Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-17 / 192. szám

Szombat. 1957. augusztus '11. 3 A Magyar Népköztársaság alkotmánya népünk érdekeinek kifejezője Torzítás nélkül a párt politikájának végrehajtásáért Mozaikok a Textilmüvek pártéletéből Korábban a Szegedi Textil­művekben járva, a régi ismerő­sökkel beszélgetve ezt is lehe­tett tőiiik hallani: »Az MSZMP politikáját helyeslem, de félek, hogy a gyakorlatban, a végre­hajtásnál eltorzul*. S mindjárt egy-két nyugtalanító jelenséget is elmondtak. Az egyik ember arról a feszültségről panaszko­dott, ami a volt MDP-tagok és az MSZMP néhány tagja kö­zött tapasztalható. A műszaki azért aggódott, hogy mi lesz velük — mert mint mondotta —, némelyek sommásan "a fejüket követelik*. Nem szavakkal Érthető volt a párt helyes politikája jó végrehajtásáért való féltés, hiszen a lényeg az, hogy az életben gyökerezzék meg, ne torzítsák el se jobbra, se balra. Ez a párt és az em­berek kapcsolatában fontos ala­pot jelent S az aggodalomnak, ha a panaszkodók részéről ta­lán túlozva is, de minden eset­re volt bizonyos és vitathatat­lanul jogos alapja. Tetézte ezt az is, hogy némelyek nem értve meg a párt politikáját, kicsit megbélyegezték azokat a becsü­letes embereket is, akik az MDP-nek tagjai voltak, azon­ban az MSZMP-be nem léptek be. Lehetett hallani olyan véle­ményt is, hogy aki nem jó tagnak az MSZMP-be, az nem lehet vezető beosztásban a gaz­dasági életben. Vajon ezek a szemléletek a jellemzőek? Vajon a párt poli­tikáját mellékvágányra vezetik a város egyik legjelentősebb üzemében? Nem! Most újból az üzemben járva* megállapíthat­juk: a pártszervezet munkáját elsősorban az fémjelzi, hogy kerülni igyekeznek minden ki­lengést. Nem szavakkal ismerik el az általában főveszélyként jelentkező revizionista, jobbok dali nézetek, azután a szektás; túlzások elleni harc fontossá­gát, hanem a cselekedeteik együtt járnak ezzel Ha kell* vitáznak is. A nemzeti kommunizmus jel­szava — amely a revizionizmus egyik fő megnyilvánulási for­mája, zavart hozott több ember fejébe. Mi a nemzeti kommu­nizmus? Miért kapott előkelő helyet az ellenforradalomban a jelszavai között? — erről be­széltek és beszélnek az embe­rekkel. Szükséges, kell, hogy az ellenforradalom ideológiájának ne engedjenek teret — éppen a dolgozó emberek nyugodt, biztonságos életéért. A párt dolgos emberekért való politi­kája ez is épp úgy, mint az életkörülmények munkára ala­pozott javítására való törekvés, s a tartalmas kapcsolat kialakí­tása a különböző posztokon munkálkodókkal. Megalkuvás? A fentiekben feszültségről, szektás szemléletekről is szól­tunk. Ezek nem hasznosak a bizalom és az egymásra találás szempontjából. Megszünteté­sükért azonban, ha üggyel-baj­jal is, de jelentősek az eredmé­nyek. Éppen azért, mert itt is a párt politikáját alkalmazzák. Meggy esi László művezetőt — aki különben becsületes ember és munkáját jól elvégzi — a tagság nem vette fel a pártba, mert arra nem találta őt alkal­masnak. Nos* némely rosszindulatú* emberek sorsával cinikusan lab­dázó bajkeverő már jósolgatott: "Meggyesi nem is lesz mű­vezető-Nem volt igazuk! Meggyesi László természetesen művezető. A pártszervezet is se­gítette, hogy tapasztalatcserére menjen el szakmai ismeretei