Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-13 / 240. szám

194 Vasárnap, 1957. október 89SZEGED! SZÉF SZO Monori F. Dezső: Arany M

ár jól benne valtunk a második világékor ez a kis történet ború viharéban, amilejátszódott. A fasiszta Németország könnyűszerrel igázta le a szomszédos országokat, majd arra la hivatottnak érezte magét, hogy a szövetségesei között fölosztja azokat az országokat, amelyek nem tapsoltak sikerei láttán, Magyarország ural fenntartás nélkül szolgálták a fasizmust módszerében és csinadrattás külsőségeiben, Szétterjedt Magyarország határa, mint a lábasból kifutó tej habja, hogy útjában ée maga körül az éhes ember ingerét fokozza, de levegőjével csömört okozzon. A szépszavas Ígéretek, amiket soha aprópénzre nem válthattak a dolgozók, keserűvé váltak, mint azok a remények, amelyeket Itthon ls, és a visszacsatolt területen le éreztek as emberek) A soviniszta gőggel táplált gyűlölet nem megnyugvást hozott, hanem kilátástalanságot. A beígért jobb élet helyett egyre szűkösebb napok következtek. A háború feneketlen bendóje elnyelte az ígéreteket: a szépre-jóra törekvő emberek terveit. De mégis akadtak emberek, akik a fölcsapódó lángok fénye mellett nem a jelennek éltek, hanem csupán azzal a lehetőséggel, hogy a nagy költő emlékét ébren tartsák: áthozzák a múltból, megmutassák s jelennek, és megtartsák a jövőnek. Abban az időben tanult szakmámban dolgoztam. Angyalföld egyik íámöntödéjében kerestem meg kenyeremet. Iákkor már jobbára a háborús gépezetet szolgáló tárgyakat öntöttünk) Munkánk bőven volt. Nem kellett félni, hogy a következő szombaton a fizetéssel együtt a munkakönyvet is kézhez kapjuk. Sok dolgos kéz a fegyvert fogta szerszám helyett. Csak később mentették íöl a szakmunkásokat a katonai szolgálat siói. egyes szakmában. Egyik napon Nagyszalontáról négy-öttagú küldöttség kereste fel mesteremet. Röviden elmondták, hogy van nekik egy harangjuk, melyet újból kell önteni, mert megrepedt, és Így nem lehet használni. Körülálltuk a küldöttség tagjait, akik sötét, ünneplő ruhában, ünnepélyes arccal jöttek hozzánk, hogy kérésükre, és munkánk nyomán újból megszólalhasson s kis harang. Nem emlékszem pontosan kik voltak a küldöttség tagjai, de úgy tudom a református pap, egy tanító, egy hivatali tisztaéget betöltő férfi és móg mások szorgalmazták a harang újraöntését. B

ehozták • harangot a műhelybe, éa ml úgy I! álltuk körül, mint valami érdekességet, Valóban nz is volt. Eddig nem öntöttem harangot, legfeljebb kisebb csengőket, legelésző tehenek nyakába valót. Hnrangöntéere külön rendezkodtek be egye,; mesterek, mert hiába egy szakma, mégis van különbség a harangöntő és n mindent készítő fémöntő között. Talán csak annyi mint a cipész és a esizmadla között. Mesterem nem lelkesedett a harangöntésért, mert nincs hozzávaló formázó szekrénye, ami nem rníts, mint egyszerű négyszögletes vasráma megfelelő méretben. Mért csináljon magának újabb kl• Mólt viwárnspl „Szege >11 Szíp H«rt" oldalunkon kor üköméi! köUflk verNolbrtl kilzöltünk n azegfiiU éa kecükcmlHl irók r-ütJe alkalmából a két vároü kbüilit kialakult Irodalmi barátsál Hmólvltíürrc. Vzúltál e»y kei-kktMUOtl prrtaaírA Iramával l»nierirtiük nicic olvasóinkat. Az írás idóüwrflüágét a kilzelmúltban lezajlott Arany-napok adják, harangja' adást, amikor enélkül ls van elegendő munkája. A küldöttség