Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

4 Vasárnap, 1957. oktűbsr SUDU taiUe BULGÁRIAI f£ HTOK U. a szófiai állomás amo^ iyan vidéki magyar mezőváros képét Idézte eUbénk régi, sárgás falaival. Hanem a bevezető út mér igazi világvárost sejtetett Itt is, ott is vén hajlékokat bontottak az út két oldalán. Számtalan helyen szélesítik, idomítják ily módon Szófiában az utcákat az egyre növekvő járműforgalomhoz igazítva azokat Hatnapi Szófiában tanyázásunk Idején többször elsétáltam az állomás felé is, hisz építők közt nőttem fel, s különösen izgat az építkezések dolga. Később a várnai üdülök építését is alkalmam volt megfigyelni. Hát bizony, sokkal szorgalmasabban és precízebben dolgoznak a bolgár kőfaragók, kőművesek, mint manapság a mieink. Pontos, masszív s tetszetős falak emelkednek boszorkányos gyorsasággal a kezük nyomén. Azt is hozzá kell azonban fűznöm, hogy az épületasztalosok és a lakatosok nyomukban sem jártak a kőműveseknek: összekapkodták a munkát Szófiában ls, Várnában ls. A tengerre nyíló hangulatos társalgó ajtaját például kalákában kellett nyitogatnunk s csukogatnunk. Nem ls szólva az ajtózárakról. Az egyik reggelen kézzellábbal hadonászva magyarázta Berda Jóska bécsi a várnai portásnak, hogy rossz a szobája zárja, javítsák 'meg. Hamarosan teljesítették kívánságát: délután huzamosan kalapált, csattogtatott a záron valami lakatos-féle. Meg is javította oly pompásan, hogy Berda könnyedén hatolt be aznap este szobájába. Igenám, csakhogy délután újfajta vörösbort fedezett fel valamelyik kantlnban, s tolmácsunkat és engem is meg Az utóbbi években restaurált szófiai Alexander Nevszky székesegyház akart kínálni belőle. De a megjavított ajtózár rendületlenül ellenállt, saját szobája rabja maradt Berda, noha a magyarok Istene után a pravoszláv égieket, s a szomszédos törökök Allah ját ls felemlegette, s végül is az Olimpuszon kötött ki, Zeusz atyához fohászkodva szorultságában. Süket istenfülekre talált szava.:. — Attól való félelmében, hogy sosem Láthatja többé az újpesti kiskocsmákat, kemény ököllel kezdett dörömbölni Jóska bécsi, úgyhogy a közeli szobában habozás nélkül ugrottunk talpra veszteg-hevertünkből, s iszkoltunk segítségére. Bizony, bele kellett törnünk a kulcsot a "megjavított* zárba, úgy szabadítottuk kl az ízes ételek s italok öreg költőjét, akit akkorára már úgy ellepett a verejték, mintha a Fekete-tengerben fürdött volna ruhástól. A nagy ijedtségre inni kellett. Meg ls kerestük becsülettel Berda burgundivöröstől kotyogó ílaskájának fenekét. Í J a már az épületekről 11 esik szó, hadd mondjam el, hogy Szófiában mindjárt a második napon felkerestünk két nevezetes épületet. A tündéri parkokkal és művészietlen mellszobrokkal sűrített főváros szivében pompázik (tarcsú oszlopokkal ékes bejáratával a Nemzeti Könyvtár épülete. Tágas, modern csarnok, számtalan kutatószoba, s tiszta, gazdagon berendezett olvasótermek teszik otthonossá az épületet. A könyvtár fejlődésére jellemző, hogy 1939-ben 25 ezer, — 1954-ben pedig 211 ezer olvasója volt. Az 1954. év könyvállománya: 361 605 kötet könyv, 88 540 periodikus kiadvány. 10 202 ősnyomtatvány. 