Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-27 / 199. szám

4 Kedd. 1951. augusztusST Sokat erősödött a színház operai gárdája Sikeresen mutatkoztak be a Nemzeti Színház új énekesei a Rigolettóltan W/srdi Rigolettája méltán lett m nagy olasz mester első remekműve, amely meghó­dította a zenei világot Népsze­rűségit és zenei rangját bizto­litja a drámai koncepció addig ismeretlen, tökéletes egysége, a hclkanto-sCíhis kifejező kOkői­sége, valamint a partitúra új­szerű zenekarkezelésének pazar hangzás-szépségei. Az opera egész tor hálás szarepet kínál az énekművészeknek, — még az apizódfigurdk is levizsgáz­hatnak muzsikáik kultúrájuk­ból —i i Igy csak őrülhetünk a szegedi operaegyülles új tagjai­val, hogy éppen a Rigolettoban léptek először színpadra. Szerepének súlya szerint el­ső helyen említjük Szabó Mik­lóst, aki a mantuoi herceg igé­nyes szólamában kiváló hang­beli adottsággal, remek előadó­készséggel és stílusbiztossággal igazolta, hogy az operai műfaj az igazi területe. Szeretnők alá­húzni, hogy a hosszabb ideje színházon kívül szerepelt mű­vész mennyi zenei értékel ho­zott magával a dal és az orató­rium területéről. Frázisainak ke­rek formája, tiszta szövegmon­dása és a Urai átélés heve a dal világából nőtt ót áriának felépítésébe. A színpadi gyakor­lat lógja majd megsegíteni a játéknak és mozgásnak a zenei jormálossal való összekapcsolá­séban. Átütő sikert aratott min­den jelenetében, de elsősorban a IV. felvonásbeli híres áriával ragadta al hallgatóságát. A bérgyilkos Sparafucile nővérének, Maddaléná­nah szerepében Ivánka Irént ismertük meg. Melegfényü, bár­sonyos, nagyterjedelmü mezzo­ja, amelynek zengő mélységét külön kell megdicsérnünk, ko­moly Ígéret. A színpadon máris jól mozog, amiben temperamen­tuma hajtja. Zenei vonalon van még csiszolni és tanulni valója. Marullo udvaroncként Sebes­tyén Sándor kiegyenlített, ra­gyogó baritonja vonta magára figyelmünket. Zenei biztossága és remek színészi kiállása sze­rint megérdemelné, hogy cím­szerepben is szóhoz jusson. Cep­rano grófnő párstavas szerepé­ben kitűnt Jarolin Eva. Vaszy Viktor igazgató szeren­csés kézzel erősítette meg az operai gárdát, — a most hal­lott énekesek mindannyi tehet­ség. Itt emUtjük meg. hogy Szalma Ferencet az énekkarból a szólisták sorába emelte az igazgatóság. Ezt csak helyesel­hetjük, miután tavalyi szerepei alapján tartalmas hangú énekes­ként tartottuk számon. Ezút­tal Monterone gróf szólamának adott jellegzetes profilt. A Rigoletto »régi gárdájából-> kimagaslott Szabady István mély emberábrázolásával és különösen lll. felvonásbeli nagy jelenetének ragyogó hangpro­dukciójával. Nagy sikerként re­gisztráljuk Pesti Ella énekben és játékban harmónikus Gilda alakítását. Az eddig méltatlanul meUőzött énekesnőt tudásának megfelelő helyre állílották. Sín­kő György sokt* fejlődött, amióta utoljára hallottuk. Basz­szutának tartalmasságát a II. felvonás eleji duettben állapít­hattuk meg. /% szép férfikari operához nagyobb létszámú ének­együttesre volna szükség, enél­kül a kónuszámok veszítenek hatásukból A zenekari játékon érezzük a karmester csiszoló munkájának eredményét. Az összhatásért a zenekar helye­sen a háttérben maradt, hogy az énekszólamok kivirágozhas­sanak. Vaszy Viktor karmesteri minőségben főként a kerti jele­netben nyújtott igazi Verdit. Telt ház tapsolt a szép pro­dukcióért. Szatmári Géza „Halló, itt Budapest" című műsorral Szegetlen vendégszerepet a Tabányi együttes Tabányi Mihály és táncze­nekara, Laboch Gerald és Acs Marietta pár napja tér­tek haza a Szovjetunióból, ahol hat hónapig vendégsze­repeltek. Az együttes bejárta az ukrán, grúz, üzbég, türk­mén, kazah, kirgiz, litván köztársaságok nagyobb váro­sait, ellátogatott a Krim-fél­szigetre. Huszonhárom vá­rosban 136 előadást tartot­tak Harmincezer kilométert utaztak hálókocsival, hajó­val, és autóbusszal. Moszkva után felléptek Sztálingrád­ban, Kujblsevben, Rigában, Bakuban, Jerevánban, Lem­bergben, Taskentban. Alma­Atá-ban, Jaltában, Szamar­kantban és más nagyváro­sokban. Műsoruk címe ez volt: -Halló, itt Budapest.* Most a Tabányi együttes hazatérte után Szegedre lá­togat el a "Halló, itt Buda­pest* című műsorral. Szep­tember 2-án, hétfőn a Sza­badtéri Színpadon, kedvezőt­len idő esetén a Nemzeti Színházban kerül sor ven­dégszereplésükre. Az említett művészeken kivül előadásu­kon fellép még Kazal László, a Harsányi-együttes, Péter­bűvész és Kelly-zsonglőr. A műsort Murányi Lili konfe­rálja. A "LA ADAM* BARLANG FELTÁRASA A román barlangkutató intézet fiatal kutatókból ál­ló munkaközössége a napok­ban megkezdte a Konstanca tartományi Medgidia kerü­letben fekvő "La Adam­barlang tudományos feltárá­sát. A barlangban értékes leleteket tártak fel, többek között negyedkori állatok — rénszarvasok, jegesmedvék, stb. — csontjait, továbbá csökevényes szemű, hosszú csápú, színtelen testű rova­rokat, amelyeknek egy részét még nem ismeri a tudomány. Skultétt Medárd és társai bflnflgyében szerdán kerül sor a perbeszédekre Skultétt Medárd éa társai állam- és népellenes szervez­kedése bűnügyében tegnap, hétfőn délelőtt a megyei bí­róság Felföldi népbírósági tanácsa befejezte a bizonyí­tási eljárás tárgyalását Szer­dán, holnap reggel fél 9 órai kezdettel a bírósági épület harmadik emeletén, a kul­túrteremben kerül sor a vád és véd beszédekre, majd a vádlottaknak adják meg az utolsó szó jogát. A perbeszé­dek előreláthatólag estig el­tartanak. A népbíróság ez­után ítélethozatalra ül össze és szombaton reggel fél 9­kor kerül sor az ítélet ki­hirdetésére. ANYAKÖNYVI HÍREK Bűnszövetkezetet lepleztek le Bravúros nyomozással de­rített fényt a Szegedi Városi Kapitányság annak a tízta­gú bűnszövetkezetnek sik­kasztó iizelmeire. amely 240 ezer forinttal károsította meg a Csongrád- és Vidéke Föld­művesszövetkezet vagyonát Zental Kálmán, a szövetke­zet központi vendéglőjének vezetője szoros baráti együtt­működésben Puskás István igazgatósági elnökkel és Sük­ki Bertalan üzemágfelelős­sel, s többi cinkostársaival éveken át és legfőképpen az ellenforradalom és azt köve­tő időszak alatt sikkasztás­sal, felelőtlen árukezeléssel és egyéb manőverekkel, nagy éjszakai dáridók. napokig tartó vidéki kirándulások, kártyacsaták és egyéb mula­tozások révén több tízezer forint leltárhiányt "ért el* ez