gyarapításáért. Nincs abban semmi különös, hogy mint pár­tonkívüli, a gazdasági vezetés egyik fontos posztján áll. A pán álláspontja: a pártonkívü­liek — a pártfunkció kivételével — minden állást betölthetnek, ba a népi hatalom hívei és szak­mailag megfelelőek. Ezt is ér­vényesítik a gyárban, bár akad­nak még néhányan párttagok, akik udvarlásnak, vagy éppen megalkuvásnak veszik. Káros, rossz felfogás ez! Lehet és kell is velük erről beszélgetni. Tu­domásul kell venni azt is, hogy a becsületes értelmiségiek mun­káját nem nélkülözhetjük. Közeledés A műszakiak körében beszéd­téma volt, hogy Nagy Józsefet, a kártoló művezetőjét egymás után háromszor fegyelmi elé állították, mert az egyik kárto­lós. aki a pártnak tagja, külön­böző észrevételeket tett róla. A fegyelmiket megtartották és nem találták valóságnak megfe­lelőnek az észrevételeket. A pártszervezet is segítette tisz­tázni az igazságot. Maga cáfolt igy rá arra a rágalomra, ame­lyet némelyek kezdtek elhinteni arról, hogy a pártszervezet ül­dözi Nagy Józsefet. Egyben a kártolóban dolgozó elvtársnők kérték, hogy a történtekről ő is vonja le a tanulságokat és alaposan nézzen utána a dol­goknak, mielőtt észrevételeket tesz: A volt MDP-tagokhoz — akik nem lettek árulók, és most pár­tonkívüliek — már történtek közeledő lépések. Az országos pártértekezletet és annak hatá­rozatát ismertető taggyűlésre több volt MDP-tagot: Száraz Júliát, Nagy Erzsi fonónőket, Puskás Jenő főművezetőt és másokat is meghívtak. Ennek is híre ment és megnyugtatóan hatott a volt MDP-tagokra. Az egymásra találásnak, a közele­désnek sok formája van még. A továbbiakban ezeket is érvé­nyesíteniük keik Meleg szívvel Az — és csak is az — a jó, ha a pártfunkcionárius közvet­len, barátságos az emberekkel; egy velük az örömben és a baj­ban. Ha úgy tetszik, a tréfát sem kerülheti, persze mindent a maga idejében. Öröm volt lát­ni, hogy a kommunisták a gyár­ban általában közvetlenek, sok a segíteni akarás bennük az em­berek legkülönfélébb ügyesbajos dolgai iránt. Ezért sokan fordul­nak a kommunistákhoz segítsé­güket kérve. A közvetlenség, a segíteni akarás, a megértő, meleg sziv a dolgozó emberek ügyei iránt elengedhetetlenül fontos. A párt politikájából fakad ez is. Nélküle nincs és nem is lehet jó a kapcsolat a párt és az em­berek között. Néhány párttag, úgynevezett "balos* azonban tévedésben van a közvetlenség­néL Szerintük a pártvezetőségi tag ne tréfáljon. Szóval olyas­mire gondolnak, hogy mindig komoly arccal járjanak, kelje­nek. Ez így nem helyes. Ha annak az ideje van, tréfáljon csak a pártfunkcionárius, vagy perdüljön táncra is és legyen benne a derűs, vidám szórako­zásban. A gvár pártéletének néhány mozaikja — amellyel foglalkoz­tunk — jelzi, hogy helyes úton haladnak. A pártszervezet te­vékenységének sikere a továb­biakban is abban van, hogy a párt politikáját torzítós nélkül érvényesítsék az élet bonyolult­ságában. Ezért pedig minden­nap van teendő. (m. s.) Augusztus 20 tiszteletére; Ujabb eszperantó tanfolyamok kezdőknek Szegeden A június 29-én és 30-án megtartott Délmagyarországi Eszperantó Találkozó új len­dületet adott a szegedi »Béke« Eszperantó Szakkör munká­jának. A szegedi eszperantis­ták július 25-én újraválasz­tották a szakkör vezetőségét, amely már