tagjai látták, hogy nem kapunk a munka után, ezért az egyik — talán a vesetőjük—magyarázkodott: — Sok ember várja ennek a harangnak az újraöntését; Es a harang eaerkilencszázhúsztól az utóbbi időkig a föld alatt várta, hogy napvilágot lásson. A város nagy szülöttjének. Arany Jánosnak emlékére öntötték apáink ezt a kis harangot, mint ahogy a harangon lévő felírások is est bizonyítják; Mindnyájan a szöveg olvasásába kezdtünk, amely valóban arról tanúskodott, hogy Arany János halálának nemtudom hányadik évfordulójára öntetták -.i.a háláa utó. dok«; Kedvünkre megnéztük a harangot, és méregettük a szemünkkel, ugyan hány klió lehet? As előbbi férfi folytatta tájékoztatásunkat: — Ugye, most arra kíváncsiak, mért ástuk el ezt a harangot, és mitől van rajta a repedés? Ennek szomorú történet* van Amikor a román királyt katonák bevonultak városunkba, velük jöttek a harangszed ólt ls. Egyszer csak azt hallottuk, hogy félrevetik a harangokat. Az emberek kiszaladtak sz utcára és találgatták, ml történt. De a katonák bezavarták az embereket a házaikba, míg egyre tartott a harangok vészt Jelző hangjai. Számunkra valóban vészt jelentett, de különösen azoknak, akik remegtünk azért, hogy elviszik Arany János harangját. Ez volt a legkisebb harang a toronyban, így ezt könnyön elvihetik — gondoltuk. Nem a több mázsás harangokért aggódtunk, hanem csak ezért az egyért... óráknak tűnő percek után elnémultak a harangok A közelben lakólt látták áa hallották azt, hogy a harangok darabjait az ablakon át a földre dobták, és a nehéz test okozta rázkódást. Kocsikra rakták a széttördelt fémdarabokat, és a közben megérkezett est sötétjében elvonult a lármás-pusztító sereg. — Vállalom! A következő napokban elkészítettem a formát a repedt harang után. A formázás nem adott újat, de annál többet gondoltam arra, ha valamilyen oknál fogva nem sikerül az öntés, akkor sokba kerül a másodszori formázása. Mert amikor a formát elkészítettem, utána darabokra törtük a mintául szolgáló harangot, hogy majd megfiatalodva kerüljön ki a homok közül. A befolyó csatornákra és a szükséges nyomásra új ötvözetet készítettünk, és így mindent előkészítve jött el az öntés napja Már a tanítómesterem tanítómestere is így öntött, ahogy én, mivel egy törvénye van ennek a szakma kialakulásától, mégis valami izgatottság, egy kis bizonytalanság fogott el, amikor a folyékony bronz a formába ömlött kezem mozdulására. Figyeltük az anyag hangját, amint a formában szétfolyt. Szemmel láttuk, amint emelkedett a formában a vörösen Izzó anyag. De azt is látnunk kellett, hogy a tégelyből vészesen fogyott az anyag, de a formában még sok híja volt a teltségnek. Még az hiányzik, hogy kevés legyen az anyag — villant át agyamon. Erre a gondolatra nemcsak a külső, hanem a belső meleg ls elfogott. Folyt rólam a verejték, de a társaimról ls. Itt most a becsületről ls szó van. nemcsak a tudásról. Egy alig félmázsás harang csak nem fog kl rajtunk? Az utolsó csepp anyagot ls kiöntöttem, de a nyomásra szánt hely üresen maradt. Most már mindegy — gondoltam. A végén látjuk meg, lesz-e harang ebből az öntésből. rákig vártunk, amíg kibontottuk a megfiatalított harangot a homok börtönéből. Az üzem minden dolgozója ott esetlett-botlott körülöttem arra lesve, sikerült-e a mestermű? A még forró, de már szilárd anyagról úgy fejtettük le a homokot, mint régész, ha