Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

Vasárnap, 1957. október 261. 3 Miért akarják „házasságra léptetni a Szegedi Héziszerszámgyárat egy A szegedi üzemek nagy csaladjában évekig mostohagyerek volt a Szegedi Kéziszerszámgyár. Sűrűn ostorozta az üzemet az újság, állandóan rossz példaként emlegették értekezleteken, ha a tervteljesítésről esett szó. Volt mit hallgatniok az üzem vezetőinek. Igaz, hibát is vétettek, de a nagy bajok okát legtöbbször nem vállalhatták. Nem rajtuk múlott, hogy anyaghiánnyal küzdöttek, hogy egy-kétévenként súlyos probléma elé állították őket. A felsőbb szervek vezetői valahogy úgy voltak a gyár problémáival, mint valami idegenek, amikor odavezetik őket az üzem gázkemencéihez, de csak messziről nézegetik, mert közelről süt. A >f kemencéhez csak akkor lehet hozzányúlni, amikor kihűlt. A Kéziszerszámgyár problémái és bajai is "kihűltek* időközönként Ekkor aztán akadt egy-két vállalkozó vagy szerv, aki hozzányúlt. Ez rendszeresen akkor történt, amikor már nagynehezen egyenesbe kerültek valami cikkféleség gyártásával. Például amikor kitapogatták a zsebkéskészítés csínját-bínját, s végre a szegedi bicska a kisipari készítésből új szakaszába lépett, s nagyüzemileg gyártották. Akkor aztán elvették tőlük a gyártást — elvitték Sopronlövőnek. Vitték a milliós értékeket, a szerszámokat. Ki törődött azzal, hogy ezek az egykori híres szegedi iparág féltve őrzött szerszámai, gépei voltak? Nem törődött ezzel senki, csak az öreg szegedi késesek, akik itt dolgoztak a gyárban. Nem túlzás, megsiratták a szerszámokat, az egykori híres szegedi késes mesterséget. Szomorúan látták, hogy hányták, szinte lapátolták a gépalkatrészeket, mint valami szalmatörmeléket, vagy kavicsot. S könyr nyezve szedték fel a földről az elhullott darabokat, amelyekbe munkájuk szépségét, életük egy darabját dolgoztak bele. Változatosság, ami nem gyönyörködtet Ezután is késeket gyártott az üzem. csak most már gépkéseket. Ennél is azonban a gyártás begyakorlásáig jutottak el. Helyesebben eddig juthattak el, mert ezután vitték ezt is tovább az OMEGÁ-ba. Vigasztalóul megkapták a fogókészítést. Ezzel sem sokáig dicsekedhettek, mert át kellett adniok a Lámpagyárnak. Itt maradt az agfűrész és a csavarhúzó gyartása néhány más kéziszerszámmal, főként olyanokkal amelyek igen magas önköltséggel készültek. Ilyen kálvária-járás után néhányan a vezetők elkedvetlenedtek, mások viszont megedződtek, mint a vörösre izzót acél, ha hideg vízbe dugják. Megszokták már a labdázást és azt tartják, hogy nyilván igy hasznos a népgazdaságnak, ha ők állandóan kísérleteznek. S ezt valami nagyszerű dolognak látják és becsülendő feladatnak. Ismét mások így vélekednek: "Hiába erőlködünk, mi csak mostohagyerekek maradunk*. Legfeljebb abban reménykedtek, hogy jobb gazdát kapnak, ha átszervezik a felsőbb igazgatást. Évek során sűrűn cserélődtek a vezető szervek és ez reményeiket élesztgette is. Az örökös átszervezés során azonban mégsem jutottak el olyan vezető szervig, amelylvel mindenképpen megelégedettek lettek volna. Megjelenik a „kérő" Egy ízben "családfőjük* volt a Fémipari Egyesülés, később a Tröszt, aztán az Iparigazgatóság. Ez később kétfelé vált, majd nem is olyan régen ismét egybeolvadt. "Na — gondolták —, most talán végre édestestvérei leszünk a többi gyermeknek*. Reményeik azonban csakhamar lelohadtak. Néhány napja ugyanis kiderült, hogy az Iparigazgatóságnak más tervei vannak. "Kérő* érkezett a vállalathoz, helyesebben a szándék jutott el Szegedre, hogy szeretnék beolvasztani a Szegedi Kéziszerszámgyárat a budapesti Precíziós KéziszerszámgyárA MAGYAR ÉRTELMISÉG ÚTJÁRÓL Irta: dr. Kolozsváry Gábor professzor, a Szegedi Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetének igazgatója az ellenőrzés. Az igazgatósághoz