Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-13 / 162. szám

f Szombat. 1957. július 13. 3 Rövidesen segítenek elhárítani a Szegedi Konzervgyár fejlődése előtt állá nehézségeket "Nagyobb életlehetőségért kiált egy szegedi üzem- címmel, a Szegedi Konzervgyár nehézségeiről, fejlődése előtt tornyosuló akadályokról írtunk lapunk szerdai számában. Ma már arról számolhatunk be, hogy a Szegedi Konzervgyárban párt, miniszteri, tanácsi és vállalati szakemberek több mint húszan, a helyszínen vizsgálták meg a felmerülő problémákat s javaslatokat terjesztettek az illetékes felsőbb állami szervek elé. fi kész tervezet A konzervgyár vezetősége a fejlesztéshez szükséges területi igényeket már korábban felvetette és Szeged városfejlesztési tervében ezt már figyelembe is vették. Nemrégen készült el az ezzel kapcsolatos tervezet, amelyet a minisztérium és más szervek jóváhagytak. E szerint a Szegedi Konzervgyár területe a Vasutas Sportpálya mögött kinyúlna egészen a Ruhagyár kertjéig és ide épül majd a gyár kapuja az irodaépületekkel együtt. A bejárat a Kossuth Lajos sugárútról az Ilona utca meghQSZszabbításának irányában lesz. A tervezet szép és ha a területet megkapják, ez a konzervgyár nagyméretű fejlődését teszi lehetővé. A vita már több esztendeje folyik a NIVÖ Ktsz területének átadásáért. Az elmúlt években a konzervgyár már felajánlott kétmillió forintot, amit akkor a szövetkezet nem fogadott eL Néhány évvel ezelőtt, amikor ez a vita elkezdődött, akkor még az ország konzervgyárai közül a szegedi nagyság szerint a harmadik-negyedik helyen állt. Most a sereghajtók között van. Olyan konzervgyárak is, amelyek nyersanyagszükségletüket más területekről elégítik ki, sokkal nagyobbat fejlődtek, mint a szegedi, ahol a zöldség-, gyümölcstermő területek bőségesen elláthatják a gyárat, akkor is, ha szinte egyik napról a másikra megkétszereződik a termelés. Ifibb száz ú] munkaalkalom* A tanácskozáson igen találóan jegyezték meg a részvevők, hogyha egy gyár nem fejlődik, akkor lényegében visszafejlődik. Így történt ez a Szegedi Konzervgyárral is. A gyár hároméves tervéből megtudhatjuk, hogy 1960-ra a mostani 41 millió forintnyi termelési érték helyett a konzervgyárnak el kell érnie a 116 millió forintos termelési értéket. Ez nemcsak azt jelenti, hogy több, modern gépre, s ehhez szükséges épületekre, hanem több száz új munkásra is szüksége lesz a gyárnak. Szeged városénak külön 15 éves mezőgazdasági fejlesztési terve is van. E szerint nagyméretű zöldövezetet létesítenek a városkörnyéki szántóföldeken, ahol a legmodernebb öntözéses rendszerrel termelik majd a sok zöldségfélét. Ezek feldolgozásában nagy szerepe lesz majd a Szegedi Konzervgyárnak. Károm szegődi vállalat is íól jár A korábban rendelkezésre állott beruházási összegekből azonban már nem használhat fel a Konzervgyár, mert az ellenforradalom által okozott károk miatt kormányunk ezt ma nem tudja biztosítani ilyen formában. Mégis, hogyan akarja bővíteni a Szegedi Konzervgyár telepét? Biz évben és különösen a jövő évben — amíg más beruházást nem kapnak •— abból az összegből szeretnék fejleszteni a gyárat, amelyet az exportkészítő vállalatok kapnak. Nagyobb beruházás nélkül akarják végrehajtani a NIVÖ Ktsz áttelepítését is. Igaz, más vállalatot is meg kell ezért mozgatni, de egyikre sem lesz hátrányos, mert továbbfejlesztését ezzel már ebben az évben biztosítják. A NIVÖ Ktsz mai telepe sem biztosíthatja a továbbfejlődést, sőt maguk az