Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-16 / 164. szám

4 Kedd, 1957. Jdltas 1». '1 Űj magyar vígoperával ismerkedett meg a szegedi közönség N' I em mindennapi zehei esemény színhelye volt vasárnap este a Szegedi Nemzeti Színház. A nagy meleg ellenére is szép számban összegyűlt lelkes hallgatóság egy új magyar vígoperával ismerkedhetett meg, Borlói Rudolf, a Ceglédi Zeneiskola fiatal tanárának ••Nápolyi kalmárok* című iNÜvével. S nem mindennapi volt az az operaegyüttes sem, mely egy estére birtokba vette a szegedi színház színpadát. Talán valamennyi közreműködőnek ez volt élete első operaszerepe. Hiszen ezt az előadást a ceglédi kulturális élet öntevékeny munkásainak lelkes összefogása hozta létre. A zeneiskola szólistái és zenekara, a MAV énekkara, a balettiskola növendékei, általános iskolásgyerekek léptek a színre, a szerző-karmester Borlói Ruci If biztoskezű irányításával. •Az opera szövegkönyvét Víz Péter és Víz László írták. Néhány részlet jól sikerült, de a cselekmény egészében eléggé mesterkélt, a konfliktus és a megoldás erőltetett, mert nem elhihető cselekményen alapszik. A

z opera drámai és zenei felépítése a legjobb vígoperai hagyomanyok példáját követi, de kissé túl leplezetlenül, nem egy helyzetben, szereplőben, például a Don Jüan emlékei idéződtek fel, persze jóval köznapibb megfogalmazásban. Ilyen hasonlóságot mutat Malvina, a szolga és gazdája szerepe, a finálék felépítése. A zenei szövetben eleven természetességgel árad a népzenei hangvétel, egyik-másik számban megragadó dallamossággal. De a népzene hatóköre túl szűkre korlátozódik, a pentaton fordulatok gyakori alkalmazáBa már-már elszürküléshez vezet. A Nápolyban játszódó második felvonás sokkal változatosabb zenei jellemzésre Sikeres volt a dzsesszorgona szegedi bemutatása Telt nézőtér előtt zajlott le szombaton este az OCV "Nyári muzsika* estje. A műsort Hegedűs János ezúttal is színesen, kellemesen konferálta. Az első részben opera-operettdalokat hallott a közönség. Szabó Miklós, a Jászai Mari-díjas kiváló tenorista, akit ősztől kezdve a Szegedi Nemzeti Színház művészeként rendszeresen hallhat a szegedi közönség — szólószámaival is és kettőseivel is nagy sikert aratott. Partnere — aki szólószámokkal szintén szerepelt — Gyurkovics Mária, az Operaház Kossuthdíjas művésznője volt. A két nagyszerű énekest számaik után a közönség alig akarta leengedni a színpadról. Sikeresen szerepelt az előadáson a Magyar Rádió Kisegyüttese is, Kiss Ferenc hegedűművész vezetésével, akinek szólószámait is melegen megtapsolta a nagyszámú közönség. A műsor második részében mutatkozott be a Selmeczy dzsessz együttes. Szenzációnak számított a Selmeczy István által konstruált dzsesszorgona. A több regiszteres hangszer meleg tónusú hangjaival nemcsak a zenekarba illeszkedik bele, hanem szólószámai is érdekes hanghatásúak. Az az érzésünk azonban, hogy a zenekar még nem használta ki mindazokat a lehetőségeket, amelyek a dzsesszorgona felhasználásában rejlenek. A közönség nagy várakozással és nagy tetszéssel fogadta a Szegeden még nem látott hangszer bemutatását és melegen ünnepelte tervezőjét és művészét, Selmeczy Istvánt is. Erdélyi Nóra és Szegedi Gyula táncdal énekesek, valamint Herendy Manci paródista is nagy sikert arattak számaikkal. A sokoldalú válogatással összeállított nyári zenei est közönsége színvonalas hangversenyen szórakozott és elégedetten