Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-14 / 189. szám

Szombat. 1957. augusztus '11. 3 Augusztus 20-ra befejeződik a cséplés Szegeden Gazdag gabonatermés a város határában A városi tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a mezőgazdasági munkák helyzetét BÁNFALVY ÍOZSEF: Á városi tanács végrehaj­tó bizottsága kedden ülést tartott. Az ülésen a tanácsi állan­dó bizottságok elnökeinek részvételével — Nagy Mik­lós v. b.-titkár beszámolója alapján megtárgyalták a vég­rehajtó bizottság titkárságá­nak munkáját. Szili Antal, a mezégazdasá­gi osztály veaetője számolt be eaután az aratás, a wép­lés. az időszerű növényápo­lási munkák állásáról és a gabonafelvásárlás helyzeté­ről.. Az aratás június 24-én kez­dődött Szegeden, s július 23­án fejeződött be. A Dózsa, a Felszabadulás, Üj Élet és Táncsics Terme­lőszövetkezetek 10—14 nap alatt, időben és szemvesz­teség nélkül fejezték be. Az Alkotmány, Haladás és Szabadság Termelőszövetke­zetekben a deszki és kiskun­dorozsmai gépállomások ha­nyag munkája miatt némi lemaradás volt. E gépállomá­soknál a tavaszi nagy gépja­vításokat felületesen végez­ték el, az aratás közben gép­hibák mutatkoztak, s ez aka­dályozta az aratást. A Sza­badság Termelőszövetkezet Tíznapi járásra j Szegedtől • A szegedi textilmun- 5 kások között nem isme- ; retten Szátok község ne- • ve. Evek óta a szakszer- • vezet itt üdülteti ai tex- : tilmunkások gyermekeit. : Azért mégis sokan meg- • kérdik, mielőtt útnak- j indítják gyermekeiket, : hol és milyen messzire : van Szátok? A Textiles • Szakszervezet helyi bi- 5 zottságánál tréfásan azt : mondják: itt van nem • messzire, Nógrád megyé- í ben, vonaton alig 10 na- : pi járásra Szegedtől. Aki ; nem „kapcsol" az első • pillanatban, az ugyan- • csak elcsodálkozik: tíz- : napi járás vonaton? ; Nógrád megyébe gyalog S is hamarább elérhet az * ember, ha jól kilép. így : igen, de egy példa bizo- ; nyitja, hogy vasúton • már nem. No, lássuk a példát. • Július 16-án Szegedről j útnak indítottak 11 da- ; rabból álló kútfúró fel- : szerelést a Szátok mel- • letti romhányi vasútál- • lomásra. Ez azonban 3 csak 26-án érkezett oda. • A vasutasok mostanában • dicsekednek a pontos- J sággal, s hozzáteszik: ezt • annak köszönhetjük, ; mert jó szenet kapunk, l tudunk gőzt fejleszteni, 3 és megy is a „masina". A ; Szegedről indított „ma- í sina" ment is Budapes- 3 tig a kútfúró felszere- • léssel, a Nyugatiból ! azonban csak 6 nap múl- : va továbbították. Ezt 3 ugyan nem tudták a • kútfúró munkások és • Szegedről mar hatna- s rabb útnak indultak s • ezért több napig 80 fo- í rintos díjért lesték a vo- : natot, hogy hozza-e a { felszerelést. 5 A szakszervezet nem j hagyta annyiban a ; „gyorsaságot", kártérí- j tést, jobban mondva a 3 munkások várakozási ? díjának megtérítését • ; kérték a MAV-tól. Bu- 3 ; dapeströl levelükre úgy 3 : válaszolt Szanka János • : felügyelő, mint Bodóné, : | mikor a bor árát kérték 3 tőle. A kártérítési kérés- ; re azt válaszolta, hogy a • küldemény július 26-án 3 megérkezett. (A MÁV 3 ; nagyobb dicsőségére ) ; ; Ezért mondják mostaná- l | ban egyesek a szaks'.er- j ! vezetben, hogy Szátok | i vonaton alig tíznapi já- | • rásra van Szegedtől. a Deszki Gépállomással szemben kötbérigényt is támaszt, mert az előre kikötött hat nap helyett 12 napig aratott a gép és ebből adódóan a termelőszövetkezetnek kára származott. A szegedi egyénileg dolgo­zó parasztok is jól felké­szültek az aratásra, időben, veszteség nélkül fejezték azt be. Az aratást nehezítette, hogy a gabona, különösen •Alsóváros és Újszeged terü­letén a terület több mint há­romnegyed részében dőlt volt. A Táncsics, Dózsa, Űj bi évekhez képest sokkal jobb munkát végzett a Fel­szabadulás Termelőszövetke­zetben. A kombájnok kijaví­tása körül azonban hiba volt, s ez akadályozta az aratás gyors befejezését, A Félsza­badulás Termelőszövetkezet­ben a tagság 180 mázsa ga­bonát adott át az államnak. Ez a gabona minőségi vető­magnak alkalmas volt. A baktói gyenge minőségű földeken is termelőszövet­kezetünknek búzából 11,22, árpából 13,82, zabból pedig 14,76 mázsa átlagtermése volt. Élet és Felszabadulás Ter- .'Katona Pál javasoltó hogy melőszövetkezetek teljes egé-'a cseplogepresz fejeben já­szé ben elvégezték a tarló tárcsázását vagy hántását. Az egyénileg gazdálkodó parasztok azonban nem sok figyelmet fordítanak erre, A termelőszövetkezetek többsége nagy gondot fordí­tott a másodvetésre is. Ez a jó időjárás következtében szépen fejlődik. Az egyénileg dolgozó parasztok körülbelül 300 holdon végeztek másod­vetést, amelyet szintén meg­felelően munkálnak és így jelentős mennyiségű takar­mánytöbbletre számíthatnak az idén. A behordás különösebb zökkenő nélkül történt meg. A cséplés július 11-én indult meg a Felszabadulás Tsz­ben. A többi termelőszövet­kezetek, az egyéni gazdák ál­talában július közepén kezd­ték meg a cséplést, termelőszövetkezetek kicsépelték gabonáju­A már kat. Az egyéni gazdák szérűs­kertjeiben sincs már sok csé­pelnivaló, úgyhogy augusztus 20-ra teljesen befejeződik a cséplés Sze­geden. Az őszi ellenforradalmi események ellenére — ősszel és tavasszal — a termelőszö­vetkezetek és egyéni gazdák nagy gondot fordítottak a föld megmunkálására és ve­tésére. Ehhez a kedvező idő­járás is hozzájárult úgyhogy Szegeden jó közepes gabo­natermést takaríthatunk be az idén. A harmadik kerületben tar­tozó feketeföldeken az országos viszonylatban ki­emelkedő termés volt. A baktói rossz minőségű föl­deken is, elsősorban a Fel­szabadulás Tsz gondos munkája folytán az elmúlt évek átlagánál is jobb ter­més mutatkozik. A cséplésnél kitűnt, hogy a termelőszövetkezetek szép, tiszte, egészséges, > vetőmag­nak kiválóan alkalmas ga­bonát csépeltek eL Az egyéni gazdáknál azon­ban, különösen Alsóváro­son és Mihályteleken, sok volt a üszögös gabona. Ez annak az eredménye, hogy az itteni gazdák a vető­magvakat három-négy éven­ként nem cserélik ki neme­sített, magra, a csávázásra nem fordítanak elég gondot. A zsákok kölcsönzése rendben folyt le. a kölcsönző vállalat részéről zsákhiány nem mu­tatkozott. Kezdetben egy-két gazda hanyag volt. mert az előző nap nem gondoskodott időben zsákról, s emiatt a gépek egy-két alkalommal kisebb időre kénytelenek voltak leállni. Augusztus 10-ig Szegeden 665 métermázsa gabonát adtak el a