Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-09 / 158. szám

Kedd. július X Levelezési oktatás a Mezőtúri Gazdasági Technikum tagozatán A Mezőtúri Gazdasági Tech­nikum gépészeti tagozatára az 1957—58-as iskolai évre leve­lező-oktatás induL A tanulmá­nyi idő négy év. Az új tanévre jelentkezhetnek mindazok, akik. nek munkakörük ellátásához középfokú mezőgazdasági, gépé­szeti képesítésre van szükségük és az általános iskola nyolcadik osztályát, illetőleg a régi közép­iskolák negyedik osztályát el­végezték. Az előképzettség mel­lett igazolni kell a kétéves szak-, mai gyakorlatot. Felvételt a 30— 40 év közöttiek nyerhetnek. Je­lentkezési határidő: augusztus 15. A jelentkezést az iskola ál­tal rendszeresített jelentkezési lapon kell eddig az időpontig beküldeni. A jelentkezési lapok • megyei tanácsok mezőgazda­sági osztályainál, vagy az isko­la igazgatóságánál igényelhetők (Mezőtúr, Tolbuchin út 2.) A jelentkezési laphoz születési anyakönyvi kivonatot, a legma­gasabb iskolai bizonyítványt, kétévi szakmai gyakorlat iga­zolását, a munkahely vezetőinek javaslatát, rövid önéletrajzot; továbbá 30 forintos okmánybé­lyeget kell mellékelni. A jelent­kezők felvételét írásbeli és szó­beli felvételi vizsgán döntik ek Mennyiségtanból szóbeli; ma­gyar nyelv- és irodalomból szó­beli és írásbeli vizsgát kell tenni. Sok kicsi sokra megy HELYES, hogy a Kéziszerszámgyár vezetői nemcsak üzemi méretekben gondolkodnak, amikor a takarékosságról van szó, már többször mu­tattak példát abban, hogy a nép, az állam érdekeit miként kell a vállalati vezetőknek szem előtt tartaniok. Például hulladék­anyagból, amit máskor eldobtak, most fon­tos közszükségleti cikkeket gyártanak. Nemrégen újabb takarékossági intézkedést vezettek be azzal, hogy hasznosítják a gyár udvarán lévő cementgyürűs ásottkulal. Valamikor régen ásták ezt a kutat, amit az utóbbi időben nem használtak, csupán tűz esetére víztartályul szolgált. Néhány napja a gyártáshoz szükséges ipari vizet ebből a kútból veszik. Motorszivattyúval nyomatják a hálózatba, így látják el a gé­pek hűtését. Azzal, hogy az ipari vizet nem a városi hálózatból veszik, maguk is taka­rékoskodnak, s jobban tudják hűteni a gé­peket is, mert az ásottkút vize hidegebb, mint ami a hálózatban van. Ugyanakkor ez­zel segítik a városi vízellátás javítását, mart kevesebbet használnak, mint koráb­ban. Jsmét a söröspcttacko/krót! Több mint két vagon sörösüveg hever a háztartásokban! Kellemes üdítő ital a sör. A sörrel nincs is hiba, inkább a palackokkal. Hónapokkal ezelőtt irtunk arról, hogy a sört vásárlók nem viszik vissza • a megüresedett sörös­üvegeket, ami nagyban gátolja a fogyasz­tók zavartalan sörellátását. A Kőbányai Sör- és Malátagyár szegedi kirendeltségének dolgozói úgy tervezték, hogy júliusban jóval több palackozott sört biztosítanak a fogyasztók részére. Az Ígé­retek teljesítését megnehezíti, hogy a meg­üresedett sörös-palackokat nem viszik visz­sza a háztartásokból. Az elmúlt két hónap alatt több mint két vagon üres üveg ma­radt a vásárlóknál. Nehéz, körülményes és anyagi áldozato­kat követel a hiányzó üvegek pótlása és ez­zel együtt a sör palackozása, a fogyasztók igényeinek kielégítése. A kirendeltség dol­gozói az NDK-ból várnak másfélliteres üve­geket, ami a jelenlegi nehézségeket enyhí­teni fogja. A sörellátás problémáján legtöbbet a fo­gyasztók segíthetnek: minden esetben vi­gyék vissza az üres üvegeket, hogy azokba újabb sörszállítmány érkezhessék. HELYTELEN> hogy a Marx téren, ahol az aszfaltkeverő­gép dolgozik azon a bizonyos előkészítő te­lepen — amely egyben a betoncsövek rak­tárául is szolgál —, nem ügyelnek eléggé az állami vagyonra. Aki erről meg akar győ­ződni, menjen a mázsaház felől a Boros József utca sarka felé, azon a gyalogösvé. nyen, amit az erre közlekedők tapostak ki. A telep melletti ösvényen haladó gyalogjá­rók ugyanis sűrűn szoktak káromkodni — jóllehet nem azért, mert állami vagyont, egy porlepte jó nagy csomó bitument ta­posnak, hanem azért, mert cipőjük bitume­nes lesz, amit bizony nagyon nehéz leta­karítani és a színes cipőkön örökös folt marad. Miközben a cipőket tisztogatják az „áldo­zatok", rendszerint a „bitumen-akna'' mel­letti cementgyűrűk egyikére teszik fel lábu. kat, itt aztán szemükbe ölik, hogy nemcsak a néhány kiló bitumen folyt itt szét, hanem ennél több pénz is. Mintha a betoncsöveket is megtizedelték volna. A szállításnál vagy a rakodásnál egyrészük lecsorbult, vagy el­törött. Egyelőre ott fekszenek a szabad ég alatti raktárban, mint anyagleltári tárgyak. Belőlük azonban mégsem lesz már csator­nacső, mert a törötteket beépíteni nem le­het. Törmelékek ezek máris, legjobb eset­ben töltőanyagként szerepelnek majd vala­melyik szeméttelepen. KÖNYVESPOLC <Uj ifjúsági kortyunk Kastner, Erich: EMIL ÉS A DETEKTÍ­VEK (Móra Ferenc). Kb. 144 oldal., kötve. Emil Tischbein 12 éves ta­nuló egy német kisvárosból Berlinbe utazik a nagyma­májához. Az úton egy vasúti tolvaj ellopja a pénzét, sőt, ami ennél rosszabb, azt a száz márkát is, amit édes­anyja a nagymamának kül­dött. Emil a tolvaj után ered, de helyzete kétségbeejtő. Kofferrel, virágcsokorral a kezében és egy fillér nélkül nehezen követhetné a tolvajt; Szerencséjére segítségére si­etnek a berlini gyerekek, megszervezik az üldözést, őr­séget állítanak, rengeteget izgulnak, még többet nevet­nek, s ami a fő, visszaszerzik Emil pénzét, sőt még ráadást is kapnak. A regényt Wal­ther Trier rajzai díszítik. Makuszynski, Kornél: AKIK ELLOPTAK A HOLDAT (Móra Ferenc). 270 oldal, kötve. Gyurka és Hurka — mint a cím mutatja — még attól sem riad vissza, hogy ellopja a Holdat az égről. Megszök­nek édesanyjuktól, hogy megkeressék azt az országot, ahol nem kell dolgozni. Gál­jukat természetesen nem érik el, sok szenvedésen mertnek át, míg rájönnek, hogy a legnagyobb kincs a szeretet, s az anyai szívvel a világ minden aranya sem ér fel. > íoCML Tanyai pedagógusok továbbképzése kezdődött meg Szegeden Tegnap reggel nyolc óra­kor az újszegedi József Atti­la Tanítóképző épületében ünnepélyesen megnyitották az idei Pedagógus Tovább­képző Tanfolyamot, amelyen a megye tanyai általános iskoláinak I—IV. osztályai­ban tanító pedagógusok vesznek részt. A Központi Pedagógus To­vábbképző Intézet részéről megjelent, Vámosi elvtárs bevezető beszédében történe­ti áttekintést adott a tanyai általános iskolák felszabadu­lás óta elért fejlődéséről. A városi pártbizottság közne­velési bizottságának kikül­dötte üdvözölte a pártbizott­ság nevében a tanfolyam résztvevőit és jó munkát kí­vánt nekik a szakmai to­vábbképzésben; Elismeréssel szólott továbbá a tanyai pedagógusoknak az ellenforradalom idején tanúsított helytállásáról. A kéthetes tanfolyamon eddig hetvenöten jelentek meg. Ez