Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-15 / 216. szám
4 A perpatvar befejeződött Ágnes közömbös, mélázó tekintettel állt a terasz nyitott üvegajtajában, nézte a kopasz, helyenként rőt cserjéssel borított sziklatorlaszos hegyhátat, a lankásan húzódó kertek öreg-zöldjét az őszibarackosok piros-sárgás érő gyümölcseit, a szűk utcákban a gyérszámú járókelőt Nyolcadszor érte meg e világban a szeptembert, a minden évben egyforma ismerősen borongós nyárutót. Antal, a férj, összehúzott szemmel egy fixpontra meredten ült oldalt a terasz melletti ajtónál a bordó plüssfotelok egyikében, karnyújtásnyira az asszonytól. Békés csend honolt az antik ebédlőben, de ez a csend valahogyan véletlen szakadt rájuk, mindketten érezték, hogy ma még sorsdöntő dolog történik közöttük. Ágikám! — kezdte a férj, hogy befejeződjék az ügy, amíg a gyerek távol van. Az asszony nem válaszolt. Magas, domború homlokán gondolatnyi redő szaladt végig. Vállára omló fekete haját meglibbentette az alkonyati hegyi szél. A csipkefüggöny és a nyitott üvegajtó között állt, félig az ajtóra támaszkodva, fehér selyemblúzán igazított egyet, mert fekete szoknyájából kicsúszott, elöl buggyosan állt, s ez öregasszonyossá, észrevétlenné tette finomívű melleit. Az alkonyati napsütés erőtlen sugarai arcára hullottak, kreol bőre még barnább lett, keskeny ajkalt szólásra csucsoritotta, férjére nézett, Jobb kezét megemelte, hogy mondanivalójónak nagyobb nyomatékot adjon, > megjegyezte: — Nincs mit beszélni. Nem megyek veled, menjél magad. A gyermekem egészségére esküszöm... nem megyek. Még akkor sem, ha főmérnökként dolgozik a férjem! Belőlem nem lesz bürgödzi lakos! Miközben beszélt, barnafeketében játszó nagy szemeit összevonta, éjszínű söprű-szempillóit idegesen lecsukta — felnyitotta reflekszszerűen, s harmincötös kis cipőjének sarkával óvatosan a parkettre koppantott a határozottság kedvéért. Azután visszafordult eredeti pózba, tovább szemlélte a szeptemberi szürkületbe vesző komor, baz<os Sas-hegy tetejét. Antal nem Ilyen indulatos kitörést várt Nem is tudott hirtelenjében megfelelni. Megaztán, most hogy felesége dacos-mérgesen állt előtte eszébe hozta a tréfás durcóskodásokat, a haragszomródokat, amelyek végén olyan jó volt a kibékülés, a családi intimitás meghittsége, kedves bája. Nézte az asszonyt, nézte, és nyolcesztendős házasságuk sok-sok életre-emlékezetes mozzanata elevenedett előtte, amelyeket ez a kicsit gömbölyű, langyos lusta combú, ölelő karú, ruganyos, asszonyos asszony nyújtott. Ügy felvillanyozták a gondolatok hogy legszívesebben ölébe vonta, babusgatta volna ezt a makacs teremtést, kezeit, szóját csókolva, a hajáSiklós János: VERGODES miliőtől, meg a sok felesleges papírmunkától, ami nem ér két krajcárt és kiöli a lelket, akaraterőt, tudást az emberből. ba túrva, hízelegve súgott voltig a fülébe valami megejtően szépet. De most már nem Ilyen a helyzet. Ennek vége van. Vége. S erre a szóra olyan szorongó félelmet érzett magában, mint valami pszichopatológikus beteg. A valóságtól való megdöbbenés mondatta vele: — Ágnes, nehéz lenne nélküled, hiszen úgy hozzám tartozol, mint testemhez a karom, vagy a fejem. Nem is tudom, nélküled hogyan találnám helyemet a világban. — Akkor maradj itt velünk! Van szép munkaköröd, senki sem bánt. Ott meg ezer irigyed lesz. Intrikus klikkek harcával találkozol Az első külön véleményed után fúrnak-faragnak, anélkül, hogy tudnád. Es itt ls mérnöki munkát végzeL — Nincs