Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-26 / 173. szám

wmg pk&bwp&kmt? Mofosón György beszélt a csepeli munkásgy élésen m Beszáoaoíó XIII. évfolyam, 173. szám Ara: 50 fillér Féntck, 1957. július 26. a paralítsis elleni védőoltásokról Az fcíl wziaiii fefieiiiPséri tanácsieziak Szoáei a A Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszerve­zetének Területi Bizottsága tegnap délelőttre összehívta a megyei üzemi bizottságok újítási felelőseit, a vállalatok újítási megbízottait és a ta­nácsok ipari osztályának ille­tékes képviselőit, hogy meg­tárgyalják a közelmúltban ki­bocsátott újítási rendeletet ós az újítási mozgalom fellendí­tése érdekében végzendő fel­adatokat. A beszámoló ismertette az átdolgozott újítási rendeletet, különös tekintettel azokra az eltérésekre, amelyek a koráb­bi rendelethez képest mutat­koznak. Állást foglait a be­számoló abban, hogy a szak­szervezeteknek továbbra is kötelességük az újítómozga­lom tárr?c3£iV..:a és a rende­letben biztosított jogi k szá­monkérése. Épp úgy kell vé­denie a szakszervezetnek az újítók érdekeit, mint a nép­gazdaságét. A vitában több hozzászólás hangzott el szegedi, hódme­zővásárhelyi, makói és szen­tesi szakszervezeti aktivisták és újítási előadók részéről. Többen kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy a korábbi gyakorlatnak meg­felelően az üzemi újítási fel­adattervek összeállításához a felsőbb ipari fórumok is nyújtsanak segítséget. Mint mondották, ez a gyakorlat nem sértené meg a vállalatok önállóságát, viszont módot ad­na arra, hogy a népgaz­dasági szempontokat fokozot­tabban figyelembe vegyék és megismerjék az egyes ipar­ágak újítói. Nagy vita kerekedett arról, hogy mi a műszaki dolgozók munkaköri kötelessége, azaz milyen ötleteik és javaslataik tekinthetők újításnak. Az ér­tekezlet ebben a kérdésben határozottan állást foglalt, de ettől függetlenül szükséges lenne, hogy központilag is tisztázzák ezt az ügyet. Meg kellene határozni pontosab­ban, hogy milyen javaslato­kat lehet újításként elfogadni műszaki dolgozóktól. Több felszólaló kérte, hogy a szakszervezet a jövőben legalább negyedévenként ren­dezzen újítási konferenciát, tapasztalatcserével; Örömmel köszöntjük a testvéri román nép képviselőit Szegeden Baráti találkozó Ion Pepescu, a Román Képköztársaság budapesti nagykövete, kísérete s Szeged vezetői között (tdebmaon B«a felvétele) A Szegedre baráti látoga­tásra érkezett Ion Popescu elvtárs, a Román Népköztár­saság budapesti nagykövete és felesége, a román követ­ség munkatársai és a Scin­teia munkatársa tiszteleté­re a városi tanács végrehajtó bizottsága csütörtökön dél­előtt a tanácsházán fogadást tartott, amelyen részt vettek az MSZMP szegedi végre­hajtó bizottságának képvise­lői, a két legnagyobb üzem vezetői, a szegedi szovjet csapatok, a magyar fegyve­res alakulatok parancsnokai, különböző kulturális intéz­mények: az egyetem, a Móra Ferenc Múzeum, a Somogyi Könyvtár, a TTIT szegedi szervezetének, az MSZBT, a szakszervezet vezetői, a vá­rosi tanács vezető beosztás­ban lévő alkalmazottai. Ion Popescu elvtársat s kísérőit Tombácz Imre elv­társ, a végrehajtó bizottság elnöke köszöntötte szívélyes szavakkal. — Az ellenforra­dalom rombolása utón nagy örömmel fogadjuk a testvéri román nép képvi­1 selöit Szegeden, mert így alkalmunk van köszönetet mondani azért az együtt­érzésért, testvéri segítsé­gért, amit az ellenforrada­lom rombolása után né­pünknek, városunknak nyújtottak 6— mondotta többek között Ion Popescu nagykövet elv­társ meleg köszönetet mon­dott a baráti fogadtatásért, örömét fejezte ki, hogy al­kalma lesz megismerkedni Szeged közigazgatásának, gazdasági és kulturális in­tézményeinek vezetőivel, akiknek munkájáról^ Romá­niában, különösen a román testvérváros, Ploesti vezetői­nek szegedi látogatása után sok jóé hallottak. Reményét fejezte ki, hogy a két testvéri nép kapcsolatai; ezen belüi a testvérvárosok — PÍoesti, Szeged — barátsága tovább mélyülnek, hiszen éppen a magyarországi el­lenforradalom eseményéi mutatták meg, hogy meny­nyire szükség van a két, sok közös hagyománnyal rendelkező nép barátsá­gára. A fogadáson hosszú, baráti beszélgetés alakult ki a ven­dégek és a szegedi vezetők között, s számos javaslat hangzott el további kölcsö­nös látogatásra, tapasztalat­cserére, előadó-cserékre, a két nép és a két város éle­tének további megismeré­sére. Délután Ion Popescu elv­társ és kísérete látogatást tett az Orvostudományi Egye­temen, illetve annak egyes intézeteiben. A látogatás is­mertetésére még visszaté­rünk. Cséplést híradás Sándorfalvárói Szovjet szakemberek tanulmányozzák a helyiipari vállalatok munkáját Magyarországon A szegedi üzemekben szerzett tapasztalatokat Grúziában is hasznosíthatják A Sándorfalvi Gépállomás valamennyi cséplőgépe meg­kezdte a munkát. Két gép villanyerővel dolgozik. Sza­porhegyen az egyik gép dél­előtt indult meg és estére 113 mázsa gabonát csépelt el. Érdekes tényként meg kell említeni, hogy a Sándorfalvi Gépállomás vezetősége a ga­bonaosépléssel egy időben úgy intézkedett, hogy a gé­pek az aprómagvakat is el­csépeljék. A sándorfalvi Ró­zsa Ferenc és a szatymazi Szabadság Termelőszövetke­zetekben és a dóci egyéni gazdák szérűiben a gaboná­val egy időben csépelik el az exportra . menő vetőmag­cukorborsót is. Érdemes szólni arról a jó munkáról is, melyet a gép­állomás traktoristái az ara­tás idején végeztek. Az ara­tógépeknek idei nyári tervük 320 katasztrális hold búza le­aratása volt. Ezzel szemben 359 katasztrális holdról taka­rították le a termést. A kombánjcséplési tervet csak megközelítően tudták teljesí­teni. A 110 holdas tervből a gabonák ledőlése miatt 86 holdon arathattak, csépel­hettek kombájnnak Varsában rohamosan növekszik a járművek száma A lengyel fővárosban ro­hamosan növekszik a.gépko­csik és motorkerékpárok szá­ma. Egyre több jelzésű járművel találkozunk, azaz magánszemélyek birtokában levő gépkocsival. Havonta hozzávetőlegesen 1000 új jár­műnek adnak forgalmi en­gedélyt és hetente csaknem 500-an tesznek járművezetői vizsgát. 1957. március 3I-én Varsóban 36149 járművet tartottak nyilván. Ez a szám azóta jelentősen növekedett. Az új járművek 40 százaléka személygépkocsi. A járműforgalom növeke­dése nagy gondot okoz a ha­tóságoknak. A meglévő gará­zsok és parkírozóhelyek már nem bírják kielégíteni az igényeket. Ma ülést tart a városi tan ics A városi tanács ma dél­előtt a tanácsháza elsőeme­leti nagy tanácstermében nyilvános tanácsülést tart. Az ülésen a végrehajtó bi­zottság munkája, az 1956. évi zárszámadás, a város 1957-es évi költségvetését és város­fejlesztési tervét vitatják meg. A munkaügyi bizottság beszámol a fiatalok és a munkanélküliek elhelyezési lehetőségeiről. A tanácsülés délelőtt 9 óra­kor kezdődik* Szovjetunióban az ipar át­szervezésével, illetve az ipar­igazgatás decentralizálásával kapcsolatban most folyik az eddigi minisztériumi keze­lésben lévő iparvállalatok egy részének átadása a helyi szervek, a tanácsok kezelé­sébe. A Grúz Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának megbízásából rövid idővel ez­előtt szakemberek érkeztek Magyarországra, akik tanul­mányozzák a magyarországi helyiipari: termelő. illetve szolgáltató vállalatok tevé­kenységét. A szovjet szakem­berek az ország különböző helyein felkeresik a tanácsi vállalatokat, hogv tapasztala­tokat gyűjtsenek. Csütörtö­kön Szegedre látogatott Ge­orgi Nikoláievics Dzsaparid­ze mérnök, az egyik eddig ál­lami irányítás alatt lévő. s most tanácsi kezelésbe adott szállítóberendezéseket gyártó grúziai üzem igazgatója, s több üzemet felkeresett vá­rosunkban. Járt a Szegedi Ecsetgyárban, a Seprűgyár­ban, s a Fonalmentő Vállalat­nál. Dzsaparidze elvtárs el­mondotta. hogy a Szovjet­unióban. Grúziában eddig sok jót hallottak a magyar helyi ipar munkájáról. Az országban. Szegeden látottak teljesen kie'égítették várako­zásukat. Tapasztalták, hogy a kormány, a tanácsok igen nagy súlyt fektettek a lakos­ság szükségleteinek kielégí­tésére. Rengeteg ötletet, kez­deményezést, munkamód­szert odahaza a Szovjetunió­ban is megvalósíthatnak. Számos jó dolgot látott Sze­geden is. amit alkalmazni fognak a szovjet helyiipari vállalatok munkájában. így Grúziában is. A „KA-18"- A szovjet légi motorkerékpár Nyikoláj Kamov, a leg­újabb szovjet helikopter ter­vezője kipróbálta -légi mo­torkerékpárnak* becézett gé­pét. Az új helikopter légcsavar­jai egy tengelyhez kapcso­lódnak. Ezek különféle irányba forognak és ez ki­tűnő kormányképességet biz­tosít a gépnek. Farok-kor­mányműve két függőleges vezérsíkból áll. A gép alak ja nyújtott tojáshoz hason­lít. Hossza 5—6 méter, ma­gassága 1,5 méter. Az utas­kabin az első részben helyez­kedik el, középütt pedig a hajtómű található. Sebessége óránként elérheti a 110—120 kilométert is. Leszállásához nem szükséges különleges térség, mert bármely 10—15 négyzetméteres sima terület­re ieereszjifidbeifc, Párizs dalol Lucienne Boyer sanzonestlt Újszegeden A sanzon művészete hazánkban valahogyan sohasem talált igazán talajára, s egy-két ki­emelkedő képviselőjé­től eltekintve nem tu­dott általánossá válni. Mondhatnánk a ma­gyar sanzon Med­gyasszay Vilmánál megrekedt, s azóta nem akadt igazán hi­vatásos képviselője. A sanzonnak nemcsak az eredete, de valódi kul­túrája ma is francia, s ott találja meg a ma­\ga sajátos hangját. A - mai sanzonkultúrának pedig nemcsak hazájá­ban, hanám világszer­te is kimagasló képvi­selője Lucienne Boyer, altit rádióból, filmről, - s hanglemezekről is • jól ismer a nagyvilág * Ezért volt különös él­mény szegedi hangver­Európai körút­ja során néhány hó­napja járt hazánkban, az elmúlt hetekben pedig külön magyar­országi vendégszerep­lésre jött hozzánk, így került el Szeged­re is, hogy szerdán este dalaival megaján­dékozza a szegedieket. »Párizs dalol" cím­rrtci rendezte műsorát az Országos Filhar­mónia az újszegedi szabadtéri színpadon, s a cim találónak mu­tatkozott. Boyer asz­szony mintegy kétórás sokszínű és gazdag skálájú dalcsokrában az egyszerű párizsi ember érzésvilága szó­lalt meg. A dalok mondanivalója termé­szetesen nem lehetett sem több, sem keve­sebb, mint amit ez a tnűfaj megenged, de ezen beliil igen szé­les árnyalatgazdagsá­gával mjújtótt művé­szin, Pajkosan köny­nyed vidámságit, ja­nyarkás ízű és tragi­kusan szomorú dalok, s egy drámai daliköl­temény fonódott egy­be műsorában. Mind­egyiket végső soron egy nagy érzés, az em­beri érzések egyik leg­nagyobbika hatotta át: a szerelem. Külön csodálat ille­ti Lucienne Boyer ki­tűnő elöadákéncsségét. amely ugyancsak el­engedhetetlen tartozé­ka a sanzonéneklés­niek. Meglepő hangu-i latváltásai, a dalok hangukXának mimikái gazdagságokban is visszatükrözése tette még élvezetesebbé elő­adását. Az estnek külön kel­lemes meglepetése volt Boyer asszony lányá­nak, a színinövendék Jacqueline Boyernek fellépte, aki három dalt adott elő. Egy an­gol dalt énekek és két franciát, s miről is értekek volna másról, minit a tavaszról. A 12 tagú Melódia­együttes stílusosan lát­ta el a kiséret felada­tát, s a zongoránál Georg Licferman nem­csak kiváló pianistá­nah, hanem előadott dalai alapján kiváló zeneszerzőnek is bizo­nyult. A kissé hűvös nyári, est és a kétsze­resére emelt helyárak ellenére is telt háznyi közönség egy ritkán hallható sajátos mű­jaj kellemes ízével tá­vozhatott. (L aj <•«•>! »»)»»»> 111 n mn m i * JUtlqik az édtsehb ? Nehéz eldönteni, amikor olyan sokfajta sütemény kö­zött válogathat az ember, mint amit naponta készítenek'a Sze­gedi Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat Kölcsey utcai központi cukrászatában. Tízezerszámra osztják onnan szét a szegedi cukrászdákba és vendéglőkbe a habos, krémes, mákos, diós és ki tudja hányféle finomságot, amelyből nemkevésbé édes mosollyal nyújt át ez a cukrász kislány egy tálcára valót... Tessék választani!.., Holnap mutatkozik be az ÉDOSZ művészegyüttese # 4

Next

/
Thumbnails
Contents