távozott adna alkalmat. A szerző egyik legerősebb oldala a hangszerelés. A zenekar lehetőségeit sokszínűen és változatosan használja fel. ki ind a szöveg, mind a zene kissé bőbeszédű, mindent a közönség szájába akar rágni, az összefüggések finomabb jelzéseit nem használja, nem működteti eléggé a fantáziát. Legjobban megformált szerep a fazekas legényé, Ambrus Mihály alakításában és a szolgáé, akit Bálán János játéka tesz élethűvé. Kettőjük éneke és színészi alakítása kiemelkedik az átlagból. A Maledettot megszemélyesítő Saly Györgynek is vannak szépen megformált jelenetei. A többi szereplő, Juhász Kornélia, Kúnsági Márta, Péntek Lajos, Gyarmati József, Szőke László tehetségéhez mérten igyekszik részt vállalni az előadás sikere érdekében. A kórus nemcsak biztos énekével, de látványos színpadi mozgásával is kitűnik, különösen a vásári jelenetben és az első felvonás szépen felépített fináléjában. Megérdemelt sikert arattak a balettiskola növendékei lendületes, színes népi táncukkal. A zenekar mindvégig az előadás biztos támasza volt. A bemutató örömteljes, bíztató képet adott egy vidéki város pezsdülő zenei életéről és példát mutat a különböző kulturális szervek lelkes, önzetlen, egymást segítő együttműködéséhez. Erdős János. A horgászvicc, meg a szabadtéri1 Szombaton délután az az ismert horgászvicc jutott az eszembe, amelyben ül a pecás a vízpartom., s a hátán egy tábla. A táblán nagy betűkkel ez áll: „Nem, én még, egyet se!..." Ügy ötlött eszembe ez a vicc, hogy a „Nyáresti muzsika" műsorára készültem, de a bizonytalan idő kétségessé tette bennem, vajon a színházban vagy a szabadtérin lesz-e az előadás. Tárcsáztam hát a 33-60-at, a színház telefonját, s a porta jelentkezett. Mondom neki: — Jó napot kívánok! Csak ennyit, semmi, mást, mire megszólal a hang a vonal túlsó végén: — Este fél 9 órakor az újszegedi szabadtérin! — Köszönöm! — s letettem a kagylót. Az előreláthatóan ötletes információ megtette a hatását, mert sokan voltak Újszegeden. Csak azt nem tudom, mi lett volna, ha valaki aki éppen mondjuk a Csemegeboltot akarta hivni. tévedésből mellétárcsáz, s ki sem mondott kérdésére, miszerint „ugyan mikor lehet citromot kapni?''-.,— hallja a fenti spontán feleletet. Haja), hogy akkor mennyien lettek volna az újszegedi szabadtérin! A 0. z.) § -,4<=ScKiCScK9<Mct<3C8c3R3C8Í Egy flzemt fotókiállításról Az Üjszegedi Kem der- Lenszövő Vállalat fotó-szakköre nagysikerű kiállítást rendezett az üzemben. A kiállított képek a szakkör tagjainak művészi érzékéről tanúskodtak. Az itt közölt két képünk a kiállítás legjobban sikerült felvételei közül valók. Fenti képünk Marosi János felvétele, az alsó kép pedig Korzsényi 1 ibor, a kiállításon első díjat nyert munkája. ANYAKÖNYVI HÍREK L KERÜLET ri Hona Magdolna, Szabó Házasság: Hunyadi László János és Badényi Rozália RoKombinált „házasság" hat gyerekkel Élettársi közösségben élt két leánytestvérrel, M. Etellel és Máriával Szepesi Ferenc makói lakos. Házasságra azonban egyikkel sem lépett. Telt, múlt az idő, s egyszer hol az egyik, hol a másik lány várt Szepesitől gyereket. Volt idő, amikor a két testvér egyidőben volt terhes. A hármas együttélésből végülis aa következett, hogy Ételnek is és Máriának is három-három gyermeke született Szepesitől. A „modern" patriarcatusi viszony végülis felbomés í (H9) Volt-e fogalmuk addig a természettudósoknál: Khun mérnök bolhájáról, amelyet borostyánban fedeztem fel, s amely teljesen vak volt, mert a prehisztórikus vakondon élősködött. és ez is vak volt, mert az ükanyja, mint megírtam, a földalatti vak gőtével párosodott és ez a gőte a posztojnai cseppkőbarlangban tanyázott, amely akkoriban egészen a rruu Balti-tengerig ért? E jelentéktelen tényből nagy polémia kerekedett a *Cas* és a »Cech* ("Cas*: T. G. Masaryk liberális, ún. realista pártjának lapja; "Cech*: a klerikális párt lapja.) között, mert a -Cech*, idézve a "Vegyes rovatban* az én újonnan jelfedezeti bolhámról szóló cikket, kijelentette: "Amit Isten cselekszik, jól cselekszik*. A *Cas* természetesen a legrealistább módon szétzúzta az én bolhámat a tiszteletre méltó »Cech*-hel együtt, s úgy látszott, hogy ettől fogva elpártol tőlem az új teremtmények felfedezőinek szerencsecsillaga. Az "Allatok világa* előfizetői kezdtek nyugtalankodni. Erre némi okot adtak különböző apróbb cikkeim a méhészetről és a baromfitenyésztésről, melyekben bizonyos új elméleteket fejtettem ki, s ezek valóságos pánikot keltettek, mivel egyszerű tanácsaim következtében egy híres méhészt, Pazourek urat, megütötte a guta, s a Sumavában és a Podkrkonosén kihalt a méhészet. A baromfiakat pestis támadta meg, és egy szú mint száz, megdöglöttek az utolsó szálig. Az előfizetők fenyegető leveleket írtakés visszaküldték a folyóiratot. Ekkor a szabadon élő madarakra vetettem rá magam, s még ma is emlékszem afféremre a "Paraszti láthatár* szerkesztőjével, Jotef M. Kadlcáh klerikális képviselő és igazgató úrral. Kivágtam a "Country Life* című angol folyóiratból egy képet, amely valami tölgyfán ülő nugfarat ábrázolt. Ezt a madarat makkosmadárnal: neveztem el, aminthogy logikusan, s egy pillanatnyi habozás nélkül azt is megírtam volna, hogy az a madár, amely fenyőfán üldögél, csakis tobozmadár lehet vagy legfeljebb toboztyúk. No és mi történt erre. Kadlcák úr egy közönséges postai levelezőlapon közölte velem, hogy az a madár szajkó, nem pedig makkmadár. ami a német Eichelhöher szolgai fordítása. En erre levelet küldtem Kadlcák úrnak, kifejtve egész elméletemet a makkosmadárról, s a levelet átszőttem számos káromkodással, a Brehmböl vett ál-idézettel. Kadlcák képviselő vezércikkben válaszok m "Paraszti láthatár* hasábjain. Főnököm, Fuchs úr, kávéházban ük, mint mindig, és a vidéki lapoluit olvasta, mert az utóbbi időben igen gyakran talált megjegyzéseket az »Allatok világa*-beli lebilincselő cikkeimről, s amikor odamentem hozzá, az asztalon heverő »Paraszti láthatár*-ra mutatott, és nagyon halkan mondott valamit, rámfüggesztve szomorú szemét, mert az utóbbi időkben mindig ilyen szomorú volt a szeme. Hangosan felolvastam a cikket a kávéház egész közönsége előtt: "Tisztelt szerkesztőségi Felhívtam figyelmüket arra, hogy az Önök folyóirata szokatlan és megokolatlan terminológiát igyekszik bevezetni, hogy vajmi kevéssé törődik a cseh nyelv tisztaságával, és különböző állatokat talál ki. Bizonyítékul felhoztam. hogy a közkeletű és ősi szajkó elnevezés helyett az Önök szerkesztője a makkosmadár szót használja, vagyis szolgaian lefordítja a német Eichelháhert, ami csehül egyszerűen — szajkó*. — Szajkó — mondta utánam kétségbeesetten a folyóirat tulajdonosa. Nyugodtan továbbolvastam: »Válaszképpen az "Allatok világa* szerkesztőjétől egy példátlanul durva, személyeskedő és bárdolatlan levelet kaptam, melyben büntetendően tudatlan marhának nevez, ami természetesen erélyes rc.ndreutasitást követel. Jól nevelt emberek nem ilyen hangon válaszolnak tárgyilagos és tudományos ellenvetésekre. Igazán szeretném tudni, hogy ki a nagyobbik marha kettőnk közül, igaz, talán helytelen volt levelezőlapon közölnöm ellenvetéseimet, nem pedig levélben, de rengeteg elfoglaltságom közepette nem törődhettem ilyen jelentéktelen formaságokkal, most azonban e goromba támadás után kénytelen vagyok nyilvánosan pellengérre állítani az "Állatok világa* szerkesztőjét. Az Önök szerkesztője végtelenül téved, ha azt hiszi, hogy tanulatlan marha vagyok, akinek fogalma sincs róla, hogy ennek vagy annak a madárnak mi a neve. Hosszú évek óta foglalkozom ornitológiával, éspedig nem könyvekből, hanem a természet közvetlen tanulmányozása révén, és több madárral rendelkezem kalitkáimban, mint ahányat az Önök szerkesztője egész életében látott, lévén olyan emberről szó, aki soha ki nem teszi a lábát a prágai kocsmákból és sörözőkből. (Folytatjuk) lott, mert Szepesi otthagyta a két leányanyát a hat gyermekkel egy fillér tartásdíj fizetése nélkül. Egy alkalommal azonban Szepesit hazahúzta a szíve, nyilvánvalóan "aggódott* a gyerekeiért. Mivel nem a kapun közlekedett a látogatáskor, hanem a kapu tetején, nagy riadalom és veszekedés támadt az egyik asszony, Etel és a "férj* között. Etel segítségül hívta harmadik leánytestvérét, Farkas Ferencnét is és közös erővel alaposan helybenhagyták a hazatérő lelket, a "derék* apát, aki nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett az asszonyok ütlegeléseitől. A verekedő asszonyokat három-három hónapi börtönre ítélte a megyei bíróság, a büntetés végrehajtását azonban felfüggesztették. és Junker Judit, Hegyes Ferenc és Csányi Julianna, Kmefyó József és Kovács Erzsébet, dr. Kertal György Ernő és Szegvári Erna Irén, Deli Lajos és Kéri Irén Ilona, Barna Ferenc és Dvorák Éva, Solymosi Frigyes és Bodnár Ilona, Kucsora Károly és Csizmazia Erzsébet, Rákosi Géza és Masa Klára, Oláh Lajos és Adok Margit, Baráth László és Fajszi Erzsébet kötött házasságot. Születések: Pajkó Mihály és Dencs Rozália Mihály, Bőrcsök Ferenc és Száraz Irén Ferenc István, Kurucsai János és Zsurkán Irén Hajnalka Katalin, Bános Sándor és Michel Frida Sándor, Gyurki János és Molnár Erzsébet Gábor, Lele István és Török Anna László Zsolt, Laczkó Mihály és Ábrahám Rozália Rozália, Sári Ferenc és Pataki Ilona Tamás, Horváth Gyula és Egresi Julianna Éva, Igaz Sándor és Szabó Katalin Sándor, Bitó Antal és TuKISZ-zászlót avattak a Csongrádvidéki Állami Pincegazdaság központjában Gyönyörűen feldíszített teremben gyűltek össze szombaton a KISZ-fiatalok, hogy átvegyék a vállalat vezetősége által adományozott KISZzászlót. A zászlót a vállalat kommunistái nevében Sajó Gyula igazgató elvtárs adta át. Röviden emlékeztette az ifjúságot, hogy milyen hosszú utat tett meg ez a vörös zászló az 1919-es Tanácsköztársaságtól kezdődően és hogyan álltak helyt a fasizmus alatt spság téren és a Rádiónál életüket áldozták a néphatalomért a vörös zászló alatt. Csizmás Sándor KlSZ-titkár meghatódva vette át a szép zászlót és Ígéretet tett arra, hogy méltók lesznek a zászlóhoz, töretlen hűséggel harcolnak a párt által kitűzött célok megvalósításáért. A zászlóavatás után a KISZ-fiatalok a vállalat idősebb dolgozóival együtt emlékezetes estét töltöttek el és a késő esti órákig együttmakommunista