hozzáfogott a kö­vetkező oktatási év munka­tervének kidolgozásához. A munka zömét természe­tesen a nyelvtanfolyamok szervezése és vezetése je­lenti, hogy mindenki meg­tanulhassa a nemzetközi se­gédnyelvet, aki érdeklődik iránta. A nyolc hónapig tar­tó tanév tanfolyamain az esz­perantó nyelv teljesen elsa­játítható. A tanfolyamok "nyelvkészségi*, vagy "A* vizsga letételével végződnek, amelyről a vizsgázók az Or­szágos Eszperantó Tanács bi­zonyítványát kapják meg. A Csongrád Megyei Eszpe­rantó Bizottság haladó eszpe­ranisták részére is tervez tanfolyamot, amely az "ok­tatói*, vagy "B* vizsga leté­telére készít elő. Felkérte a Szakkör a Pedagógus Szak­szervezet városi bizottságát, hogy nyelvtanfolyamai közé eszperantó tanfolyamot is ik­tasson be, mint ahogyan Bu­dapesten is megtették. A nyelvtanfolyamok díja 20 forint, amely a tanfolyam kezdetekor fizetendő. Mint­hogy tanfolyamvezetők nem állnak korlátlan számban rendelkezésre, s így az in­dítható tanfolyamok száma is korlátozott, a mielőbbi je­lentkezés ajánlatos. Ha na­gyobb üzemben kellő számú jelentkező lesz és az üzem az oktatás céljára megfelelő helyiséget biztosít, a tanfo­lyamvezetőt a szakkör ki­küldi az üzembe. Jelentkezés postai levelező­lapon az alábbi címre is küldhető: "Béke* Eszperantó Szakkör, Szeged, Eszperantó utca" 5. (Építők Művelődési Otthona), a következőképpen: "Jelentkezem eszperantó nyelvtanfolyamra. Név, élet­kor, foglalkozás, pontos cím, aláírás.* Személyes jelentkezés szeptember 1-től a fenti he­lyen, minden hétfőn 19 és 20 óra között. Vetélkednek az ecsetgyári fiatalok és öreg „ifjak" héhány napja Rendbehozzák a mihálytelki makadámúig! Mihálytelek lakosságának igen nagy bosszúságot oko­zott a Mihálytelekre vezető makadámút elhanyagolt vol­ta, porossága. Egészségügyi szervek is sokszor kifogásol­ták, hogy késik az út rend­behozatala. Az augusztus 20-ra. az al­kotmány ünnepére készülő mihálytelekieknek külön örömük, hogy ez* az utat most rendbehozzák, lebitu­menezik, s így majd másfél kilométer hosszan teljesen portalanítják. Reméljük — mondják a mihálytelekiek —, hogy most a szegediek nagy számban látogatnak meg bennünket, részt vesznek művelődési otthonunk felavatásán és Mihálytelek fejlett belterjes gazdálkodását bemutató ki­állításon. a Szegedi Ecsetgyár­ban egy régi feljegyzéseket örökítő naplóban lapozgat­tam. Elárulom, e könyvecs­kének néhány oldala nem valami kedves emlékeket idézett fel bennem. E könyv két év munkaverseny törté­netének egy-egy fejezetét rögzíti. Több lapjáról lélek­telen számok kiáltanak ol­vasóik felé. Nem tudom, ki írta tintával e vaskos betű­ket, számokat, csak azt lá­tom, hogy a ceruzával aláírt nevek gazdáinak nem sok közük lehetett a szövegezés­hez. A régi versenyszervezés jegyzőkönyve ez a néhány napló. Valahogy úgy történ­hettek ezek a bejegyzések és aláírások, s erre tanúk so­kan a munkások, hogy a versenyszervező szakszerve­zeti bizalmi, vagy más fel­írta egy-egy versenykampány kezdetén mit "vállalnak* a munkások, s aztán körbevit­ték a naplót, hogy mindenki aláírja. Legtöbben még azt sem tudták, hogy mit is "vállaltak*. Nem akarok sen­kit megsérteni, a vezetőket éppúgy nem, mint a munká­sokat. Ha nem is szó szerint, de lényegében így történt a korábbi