Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

" Vén te*. 1957. Július 5. A kisteleki gimnázium első érettségizői Nyári kánikulában, a cséplő­gépek dübörgő hangjai mellett ki gondol arra, hogy 20 kiste­leki diók érettségizett. Előfor­dult et városokban, de itt ez a tény maga a történelem. Hiszen az életben először takarította be az új gimnázium 4 évi vetésété Nem írt róla újság, nem emlé­kezett róla meg senki — csak itt, itt volt ez nagy dolog. — De csak a kistelekieknek öröme ez? Nem ... Itt most csatát nyert népűnk azzal, hogy a környék paraszt, és iparos fiataljai helyben, gimnázium­ba járhattak. Gondolta vol­na-e ezt a sövényházi uradalom cselédjének, a kisteleki messzi munkások gyermekei akár 15 évvel ezelőtt is? — Még a legjobbaknak álmait is megcáfolta, túlszárnyalta a va­lóság. S mindez Kisteleken tör­tént, ott, ahol 30 éve 9 ezer em­bernek 134 kerékpárja volt, s most a 10 ezer lakos közül sok­nak van motorja. A kerékpárok stáma pedig több ezer! Kistelek — nagykorú lett: »Nagytelek* lett. Csak nagy­liorúságát elismerné!:. Mert mi is kellene ehhez? Vízmű, hogy mindig legyen viz; ipar, hogy ne kelljen a munkásoknak száz kilométert is megtenni — > len­ne helyben is munkaalkalom. Ezért a falu most még felemás, sem falu, sem város. Mint egy­két hasonló nagyfalunak, fiai verejtékét más vidék, észak, Du­nántúl és Pest földjei szívjál; be. No, dehát az is a mi ha­zánk! De milyen jó lenne, ha Csongrád—Kishunmajsát kis­vasút kötné össze, s olyan fal­vakat, mint Daks, Sövényháza stbamelyeknek nincs vasútja, bekapcsolná a forgalomba. Ezt a vasutat még szívetebben épí­tené a kisteleki messzi munkás. .4 Széktó partján ezrével verik a vályogot — ezt is egy kis téglagyúr gépesíthetné. Vagy a nagyszámban ültetett fák, zöld­ségtermesztés majd felveti előbb-utóbb egy konzervgyár létesítésének szükségességét is. fl nagy haladás irama vajon mikor pumpál vért az ipartalan vidékbe? A kiste­leki munka, pénz csak egyhá­nyada is, ha megtérülne, meg­elűzné magát e nép. Csak a ter­vezés, vagy magas pártjogú kell, kinek, ha van is szülőföldje, de megérti, hogy milyen vágyak, álmok születtek itt, a homo­kon .. ­S ezt várják, hogy azok meg­hallói, s terveik megvalósítói legyenek. (—pájá-) Északi sarkkutató , előadása Szegeden j Trcvor Lloyd, a montreali egyetem (Kanada) tanára. Északi-sarkkutató a Szovjet­unióból hazautazva csütörtö­kön este Szegedre látogatott. Az elmúlt hetekben a szov­jet sarkkutatókkal folytatott megbeszéléseket és végzett közös tudományos munkát. Ma, pénteken este fél 0 órai kezdettel az Ady téri egye­tem Földtani Intézetében a TTIT és a Földrajzi Társaság közös rendezésében tart elő­adást a kanadai sarkvidéken folytatott kutatásairól. Az claadúsan minden érdeklődőt szívesen látnak. r Úszik az állami pénz a Söripari Szállítási Vállalat szegedi telepén Rendelet a cukrásziparosok működéséről A belkereskedelmi minisz­ter utasítást adott kl a cuk­rásziparosok működéséről. Eszerint cukrászipar gyakor­lására jogosító érvényes ipar­igazolvánnyal és telephellyel rendelkezO cukrász maga is készíthet fagylaltot és azt forgalomba hozhatja. Azokban a magáncukrász­dákban, ahol eszpresszógépet üzemeltetnek, esaipresszókó­vét továbbra is árusíthatnak, de magáncukrászda részére eszpresszógép beállítására. Il­letve üzembehelyezésére ujabb engedélyt nem ad­nak ki. Vándorzászlók és oklevelek tucatját hódította el a ko­rábbi években budapesti és vidéki vetélytársai elöl a Söripari Szállítási Vállalat szegedi kirendeltsége, de mostanában, mintha megba­bonázták volna a telepet, egyre hervadnak a derék munkával azelőtt kiérdemelt