ásatáskor értékre bukkant. Végül ott állt előttünk a beolvasztott harang Még alig pitymallott, néhá- mása. De most szebbnek tűnt, nyan fölmentünk a toronyba beleadtuk munkánk leghogy megnézzük ml maradt .... ,. ... . .. meg számunkra a siserehad fásunk fáradtságát, után. Arany János harangját az alkotásunk lázát akartuk látni, mert az nem- Nem vehettem részt az ün* hwívök hlvogatáaát nepéiyefl átadáson, amikor szolgálta, hanem a nagy köl- ..... . tó emlékét ls őrizte. Emlék- íolc8endüU * kis ha" szem rá, hárman mentünk "ing gülng-galang hangja, fet tele aggódással és bizony- de az emlékezés szépítő távtalan érzésekkel).. Elgondol- ]atán keresztül eszembe jut te^ .f,?0" harangzúgást haléi mindhármunkat, amikor a ' , ; helyén láttuk a kis harangot lok: vaJon mi lett a sorea A nagy harangok fölött ma- egykori munkámnak; Nagygosan csüngött a ml erek- szalonta város lakóinak lellyénk. Csak hosszú létrák segítségével lehetett volna levenni. Lehet, hogv másnapra hagyták a leemelését, de ml megelőztük szándékukbanlétrákat hordtunk össze, és egy óra sem kellett, Aranv János harangja ilyen repedt állapotban eltűnt egy megbízható ember kertjében. Most talán megértik, mért ragaszkodunk ennek a harangnak a csilingelőséhez, fgy repedten olyan hangja van, mint a részeg ember kornyikáláaának. Azt akarjuk, hogy üdén. frissen szóljon az emberekhez, mint ré. T , N

émán hatlgattuk az elbeszélést Nagyot nőtt előttünk a kis harang. A küldöttség ünnepélyes külsője, a visszaemlékezés hangja hatással volt ránk. A mester sem szabódott már a vállalástól, csupán azt nem tudta, kinek adja formázásra. Szemével pávánként méregette a segédeket, míg rám vetette tekintetét ég mondta: — Vállalja? Gondolkodás nélkül feleltem: OtUnbm, aki egy idő óta elhanyagolta néjit, ritka nemet szándék bontogatta rügyeit. Elhatározta, hogy elvitt) feleiégit m moziba. — MOZIJEGY kes és szép kezdeményezésének? Csengt-e az emberek fülébe a nagy költő nevét, mint ahogy az én fülemben cseng olykor hangja: — Gillng-galang, Aranyharang, güing-galang, Aranyharang .. j kaland! - gondolja Ödön. - Többet ér, mint a mozi it fizetni t« hell érte. A remi derék Írének úgy látszik, jontotabb mert « harcim hölgy egyedül jön vissza. A tömeg azonban úgy látszik, megunta a hiábavaló vitát, mindenhez kitár tát kell, it előreengedi. Amikor Ödön látja, le a kezem. Itt valami A nagylelkűtégnek ára ninct rendjén". vau. limit elöntötte az Ödön önmagával tel- a büszke, felemelő írHadd tzórakozzék az a jesen megelégedve ment sít, hogy v milyen ki- dolga akadt, szegény attzony, gon. tj jegyet váltani. váló férj. dolta magában ét jóU _ Milyen könnyen Nem tokáig adhatta eiő érzés töltötte el a szerezhet az ember egy át azonban magát etikeblét, hogy ö milyen kis örömet másoknak, nek a felemelő érzésjóságot it a feleségével gondolta jólesően és ne- neli, mert éktelen látizemben. Nem olvatta ,net emberi tulajdomá- ma ütötte meg a fülét, La Roehefoucauldt ét gának tudatában bün- amiből a következő így nem tudta, hogy a kén húzta hi magát. hangfoszlányok váltak hogy a nö diadalittaiar jótékonykodás mögött Amikor a moti elő- ki: -Álljon a tor végé- elvonul, irigykedve élsokszor az önszeretet csarnokában a pénz- re!" "Szemtelen! Nem lapítja meg: »Ezek * húzódik meg. Ödön ezt tárablak előtt kígyózó szégyelli magát?" nők! Mindent kiverc nem tudta és