Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-07 / 209. szám

Szombat, 1957. szeptember 7. 3 Heves vita egy gyümölcstermelő és -értékesítő szakszövetkezet előkészítő gyűlésén Á szatymazi parasztság követeli: a MEZÖÉK teremtsen rendet helyi felvásárlótelepén A szatymazi tanács vezetői csütörtökön délutánra termelői irtekezletet hívtak össze a ta­tácsházára. Az értekezleten lé" tyegében két napirendi pont zerepelt. Először megvitatták a izatvmazi termelők és a helyi llami gyümölcsfelvásárlótelep 'ezetői közötti viszonyt. A má­ik napirendi pontként pedig sgy soktagú előkészítő bizottsá­got választottak, melynek fel­idatául adták, hogy dolgozza ki leendő gyümölcstermelő és irtékesítő szakszövetkezet mű­södési alapszabályát; Jogos bírálatok Különösen az első kérdéssel tapcsolatban nagyon sok fel­szólalás hangzott eL Szigorúan megbírálták a MEZÖEK felvá­sárlótelepének több vezetőjét. Az egybehangzó vélemények alapján hozzátehetjük: jogosan. Kiderült, hogy a MEZOEK szatymazi telepén gyakran az udvariasság legelemibb követel" menyeit is nélkülöző hangon beszélnek a termelőkkel. Ahe­lyett, hogy türelmesen megma­gyaráznák a gazdáknak: a fel­hozott árut Sitiiért nem vehetik át a termelő által kívánt mi­nőségben; esetenként "szemét* szóval illetik a portékát. A gyűlés parázs hangulatából mindenki megállapíthatta: kü­lönösen a vezetőnek ma már semmi erkölcsi alapja sincs ar­ra, hogy továbbra is beosztásá­ban maradjon, bár több olyan esetről is tudunk, hogy azokkal durváskodott a vezető és mun­katársai, akik megvesztegetési szándékkal közeledték feléjük; hogy áruikat más termelők előtt a valóságnál jobb minő-: ségben vegyék át; Jogosak voltak azok a bírála­tok is, melyek a MEZOEK fel­sőbb szerveit kritizálták, amiért nem tettek hathatós intézkedé­seket az átvétel egyszerűsítése érdekében. Elnézték sok eset­ben, hogy a legnagyobb mun­kaidő közepén, kora hajnaltól a késő délutáni órákig ott álljanak az emberek kocsival, lóval, áru­val együtt a tűző napon. Kupecpolitikát nem támogathat az állam Ugyanez alkalommal azonban hangzottak el olyan törekvése­ket tükröző felszólalások is, amelyek messzemenően sértik Népköztársaságunk; s közvetle­nül a szatymazi parasztság ér­dekeit is. Szűk látókörű, dema­góg nézetek uralkodtak el a gyűlésen, melyeket elsősorban Koza Imre, a tanács elnöke — aki egy órás késéssel, jócskán ittas állapotban érkezett meg m váltott ki felszólalásaival Követelte; hogy a jelenlevő dolgozó parasztok mondják ki: a helyi állami felvásárló szer­veknek a jövőben semmit nem adnak el Szatymazon, ami más" hol értékesíthető. Mi ez, ha nem az állam és a dolgozó kisemberek érdekeit sú­lyosan veszélyeztető árfelhajtó kupecpolitika. Szabadkéz len­ne ez a piacok lelketlen vám­szedői számára, akik szinte éj­jel-nappal bújják a vidéki pia­cokat. S az állami kereskede­lemnek egy pillanatnyi zavara is elegendő ahhoz,, hogy a dol­gozók verejtékes munkája árán mesés profitra tegyenek szert. Koza Imre tanácselnök, mint az államhatalom helyi képviselőjé­nek a csütörtöki gyűlésen erre is gondolnia kellett volna; de e helyett kérlelhetetlenül szaj­kózta: azt a körtét, amit egyfo­rint ötvenért és 2 forintért