Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

Vasárnap, 1957. Július 14. 3 HOGYAN SZÜLETIK A NÓTA?... Dankó Pistától egyszer megkérdezték, miként szerzi a nótá­kat. Válaszát folytatólagosan a vízszintes 31, a vízszintes 39 és a vízszintes 1 sorok adják. Megjegyezzük, hogy a vízszintes 39. után jó, ha három pontot tesz a megfejtő, mert úgy könnyeb­ien érthető a szöveg. (A vízszintes i-nél a sarok-kockákban levő zártbetűk sorrend­ben: o, 1, a, á, mig az utolsó kocka ugyanott: n.) 1 2 ü 4 á 6 r­9 TT-11 1% aa 12 n 13 s 14 15 am 16 • B 17 • • 18 • • 19 20 1 3B 22 23 • • <4 25 20 27 DB E£2 28 29 30 • •|31 Bal 32 na 33 34 • • 35 • • E0B ma 36 37 • • 38 • •'30 HB 40 • El 41 • • 42 • • 43 • •44 SB1 45 • • mi 46 •n 47 48 • • 49 50 51 • Bj52 53 54 • • 55 56 1 I" • • mg 58 59 50 la?1 62 • • 63 54 • • 65 66 • « • H C7 EBI68 M 69 70 • •171 •ai 72 • • F t VÍZSZINTESEN: 12. Ilyen az Ízes gyümölcs. 13. Kártyacsomag. 14. üzemi Bizottság, 10. Míg — összeke­verve. 18. Borit. 19. Szomszé­dos betűk. 20. lüsebb tárgyak megőrzésére való, 22. Vízinö­vény. 24. Ráhajít. 26. Azonos. 28. Nagyon régen. 30. Elég gyakran előforduló Családi név. 33. Vissza: téglnépítmény. 34. Betűkiejtés sz. 35. Világ, oro­szul. 36. Egyik közeli rokonom, népiesen. 38. A fésű része! 39. Jómagam. 40. Európai nép. 41. Biztatás. 42. Kerti munkát vé­gez. 42/a. Atlétikai Klub. 44. Oklevelek eleje! 47. Az óra hangja. 49. IY. 50. Egy fővá­rosi finommechanikai üzem monogramja. 52. A nyelvtan része, amely a szavak képzését és ragozását tárgyalja. 55. Az alkotás. 56. Hangosan kiabá­lom. 58. Beszámolót tart. 60. Fiúnév. 6i. Egészen kopasz. 63. Pest környéki faluban. 64. Fűszer. 65. Ha elóje p-betűt te­szünk tetőfedő; ha a végérc rakjuk, a ház legalsó része. 67. Nem ezt! 68. Fordított muta­tószó. 69. RepüL 71. A függő­leges 62. ragozva. FÜGGŐLEGESEN: 2. YÉ. 3. Nemos gáz. 4. Fő­városi színház. 5, Hírközlő iro­dánk. 6. Vissza: személynév­más. 7. Takarékpénztár. 8. Vízi­állat. 9. Fontos része a fény­képezőgépnek. 10. Község kis­kunfélcgyhézától ó-ra. 11. Férfi. 15. Rovar. 17. Hang a távírdé­ból. 19. Lovon ül. 21. BYL. 22. Dói (égtáj) németül. 23. Tflifr. szó. 25. Napszak. 27. Világhírű festő (1618-1682). 29. Tavnsz­szal és nyáron gyakori. 32. Mindennek elindítója. 35. Bc­lűszomszédok. 37. Olajos nö­vény. 43. Nagyobb fajta edény. 45. Spanyol népcsoport, nyelvük a francia és a spanyol keveréke. 46. Egy most folyó labdarúgó-torna rövidítése. 48. ügyvitelt vezetni. 49. Ez az! 51. Római 1501. 53. Hivatal néme­tül 54. A város része. 55. AKD. 57. Való-e? 59. Komoly összeg. 62. Nem kap. 66. Helyhatáro­zó. 67. Község Jugoszláviában. 69. Sánta Lajos. 70. A lelet szélei. 71. Névelő. 7Z Kicsinvl­tő. , M. K. MEGFEJTÉSEK NYERTESEK A megfejtést péntekig lehet beküldeni szerkesztőségünkbe, Szeged, Sztálin sétány 10., II. emelet címre. A levelezőlapra, vagy borítékra kérjük ráírni: Rejtvény. Csak a Dankó Pista­idézetet kell beküldeni. Legutób­bi rejtvényünk megfejtése: "A szerclemkönyvet már rég el­adta az antikváriumban*. Könyvet kapott: Tapodi Fe­renc, Kiskundorozsma és Dzu­bai Miklósné, Osztrovszki u. 2/c­TÍPUS-FAGYLALTOT A FAGYISOKNAK 1. Focistáknak, tolózóknak, drukkereknek. 2. Sakkozóknak. 3. Az ínyenceknek. 4. A paprikásoknak. 5. Citrom — valódi limo­nádé kedvelőknek. 