ez • ete- hosszú sort megpillanreneséje, mert így nyu- tolla, először arra gongodtan adhatta át ma- dőlt, hogy talán szépgát annak az illúziónak, tégkirálynö választásra hogy ö milyen mintaférj, gyülekeznek az embe— Holnap este elvisz• rek. Mostanában minlek fiacskám a moziba, denütt ez a szokás. De jelentette ki közömbös- miután a sor végén nek látszó hangon, ami- mellette álló szakállat. bői azonban az is kiér- bajuszos mord arcra téződött: -Látod, ilyen vedt a tekintete, egyA középkorú, molett kednek maguknak", hölgy, akihez a felbö- Arra gondol, hogy vonult tömeg a felkiáltó- lamilyen ürüggyel 9 is sokat intézte, nem előremegy, _ smibor « szégyellte magit — szomszédnöfe Igy szól nem volt szégyenlős hozzá: természetű —, ott állt — A múltkor egy gyerendíthetetlenül a vi- rek azzal akart előreharban él konokul ki- menni, hogy egy ötventartott amellett, hogy forintost váll csak fel ő mindenkit megelőzve, Mondom neki, majd én férjed van neked!" szeribe rájött, hogy szó toron kívül váltja meg felváltom. Kiderült, Jolán meglepetten ni- sem lehet szépségki- a jegyét. hogy mindössze Hz főzeti a férjére, aki az rálynS választásról, ha- - áiilyen jogcímesz, rinlja volt. Legszívaiebutóbbi időben leszoktat- nem a várakozók min- — kérdezte felelősségre- ben felpofoztam volna, ta az ilyen apró figyel- den valószínűség sze- vonó hangon egy felhámességekrőL Ha azt rint jegyet tzeretninek borodon várakozó. közölte volna vele, hogy váltani, mint 6. -. % a geofizikai év hold- Ödön egyezerre megbeli megfigyelőjének értette, hogy feleségénevezték ki, az te döb- nek ritka, könnyelmű bentette volna megjob- ígéretet tell a mozijegyban. gyei kapesolatban. Egy — Hogy jutott eszed- pillanatig arra gondolt, be, hogy nwziba men- hogy gyáván megfutajünk? — kérdezte ki- módik, nem áll sorba — özemnek váltom a jegyet. — Azért állunk iU egész délelőtt, hogy a végén felvásárolja előlünk az összes jegyet? — Csak kettőt viszek. — Kettőt? Milyen üzem az? ylncsian. — Csacsi vagy, drágám, szeretlek, ennyi as egész — jelentette ki Udön és kedélyesen megpasholta vállát. -Ez az ember megcsalt, vagy és Jolánnak azt motulja majd, hogy nem l;npatt jegyet. Ez a gyengeség azonban csak egy pillanatig tartott, felesége *Nobieste obiige", »a nemesség kötelez", juvogy tott eszébe a régen tamort nuít közmondás és enÖdön nagyot nyel és elpirul, mintha a pofon öt érte volna, tűrt gösen lemond tervéről, hogy előremenjen, és hősiesen vállalja a várakozók nehéz sorsát, amit könnyelmű ígéretével önként vállalt magára. Végre ö is ott áü a «- Biztos férj is fele- pinztdrablak előtt. akar megcsalni", — nek hatása alatt elhaldgondolta magában sö- rozta, hogy marad. (Sötéten Jolán. — 'Utolja- se tudhatja az ember, ra akkor mondta, hogy hogy mire jó egy község. Az is üzem. — Megmutatom, hogy azért is megváltom a jegyet, megyek és hozok egy rendőrt. — Csendet kérek, így nem tudok dolgozni — szól ki riadtan a pénztárosnő. As "üzemi" hölgy elrohan, a tömeg olyan, mint egy felkavart honszeret, amikor megkér- mondás), — üsse kő! gyaboly. — Micsoda Holnapra sajnos minden jegy elfogyott ' — mondja a pénztárosnő. Ödönnel fordult egyet a világ. Mindjárt elmehetett voíns, ahogy meglátta a várakozók tömegét. Hiába vált hősies. És lehat, hogy a felesége el se fogja hinni neki i > • (MBÓ) Egy női hajfürtről,| 1/afetU tnfyéfo* (én^^iU