vesz meg az állami vállalat, az más­hol magánkézből 4—6 forintért is eladható. Tájékoztatta beszé­dében a hallgatóságot az alakú-. ló szakszövetkezet leendő jogkö­réről, de amit erről elmondott; közel sem felelt meg a valóság­nak. Önálló szatymazi köztársaság ? Mint kiderült, sok ember úgy képzeli el ezt a társulást; hogy az kérlelhetetlen ellensége lesz az állami kereskedelemnek, s valamiféle; "kizsákmányolástól* védi majd meg a termelőket és az árak korlátlan emelését biz­tosítja. Ezt a szövetkezetet úgy akarják megszervezni, hogy tagsága a 2100-as termelői lét­számnak csak igen csekély há­nyadát tenné. A szakszövetke­zet csak tagjaitól vásárolhatna árut, s tagjai között osztaná a nyereséget is. Kézenfekvő, hogy az ilyen "szocialista* cégérrel ellátott álszövetkezet egyes tag­jai v- akik a kupeckedéshez is jól értenek —I feketén, — pár fillérrel többért, mint amennyit a MEZÖÉK adhat érte — fel­vásárolnák más kívülálló, távo­labb lakó kisparasztok áruit is és mint saját termékeiket mam­mutj ö vedelemmel értékesítenék a szövetkezet révén; , Teljesen érthetetlen volt Szan­Lottó nyerőszámok : 39, 74, 76, 78, 80 A lottó e heti nyerőszámait a fővárosban a MEDOSZ­székház színháztermében sor­solták ki. A szerencseszámok: 39, 74, 76, 78, 80. ka Jánosnak, a tanácselnökhe­lyettesnek — aki szintén a bo­roskancsó mellett készült fel eir re az értekezletre —1 az a de­magóg ellenállása, melyet az el­nökkel együtt az ellen fejtett ki, hogy a parasztság a helyi föld­művesszövetkezeten belül ala­kítson értékesítési társulást. Mondván, hogy a földműves­szövetkezet egyhúron pendül az állami kereskedelemmel. Nem engednek olyan kezet a szaty­mazi gyümölcshöz nyúlni, mely az állam érdekeit is képviseli. Támogatta ebben Makra Ferenc tanácstitkár is, aki a MEZOEK igazgatójának, az állami keres­kedelem jelenlevő képviselőjé­hez célozva szavait, erősen sértő, kihívó hangú "búcsúbe­szédet* mondott. Végül, majd hogy nem a "Független Szaty­mazi Köztársaságot* is kikiál­totta. Szövetkezetet — kapitalista vonások nélkül! A párt és a kormány állás­pontja, hogy szükség van érté­kesítő szakszövetkezetekre, de kapitalista tendenciák és voná­sok nélküL Messzemenően tá­mogatni kell ezt az alakulóban levő szatymazi szakszövetkeze­tet is, de csak addig, amíg a becsületes parasztság és a dol­gozók érdekeit képviseli. Ha el­tér ettől a követelménytől, azon­nal megvonhatják működési en­gedélyét. Nem lehet ellentéte az állami kereskedelemnek, de le­het becsületes vetélytársa. Hi­vatása, hogy az állami és a föld­művesszövetkezeti kereskede­lemnek hűséges segítője legyen a mezőgazdasági termékek jobb értékesítésében és a fogyasztó­közönség tökéletesebb kiszolgá­lásában. Lehetővé kell tenni, hogy ennek a társulásnak min­denki első kéziből adhasson el árut és az azon szerzett haszon­ból részesüljenek a kívülálló ter­melők is. A csütörtöki értekez­let még nem sok garanciát mu­tatott arra, liogy ez így lesz. Mégis bízhatunk ebben az ala­kuló társulásban, a többi között azért is; mert a megválasztott szervező bizottságban olyan te­kintélyes szakember is van, mint Kamenszky Béla, a szaty­mazi őszibarack-termelés kérdé­seinek kiváló