6. A karikaturista fagyija. dvjuk és védelmezzük az állami vagyont A felszabadulás óta e"e" " esztendő alatt sok szép eredményt értünk el, de az állami tulajdon védelmében még mindig keveset tettünk. Sokat beszéltünk erről, de a szavakat mihtha megszoktuk volna, s végül már na­gyon kevesen gondolták végig, mit is jelent, milyen kötelezettséget ró veze­tőre és munkásra egyaránt e pár szó: óvjuk és védelmezzük az állami va­gyont. Kinek fájt a feje 12 évvel ezelőtt, ha valaki megdézsmálta az állami, vagy a magántulajdont. A cifra-nyomo­rúság Magyarországában csak a tő­késeknek, az állami szerveknek, a rend­őrségnek, mint az uralkodó osztály erőszakszervezetének okozott problé­mát, azonkívül, hogy a károsultak szót emeltek a lopások ellen. Ismeretes, hogy a magántulajdon a kapitalizmus­ban mindig szent és sérthetetlen volt, a -szentségtörőket* viszont a legszigo­rúbban büntették. Az úri Magyaror­szágon az állami vagyontárgyak ello­pása, amely lényegében, ha kimond­ták, ha nem az urak vagyonának, a tőkéseknek megkárosítását jelentette. A dolgozók, ha tudomásukra jutott va­lamilyen lopás, legtöbbször kézlegyin­téssel válaszoltak: hadd vigye, nem az enyémet viszi. Ezt az állami vagyon iránti "kézlegyintő* elintézési szemlé­letet örökségbe hoztuk magunkkal, s ha az elmúlt években ennek felszámo­lását a politikai és nevelési feladatnak is tekintettük, nem sok eredményt ér­tünk el. Még ezt a keveset is eléggé lerontotta a múlt év végi ellenforra­dalmi támadás. Sajnos, azonban már ezt megelőzően, amikor a gazdasági hibák nyomán csökkent a dolgozók életszínvonala, több helyen üzemben, vagy intézmény­ben szemet hunytak a kisebb lopások felett úgy mondván, hogy ezek "kicsi­ségek*, vagy éppen "fizetéskiegészítés­nek* tekintették. Az ellenforradalom idSáebgayn. más után jelentkeztek az állami va­gyon szétosztásának javaslói, még olyan üzemben is, mint az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat. Azok még többen voltak, akik se szó, se beszéd, hónuk alá fogták és vitték, onnan, ahol érték. Az egyik szegedi laktanyá­ban például, ahol a Konzervgyár rak­tára volt, november 4-én már térdig jártak a lekvárban, húzták-vonták a közösségi vagyont. Loptak és sokat loptak az üzemeinkben ls. Kik rabol­tak? Megtévedt dolgozók? Azok is De világos, hogy amikor a fegyveres ellenforradalom vereséget szenvedett, az ellenforradalmárok, mint éhes far­kasok vetették magukat az állami va­gyonra. Céljuk volt szétcipelni az ál­lami vagyont, szétzülleszteni a terme­lőszövetkezeteket, gyengíteni a nép­gazdaságot a sztrájkokkal, s ezzel meg­ingatni a társadalom alapját, a gazda­sági rendet, hogy aztán megszerezhes­sék a politikai hatalmat. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. Sok ellenforradalmi gyilkos és tolvaj azóta már lakat alá került. Köztük sok lumpenproletár elem, úgynevezett "hi­vatalos rabló* is. Ezzel azonban az el­lenforradalom után csak az első lé­pést tettük meg az állami vagyon vé­delmében. Még messze vagyunk attól, hogy a dolgozók széles rétegei egy­öntetűen, mint a népi vagyon tulajdo­nosai lépjenek fel, s lehetetlenné te­gyék az állami vagyon herdálóinak te­vékenységét. Sajnos, messze vagyunk még attól is, hogy felszámoljuk a ga­rázda elemeket, leleplezzünk minden sikkasztót, tolvajt, akik nem ritkán di­verzáns szándékkal pusztítják az ál­lami vagyont. Álljon Itt néhány újságcikkcím, amely nem is olyan régen jelent meg a "Délmagyarország* hasábjain. "Le­leplezték az Építőipari Vállalat két szarkáját.* "Űszik az állami pénz a Söripari Szállítási Vállalat szegedi te­lepén.* "Elfogták a ,Sárga' szarkáját.* Ezek mind azt mutatják, hogy nálunk, Szegeden is van tejmivaló, mert sűrűn akad kártevő. Szólás-mondássá váltdesn7eghe; egy új "Csepelt*, "Danuviát*, vagy "Pannóniát* látnak futni: "Ez sem igaz úton jutott hozzá.