Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-13 / 214. szám

Péntek. U>57. szeptember 12 3 Ezt a kérdést a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának ütésen ÉrseK uanos, a ríze­geai Cipőgyár u. b.-elnöKe telte lei, miközben arról be­szelt. hogy üzemükben nem hagynak nyugtot az októberi »n<jüörgoknek«. A szegedi üzemek mindennapi életeocn elemi erővel tör lel az onaj: zárjuk már le októbert és te­remtsünk nyugalmat! Vajon a Szegedi Cipőgyárban nem ezt kívánja az egyén a kö­zösség, az egész üzem érde­ke? Az ü. b.-elnök kérdése sokat sejtető, amit az újság sem hagyhat szó nélkül. November 4. után az el­lcniorradalmárokkal itt is az osztályharc törvénye szerint, keményen jártak el. Lehet, hogy így járnak el azokkal szemben is, akik bűnöket ugyan nem követtek el, de tévedtek, tévelyegtek? Ne­hez elhinni így első szóra a Szegedi Cipőgyár párt- és gazdaságvezetőiről, hogy el­térve a párt helyes politiká­jától, nem akarnák október személyi vonatkozásait le­zárni. Lássuk a való hely­zetet! November után a vállalat­vezetés és a pártszervezet igen helyesen, a becsületes dolgozók felvilágosításával, s a tényleges ellenforradalmi elemek leleplezésével kezdte munkáját. A bűnösök közül jónéhánynak el kellett hagy­nia az üzemet. Nem is bán­kódott utánuk senki, vagy csak nagyon kevesen. Külö­nösen amikor azt látták, hogy a tévedöket viszont fel­világosítják, segítik, lehető­séget adnak nekik hibáik Jóvátevére. KiTitfC adjunk? Hogyan ItS- hát mégis, hogy Érsek János ü. b.-elnök szerint egyesek -mártírokká­váltak, most sem hagyják nyugton őket, még mindig ütéseket mérnek rájuk? Valóban szóba került sz elmúlt hetekben ismét egy­két dolgozó gyászos októberi szereplése, kijelentése. a sztrájk szervezésében kifej­tett tevékenysége. Ez azon­ban nem rosszindulatú hány­torgatás volt, hanem a vitás kérdések eldöntésénél kellett egyet-mást ismételten elmon­dani. Milyen vitás kérdések­re volt szó? Itt is, mint má­sutt, a munkások kaptak kedvezményes tüzelő-utal­ványt. Az idén kevesebb ju­tott a Cipőgyárnak is, mint más esztendőben, ezért még nehezebb volt annak eldön­tése. hogy kinek is adják, hiszen sok volt a jelentkező. Egyik-másik igényt az üzemi bizottság bírálta el, de a vég­ső szó a vállalatvezetőé volt. Előfordult, hogy a vállalat­vezető nézete nem egyezett az üzemi bizottság határoza­tával. Ebből aztán -ügyet­csinált az ü. b.-elnök azzal a felkiáltással, hogy korlátoz­zák a szakszervezet önálló­ságát, megkurtítják a bizal­miak jogait, akik helyeselték egv-egy fautalvány vagy se­gély juttatását. A tüzelő-utalványokért sor­ra jelentkeztek a munkások. Köztük elsőknek, akik — bár éqhef. hogy azóta megbánták —. tizenegy hónappal ezelőtt szóban temették a népi de­mokráciát. aktív tevékenysé­get fejtettek ki a munka megtagadására. Amikor han­goskodtak, nem törődtek az­zal. hogy müven pnzdasáM nehézség felé sodródik az ország. Sokáig nem gyógyul­Két üzemi MSZBT­szervezet közös hajókirá n d ulása A Szegedi Konzervgyár és a Szegedi Ruhagyár Magyar —Szovjet Baráti Társaságá­nak alapszervezete közös ki­rándulást