8400 kotta. Az összes állomány 488 810. Az. értékéé, réttl kéziratok száma 4448. A könvvtár élén tudományoe tanács áll. s a könyvek feldolgozása a legmodernebb szisztéma szerint történik. Kánikulának tó beillő délelőttön kukkantottunk be az épületbe, mégsem nyithattunk olyan helyiségébe. melyben ne szorgoskodott volna egy-egv olvasó. — vagv kutató tudós. Balassitól, Gsokonatn, Petőfin keresztül Ady, s József Attila köteteiig minden Jelentős költőnk, írónk magyar nyelvű művét ls meglelhettük egyéb fordítások mellett. (Sajnos, a bolgárra történő fordítások, bolgár írótársaink véleménye szerint jórészt színvonaltalanok.) Élő íróink művei közül Szabó Pál Talpalatnyi földjének bolgár fordítása a legkapósabb. Czófia legszebb, s legnagyobb temploma az Alexander Nevszky székesegyház. Alapja 562 méter magasan fekszik a tenger szintje felett. 1882-ben kezdtek a megépítéséhez; 1904ben és 22-ben folytatták intenzívebben. de még 24-től is, szinte a legutóbbi évekig dolgoztak rajta iparművészek: harminc szovjet, tizenhat bolgár és egy cseh freskófestő szorgoskodott a belső csinjén. A freskók csodálatosak, elmondhatatlanul szépek, s tudatos művészettel, megtévesztőén archaizáltak. Olyan benyomást keltenek, mintha, több száz éves patinás műremekkel lenne tele a templomfal. Várnából visszajövet egy vecsemyét ls sikerült meghallgatnunk. Néhány nagyszakállú, díszes miseruhába bújt pópa többször hatalmasan az orrunk alá csapott a füstölővel, mégsem bántuk meg a látogatást, mert az orgonakíséret nélkül szereplő templomi kórus szólóénekesei és tagjai az európai operaházak szintjén, gyönyörűen énekeltek. Egyébként a bolgár pravoszláv papság sokkal hazafiasabb, s közelebb álló a nép ügyéhez, mint — tisztelet a kivételnek — a mi paplalnk. Többen közülük hű segítői voltak a partizánmozgalmaknak. Sosem voltak különösebben vagyonosak, ebből eredően politikai befolyásuk a múltban sem lehetett túlzott. Közvetlenebbek és sokkal kedélyesebbek a magyar papoknál. (Folytatjuk.) Ahol háromszázharminc embert neveltek eddig szakmára. Látogatás a Csongrád megyal állami Erdőgazdaság ásotthalmi erdöszafciskolálában Mikor a gépkocsi bekanyarodik az évszázados fák övezte útra, s feltűnik a tiszta, fehér épület, inkább szanatóriumra gondolunk, mint iskolára. Pedig most éppen oktatás folyik. Az ország egyetlen olyan iskolája ez, ahol az erdőgazdasággal kapcsolatban mindenfajta gépi berendezést ismertetnek. S ennek megfelelően az intézet rendkívüli fontosságú. A* egész ország területéről, Nyíregyházától Pécsig és Gödöllőtől Szombathelyig mintegy harminckét erdőgazdaságból küldtek munkásokat az ásotthalmi iskolába. Nem kell bővebben fejtegetni, milyen jelentőségű az intézmény munkája: egyik legdrágább kincsünk, a fa gazdaságos, szakszerű, modern, kezelését ismerteti meg a hallgatókkal. A „műsor" változatos A tanteremben éppen motortan óra folyik. Az egyik fő tantárgyuk, de ezenkívül villamos? ság, fahasználat-tan, üzemvezetés, számtan, mértan és balesetelhárítás is szerepel a "műsoron*. — Bizony, elég megfeszített munkát kell végeznünk ' mondja Várfalvi János, az intézet vezetője. — Háromhónapos a tanfolyam, s ezalatt szakembereket, villamossági gépekkel bánni tudó munkásokat kell képeznünk. Ezért a napi ötrás elméleti oktatást délutáni gyakorlati munkával egészítjük ki: amit délelőtt megtanulnak elméletben azt a nap folyamán a gépek mellett realizáljuk. Kapunk is mindjárt az alkalmon, s megnézzük a tanműhelyt. Bár a megfelelő gépek nem állnak teljes mennyiségben rendelkezésre (panaszkodik is miatta Pósa János oktató), a gyakorlati munka alapjait mégis elsajátítják itt a hallgatók. Gyönyörű környezetben Nem érdektelen elmondanunk: kivétel nélkül kétkezi munkások tanulnak itt, akik A szófial Nemzeti Könyvtár eddig kézierővel végezték igen nehéz