Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-13 / 188. szám

Szombat. 1957. augusztus '11. 3 A

z ellenforradalom elleni harcban, az okozott károk s a múltbeli hibák felszámolásában, építőmunkánk továbbvitelében rendkívül fontos kérdés a széles dolgozó tömegek megnyerése. Lőhetnek rövid, átmeneti időszakok, amikor a tömegek közvetlen támogatása nélkül is — felismerve a tömegek érdekét — harcolnunk kell. Ilyen volt például a november 4-i fordulat és az utána következő, közvetlen időszak. Előadódhat ez egyes, úgynevezett kényes kérdések esetében is. Ez az időszak azonban mindig csak rövid és átmeneti lehet. A tömegek előbb-utóbb felismerik igazi érdekeiket, s felismerik, hogy munkánk az ő érdeküket szolgálja. Ezt a felismerést meg kell gyorsítanunk. Nem mindegy az ügy sikere szempontjából sem, hogy a tömegekkel, vagy nélkülük, még az sem mindegy, hogy mennyi ideig harcolunk nélkülük. Ezért ne játsszuk a nehézségekkel egymaga birkózó "fenegyereket*, a történelemformáló hőst. Támaszkodjunk a dolgozó tömegekre, velük együtt munkálkodjunk. Munkánk közben magyarázzuk mit, miért csinálunk, kérjük véleményüket, hogy hogyan jobb azt csinálni, s fogadjuk is meg a jobbat, sőt osszuk is meg a munka végzését. Esetenként a munka irányítását is bízzuk reájuk, s ahhoz nyújtsunk segítséget. Például korábban a munkaverseny szervezését kizárólag felülről végeztük, s a dolgozó tömegeknek többnyire csak a felajánló és a teljesítő szerepét szántuk. Ma nagyon helyesen, számos üzemben a munkaverseny szervezését a dolgozók ötletei, kívánságai szerint többnyire maguk a dolgozók végzik. Sőt a verseny értékelését, a jutalmak odaítélését is a dolgozók kollektívájára bízták. Ez a helyes. Igy érzik a dolgozók magukénak a versenyt, így háríthatjuk el leginkább annak a veszélyét, hogy hibák csússzanak a verseny szervezésébe és értékelésébe. Egy, vagy egy-két ember könnyen téved. A dolgozók kollektívája kevésbé téved, s hamarabb is felismeri és kijavíthatja a tévedéseket. Vagy itt van például a munkaintenzitás, a munka- és a bérfegyelem megszilárdítása. Erdeke a dolgozóknak? Érdeke, még ha pillanatnyilag a dolgozók elmaradottabb rétege nem is ismeri fel. Pillanatnyilag úgy tűnik előttük, hogy kedvezőbb számukra ez a lazaság. Év végén, ha a lazaságok fennmaradása miatt az egyik üzemben majd egyáltalán nem, vagy csak egészen kevés nyereségrészesedést osztanak, a másik üzemben a lazaságok felszámolása következtében jelentős összegű nyereségrészesedést fognak osztani, az elmaradottabb dolgozók is utólag felismerik, mi szolgálta volna év közben az érdeküket. De ha a fegyelem megszilárdítását egyszerűen utasításokkal, felülről kiadott rendeletekkel akarjuk megoldani, nem érünk el maradandó eredményeket. Meg kell mondani a dolgozóknak, mit, miért csinálunk, hogyan szolgálja az ő érdekeiket. Meg kell hallgatni az észrevételeiket, megfogadni a tanácsaikat, s ne mereven hajtani végre a kiadott rendeleteket, a lerögzített elveket. Sokkal hatásosabb, ha fegyelmi intézkedések, büntetések helyett a dolgozók elítélő közvéleménye kényszeríti a notórius fegyelemlazítókat magatartásuk megváltoztatására. A becsületes dolgozók jól felfogott érde az üzemi fegyelem szilárdsága. Ne akarjuk tehát az ő megkerülésükkel, kikapcsolásukkal végezni ezt a munkát. A tömegekivel való szoros együttdolgozás meggyorsítja, hatékonyabbá teszi munkánkat. M