termelőszövet­kezetek és egyéni parasz­tok az államnak. Ajánlatos volna, hagy gaz­dagyűléseken. kisgyűléseken többet beszéljünk a gabona­felvásárlás jelentőségéről. A jelentést hosszabb vita követte. Árendás György rámuta­tott arra, hogy a Kiskundo­rozsmai Gépállomás az előb­ró gabonát mindjárt a csép­lőgépnél vegyék be. Ne kell­jen a kisebb gazdáknak 20— 30 kilókkal bejárni a Ter ményforgalmi Vállalathoz. A cséplőgépek munkájával megvoltak elégedve az alsó­városi gazdák, szépen, jól csépelt a gép, azonban egyes szérűkön a Szalmakazlakat úgy rakták össze, mint a va­lcondtúrás. Papp Mihály, a mezőgaz­dasági állandó bizottság el­nöke vázolta azt a segítséget, amit az állandó bizottság a mezőgazdasági munkák jó elvégzéséhez nyújtott. A városi tanács végrehaj­tó bizottsága elismeréssel adózott a ter­melőszövetkezetek és az egyéni parasztságnak szor­galmáért, jó munkájáért. Utasította többek között a mezőgazdasági osztály, hogy az üszögfertőzöttségre való tekintettel az őszi vetés ide­jén ellenőrizze a csávázási és propagálja annak fontossá­gát. A végrehajtó bizottság még több fontos közérdekű ügyben hozott határozatot VENDEG VOLTAM LENGYELHONBAN VII. \# arsó! Egy * utaztunk délután át­a gyorssal, hogy lássuk a romjaiból új­jáépülő lengyel fővárost. So­kat hallottunk már Varsó­ról, s ahogy most járunk az utcán, meg-megelevenedik előttünk egy-egy régi kép, és elképzeljük azt a borzalmat, amikor a második világhá­ború kirobbanása idején, szü­net nélkül kétezer stuka bombázta a várost. Valóban igazat adunk az újságírónak: Varsót egyenlővé tették a földdel. Nehéz leírni azt az érzést, ami az utcán elfogja az em­bert. Tizenkét év szakadat­lan munkája után még min­dig rengeteg a rom. A hatal­mas, modern paloták árnyé­kában még összebombázott házak. Az ember elsősorban azon csodálkozik, hogy mi­ként bírják a lengyelek ide­gekkel. Építeni, szakadatlan építeni, tizenkét éven át fcfly­ton ezt tenni úgy, hogy még mindig alig látszik valami. Arról van itt szó: teljesen uj fővárost kell építeni a len­gyeleknek. Szépek az új utcák és gyö­nyörűek a modern paloták. De az ember azért nagyon sokszor úgy érzi magát, mint­ha valami lidérc követné. Varsó az emléktáblák vá­rosa. Ahogy az ember az ut­cán megy, szinte mindenütt egy-egy emlékről beszél a ve­zető. Az egyik sarkon így szól tolmácsunk, Annamerie: „Itt végeztek ki a fasiszták tizennégy lengyel hazafit*. „Itt meghalt az egyik roko­nunk családja« „Itt egy isme­rős család veszítette az éle­tét már az első nap, a bom­bázások idején*. A magyar követség felé kőhalom áll az utcán. Rajta emléksorok. Azt mondják, Kucsera fasiszta tábornokot ezen a helyen vé­6a is fegyuert fognék.,, Szegeden a városi népfront­bizottság meghívására több olyan személy is meglátogatta az ellenforradalom időszaká­ról szóló kiállítást, akiknek hozzátartozói 1956 őszén éle­tüket adták a néphatalomért. Várkonyi János, a Fővárosi Elektromos Művek főelektri­kusa könnyek között emléke­zett meg fiáról, aki a Köz­társaság téri vérengzés áldo­zata lett. .