ugyanis 41 vállalat tartozik. Ha az iparigazgató egy héten csak egy vállalati igazgatóhoz jut el, akkor is egy évben csak egy látogatást tehet. Tehát a számadás egyszerű megoldáshoz vezet el bennünket. Ha az üzemeket összevonják, nyilván kevesebb lesz az igazgató is, akihez ellenőrizni kell menni. Igy többször is eljuthatnak hozzá évente. Ez a számítás azonban sántít. Ezzel ugyanis még nem oldották meg az üzemek látogatását és segítő ellenőrzését. Másfajta segítséget A vezetők látogatása helyett inkább sűrítsék az üzemek látogatását, a helyszínen nyújtandó segítség adását szaporítsák. Ez sokkal hasznosabbnak látszik, mint az igazgatóknál tett látogatás. Erre páldát is tudnánk felhozni. Nem is olyan régen a Szegedi Kéziszerszámgyárban tett látogatást az iparigazgató. Helyszínen ismerkedett meg az üzem problémáinak egy részével, s a legégetőbbeken azonnal segített. A Szegedi Kéziszerszámgyárnak most is szüksége van segítségre. Még mindig igen drágán termel. Bár az utóbbi időben szépen fejlődött a gyár, javult a munka, s csökkent az önköltség is, de a segítséget úgy hisszük mégis szívesen vennék, de nem "házasságkötésükkel*. Jó lenne, ha meghallgatnák a "frigykötés* előtt a Szegedi Kéziszerszámgyár indokait is. Miba. Mindezt akkor tudták előtt létrejönne ez az egyesümár meg, amikor állítólag lés, hadd kérdezzük felelős tényezők elé került a javaslat, aláírás végett. Az Iparigazgatóság indokai még nem jutottak el Szegedre, ami szerint elkerülhetetlen, hogy a Kéziszerszámgyárat egy budapesti üzemhez csatolják. Annyi azonban állítólag már kiszivárgott a nyomós okok közül, hogy így a mai viszonyok között nehéz meg a az Iparigazgatóságot a gyár dolgozói és lapunk olvasói nevében is: mi késztette őket e terv megvalósítására, mivel indokolják ennek szükségességét, s milyen hasznot latnak ebből a házaséletből. Mi egyelőre ugyanis semmi hasznosat sem tudunk kihámozni belőle. Ezért várjuk a válaszukat. Szovjet csillagászati tudós előadása Szegeden Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat szegedi csoportja, a Magyar Meteorológiai Társaság szegedi szakosztálya és a Szegedi 7 adomány egy etem Természettudományi Kara kedden este 7 órai kezdettel klubestet rendez az MTESZ Széchenyi tér 3 szám alatti előadóhelyiségében. (A központi villamosmegállónál). A klubest igen érdekesnek ígérkezik, mert itt tart előadást M. N. Gnyevisev szovjet tudós, a pulkovai csillagvizsgáló intézet kauliázusi hegyi-állomásának igazgatója. Előadásában a szov jetunióbeli napkutatásokról be szél majd. A rendezőség minden érdeklődőt szívesen lát. Tudományos ülésszak a Pedagógiai Főiskolán MIIIUtllt(«(tMM(„ Nemcsak i szabálysértés! j « • « • A III. kerületi tanács | J — itten naav költséggel ] : — parkosította a rókusi j ; templom és a városi j í közkórház előtti útsza- j i kaszt. S hoou a kórház i • betegeinek nyugalmát ne j • zavarják, a gyepesített j • szakasz mindkét nyíláS sában .,behajtani tilos" i : táblát helyeztek el. : A jármüvek azonban ] • csak iaen kevéssé resvektálták mind a táblá- : t kat. mind a betegeket, j ; s teljes nyugalommal j : hajtottak be a tilos terű- : j let re. tönkretéve a a ve- j • pet, Mikor a tanács 1 • egyik dolgozója meaálli- : t tott egy motorost, még : : annak állt feljebb. ; • mondván, hogy „ne erős• ködjön, ettől még nem : : lesz semmi bajuk a be; tegeknek". • Ha már az emberies• séget nem is ismerik ; ezek a szabálysértők. • legalább a közlekedési • jelzéseket vegyék figyet lembe, melyek minden ; jármú vezetőjére köte• lezően érvényesek. Í A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából a Szegedi Pedagógiai Főiskola tudományos ülésszakot rendez. Ennek keretében október 28-án, hétfőn délután 5 órai kezdettel dr. Geréb György kandidátus, főiskolai tanár, a nemzetközi Comenius-bizottság