szervez tagjai és az üzem valamennyi dolgozója számára. Vasárnap korán reggel hajóval Mártélyra utaznak el és terveik szerint este 7 órakor jönnek majd vissza. A kellemes mártélyi üdülőhelyre egésznapos szó­íakozást, a legkülönfélébb társasjátékokat szervezték meg a kiránduláson részt­vevők számára. Igen jó kez­deményezés ez mindkét üzem MSZBT-szsrvezete részéről, s a do'gozók örömmel fogad­ták a kitűnő gondola lot. nak még be az ellenforrada­lom okozta stbek népgazda­ságunk testén. Nem oszthat az álíam mind a két kezével segélyeket, kedvezményeket. Kik számíthattak arra jog­gal, hogy a kevés tüzelőutal­ványból kapnak? Csak a rá­szorultak, akik becsülettel helytálltak akkor is. amikor a munkáshatalom veszélyben volt. Dudás Ferencné kérését is elutasították. Nem az ü. b., hanem a vállalatvezetés. Ezzel ugyan Érsek egyetér­tett, de Dudásnét már más­képp tájékoztatta: -Mi ad­nánk, de a vállalatvezetés nem járul hozzá." Ez év nyarán is elküldték a munkások gyermekeit üdültetni Nem annyit, mint más esztendőkben, s ezért néhány gyermeknek idehaza kellett maradnia. A többi kö­zött az üzem bádogosa is sze­rette volna, ha gyermeke kellemes néhány hetet a vál­lalat költségén üdülőben tölthet. Kérését az ü. b.-el­nök pártfogolta, s hiába sza­vazta meg az üzemi bizott­ság, a vállalatvezetés nem járult hozzá, mert igen nagy­hangú volt októberben az apa, s részes abban, hogy ke­vesebb anyagi erőnk van ilyen juttatásokra. Neki már úgy közölte az elutasító hatá­rozatot az ü. b.-elnök, hogy a pártszervezet nem járult hozzá. Előnyben nem részesülheinek Az egyik betanított mun­kás, Sasváriné, lakástataro­zásra kért előleget. Adunk, van pénz — kapta a választ az ü. b.-elnöklől. Valóban volt is pénz. de Sasváriné ké­rését is jól meghányták-ve­tették. Vajon adjanak-e ne­ki, hiszen ő is ugyancsak verte a port a sztrájk mel­lett. Végülis megkapta a se­gélyt. Azóta sem nézték meg: mire is költötte ezt a pénzt? S közben akik lakásában jár­tak, elmondták: eszében sem volt. tataroztatni, de hát va­lamit kellett mondania, hogy pénzt kapjon. Érsekben még­is fullánk maradt, hogy lám, mi megszavaztuk, de a vál­lalatvezetés rosszindulatúan kezeli az ügyet, csak azért, hogy üsse a »hőbörgőket«. Vajon ütés-e az, ha most nem két kézzel nyújtják ne­kik a tüzelő-utalványt, az üdültetést gyermekeik ré­szére, vagy a pénzbeli se­gélyt, — s esetleg egyszerű­en nem is adnak nekik? Du­dásné, Sasváriné és a többi­ek dolgoznak, senki sem há­borgatja őket. Velük is. mint a többi jóhiszemű tévedők­kel. barátian foglalkoznak, senki sem igyekszik megfé­lemlíteni őket. Egyízben már megmondták nekik, milyen hibákat követtek el, hogy ezekkel számoljanak, s a jö­vőben igyekezzenek jóváten­ni. A munkások szemében azért még úgy szerepelnek, mint "ellenzékiek", bár lehet, hogy ők már "kormánypár­tiaknak" tartják magukat. Ügyeiket már lezárták, be­csületes munkalehetőséget, s a megdolgozott munkáért megfelelő bért fizetnek ne­kik, részesülnek a munká­soknak általában kijáró jut­tatásokból. Rendkívüli se­gélyben — mint a tüzelő­utalvány vagy pénzbeli jut­tatás — azonban nem része­sítik őket. Ezt tartja "ütés­nek" az ü. b.-elnök!? A munkások igazság­érzete diktálja Azt mondja Érsek János: »Hogy akarják megnyerni ezeket az »ellenzékieke", ha most nem adnak nekik ilyen különleges juttatásokat? így ezek elfordulnak a rendszer­től, mert nem kapnak". Az­zal azonban nem számol, hogy mit mondanának a be­csületes munkások, akik rá­szorultak a juttatásra s a népi demokrácia mellett szálltak síkra, ha a »hőbörgők«-et, az ellenforradalmárokat támo­gatnák, akik maguk is kárt okoztak népgazdaságunknak. Jó lenne, ha ezek szavára is hallgatna az ü. b.-elnök! Vagy talán amazok feksze­nek közelebb szívéhez? Erre a kérdésre néhányan az üzemben igennel válaszol­nak, arra hivatkozva, hogy emlékeznek még október el­ső napjaira, amikor még Ér­sek János is kikérte magá­nak. ha elvtársnak szólítot­ták. így utasította rendre a főkönyvelőt; -Talán nem tudia, hogy az elvtárs meg­szólítás örökre megszűnt?!" Talán közel érzi szívükhöz a hibát elkövetőket, azért véli ütésnek, ha nem ők jut­nak elsőnek kedvezmények­hez. Próbálnák * csak meg háttérbe szorítani a becsüle­tes munkásokat, megsérteni igazságárzetüket! Biztosan oda csapnának a vállalatve­zető asztalára és követelnék, hogy a proletárdiktatúra, az osztályharc szellemében ve­zessék a vállalatot! Érsek Já­nos elve a kommunista humanizmus eltúlzása lenne. Mindez azonban nem je­lentheti azt, hogy örökre kire­kesztették a "hőbörgöket" a rendkívüli szociális juttatá­sokból, de most minden kor­lát nélkül őket részesíteni előnyben, ez egyet jelentene a becsületes emberek igaz­ságérzetének megsértésvei és osztályérdekeik elárulásával. A 3l-es körzet jelöltje: Pintér Aladárné tanítónő — Élj sokáig Marika, légy jó tanuló, szófogadó kislány — így szólt kedvesen a taní­tó néni Mészáros Marikához, a tanítás megkezdése előtt. — Honnan tudja a tanító néni, hogy ma van a névna­pom? — nyitotta tágra Ma­rika ragyogó szemét. — Tanító néni mindent tud — nevetett vidáman —, úgy viselkedjetek! — fenyegette tréfásan kis tanítványait. A gyerekek áhítattal néztek mindent tudó taníl ójukra. Nagy ügybuzgalommal szed­ték elő füzeteiket. Két hete sincs, hogy átlépték az iskola küszöbét, de máris otthon ér­zik magukat. A kedves, min­dig vidám tanító néni elfe­lejteti a legkisebb diákokkal, hogy a szigorú iskolában van­nak. Ág Béla, Mészáros Ma­rika, Tóth Laci, Szabó Jancsi és a többiek ügy mennek délutánonként a rókusi álta­lános iskola zenei első osztá­lyába, mintha hazamenné­nek. Várja őket a kedves ta­nító néni. Pintér Aladárné Ró­kus tanítója. Nó, nem olyan idős, hiszen első tanítványai még most búcsúztak az általános /Vcrgr aktivitásról tanúskodott a KISZ-titkárok tanfolyama A KISZ városi bizottsága háromnapos tanfolyamot tar­tott a szegedi KISZ-titkárok részére. Rendkívül élénk vi­ta alakult ki az egves elő­adások elhangzása után. melv azt tükrözte: a szegedi KISZ­szervezetek vezetőit mélvre­i hatóan foglalkoztatják a i párthatározat által kitűzött I ifjúsági feladatok, a fiatalok nevelési kérdései, a KISZ el­ső országos értekezletére va­ló felkészülés. Egy-eev elő­adás