igazad, — vágott közbe élesen Antal — az emberek többsége őszinte, nyíltszívű, becsületes. Szeretem őket, bízom bennük. Intrikusok, farizeusok mindenütt léteznek. N ligeti kabolyi VÉGRENDELETEM Míg lelketekben szikra-tűs fog égni, Mindig előre, vőrős magyarok! A szép Jövendőt el fogjótok érni, —« f Éu is elérem, — habár meghalok. Mert nem adják olesón a szabadságot. Az ára könny és mártírvérfolyam. Ki érette hull, százszor legyen áldott, A gyávákon meg az ár átrohan. Ti eljuttok a vörös Budapestre, Es ölelés vár rátok és virág... S ha visszanéztek csodás napkeletre, Veletek ujjong az egész világ. ^ Én Itt maradok bús, jeltelen sírban, De veletek küldöm tűz-lelkemet, Hogy lobogva a forró csatasorban Az én ielkemtől lelkesedjetek. em azért tanultam mérnöknek, hogy egy hivatalban papiros szagú műszaki főtisztviselő legyek. En ezt nem bírom tovább... Ilyen ajánlatot a világon sehol sem adnak. Hol lehetnék én egy óriási kombinát műszaki embere... ? Kis szünetet tartott, majd „hozzátette: • Nagyon kérlek, értsél • meg engem. Elismert mér• nök létemre ötödik eszten•deje irodakukac vagyok. Be• leőrülök abba a tudatba, •hogy hiába tanultam, dolgoztam, joviális hivatalnokként ! fejezem be. ! — Megértelek, de a b'lztosSból nem megyek a bizonyta-1" jjlanba, a fővárost, a saját ál-" A nagymamák ÍU jlásomat, a gyerek egészségére" ^ dott jó teremt é• előnyös lakást nem adom. • sck. Mindig és míndenm — Ott is lesz lakás, mun-J ben a javunkat akarják. • kakör! Miért bizonytalan azj S ahol nem is egy, ha- alkotó, valóságos munka!?! nem kit ilyen ii<hu H> .Hát kit becsül jobban ez azSíe/{ verleng éi gJSZ,et, • állam: az alkotó, teremtő5 kiiszik a fiak, menyek ; embert, vagy a cédulatöltö- ! é, unokák érdekében, S , . _ . „ . 5 ai már egyenesen ál• ® neked az* ™lóU>, még^dig a ön* 5neked az menj és ... mból IUC iuennek> ní. V0"3130 • Sza>uta:; is ilyen áldás ural•mit kiabáltok - vetett vécét S ^ ? TEV BB CTA. ls innét, majd lössz neköm jobb apukám. Antalt úgy szíven ütötte a gyerek, hogy szó nélkül ment ki a konyhából. Hirtelen világosság gyúlt a szeme előtt. Gondolatai egymást váltogatva, ellentétekbe szaladva sürögtek-forogtak. re- A gyereket ellenem neveli. Azért nem mozdul, mert más valaki került az életébe. De mikor, hogyan? En lennék a sok ezer és ezer »Dandin György* közötf a legszarvasabb? A tizenöt esztendő korkülönbség? Nem létezik. Az én asszonyom tisztességéért bárd alá teszem a nyakamat. Így ment ez Antalnál, önmagát emésztőn. Közben végére ért a mese, elcsendesedett minden. Zsuzsi egészséges, mély légzése hallatszott. Antal az asszonynak hátat fordítva, íélkönyökre támaszkodva, égő szemekkel bámulta a sötét, bús semmit. Elkerülte az álom. Vergődött, mint egér a fogóban. Lobogó fantáziája kiszínezte, élénkítette a kigondolt eshetőségeket. Talán mór éjfél ls elmúlt, mire normálisan meg tudta ítélni a körülötte kialakult helyzetet Elvégezte az egyetemet az általános gépészmérnöki karon, hat évet dolgozott, s mint kitűnő konstruktőrt vidékről felhozták ide ebbe a kórságos hivatalba. A párt kérte meg. Eleget tett Már a második év után megundorodott Nem a kollegáktól talán, hanem attól az átkozott intrikus, alattomos hivatali M ost újra a párt kéri: menjen vidékre egy nagy vaskombinát főmérnökének. Esze-szíve vágya teljesült Üjra a műhelyben, a gyarapító életben, a szerkesztésben, mérnökök, munkások között. —- Holnap megadom a választ. Igent mondok, ezer örömmel igent Megszabadulok a