elismerés virágai. Nem volt terv, amit ne tudtak volna túlszárnyalni — most meg nincs terv,. amit teljesíteni tudnának. A törzsgárda am­bíciója szinte teljesen letört, mert a tisztességes munkás­emberek olyan jelenségekkel találják magukat szemiien naponta, amelyek a kiábrán­dultságig elkeserítik őket, Úszik az állami pénz..: s riumi alkalmazott bátyjával — ujjat húzni nem tanácsos, így aztán „szentesített" a lógás ós a Közönséges bórcsalós, az ellenőrzés és a számonké­rés elhanyagolása. Hogy konkrétumokat?! Hét kezdjük! Néhány munkalap fekszik Itt az asztalon és azt mond­ja, hogy Engi Imre szerelő­nek 1 óra kellett egy olaj­cserére. Tekintsünk el attól, hogy minden valamirevaló szerelő fél óra alatt végez cé úámvlék hdtkítbai kezésére áll egy vállalati motorkerékpár is, mégsem teszi kl a lábát a városból. { Október óta egyszer járt Ma- t kón, akkor is vasárnap, s j leginkább a kellemest akarta összekötni a hasznossal ! — egyéni dolgait intézte. S! közben mi történt? Békés- £ csabáról állandóan jelezték, • hogy az ott futó kocsit javl- t tásra kellene fogni — még-: sem intézkedett mindaddig, £ amíg a kocsi szaknyelven I szólva „le nem rohadt" — sí egy ilyen feladattel, de ve- akkor is olyformán, hogy a: gyük számba, hogy ez az ott gépk csivezetőt tette felelős- • alkalmazott service-munkás sé és elbocsájtotta. (Fölvette? dolga. Ugyanezen a napon azután helyette egyik isme-: : :í :u í _ .. moát nl/i n i AIca nnn fártnlr • igen szemmel látható mő- KSS?^ 2SL*? "eg^t? ÜSSj fc viszont • don. Ennél a kis vállalatnál lehet 7 forintos, vagy 7,50-es órabérben könyökölve rádiót hallgatni, rántottát sütni és hűsölve sörözni; szét lehet húzgálni az állami vagyont — csak éppen szólni nem le­het mindezért, mert akiknek ez megengedtetett, azok a „főnök" hajójában ülnek, s jaj, azzal — egy minlszté­nek: raktárrendezés, munka- A motorkerékpárt ; utalvány kiállítás, vasútról használja egészséggel, 20—30 : alkatrész hazaszállítás — 7 óra. A raktárban két em­ber nem tud megfordulni, az állomás egy pillanatra esik a telephelytől — hát, hogy ke­rülhetett ez 7 órába? Hol Sióvá tettük már, meny­nyire nem jó, hogy szom­bat délután már két óra­kor minden iparcikket áru­sító üzletet bezárnak. Száz ós száz ember szeretne még s túl korai záróra után vásárolni — nem egy esetben olyasmit, amelyre éppen aznap vagy vasár­nap lenne szüksége. Kétségkívül jogos a pa­naszuk ezeknek az embe­reknek, és százszorta jo­gos azoké, akik a hétfői korai vonattal vidékre jár­nak dolgozni, és onnan csak a heti munka után, szombaton térnek haza. Általában sem igaz az az ellenérv, hogy ezek a dol­gozók vidéken is megvá­sárolhatják amire szüksé­gük van, de végképp nem igaz ez a választék tekinte­tében. Sok hozzánk fordult dolgozó panaszának adunk hangot, amikor kijelentjük, hogy helytelen ez a zár­óra annak ellenére, hogy ezt minisztériumi jogsza­bály írja elő, amely saj­nos még ma is érvényben van. Az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán pedig maga a miniszter nyilvá­nította jogosnak azt a bí­rálatot, amellyel ez a ren­delkezés már annyiszor szemben találta magát a közvéleménnyel. Mindamellett azonban nemcsak ez a jogszabály jelenti az egyetlen aka­dályt a szombat délutáni nyitvatartás előtt. Ezt már maga az a tény is bizo­nyítja, hogy Szegeden csaknem minden illetékes helyen, végső soron a Csongrád megyei KPDSZ elnökéhez, Kókai elvtárs­hoz utasítják a panaszte­vőt, mondván, hogy a szakszervezett mereven el­zárkózik, tartózkodik a szombat délutáni nyitva­tartás engedélyezésétől. Miért? Akárhogy csür­jük-csavarjuk és magyaráz­zuk jobbra is és balra is a dolgot, a lényege: a rost­szul értelmezett érdekvé­delem, amely mögött nem­egyszer olcsó népszerűség­hajhiszás rejlik. Miért rosszul értelmezett ez az érdekvédelem? Azért, mert nincs tekintettel az összes dolgozók érdekeire, mert szembenáll az általános munlsásérdekkel, mert csalt egy szakma egy-két terüle­tén dolgozó kisebbség vélt érdekeit hangoztatja szün­telen. Senki sem kíván lehetet­lent az iparcikküzletek dolgozóitól, senki sem akarja megrövidíteni heti szabad idejüket, meghosz­szabbítva ezáltal a tör­vényben megszabott heti 48 óra munkaidőt. Csupán arról van szó, hogy ne csukjanak be szombaton délután valamennyi ipar­cikk-boltot. Ez a szerény kívánság pedig teljesíthe­tő. Például tgy: a Ruhá­zati Bolt nagyobb árudái közül felváltva egyet­egyet tartsanak nyitva szombat délután mondjuk 6 óráig, és ezek a követ­kező hétfőn annyival ké­sőbb nyissanak. Így nem kellene min­dig ugyanazoknak a dolgo­zóknak feláldoznioh a szombat délutáni szabad­idejüket, vagy tovább dolgozniok a törvényes heti 48 óránál. Es még csak létszámnövelésre sincs szükség! Lapunk részéről szíve­sen hozzájárulunk ehhez azzal, hogy minden szom­baton közöljük a 2 óra után iá árusító boltok nyit­vatartási idejét. Kádár, Dobi, Apró és Rónai elvtárs megkezdte szabadságát Kádár János elvtárs, a for- elvtárs, az országgyűlés elnö­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal elv­társ, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökhe­lyettese és Rónai Sándor ke megkezdte rendes évi szabadságát. Ugyancsak megkezdte évi szabadságát Dobi István elv­társ is, az Elnöki Tanács el­nöke. SZÖGEDI CSIPÖS Olllllllillllilllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllll Segítik egymást a „gyerekek" Minden nap hoz valami újat, nagyot és izgalmasat. Per­sze embere válogatja, hogy milyennek tekinti egyik vagy másik jelenséget, eseményt, történetet. Pedig bővelkedünk csodálatos dolgokban. A történetet kezdjük ott, hogy lapunk felfedte a sze­gedi ruhagyárbell ellenforradalmi lovagok tevékenységét, említést tett Lévai Imre október-novemberi tevékenységéről. Summa-summárum, ezután Lévai szűrét kitették. Ügy is mondhatjuk, eltávolították az üzemből, mert kárt okozott ál­lamunknak, s népi demokratikus rendünk ellen tört. Ki­tették?! Ki azt! Legalább is ez volt a külszín, ami ugyan ta­karta a lényeget, azt, hogy Lévai ajánló levelet kapott Nagy Ernőtől, a vállalat akkori vezetőjétől. Ez a levél a többi kö­zött azt bizonygatta, hogy Lévai mindig szerényen, tiszte­ségesen viselkedett, s csak kényszerből „küldetett el". Tehát „menleveletP' kapott, s 6 ment is vele. Addig mendegélt,.míg a II. kerületi tanácshoz el nem jutott szerény kérésével: adjanak neki iparengedélyt a „szegény racionalizáltnak". Es adtak, mert ahogy a ruhagyári pártszervezet kérdezésére válaszolták, olyan ajánló levélre, mint amit Lévai vitt, nem lehetett megtagadni az iparengedély kiadását. Az újság irt amit írt, a ruhagyári pártszervezet mondott, amit mondott, egyik is, másik is régen volt, több nappal azelőtt, de Nagy Ernő levele az viszont ott volt Lévai kezében. Tehát ez a nap is hozott valami újat, amin joggal csodálkozhatunk. Hozott azonban egy másik is. Lévai úr ugyanis egyik napon beült a Ruhagyárral szembeni cukrászdába, a „Cuki"-ba, s mikor a gyárból kijövet egyes munkások betértek ide, ő vö­röshasú százasokkal „legyezte" magát mondván: azt gon­dolták kitoltak velem: Adott az állam, van belőle bőven. — Micsoda? Igen adott, ötezer forintot önállósítást kölcsön­ként. Kapott Lévai, hogy miután nem sikerült a kapitalista rendet visszaállítani, azért legyen neki mivel belekezdeni, valami önálló vállalkozásba. Hát nem csodálatos?.., De igen. Jó lenne, ha a tanács és mindazok, akik népi államtink szerveinél dolgoznak és közreműködtek Lévai úr „megsegítésében" válaszolnának, vaov magyarázatot próbálnának adni e „csodálatos dologra", írjanak minél előbb, hátha még abból is születik, vagy eset­leg kiderülhet még valami új, valami izgalmas,,. (bek!) fizetnek ezért 52.50 forintot? A legátlátszóbb azonban az a tétel, mely a munkautal­vány kiállítására vonatkozik. Engi azért ls pénzt kér az államtól, mert kiállított ma­gának egy napra két munka­lapot, és spekulálnia kellett azon, hogy mit írjon rá, mit is „csinált" aznap. Légrádi János főnökségvezető pedig behunyt szemmel aláírja az egószet. (Itt sem mellékes megemlí­teni, hogy mindez ugyancsak a segédmunkás dolga — s minden bizonnyal ő is vé­gezte el, csakhogy neki nem kell munkalap, így az ő mun­kájáért más is felveheti a bért.) Azután Itt van két másik dokumentum. Az SB 330-as gépkocsi kuplungjának meg­javítását és egyéb apróságo­kat ketten számoltatták el. Engi 10, Zádori 17 órát „for I MMW.W.W...WWW. WH'MM,WIWM,MHW«I és a másod vetést! liter benzinfogyasztást szá- £ moltat el havonta — csak azt • nem tudni, hogy hová jár: vele „vállalati ügyben". A 5 motor az államé, hát kell ne- • kJ — mint ahogy kell másk ^V'^&Sltí urán q követkenő feladat: kerülő használt deszkákat •— , •• • • szorgalmasan hazafuvarozza, VCIfeZZllk Cl 8 íflK* lÓJllí 18 Jnfit disznóólat épít belőle. Akkor ® " lu»«HiaSI sem jött zavarba, mikor egy fuvar után a telepen maradt az ÜVEGÉRT-nek 3 hatal­mas ládája — azt mondta munkatársainak, hogy ő azt „elkérte" a cégtől és ugyan­csak beépítette otthon; (Ugyan, hogy ajándékozna oda az ÜVEGÉRT olyan ládát, amelyért súlyos pénzeket fizet?!) Nos, hát ehhez kell a sze­relők elnézése ls — s azok is elvárják viszont, hogy csu­kott szemmel járjon főnökük az ő portájukon. Engivel kettesben azután szórva 80—120 kilogramm Pétisót, 150 kilogramm szem­csés szuperfoszfátot és szük­ség esetén 8Q<—100 kilo­gramm kálisót. A zöldtrá­égezzük — területtel, melyre 120—150 mázsa jó­minóségű istállótrágyót hor­dottunk kl. sakkban tudnak tartani mindenkit. Mert nagy ám a félelem és a kierőszakolt tisztelet. Nem­régen még így jelentett leg­A tapasztalt gazdának nem kell magyarázni különöskép­pen a tarlóhántás jelentősé­gét, de mégis kell foglalkoz­nunk ezzel a problémával, három mert a tapasztalatok azt HW- gyázás — ha'j'ól végezzük*— nörom tatják: sokfelé hanyagolják vetekszik olyan ezt a munkát. ' A takarónélkül maradt tarló kiszáradását legjobban a tarlóhántással akadályoz­hatjuk meg. A felhántott te­rületeken a gyommagvak ha­mar kikelnek és a nyárvégi, vagy őszi mélyszántáskor el­pusztulnak. A tarlóhántás te­tehát az egyik legjobb véde­kezés a gyomosodás ellen is; A különféle rovarkártevőket is eredményesen pusztíthat­juk ezzel a Elfogták a „Sárga szarkáját a Rendőrkézre került a Sár­művelettel. gán lévő üdülőtelep kabinjai­„ • Ugyanakkor serkentjük a ta- nak fosztogatója Martonosi dított" erre a munkára. Hogy §el az idős éjjeliőr: „Légrádi lajéletet, különösen ha hán- Sándor Szent László utca fi ebből mennyi volt igaz, azt elvtárs, alazatosan jelentem, (ás előtt a tarlóra 30-35 ki- szám ^attl ]akos „emélvé­— — minden rendben!" A gépkocsi- logram pétisót is kiszórunk, ben. A feltört kanokból ke­Íábífis nemm hely^ mélyen V** buktatni. Elengedő 6-8 cen- K^lío^t, ízok^gyT szét hazavitte, másik részét pedig a tiszaparton levő fü­zeeben rejtette el. Odahaza, jóhiszemű feleségének azt ha­bén a tárcsázandó területre zudta, hogy a lopott holmikat