ifjaink, továb- radva ünnepelték a KISZbá megemlékezett azokról a szervezet életének jelentőfiatalokról, akik az ellenfor- ségteljes állomását, a zászlóradalom ideje alatt a Köztár- avatást. Rácz Józsefné Háromszáz gyerek a tábortűz mellett Ünnepélyesen nyílt meg az újszegedi nyári úttörő tábor Szombaton a késő délutáni órákban került sor az újszegedi úttörőtábor ünnepélyes megnyitására. A városi tanács v. b. művelődésügyi osztálya nevében Horváth Ferenc elvtárs nyitotta meg az ünnepséget. Beszédében megemlékezett arról, hogy a párt és a kormány az elmúlt évi októberi ellenforradalmi események ellenére, melyek nehezen helyrehozható anyagi Itárokat okoztak népgazdaságunknak, most is lehetővé tette, hogy Szeged dolgozóinak gyermekei ezen a nyáron is állami támogatással, nevelői felügyelettel kellemesen töltsék el nyári szünidejüket. A megnyitó után az úttörőesoportok hangulatos műsort adtak. A tábortűz körül ülve háromszáz gyerek játszotta Drinápoly ostromát, énekelt, szavalók mondtak verseket. Tornagyakorlatokat, egyfelvonásosokat és táncokat is mutatlak be a gyerekek. A műsor után a gyerekek szüleikkel együtt hazamentek, hogy a következő napoktól kezdve az újabb iskolai év kezdetéig nap mint nap újra felkeressék a tiszaparti úttörőtábort, ahol játékokkal, nótázással, szakköri foglalkozással hasznosan töltik el a vakációt. zália, Dávid Mihály és Horváth Ilona Károly Mihály, Surányi János és Tábori Anna Anikó, Nagy György és Vékony Ilona Márta Ilona, Csala András és Dirner Irén Edit Katalin, Horváth István és Laczi Rozália István, Kovács Hegedűs István és Buzási Mária Éva, Bakos József és Gonda Anna Szilveszter, Gajdacsi Pál és Szél Margit Pál, Juhász Antal és Király Margit Mihály nevű gyermeke született. Elhaltak: Dani Jánosné Makra Piroska 60 éves, Simon Sándorné Kónya Lívia 60 éves, Apjok Sándor 15 éves, Sándor József 79 éves, Sas István 36 éves, Brandstein Imréné Ardeleán Mária 62 éves, Pajkó Mihály 1 napos, Varga István 3 napos, Mátó Péter 57 éves, Nagy Jánosné Márta Mária 46 éves, Wikl Aladár 78 éves, Zöld Sándor 73 éves. Palotás Ferenc 64 éves, Belov Károlyné Lajkó Etel 60 éves korában hunyt el. II. KERÜLET Házasság; Barna György László és Fodor Rozáliav Mónus István és Duranyik Anna, Bencze Sándor és Hegedűs Mária kötött házasságot. Születés: Kokavecz Béla és Kiss Etelka Márta Judit, Biró József István és Fejes Erzsébet János Lajos gyermeke, született. Halálozás: Bakacsi Mihály Mátyás 73, Tápai Józsefné Kakuszi Erzsébet 75. Molnár Pál 57. Szabó Pálné Piskovics Júlia 95 éves korában hunyt el; III. KERÜLET Házasság: Szabó László Jenő és Csonka Éva, Csókási Sándor és Ábrahám Mária Terézia kötött házasságot. Születések: Móra Károly és Majláth Mária Mária, Gera Mihály és Darázs Ilona István Mihály, Simon Géza és Széplaki Terézia Edit, Kávai Illés és Török Zsuzsanna Zsuzsanna. Márton József és Bereczki Erzsébet Károly, Sódar Mihály és Fonyódi Márta Péter, Barabás Imre és Bóka Amália Imre, Borsos Mihály és Bárányi Erzsébet Erzsébet, Huszka Sándor és Szilágyi Eszter Mária Eszter, Szilágyi István és Don Mária Mária Éva, Bitó Antal és Sánta Mária Antal, Kovacsik József és Rózsahegyi Erzsébet Jolán nevű gyermekük született. Elhaltak; Kiss György 56, Török Mihály 49, ' Lovászi János 70. Szécsi Imréné Csonka Erzsébet 81, Tombácz Ferenc 62, Szécsényi Rozália 54, Ződi Györgyné Császár Etelka 58. Nagy Illés 82 éves korában.