ismerője; Véle­ményünk szerint ő hozzásegít­het, hogy helyes irányba tere­lődjék ez a ma még túlságosan zavaros áramlat, s ez az óriási mértékben növekvő szatymazi őszibarack-, gyümölcskultúra to­vábbi fellendülését eredményez­heti; A GAZDAG KOLDUS Jól látják. Nincs idé­zőjelbe téve a gazdag szó. Most az egyszer va­lóban jómódú kéregető­ről olvashatnak. Mert hát, kivétel erősíti a sza­bályt, ilyen is akad. (Le­het, hogy több, mint a valóban nélkülöző?) Szóval kérem, ha Pista bácsival találkozik az ember, meglátja szakadt ruháját, hetes szakállát, önkéntelenül az apró­pénz után nyúl. Pedig Pista bácsi nem is olyan elesett, mint amilyennek látszik. Megtudtam: van neki egy kis házacskája Ságváritelepen, s saját kocsiján jár kéregetni a Szeged környéki tanyák­ra. Mondják, amíg ő lá­togatja a környékbeli parasztokat, a lova a ko­csihoz kötve legelészik az útszélen. Ne higgyék azt, hogy én haragszom az öregre, s azért írom mindezt. Nem, nem akarok én ne­ki bajt. Ugyanis mint hír­lik, összezördült a lakó­jával. Akkor kezdődött közöttük a vita, amikor az öreg koldus közölte, le akarja bontani a szérűs­kert melletti épületét, mert annak az anyaga is kell új háza felépítésé­hez. A lakó azonban nem akar kiköltözni az öreg házából. •— Mondom, nem ha­ragszom én rá, hanem hát nézeteltérésem tá­madt a múlt vasárnap is Pista bácsi miatt a szom­szédokkal. Az igazam bi­zonyítására fogtam tol­lat. A dolog pedig tör­tént a következőképpen: Megróttak azért, mert én nem adtam alamizs­nát az udvarunkon imádkozó öregnek. Hiá­ba érveltem. Mondtam, hogy azt hallottam, Pista bácsinak az elmúlt évek­ben tehene is volt, meg nem szegény 6 most sem. Nem akarták elhin­ni. Mivel pedig fukarsá-> gomért úgy veszem ész­re, egy kicsit még min­dig görbe szemmel néz­nek rám, ezúton kívá­nom közölni mindenki­vel, akit érdekel: Amíg nekem kertes házam nem lesz Újszegeden, nyaralóm a Balaton partján, Moszkvics sze­mélykocsim és berende­zett kényelmes lakásom, addig tőlem egy garast sem kap Pista bácsi és a hozzá hasonló kérege­tő. Ha pedig lesz mind­erre elegendő pénzem — ehhez pedig alighanem 5 találat kell a lottón —, akkor jöhet az öreg. Fél­reteszem szűkmarkúsá­gomat, s adok neki any­nyi pénzt, hogy új házá­nak egyik szobáját ab­ból építheti fel. Addig azonban, bizony isten mondom, egy forintot sem imádkozik ki tőlem. Kell a gyerekeimnek csokira. (—ds—) líól van ez így? Hoppon maradt versenyzők, akik elsők lettek, —mégis mások vitték el a díjat előlük Az októberi szájhősök a Textilművekben is — mint a legtöbb szegedi üzemben — ugyancsak nekiestek, tép­ték, marták, s még a mun­kások szótárából is ki akar­ták törölni a szocialista mun­kaversenyt. Szabó Lenke gyűrűsfonó az elsők között vetett rá keresztet, temette még a szót is: "nem lesz itt többet munkaverseny, még a szánkon sem ejtjük ki*. Azóta már sok víz folyt le a Tiszán, mintha elvitte vol­na Szabó Lenke szavait is. Vagy már elfelejtette, mit mondott októberben? Lehet. De az sem lehetetlen, hogy rájött, milyen hibát követett el. Amikor az ellenforradal­mat követő hónapokban a legöntudatosabb munkások­ban felbukkant a versengés gondolata, Szabó Lenke pat­tant elsőnek talpra: Versenyezzünk! •— Lám, mint a kiscica, — mondták többen is —, ha fel­dobják, akkor is talpra esik. Vajon mire ez a hirtelen változás? Háta mögött ugyan zsörtölődtek, de neki nem szóltak. O viszont nekigyűr­kőzött, ki tudja milyen gon­dolatokkal, de dolgozott. A verseny feltételeit ő is, má­sok is elfogadták, s üzemi törvényerőre emelték az egyik termelési értekezleten, íme néhány kitétel a ver­senypontokból, amelyeket a fonoda nagy falitáblájára is felírtak. Általában kinek-ki­nek a terv szerint elvégzendő feladatát tartalmazta ilyen kitételekkel: aki a legmaga­sabb termelési értéket ered­ményezi ... Legeredménye­sebb munkát végzi... Pél­dás eredményt ér el... A legjobb termelési eredményt éri el... Aki a legjobb mun­kát végzi... — Szóval ezek kapják majd a jutalmat, s hogy ki lesz a nyertes, erről is választ adtak a pontok. Akinek legmagasabb lesz a napi átlagkeresete. Nemcsak a Textilművek­ben, másutt is azt mondogat­ták a vezetők: új módon kell megszervezni a versenyt. A jelek azonban azt mutatják, maguk sem tudták, hogyan, miképp. Mégis, mikor a ter­melési értekezleten elfogad­tatták ezt a formát, akkor jóleső érzéssel sóhajtottak: nálunk is van munkaver­seny. Ez az »új mód* nem is volt annyira egyszerű és világos, még az értékelés sem volt kézenfekvő. Az idő telt, múlt, elérkezett az érté­kelés, a díjkiosztás napja. Mi sem könnyebb — gondolták — és a termelési értekezlet jóváhagyta, könnyen odaítél­hetjük a díjakat. Lássuk csak? "Műszakonként az a ke­resztorsózó dolgozó, aki a legmagasabb termelési ered­ményt éri el napi átlagkere­set alapján 200—200 forint*. Na és ki a legjobb? Szabó Lenke. Most aztán jött a fej­vakarás, latolgatás. — Vi­gyázzunk, ez az ellenforra­dalom idején hőzöngött... Mit szólnának a munkások, ha díjat kapna. (Szabó Len­ke győzött, de kiesett a ver­senyből.) A következő: Nagy István­ná, gyűrűsfonó. Csűrés, csa­Holnap nagygyűléseket tartanak a szegedi járásban Holnap, vasárnap délelőtt a szegedi járásban most újabb községekben tartanak nagygyűlést. Az előadók is­mertetik a nemzetközi helyzetet, az ENSZ ötös bizottsá­gának hazug és hazánkat rágalmazó jelentését, továbbá szólnak a magyar élet több fontos kérdéséről. Holnap Ottömös, Forráskút, Bordány, Csengele, Zá­kányszék, Mórahalom, Ujszentiván, Tiszasziget, Gyáiarét, Rúzsa és Zsombó dolgozó parasztjai gyűlnek össze nagy­gyűlésre. A járás községeiben érdeklődéssel várják a nagy­gyűlést. várás és kész az indokolás. — Igaz, hogy a legtöbbet kereste, de nem javasoljuk díjazásra, mert gyorsfordu­latú és jól karbantartott gé­pe van. — De ki legyen he­lyette? Legyen Szabó Gi­zella, akinek munkájában ja­vulás mutatkozik. Másik csoport: Öbinger Károlynéé a legnagyobb, napi átlagkereset. Tehát ő a csoportelső. Papiron igen, de az ajándékozásnál más nevét olvasták fel, mert közben ki­derült: Öbingerné gépén 27-es fonalat gyártott, ezt "könnyebb*, mint a 34-est. Ezért a díjat Fekete Mária kapta. A versenyértékelő vita nem a nyilvánosság előtt, hanem a párnázott ajtók mögött zaj­lott le. Nem is szűrődött ki semmi, csak akkor vált isme­retessé, amikor a nyilvánvaló igazságtalanság felháborított több munkást; s igazuk keresése