épületek is és a szűk udvarra felhalmozott nyersanyag állandó tűzveszélyt jelent. Nekik is tágabb helyre lenne szükségük. Ezért a javaslat szerint a volt Sylvénia fatelepre kerülne a szövetkezet, a Göngyölegellátó Vállalat helyére. Ez a vállalat itt főleg szabadban tárolja a ládákat stb., s most kezd építkezésekhez. Ezt az összeget már nem ezen a telepen fektetnék be, hanem a Cserepes sori most lebontott téglagyár helyén, ahol a további fejlődése biztosított, mert a vároe ott nagyobb területet bocsáthat rendelkezésére. A NIVO Ktsz is kapna a Sylvánia fatelep mellett épületet, az ottani malmot, amely jelenleg raktárépület. Ehelyett a malom helyett viszont a Terményforgalmi Vállalat a Petőfi Sándor sugárúton lévő volt Farkas- vagy Csáki-féle malmot kapná meg. Mielőbbi határozatot! Mindez a költözködés nem kerülne nagyobb beruházásba, könnyen, házilag megoldható és ezzel — amint fentebb leírtuk — három szegedi vállalat jutna további fejlődését biztosító területhez. Nylon postazsákokat készít az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat Az Üjszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál újfajta nylon zsákokat készítenek a postának. Tömlőkhöz hasonlóan varrat nélkül, egybeszövéasel készülnek ezek a zsákok, melyek így tetszetősebbek, mint a kenderzsákok Színük hófehér, középen nemzetiszínű csíkkal. Ezeknek az új zsákoknak élettartama az eddigieknek legalább ötszöröse. A laboratóriumi próbán például nem is tudták a szakítógéppel széttépni. A minden szempontból jól bevált zsákokat rövidesen elküldik a megrendelő vállalatnak, s az eddigi évi húszezer négyzetméter kenderzsák anyag helyet ilyeneket gyártanak majd a postának. ! 100000 FORINT | dáma a liömőkban, jelentkezzék, aki kikapavfra! — Az Országos Üttörőveaetőség legutóbbi értekezletén úgy határozott, hogy az elkövetkezendő tanévben az úttörő csapatvezetőket négynapos tanfolyamokon képezik ki. Ellenforradalmi napok | fi gyárban j PAVILON a „Sásáén" • • Ma'nyitja meg a „Sár: gán" a Szegedi Élelmi\ szerkiskereskedelmi Vál; latat az új gomba-pavi• Ionját a Cipőgyár iidü! lőjével szemben. A Kő: rösi-halászcsárda rep• rezentativ árainál itt jó• val olcsóbban, kiskeres: kedelmi áron jutnak ; hozzá az üdülő, szórako• zó és kiránduló vendél gek a legkeresettebb bü! fé- és más cikkfélesé: gekliez. £ A naponta vyitvatartó ! pavilonban többek kö! zött különféle hüsitő; és szeszesitalokat, fo• gyasztásra kész hentes• árut, édességet, gyü£ mölcsöt és trafikárut vá• sárolhatnak majd az ar• ra látogató vendégek. t i ,ttltllMIHimiHIM»MtMMI«H«*v az lett volna a feladata a „munkástanácsnak", hogy elősegítse a munkásönigazgatást, az üzemi demokrácia további szélesítését is. A tiszaparti üzem „munkástanácsa" azonban éppen „vezérei" ténykedése miatt vajmi kevesett tett ezért. Fő feladatuknak kizárólag a politizálást tartották. Egyetlen hatalmat ismertek el és ez saját magukra vonatkozott. Királyházi Sándor az október 29-i munkástanács ülésen, — amely előkészítője volt az aznap megtartott munkásgyűlésnek —, politikai programot adott. Kardoskodott a semlegesség mellett, követelte az egyházi ünnepek visszaállítását, az ENSZ védnökségét. A „munkástanács" becsületes, tisztességes tagjainak véleményével is számolt, s éppen ezért hangzatosan a szocializmusról is beszélt. Elvetette azonban a szocializmus építésének feltételeit. KirAlyházi és hasonszőrű cimborái párt nélküli szocializmusról szónokoltak. Királyházi szavaira Patai és Tápai