— Fiam a véres ellenforra­dalom áldozata lett — mon­dotta —, ennek ellenkezőjé­ről senki sem tud meggyőzni sem engem, sem munkatár­saim legtöbbjét. Ha a gyáro­sok és földesurak még egyszer megkísérelnék népköztársasá­gunk megdöntését, bár nem vagyok az MSZMP tagja, én is fegyvert fognék társadalmi rendünk védelmére. Két ki­sebb fiamat arra nevelem, hogy bátyjukat, Várkonyi György hadnagyot tekintsék példaképüknek A francia burzsoázia nagy reményeket fűzött a magyar ellenforratiaSomhoz — J. Berlioz szenátor elvtárs nyilatkozata — A hazánkban tartózkodó Jean Berlioz elvtárs, szená­tor, a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja, a Democratie Nouvelle című lap szerkesztője a „Ma­gyarországi ellenforradalom* kiállítás szombati megnyi­tása alkalmából Szegedre is ellátogatott. Lapunk munkatársa felkérte Berlioz elvtársat, nyilat­kozzék arról, hogy milyen volt az októberi ellenforradalom kihatása Franciaországra, hogyan látja a jelenlegi hely­zetet Magyarországon. Berlioz elvtárs a következő nyilat­kozatot adta lapunknak: — A francia burzsoázia nagy reményeket fűzött a ma­gyar ellenforradalom sikeréhez: egy itteni fasiszta rezsim a legrosszabbra bátorította volna fel a francia reakciót, ós az imperialisták boldogok lettek volna, látva a háború l/a­puját a szocialista világ szívében. Az Önök szerencséjére es éppen úgy a mi szerencsénkre is, a magyar nép a Szovjetunió határozott segítségével elutasította ezeket a reményeket. Meg vagyok győződve, hogy a helyzet jelen­leg teljesen egyenesbe jött, hogy a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt és Kádár elvtárs vezetésével vi­gyáz a szabadságára és győzelmesen halad a szocializmus építésének útján. — Biztos vagyok abban, hogy az Önök lapja az ifjú­ság felvilágosításával hozzásegít ehhez a győzelemhez. Se­gíti azt az ifjúságot, ^melyre nagyon sokat számítunk, hogy közreműködésükkel kijavíthatók legyenek azok a károk, amelyeket az ellenforradalmárok náluk okoztak, hogy a nagyburzsoázia ne tudja az Önök országát abba a sötét éjszakába visszataszítani, amelyből 1945 után ki­került. Az újjáépült Varsó egy forgalmas szovjet segítséggel épült Kultúra részlete. Háttérben a és Tudomány Palotája gezte ki nyolc lengyel hazafi. Nappal volt, tettüket észre­vették. Ekkor két autóba ug­rottak. Csak az egyik tudott elmenekülni, de annak is már a Visztula hídon vad szirénázással jöttek eléje a németek. Ekkor kiugrottak a kocsiból. Ketten már a hí­don meghaltak a golyótól, másik kettőnek sikerült víz­be ugrani. De az egyiket a folyóban is halálra sebezték. A nyolc emberből tehát csak egy ember tudott elmene­külni. Hatszázezer ember halt meg ebben a városban a hivatalos jelentés szerint. Szóval, minden-minden em­lék; szomorú és gyászos em­lékezés. A z élet azonban megy to­vább. A műemlékeket a régi tervrajzok alapján ál­lítják helyre, másutt modern palotákat építenek. Például igen szép az Üjvilág utca, az Alkomány tér, a Zsigmond tér környéke, a Marxizmus— Leninizmus Intézete, a Sztá­lin utca és a parlament. Pompás építmények a 13-as villamos mentén húzódó munkáslakások és a központi pártház épülete. Érdekes a nemzetközi klub. (Itt vettünk először magyar újságot, Nép­szabadságot. Igaz, hogy hét nappal túl volt az időn, de azért számunkra sok újságot mondott.) Igen