Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-16 / 242. szám

Saerúa, 1957. okIBber 18. Szeged üzemeivel, kulturális intézményeivel ismerkednek Odessza város küldöttei Szeged felszabadulásának 13. (Évfordulójára rendezett ünnepségeken résztvevő odesszai tanácsküldöttség Zinaida Vaszilyevna Hajdadina elvtársnő vezetésével az elmúlt napokban több látogatást tett Szegeden. így látogatásuk első napjaiban megismerkedtek a szegedi tanács munkájával, több értékes megbeszélésen vettek részt. Hétfőn — amint már hfrt adtunk — részt vettek a szegedi pártmunkások, üzemi dolgozók találkozásán a bolsevik veteránokkal. Aznap találkoztak a Textilművek dolgozóival is. Kedden Odessza város küldöttei felkeresték a Paprikafeldolgozó Vállalatot és a Szegedi Szalámigyárat. Mindkét helyen igen szívélyes testvéri találkozó zajlott le. Szeged város kedves vendégei meglátogatták a Színházat is. Részt vették az "Egy éj Velencében« előadásán. A szovjet vendégek a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak . az előadás színvonaláról. A város kuitürális életével való ismerkedés soréh megtekintették a szegedi képzőművészeti kiállítást is. Kötelességből és emberségből fakadó gondoskodás II munka biztonságos feltételeinek megteremtéséért r v Néhány szó a nyugdíjasokról "te J Tegnap délelőtt tartotta meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa második idei munkavédelmi ankétját. Az ankét összehívását az tette szükségessé, hogy » megvo üzemeiben az utóbbi időben ismét elhanyagolták a biztonságos munka feltételeinek megteremtését, balesetek esetén a felelősségre vonást és a munkavédelemmel kapcsolatos oktató cs ellenőrző tevékonységet. Ez a második ankét az elsőhöz képest sokkal sikeresebb és eredményesebb volt. Számos iizemorvosj üzemi vezető és munkavédelmi megbízott vett részt a tanácskozáson, i Első eset ebben az eszten! dőben, hogy az üzemorvosok és az SZTK képviselőinek véleményére ís apcl! láttak. 1 Beszámolót Ökrös Imre elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője mondott. Beszéde elején vázolta, hogy az ellenforradalmárok teljesen szélverték a múlt esztendőben a jól kiképzett munkavédelmi hálózatot, félre lökték a védelmi berendezéseket, azzal a demagóg érveléssel, hogy a teljesítménybérezés és a munkaverseny okozta korábban az üzemi baleseteket. Ilamis feltevésükre nz élet adta meg a tagadó választ: bebizonyosodott, hogy az órabérczés Időszakában nemhogy csökkent volttá, emelkedett a balesetei; száma, mert elhanyagolták a biztonsági szemlék megtartását, a munkások kioktatását és a kötelező ellenőrzést. Az ellenforradalom után a Szétvert munkavédelmi ltálózn" tot teljesen újjá kellett szervezni — meg kellett küzdeni egyes emberek elzárkózásával, nemtörődömségével és az ellenforradalom által elhintett eszmei zűrzavarral is. Ez az úi hálózat egyre inkább megtalálja helyéi Munkavédelmi ankétot tartott a Szakszervesetek Csongrád megyei Tanácsa a termelésben és megfelel hivatásának, de több helyen még mindig nincs gazdája a munkavédelemnek. Különösen a javítóműhelyekben tiagy a liberalizmus az óvórendszabályok betartása terén. A munkavédelmi újításokra csak időnként fordítanak gondot az üzemi bizottságok, s az utóbbi időben elhanyagolták a munkavédelmi propagandát is. A részletes beszámoló második fölében Ökrös elvtárs felhívta a munkavédelmi megbízottak, az üzemorvosok és a jelenlevő szakszervezeti vezetők figyelmét a legsürgősebb feladatokra. Hangsúlyozta, hogy a munkavédelmi ellenőrzésben társadalmi csoportoknak is szerepet kell adni az üzemi bizottságoknak ugyancsak fokozniok kell ellenőrző tevékenységüket és joguk szerint időnként be kell számoltatniok az igazgatókat a munkavédelmi intézkedésekről. Nagyon időszerű és sürgős feladat a munkások megfelelő ellátása a téli hónapokra. Már most meg kell kezdeni a fűtőberendezések felülvizsgálását, zárt üzemekben a szelőző készülékek ellenőrzését és a téli munkaruha kiosztását. A beszámolót 14 hozzászólás követte. Többen szóvá tették, hogy az üzemi bizottságoknak és a munkavédelmi megbízottaknak szorosan együtt kell működniük az üzemorvossal és az üzemorvos tanácsait figyelembe kell venni a munkavédelmi szemlék megtartásakor. Szenvedélyes felszólalások hangzottak el a táppénzcsalók ellen, akik körmönfont módon még mindig ki tudják játszani az orvosokat és az SZTK illetékeseit. Szóba került a kisebb sérülést szenvedett dolgozók könnyebb munkában történő foglalkoztatásának korlátozott lehetősége és a terhes anyák foglalkoztatása is. A hozzászólók megerősítették a beszámolónak azt a tételét, miszerint a balesetekről készült jegyzőkönyvek nem pontosak és hitelesek, s ilyenformán módot adnak arra, hogy üzemi balesetnek minősítsenek olyan eseteket is, amikor például a dolgozó házimunka közben sérül meg. A balesetek kivizsgálása az üzem kötelessége és az SZTK csak az üzemek jelentése alapján sorolja a baleseteket ebbe a kategóriába. Szóba került az is, hogy korszerűtlen az üzemek villamossági berendezése. Nem is fordítanak a vezetők nagyobb gondot ezek felújítására, arra a kibúvóra hivatkozva, liogy nincs anyagi fedezetük. A valóság az, hogy egy-egy megtörtént sajnálatos baleset után azonnal módot találnak a berendezések felújítására. Ilyenformán nem fogadható el az előbbi kétes értékű magyarázkodás. Felszólalt az ankéton Sulyok Gyula elvtárs, a SZOT munkavédelmi osztályának képviselője is. Felhívta a hallgatóság figyelmét a műszaklak felelősségére, a gazdasági vezetők kötelességeire és a társadalmi erők legmesszebbmenő támogatásának szükségességére. Enélkül a szakszervezetek munkavédelmi tevékenysége nem hozhat sikert. Mind a beszámoló, mind a hozzászólások számos tennivalót tartalmaztak. Az értekezlet komolysága és a részvevők felelősségérzete garanciául szolgál arra, hogy a munka biztonságos feltételeinek megteremtése a jövőben az üzemi élet egyik legfontosabb követelménye legyen. Senki se higgye, hogy a nyugdíjas életforma valamiféle örök pihenés és biztosítás a gond ellen. Kinek, hogy sikerült az élet, kinek mikor jött a nyugdíjazás — ez is sokat jelent. Az öregek rákészülnek erre, ha van idejük. Sok munkában őszült öregünknek azonban nem Volt erre módja a múlt őszi ellenforradalmi "farsang* utári. Hirtelenül tudomásul kellett venniök és meg kellett érteniök az élet parancsát — s tévednének, ha azt gondolnánk, hogy hátralévő életünkben a nyugdíj mellett nincs egyéb szükségük a társadalom gondoskodására. Teljesértékű munkásként élni... Nem főszolgabírók, tanácsnokok és vezérigazgatók "Vonultak* nyugdíjba, hanem családos munkások, s nyugdíjas életükben nem önfeledt vadászgatások, tarokkpartik és külföldi utazgatások vártak rájuk, hanem apróbb-nagyobb gondok. Hiszen a nyugdíj általában kevés a korábban munka mellett . megszokott élethez, s még volna is kedvük teljes értékű dolgozó munkásként élni. Mikor télen és tavasszal az idősebb korosztályt nyugdíjba küldtük, hogy a fiataloknak is biztos kenyeret adjunk, az öregek azzal a meggyőződéssel tették le a szerszámot, hogy ők még tudnának dolgozni és szükségük is volna arra, hogy dolgozzanak, s azóta is várják azt a pillanatot, amikor ismét gyárba szólítják őket. Nekik már nem szól a gyárssiréna A kertben matatnak, s