munkájukat, a most bárom hónap után — igaz, hogy nagyon sokat kell tanulniok — erdőgazdasági gépkezelőkként hagyják el az iskolát, szakemberek lesznek. Megéri a tanulás: háromszázharminc embert nevelt a szakmára eddig az ásotthalmi erdőszakiskola és kétezer forinton alul egy sem keres, sőt volt olyan, aki a kétezernyolcgzáz forintot is elérte. És talán az országban nincs még egy olyan iskola, ahol ilyen gyönyörű, egészséges környezetben dolgozhatnának a tanulók. Ellátásuk is megfelelő: ott főznek a helyszínen és igy mindig frtsg ételt kapnak. Egyszerű, de tiszta hálóhelyek, fürdési lehetőség biztosítják még a kellemos otthont és jó tanulást. Filmvetítés, múzeum A legjobban pedig egy kitűnő megoldás tetszett nekünk: hetenként mozivetítést tartanak saját keskenvszalagú gépükön. Itt a szakmával kapcsolatos kisfilmek, a balesctelhárltásra vonatkozó oktatófilmek kerülnek vetítésre, s ha a hallgatók nem értenek meg valamit, ez a szemléletes — és ismételhető — módszer legjobb tanítójuk. — Jöjjfln, nézze meg múzeumunkat, legalább dicsekszünk egy kicsit — invitál nevetve Várfalvi elvtárs, s beballagunk a százéves épületbe. Ilyet is keveset láttunk. Iparművészeti értékkel biró modellek, kitömött medve, őzek, gyönyörű agancsok, az erdő ragadozói és ritka madárfajták — úgy tárulnak elénk, mint egy plasztikus állatkert. Egyedülálló az állalnyom- és ürülék-gyűjtemény, mely kitűnően szemlélteti az egyes állatok jellegzetességeit, könnyűvé teszi nyomaik felismerését. A hallgatók természetesen látogatják a rendkívül értékes és hasznos múzeumot és itt is igen sokat tanulnak. Egy kis üröm Mikor kifelé sétálunk, csak a j legteljesebb elismeréssel tudtam ! beszélni oz intézetről. De Pésa tanár kissé "lehűtött*. — Van azért itt még elég sok baj. Az Országos Erdészeti FőI igazgatóságnak többet kellene törődnie ezzel az egyedülálló, nagyfontosságú intézménnyel. Hiszen sokáig azt sem tudtuk: itt maradunk-e, vagy áttelepítik az P"ész iskolát. Ez a bizonytalanság persze nem a legkedvezőbben befolyásolta munkánkat. — Éppen erről akartam beszélni — veszi át a szót Várfalvi elvtárs. — Ketten vagyunk Pósa kollegámmal, s nekünk kell végroni a tanítást, felügyeletet adminisztrációt Pedig nem könnyű 36 embert irányítani, az anyaggal megismertetni, s munkájukat állandóan figyelemmel kisérni. Legalább egy mű? vezetőt kapnánk, aki a gépek szerelését és tisztítását végezné addig, amíg a hallgatók ezt maguk is meg nem tanulják. Mert ez időszerint — ezt is kettőnknek kell megcsinálni. — Ne értsen félre, mi nem akarunk szabadulni a munkától — mondja Pósa elvtárs. — De úgy érezzük, ilyen "kapneitás* mellett nem tudunk minden te? riileten teljesértékű munkát vét gezni. Hiábo. nincsen öröm üröm nélkül. De azért nagyobb baj sincs. Kisebb szervezési hibáitól függetlenül az ásottbaimi erdőszakiskola kitűnően végzi orszá? gns fontosságú munkáját. - F - 1 Jövőre felépül Csehszlovákia legnagyobb alumínium kombinátja A Pozsony—Kassa vasútvonal mentén, a festői szépsggü Garam-folyó völgyében, Ziáv község közelében 1951 őszén hozzáláttak Csehszlovákia legnagyobb kohókombinátjának építéséhez. Ma már Szlovákia egykor legszegényebb vidékén büszkén emelkedik a magasba a Csehszlovákia alumínium-szükségletét biztosító hatalmás üzem. Ziár község lakóinak száma az üzem növekedésével, fejlődésével párhuzamosan emelkedett. Az alig háromezer lakosú községbe 1951 óta több mint négyezer "új lakó* érkezett. Az alumíniumkombinát teljes üzembehelyezéséig, vagyis 1958-ig Zlác község lakóinak száma 12 ezerre emelkedik. Berlini üzemek kitüntetése Csütörtökön Berlinben GásJ pár Sándor, a Lipcsében járt magyar szakszervezeti küldöttség vezetője kormányunk megbízásából kétszáz berlini üzemben oklevél-kitüntetéseket osztott ki azért a segítségért, amelyet ezek az üzemek a magyar népnek nyújtottak. Gáspár Sárkor az oklevelek átadásakor köszönetet mondott az NDK dolgozóinak az ellenforradalom nlatt és után nyújtott anyagi és erkölcsi segítségért. "Méltók leszünk bizalmatokra és szolidaritástokra, éberen fogjuk védelmezni és óvni szocialista vívmányainkat* —• jelentette ki Gáspár Sándor(194) ... . — Tyúklevest — mondta utána a főhadnagy, is a fejthez kapott. — - Igenis, jelentem alássan, óberloitnaru ur, tyúklevest, vettem is hagymát meg üt deka nudlit. Itt van kérem minden. Itt ebben a zsebemben a hagyma, ebben meg a nudli, Sónk a-, van a: irodán és borsunk is. Nem volt mas hátra, mint hogy egy tyúkot vegyek hozza. Bementeni hát az állomáson túl Mstarcsára. Az tulajdonltéppen egy falu, mintha nem is volna város, pedig az első utcára ki van írva, hogy Kistarcsa város. Végigmentem az első utcán, kertes utca volt, aztán a másodikon, a harmadikon, a negyediken, az ötödiken, a hatodikon, a hetediken, a nyolcadikon, a kilencediken, a tizediken, a tizenegyediken, végül a tizenharmadik utcának a legvégén, ahol egy házacska után már a mező kezdődőit, egy egész csorda baromfi legelt és sétált. Odamentem hozzájuk és kiválasztottam a legnagyobbat, a legsúlyosabbat, tessék csak megtrkinteni. óberlajtnant úr kérem, ez tiszta zsír, meg se kell tapogatni, rőgtőn látszik az első pillantásra, hogy ennek bőven szórták a magol, fgy hát megfogtam egészen nyilvánosan, a lakosság jelenlétében, amely elkezdett velem magyarul ordítozni, a lábánál fogva tartottam és megkérdeztem néhány embertől csehül és németül is. hogy Iáé ez a tyúk. hogy megvásárolhassam, amikor abból a szélső házacskából egyszerre csali kirohant egy ember (gy asszonnyal cs elkezdett szidni engem előbb magyarul és aztán ncmrtiil. hogy én fényes nappal elloptam neki a tyúkját. En megmondtam neki, hogy ne kiabáljon velem, én azért vagyok ideküldve, hogy azt a tyúkot megvegyem az óberlajtnant úmak, és elmetéltem neki, hogy mi a helyzet. Es ez a tyúk, ahogy a lábánál fogtam, egyszerre csalt elkezdett csapkodni a szárnyával és el akart repülni, és ahogy olyan könnyedén tartottam, felemelte a kezemet és nz orrára akart ülni a gazdájának. 0 meg mindjárt elkezdett kiabálni, hogy én őt szájon vágtam azzal a tyúkkal. Az asszony is visított valamit és folyton azt kiabálta u tyúknak: "Puta, puta. puta, putri*. Erre valami hülyék, al;ik nem értették a dolgot, rám hozlak egy honvéd őrjáratot, és én magam kértem őket. hogy jöjjenek velem az állonuisparancsnokságra, hogy kiderüljön az ártatlanságom, mint eső után a mennybolt. De azzal a lajtnant úrral, aki ügyeletes volt, nem lehetett beszélni, még akkor se. amikor megkérte, hogy kérdezze meg az óberlajtnant úrtól, igaz-e. hogy oda tetszett küldeni, hogy vegyek valami rendes ennivalót. Még rám kiáltott, hogy fogjam he a pofámat, mert azt mondja, anélkül is egy erős ág meg egy kőtél néz ki a szememhői. Biztosan nagyon rossz hangulatban volt, mert azt mondta, hogy ilyen dagadt csak az a katona lehet, amelyik lop és rabok Azt mondja, van már az állomáson több ilyen panasz, tegnapelőtt állítólag elveszett valahol a szomszédságban rgy pulykakakas, és amikor erre én azt mondtam, hogy akkor mi még Győrben voltunk, fí azt mondta, hogy nála semmire se megyek az ilyen kifogásokkal. Úgyhogy az óberlajtnant úrhoz küldtek, és még rám kiabált rgy őrvezető, mert nem vettem őt észre, hagy mi az, nem tudom, kivel állok szemben? En azt mondtam neki. hagy tudom. c» igy gefrriter. ha a vadászoknál volna, alilior liatrollfílhrer volna, a tüzérrlmél pedig óberkanonttr. — Svejk mondta egy kis hallgatás után kukás főhadnagy —, magának már annyi esete és balesete volt, vagy ahogy maga mondja, annyi »tévedése« és »félreértése*, hogy egyszer talán mégiscsak kisegíti magát a malőrjeiből egy erős kőtél, amit teljes katonai díszpompával, a négyszög közepén tesznek majd a nyakára. Érti? — Igenis, óberlajtnant úr, jelentem alássan, a négyszög, vagyis az úgynevezett geschlossen batalion négy századból áll, de kivételes esetekben három vagy öt századból is állhat. Nem tetszik parancsolni, óberlajtnant úr. egy kicsit több nudlit a tyúklevesbe, hogy sűrűbb legyen? — Svejlt, én azt parancsolom, hogy [fin/fln el Innen a tyúkjával egyittt, különben a fejéhez vágom, maga hülye, maga . .. — Parancsára, óberlajtnant úr, de zellert, jelentem alássan, nem találtam, is sárgarépát se! Beleleszek egy kis hrum . . Svejk nem tudta hozzátenni, hogy »plit*. mert a tyúkkal együtt kiröpült a törtsvagon elé. Lukás főhadnagy egyhaftásra megivott egy borospohár konyakot. Svejk szalutált a vagonablak előtt és eltávozott. Baloun egy szerencsésen megvívott lelki tusa után éppen arra készülődött, hogy mégiscsak kinyitja a főhadnagynak azt a szardíniájiit, amikor Svefli megjelent a tyúkkal, amely ter? mészetesen felkeltette az összes jelenlevők érdeklődését, s mindannyian úgy néztek rá, mintha retteneten azt akarná kérdezni: »Hol lojtlad?* — Az óberlajtnant úrnali vásároltam — jelelte Svejk. kihúzva zsebéből a hagymát meg n nudlit. — Levest akartam főzni neki, de most n'ár nem kér belőle és Igy nekem ajándékozta. — Nem volt döglött? — kérdezte gyanakodva Vanek számvivő őrmester. — Én magam tekertem ki a nyakát — felelte Svejk, elővéve zsebéből a bieskájéit. Baloun hálásan, s ugyanakkor a tisztelet ér* zésével nézett fel Svejkre, majd némán hozzá* látott a főhadnagy gyorsforrnlújának előkészítő* séhes. Aztán fogott egypár csajkát és elfutott velük vízért. Chodounsky, a távírász, odalépett Svejhhcz és [elajáidutla. hogy segít a pucolásbnn, majd a következő intim kérdést súgta a fülébe: — Messzire van innét? Be kell mászni az ud* varra vagy kint van a szabadban? — Pénzért vásároltam. — Eredj már. micsoda bajtárs vagy, láttuk! ahogy bekísértek. De azért buzgón csatlakozott a tyúk pucolá* sához. A nagy. ünnepélyes előkcstületehben részt vett Jurajda is, az okknltista szakács, a ki krumplit és hagi/mál aprított a levesbe. A vagonból kidobott tollak felkeltettél; a vo* nat körül sétáló Dub hadnagy figyelmét. Bekiáltott, hogy iöjjön elő az. aki tyúkot pucol, s az ajtóban megjelent Svejk elégedett arca. — Mi ez? — kiáltotta Doh hadnagy, felemelve a földről a tyúk levágott fejét. — F.z. jelentem alássan — felelte Iveik —, ttiúkfef. a fekete olasz barom/lak faitálából. Ezek igen ió tojók, laitnant úr kérem. Olyrtn is akad közöttük, amelyik kétszázhatvan tojást tojik egy évben. Tessék megszemlélni, kérem, milyen gazdag petefészke van. — Svejk ezzel Dub hadnagy orra alá tartotta a tyúk beleit és égttéb belsőségeit. Dub köpött egyel, elment, majd kisvártatva visszajött. — Kinrl; készül az a tyúk? "(Folytatjuk) J