UfOtt... amelyhez sommi kfizBm ! sincsen Egy bőrkötéses régi könyvben, | -Elegyes énekek« között Selyem szálakkal átkötött 5 Selymes hajszálakat találtam.: • Csókkal becézett drága em-: [lék? : Közönybe fulladt semmiség? • Rajtam kívül ki zengi még • Ez árva hajfürt szűz told-; Ingát?Sárgult lapok.,. Többszdza-Í Idos vers..t: Szegényt a gazdag csépeli, : Panasszal sózvák ételi: • "Üres konyhára házasodtál?" • Kalácstalannak bőven Bátor gondolat ssárnya ssétfessült, hogy nagy időkot körökbe zárjon. Vak űr mélyébe fénylő gömb repült, bogy korszak-nyitó kapukat tárjon. Bolygónkon körül rójja az utat Szem még nem látta hasonló mását! Kering az új hold, észlel cs kutat, nem tűri az űr mely hallgatását. Ujat közvetít, regisztrál, jegyes. Sürgető hangját fülünkbe ássa. Célunkért száguld. Ertünk cjjclcz. Kozmikussá nőit nagy sikoltása az Emberé, ki letépni készül nehéz bilincsek átkos örökét, mert jó tudást nyert most osztályrészül: Eletet mondó jövő örömét! Gyanús, de bölcs tanácsokat: Ki tudja, tán a láng lohadt — S a tincs őket nem szőtte lpárba. Hűség e hajfürt, vagy felej[tés? Sorsuk let is mint fejti meg? örök titok mindenkinek: Mit álmodoznak porladozva. Gazdátlan tincset simogatva, Míg Írom balga versemet, Lehet: hálásan felremeg Zord sir ölén egy összetört tsziv. MARKY IMRE VEREB ILONA S osztván] CZ uén halász VILÁG ÉS MAGYARSÁG — Verses miniatűrök — ÜT AZ ATOMKORIG Bent, anyagban dús világot szólt sejtésem Ifjú korban, S lám, azóta bátor elmék törtek arra hosszú sorban; Megnőtt századunk beszéde, elemzője minden tájnak, S Mozgást, foghatatlant láttat önmagába zárt csodának. TISZAVIRAG Furcsa kis lény szállt Iszapból, csak röpkeség, csak leheltet; S világ szörnyű vadouában az a kérész mégis kellett. I ágy üvegből zizzen szárnya, pelyhe vív az örök csenddel; így lett ő a csöpp szemével és órányi szerelemmel, MAGYAR RÉSZEM Magvar módra, magyar ízzel beszélni az öreg földet. S mögölío a Mérhetetlent — vágyak engem is gyötörtek. Nem erény ez, de a végzet zárt pecsétje erős rajta, S alszik majd a szív utána: anyaölben, fejleliajtva. .FUSSY LASZLO Vlrághervasztó őszi alkonyatban kéménytorokból száll a bús korom, valahol messze megvert kutya vakkan, lassan ránkhull a nyugtató sötét, egy kocsmában a kültelki soron kortyolgatja a vén halász sörét. Hetvenen túl, de nyolcvanon még innen, méláz, szemében emlék-óceán, a rozsdás pultnál úgy áll foltos ingben, mintha belőle folyna a folyam s minden hajnalban egy szép hableány elébe hullna, tisztán, boldogan. Szántottak ráncot arcára az évek nem keveset, de nem is túl sokat, s mikor megszólal: "Hja, ilyen az életi — vélnéd, egy isten állott itt eléd, s amíg a zajban halkan iszogat, nem sört iszik, de égi kert levét. A keszegek, pontyok, kárászok, harcsái; süket és néma világában ő megtanulta a bölcseség parancsát: kevés szóból is sokat érteni, S a vén halász, a csendben őszülő, nem szóval, de élettel van teli. A háború három fiát megölte,, egy lánya van, asszony már, szép, piros, három fiú s egy lány ugrál mögötte, mind pajkos, vidám mostani gyerek. Nem adná vissza azt a papiros, ha ráírnám, hogy milyen kedvesek. A vén halász csalt őket nézi egyre, értő szemében tiszta láng lobog, beleszólal a percre támadt csendbe, csak ennyit szólt egy jó óra alatt: »Az élet, öcsém, szép és jó dolog, csak béke legyen, no meg jó halak.* GURSZKY ISTVÁN