versenyszervezés. A munkaverseny emlékei kö­zül természetesen nem ked­ves emlékek ezek. Ennek el­lenére mégis ajánlom az ecsetgyári vezetőknek és mindazoknak, akik a jövő­ben versenyt szerveznek e gyárban, lapozzák fel a könyvecskéket és emlékez­zenek: így nem szabad ver­senyt szervezni. ki­ala­kult új módszerei több sze­gedi üzemben arról tanús­kodnak, hogy másként lehet a munkások nemes vetélke­dését segíteni. Az a helyes, ha a dolgozók maguk döntik el, hogyan, s miként akarnak versenyezni. Ez azonban nem zárja ki, hogy a veze­tők ne segítsenek a verseny­pontok összeállításában, ez kötelességük. Legyen azon­ban a verseny önkéntes, mert hiába írja be az előre elkészített szöveg alá nevét a munkás, ha nem érzi ma­gáénak a felajánlásban fog­laltakat. Ezt azért mondom el, mert az utóbbi, az alkot­mány ünnepére indított ver­senypontok bejegyzésénél is találni még egy-két régi "Vo­nást*. A versenyszervezés Nemcsak ezért lapoztam fel ezeket a naplókat. Mást, il­letve másokat is kerestem, egy ifjúsági brigádot és an­nak tagjait. A munkatermek­ben hamarabb megtalálhat­tam volna őket a vezetők út­mutatásai alapján. Én azon­ban most arra voltam kí­váncsi, vajon beneveztek-e az egykor híres ifjúsági bri­gád tagjai az augusztus 20-i munkaversenybe? A brigád nem, de- a tagok igen. Ez hogy lehet? Ügy, hogy a bri­gád megszűnt októberben, amikor a darabbért és sok mást is el akartak temetni az ellenforradalmárok. Be is vezették az órabért az Ecset­gyárban is, kinek örömére, kinek bosszúságára. A volt ifjúsági brigád tagjai: Korom Kati, Zöldi Ica, s mások sem tagadják, hogy az első na­pokban maguk sem látták, mit hoz majd a konyhára az órabérrendszer. Egy-két nap múlva aztán eszmélni kezd­tek: ni csak, még mi elkészí­tünk 20 ecsetet, mások csak 10-et, a fizetés pedig egyfor­mán jár. Nem jól van ez így. ök bizony nem így ta­nulták az ifjúsági szervezet­ben. Jól emlékeztek az al­kotmány szövégére, s mon­dogatták is. Ez aztán nem azt mutatja, hogy mindenki­től képessége szerint, s min­denkinek munkája szerint. A brigád ekkor már leg­alábbis formailag megszűnt. De azért együtt tartottak, együtt éreztek és ki is mond­ták: állítsák vissza a da­rabbért, mert ez így nem me­het sokáig, ha nem akarjuk teljesen tönkretenni az or­szágot. Nem kellett sokáig várniok, megelégedésükre most már darabbérben dol­gozhatnak. Nevük ott szerepel a nap­lóban. De vajon versenyez­nek-e a valóságban? A kér­désre Korom Kati válaszol. — Hogyne. — Hát van értelme? — kér­dezem. Gyanús is leszek előt­te, látom tekintetéből, ahogy végigmér, mintha azt kér­dezné, mit akar tőlem ez az idegen. Mikor látja, hogy mosolygok, már enged a bi­zalmatlanság és közléke­nyebb. — Hogyne lenne érdemes, többet keresünk és még ju­talmat is nyerhetünk. Ott vannak a díjak a kultúrte­rem üvegszekrényében. I • _._„ I üvegszekrény I a nagy | valóban 29—30 munkás megjutalmazására idekészített háztartási és közszükségleti cikkekkel van megtömve. Van ott étkész­let, kis- és nagylábos, paszí­rezógép és több más. A sok értékes tágy közül gondolom Kati és Ica is szívesen elfo­gadnának egyet-egyet. Kap­nak is, ha megérdemlik. Ez azonban csak az üzemi mun­kástalálkozón derül ki, ha felolvassák, kik is nyertek jó munkájuk alapján ezekből a díjakból. Bennük