a október ellenére jobb a tömegekkel a kapcsolatunk, mint október 23-a előtt. Bizonyítják ezt az elmúlt hónapokban lefolyt tömegdemonstrációk, amikor erőszakolások, agyonszervezések nélkül jelentős tömegek vettek részt rendezvényeinken. Bizonyítja a párt iránti bizalmat a pártszervekhez levélben és közvetlenül forduló emberek tömege, s az az egészséges várakozás, amely a párt munkáját, terveinek, célkitűzéseinek végrehajtását kíséri. Azért persze nem lehetünk elégedettek. Nincs minden rendben. Az eredmények következtében pártaktivistáinknál van egy bizonyos hurrá-hangulat. A lelkes pártaktíva-értekezletek, a nívós taggyűlések, a tömegdemonstrációk sikere nem egy területen önelégültséget kelt elvtársainkban. Elhanyagolják a szívós, mindennapos politikai tömegmunkát, a dolgozó tömegekkel való kapcsolat állandó ápolását. Különösen két fontos probléma vetődik fel ezen a területen. Az egyik, hogy a bizalom fejlődése eléggé lassú, a másik, hogy bizonyos feszültség van számos üzemben, intézményben a pártszervezet és a kívülállók között. Nézzük meg kissé közelebbről ezt a két problémát. Milyen is a bizalom kérdése? Magyarországon bizalmi válság volt a felszabadulás után közvetlenül. Azelőtt sokszor csalódtak, becsapódtak az egyszerű tömegek. A kommunistákat a fasiszta propaganda torz színben állította be, az élő nemzedék zömének nemigen volt közvetlen személyes tapasztalata a kommunisták munkájáról. A kommunisták szívós, áldozatos munkával megszerezték a dolgozók bizalmát. De nemcsak munkájukkal, hanem kinyilvánított, tettekkel bizonyított tömegek iránti bizalmukkal. így alakult ki és fejlődött, termett értékes gyümölcsöket a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom. A régi pártvezetés az elkövetett cs a párt által feltárt hibák kijavítása körüli huzavonával és számos, a tömegek iránt bizalmatlanságot mutató ténykedésével megrendítette a dolgozó tömegek bizalmát. A revizionisták és az ellenforradalmárok hazug, rágalmazó propagandájukkal a megrendült Ifj. Komócsin Mihályt Együtt a tömegekkel ingadozás nélkül a marxizmus—leninizmus útján II. bizalmat tovább rombolták. Novemberben így újból bizalmi válság volt nálunk. Ma már a párt és a kormány, a kommunisták munkája újból kezdi a bizalmat helyreállítani. A

bizalomnak kölcsönösnek kell lennie. A tömegek bíznak bennünk, ha látják, hogy az érdekükben cselekszünk. Ezért, amikor a cselekedeteink nem eléggé világosak, türelmesen meg kell azt magyarázni. De méginkább bíznak a tömegek bennünk, ha tapasztalják, hogy mi is bízunk bennük. Bizalmunkat akkor látják legvilágosabban, ha nem titkolózunk előttük, ha rájuk bízzuk, ami rájuk tartozik, ha a kötelesség mellett a jogok is érvényesülnek. Ha építünk rájuk, számolímk erejükkel, alkotóképességükkel, ha velük együtt élünk és dolgozunk. Mindent meg kell tenni ennek a kétoldalú bizalomnak a fejlesztésére, erősítésére. Nézzük meg a másik problémát, a feszültség kérdését. Van nálunk bizonyos feszültség? Igen, van! Számos területen tapasztalhatók a feszültség jelei. Feszültség van például a volt MDP-tagok és az MSZMP-tagok között. Párttag elvtársaink sok helyen görbe szemmel néznek a volt MDP-tagokra. Egy munkás származású, fiatal pedagógust a végrehajtó bizottság egyes tagjai nem akartak új párttagként elfogadni, mert MDP-tag volt, s május l-ig nem jelentkezett átigazolásra. Helyes ez a bizalmatlanság? Nem helyes! Persze akadtak a volt MDP-tagok között álcázott és októberben lelepleződött ellenségek. Akadtak karrieristák, vagy véletlen elemek. A jelenleg pártonkívüli, volt MDP-tagok túlnyomó többsége azonban becsületes, a kommunista tudat különböző fokán álló ember. Nem voltak olyan fokon, hogy pártunk tagjai lehessenek. Az MDP hibája, s egyben gyengesége volt, hogy a szimpatizánsokat is magába tömörítette. Most, helyesen, saját vagy a párttagság elhatározásából, a csak szimpatizánsok kívül maradtak. De azért nem váltak ellenséggé, ne is kezeljük őket akként, ök a mi legközvetlenebb szövetségeseink, a kommunistáknak rájuk kell elsősorban támaszkodniok. A pártonkívüli aktívát, a leghívebb szimpatizáns réteget, elsősorban belőlük kell képezni. A jövendő párttagoknak is elsősorban közülük kell kikerülniök. Régi párttagságukat a pártba való belépéskor munkásmozgalmi múltként beszámítjuk. Fel kell tehát oldani a volt MDP-tagok és a kommunisták közötti feszültséget, baráti, elvtársi viszonyt kell velük kiépíteni. F