bürokrácia kalodájából, szerkesztek, tervezek újat és újat — motyogta észrevétlenül önmagának. — Más ember leszek, hasznosabb, több magam előtt is. Á sötétben maga képzelte új konstrukciókat látott, amelyeket 6 szerkesztett éa kivitelezett. Idegeiben vibrált a munka elevensége, amely mámorossá tette. S ami még nem történt meg, rágyújtott a hálóban. Egymásután szívta a cigarettákat Az intrikusok...? Hát annyi baj legyen! Kellemetlenkednek ...! Igaz szándékú, hűséges embereket nem Ölhetnek meg bajkeverők — bizonygatta és csitította ez Irányú szkepszisét. — Antikám, édes, maradj itt velünk — súgta az aszszony, s Antal visszazökkent a valóságba. Es ettől a valóságtól olyan erővel dobbant a szíve széles mellkasában, hogy Ágnes ijedten kapta el férjén pihenő karját és kérdezte susogóan: Antikám, nem vagy rosszul? -- Nem. Maradjál szépen, s mondd meg, hogy nem reflektálsz ilyesmire — lehellte hízelkedően kérő szavalt Antal fülébe, s egészen melléje bújt, fejét mellére fektette, szétbomló fekete hajával beborította az arcát, simogatta férje barna sövényét, tüzes homlokát. — Mondd, miért nem akarsz megválni a fővárostól? Indokaid elég soványak — kérdezte rövid szünet után a féri. mivel még nem zökkent ki az eredeti gondolatmenetből. — Megmondtam. — Én is megmondom. — Halljuk! A z intrikával te bosszantani akarsz, mert tudod. mennylíra gyűlölöm és undorodom az intrikusoktól. De nálad nem ez a fő érv. Megbocsáss, és ne sértődjél meg: nálad a hiúság, a kényelem és a meuszokottság. Hiú vagy arra. hogy a fővárosba kerültél húsz esztendős fiatalasszonyként, s most nem akarsz oda visszamenni, mert ez zsenant. S belezsugorodsz még a gondolatába is. hogy nem lesz budai villalak ásod. Mea szerinted nincs olyan főkönyvelőség vidéken sehol, mint nálatok; — Félsz attól Is. hátha éri úgy belefeleitkezem a munkába. hogv elhanyagolom a családomat. Mert Itt aztán egyáltalán nem erőltetem meg magamat a dologban. — Tévedsz — suttogta az asszony. — Nem tévedek. Nagyfokú önzés ez nálad. Ágnes! re— Hidd el, nem így van és ne vitatkozzunk, gondoljunk másra — térítette Ágnes a férjét, okosan, ellenállhatatlanul. asszonyosan. A túlfeszített idegek nehezen oldódtak. A vergődő gondolatok csigalassúsággal másztak el a tekervényes fejből. Antal kínlódott, lassan, kábultan reagált az asszony közelségére, melegségére, illatóra. csókjaira. gr BUNTARSAK És mind ott leszünk a végső csatában, Én és a többi vörös magyarok Elhullunk, de a győztes szabadságban Üjra életet Ti, Ti adjatok. bál megérthettem, hogy a jótét tlélek mindkét nagymama is reprezentálni akart elsőszámú unokájával, az általuk neveztetett Kisöreggel. A talaj puhítására, mármint az én meggyúdiskurzusnak Zsuzsi ted-j ^iJ^lZaZ íves, pajkoskodó hangja. Ki-|TmbíaX íSm- » Misik • technikai lebonyolítást vállalta, a jegyváltást, a cukorkavevést, a viű lamosig-kltérést sib. — Márpedig a Kisöreg nem megy este moziba, mert az iskoíjához, s jobb Kezének hü-S 'OLT " 5 velykujját a szájába kapja,® l^kN agymama, hogy ! ami a napi fejrontnak a jele] Hacuhárt, közvetlen A magyar olvasók közül kevesen ismerik Ligeti Károly® ~Ne sz°Pd 32 "JJ3d. olyanB ^melTh nevét. Kevesen tudják, hogy Ligeti az oroszországi magyar S^^W F G ette HaM^ani, hadifogoly-mozgalom egyik legkiválóbb vezetője volt. 1919- ftSgpi ShoKyjfa ben Omszkban a fehérgárdisták elleni harcban halt vértanú- 5, jg "ÍV kornoua an*ma an >•„ u rnj,-„ ,.„n. halált. Emlékét rég megsárgult kéziratok, levelek, úiságla- !\ , S tálával alZe vél"* pok és vernek őrzik, amelyek az elnyomás ellen, a szebb éle- ! — A Vihékke , meg a Már-B . r'Z.t; tért folytatott harcáról tanúskodnak. Régi adósságunkból Stlékkal elmentünk a hegyre,! a Geroisteini törlesztett a Kossuth Könyv- és Lapkiadó Vállalat, amikor!udoda barlangosba - íe-3 kalandot. Mindez csak hagyatékát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év- !lelt vidáman, anyjától örököltj mellékesen adatott fordulója előtt sajtó aló rendezte. ! szempillájának lapos, fáradtS hatomra, a rantái kaLigeti Károly 1918. június 8-án. mikor Omszk az ellen-amoz2ásával. • vargatása és jeleresztéség kezére került, partizántársaival visszavonulásra kénvsze- • ~ Gyere fürödni! — s Ag-S»« közben, mivel délben tettem a rült. Az egyenlőtlen harcban a partizánok csaknem mind-S"es Por>Sy°lát húzott, für-S korábban hazaérve ott moziba-menesre, am az nyálán elestek. Ligeti súlyosan megsebesülve maradt a csa- 5 dette- fésülte, öltöztette éj-S sündörögtem a konyhátatéren. Igv került az ellenség kezére. Kolcsak bandái a • szakara a család egyszemj ban, érdeklődve az mozgalomban részt vett foglyokat mind egy szálig kivégez- "mindenei. • ebéd minősége iránt. tők, köztük több mint száz magyar vöröspartizánt. A súlvo-S . _t , . , 5 Egy tettem, mintha san beteg Ligell Károlyra az utolsók között került sor. Éle- ! A "ezle a Kls" » nem hallottam volna tónek végső pillanatait is arra használta, hogy szóHon az 5 U V m°st • Uacukáné esetit S ' 1 mint minden este, ur,07(á/-áva?) fgvén, hogy rest nem is az Egyik és mindig újra, rmr asszonyszemélyt Nagymama, hanem az táblául szolgált kitöréseimnek. Idéztem az egy évvel ezelőtti nyílt vitát, amikor még mások hasonló keserveiről szólva nem gondoltam arra, hogy az én porontyom is belopják majd egy este a moziba. A spártai neveléstől Kairovig, s azon is túl, a jövendő század leendő neveléstudományáig mindent felhoztam igazam bizonyítgatására, miközben arra gondoltam, hogy a »reprezentánsok« most ját nevetlai rendtartás egy hét nek rajtam a moziban, óta rá is vonatkozik, ahol a Kisöreg liangoKülönbcn sem Piroska- san faggatja jobbról és ról és a farkasról szól a balról hol az Egyik, film, hanem..: — tör- hol a Másik Nagymatem ki leveskanalazát mát: -Miért öltözködik közben, s ezzel pontot és vetkőzik olyan sokhacukásnés szor az a filmbeli szép. szőke néni? S az a törtebéd folytatására is, mintegy ezzel óva meg családfői tekintélyemet. Munkába visszamenet úgy éreztem, hogy a félig elfogyasztott lejónak üzenjen. Élete utolsó éjszakáján írta ezt a megrázó 8 verset a börtön falára. akarANNA MKTZB SZEPTEMBER Kl osztogat most bőkezűbben tarka idea ajándékokat. i. T Gabonatenger hömpölyög a csűrben s megtelnek a korsók, kosarak. Frissen haladnak a fürge ásók a végtelen barázdákon át érett száron csüngő burgonyák dús nyomában. Dolgos víg leányzók izzadó keblén feszül a pruszlik, csillan a homlok gyöngyöző nedve s ajkuk pirosan derülő kedve lendíti a teli zsákokat a tágas és mély társzekerekbe. Mily zamatos, édes most a csók, borral és kenyérrel ízes ajkon, míg tánccal és dallal búcsúzót int a röppenő szüreti alkony ... GÖNCZI KLÁRA íprdítáaa. ° ^ í nándekosan nem -SZ|TS rom ismerni, mivel an• szürke, akar az apianak. Szé-S . Sles váílú, egyenes hátú, so',nak, lde'in ""M™ [nem sovány, se nem kövér,.^/f l . 5 kese hajú, lófarok frizuréjá-S s",yÁÍJenc'"m> , m"} • val, értelmes, minden iránt® m/Srm,si;",V h*rUé érdeklődő arccal, örökösen. amf,Vn>k érdeklődő arccal, örökösen. csacsogó-fecsegő szájjal, ki-Sre" á*ak. hal'ottah u . ... .... ... • ni ,/ií, i i/ír,:.,;. az átkozott szomszéd, a Uacukáné főzte, Igy állva bosszút még egyszer azokért a húszegynéhány esztendővel le- vagy dugják az éjjelibe, szakított cseresznyesze- ha már a napközi bezárt tetejére mekért. Ilyen gondola- stb.". beszédű fekete asszony mért szivarozik? S nini, amaz hogy hízeleg annak a bácsinak!...« A nagymamák pedig a »jópofa* Kisöreg kérdésein jókat kacagnak, míg az előttük és a mögöttük ülőit egyre piszszegnek, mondván: -Miért hoznalt ide gyereket? Hagyják otthon, tok gyötörtek még késő délután is, amikor hazajelé a villamosról leszállva, a kitérőből a már induló, városba csít rapszódikus lelkivilág-J IVÖnyörüszép^ esereszgal. Szóval: nem akármilyen! "Uf femekkel (Ettől az ő lánya " számítom az üdvözlés— Apu, lössz mese? >eien ismerettséget Hakérdezte Zsuzsika nagymama! "'kánéval akinek tájszólásában, miközben esti! ugyan olyan szép Iákávéját itta, és vajas kenye-!"!/" voh. mint legalább oreg integetnek. rét majszolta. 5" cseresznyéi, de mert — Na tessék! — szlír— Ma nem mesélek, fáj a"a cseresznyét nem erifejem — mondta Antal kissé! gedte megkóstolni, a ! szórakozott hangon. ; lányára rá «ra néztem ! — Nem is szeretlek, tudd®»o/m.) • mög, mert nem mesélsz." A példázat az ebé• Ugye anyucíkám, te mesélsz">gd!g még vagy ötször el• — Persze, hogy mesélek. • hangzott különböző elébem, hanem a felesé- Kisöreg pedig -úgy* • — Rossz apu vagy, ereggy! variációkban, amelyek- gem, aki egyenest cél- akar menni. Természetesen elhallgatták a csat ládfői tiltakozást és azt is, hogy a Kisöreget már napok óta előkészítették a reprezentálásra, esetleg toporzéholásig menő sírásra is/ ha netalán tán közbe jönne "valami". Tehát menni kellett. > • A Kisöreg végül is hazaért. Az Egyik Nagymama hazakísérte; de csak a kapuig, mert hátha:. i Még szeptember eleje van, kilenc óra. A gyerek ilyenkor szokott lefeküdni. A szeme most olyan hiesi, mint egy egéré. Alig lát az asztalhoz ülni. A vacsorát fitymálva nézi, mert egy fél zacskó cukorkát még a kezében szorongat. Kijelenti, hogy se húst, se kávét nem akar enni. Egy tükörtojást kér; (máskor három is kevés neki). Evés közben a villa kicsik a kezéből, mert a tojás helyett a tányér mellé szúrt. A felét így is otthagyta; és még hátra volt a lábmosás. Vizes lábát törlés nélkül akarta a papucsba dugni, a másik lábán a pizsama szára pedig belelógott a lavórba.»> — Na tessék! — szisz• szentem fel, bár eddig némán, befelé hallgatva néztem a reprezentánsok áldozatát, pkíh vacsora helyett Gerohtcini kalandot elettek a A mezinak fél kilenc kor van vége, még fél- hatéves gyerekkel. Ef, óra, mire a Kisöreget Uacukáné, hát nem volt hazakísérik. A vacsorá- elegendő elégtétel anval várunk, közben tel- nalc idején azért a pár menő kocsiról az Egyik je, mirtékben mrg. (zrm cseres.n é£n „ Nagymama es a Kis- egyeztünk abban, hogy rajtam csattant ütleged? hajszálig nekem van Most még megfertőzted igazam. Ezt előbb is a nagymamákat tudtuk, dekát. .. Igen, a nagymamák délután kész helyzet elé állították menyükéi-lányukat, mondván, hogy íj egy tem a fogam közt sziszegve fellobbanó indulatom, s ha akkor Uacukáné elem kerül, kiráztam volna belőle a lelket. De nem 5 került momegvan, a is, as unokáddal való kérkedő reprezentálással? Ej, esah lettem volna a vejed, most maid én rendeznék egy Geroisteini kalandot, de úgy istenigazából. .; 4