az összlétszámnak csupán a háromnegyede körül van. Erre való tekintettel a jelentkezést szerdán reggelig meghosszabbították. Ezúton is kéri a vezetőség a még nem jelentkezett pedagóguso­kat, hogy elsősorban a saját, de emellett az iskolai neve­lés érdekében is jöjjenek el a tanfolyamra, amely bentlakásos, és az ellátás­sal kapcsolatos minden költséget az állam bizto­sítja. Az eddigi továbbképzések­től különbözik, újat jelent ez a tanfolyam többek között abban is, hogy az elméleti ismereteket a legteljesebb mértékben a gyakorlat pró­bakövére alapozza. Módszer­tanilag pedig a szemináriu­mi foglalkozások eltörlése je­lenti az újat, az előremuta­tót. Ezek helyett most cso­portos foglalkozáson vitat­ják meg a résztvevők a ne­velő munkában szerzett sa­ját tapasztalataikat. Mindez, a szakmai előadá­sokkal együtt, jelentősen se­giti maj a tanyai tanítókat abban, hogy a jövőben töké­letesebben, sikeresebben vé­gezhessék áldozatos, nehéz munkájukat Az egyéves gyakorlati ta­pasztalat alapján részlete­sen megvitatják a tavaly szeptemberben kiadott új tantervet is, és így az általa támasztott fokozott követelményeknek sokkal megfelelőbb, alkalma­sabb módszerekkel taníthat­ják a jövőben kisiskolás gyermekeinket. A tanfolyam résztvevőinek igen gazdag kulturális programjuk is van. Különböző rendezvényeken, színházi- és mozi előadáso­kon vehetnek részt. Mindezt lehetővé teszi egyénileg is az a bőséges szabadidő, amely a legtöbb hétköznap délután és ünnepnap mindenkinek rendelkezésére áll. Ezenkívül azonban csoportos látogatá­sokat is terveznek a szegedi és a szegedvidéki nevezetes­ségek megtekintésére (pl. múzeumlátogatás, városné­zés kirándulás autóbusszal Tápéra stb.). Két hét nem sok idő, de annál bőségesebb és haszno­sabb ismereteket szerezhet ezalatt minden tanyai tanító, aki részt vesz a Pedagógus Továbbképző Tanfolyamon, Szegeden. (mis) Ellenforradalmi tevékenységért megfosztottak állásától két egyetemi tanárt A Művelődésügyi Miniszté­rium Fodor Gábor profesz­szort, a Szegedi Tudomány­egyetem szerveskémiai inté­zetének igazgatóját, vala­mint Bónis György profesz­szort, a Szegedi Tudomány­egyetem jogtörténeti tanszé­kének vezetőjét ellenforra­dalmi cselekményeikért állá­sukból fegyelmi úton azon­nali hatállyal elbocsátotta. Az ellenforradalmi események és politikai kísérő jelen­ségeinek kihatásait viszonylag gyorsan érzékelték dolgozóink. Ennél sokkal nehezebben ismerték fel az ellenfor­radalom gazdasági kihatásait, mert ezek nem mutatkoztak azonnal. Az országos általános adatokat már ismer­jük. Ki ne hallott volna arról a húsz­milliárdnyi kárról, amit az ellenforra­dalom okozott? A szegedi üzemekben még csak az elmúlt napokban, vagy csak azután készülnek el az ellenfor­radalom végleges "számlál*, amelyeket lapunk hasábjain Is rendszeresen is­mertetünk, egyben felidézve e jelentős károkat kiváltó helyi ellenforradalmi cselekedeteket. Több tényező nehezítette az ellen­forradalom gazdasági kihatásainak fel­ismerését. A teljesítmény nélküli bér­fizetékeseket stb. mind-mind demqk­ratikus köntösbe burkolták. Ismeretes, hogy a megnövekedett vásárlóerő elle­nére sem volt nagyobb zavar az áru­ellátásban, mert jelentős raktárkészle­tekkel rendelkeztünk. Ha pedig hiány mutatkozott valamiben, pótoltuk a ba­ráti segítség révén részünkre juttatott árukból. Az "összkomfortos sztrájk" következményeit