után 15—18-an is fel­szólaltak. s gazdag eszme­cserével. tettrekészséggel zá­rult a tanfolyam. A befejező vita után a KISZ városi bi­zottsága a Szalámigyár kert­helyiségében hangulatos es­ten látta vendégül a tanfo­lyam részvevőit. Hárem békekölcsön-sorso'ás lesz a jövő héten Az idei békekölcsön-sorso­lásokat a jövő héten kezdik meg. Szeptember 21-én és 22-én kerül sor az első, az ötödik és a hatodik békeköl­csönhúzásra. Ezeken összesen 300 000 nyereményt sorsol­nak ki, 75 millió forint ér­tékben. Az összegben szere­pel az I. békekölcsön törlesz­tése is. A sorsolást a Zeneakadé­mián tartják. Szeptember 21-én délután 3 órakor az í. békekölcsönt sorsolják. Szep­tember 22-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor az ötödik, utána pedig a hatodik béke­kölcsön nyereményeit húzzák. iskolától. Azért neveztem Ró­kus tanítójának, mert itt, eb­ben a városrészben született, élt, nevelkedett. A rókusi ál­talános iskolában töltötte el gyakorló éveit, majd rövid megszakítás után ismét vis­szahelyezték ebbe az isko­lába, Mennyi szeretet, megértés, kedvesség, tudás kell ahhoz, hogy a sok apró, fegyelme­zetlen gyerekből komoly ta­nuló legyen. Délutánonként 31 gyermek oktatását, neve­lését végzi. Ebben nem me­rül ki iskolai munkája. Az iskola MSZMP alapszerveze­tének titkára. Kartársai és a szülők sok-sok kéréssel keresik­fel a tanítónőt. Az iskolában előforduló problémákról ö ér­tesül legelőször, s ha leheb segít. Ennyi munka is elég lenne egy törékeny asszony számá­ra. öt azonban különös anyag­ból gyúrták — ezt ő mondta tréfásan —, soha sem fáradt, ideges, pedig éppen elég gondja-baja van. De erről közvetlen munkatársai sem tudnak. Férje évek óta sú­lyos beteg. Édesanyja is. Te­hát két beteget ápol. ö a csa­ládfenntartó. Két gyermekéi­vel. Péterrel és Évivel sok a dolga. Leckeleellenőrzés, fő­zés. mosás, vasalás, stoppolás — mert ezt, is ő végzi el. Ezenkívül még kertet is mű­vel. hogy legyen zöldség, főz­nivaló a konyhán. Mennyi munka! És soha sem fáradt, mindig jókedvű. Valóban erős. szívós asszony. Napi munkája |^ ^Tn Több ebéd — jobb minőség A Kelet magyarországi üzem­élelmezési Vállalat kezelésében álló Apáthy-konyhánuk, aim! az Eötvös utca és a Beloiannisz tér sarkán levő Apálhy-kollcgi­nm épületében működik, az új, most megkezdett tanévben lé­nyegesen nagyobi) feladatot kell megoldania. A József Attila-kol­légiumban levő egyetemi menza ugyanis — hogv' az egyetem és a főiskola hallgatóit minél job­ban elláthassa — nem ad kihor­dásra ebédet. Ez. a feladat az Apállty-konyha dolgozóira bá­nd. Dicséretükre szolgáljon, az Apálhy-konyha dolgozói "jól állják a sarat": a tavalyi 800­Mielőtt (elgördül a függöny Már csak egy nap választ el bennünket a Szegedi Nemzeti Színház nagy és ünnepélyes aktusától, az új színiévad el­ső bemutatójától. A díszlet­tervezők és díszletmunkások türelmes, hozzáértő igyekeze­te eredményeként már a fő­próbára és a bemutatóra vár­nak ma a színpadi utcák, há­zak, szobák; vasaitan sora­koznak a tarka kosztümök; megtartották az első műszaki próbákat, s itt van már az első zárt vizsga, a főpróba ideje is a színészek számára. A próbateremben eltöltött hosszú hetek lassan bemu­tatóra válnak. Szeged közönsége már korábban is értesült ar­ról. hogy az év első bemuta­tója Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című négy felvonásos víg­játéka lesz. Az évi mű­sor összeállításánál és az első bemutató kiválasztásá­nál a színház igazgatósága igen körültekintően járhatott el, hiszen most ünnepelte a vagy írót országunk irodal­mi közvéleménye és rajongó olvasótábora. A bemutatót, e tiszteletteljes szándék isme­retében, nyugodtan tekint­hetjük úgy is, mint a nagy realista ünneplését, — halá­lának 15. évfordulója után. Mielőtt a bemutatón fel­gördül a függöny, még sok csatát meg kell nyerni az üres nézőtérre ásítozó szín­padon. Hátra van például még az igazi főpróba is. Az elsőre szerdán került sor. Ekkor találkozott először az a sok részletmunka, amit a sikeres bemutató érdekében a rendező, a színész, a disz­letező, a jelmeztervező, a műszaki gárda... és a kul­túra sok-sok névtelen kato­nája elvégzett. Ma, pénteken már az előadás igényeivel rendezik meg az utolsó fő­próbát. Ekkor a közönség helyett még csak a rendező és a színházi szakemberek mondanak véleményt a hosz­szas készülődés eredményé­ről, de szombaton este 7 óra­kor már a legszigorúbb kri­tikus. a közönség előtt kell vizsgázni. Q bemutató előtt olvasóink bizonyosan kíván­csiak arra is, hogy az első színházi estén kikkel talál­koznak a főszerepekben. A Budapestről hozzánk szerző­dött Bodó György neve áll a színlap élén, Balázs alakító­jaként. Mindjárt főszerepben mutatkozik be a közönség­vek. Balogh Rózsa. Miklós Klára és Décsy Györgyi — régi kedves ismerőseink. Lakky József szintén sok emlékezetes alakítással lepte meg már eddig is a színház­látogatót. Rajtuk kívül a színház régi és új művészei­nek népes táborával találko­zunk a sok szereplőjű darab­ban. Az első bemutatót hamaro­san újabbak követik. A Ka­maraegyüttes szombaton, va­sárnap és hétfőn tartja a Mandragóra főpróbáit, s ked­den az új Kamaraszínház­ban is benépesedik a nézőtér és a színpad. Igaz, ez egye­lőre csak ígéret, hiszen a színház munkásai csupán el­sején kezdhették meg a Hor­váth Mihály utcai terem át­alakítását, CLz áj kamara­színház kialakítását. Uj színpad, vi­lágítóberendezés, öltözők, fes­tés, tatarozás, nézőtér meg­építése — mind-mind erre a terminusra esett. Mégis meg­lesz? A munkások határozott igennel felelnek — s miért kételkednénk szavukban, mi­kor azt kell tapasztalni, hogy éjjel-nappal dolgoznak. De még ez sem minden. Apró és nagy munka tornyo­sodik ilyenkor a színház min­den szögletében, s mindazt el kell végezni a bemutatóig, hogy mire a nézők elfoglal­ják a székeket, a legkényel­mesebb szórakozási lehetősé­geket élvezzék és őszinte tapssal jutalmazzák a szí­nészt, a rendezőt és a mű­velődéi minden szerény mun­kását. zal szemben most 1500 főre főznek háromféle, háromfogásos ebédel naponta. Vendégeik, az egyetem és néhány üzem dolgo­zói — akik közül sokan a kony­ha ízlésesen berendezett étter­mében fogyasztják el a gusztu­sosán felszolgált ebédet — elége­dettek. inert a minőségen és a választékon kívül az ételek vál­tozatossága is kifogástalan — eddig. Legfeljebb a sorbanállús­sal eltöltött idő sokallható — s ez csökkenthető lenne, ba a Jó­zsef Attila kollégiumi konyha (javasoljuk!) továbbra is adna bizonyos mennyiségű kihordá­sos ebédel, mint korábban — de nz az összes (igaz, hogy a mai időszegény világban néha elég­gé súlyos) probléma. A konyha dolgozóinak mun­kája nemcsak minőségi, de mennyiségi is. Reggel 6-tól kezdve nagyon kell igyekezniük, hogy fél tizenkettőre készen le­gyen az ebéd: késni nem sza­bad, nem lehet. Ezzel azonban még nem ért véget a probléma, inert következik a "második fél­idő", az cbédkioszlás, majd fél három után az "Utolsó akkord«, a mosogatás és a takarítás — megállás nélkül. Másnap újra kezdődik elölről az egész. S ők csinálják, napról napra, hétről hétre — lelkiismeretesen, jól. jönnek a rókusiak. Egy kér­vény megírásához kérnek se­gítséget, vissza szeretnék kérni a házat; hogyan indul­janak el, befizették az adót, mégis kaptak felszólítást és ki tudná felsorolni a rókusiak ezer problémáját. Pintérné segít. A rókusi iskolában gyűl­tek össze a 31-es körzet vá­lasztói. Tanácstagot jelöltek. Egy idős asszony egyszerű, megható szavakkal Pintér Aladárné tanítónőt javasolta, valahogy így: — Csupa lélek, csupa jó­ság. Jókedvet, örömet áraszt puszta jelenléte. Mindenkin jó szívvel segít. Kilencen mondták el véle­ményüket. Egy édesapa gyer­meke iskolai munkája alapján ismerte meg a tanítónőt, örömmel csatlakozott a ja­vaslathoz. Többen jó társa­dalmi és politikai munká­jáért jelölték. Ott voltak azok is, akiken segített, ők is el­mondták Pintérnéről vélemé­nyüket. A választókörzet egyhangúan Pintér Aladárnét jelölte tanácstagnak. | Vasa | a rtikusi Is­rnapj ko)ában sza_ vaznak rá a választói. Nagyon sajnálom, hogy elköltöztem Rókusról, a 31-es választókör­zetből, sajnálom, hogy nem szavazhatok ilyen nagyszerű asszonyra. (H-né) Előadás a telepátiáról és az okkult jelenségekről A telepátia, azaz távoli ese­mények megérzése, gyakori témája a mindennapi beszéd­nek. Sokan hivatkoznak arra, hogy megérezték egy távol­lévő hozzátartozójuk beteg­ségét, vagy halálát, sokan hivatkoznak egyes esemé­nyek előre való megérzésére is. Nem ritkák a népszóra­koztató jellegű, telepátikus, "gondolatolvasó" mutatvá­nyok sem, különösen a Hor­thy-időkben voltak ezek di­vatosak hazánkban is, ami­kor is a "gondolatolvasó« bű­vészek igen sok pénzt húztak ki a hiszékenyek zsebéből. A telepátia kérdéséről azonban vannak tudományos jellegű, objektív igényű vizs­gálódások is. Néhány évvel ezelőtt három szovjet vezető pszichológus is közös közle­ményben sürgette e témakör tudományos kivizsgálását, s elkülönítését a mindennapi babonától. A telepátia történetéről, az egyes esetek kritikai elem­zéséről, a legújabb tudomá­nyos álláspontokról rendez előadást az Ismeretterjesztő Társulat szegedi titkársága ma, pénteken este 7 órai kez­dettel a Juhász Gyula Műve­lődési Otthonban (Vörös­marty utca 7). Előadó: Ki­rály József egyetemi adjunk­tus.

Next

/
Thumbnails
Contents