kontrázott. Szóba került újabb kommunisták elbocsátása, jóval nagyobb arányokban, mint megelőzően. Királyházi ekkor megállapította: — A magam részéről nem látom helyesnek az elbocsátást. Az a véleményem, hogy itt kell tartani a kommunistákat a gyárban. Elsősorban szükséges ez azért, hogy szemmel tartsuk őket, nehogy valamelyik másik gyárban jól „bedolgozzák" magukat. A „vezérek" és eszközükké vált embereik két kézzel szórták a rágalmakat továbbra is azokra az üzemi dolgozólíra. akik a párt régi harcosaiként munkálkodtak, s akik az égadta világon semmit nem tehettek a vezetés súlyos fogyatékosságairól. Kereken kimondották a „demokrácia" nevében, hogy az elvtárs szó használatát megtiltiák. Persze ekkorra már darabokra zúzták a nemzetközi munkásosztály jelvényét: az ötágú vörös csillagot az üzem homlokzatán és a gyári kapu fölött. T «•• | kormánvt I OlVail I akartak, amelyik az általuk megszerkesztett követeléseket azonnal végrehajtja. Ebben a követelésekben elsők között sze, repel az ENSZ csapatok behívása. lehetőlep amerikai egységekkel, továbbá kapitalista — III. kölcsön felvétele stb. Hát így akartak „szocializmust" építeni a valóságban. A szakszervezetekről is kifejtette véleményét Tápai Szilveszter meg mások is. Királyházi összefoglalójában ezeket állapította meg: — A szakszervezetet, amely bennünket támogatni, vagy irányítani akar, nem tudjuk elfogadni... persze a pártirányítást sem fogadjuk el k ás ellátási) előadót — volt munkásnőket — és másokat elmozdítanak állásukból. Leváltják beosztásukból a termelő munkában lévő összes alapszervezeti párttitkárokat, pártvezetőségi tagokat. Céljuk ezzel a megfélemlítés, a pártszervezet teljes szétzúzása ét megsemmisítése. Néhány évvel ezelőtt a szegedi járási tanács és a megyei tanács város- és községgazdálkodási osztálya némi örömet akart szerezni a pusztamérgest lakosságnak. Állami pénzből, kereken százezer forintot utaltak ki a falu vízellátásának megjavítására. Ebből a pénzből nagyteljesítményűnek Ígérkező artézi kutat fúrattak. Az artézi kút el is készült, csak éppen víz nem jön belőle, még egy egészséges kortyra való sem. A fúrás közben ugyanis kiderült, hogy a magas talajviszonyok miatt a kutat legalább 20 méterrel mélyebbre kellene fúrni, mint ahogy tervezték, mert az előre meghatározott mélységben nincs elegendő víz. Százezer forintot beruháztak, ellenben arra már egy fillér sem telt, hogy a hiányzó 20 métert is — mely eredetileg nem volt benne a tervben — megfúrhassák. Így történhetett, hogy a lerakott vascsövekben, csak mínusz 9 méterre jön fel a víz. Ezután az Illetékes páncélsisakos vezetők úgy okoskodtak; Norton-kút lesz ebből, kereket szereltetünk föléje és ennek a keréknek s a rája kapcsolt szivattyúnak a segítségével vehet a kútból vizet, aki szomjas. Ez a terv is dugába dőlt, mert vagy két, három lóerő kellene ahhoz, hogy ezt a kereket meghajtsák. Ilyen ember azonban az egész vidéken sincs egy sem. Amikor elkészült az artézi kútnak indult Nortonkút, az egész falu lakossága tiltakozott a községi tanács vezetésével az átvétel ellen. Felesleges volt, hiszen a bürokrácia játszva elbírja még ma Is, nem egy, de ha úgy tetszik tíz ilyen kisközség tiltakozását is. így beszélik a pusztamérges! parasztok: "igazán több esze lehetett volna annak a járási vezetőnek, aki ezt a kutat átvette a mi számunkra. Könnyen kiszámíthatta volna, miként jár jobban az állam: ha megtakarít húszezer forintot a^ért, hogy százezret elveszítsen, vagy kiad húszezer forintot azért, hogy százezret megnyerjen." Erre azonban nem jöttek rá az illetékesek. De hisszük, hamar belátták volna ennek az egyszerű logikának az igazságát, ha csak egyszer is nekiveselkedtek volna annak a Norton-kút kerekének, amit építettek. Ezúttal díjmentes hirdetést közlünk az újságban a pusztamérgesiek számára: "Azonnali felvételre kerestetik egy három lóerős ember, Norton-kút hajtására." ha akad ilyen jelentkező, az ki tudja kaparni a pusztamérgesi homokból azt a százezer forintot, amit pár évvel ezelőtt a megyei és a járási községgazdálkodási szakemberek oda elástak. Cinikus fi népek mellett dolgozó volt MDP tagokkal szemben, — akiknek nyilvánvalóan semmi hasznuk, előnyük nem volt a párttagságból —, Királyházi, Patai és néhány cimborája csípős, gúnyolódó megjegyzéseket tett. Nem regy szövőnőnek a rettegés e napjaiban könny szökött a szemébe, de hát ők mit törődtek a könynyekkel. Természetesen Királyháziék és Pataiék elsők közötfl teendője volt hatalomra kerülésük után a munka megszüntetése. Őszintén meg kell mondani azt is, a munkások öntudatlanabb csoportjában is népszerű volt az úgynevezett „összkomfortos" sztrájk. Tudták ezt Királyháziék is és nyakló nélkül fizettették ki a munka nélküli béreket, amellyel a gazdasági katasztrófa mélysége felé sodorták a gyárat, az országot. Közben arra az álláspontra jutót tí\k, hogy „át kell szervezni" az üzemet és végre kell hajtani a racionalizálást. Ez ismét jó al kalom volt arra. hogy jónéhány párttagtól megszabaduljanak, illetve, hogy lehetetlenné tegyék őket. Királyházi és Tóth István „kiváló" gazdasági szakemberekké léptek elő. Szavaikban hangoztatták a szakmai képzettség fontosságát. A gyakorlatban azonban egyáltalán nem vették figyelembe a „racionalizálásnál" a szakmai képzettséget, hanem csupán azt, hogy párttag-e az illető, vaay sem. Ez volt a mérce. A többi között Királyháziék leváltották Meleg Ferencet. a felvető üzemrész vezetőiét. Németh Józsefet, a coneo'ó üzemrész vezetőié1, Kiss IT Sándort, a mi'nká*mozta'om régi harcosát kfebrud'altők nz úlftásl irodából. Szabó Jánost. — aki szintén munkásemberből lett vezető —. a központi raktár éléről eltávolították. A nőkkel szemben sem voltak kíméletesek. Márki AndráSné bérelszámolói. Sziráki Klára munkegyetlenség i nyilvánult meg Királyháziék részéről a kommunisták eltávolításában, lehetlenné tételükben. Ezzel szemben túláradó örömmel, nagy Ovációval fogadták az. ellenforradalmi napokban a börtönből kiszabadult Danner Mihályt. Ki ez az ember? A szegedi nagykereskedő Danner-familiából való és közönséges üzérkedésért, okirat hamisításért ítélték el. Ezt a „jó hazafit" azután Királyháziék nyomban rehabilitálták és megtették a szállítási csoport vezetőjének. (Folytatjuk) két külső területi árudét A Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat a saját, mostani lehetőségeihez mérten mindent elkövet a kereskedelmi hálózat fejlesztése, korszerűsítése érdekében. Tények bizonyítják azt is, hogy — minden ellenkező híreszteléssel szemben — nem csupán a belvárosban, hanem a külső kerületekben is egyenlő gondot fordítanak az üzletek korszerűsítésére. Most például a Petőfitelepen, a ll-e3 utcai 46-os füszerboltot újítják fel. Az itteni munkálatokat a vállalat saját karbantartói végzik és augusztus l-re már be is akarják fejezni. Ugyancsak saját karbantartóik újítják fel és bővítik ki a Mátyás téri 58-as árudát és a hozzátartozó raktárhelyiséget. Ennek a munkának a befejezését augusztus 10-re tervezik. Mindkét áruda a kerületek központi helyén fekszik, és a felújítás után kétmüizakos lesz, tehát a napi munkájuk végeztével hazatérő dolgozók és a távolabb lakók is a szükséges árut az esti órákban is szép, ízléses, korszerű boltokban -szerezhetik be, amelyekben öröm lesz a vásárlás. nn >t Séta a Tisza partján -.. . Most pedig tegyünk egészségügyi "sétát a Tjsza partján, mondjnk felülről lefelé, a hídig. Erre általában azért határozzuk el magunkat, hogy — teszem azt, obéri ntán — a jó, kiadós menázsi meg ne ülje « gyomrunkat. Mégsem tanácsos azonban ezúttal előbb jóllakni és aztán indulni, mert egynémely dolog láttán még a legjobb étvággyal elfogyasztott falat is esetleg visszakívánkozik. Induljunk tehát az újszegedi oldalon lefelé. Nemrégiben ugyanilyen alkalommal még "túlvilági útitársunk" is. akadt olykor-olykor a folyóban, riWly múlu'iságleljeseii szúlk'lotla utolsó útjukon a különféle állati tetemokqt, bullákat. A bomlásnak indult tetemek — az esztétikai undorkieltés mellett — rendkívüli módon fertőzték a vizet, veszélyeztették a 6trandolók, fürdőzők egészségét. Értesülésünk szerint ez azonban már a múlté. A régi, jó hagvOmánvt felelevenítve, a tanács ismét elrendelte, hogy állítsanak a Tiszára döghalúszt, akinek nz lesz a feladata, hogy ínég a folyó város feletti szakaszán kifogja a vízből a belekerült tetemekel, bullákat. Folytatva utunkat a strandfürdő felé. napirenden előfordult, hogy tehenek, borjak serege tarkállott a parton, az üdezöld pázsiton legelészve, miközben többrendbeli vétséget "követtek e!« a szabad strand használatára és a pázsiton való pihenésre, napozásra igényt tartó jogosultakkal szemben. Mindenekelőtt elpotyogtalták ugyebár naponta nem is egy ízben, szanaszét a fűre, ottlétük számos tanújelét, amolyet a nyári záporok lefolyó vize aztán részben a folyóba szállított, részben más, de szintén nemkívánatos irányba. Az esőáztatta talajban !g mély nyomokat hagytok patáikkal ezek a "rsendosen kérődző, igen jámbor fajla« jószágok, amelyek egyébként még a légynek som ártanak. Annál inkább ártanak viszont a közegészségnek a logyek, amelyek temérdek rajban kövelik nyáron a legelésző teliéncsordát. Éppen elég oka van tehát arra a tnnársnak, hogy legalább a Bertalan-emlékműtől lefelé megtiltsa ezután a legoltetést. ® Legszívesebben befejeznénk a a sétát a hídnál, már csak azért is, mert induláskor eddig terveztük, de leginkább azért, mert egyáltalán nem szeretjük egy-egy téma ismételgetésével untatni az olvasót. Ez esetben azonban sajnos, kénytelenek vagyunk, mrrt a közegészségre legártalmasabb veszedelmet közvetlenül a hídon alul pillantottuk meg. Még az év elején megírtuk, hogy a Vakok Intézetével szemben, a tisznlöltóg tiszai oldalán kivezetett caalortiából fedetlen árokban folyik tovább n szennyvíz le u folyóba. A mintegy 70 méter hosszú árok egy lapályon mindkét oldalon lorjedelmes tócsává szélesedik, amelynek felső vége csaknem a híd alá torkollik. Említőit cikkünkbon konkrét példákkul bizonyítottuk, menynyi veszedelmes, ragályos betegség melegágya — különösen nyáron —, valóságos tenyésztelepo ez az árok, amelynek szennyvize orrfacsaró bűzzel árasztja ott el nz egész környéket. Idejében felhívtuk teliét nz illetékesek figyelmét, hogy it'ég a meleg Idő beállta elölt gondoskodjanak nz árok befe déscrfll. A helyzet azonban mit sem változott. A fedetlen árok bűzlik tovább. Vajon, meddig még?! Tudni szeretnénk. (— mis —)