mar most megkötik a gép- a Szalámigyár felosztott üdü alomassal az őszi mélyszán- . , ... ., tásl vagy vetöszántási szer- 16jébö1 kapta részletfizetésre, ződéseket. Az egyéni gazdák- Martonosi nem elégedett meg soha senki nem ellenőrizte. De a többi munkalapon sze­replő tételeket sem. Egyszer aztán valaki vak­merően szóvá tette Légrádi­nak, hogy még sincs rend­jén, amit a szerelők csinál­nak, valahogy mégis ildomo­sabb volna, ha a munkaidő­nek nemcsak a felét hasz­nálnák ki, mire olyanformán intette le: Senki se avatkoz­zék bele az ő munkájukba! Ha valami baj van, majd ott lesz ő. S megy minden a régiben: sül a rántotta, habzik a sör, s andalítva szól a rádió a kö­rül könyökölt asztalon, mert Légrádinak az az elve, hogy inkább négy szóvátevő men­jen el, mint egy szerelő. Mindez azonban a deficit­vezetők katonás tisztelgéssel tartoztak neki. Mindig volt egy-egv médiuma is. s így nem c cda, hogy legalább 7— 8 rendes munkásember ki­szóródott innen. Csak szólt valamit, máris eltanácsolta a mindenhatóság. S míg ezek történtek, tör­ténnek, esetenként a kiren­deltség kocsijai közül négy is áll, a tervteljesítés csupán 65—80 százalékos, és haszon­talan időtöltésért fizetik a magas bért, nagy összegeket nak is csupán B4 forintot kell a kabinok feltörésével, hanem timéteres buktatás. A tarló­hántás legmegfelelőbb esz­köze a tárcsa. A tárcsázást a gépállomások a termelő­szövetkezeteknek teljesen díjtalanul végzik, amennyi­fordítanak a hanyagság mi­att egyre pusztuló gépkocsik rendbehozására. De nem cso­da — hiszen aki saját maga és cimborája hasznára nyito­gatja az állam pénztárcáját, attól azt sem lehet elvárni, hogy a kezelésére bízott vál­nék csak egyik folytonos té- lalat haszonhajtó legyen. tele. Az Itt keletkező népgaz­dasági kár nagyobb része Légrádi személyes nemtörő­dömségéből adódik — és egyéni kapzsiságbői. Hivatali kötelessége volna, hogy a vállalat Szentesen, Szarva­son, Makón Békéscsabán Messze van a pesti köz­pont, nehéz az ellenőrzés — s ez kedvez Légrádiéknak, — de nagvon megérné a fá­radságot, ha általános revíziót tartanának, mert a jelen­Orosházán és legi visszásságok megszünte­fizetniök a tárcsázásért ka- kiszemelte maeánuk „it tasztrális holdanként. Kiszemelte magának az ott Eléggé csapadékosnak mu- lévö földmuvesszövetkeaet tatkozik az idei nyár. Érde- halászcsárdáját is, ahol mes elsősorban az árpa, de egyébként sűrűn ós bőkezűen a buzatarlokba is minél több _ ,. . , másodnövényt vetni. Július költögetett. Egyik este be­10—12-ig nyugodtan vethe- úszott a Tiszába, hogy a csár­tünk IREGI12 hetes fehér ku- da előtti móló alól kiemelje koncát vagy pirosszemü Reed „ halashárkát in 10 Klnget. 50-60 kiló pétisó kl- f halasbórkót. 10~12 darab szórásával nagyban előmoz- kuóe 08 másfél kilóg ponttyal, díthatjuk a másodvetésű ku- A könnyen fogott halból két koricék fejlődését Humusz- nőlsmerősének is adott, a töb­ban szegenyes talajainkat ér- ... .,„ . * ' , demes zöldtrágyázni azárt is, bit pedig hazaviUe> mondván mert környékünkön eléggé odahaza, hogy ő fogta azokat, kevés az istállótrágya. Zöld- Valóban ő fogta, csak más trágyázásra legjobban bevált bárkájából. A veszedelmes futó kocsijait fásével nemcsak az elvesztett növény a napraforgó. Hol- üdülőtelepi kabinszarkát a ellenőrizze és idejében gon- íaiat^hanem^azt^s "amit dankint 22—25 kilogrammot rendőrség végül is nyakon, doskodjék azok megjavíttató- az0n' felül kamatoztathat az vessünk belőle. Teljes virág- csípte és megindította ellene sáról, Erre a célra rendel- itteni munkásgárda, sásban kell leszántani, rá- a-bűnvádi eljárást

Next

/
Thumbnails
Contents