azokban a napokban nem éreztük, s ezért sok munkás és még gazdasági szakember is akadt, aki nem ismerte fel a valóságot. Ma viszont már jól ismerjük. Szembe Kell néznünk és meg kell küzdenünk sok gazdasági nehézséggel, amelyek mind-mind ne­gatívan hatnak és hátráltatják szocia­lizmust építő munkánkat. Abban a tö­rekvésünkben, hogy mielőbb kiheverje népgazdaságunk az ellenforradalom következményeit, pártunk és kormá­nyunk nemcsak megjelöli népünk sza­mára a feladatokat, hanem szervezi és vezeti e nagy és felelősségteljes mun­kát. Az ellenforradalom okozta nehéz gazdasági helyzetben a Magyar Szocia­lista Munkáspárt országos értekezleté­nek határozata a többi között e ne­hézségek leküzdésének egyik feltéte­lét az évi népgazdasági terv teljesíté­sében jelöli meg és azt mondja: "Külö­nös figyelmet kell fordítani a termelé­kenység növelésére, az önköltség csök­kentésére, a fokozott takarékosságra...* Ezek közül e cikk keretében az ön­költség csökkentéséről írunk, ha nem is foglalkozunk részletesen minden módjával, eszközével. Csupán gondola­tokat vetünk papírra az ipari terme­lés e fontos napi kérdéséről. FVPk Óla egyik legnehezebb és UIU részben megoldatlanul maradt üzemi feladat volt az önkölt­ségcsökkentés. Még az napjainkban is. Az ellenforradalmi események előtt általában sok szegedi üzem is azok kö­zé tartozott, ahol ugyan a mennyiségi tervelőírásokat teljesítették, de az ön­költségcsökkentési tervteljesítés körül sűrűn bajok mutatkoztak. Az ellenfor­radalmi események következménye­ként még tovább romlott a különben Az önköltség csökkentéséről korábban sem kielégítő helyzet. Ezért lett az önköltség kérdése a legsürgő­sebben megoldandó ipari problémák egyike. Nemcsak papírravetett, mon­datokba szedett szavak ezek, hanem az a valóság, hogy a termelékenység alat­ta van a tavalyinak, hogy az önkölt­ség ugyanakkor jóval magasabb, mint például az elmúlt esztendőben. Ha azt akarjuk, hogy kiláboljunk gazdasági nehézségeinkből, nemcsak többet, hanem olcsóbban is kell ter­melnünk. Régi igazság, hogy a terme­lés frontján dől el a továbbiakban is életszínvonalunk alakulása. Az élet­színvonal és az önköltség közötti ösz­szefüggést leginkább akkor érthetjük meg könnyen, ha mindenki tisztában lesz vele, hogy államunk egyik legfon­tosabb bevételi forrása az üzemek nyeresége. Nem titok, hogy államunk ebből fedezi a népgazdaság fejleszté­sét szolgáló beruházásokat, amelyek­kel tovább javíthatjuk a termelés nö­vekedését, ezzel együtt az életszínvo­nal emelését is. Kézzelfogható érv, hogyha felépítjük a szegedi kenyérgyá­rat, vagy az új seprűgyárat, ezek nem­csak jobb, egészségesebb munkalehető­ségeket biztosítanak a munkásoknak, hanem újabb dolgozók munkábaállítá­sát, olcsóbb áruk előállítását, s ezál­tal az életszínvonal javítását szolgál­ják. Ismeretes, hogy most ezek az építkezések éppen beruházások hiá­nyában állnak. A szociális és kulturá­lis intézmények fenntartását is az üze­mek nyereségéből fedezi államunk. Tehát, ha csökken az önköltség, több jut új gyárakra, lakásépítésre, egész­ségügyi és szociális intézmények léte­sítésére. Legtöbbet azoK tésért, akik a gyárban dolgoznak. De hogy dolgozóink megnövekedett alko­tó, kezdeményező készsége a lehető legjobban kibontakozzék, ahhoz több olyan tényezőt kell megszüntetni, ame­lyek a múltban is kedvezőtlenül hatot­tak s ugyanakkor fokozni