közben el­jutottak a textiles szakszer­vezet területi bizottságához. Meg is találták igazukat, de a díjat addig mások vitték el előlük. így hát ők hoppon maradt versenyzők lettek. A sikeres versenymozga­lom alapja a helyes anyagi ösztönzési forma is. Hiába kedvelik a dolgozók a ma­guk szabta versenyformát, ha a végén derül ki, hogy nem mindenki vehet részt benne egyforma eséllyel, bár a verseny önkéntes. Régeb­ben, amikor csak a teljesítés volt a fontos, már előre »ki­totózták* a verseny nyerte­sének nevét. Jól ismerték egymás képességeit, munká­ját, tudták, ki lesz a nyer­tes. Most is csak a teljesít­mény számított, ez volt az elsődleges, — mintha a minő­ségről, a takarékosságról megfeledkeztek volna. A "totózók* mégis melléfogtak. Kizáró ok ugyan csak egy volt a versenyből. Ez így hangzott: Nem fizethető ki díj annak a dolgozónak, aki vétett június 1-től augusztus 20-ig_a munkafegyelem el­len. Lám és hány kizáró ok született a verseny végére. Vajon jól van ez így? Vár­juk nemcsak a Textilművek, hanem más szegedi üzemek dolgozóinak válaszát is. >H»H4*H*mM4H»H*HIH«H. Sétarepülés Szeged felett Budapesthez hasonlóan Sze­ged felett is rendeznek séta­repülést vasárnaponként. Az érdeklődők, akik eddig csak a "földről* ismerték a várost, most a levegőből is megis­merhetik. Bizonyára kedves vasárnap délelőtti szórakozási és művelődési lehetősége lesz ez a szegedieknek, s azoknak is, akik ezelőtt még nem ültek repülőgépen. Ér­deklődni és jelentkezni az IBUSZ-nál lehet, telefon 20­20 és 35-55, hétköznaponként este 6 óráig és vasárnap reg­gel fél 8 órától. Részvételi díj 35 forint. Szüretelik az „ezerjót" Cllésen Üllés község határában megkezdték az »ezerjó« bor­szőlő szüretelését. A Bor for­galmi Vállalat ötvenholdas szőlőjében 20—25 mázsára becsülik a holdankénti átlag­termést. Az üllési homokföldeken — amelyeket az utóbbi napok­ban bőséges csapadék ázta­tott —, vetik már a rozsot is. Juhász Tibor tanácstag, Kon­dász István és Maróti István tették földbe az idén először a kenyérgabona magját, ök ugyanis azt tartják, hogy a korai vetés, gazdag aratás. Üllés határában a mai napig már csaknem száz holdon ve­tettek rozsot. KÖNYVESPOLC KISZ-fiatalok olvasmányai Kántor Zsuzsa: Gerő János: A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN A PARTIZÁN (Móra Ferenc). (KISZ-soro- (Móra Ferenc). (KlSZ-soro­zat). zat). Braun Éva fiatal korában Ihász-Kovács Sándor. Zala került a kommunista ifiú- megyei parasztfiú a Horthy­munkás mozgalomba, előbb hadsereg katonájaként jutott a kőbányai if júmunkások ve­zetője, maid az Országos If­júsági Bizottság tagi a. Fárad­hatatlanul dolgozott az ifjú­sági mozgalom erősítésén. Három esetben tartóztatták le. kegyetlenül megkínozták, de újra folytatta a harcot. A szabadság hajnalán gyil­kolta meg a nyilas kivégző­osztag, amikor a szoviet csa­patok Budapest határában álltak. el 1942-ben Ukrajnába. A szovjet hadifogságban tanulta meg. hogy kik a magyar nép igazi ellenségei: a kapitalisták és a földbirtokosok. Partizán­ként harcbaszállt a magyar szabadságért, de csak a Kár­pátokig jutott el — a fasisz­tákkal vívott harcban hősi halált halt.

Next

/
Thumbnails
Contents