Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-12 / 161. szám

Péntek. 1957. július 12. AtnÜtov cuz íM "Miért magasak az üzemi és fiiua.ta.Ci teCefonszámCák? valóban pénz A telefon ma már nem egyszerűen kényelmi berendezés, hanem az egyik legfontosabb. mindennapi munkaeszköz. Rengeteg időt takarítunk meg vele és segítségével nagyon sok fáradságtól megóvjuk magunkat. Sürgős ügyekben már nem kell mindig Budapestre, Pécsre, Miskolcra utazni — elég egyszerűen tárcsázni, kérni egy számot, s hamarosan jön az összeköttetés. A telefon a leggyorsabb futár, s a mai mozgalmas időnkben szinte nélkülözhetetlen. A termelés megszervezésében különösen nagy hasznát vesszük, hiszen állandóan összeköttetést biztosít az üzemek és irányító testületeik között, s lényegesen meggyorsítja az intézkedések ütemét; Még azt sem lehet ráfogni, hogy drága mulatság, hiszen igénybevételével tetemes utazási költségek és napidíjak kifizetésétől óvjuk meg magunkat, s gyakran kiküszöböljük az ezzel járó időveszteséget. És mégis magasak az üzemi és hivatali telefonszámlák! CátszóCag cttentmondás van a két dolog között, de ez egyáltalán nem a telefon — Inkább az embereken múlik. Hírét vettük, hogy a vállalatok telefonköltségei az utóbbi Időben abnormálisan megnövekedtek. Ennek több oka lehet. Mostanában, mikor még mindig érződik népgazdaságunkban az ellenforradalom pusztításának kihatása, érthetően több fáradsággal jár a termelőmunka ió megszervezése. Rengeteget kell kutatni például egyes iparágakban a nyersanyag után — személyesen, levélben és telefonon. A központi irányítás érdekében erősebb kontaktust kell teremteniök a vállalatoknak irányító testületeikkel — az iparigazgatóságokkal és a minisztériumokkal. Mindez érthetően előidézi a telefonköltségek növekedését, de korántsem ad kielégítő magyarázatot annak mértékére. Kielégítő magyarázatért egyrészt az üzemi telefonálási gyakorlat megvizsgálásához, másrészt a távbeszélő díjszabás tanulmányozásához kell folyamodni,Cgy őszinte főkőnyueiő így magyarázza a diagnózist: — A mai interurbán beszélgetés teljesen szükségtelen lett volna, ha Z. tegnapelőtt nem felejtette volna el, hogy feladja azt a levelet, amely a beszélgetés tartalmának közlését lett volna hivatott szolgálni. S mi a feledékenység eredménye? Mondjuk az, hogy GO fillér helyett 35 forintba kerül a közlés. Ez azonban szerencsére a ritkább esetek közé tartozik. A telefonálgatás általános betegségei főként abból fakadnak, hogy a hivatalok és vállalatok alkalmazottai nem tudnak gazdaságosan telefonálni. Sokszor kimondják híváskor ezt a szót: "Azonnaliba-, — nem számolva azzal, hogy az elszámolásnál az ilyen beszélgetések díjtétele a normálisnak tízszerese. Hasonló a helyzet a -sürgős- és -igen sürgős- összeköttetés kéréseknél, — annyi eltéréssel, hogy a díjtétel kétszeresét és háromszorosát számolják. (Zanú/a uofíam egy interurbán beszélgetésnek, amely olyformán zajlott le, hogy a hívó megnevezte a budapesti telefonszámot és letette a kagylót. Egy idő múlva jelenlkezett a kért állomás, s a telefonáló közölte, hogy F-fel óhajt beszélni. F után megindult a hajsza a vállalatnál, s jó ötperces keresés után sikerült őt a kagylóhoz cipelni. A tényleges beszélgetés csupán 3 percig tartott — mégis 8 percet számlázott a posta a beszélgetésért, tekintve, hogy az összeköttetést addig tartotta fenn. Hat percen túl minden percért háromszorosan számolta a díjat — jogosan —, mivel az erős forgalmi időszakban biztosította a vonalat. A vállalati és hivatalos beszélgetések meghatározó többsége budapesti állomásokkal történik. "Azonnalrakért 3 perces beszélgetésért 100 forintot fizetnek a vállalatok, s ha nem előzetes értesítéssel kérik a számot (azaz nem nevezik meg, hogy kit kérnek a telefonhoz), szintén költségessé teszik a bészélgetést. A posta előzetes értesítés alapján csak akkor létesít összeköttetést, mikor a hívott fél a telefonnál van, s így a hosszas keresgélés ideje nem számít bele a beszélgetésbe. Ez gyakorlatilag egy-egy beszélgetésnél néha 50—60 forintot is kitesz. Ugyan melyik vállalat engedheti meg magának manapság az iCyen Cuxust ? Az évvégi nyereségrészesedés lehetőségéhez minden forintot meg kell ragadni: — mert a szertelen telefonálgatások miatt az üzem kasszája apad. Az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat egyhavi telefonszámlája általában 6— 8 ezer forint, a Kenderfonógyáré 8—9 ezer. Ennek a költségnek az egynegyedét kis figyelmességgel, gonddal könnyen az üzemi kasszában lehetne marasztalni. Nem lenne egyébre szükség, minthogy tartózkodjanak a felesleges megelőzhető távolsági beszélgetésektől, s ha valóban szükséges a telefonálás, előre rögzítsék le a mondanivalót. Sok drága perc telik el azzal, hogy beszélgetés közben gondolkodni kell: mit is kell még közölni, megbeszélni? Volt precedens arra is, hogy az egyik szegedi vállalat 350 forintot fizetett egyetlen budapesti beszélgetésért. Rövid feljegyzéssel, jó hívással ezt az összeget akár 15— 20 forintra lehetett volna redukálni. Talán hasznos lenne jelenlegi viszonyaink között a vezető engedélyéhez kötni az interurbán beszélgetéseket — hiszen akkor ellenőrzési formát honosítanánk meg a telefonálási gyakorlatban és évente súlyos ezer forintokat tudnának megtakarítani a vállalatok. > (mn) ntitmnuniiMn Ellenforradalmi napok yt az Újszegedi Kender- Lenszövőben ^ fi követelések írásba foglalását Királyházi és a köréje csoportosult jónchúny szövödei művezető clsű feladatának tekintette, — persze mindent a "dolgozók nevében-. A követelésekben sok "kívánság- volt, de mindegyiken átvonuü a vad nacionalizmus, sovinizmus. Királyháziék nagy igyekezettel munkálkodtak az október 26-i tüntetés megszervezésében. Még Pongrácz István sem helyeselte a kivonulást, s hiúba próbálta magyarázni Szögi Antal párttitkár, hogy ne tüntessenek, ne vonuljanak a Széchenyi térre, Királyházi ezt kérőken elutasította. Ragaszkodott az üzem leáUításához és ahhoz, hogy az újszegcdi gyár dolgozói vonuljanak fel az október 26-ún délelőtt 10 órakor a Széchenyi téren tervezett nagy tüntetésre. Az üzemben teljes volt az anarchia, csak szórványosan dolgoztak. Az emberek megzavarodtak a városban és az üzemben történt eseményektől. "Divatba jött- az unos-untalan felvonulás, a rekedtségig való kiabálás. Szép, hangzatos jelszavak röpködtek, és mind a "nép nevében-. Ebben a hely* — II. — zetben sikerült Királyháziéknak a gyáriakat rábírni a kivonulásra. Királyházi szónokolt. Ki is tudta akkor, az egyszerű munkások közül, hogy csalfák a szavak, rútul visszaélnek velük?! Septében Kossuth-cimert készítettek, s Királyháziék vezetésével a hídon át a Belvárosba hömpölyögtek. Katonai közigazgatás volt a városban és a rendszerhez hű fegyveres erők, a néphadsereg egységei szilárdan álltak. fi nap Hiányosságok a Béke-fürdőben — Kérés tz Autóbuszvállalathoz — Szódavíz csak „nagyságos asszonyoknak!" — Bonyodalmak egy bölcsönbajusz körül — Rendes a Kossuth Lajos sugárúti kerékpárúton Szegednek régi barátja és évről évre visszatérő fürdőző vendége, kénytelen vagyok a nyilvánosság előtt szóvá tenni a Béke-fürdőben tapasztalt hiányosságokat. Régen a szabadban úszóknak is nagyobb -életterükvolt, a csónakház egész hoszszában úszhattak, mert a lépcsőt a csónakház legvégén helyezték el. Az elmúlt években a csónakház közepére került és ezáltal rövidebb úszási lehetőség van. Ez még nem volna baj. A baj ott kezdődik, a csónakház vezetősége úgy rendelkezett, hogy az úszók kilépési helyétől lefelé kössék ki a motor- és egyéb csónakokat. Elszaporodtak a csónakok és most már a csónakház egész Tisza felőli oldalát igénybe veszik. Az úszók számára nincs hely. A másik hiányosságra a tűzrendészeti hatóság figyelmét szeretném felhívni. A motorcsónakok tulajdonosai a kabinokban tárolják az üzemanyagot, a robbanékony benzint és az olajat. Egy meggondolatlanul elhajított gyufa, vagy cigarettavég, vagy éppen a jelenlegi nagy hőség, könnyen tüzet okozhat. Bokor Pál mérnök Debrecen Az Autóbusz Közlekedési Vállalat naponta négy autóbuszt indít Sándorfalvára és onnan vissza. Ezek a járatok a nemzetközi úton Szatymazt érintve közlekednek. Szeretnénk. ha a négy járat közül legalább egy reggeli és egy esti járat az úgynevezett magas vasúti őrháznál letérne a nemzetközi útról és az őrháznál betorkoló bekötőúton bonyolítaná le Jánosszálláson és Szatymazon keresztül az utasforgalmat. Ez az útvonal nagy terület lakosságát kapcsolná be az autóbuszközlekedésbe. Aszóban forgó úton régebben külön autóbuszjárat is közlekedett. Ezt nem kívánjuk mert a sándorfalvl járattal könnyen meg lehetne oldani kérésünket. A következő helyekre lehetne feltételes megállót létesíteni: az útkaparó háznál, a Gulyás-, a Kúszó-, a Barcsai-tanyánál és természetesen Szatymazon. Nagyon szeretnénk, ha az Autóbusz Közlekedési Vállalat meghallgatná és teljesítené kérésünket. Szanka Andrásné Vasárnap az Április 4 útja és a Szivárvány utca sarkán Tóth Gyula szikvízkereskedőnél szódavizet szerettem volna vásárolni. Tóth nem adott szódavizet: megindokolta: nincs. Láttam, hogy még több láda szódavize van. Ahogy elhagytam az üzletét, egy hölgynek, akit "nagyságos asszonynak- szólított, három üveggel is adott. Ez nem egyedülálló jelenség. A vevőkkel — akik nem tartoznak baráti körébe — minősíthetetlenül goromba hangon beszél. Testvéremnek 10 forintját durva szavak kíséretében visszadobta és kijelentette, hogy csak aprópénzt fogad el. Ügy gondolom, ehhez nem kell sok kommentár, az ilyen kereskedő mélyen megsérti a dolgozók önérzetét és rontja a kereskedelem jó hírnevét. Hárs László 1 • A szegedi iparitanuló-lntézet traktoros- és gépészlanulók KISZ művészeti csoportja előadta a Ludas Matyi című színdarabot. Nagy lelkesedéssel készültek a tanulók a szereplésre és hogy sikeresebb legyen az előadás, megfelelő öltözéket a szegedi jeimezkölcsönzőtől kölcsönöztek. A kölcsönvett tárgyak közül a szereplők egy bajusszal nem tudtak elszámolni. Időben értesítették erről a jelmezkölcsönzőt. Az eltűnt bajusz értékét a bejelentéssel egyidőben nem tudták kifizetni, mert a kölcsönző vállalat elmondta, hogy az nem olyan egyszerű. Az elveszett tárgy kifizetéséhez háromnapi várakozási Idő szükséges, majd ügyvédi felszólítást kapunk, a bajusz értékének megállapítása is időt igényel. Miután mindez megtörténik, csak azután vehetik fel a bajusz értékét, s ehhez megfelelő késedelmi díjat számolnak. Ez körülbelül naponta 2 forint. Ilyen előzmények után a jelmezkölcsönző nem tudni mi okból, két hét múlva szólított fel bennünket. Es ekkorra a bajusz kölcsönzési díja 52 forint lett. Ebből 30 forint a bajusz ára, 22 forint pedig a késedelmi díj. Ezek után nem nehéz kiszámítani, hogyha a kölcsönző egy év múlva szólít fel bennünket, akkor az öt centiméteres kis bajusz több mint ezer forintba került volna. A jelmezkölcsönző óvja a nép vagyonát, de szükségtelen jelentéktelen esetek mesterséges felnagyítása és ebből külön hasznot ne profitáljon. Urbaniczki István A Kossuth Lajos sugárúton több ellenőrzést kérünk, a kerékpárosok a legelemibb közrendészeti szabályokat sem tartják be. Ez különösen a Nagykörúttól Szeged-Rókus pályaudvar közötti szakaszra jellemző. A kerékpárosok a kijelölt salakos úton nem tartják be a menetirányt. Már gyakran láttam kisebbnagyobb összeütközéseket. De könnyen előfordulhat nagyobb szerencsétlenség is, hiszen a villamosvágány nagyon közel van a kerékpárúthoz, egy szerencsétlen öszszeütkozés következtében könnyen a villamos alá kerülhet valaki. Megfigyeltem, hogy azöszszeütközéseknél rendszerint az a kerékpáros hangoskodik, kiabál, aki szabálytalanul közlekedett. Ellenőrizzék jobban az illetékesek ezt az útszakaszt és szigorúan büntessék meg a közlekedési szabályt megsértő kerékpározókat. Németh István izgalmakban bővelkedett, s olyan volt a város, mint a fclbolydítolt méhkas. Másnap, amikor megvirradt, hat óra tájban a gvár dolgozóinak többsége az üzem előli gyülekezett. Királyházi ismét szónokolt és ügyesen tudta az emberek hangulatát befolyásolni, téves útra vezetni. Kijelentette, hogy amíg a városban katonai közigazgatás lesz, az üzem nem dolgozik. Kihirdette azt is, hogy délután újólag munkástanács választás lesz, üzemrészenként A dolgozó emberek közül számosan megjelentek a délutáni "munkástanács- választáson. Jelentős részüket a kíváncsiság is fűtötte, dehogy sejtették, hogy hova vezetnek cl az, események. Királyházi és cimborái közreműködésével a * "demokráciaüdvére az került be a munkástanácsba, okit ők javasoltak, illetve akartak. Sok esetben burkolt fenyegetéssel szereztek érvényt kívánságaiknak. Ennek ellenére a munkástanácsba természetesen tisztességes, becsületes; jószándekú, s elbódított emberek is bekerültek. Sajnos már a kezdőt kezdetén sem érvényesülhetett józan, megfontolt szavuk, s mindinkább a háttérbe kerültek. A munkástanács elnökségének tagja lett természetesen Királyházi Sándor, Patai József művezető, a két "vezér-, aztán ifj. Tóth Sándor, beruházási előadó is. Rajtuk kívül a munkástanács elnökségébe került Pozsgai Gyula, az Erőtelep főmérnöke és Marosi János főkönyvelő, mindketten becsületes emberek, akiket a műszaki és gazdasági irányítás miatt; helyesebben annak felelősségvállalásáért vettek soraikba; a "vezérek-. Királyházi — aki természetesen magúnak követelte a "munkástanács- elnöki tisztét — heves és hangzatos beszédben számolt be azokrój a tárgyalásokról, amelyeket nz úgynevezett városi forradalmi nemzeti bizottságban folytattak, ahol tudvalevően Kováts József és a volt tökéscsalád ivadéka: Strasszer Gyula és cimborái vitték a prímet. Királyházi léptennyomon hangoztatta, hogy az üzemben csak akkor kezdődhet meg a munka, ha benn, a városban a "nemzeti bizottságezt jónak látja. Egyébként Kirélyházi, Palai és hasonszőrű társai tudták; hogy az újszegedi üzem — mint a város egyik legnagyobb gyára — komoly kihatással lehet a többi kisebb üzemekre. Ezt tudta a városi "nemzeti bizoltság« is, és Királyháziéknak helyet adott soraiban. A kisebb vállalatok küldöttségei gyakorta felkeresték az újszegedi gyár "munkástanácsát- — elsősorban természetesen Királyházit és Patait — tanácsot kérve tőlük. Rendszerint Királyházi és csoportja adott választ a kérdésekre. Természetesen a munka ellen voltak, s tovább terjesztették a féktelen soviniszta, nacionalista, szovjetellenes uszítást. így a "munkástanács— bár ennek tisztességes, becsületes tagjai egyáltalán nem akarták — a szegedi ellenforradalom egyik gócává vált. szőtte Királvházi és Patai Ügyesen a beszéd fonalát, hiszen azzal is tisztában voltak, hogy a dolgozók tudják és értékelik a felszabadulás óta eltelt évek eredményeit. Nyíltan azért nem mondották ki szándékaikat, azonban ténykedéseik az ellenforradalomnak segítettek. Vakon végrehajtották mindazt, amit a városi "nemzeti bizottság« javasolt. Ezzel végeredményben a termelés irányítását is alárendelték annak a "nemzeti bizottságnak- amelynek tagjai között a néphatalom ellenzői játszották a karmester szerepét. Királyháziék pedig megtalálták az üzemben azokat az embereket, akiket eszközül fel tudtak használni. Ilyen volt Tápni Szilveszter, erőtelepi kovács is, akit munkatársai "nagyszájúnak- ismertek. Vélt sérelmei miatt valamiféle elrugaszkodott bosszú is fűtötte. (Folytatjuk). FILM KÉSZÜL • AZ ILIÁSZBÓL Ismeretessé vált, hogy színes klnemaszkóp-film készül Homeros Iliászából. A film görög és szovjet filmesek közös produkciója lesz. A külső felvételeket Görögországban készítik el. — HÁROM SZIVATTYÚS kutat fúrnak a III. kerületi tanára határában. Egyet az ügynevezett növendék gulyánál — a Matyón —, másikat ezen túl, körülbelül 5—600 méterrel, a harmadikat a szentmlhályteleki legeltetönél. — Ittas állapotban a rókusl állomáson fetrengett Rácz István, Tápé, Petőfi S. u. Sl. sz. alatti lakos, közben egyre azt hajtogatta az Igazoltató rendőrnek, hogy nem ls látott bort. Ráczot botrányos Ittasságért 100 forint pénzbírsággal figyelmeztették arra, hogy a Jó borból ls megárt a sok. A szegedi mozik Szegedé legyenek A filmszínházak a tanácstörvény értelmében a megyei tanácsok irányítása alá kerüllek. A megyei tanácsok művelődésügyi osztályai irányítják a megye filmszínházainak műsorpolitikáját és a költségvetéseikben szerepel a mozik karbantartása. Amióta Szeged kiemelt, megyei jogú város lett, azóta folyik a vita: kié legyen n három szegcdi filmszínház, a Csongrád megyei, vagy a Szeged városi tanácsé. Országosan egyedülálló ez a vita, hiszen valamcnynyi kiemelt s'áros egyben megyeszékhely is, és így elmosódnak a hatásköri súrlódások. Borsod megye tanácsának érdelte a miskolci mozik karbantartása, hiszen a megyeszékhelyről van szó. Csongrád megye tanácsának viszont ez nem érdeke (mint, ahogy látjuk is: patkányrágla padló, festetlen falak) a szegedi filmszínházak csinosítása. A Szeged megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága már kérte a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának segítségét a vita eldöntéséhez. A következő választ kapták: a három szegedi fihnszinhás átadásával a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat deficitessé válna és nem tudná a mozihálózat fejlesztését — amelyre eddig a vállalat össznyereségét használták fel — megoldani. Csongrád megyében lényegében befejezték a mozihálózat fejlesztését. A megye területén — tudomásunk szerint — 10—15 ezer lakosra jut egy keskenyfilmes, vagy vándormozi. Városokban és nagyobb községekben pedig normál filmszínház. Szegeden 33 ezer lakosra jut egy filmszínház, lehát városunk jóval a megyei átlag alatt van. A megyei tanács minden nagyobb helyen létesített a megye területén filmszínházat, csak Szegeden nem. Pedig erre is nagy szükség lenne. Még egy érdekes szám: a Csongrád megyei Moziüzcnii Vállalat évi átlag 2 millió forint tiszta nyereségét a három szegedi mozi eredményezte. A moziüzemi vállalat arra hivatkozik, hogy a filmszínházak nyereségéi csupán kulturális célokra kell és lehet fordítani. A szegedi tanács is nagyszerű kulturális beruházásokra használhatná fel a nyereséget, és sok• régóta vajúdó kérdést tudna megoldani. Hogy csak néhányat említsünk: a szabadtéri játékok felújítása, új filmszínház építése, a régiek felújítása. Elérkezett az idő, hogy végre Szeged város tanácsa legyen a város területén működő filmszínházak gazdája. A városi tanács régi, jogos kérését végre hallgassák meg és teljesítsék az illetékesek. « t