eszültség tapasztalható nem egy üzemben a megtévedt egyszerű munkások, a tüntetésekben, kisebbnagyobb hőzöngésekben részt vett, az ellenforradalmárok által tisztánlátásában megzavart dolgozók és a kommunisták között. Ha még nem magyaráztuk meg, akkor meg kell nekik magyarázni, hogy helytelen volt, amit októberben csináltak, nem az ő érdeküket szolgálta. Ma már ezt a saját tapasztalataikból is láthatják. Ne játsszuk azonban a haragszom rádot, ne nézzünk ezekre a dolgozókra görbe szemekkel, ne érezzék kitaszítottnak magukat a mi rendszerünkben. Oldjuk fel a feszültséget, ami beléjük fojtja kérdéseikot, kételyeiket, problémáikat. Beszélgessünk, vitatkozzunk velük. Mindig rossz érzésem támad, amikor olyan munkásgyűlésen veszek részt, ahol a felszólalásokra úgy kell nógatni az embereket, vagy "kincstári*, az előadónak mindenben helyeslő, kontrázó felszólalások hangzanak el. Általában nem ez a jellemző gyűléseinkre, hanem az élénk vita. De vannak ilyen gyűlések. Tegyünk róla, hogy ne legyenek. Inkább a gyűlésen mondja el kételyeit az egyszerű, megtévedt dolgozó, ahol válaszolhatunk rá, minthogy bennemaradjanak a kételyek, s kínozzák, mir.t valami lappangó betegség. Inkább a gyűlésen mondja el még a nekünk nem tetsző, zavaros, esetleg ellenség által sugallt nézeteit is, ahol vitatkozhatunk azokkal, mint a WC-ben, vagy egyéb félreeső helyen. Ne hánytorgassuk mindig fel a hibáikat. Jól dolgoznak? Ismerjük el! Mondjuk meg, hogy jó munkájukkal teszik jóvá a roszszat, az elkövetett hibát. Legyünk az okosabb, a hibát, tévedést (a bűnt azonban nem) megbocsátó testvér. A Szegedi Kentíerfonógyárban mesélte el az egyik elvtársnő, hogy van egy munkatársnője, aki októberben gúnyolta és sértő kijelentéseket tett rá. Azóta ő többször találkozott ezzel a munkatársnőjével, aki kezdetben bátortalanul, majd később mind határozottabban barátságosan köszönt és kezdett beszélgetést. Elvtársnőnk nem vett revansot az októberi sérelmekért. Ügy tett, mint aki már nem is emlékszik arra. Barátságosan elbeszélgetett munkatársnőjével. Szerintem nagyon helyesen tette. Igy kell tenniök a kommunistáknak. Ez is hozzátartozik a tömegekkel való jó viszony megteremtéséhez. Feszültség tapasztalható nem egy területen a kommunisták és a pártonkívüli értelmiségiek között. Ebben közrejátszik, hogy egyes elvtársaink általánosítgatnak, nem alkalmaznak megkülönböztetést az értelmiségiek esetében. Az októberi eseményekben persze többen követtek el bűnöket és hibákat az értelmiség, mint más dolgozó rétegek körében. Ez azonban nem arra enged következtetni, hogy most már őket általános megvetéssel sújtsuk, hanem inkább arra, hogy velük több gonddal, nagyobb körültekintéssel és türelemmel foglalkozzunk. Meg kell szüntetni az egyes intézményekben az értelmiségiek körében tapasztalható bizonytalanságérzést, félelmet is. Art ez nemcsak az ő munkájuknak, árt közös ügyünknek, a szocializmus építésének is. Meg kell mondani, mit, hogyan értékelünk, hogyan bíráljuk el októberi tetteiket. M

i nagyon büszkék vagyunk a szegedi egyetemi tanárok tudományos eredményeire. Büszkék vagyunk rájuk, mint népünk szülöttjeire, mint rendszerünk dolgozóira és mi külön büszkék vagyunk rájuk, mint szegediekre. De arra nem vagyunk büszkék, az fáj nekünk nagyon, hogy októberben sokan közülük is megzavarodtak, s egyes ténykedéseikkel akaratlanul is az ellenforradalmat szolgálták. Az imperialista sajtó és rádióállomások még ma is élénken hivatkozhatnak arra a világ tudósaihoz intézett felhívásra, amelyet a szegedi egyetemek november 4-e előtt közvetlenül készítettek. Ezt a felhívást hazug módon úgy beállítva, hogy november 4-e után készült, ma is hazánk, népi demokratikus rendszerünk elleni támadásokra használják fel. Ezért a felhívásért természetesen sem dicséretet, sem elismerést nem várhatnak tőlünk. Éppen azért, mert szakmai munkájukért. eredményeikért tiszteljük és becsüljük őket, meg kell mondanunk, hogy helytelenül, rosszul tették, hogy ezt a felhívást megszövegezték s elküldték. De egyszer már ezt a kérdést is le kell zárni, s meg kell mondani, hogy a felhívás kezdeményezői felelnek elsősorban a felhívásért, s azok részben felelősségrevonás alá is kerültek. Akik, megtévesztve másoktól és a zűrzavaros helyzettől, aláírták a felhívást, hibát követtek i el ugyan, de nem fognak se rendőri, se igazságügyi eljárás alá kerülni. Előbb-utóbb e felett a kérdés felett is napirendre kell térni, nem kell örökké felhánytorgatnunk. Többen a szegedi értelmiségiek közül aggódva tekintenek a Baróti és a Perbíróügy bírósági kimenetele elé. Persze a bírósági tárgyaláson felmerülhet néhány rendőrségi és bírósági eljárás alá nem vont személy felelőssége is. Lehet, hogy a vádlottak büntetésük enyhítésére megpróbálnak áthárítani a felelősségből egy részt másokra. Azt azonban tudni kell az ettől félőknek is, hogy belügyi- és igazságügyi szerveink sem kezelik őket úgy, mint a bűnök elkövetésében kezdeményezőként, vezetőként közrejátszó, s jelenleg igazságügyi eljárás alatt lévő személyeket. Pártunk, s ezen belül a szegedi pártbizottság is azon van. hogy az alkotó munka feltételeit megteremtse. Ehhez kell, hogy mi elvi politikát folytassunk. Teremtsük meg a biztonságérzetet, a nyugalmát, oldjuk fel a feszültséget. Adjuk meg a jól végzett munka megérdemelt jutalmát, de ne udvaroljunk, ne hízelegjünk elvtelenül senkinek se. Akiket a szakmai munkájuk, eredményeik után különösen becsülünk és tisztelünk, azok felé ezt a becsülésünket és tiszteletünket juttassuk kifejezésre azzal is, hogy elkövetett hibáikat, tévedéseiket mondjuk meg nekik, helytelen nézeteikkel vitatkozzunk. Hasonlóan meg kell vizsgálnunk a más rétegekkel, vagy csoportokkal való viszonyunkban megmutatkozó feszültségi tényezőket, s azok feloldásának lehetőségeit is. A

dolgozó tömegekkel való viszonyunk erősítését, a kétoldaljí bizalom megteremtését, a feszültség feloldását nem kampányfeladatnak keíl tekinteni, hanem folyamatos, szívós, minnapi munkának. A tömegek megnyerését, a velük való viszonyunk javítását akadályozzák a területünkön is tapasztalható szektás jelenségek. Szegedről azt a hírt terjesztik az ország egyes részein, hogy itt szektás politika folyik, hogy súlyos szektás jelenségek vannak. Van-e ennek a hírterjesztésnek valami alapja? Amiért ezt a hírt terjesztik és akik terjesztik, azoknak nincs alapja. Nézzük csak meg kissé közelebbről, miért és kik terjesztik ezeket a híreket Szegedről? Terjesztik azért, mert az ellenforradalmárok leleplezésében és felelősségrevonásában Szeged nem áll az utolsó helyen (Sajnos az ellenforradalom kezdeményezésében sem állt az utolsó helyen.) Az ellenforradalmi elemek és a velük elvi, vagy személyi alapon rokonszenvezők, a leleplezést és a felelősségrevonást el akarják hárítani. Az ellenforradalom részéről most szívós, káderátmentési munka folyik. Emellett becsületes, de ferdén tájékoztatott, a szegedi helyzetet egyáltalán nem vagy egyoldalúan ismerők részéről is történtek aggodalmaskodások a szegedi "szektás túlzások* miatt. Jellemző, hogy a helyzettel való konkrét ismerkedés után mindazok, akik becsületes szándékkal foglalkoznak ezzel a kérdéssel, megállapítják, hogy itt nem szektás "túlzások*-ról, hanem helyes leleplezésekről és jogos felelősségrevonásról van szó, ha ebbe kisebb, a lényeget nem érintő élcsúszások bele is kerültek. Ez a2t jelentené, hogy Szegeden nincsenek szektás nézetek? Nem, nem jelenti azt! Szegeden is vannak, azonban nem jellemzők a szegedi helyzetre, nem ezek dominálnak a szegedi politikában, a szegedi pártszervezésben. De mivel vannak, nem szabad elmenni mellettük szó nélkül, fel kell lépni a kárt okozó, a tömegekkel való kapcsolat erősítését nehezítő szektás nézetek ellen is. Miből táplálkoznak ezek a szektás • nézetek? V

annak becsületes elvtársaink, akik korábbi, már-már belátott és megbánt hibáikat most az ellenforradalom tényéből igazoltnak látják. Káros ez, mert ezek az elvtársaink ezeket a hibákat soha se fogják kijavítani. Vannak egyes korábban jobbralengő elvtársaink, akik most jóvátételként túlzottan balra lengenek. A revizionizmus, az ellenforradalmárok mentegetésének reakciója is szül bizonyos szektásságot nem egy elvtársunkban. S nem utolsósorban magából az ellenforradalom tényéből adódik, hogy következményként most kicsit erősebb a balrahúzás, mint egyéb körülmények között lenne. Mostani helyzetünkre is vonatkozik az a bölcs kínai mondás, hogy egy elgörbült kardot úgy egyenesítenek ki, hogy a görbüléssel ellenkező irányban az egyenesen túl meghajlítják, s csak így kerül egyenesbe. A szektásság megnyilvánulási formáit lényegében már az előbbiekben taglaltuk; Csupán a rend kedvéért sommázva megismételjük. Megmutatkozik a szektásság, a bizalmatlansági légkör, a feszültség indokolatlan fenntartásában egyes területeken. Nem egy elvtársunk kissé lemáradt az események fejlődése mögött. Nem vészi észre, hogy amíg március-áprilisig indokolt volt a mi részünkről is bizonyos feszültség fenntartása, prevencióként az ellenforradalmi mozgolódások ellen, addig ma már a politikai élet gyors megszilárdulása gazdasági életünk helyreállítása, fejlődése következtében mind kevésbé van erre szükség. A bizalmatlansági és feszültségi légkör ma már többet használ az ellenforradalmároknak, mint nékünk, mert gátolják a nyugodt termelő- és alkotó munkához szükséges feltételek megteremtését. Megmutatkozik a szektásság, s egyben a két elhajlás találkozása is abban, hogy a felelősségrevonásnál egyes esetekben a kicsikre túlzottan is rámennek s nagyobb bűnösöket esetleg simán futni hagyták. Megmutatkozik a szektásság egyes elvtársaknál az értelmiségellenességben. Legutóbbi pártaktíva-értekezletünkön is voltak olyan felszólalók, akik azzal kezdték, hogy ők nem értelmiségellenesek, a utána az egész értelmiség, vagy az értelmiség egyes rétegei iránt messzemenő bizalmatlanságot fejtettek kl. E

zek és más apróbb szektás megnyilvánulások nap mint nap feltalálhatók. Amint azonban országosan nem, így Szegeden sem a szektás nézetek vallói határozzák meg a párt politikáját; (Bár a pártbizottság egy-két tagjánál is tapasztalhatók voltak a szektásság jelei.) A pártbizottság ülésein és az aktívaüléseken minden esetben visszaverésben részesültek a szektás megnyilvánulások. Nem szabad elnézőnek lenni a szektás nézetekkel, megnyilvánulásokkal szemben sem. Nem engedhetjük meg. hogy egyes elvtársak "fenegyerekeskedjenek*, a baloldaliság pózában tetszelegjenek, sportot űzzenek a szektásságból. A párt politikájában az- ingadozások már annyi kárt okoztak, hogy sem a párt, sem az ország szempontjából nem engedhető meg az a luxus, hogy a párt politikáját akár jobbra, akár balra eltorzítsák; Kommunista párt csak egy úton járhat, a marxizmus—leninizmus útján. Ezen az úton kell járni nekünk is. Ezt kell hogy szolgálják a szegedi kommunisták is mindennapos, becsületes munkájukkal, (Petrikovszky rajz;.. ; A "NATO* nyugatnémet militarista atlanti ; hadsereg főhadiszállásának új homlokzata. I Az erkélyen a náci tábornok llans Spcidcl, ' s G. B. (Nagy-Britannia) meg Fran -e Franciaország) az oszloplartő.