kell azokat a tényezőket, amelyek kedvező hatá­súak az önköltség csökkentésére. Ilyen kedvező hatású jelenség a többi között az anyagi érdekeltség. Ezen a téren sem volt rendjén minden. Bár a veze­tők prémiumfeltételei közé tartozott az utóbbi esztendőkben, de ez igencsak háttérbe szorult más fontos tényezők mögött. A vállalati kollektíva pedig az önköltségből eredő nyereségből csak közvetett módon, az igazgatói, vagy a vállalatfejlesztési alap révén részesült. A nyereségrészesedés rendszere ezen a téren lényeges változást hozott és az egész gyári kollektívát érdekeltebbé tette az önköltség csökkentésében. Azzal, hogy hétről hetre javulnak a politikai feltételek, egyúttal olyan helyzet teremtődik Üzemeinkben Is, amelyben tovább javítható a termelés szervezettsége, a munkafegyelem szi­lárdítása és szélesíthető a több és jobb munkára ösztönző bérezési formák al­kalmazása. A vállalatok nagyobb ön­állóságának biztosításával, az anyagi érdekeltség új formáinak bevezetésé­vel most gyorsíthatjuk az önköltség kedvező alakulását. Sajnos, a nagyobb önállóságnak máris jelentkeznek vad­hajtásai. Egyes vállalatok — mint ahogy lapunkban korábban is leleplez­tük — jövedelmezőségüket az önkölU ség csökkentésén kívül az árak emelé­sével igyekeznek megteremteni. Elömozí lthatják r^lTf.' v£ önköltségcsökkentést, amelyek üzeme­ink között és az üzemeken belül |s új­ra éledeznek, sőt már meg is mutat­koztak első eredményei: az új terme­lési sikerek, az egyre szaporodó újítási javaslatok, az anyagtakarékossági moz­galom feléledése stb. A vezetők és munkások ilyen irányú érdeklődése azonban még nem kielégitő, nem elég általános. Nehezen találják meg egyes helyeken az önköltségcsökkentés sajá­tos formáit. Sok helyen a kibontakozó munkaverseny is a régi hibákban le­ledzik. Nem irányítják megfelelően a legfontosabb feladatokra a munkások figyelmét és nem ösztönzik eléggé az alkotó kezdeményezőkészséget. Igaz, van erre jó példa a Szegedi Kenderfo­nógyárban, a Ruhagyárban, ahol nem­csak kidolgozták az újítási feladatter­vet, hanem ezen belül külön céljutal­makat is tűztek ki. A Ruhagyár még újítási versenyfelhívással is fordult több szegedi üzemhez. Ügyelni kell arra, hogy a szocialista munkaverseny kizökkenjen az elmúlt évek egyoldalúságából, amikoris több helyen csupán a termelés emelésének szolgálatában állt, s nem segítette ki­elégítően a minőség javítását és az önköltség csökkentését. Erre nagyon ügyéljünk üzemeinkben, mert a terme­lés mennyiségi növelése a meghatáro­zott mértéken túl több helyen nyers­anyag hiányában nem kívánatos. Az ilyen helyeken a minőségi és gazda­sági versenycélok kitűzése a legalkal­masabb. Mélvoonírólindultunk a műu év i_ivij|Wll» Ul novemberében, de­cemberében. A megtett út bizonyítja, hogy gyors ütemben, nem remélt si­kerekkel haladtunk előre. De hogy eredményeinket megtartsuk, a többi között ki kell aknáznunk az önkölt­ségcsökkentés minden lehetőségét. Azok a jelentós bérügyi és más élet­színvonalemelő intézkedések, amelye­ket kormányunk eddig végrehajtott, lelkesítik munkásainkat, egész dolgozó népünket. Ezeket az intézkedéseket, gazdasági eredményeinket látva, egyre többen győződhetnek meg arról, hogy az önköltségcsökkentés személyes ér­deke minden dolgozónak. S nemcsak személyes érdeke — személyes köte­lessége is. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents