítve valamennyi ország munkásosztályát és népeit, a kommunista és munkáspártok kétségtelenül leküzdenek minden akadályt, amely a haladás útjában áll és közelebb hozzák a béke, a demokrácia és a szocializmus új, nagy, világméretű győzelmét. Megkezdte tanácskozását az országos műszaki oktatási konferencia* Pénteken reggel a ME'IESZ Rudas László utcai székházában az ország különböző részeiből mintegy ötszáz küldött jött ősz sze, hogy kétnapos konferencián megvitassa a műszaki oktatás eddigi eredményeit és a további feladatokat. Eljöttek n tanácskozásra szovjet, lengyel, csehszlovák, román és német szakemberek is. Hevesi Gyula, a METESZ elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Szigeti József, a művelődésügyi miniszter első helyettese mondott megnyitó bei szedet;