világelnökségének tagja tart előadást a Pedagógiai Főiskola dísztermében "Comenius magyarországi munkásságának alapvonásai* cinnneJ. Az előadás díjtalan, minden érdeklődőt meghív és vár a tudományos ülésszak rendezősége. A tudományos ülésszak során november i-én dr. Zsámbéki László, november 4-én dr. Megyeri János, november 6-án pedig Vinkler László és dr. Káldor János főiskolai tanárok tartanak előadást. Valamennyi előadáson érdeklődőket szívesen látnak. Népi citerások találkozója Dorozsmán Ma, vasárnap több község cilerásai találkoznak Dorozsmán, hogy megbeszéljék, hogyan segíthetnek egymásnak. Tapasztalatcsere, összefogás lesz ez a magyar népi zene érdekében. A Szeged és Dorozsma körüli községekben és tanyákon még él a népi citerázás, sőt legtöbbször ez az egyedül használt hangszer. Azon fáradozunk, hogy a népi citera újból megbecsült hangszer legyen, ezért mi megbecsüljük és másokkal is megbecsültetj'.ik. A vasárnapi találkozóra a Szegedi Hanszerkészítö Vállalat minta-citerákat készített. (Pikoló, prim, mély, kontra és bőgő citera.) A mi elgondolásunk szerint így le het őket felhasznalnt citerazenekarban. A találkozó a népi citerások közös ebédjével kezdődik, utána pedig megbeszélés. Itt olyan kérdések kerülnek megbeszélésre, mint például: Hogyan, milyen ci lerakat készítsünk? Mi a kü lönbség a szóló és zenekari citerázás között? Érdemes-e a citerajátékot gyakorolni? Mikor használhatjuk a citerazenekarokat? stb,, stb. A megbeszélés után műsor a szegedi egyetemi citerazenekar közreműködésével, majd pedig közös szórakozás kezdődik. Heintz Bálint zenegimnáziumi tanuló 4

z értelmiség nem társadalmi osztály. Jellemző azonban, hogy a kapitalista társadalmakban a proletár vagy szegényparaszt sorból valók, csekély számban alkotják az értelmiség együttesét Ezzel ellentétben a szocialista társadalmakban az értelmiségen belül, a dolgozók leszármazóinak számaránya állandóan növekedik. A kapitalista társadalomban az értelmiség forradalmi részlege az uralkodó osztályokkal szemben áll. A konzervatív értelmiség pedig a kapitalista társadalmi rend őrzője. Az értelmiség társadalmi szerepének elbírálása tehát nem nehéz. A szocialista társadalomban minél inkább válik az ember úrrá a természet felett, annál inkább igényes az értelmiség munkája iránt. Szükség van a régi műveltség felhasználására is. tehát a régi műveltség birtokosai is részt vesznek a szocializmus építésében. Viszont az új értelmiség kinevelése előtérbe lép, nem lesz monopóliuma egyes kiváltságosoknak, hiszen a dolgozók széles rétegeiből utánpótlódik. Az értelmiség egy része nem ismeri fel eme társadalmi helyezteket. Különösképpen a kapitalizmus korszakában jellemző az értelmiségnek bizonyos illúziókkal való élése. A kapitalista korszakban az értelmiség különállási látszatot kihasználják arra, hogy a munkásoktól és parasztoktól eltávolítsák, sőt szembefordítsák. Igy jön létre ama illúzió, mintha az értelmiség osztályfeletti lenne. Hogy ez mennyire valóban csak látszat, kitűnik abból, hogy önálló politikai erőként, történelemformáló tényezőként nem egzisztál. Mindig valamelyik küzdő osztály oldalán áll. A társadalom átalakulása a proletáriátusból indul ki. Ez ad alkalmat a forradalmi értelmiség tevékenységére is. Például a történelem a Martinovics-féle összeesküvést értelmiségi mozgalomnak jegyezte fel. Az a körülmény, hogy lényeges befolyást nem tudott gyakorolni a társadalom fejlődésére, mutatja, hogy nem volt osztálymozgalom. Az első világháború után hazai értelmiségünknek új időszaka kezdődött. Ezt a korszakot röviden állástalan diplomás-korszaknak nevezzük. Az állástalan diplomások látszat-megsegítését hiven tükrözi az 1934-es miniszteri rendelet, mely megengedi, hogy meghatározott számban, ideiglenesen foglalkoztathatók, de