az akarat megvan, s úgy látni KISZ­tagokhoz méltóan veszik ki részüket a munkából. Nem­csak ők, mások is, fiatalok, öregek, ha nem is egyaránt, de legtöbben. Csak egyet em­lítek közülük: Győri Mihály bácsi nemsokára 65. évfor­dulóját ünnepli annak, hogy itt dolgozik a gyárban. Élet­kora már meghaladja a 33 évet. Régen nyugdíjba mehe­tett volna, de ő azt tartja: munka nélkül megölné az unalom. Inkább dolgozik. Talán még versenyzik is? — Én nem versenyzem — mondja határozottan. — Nem, mert nincs, aki kiáll­jon velem versenyezni. — Körül is nézek mindjárt, hát­ha akad mégis valami ver­senytárs. Az előtte lévő gé­pen Iván Magdi ifjúmunkás dolgozik. Ugyanazt a mun­kát végzi, mint öreg szak­társa. Vele nem tud verse­nyezni? — Én többet csinálok nála •— jelenti ki magabiztosan. Magdi se ellenzi a ver­senyt, de ő is látja a közöt­tük lévő erőviszonyt. Az ó karja nem olyan edzett, mint Győri bácsié, s az öreg ta­pasztaltabb is. Sajnos a ta­pasztalatokból úgy hírlik csak ritkán csöpögtet mások részére A munkában fiata­los, a tapasztalatátadásban kicsit öreges. Mégsem ma­rasztalom el, dicséretes és öröm, hogy ilyen korban, ilyen erőben eredményesen és jól dolgozik. Ezért nem is cso­dálkoznék, ha szombaton majd egy üveg ürmöst ő is elnyerne jó munkája ered­ményeként. Igaz, neki nincs versenytársa, de mégis ver­senyez saját maga korábbi eredményeinek túlszárnyalá­sáért A munkában 1 ^fJS talok és öreg "ifjak* az Ecsetgyárban. Néhányan pa­pírra vetették fogadalmukat az alkotmány tiszteletére, mások bejelentés nélkül igyekeznek jobb eredménye­ket elérni. Látni az üzemi tervteljesítés számaiból, s abból is, hogy ebben a hó­napban terven felül 76 ezer ecsetet akarnak gyártani. Az Ecsetgyárban szinte valamennyi dolgozónak be­csületbeli ügye a munka. (n-rt 0,004 EZRELEK A FÖLDKÉREG URÁNTARTALMA A földkéreg urániumtartal­ma körülbelül 0,004 ezrelék, ami mennyiség tekintetében felette van a föld arany-; ezüst- és platinatartalmának. Az uránium • természetben nem fémként fordul elő, ha* nem komplex vegyületekben, elsősorban az úgynevezett urániumásvány okban. Jelen­leg több, mint 200 uránium­tartalmú ásványt tartanak nyilván, amelyek közül a szu­rokéra a legfontosabb. SZINTETIKUS BÉCSISZELET Az emberiség élelmezésé­nek kérdése egyre égetőbbé válik. A tudósoknak- most a probléma megoldása iránti törekvésükben sikerült szin­tétikus húst előállítaniok. Svájci kutatók egy csoportja protein segítségével olyan szintétikus húst készített, amelynek semmi hasonlósá­ga a marha- vagy disznó­húshoz, de mégis igen ízle­tes. Legalábbis ezt állítják azok, akik megkóstolták. Románia kulturális életéből r. \ A szocializmust építő román állam biztosította a szükséges alapot a művészeti alkotó munkához is. Míg a múltban Ro­mániában mindössze két operaház és egy szimfonikus zene­kar működött, addig a Román Népköztársaságban öt opera­ház, két operettszínház és 19 szimfonikus zenekar van A fővárosban új és korszerű opera- és balettszínházat létesí­tettek, Iasi városa új operaházat kapott. Az országban ma 63 drámai színház, esztrád szinház és bábszínház működik, s legtöbbjük részére az elmúlt években újÁSÜleíshíÍjemel­tek. Képünkön: a bukaresti balettiskola növq&fékeinek egyik csoportja.

Next

/
Thumbnails
Contents