a konyha körül; gyerekekre vigyáznak, vagy játékot fabrikálnak az unokáknak, s alkalmi munkát vállalnak — akik erre rászorulnak —, hogy valamiképpen öreg fejjel is hasznot hajtsanak a családnak és a társadalomnak. Az elevenebb öregek, s a politikailag érettebbek a társadalmi élet fórumain is hasznos munkát végezhek. Saámosan ismét bejárnak a gyárba — dolgozni is! — csakhát a nyugdíjtörvény értelmében csökkentett munkaidőre. Nem tudnak és nem akarnak belenyugodni abba. hogy évtizedek alatt megszerzett tudásuk, szakismeretük mint holt érték pihenjen, másrészt viszont szükségből keresik az alkalmat arra, hogy szerény nyugdíjuk mellé még sikerítsenek valamit. Jóleső érzés, hogy a társadalom méltányolja az öregek becsületes törekvéseit, s több üzemben szerzett tapasztalataik szerint a gyárhoz tartozónak tekintik őket volt munkatársaik is. így illik társadalmunkhoz éa a munkáserkölcshöz! Az öregek munkájának eredménye, tudásuk, tapasztalataik java ott maradt a gyárban, a fiatalabb generáció örökségében. Ebből eredő kötelessége valamennyi üzem munkásgárdájának, hogy törődjék a munka veteránjaival — keresse a rászorulók megsegítésének módját és a dolgozni kívánó nyugdíjasok munkába állításának lehetőségeit. Megérkezett a dixtillerek egy része a megye állami gazdaságaiba Az állami gazdasági szakemberek régóta hiányolják már egy olyan talajművelő eszköz kibocsátásét, mint amilyen a dixtiller is. Ezzel a talajművelő eszközzel ugyanis — tiszta talajon — nagyon jó, 16 centiméter mély magágyat lehet készíteni. De felhasználható —és nagyon jól felhasználható a tarlóhántásra ii: háborító tamérgesen. Ha ezt a resénvt ma megírná valaki, alabos helvi ismeretséggel kellene bemutatnia, hogy a becsületes agrárproletárok, például a földosztó bizottság taglai — akik között a Bertáné-féle „nyilasok" is ott voltak — hoavan szorultak kl csaknem teljesen a hatalomból. Egy részük még a vidéket is rég elhagyta már. akik még itt élnek, a közéletben nem vesznek részt. Ha a falu egyes, mai egzisztenciáitól érdeklődünk utánuk, szinte egybehangzóan mondiák: Ilyen-olyan, semmirekellők, korhelyek, részegesek voltak. Szóval ezek az emberek ma tolles némaságban élnek. Mindegyiknek van kis „valamije" és félti. IHV nem szól, nem mer szólni semmiért sem. de Berta Róza néni az csendháborító. Folyton zavarja a falu „nyugalmát". 6 nagvon szegénV asszony, s tisztességes rajtavaló ia is alig van. tőle csak a naoszámos-tariszijyát vehetnek el, árrá Pedig senki sem pálVnzik. ö megmondja, amit soksok pusztamérgesl csak magának. vagv csak a családnak Suttog el. s egv-eav ritka. bizalmas idegennek. Nékem is elmondták: Igen. a Kalmár, a TÜZÉP-vezető. Fasiszta botosisoén volt. A csendőrökkel az emberek tucatlát kísértette el. kínoztatta meg valamikor. A felszabadulás után Pfeiffer-párti fökortee. rendszerváltozás esetén egv nagv úri birtok egy részének várományosa lett volna. Miért bíznak a rhi rendszerünkben százezreket ilyenekre? Ritka alkalmakkor nemcsak Bertáné. mások is megmondiák: Mi tudluk. a Hegedűs Gábor az sose volt dolgozó paraszt, tcxtilkereskedésből éltek, szőlőjüket, földjüket mindig mások művelték. Én is — emlékezik Vissza Bertáné. És most ő az ügyvezető a szövetkezetben. Borbás. a nagystílű autótulajdonos, nyersbőr-. toll-, baromfikereskedő sem volt soha dolgozó paraszt, bár földjük volt anynyi. hogv abból ls nvugodtan megélhettek volna, Az a Borbás ez. akiről S2. rendőrőrnagy elvtárs is ezt mondta egvik beszélgetésünk alkalmával: „Ritka egv szélhámos". Az Autóközlekedési Vállalatnál elkövetett csalásaiért iáró börtöntől csak nz ellenforradalom mentette meg. 0 ertáné évek óta fflnekw fának megmondta, milyen óriási összegekkel károsítják meg az efféle emberek a faluban a vásárló dolgozó parasztokat. Ezért ma még Márta tanácselnök elvtárs szemében ls reakciós, nvilas. s a falu csendháborítóla. És én —i bár nem tudom szánni bűnömet, leoaktáltam ezzel az „ellenséggel", Legutóbb késő este érkeztem Pusztamérgesre. Sötét éjszaka volt már. csak a hold és az ablakok világítottak imitt-amott. Senkitől sem kérdeztem én. ki hol lakik. csak úgv vaktában nyitottam be néhánv tanvába. ahol még ébren voltak. Gondoltam, most aztán senki sem mondhatja, hogv én csak válogatott személvekkel tárgyalok. Kertelés nélkül tettem fel a kérdéseket az embereknek: Igaznak tartják-e a földművesszövetkezetről szóló riportjaimat? Nem tagadom, jól esett a válasz: „Szóról szó'ra úgv van az. ahogy az újságban volt". Egyedül egv Idősebb asszonv emelt egy kifogást, igaza is volt. Nem lehet azt mondani, hogy a Szécsl kulák földművesszövetkezeti könvvelősege alatt a legszebb házat vette meg a faluban, mi tudluk. annál sokkal szebbek is vannak. de a többi, amit írt. az mind igaz. Bertánéról is elmondták a véleményüket: A RoZa néni igazlátó, munkásasszonv. éppen az neki a baja. Elmondták. ho*v Roza néni papíron tagia még állítólag a földművesszövetkezetl igazgatóságnak, de legtöbbször meg sem hívják az ülésekre, nehogv inegint meglásson valamit. Bertáné és a falu érveivel szemben Márta elvtársék is felsorakoztat iák a magukét — Ha ezek az emberele a „legvadabb kulákhaiszában" is megálltak a helyüket — Hegedűs Gábor akkor községi mezőgazdasági előadó volt —. most miért nem iók? Nagyon-nagvon cifra dolog ez. Nehéz ls ezt megmagyarázni. de meg lehet érteni. ha látják az emberek, liogv éppen abban az időben voltak itt olvan párttitkárok, tanácselnökök, akik csak fejbólintó jánosok voltak, akik fizetés nélkül is tetszés szerint vásárolhattak egyes üzletekben.. Az ingyen kapott kabátoknak, lábbeliknek — bár kassza sose látta blokkját — mégis nagy áruk volt. Ezért lett többek között reakciós Berta Poza néni is. s ezért kellett eltűnniök a színtérről azoknak az embereknek, akik annak ideién megragadták itt a proletárhatalmat. kJ em akarok én fenveget^ ni senkit, nem is a saját szavaim ezek. de ide kell írnom: Márta elvtárs is rossz úton iár. amikor ott folytatja a dolgokat, ahol elődei abbahagytak, Osztályérdek. osztályöntudat. óh! Hol vagv? Nem tudhatom, hogv korábbi riportiaim pusztamérgest főhősei mennvl adatot gyűjtöttek már ellenem, elegendők-e már azok esrv kiadós boka-megütésre. De ha elegendők, én akkor sem tehetek róla. A Magvar Szocialista Munkáspárt aerártéziseinetr tanulmányozása közben figyelmeztetnek a szegényparaszlsággal. az aerárproletársággal szemben elkövetett korábbi hibákról szóló fejezetek. Ugy értettem, e szavak csendültek ki a nyomtatott sorokból: töriön ki a kezemből örökre a toll. ha ezt a pusztarnércesi ügyet elhallgatom. Cseni József Közük és joguk a gyárhoz segítő munkásokra Van szükség, felütik « nyugdíjasok listáját, s elsősorban rájuk támaszkodnak. Netn csalódtak bennük még egyszer sem — hiszen kipróbált és jól bevált dolgozók. Foglalkoztatták őket a vállalat munkáslakás építési akciójának megvalósításakor is. Emberséges példák Sokat lehet tenni az öregekért — s örömmel kell elkönyvelni. hogy a gondoskodás egy-egy emberséges példája nem ünnepi mutatványos szám üzemeinkben, hanem természetes hétköznapi cselekedet. S van ennél több is — van szervezett gondoskodás üzemeinkben. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat vezetősége például 3 ezer forintot fordít ebben n negyedévben az igazgatói alaDból B rászoruló nyugdíjas öregek megsegítésére. Senki sem vetette az igazgatóság szemére ezt az emberséges gesztust — ellenkezőleg: az aktív munkások ig megbecsülik érte. Már beszélgetnek arról is, hogy ha jó nyereséggel zárul az év, a munkások hozzájárulásával az öregeknek is "lecsippentenének* a takaros összegből valarnenyrtyit. Nem hisszük, hogy valamilyen kicsinyes önzés megakadályozná ezt a szép törekvést. Gondolkoznak azon ls. hogy az anyagilag rászoruló nyugdíjasokat hogyan tudnák foglalkoztatni. Hasznos szolgálatot tehetnének a gondosabb hulladékmentesnél, rájuk lehetne bízni az üzem takarítását, s egy sereg más munkából haszna lenne az üzemnek is. Fogyó erő — növekvőt nemes akarás A gondoskodásnak szép példái születtek a nyugdíjazási időszak eltelte óta városszerte. Az a legmegkapóbb ebben az egész gondoskodásban, hogy az öregek nem kerültek ki a gyárból, továbbra is közük van althoz — sőt: joguk —, s úgy szerepelnek a nyilvántartásban is. mintha ténylegesen ott dolgoznának. Hivatalosak az üzemek rendezvényeire «•» több helyen a munkaértekezletekre is —. jogosultak a kedvezményekre, s ők maguk is ragaszkodnak üzemükhöz. Örömükkel, bánatukkal munkatársaikhoz sietnek, A napokban egy rokkant nyugdíjas dolgozó asszony segítségért ment az újszegedi szövőgyárba. Megroggyant a házuk vége, s harminc évi munka után jogoson kért fuvarozási segítséget. Természetesen megkapta, az aktív dolgozókkal azonos feltételek szerint, mert ha sok minden másban kísért is még a bürokrácia, emberi ügyekben egyre inkább a segíteni akarás jut szóhoz. Vagy említsük a Szalámigyár példáját? A nyugdíjas munkások továbbra is az üzemi kohvhén ebédelnek, vagy onnan viszik haza az ebédet. Ha kiA nyugdíjasok további sorsát úgy is fel lehetne fogni: semmi gondunk velük tovább, éljenek, ahogy tudnak — de úgy is, amint a példák mutatják. Melyiket érdemlik? Még a múlt esztendőben beszélgettem egy öreg munkással az Ecsetgyárban. Az volt hátralévő élete végya. hogy az utolsó pillanatig dolgozhassák. Azt mondta:"Csak akkor érezném magamat öregnek, ha a társadalom nem tartana számot a munkámra.* 3 így vannak ezzel a többlek Is, mert az öregek fanatikusak a munkában. Kényelmesebbek már, mint a fiatalok, de a fogyó erőt Szívvel, nemes akarással pótolják. Lehet, hogy nem minden üzemben jutottak érdemeik szerint a vezető testületek eszébe az öregek, s ha itt-ott kimaradtak volna a társadalmi gondoskodásból, ezután is sokat tehetünk boldog, megelégedett Öregségükért. Kezükre, tudásukra biztosan számintha mindig minden üzem, számíthassanak hát ők is állandóan a gyár és munkatársaik legmesszebbmenő, kötelességtudatból és emberségből fakadó támogatásra. • S. I. Szakmai divatbemutató Szegeden A Kisiparosok Országos Szabadszervezetének szegedi Járási csoportja holnap, csütörtökön délután 5 órai kezdettel a női szabó iparosok részére szakmai előadással egybekötött divatbemutatót rendez a Horváth Mihály utca 3 szám alatti nagyteremben. Ez alkalommal budapesti előadó tart szakmai előadást. Utána 7 órától a budapesti divatbemutatóra készült eredeti modelleket mutatják be. A KIOSZ helyi csoportja ezzel is elő kívánja segíteni a szegedi női s2abó kisiparosok szakmai továbbképzését, s egyben minél jobban blatosítáhi igyekszik a szegedi dolgozók igényelnek kielégítését minőségi téren ls. A szegedi kisiparosok nem akarnak a fővárosi színvonaltól elmaradni és ki akarják venni részüket az országos kisipari minőség megjavításából. A holnapi szakmai divatbemutatón a KIOSZ vezetősége a szakmabelieken kívül is minden érdeklődőt szívesen lát. 9