Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-03 / 180. szám

Szombat, 1957. augusztus .1. 3 Egy név ragyog a tűzpiros zá Gera Sándor neve egybefonódik a szegedi munkásmozgalom egy dicső korszakával A ma délutén felvonuló szegedi munkásőr-zászlóalj előtt büszke, tűzvörös csapatzászlót visznek majd, amelyen ott áll egy név: Gera Sándor neve. Ki volt Gera Sándor elvtárs, akiről a munkásosztály, a népi hatalom szegedi vasöklét: a munkásőr-zászlóaljat elnevezik; ki volt az a íérfi, akinek nevével ékesített zászló lobog majd a Széchenyi téren? Gera Sándor neve szorosan egybefonódik a szegedi munkásmozgalom egyik hősi korszakával. Kemény megpróbáltatásokkal és fájdalmas vereségekkel teli, de dicsőséges korszak volt. ez. A szegedi munkásokat fojtogatta a gazdasági válság, a munkanélküliség. Hódmezővásárhely, Ma. kő, Kiszombor agrárproletárjait a nagybirtok. A szegedi gyárakban fel-fellobogott a bérharcok tüze, a környéken pecfig egyre inkább ökölbeszorult a földmunkások, kisparasztok keze. Ilyen politikai és gazdasági helyzetben kellett eljuttatni, közvetíteni az illegális párt szavát, amely bíztatott, lelkesített és mozgósított harcra a Horthyrendszer elnyomása, a kizsákmányolás, a nyomor előidézői és fenntartói ellen. Részt kér a dolgok nehezéből Egész fiatal korában már megismerkedik a mozgalommal. Cipészinas Dobó Miklósnál, aki maga is részese a szervezett munkások harcának, régi mozgalmi ember. A suszterpanglinál sokat hall arról a lehetőségről, melyet az öntudatra ébredő szegényember szívós, bátor harccal magának, az egész népnek kivívhat. Az értelmes, bátor ifjú a hallottakat úgy hasznosítja, hogy részt kér maga is a dolgok nehezéből. Kapcsolatba kerül szegedi, de budapesti elvtársakkal is és hamarosan vezetője, irányítója itt Szegeden, de a megyében is a KIMSZ-nek. Akkor természetesen az egész szervezet a „föld alatt van". Kis sejtekből áll. amelyednek tagjai még eredeti nevükről sem ismerik egymást. Külvárosi utcákban, hol Felsővároson, hol Alsóvároson, hol a „Sárgán", hol a dorozsmai úti akioknál találkoznak, s veszik át az utasításokat, az illegális röplapokat, ellenzéki újságokat, melyek azután rövid idő alatt mindenhová eljutnak; Ez a munka nagyon nehéz, fáradságos, kitartást, bátorságot, elővigyázatosságot igényel. És Gera Sándor elvtárs mestere e munkának. Még saját sejtjének tagjai sem ismerik igazi nevét, csak a későbbi — évek múlva — tárgyalásokon tudják meg, valóban hogy is hívják; Újszeged tele röpcédulával 1929-ben például május 1 előtt és a nagy ünnepen igen erős tevékenységet fejtenek kl a kommunisták. Minden éjszaka röplapot szórt, plakátokat ragasztott a huszonkét éves Gera Sándor, a tizennyolc éves Korom Mihály és más elvtársak. Az ünnep napján Üjszeged, a Kállai liget is tele van röpcédulával. A rendőrség toporzékol, de a tetteseket felfedezni nem tudják. A másnapi újságok tele vannak: budapesti kommunisták műve az agitáció, Gera Sándor azonban nemcsak a földalatti munka mes'tere. Kihasználja a „legális" lehetőségeket: bejár a Fodor utcai építőmunkás egyesületbe, a Hétvezér utcai Munkásotthonba. Elbeszélget a munkásokkal, segíti őket, tanácsot ad, vitatkozik, érvel. Az egyre inkább képzettebb munkástársukra nagyon hallgatnak a szegedi munkások. A szociáldemokrata párt egyes áruló szegedi vezetői: Láyer és társai, annál inkább acsarkodnak. Illegális gvütés a „Sárgán" 1930-ban kirándulás „ürügyén" nagy illegális találkozó a füzesekben, a „Sárgán". Hódmezővásárhelyről, Makóról, Orosházáról, Kiszomborból jönnek össze az elvtársak, hogy átvegyék az utasításokat. megbeszéljék a további akciót. A részvevők a legnagyobb elővigyázatossággal, egyenként szállingóznak ki a helyszínre. De mégis lebuknak: a tápéi gátőr telefonon hívja ki a rendőrséget. Az körülfogja az összejövetelt, s menekül ki merre lát. A rendőrök — hisz ismerik már mind őket — nem a szegediekre, hanem a vidékiekre vadásznak. Gera Sádor után oda is kiáltanak: „úgyis elkapunk!" És Gera Sándort valóban letartóztatják. A politikai rendőrségen összeverik, kínozzák, majd bíróság elé állítják több társával: börtönre ítélik. 1931-ben tartják Bécsben a II. ifjúkommunista kongreszszust. A KIMS7, részéről Gerának fs ott kellene lennie — de ő börtönben van, helyette más: Korom Mihály megy. A cipőiét adja a rászorulóknak A börtön nem töri meg. Mikor kijön, kétszeres erővel dolgozik. Pedig munkát hol kap, hol nem. Javításokból, tódozásból, fódozásból tartja fenn magát. Amellett kész, hogy elvtársainak az utolsó falatját odaadja. Egyszer észreveszi, hogy az őt felkereső elvtárs cipője rcesz: összenéznek húgával, Margittal, s máris nyúl saját cipőjéért, hogy odaadja ... Közben az évek egyre nehezebbek, a harc egyre keményebb és veszélyesebb. 1932 elején erősödik a mozgalom. Egymásután tartják a titkos megbeszéléseket hol Itt, hol ott. Május l-re nagy előkészületeket tesznek. Elkészítik a sablonokat, amelyekké! a jelszavakat festik a házak falára. Beszerzik a lemoshatatlan festéket, még a házakat is kijelölik, hová kerüljenek a jelszavak. De sorozatos árulás történik: Budapesten elfognak egy levelet, annak alapján detektív jön le a Dorozsmai úti akkori Pontyik akolban tartott megbeszélésre. A Hétvezér utcában is árulás történt. Az osztályharc katonája A politikai rendőrség kéjes örömmel veti rá magát a letartóztatott kommunistákra. A bíróság előtt nagy feltűnést kelt a pör: harminc vádlottja van, köztük Gera Sándor, Korom Mihály, Komócsin Antal. Az ügyész mindenáron statáriálls eljárást akar kierőszakolni és akkor a büntetés: bitófa. De a vádlottak olyan ügyesen védekeznek, hogy rendes eljárás alá kerülnek. Gera Sándor bátor kiállásával példát mutat. A nacionéléját veszik fel, s az elnök kérdezi: — Volt-e katona? — Még most is az vagyok! A munkásosztály, az osztályharc katonája — vágja oda az elnöknek Gera Sándor. A tárgyaláson leplezik le az őket kínzó politikai rendőrséget. A bíróság kénytelen kihallgatni a rendőrség emberéit. A detektívek természetesen mindent tagadnak, semmire sem emlékeznek. Gera Sándor, a szerény, csöndes, mindenkit tanító Gera Sándor, akinek ajkáról egy dühös kifakadást nem lehetett hallani, akkor odavágja a hírhedt Pintér detektívnek: „Nem vert meg? Hát akkor én mit adtam magának viszsza a kihallgatás közben?" — s bebizonyította, hogy a kihallgatás tortúrái közben volt annyi bátorsága, hogy elégtételt vegyen megaláztatása miatt. Éhségsztrájk a Csillagbörtönben Az ítélet első fokon öt hónapra szólt. Később a Kúria emelte azt több évre. A börtönben Gera ugyancsak példás elvtárs és barát volt. Ha húga történetesen csomagot vitt neki, azt egy falatig szétosztotta a kommunisták között. A Csillagban a séta alkalmával mindig volt egy-egy karéj kenyér zsebében, amit, ha szerét tehette, odadugott elvtársának. Sallal és Fiirst elvtársak kivégzésének híre eljutott a Csillagba. És a börtönben levő szegedi kommunisták, Gera vezetésével tiltakozásul éhségsztrájkba kezdenek, s csak hat nap