év Januárjáig. Ezt követően, a hiányok pótlása végett, közös meg­egyezés alapján elhatároz­ták, hogy illegálisan nagy­mennyiségű likőrt fognak készíteni. Tervük végrehaj­tása közben derült fény bű­nös üzelmeikre, melyekért most a főbűnösök előzetes letartóztatásban, cinkostár­saik pedig szabadlábon vár­ják a törvény előtti felelős­ségrevonást* . i i a,v<i* , I. KERÜLET Házasság: Bíró Zsolt és Stpligeti Ilo­na Julianna, dr. Papp György és Szögi Julianna, Csák Ist­ván és Tráger Anna Margit, Szakái József és Kalmár Aranka, Kis Antal és Kataró Ilona, Péter Imre és Tóth Franciska, Nagy Sándor és Szabó Magdolna, Bódi József és Szeles Rozália, Szél József és Szűcs Mária, Gausz An­tal és Lauly Erzsébet, Joó Lajos és Zsemberi Éva, Be­lovics Ferenc és Lajkó Er­zsébet, Bomba Lajos és Bur­ger Ilona, Szabó András és Magyarfalvi Ilona, Szombat­falvi László és Gyarmati Er­zsébet, Császár János és Ber­tus Ilona Mária, Dessewff.v Imre és Máriaíöldi Erzsébet, Benke József Zoltán és Be­net Ágnes, Titkos Lajos Mik­lós és Lantos Magdolna, Frank Mátyás és Kerénvi Mária kötött házasságot. Születés: Dr. Tanács Antal és Je­szenszki Annának Edit An­na, Kertész István és Ncipl Klárának István, Lakatos Zoltán és Horváth Julianná­nak Zoltán, Szalai László és Lévay Teréziának István, Börcsök Miklós és Dobó Ju­liannának Ferenc, Tóth Ernő János és Kelemen Ilonának Ernő, Matók János és Hor­váth Teréziának István, Árokszállási Kálmán és Mi­hályi Annának Anna, Grand­pier Ernő és Orbán Irénnek Ibolya, Császár-Putyi Balázs és Molnár Máriának Klára, Bíró János és Lovas Kriszti­nának Gizella, Fekete László és Zental Ilonának László, Csókási Antal és Márton Er­zsébetnek Antal István, Sző­ke Lajos és Petrovszky Má­riának Imre, Ratkó Elek és Szabó Erzsébetnek Ilona Er­zsébet, Vásárhelyi Imre és Tóth Rozáliának Imre, László Gyula és Gyoval Rozáliának Rozália, Szabó István és Bu­dai Annának László, Börcsök János és Lazarift Erzsébetnek István, ördögh Bálint és Lele Annának Bálint, Sallai Sándor József és Popity Ka­talinnak Olga, Frank Mihály és Gubics Ilonának András, Terhes János és Ungi Piros­kának János István, Bartucz Vince és Fakó Rozáliának Teréz, Szabó Dezső és Szőke Máriának Ferenc, Szabó De­zső és Szőke Máriának Er­zsébet, Tóth István Benedek és Neidenbaeh Ilona Anná­nak Erika Lenke, Takács István és Palágyi Erzsébet­nek Erzsébet Éva, Németh Géza és Balogh Etelkának Zsuzsanna, Csiszár Antal és Harman Viktóriának István Jenő, Tamási Mihály és Nagy Rozáliának István Jó­zsef, Márki Sándor és Kinyó Katalinnak Irén, Nyári Já­nos és Judik Mária Zsófiá­nak Mária, Andrej András és Orbán Zsuzsannának Zsu­zsanna, Mészáros Gyula és Bögre Idának Ágnes, Schnep József és Kalapács Piroská­nak János nevű gyermeke született. Halálozás: Szilasl Ferencné Bárkányi Erzsébet 74 éves, Soós Imré­né Telmel Gizella 73 éves, Ornylk Józsefné Vincze Jo­hanna 54 éves, Kónya Antal 73 éves, Bakai Dorottya 2 éves, Szedmák Istvánná Süke Julianna 79 éves, Kocsissa­vanya Ferenc 80 éves, Hor­váth Éva 4 napos, Poszptsck István 72 éves, Benkő Béla 75 éves, Pálinkás Ilona 34 éves, Almási Károlyné Már­ton Anna 80 éves, Nagy Esz­ter 14 éves, Szabó Mihály 48 éves koróban húnyt el. n. KERÜLET Házasság: Kiss Márton és Kocsis Sa­vanya Erzsébet, Brunner Já­nos és Wessel Klára kötött házasságot. Halálozás: Olasz Ferenc 60 éves korá­ban húnyt el. TERVPÁLYÁZATI HIRDET­MÉNY Szeged megyei Jogú városi ta­nács végrehajtó bizottsága díja­zott tervpályázatot hirdet a sze­gedi Ságvári Endre-telepen fel­épüld földszintes, Ikresített ker­tes munkás családi lakóház soro­z.'itterveinek beszerzésére. A pá­lyázaton Szegeden lakó építész­mérnökök és építésztechnikusok vehetnek részt. A részletes hir­detményt és a tervezési progra­mot 5 Et ellenében lehet átvenni mjv. tanács v. b. Építés és Köz­lekedési Osztályán. Széchenyi tér 11; sz. n. em. 219. ajtószám alatt. A pályamunkát f. évi október hó 5-én déli 12 óráig kell a ki­író hatóságnál a fenti elmen be­nyújtani. A tervpályázat ered­ményét f. évi október hó 16-án délelőtt 10 órakor hirdetik kl Szeged megyei Jogú városi ta­nács v. b. Építés és Közlekedési Osztályának Széchenyi tér 11. II; em. 225, sz, hivatali helyiségé­ben. x | (151) — óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem — mondta Svejk, mivel Lukás főhadnagy szün­telenül csak járt fel és alá, iszonyú dühében paplrgalacsinokat vágott a sarokba, és mindig odament az asztalhoz egy újabb darab papí­rért — alázatosan jelentem, hog\) a levelet rend­ben átadtam. Szerencsésen megtaláltam Ká­kenyiné őnagyságát, és mondhatom, hogy na­gyon szép nő, én ugyan csak egyszer láttam, amikor éppen sírt... Lukás főhadnagy leült a számvivő altiszt priccsére és rekedt hangon felkiáltott: — Mikor lesz ennek vége, Svefk? Svejk úgy jelelt, mintha ezt a kérdést nem is hallotta volna: — Azután volt ott egy kis kellemetlenségem, de én magamra vállaltam az egészet, ök ugyan nem akarták nekem elhinni, hogy én levelezek azzal a hölggyel, Igy aztán kihallgatás közben inkább lenyeltem az a le­velet, hogy minden nyomot eltüntessek előlük. Aztán tiszta véletlenből, másképp nem is tu­dom megmagyarázni magamnak, belekevered­tem egy egészen jelentéktelen apró kis vere­kedésbe. Ebből is kimásztam, és elismerték az ártatlanságomat és a regimenlsraportra küld­tek és hadosztálybiróságon beszüntették elle­nem az egész eljárást. Az ezredirodán csak egypár percig voltam, amíg megjött az óberstt úr, ő aztán káromkodott rám egy kicsit és azt mondta, hogy azonnal jelentkezzek az óber­lajtnant úrnál, mim ordonánc, és megparan­csolta, hogy adjam át az üzenetét, hogy azon­nal kéreti az óberlajtnant urat, tessék oda­menni hozzá a menetszázad miatt. Ennek most már több, mim félórája, de az óberszt úr nem tudta, hogy engem még becipelnek az ezred­irodára és még ott fogok ülni több, mint egy negyedórát, mert erre az egész időre vissza volt tartva a lénungom, és ezt a regimentnél kellett hogy kifizessék nekem, nem pedig a menetszázadnál, mert engem, mint ezredfog­lyot kezeltek. Különben is minden úgy össze van keverve és kavarva náluk, hogy az em­ber egészen belebolondul... Lukás főhadnagy, amikor meglutlloUa. hogy mdr egy félórája Schröder ezredesnél kellene lennie, gyorsan magára kapta a köpenyét is azt mondta: — Maga megint jól kisegített engem, Svejk. — Olyan kétségbeesett és reménytelen hangon mondta ezt, hogy Svejk úgy érezte, meg kell nyugtatnia néhány baráti szóval, s amikor Lu­kás főhadnagy kirohant az ajtón, még utána kiáltotta: — Ne tessék félni, megvárja az óberszt úr, úgy sincs neki semmi dolga. Nem sokkal a főhadnagy távozása után Va­nek számvivő őrmester lépett be az irodába. Svejk egy széken ült is oly módon etette a kis vaskályhát, hogy a nyitott ajtaján keresz­tül szénclaraboktu dobált belé. A kis kályha füstölt és bűzlött, és Svejk vígan folytatta a célbadobálAst, észre sem véve Vaneltet, aki egy ideig csak bámult Svejkre, de aztán be­rúgta a kályhaajtót és azt mondta Svejknek, hogy takarodjék onnan. — RechnungsfeUlvéhl úr — mondta Svejk méltóságteljesen — szabadjon közölnöm a rechnungsf eldvébl úrral, hogy a parancsát a legjobb akaratom mellett sem tudom teljesíteni, és még akkor se tudnám, ha az egész lágerból kikergetne, mert én magasabb rendelkezések­nek vagyok alávétve. — En ugyanis ordonánc vagyok Itten — tet­te hozzá büszkén — Schröder óberszt úr ide osztott be engem a 11. menetszázadba Lukás óberlajtnant úrhoz, akinél pucér voltam, de a velem született intelligenciám miatt ordonánc­nak léptettek elő. Mi az óberlajtnant úrral már régi ismerősük vagyunk. Maga micsoda civil­ben, rechnungsfeldvébl úr? Vanek számvivő őrmester annyira meglepő­dölt a derék katona bizalmas és szomszédias modorától, hogy ezúttal nem törődve a tekin­télyével, amelyet egyébként nagyon is szere­tett fitogtatni a század katonái előtt, úgy fe­lelt, mintha az alantasa volna Svejkrtch: — Nevem Vanek, drogista vagyok Kralupy­ból. — En is drogista inas voltam. — mondta Svejk — egy Kokoska nevű úrnál, a prágai Perstynen. Ez egy borzasztó különc ember veit, cs amikor egyszer tévedésből felgyújtot­tam neki a pincében egy benzines hordót és minden elégett, akkor ö kidobott engem, és az ipartestület már sehová se vett fel, úgy­hogy emiatt a hülye benzines hordó miatt nem kaphattam segédlevelet. Maga is készít teheneknek való fűszert? Vanek tagadólag megrázta a fejét; 1 " ' ~ — Mert mi csináltunk ilyen teheneknek való fűszert, méghozzá szentképekkel. A mi főnökünk, Kokoska úr, borzasztó vallásos em­ber volt és egyszer azt olvasta, hogy Szent Pelegrinut megsegített valami felpuffadt jószá­got. Ezért a Kokoska úr valahol Smicliovban képeket nyomtatott Szent Pelegrinusról és az Emauzi-kolostorban beszenlellette ezeket két­száz forintért. Aztán minden csomag tehén­fűszerhez hozzácsomagokunlt egy ilyen képet. Ezt a fűszert meleg vízben felkavarták a tehe­neknek, sajtárból megitatták velük és közben felolvastak a jószágnak egy Szent Pelegrinus­hoz intézett imácskát, amit Tauchen úr, a mi segédünk írt. Tudniillik, amikor ki voltak nyomtatva ezek a Szent Pelegrinus-képek, a másik oldalára még oda kellett nyomtatni va­lami imácskát. Így aztán este az öreg Kokos­ka behívatta a Tauchen urat és azt mondta neki, hogy reggelig írjon valami imácskát arra a képre és arra a fűszerre, és amikor a Kokos­ka úr tíz órakor bejön a boltba, már készen kell lenni az egésznek, hogy mindjárt a nyom­dóba mehessen, mert a tehenek már várják azt az imácskát. Vagy-vagy. 11a szépen megírja, egy forint üli a markát, ha pedig nem. akkor két hétre fel van mondva neki. A Tauchen úr egész éjszaka izzadt és reggel egészen kialvat­lanul főtt boltot nyitni, él még semmi se volt neki megírva. Sót még azt is elfelejtette, hogy hogy hívják azt a tehénfűszeres szentet. Aztán a szolgánk, a Ferdinánd húzta ki a pácból. Ez mindenhez értett. Amikor kamillateát szárítot­tunk a padláson, mindig belemászott, lehúzta cipőjét is megtanított bennünket, hogy Igy el­múlik a lábizzadás. Vagy galambokat fogott a padláson, ki tudta nyitni a pénzcsfiókot és még megtanított bennünket más svindlikre is, ami­ket az árukkal lehetett csinálni. Énnekem, mint inasnak olyan patikám volt otthon, amit a boltból vittem haza, amilyen az Irgalmasok­nak se volt. Nahát, ez a Ferdinánd kisegítette a Tauchen urat; csalt annyit mondott: "Adja csak ide, Tauchen úr, hadd nézzem meg", és a Tauchen úr mindjárt hozatott neki egy sört. Es még meg se hozták a sört, amikor a Fer­dinánd már kész is volt a leiével cs már lel is olvasta: Mennyből hozok boldog hírt, orvosságot, csodairt, Tehén, borjú, minden marha, lehet akármilyen fajta, a Kokoska-féle portól megszabadul minden kórtól::p Aztán, amikor megitta a sört és húzott egy jót a tlnktúra amarából is, már nagyon gyor­san ment neki, és egy pillanat alatt gyönyörű szépen be is fejezte: Hallgassatok Szent Pelegrin szavára, egy csomagnak csak két forint az ára. Szent Pelegrin, karmainknak őre, tekints le a hálás legelőre. A sok gazda dicshimnuszt zeng teneked, Szent Pelegrin, óvj meg minden tehenet. • i Aztán, amikor megjött a Kokoska úr, a Tattchen úr bement vele az irodába és ami­kor kijött, megmutatott nekünk két forintot, nempedig egyet, ahogy a főnök ígérte, és fe­lesbe osztozni akart rajta a Ferdinánd úrral. De a Ferdinánd, amikor azt a két forintot meglátta, egyszerre csak megszállta a mammon. Azt mondja, nem, vagy dupla, vagy semmi. Így aztán a Tauchen úr nem adott neki sem­mit és megtartotta magának azt a hét forintot, engem kivitt a raktárba, adott nekem egy po­font és azt mondta, hogy ilyen pofönokból még százat fogok kapni, ha el merem mondani valahol, hogy azt nem ö költötte és írta, és ha a Ferdinánd panaszkodni menne az öreghez, azt kell mondjam, hogy a Ferdinánd szolga egy hazug. Erre meg is kellett esküdjek neki, va­lami dragon-ecetes demizson előtt. Es a mi bolti szolgánk elhatározta, hogy megbosszulja megát ezen a tehénfűszeren. Mi ezt nagy lá­dákban kevertük a padláson, és ö amennyi egérpiszkot csalt össze tudott seperni, mind odahozta és belekeverte ebbe a fűszerbe. Az­tán lócitromot gyűjtött az utcán, otthon meg­szárította, egy fűszeres mozsárban porrátürtc, és ezt is beledobálta a Szent Pelegrinus képé­vel ellátott tehénfűszerbe. Es még ez se volt neki elég. Belepisúlt ezekbe a ládákba, beleka­kált és összekavarta, hogy olyan lett, mint a korpakása ... Megszólalt a telefon. A számvivő őrmester a kagylóhoz ugrott, majd bosszúsan félrcliilttc: — Az ezredirodárá kell mennem, csalt így váratlanul, ez nem tetszik nekem. (Folylaijuk,

Next

/
Thumbnails
Contents