foglalkoztatásuk minden jogigény nélkül bármikor megszüntethető és végleges alkalmazásra nem ad igényt. A havi dijazás 80 pengő volt. Minthogy ezzel nem volt megoldható a probléma, összeültek a városatyák, hogy úgynevezett "tengödési létminimum* tervezetéről értekezzenek, igen szép napidíjak mellett. Igen sok akkori közéleti nagyságunk nyilatkozott meg sajtóban és üléseken az akkori ifjúság szomorú helyzetéről. Dr. Kenyeres Balázs rektor például kijelentette: "Szomorú tényként kell megállapítanom, hogy ősi egyetemünk fejlődése nemcsak megállott, hanem eljutott a visszafejlődés lejtőjére. Üjabb eszközök beszerzésére nincs lehetőség, fenntartásra fordított költségek lényegesen kisebbek, személyzet és tanszékek lényegesen leapadtak«. Dr. Nékám Lajos rektor azon panaszkodott, hogy fontos katedrák egész sora áll üresen. Dr. Heinlein István dékán pedig kijelentette: "A tudományt, az egyetemi ügyet továbbfejleszteni nem lehet, sőt le is kell csökkenteni*. T

ársul ezekhez a súlyos problémákhoz egy másik lényeges társadalmi probléma, amelyről nagyon kevesen beszélnek, de én, mint biológus, könyörtelenül megemlékezem: Bármely ifjú 30—35 éves kora előtt aligha gondolhatott családalapításra, hacsak hazulról nem részesült hathatós, de bizonyos szempontból érthetően megszégyenítő támogatásban Ha szülei és gazdag nagybácsijai nem támogatták a fiatal házaspárt, akkor az ifjú. férfiereje teljében vagy karthausi életre kényszerült, vagy kicsapongásra adta magát. Egyik osztálytársamnak például, aki még 40 éves korában sem tudott nősülni (jeles tanuló volt, önképzőkörünk egykori elnöke, irodalmi munkássággal is dicsekedhetett már) egyházi tanácsadói csak egyetlen vigasszal tudtak szolgálni problémáira, hogy 40 éves kora ellenére is folytassa buzgón karthauzi életét. A másik végleten, a kicsapongó életet választó osztálytársaim közül többen vérbajban már el is haltak, egyik pedig megvakult. Röviden tehát, a diáknyomor, mely folytatódott az állástalan diplomásság nyomorával, szorosan összefüggött a kínzó sexuális nyomorral is. A proletár internacionalizmus minden nép jogainak tiszteletbentartását hirdeti. Ez szép elv, azonban a sovinizmus uralkodása idején a magyar értelmiség körében legfeljebb csak szunnyadóit. A szocialista társadalom sokkal magasabb fokon valósítja meg a különböző népek békés konszolidációját, és ezt a szocialista társadalom értelmiségének végérvényesen tudomásul kell vennie. Az értelmiség munkáiénak helyes értékelése szempontjából ki kell jelentenünk, hogv az érteimiségiekei csak úgy, mint a fizikai dolgozókat, elsősorban a végzett munka kvalifikálhatja A szocialista társadalomban egyedüli aranyvaluta a munkálkodást A kommunisták üldözésének szomorú ténye, amely 1956 őszén bebizonyosodott, sok értelmiségi sz«» mérői lefejtette a hályogot. A proletár in? ternacionalista nevelés helyes iránya valamennyi szocializmust építő ország tapasztalatainak feltárásával, helyreállítja azt a gondolkodásmódot, amely minden nép jogainak, igazságos érdekeinek, sajátos, értékes műveltségének és emberi érzéseinek kivétel nélküli tiszteletét megköveteli. Lelkiismeretesen, jól elvégzett munkának öröme a minden alkotó-szocialista értelmiségnek legszebb jutalma. A kapitalista társadalom megszűnésével hazánkban még egv különleges mániákusság is megszűnt, bár csökevényként sok konzervatív értelmiségiben még fennmaradhatott. Ez a mániakusság abban állott, hogy féktelen csörtetés folyt a különféle címjelzések után. Szinte nem is volt fontos, hogy ezek menynyire jártak anyagi előnyökkel. A tekintetes, nagyságos, méltóságos, nagyméltóságú, kegyelmes stb. címzések a két háború közötti magyar értelmiséget súlyosan megfertőzték, s bár Európa államaiban mulattak eme nevetséges mániákusságon, mégis halálos és görcsös kapaszkodással ragaszkodtak ezekhez a sallangokhoz. r'rita. visszakanyarodom a biológia teU rületére. Volt nekünk, magyar biológusoknak egy sajátos pörünk a két háború közti értelmiség zömével. Ne nevessenek kérem, ha kimondom, hogy ez a »majom-pör!