után hagyják abba, amikor arra kívülről utasítást kapnak. A büntetés letelt. Gera Sándor kiszabadul, de már anynyira ismert, annyira ég a talaj a lába alatt, hogy külföldre küldi a párt. Illegális úton Csehszlovákiába, majd Franciaországba és onnan Spanyolországba megy harcolni a spanyol nép szabadságáért. Azóta hosszéi évekig semmit sem hallottak róla harcostársai, a szegedi szervezett munkások. Csak egyszer, a felszabadulás után mutatták meg fényképét Mező Imre elvtársnak, a spanyol szabndsághősnok, aki most októberben életét áldozta a Köztársaság téren, Budapesten. Mező Imre hosszan nézte a képet, s rsak egy kis szünet után szólalt meg halkan: — Igen, ismertem az elvtársat! Fejlövést kapott a spanyol fronton! . : ; Hogran enyhíthető Szeged súlyos lakáshelyzete? A;on a zászlón, melyre ma délután szegedi, munkások, parasztok, értelmiségiek a hála jeléül szalagot kötöznek, nem érdemtelenül ragyog Gera Sándor elvtárs neve. Németh Lajos Sztyepan Scsipacsov: AZ ÜSTÖKÖS A sivár Oroszországban, a cár alatt a falu aludt hólepetten, csizmák alatt csikorgó hó, kietlen, fagyos, csillagos éj volt, január. Gyerekkorom. Az égen fönt, középen az üstökös uszálya ragyogott s én kis sapkámat hátratolva néztem e különös fajtájú csillagot. Eltűnt a vendég. Kószál újra máshol, nyomát a távcső sem találja már, de nyolcvan esztendő múltán a vándor üstökös — így olvastam — visszajár. Itt lesz. De én. magam is rég letűnve nem nézhetek majd téli csillagot. Időm naponta kurtább. Eleiünkbe pokoli módon szerelmes vagycli — de mégsem bánkódom. Az izgat engem, hogy majd a ritka vendég visszatér, s ha valaki meglátja, az az ember a kommunizmus korszakában él. (Fordította: Vass István) Szegeden is van Az ország különböző vidékein, különösen ahol kohók, hőerőművek vannak, a gyárak környékén hegyszámra áll a salak, a porszénhamu. Ebből némi adalékanyag hozzáadásával, habosítással, vagy egyszerű sajtolással különféle, több tégla méretű falelemeket lehet készíteni, özdon, Diósgyőrött az üzemek igazgatósága saját kis üzemet akar létesíteni, ahol a vállalat munkásainak gyártanának ilyen salakbeton elemeket. Szegeden erre lehetőség nincs. A szegedi üzemek kazánjaiból kikerülő salak olyan kis mennyiségű, hogy salakbeton elemek készítését elkezdeni nem gazdaságos. Az alföldi ember őel építőanyaga Ellenben itt is megvan az alföldi, a tiszántúli ember ősi építőanyaga, az agyag, azaz az agyagból készült vályog. Sokan ósdi, műszakilag meg nem felelő, egészségteleh építkezési módnak tartják, pedig egyáltalán nincs igazuk. A szakemberek: Trautmann Rezső építésügyi minisztertől az Építéstudományi Intézet igazgatójáig, Rudnai Gyuláig mind kiválónak tartják kisebb házépítkezésekre. Szilárdsága megfelelő, jó hőszigetelő, jó hőtároló — ami pedig lakóházaknál elsőrendű követelmény. Egy fontos: hogy jól alapozzák a vályogfalat és a legnagyobb gondossággal szigeteljék víz ellen. Bontottak már el ötvenhatvan éves, vályogból készült házakat, ahol jó volt a szigetelés és a vályogok teljesen épek, Ismét beépíthetők voltak. Nagy előnye a vélyogfalnak, hogy a falazásnál kötőanyagul sarat használnak, s így az amúgy is nehezen kapható mész igénybevétele a minimálisra csökkenthető. A Haitin megyei órtásl vályog A vályogot általában a tégla többszörös méretére készítik. Hajdú-Bihar megyében a kisebb, úgynevezett "borsós vályog* mellett egészen nagyméretű vályogét használnak. Ha valaki elmegy Hajdúszoboszlóra, a város szélén levő vályogvetőhelyeken most is gúlában látja a világossérga, pelyvával készült nagyobb fajta vályogokat, melyek valóságos kis falelemek. Méretük: ,helyi" anyag a családi házak építésére JuMsz Gyula irodalmiestet rendez Szegeden a Hazafias Népfront Tegnapi 'lapunkban közöltük, hogy augusztus 20-ig elkészül a szegedi Juhász Gyula-szobor talapzata is és alkotmányunk •ünnepén avatják fel a nagy szegedi költő szobrát, Segesdi György alkotását. A szoboravatás előestéjén a Hazafias Népfront szegedi szervezetének írócsoportja színvonalasnak ígérkező Juhász Gyula irodalmi emlékestet rendez a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében. Az esten Kiss Lajos elvtárs, irodalomkritikus mond megemlékező előadást Juhász Gyuláról. A műsort a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek szavalatai színesítik Juhász Gyula-versek előadásával, valamint fellép Romvári Gizella Békéscsabáról, Juhász Gyula megzenésített költeményeinek éneklésével, továbbá szerepel még Jakuts Éva zongoraművésznő és a szegedi Általános Munkás Dalegylet. Két fiatal szegedi költő, László Ibolya és Andrássy Lajos verseiből is előadnak a műsor keretében. A Juhász Gyula irodalmi emlékest egyúttal a Hazafias Népront szegedi írócsoportjának bemutatkozó estje is lesz. 42—40 centiméter hosszúság, 25 centiméter szélesség, 15— 16 centiméter vastagság. Ezek a méretek jó, de a lehető legegyszerűbb kötést biztosítanak a falazásnál. Az ilyen vályogból készül íal szélessége vakolatlanul 45 centiméter, ami statikailag és hótárolás szempontjából is megfelelő. Egy kicsit nehezebb ilyen vályogot »vetni«, de annál könnyebb és gyorsabb a falazá3 vele. Szoboszló vidékén az elmúlt években ezernél több ilyen vályogház épült terméskőalapra. Egy-, kétszobás, konyhás családiház felmenő falait (a szigeteléstől a falegyenig) és válaszfalait a két kőművesből és négy segédmunkásból álló építőbrigád átlag két és fél nap alatt húzta fel, ez pedig nein megvetendő előny. Tessék! Itt a nyugati példa! Az ottani jó, pelyvás agyagból készült nagyméretű vályog olyan szilárd és szívós, hogy például rosszabbul véshető, mint a téglafal. Ezt a nagyméretű vályogfajlát itt az Alföldön, különösen a saját erőből történő építkezéseknél kellene meghonosítani, mert olyan "tulajdonságai* vannak, hogy kevés szakképzettséggel — természetesen megfelelő műszaki ellenőrzéssel — és gyorsan készül el ilyen vályogból az épület. És ha nálunk sok esetben a külföldi, főleg a nyugati példa sokkal tetszetősebb, el kell mondanunk, hogy Franciaországtól a Német Demokratikus Köztársaságig mindenütt fokozott figyelemben részesítik a vályogépílkezést. Nyugat-Németországban München környékén Igen modern lakótelep épült vályogból, másutt pedig már emeletes házat is építettek a nálunk méltatlanul lenézett építőanyagból. Idézünk az NDK budapesti nagykövetsége sajtóosztályának júliusi tájékoztatójából: "Ostenburg körzetben (NDK) valamennyi lakásépítkezést a jövőben agyaggal végzik. Kivételt képez természetesen a vizesebb terület. Ezen a téren nlár igen jó tapasztalatokat szereztek. Több házat építettek agyagtéglából, s ezek a házak semmiben sem különböznek a téglaházaktól. Az agyagtéglákat sajtoló eljárással állítják elő a szomszédos üzemben. Kötőanyagként meszet és pelyvát használnak. Az így készült téglák négyzetcentiméterenként 51 kilogramm nyomószilárdsággal rendelkeznek. Az üzem jelenleg ezer téglát gyárt naponta*. Társadalmi segítséggel, gépesítve! Szegeden, ha nem alacsony részen építkeznek, s biztos alap, kifogástalan szigetelés esetén igen jól fel lehetne használni a vályogot családiházak építésére. Ez az a "helyi anyag«, amelynek segítségével az állami erőből történő építkezésekkel párhuzamosan igen sok családiházat lehetne rövid idő alatt felépíteni a tanács, az egyes üzemek segítségével. A vályogot akár az építő (főleg családja, munkatársai, barátai segítségével) maga is elkészíthetné, de eredményesebb lenne, ha a tanács segítségével az ostenburgi vályogprés, vagy a Budapesti Ipari Vásáron bemutatott salakbeton idomgyártó: a "tojógép*hez hasonló megoldással egy szállítható, benzinmotormeghajtású gépet szerkesztenének, s ha a föld alkalmas rá, az építkezéshez közel "gépesítve* gyártanák a legmegfelelőbb méretű vályogot, vagy akár a Szoboszló környéki "óriás* vályogot. És ebben van „fantázia" Egymagában természetesen nem elegendő a vályog, hiszen biztosítani kejl az olcsó építőanyagot az alaphoz is. Erre legmegfelelőbb és legolcsóbb a terméskő volt. Bár messziről kell Szegedre szállítani, de így is kifizetőbb, jobb, mint a tégla, s másik jó tulajdonsága az, hogy az országos anyagkereten kívül beszerezhető. Csak fel „ kell kutatni. A tetőszerkezetnél is hasonló "helyi« -megoldást kell keresni. De erre is van lehetőség. Szeged város tanácsa, a kerületi tanácsok a maguk részéről keresik, kutatják már a módozatot, hogyan lehetne a terméskő, a vályog nagyobb arányú felhasználásával, társadalmi munkával, az üzemek segítségével és részben állami kölcsönnel az egyéni családiházak építését előmozdítani. Az elgondolás már bontakozik, sőt a gyakorlati keresztülvitelt is kísérletezik • már. Sok "fantázia*, lehetőség van az elgondolásban, s ha a város hatóságai, üzemei, az építeni szándékozók összefognak, komoly eredmények születhetnek a súlyos szegedi lakás-' helyzet enyhítésére. Az elgondolásról legközelebb!... Egyetemi, főiskolai vezetők kinevezése A magyar forradalmi munkásparaszt kormány dr. Ortutay Gyulát, az Eötvös Lóránd tudományegyetem, dr. Bentdik t Ottót a Budapesti Műszaki Egyetem, Hadas Kornélt az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, dr. Jausz Belát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorává; dr. Bihari Oltót a pécsi Allain- és Jogtudományi Kar dékánjává, Márk Bertalant a pécsi Állami Pedagógiai Főiskola igazgatójává — 1957. augusztus 1-i halályiyal — kinevezte. Eldőlt a kombájn és a kiskasza vitája A dcszki Kossuth Termelőszövetkezet tagjai évről cvre kombájnnal aratják, s csépelik kalászos termésük jelentűs részét. Az elmúlt évek során a szövetkezet tagjai érdekes dolgokat figyelhettek meg. Már többször megtörtént, hogy ugyanazt a gabonatáblát — mely vcglg egyforma jó minőségű volt — az egyik oldalról kombájnnál kezdték cl aratni, a másik oldatról pedig kiskaszával. A kiskaszával aratott gabona termésátlaga uz clinúll evek átlagában mindig két mázsával volt kevesebb, mint a kombájn által aratott gabonáé. Különösen kitűnt ez a különbség az árpánál. Árpából tavaly például a kiskaszával aratott terület 18 mázsájával fizetett, s ugyanazon a területen a kombájnaratá3Ú árpa 20—22 mázsát adott. Ez a nagy különbség az idei aratásnál is jelentkezett. Hogy honnan adódik ez, nem nehéz megállapítani. A kézzel aratott gabona addig, míg a magja zsákba kerül, éppen hétféle különböző műveleten megy keresztül. Minden művelet alkalmával szemveszteség keletkezik, míg a kombájnaratással egyetlen művelet alatt elvégződik a betakarításhoz szükséges összes munka.