* Természetesen ezt állítani minden motorkerékpár vásárlóról helytelen lenne. De még­sem ártana szétnézni egynémely hir­telen gazdagodónál. Most, amikor egy­más után derül napfény a szegedi já­rás több községében, Pusztamérgesen, Sándorfalván stb. a földművesszövet­kezetekben történt visszaélésekre, a helyi vezetőket éri a legnagyobb meg­lepetés. Nagyot csapnak a homlokuk­ra és azt mondják: "Nahát, hogy mi erre nem is gondoltunk, amikor a bolt­vezető házat, vagy motorkerékpárt vett, pedig tudhattuk volna, hogy csak 1000—1200 forint körül van a fizetése. Nem irigyeljük, sőt örülünk annak, ha valaki becsületes munkájának ke­resetéből motort vehet magának. De viszont követeljük, hogy egyre javuló életszínvonalunk vámszedői, akik sik­kasztással, lopással, tudatos, tervszerű fosztogatással károsítják a népva­gyont, azok lakoljanak. Nem enged­hetjük, hogy a nemzeti jövedelem "vérszívói* tovább is a nép nyakán élősködjenek, gazdagodjanak. A Horthy-rendszer idejében a bur­zsoá törvények teljes szigorával súj­tottak le arra, aki megkárosította az állami vagyont. A mi társadalmunk­ban még nagyobb szigorral kellene fellépni azokkal szemben, akik megká­rosítják a népet, a közösség vagyonát. Ma nálunk nem egyszerű bűn, ha va­laki a közösségtől ellop valamit, ha­nem ez már politikai kérdés is. A tudatos és nem tudatost kártevéseknek elejét vehetjük, vagy| csökkenthetjük mértékét, ha a válla-;: lati igazgatók felelősségteljesebben járnak el az üzemi lopások esetében. Sajnos, sok helyen még nagyfokú libe­ralizmus tapasztalható. A liberalizmus pedig nemcsak újabb lopások meleg­ágya lehet, hanem az is. Rendszere­sebb és alaposabb ellenőrzéseket kell tartani, ezzel idejekorán felismerhet­jük az elkövetett visszaéléseket. Szám­talan példát tudunk arról, hogy amikor a kicsit nem vették észre, a tettes vér­szemet kapva nagyobb "vállalkozás­ba* kezdett. Persze, ha kicsi, ha nagy a bűn, minden esetben büntetendő. Sőt, a visszaélés és a kirótt büntetés nem szabad hogy csak a vállalatveze­tés és a bűnös belső ügye legyen. Vi­gyék ki a széles közvélemény elé az ügyet, hadd tudja meg mindenki, s ezáltal elítélhesse tetteiért minden be­csületes dolgozó azt az embert, aki tő­lük lopott, amikor a közösség vagyonát dézsmálta. Bíróságaink legyenek szigorúak, úgy szabják ki a büntetést, hogy a bűnös megértse, mekkorát vétkezett. Ne mondhassa egyetlen tolvaj sem, hogy az a néhány hónap megérte azt a I 20—25 ezer, vagy több forintot. Nemi ártana, ha egy-két helyen a vállalatit lopások esetében az üzemi dolgozók* előtt nyilvános tárgyalást tartanának.? A bajok megelőzése szempontjából már » korábban is értünk el eredményeket a társadalmi bíróságok munkájába 2 Nem ártana ismét felélénkíteni ezc Z tevékenységét. i Gazdasági vezetőink* tes dolgozó segítse az igazságszolgál tató szervek munkáját. Ne húnyjo­szemet senki egyesek bűne felett. / vállalatvezetők pedig, ha maguk in­tézkednek, forduljanak tanácsért a ügyészséghez, kérjék ki véleményüket hogy eredményesen léphessenek fel megfelelő bírsággal büntessék a bű-< nőst. Érezze minden kárt okozó diver­záns, sikkasztó, tolvaj, tudatos, vagy J kevésbé tudatos kártevő, hogy népi ál- < lamunk megtorol minden kártevést. Életszínvonalunk emelése, beruházd-5 sí terveink megvalósítása minden ve­zető és munkás kötelességévé teszi, < hogy az eddiginél gondosabban őrizze < a nép vagyonát. Emberek, ne feledjük, < a társadalmi tulajdon fosztogatóig mindannyiunk vagyonát lopják! \ ÍN P>! >OOQ ÜJTIPUSÜ TORPEAUTO TERVÜNK 4 Jó újítási ötlet, csak a kivitelezés ay hiszem egy kicsit nehéz lcz Baloldali rajzunk nyári újítást mutat bc: parajasisah ventillátor­ral. Ez a "Ilű-Hü*. — Jobboldali rajzunkon, ugyancsak nyári újítás: így csak kibírható a meleg!. .. Kemény falat Két rendőrkutya beszélget. — Mi történt veled? — kérdi az egyik a másiktól, amelynek be van kötve a pofája. — Túl nagy hévvel kaptam egy tolvaj lábába. — Es? Pisztoly volt nála? — Dehogy, Fából veit a Iába. Clégedetlen Egy fiatalembert, aki szívesen elment volna a munkci teme­tésére. kinevezlek temetőőr­nek. Barátjával a szomszódo* kocsmában iddogálva így pa­naszkodott: — El sem tudod képzelni, milyen nyomasztóan hat rám ez a környezet. Egész álló nap azt olvasom a sírköveken: Itt.­nyugszik ez, itt nyugszik az. itt meg amaz. Nekem meg dol­gozni kell; t*t*. | ». | •

Next

/
Thumbnails
Contents