« Ez is csak az elmaradott Magyarországon volt lehetséges. Sehol Európában már nem volt téma. Talán tudnak róla, hogy a szegedi múzeumban Móra Ferencnek volt egy ilyen pöre a cserkészet akkori, egyik bigott vezetőjével. En ekkor diák voltam. Keserű szájízzel bár, de mégis sokat mulattam rajta. A harmincas évek közepén a Magyar Nemzeti Múzeum AIlattárában volt egy szép előadótermünk. Ennek falán hatalmas Darwin-dombormű függött. Egy ízben ezt a termet kölcsön kérték egy humanista előadás megtartása céljából. A már szépen összegyűlt közönség megdöbbenve vette észre, hogy a későn belépő akkori egyetemi tanár előadó, Darwin domborművén megbotránkozva kijelentette: "Ilven istentelen teremben nem tartok előadást!* Az előadás valóban el is maradt. A magyar biológus értelmiség számára kenyér szempontjából is végveszélyes volt az úgynevezett kényes témák érintése. Ilyenek voltak a protoplazma. az evolúció és az ember származása, valamint a merészebb természetfilozófia. Nem is szólva arról, hogy Marx, Engels és Lenin írásai egyenesen tiltott gyümölcsök voltak. A tavalyi ellenforradalom óriási károkat okozva rombolt. Nemcsak anyagiakban, hanem szellemi téren is. Igen nagy fokban értelmiségünk köreiben is. Ezek az esemenyek tették szükségessé, hogy visszapillantsunk a múltba, emlékeket idézzünk tanúságképpen, s egyben rámutassunk azokra a gyökerekre, melyek ma is a múlt elavult talajából szívják ósdi nedveiket. Mint biológus, mindig hangoztatni szoktam, hogy a természetben, s ezen belül az emberiség életében is, a Dollo-törvény szerint: nincs vissza út! A történelem folyamán nemegyszer próbálkozott az ember e természeti törvény ellen fellépni, de viszszatámadó kardját e természeti törvények pallósa mindig kiütötte a kezéből. Amiképpen a természetben vannak olyan élőlények, melyek a fejlődéssel szemben merevek, konzervatívok, éppúgy vannak az emberek között is ilyenek. Ezek a fejlődésnek sohasem lesznek részesei. Mind a földtörténelem, mind a történelem során eltűnnek. Vannak olyanok, melyek bár kilendülnek ebből a merevségből, meg is változhatnak, de változásuk nem végleges és visszaeshetnek merevségükbe. Ezek szintén nem lehetnek a fejlődés részesei, hiszen ideiglenesen változók, úgynevezett köpönyegforgatók. Vannak továbbá olyanok, melyek úgy alkalmazkodnak az új viszonyokhoz, hogy nem változnak vissza, tehát irreverzibilis modifikációk. Végleges változásuk azonban még csak kezdeményei a fejlődésnek. A következő kategória az, mely átlendül a fejlődésbe, tehát progreszszíwá lesz és ugyanakkor elveti magától mindazon régi sajátosságokat, melyek fejlődésében útjában állanak. Ez a progreszszió és regresszió dialektikus egysége! •• az, amit elmondhattam biológus szemüvegen keresztül arról a problémáról. amely az értelmiségieknek útjáról szólt országunkban. A mindannyiunkat összefogó munka igazi szeretete, a munkálkodók, dolgozók kölcsönös megbecsülése, a gögösség végleges eldobása vezet az igazi szocialista humanizmushoz. Ennek kelt ledöntenie azt a falat, amely az értelmiségi és nem értelmiségi dolgozók között csökevényként, sőt néha felbukkanó atavizmusként — sajnos — még sok helyütt megtalálható. Az az értelmiségi, aki elvonatkoztatja magát mindazon ósdi hibáktól, melyeket itt felvázoltunk, és belátja, hogy munkájával az új társadalom éptiésében nem elkülönült réteg töb'"5. hanem tehetséggel és tudással felruházott komponense a szerves egységnek, ez az értelmiségi nem lesz reverzibilis többé, hanem előretekintő, progresszív érték az egész emberiség fejlődésének folyamatában! E