sok tábla őrzi á tu­dósók és művészek emlékét. Chopinnak külön múzeuma van. Régen kastély volt, ma olyan, mint egy tündérpalota. Látható benne több eredeti Chopin-kézirat, és a mester utolsó zongorája. A múzeum­ban 200 személyes hangver­senyterem is van, s ugyanitt a könyvtárban őrzik Chopin művei különböző országok­beli kiadásának példányait. A tőle nem messze levő Szent Kereszt templomban egy ur­nában pedig Chopin szívét. Megnéztük az egyetemet és a régi városi piacot. A régi városi óra most is minden órában zenél. Az újjáépített házakon nagyon érdekes szí­nezést használnak, gyakori a leék-fehér és piros-fehér szín­változatban festett ház. Itt is mindent a régi tervek alap­ján építettek újjá. A város forgalmasabb ré­szein rengeteg emberrel ta­lálkoztunk. S némileg van már fogalmunk ,a lengyel di­vatról. A lengyelek elég egy­szerűen — csinosan — jár­nak. A divat nagyjából ugyanaz. Legújabb divat az egészen testhezálló ruha, a nylon blúz. A fiatalabb lá­nyoknál — az itt is viseletes — széles óv, bő nyári ruhák­hoz a csipkés alsószoknya. Cipőben a legújabb divat • magas tűsarkú cipő. Férfi­ruhában nincs semmi külö­nösebb változás. Az operá­ban és egyéb szórakozóhe­lyeken — akárcsak nálunk — igen vegyes az öltözködés. Estélyitől kezdve mindenféle öltözet található. A tánc után a hölgyeknek kezet kell csókolni. (A csinosaknál ezt a szokást mi is átvettük. Má­sutt arra hivatkoztunk, hogy nálunk ilyen nincs.) A hajvi­selet sokféle. A fiatal lányok­nál a „lófarok* frizura a di­vat, nagy fehér masnival. A fiatalabbaknál a homlokon egyenesen vágott, oldalt pe­dig sima hullámmal, majd­nem vállig érő hosszú haj a szép. (Szerintünk ebben vol­tak a lányok a legszebbek). Divat még a fiús frizura. A lengyel lányokon általában kevés a smink. A volt királyi nyári lakot " is megtekintettük. A hatalmas parkot megkímél­ték a bombák. Érdekessége többek között a királyi nyári színház. Teljesen nyitott, fent a hátsó oszlopokon a király minisztereinek szobra. A nézőtér és a színpad között patakocska folyik. A színpa­don görög stílusú oszlopok. Itt ugyanis csak görög drá­mákat játszottak és monda­nom se kell, csak az udvari előkelőségek látogathatták. S még egy érdekesség: a park­ban oly szelídek a mókusok, hogy tenyerünkből etettük őket. Kíváncsiak voltunk az áru­házakra is, s ezért a pártház közelében levő négyemeletes, modern áruházat kerestük fel. A lift rossz. (Ellenben a felírás, hogy magyar gyárt­mány, mindenütt ott látszik rajta.) Az áruházban min­denféle anyag megtalálható, igen gazdagon. Hogy életszín­vonal tekintetében mi a helyzet, azt így külső szem­lélődés után nehéz megálla­pítani. Az egyik árucikk drá­gább, másik olcsóbb, mint nálunk. A zefíranyagok, tö­rülközők és ágylepedőfélék igen olcsók. De a ruhaanya­gok, a készruhák már drá­gábbak. Az edényfélék me­gint olcsóbbak, de a cipő ára magas. (Sajnos, nem is szé­pek.) Az ipari cikkek, a rá­dió, kerékpár és a gyümölcs­félék ugyancsak drágábbak. Határozottan mermem állí­tani, hogy a mi életszínvona­lunk — az októberi esemé­nyek ellenére — jóval maga­sabb, mint a leng+aleké... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents