Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-24 / 171. szám

Szerda, 1957. július 84. tfyty i/Á*dodó> kápolna •A mi dalunk győzelmi dal* Munkában a Szegedi Általános Munkás Dalegylet Tavaly jelent meg egy hír a csehszlovák lapokban, amelyben a többi között ez állt: »-Nehéz feladatot oldanak meg Prágában: az 1635-ben épült Mária Magdolna kápolnát régi helyéről át kell helyezni«. Képünkön már az eredményt mutathatjuk be. A rendezett prágai Moldva parton, a Palacky-híd mellett úgy áll a régi kápolna, mintha sosem épült volna másutt. . Szeptemberben Szegeden tanácstag pótválasztások lesznek Az elmúlt hónapban sok ta­nácstagi hely megüresedett. A tanácstagok vagy lemondtak, vagy elköltöztek, esetleg vá­lasztóik visszahívták őket. A tanácstörvény értelmében a lemondottak helyébe új tanács» tagokat kell váUqgtaniaj Sze­geden szeptember 15-én ke­rül sor a tanácstag pótválasz­tásokra. Negyven választóke­rületben választanak új tanács­tagokat. Rövidesen megkezdik ezekben a körzetekben a vá­lasztók összeírását. A GYENGÉBB NEM — A FÉRFI James Bond amerikai pro­fesszor megállapította, hogy helytelen dolog a nőket ne­vezni a ..gyengébb nem­nek", mert a férfiak a gyen­gébbek. így például 1950-ben a férfiak halandósága 30 szá­zalékkal haladta meg a nő­két. Doktor Bond szerint idén a 65 évnél idősebb nők száma 40 százalékkal fogja meghaladni a hasonlókorú férfiakét. Szerinte a férfiak­nak ez a gyengesége a szak­mai tülerőltetettségből szár­mazik. Másrészről a férfiak inkább uralkodnak magukon és kevésbé engednek szabad­folyást érzelmeiknek, mint a nők. ezért nagyobb mértékben támadják meg őket külön­böző szív- és vérkeringési be­tegségek. Két hete öreg zászlót lengetett a szél a Széche­nyi téren, a Szegedi Orszá­gos Dalosünnepély alkal­mával. Az Általános Mun­kás Dalegylet kórusa fél­évszázados múltra tekint vissza. Harc, küzdelem, ti­lalom, de fényes sikerek emlékét is őrzi ez a zászló. Fehér András dalos múltja is majd négy évti­zedet ölel fel. Büszkén em­lékszik a 31 év előtti Sze­gcdi Országos Dalosünne­pélyre. A kórus itt már országos hírű volt. 1930­ban Bécsbe utaztak a Nem­zetközi Munkásdalosver­senyre, de nem léphették át a határt. Horthy rend­őrsége nagy figyelmet szentelt minden megmoz­dulásuknak. — Május elsejék meg­ünneplése börtönnel járt, mégis elénekeltük dalain­kat — meséli Bajó Laci bácsi. Együtt múlt el az idő rajtunk Pászti Ferenc­cel, Szilágyi Józseffel, Waltncr Mihállyal. A Hei­szig-család apraja nagyja itt énekel. A felszabadulás után Szeged kullúrotthonaibon, üzemi és pártszervezetei­ben dallal is építettük a szocialista kultúrát példát mutatva a később alakuló Jelenleg kis létszámmal dolgozunk. Kevés a fiatal. Várjuk őket! Garamszegi József nem­rég vette át a kórus veze­tését és máris szép műsor­ral, sikeresen szerepeltek a dalosünnepélyen. Büszke lehetne mindenki, aki tag­ja e nagymúllú, sok har­cot megért kórusnak —< mondta a karvezető — és mégis csak 25—30 a tagok száma. Persze, a régi tagok nem szakadtak el a kórus­tól, de sok munkájuk és felelősségteljes állásuk mi­att nem érnek rá rendsze­res próbákra járni, pedig szívük, lelkük a munkás­dalos-kultúráé. Az 50 éves jubileum megünneplése ránk vár. őszre önálló hangverseny­re készülünk. A múlt köte­lez — mondja Jánosiné, a könyvtáros. Nem marad­hat el a fejlődésben ez a kórus, mely Juhász Gyula költő versét dalolja Szegliy Endre feldolgozásában jel­igének : »A mi dalunk győzelmi [dal, Munkánké lesz a diadal. Amit mi zengünk nem [borús, Munkánk vidám dal (koszorúz«. Szécsi József zenei szakreferens Újra rendezték az üzletek szombati és vasárnapi nyitva­tartási ideiét Tegnap délután a városi ta­nács, kereskedelmi osztályán megbeszélést tartottak a keres­kedelmi szakemberek az üzletek szombat délutáni nyitvalartásá­val kapcsolatban. A vásárlók kérésére a három elmúlt szom­baton nyitvatartott néhány iparcikket árusító üzlet. A szombaton nyitvatartott üzletek hétfőn tartottak szabad délelőt­töt. Megfigyelések alapján el­mondták, hogy hétfőn délelőtt több dolgozó akart vásárolni, mint szombat délután. Éppen ezért a városi tanács kereskedelmi osztálya — a Bel­kereskedelmi Minisztérium és a SZOT rendeletei értelmében — úgy" határozott, hogy szomba­ton délután 2 órakor bezárnak az iparcikkeket árusító üzletek. Hogy a lakosság ne érezze a szombati korai zárás hátrányát, a külvárosi élelmiszer üzletek és a földművesszövetkezetek ezután néhány fontos háztartási iparcikket is árusítanak. Ugyancsak a lakosság kéré­sére; vasárnap délelőtt nyitva lesz a Marx téri 108-as (új bér­házban) hentesüzlet reggel 7 órától 10 óráig, az 55-ös Ká­rász utcai édességbolt vasárnap egész nap, délelőtt 10-től este 6 óráig nyitvatart. Az Élelmiszcrkiskereskedelmi Vállalat 29-es Marx téri árudá­ja (Párizsi körút sarok) vasár­nap reggel 7 órától 10 óráig te­jet és kenyeret árusít. A két­műszakos élelmiszer árudák szombaton este 8-ig lesznek nyitva. A kereskedelmi osztály felhívja valamennyi üzletvezető figyelmét, hogy a nyitvatartási időről pontosan tájékoztassa vásárlóit, a nyitvatartási időt látható helyen írja ki; lili SAKK i 1 i I A világ sakkozóinak figyel­me két héten át a moszkvai szovjet—jugoszláv csapatmér­kőzés felé irányult. A július elején kezdődött mérkőzés a tavalyi belgrádi első találkozó visszavágója volt. Az első mérkőzésen a szovjet csapat 38:26 arányban győzött. Ez a 12 pontos minimális vereség a világ legjobb sakkozóitól, fi­gyelemre méltó jugoszláv si­kernek számított, ami a ju­goszláv sakkozás fejlettségét mutatta. Az idei visszavágó versenyt is az úgynevezett schewenin­geni rendszer szerint bonyolí­tották le, s így a szovjet csa­pat minden tagja játszott a jugoszláv csapat valamennyi versenyzőjével. A szovjet csa­patban Keresz, Bronstein, Bo­leszlavszki, Geller, Petroszján, Tajmanov, Korcsnoj és Tolus nemzetközi nagymesterek ját­szottak, szerepelt ezenkívül két tartalék is: Holmov és Furman mesterek. A jugo­szláv csapatban Gligorics, Matanovics, Trifunovics, Mi­lic, Karaklaícs, Nedelkovics, Pirc, Ivkov, valamint Bertók és Udovcsics vették fel a küz­delmet a szovjet válogatottal. A szovjet csapat ezúttal 42:22 arányban, 20 pontkü­lönbséggel győzött. Bronstein, Keresz, Tajmanov s Boleszlav. szki veretlenek maradtak, de a legjobban Korcsnoj szerepelt, aki egy játszma kivételével valamennyi játszmáját meg­nyerte. A jugoszláv csapat tagjai — Gligorics és Matanovics ki­vételével gyengén szerepeltek. Csak ez a két játékos tudott győzni a szovjet versenyzők­kel szemben. Különösen fi­gyelemre méltó Gligorics eredménye, aki öt győzelem mellett csupán egy játszmát vesztett. A jugoszlávok éljá­tékosa már a tavalyi belgrádi versenyen is kitűnően játszott, akkor két játszmát nyert, hat játszmája döntetlenül végző­dött, vereséget nem szenve. dett. * Az idei városbajnokság döntőjében több érdekes játszmát váltottak verseny­zőink. Az alábbi játszmában sötét mintaszerűen használta ki világos megnyitásbeli hi­báját: Világos: Szirmai. Sötét: Kárpáti. 1. e4, c5, 2. Hf3, Hc6, 3. d4, cxd, 4. Hxd4, Hf6, 5 Hc3, d6, 6. Fe2, e5, 7. Hb3, Fe7. 8. 0— 0, 0—0, 9. f4, a5, 10. a4, Hb4, 11. Ff3, Fe6, 12. f5?, Fc4, 13. Bel, Hxc2!, 14. Vxc2, Vb6+, 15. Fe3, Vxb3, 16. Vf2, d5, s sötét gyalogelőnyével nyert I * P ü 11 HP ÜH 1gg H FIU üf 11 HK i 1 m 11 ÜP ¡ü IP m'm á i ¡g m hp má iü m 1 ü ü Világos: Kel, Vc2, Bdí, Bgl, Fbl, Fg3, Hc5, He5 gyalogok: a2, b2, d4, e3, h2 (13). Sötét: Kg7, Vd8, Ba8, Bf8, Hb8, Hg5, Fe7, Fh3„ gyalo­gok: a6, b5, c4, e6, f7, f3, h5, (15). Fenti állásban világos in­dult és nyert. Megfejtésként négy lépést kell beküldeni, a helyes megoldásért fejtő­ink négy pontot kapnak. Egy pillantás a jövőbe: Üj iskolát terveznek Móravárosnak öntevékeny kórusoknak. Impozáns, modern, szép — a szűkszavú ember csak ennyit mondhat arról az épületről, amely a Szegedi Tervező Iroda tervrajzairól tűnik a néző sze­mei elé. A korántsem bőbeszédű ter­vezők azonban mindehhez még azt is hozzáfűzik, hogy »min­den eddiginél« korszerűbb lesz, egészségesebb, az igényeket job­ban kielégítő. Erre bizonyságul megemlítik, hogy a hagyomá­nyosan épített szűk folyosó he­lyett ebben az iskolában először nyílnak majd a tantermek tá­gas, fénygazdag, úgynevezett zsibongóra, amelynek az udvar­ra néző fala — a tervek szerint üvegből készül. Igen, ilyen lesz az új móra­városi 8 tantermes általános is­kola, amelyet a Kolozsvári tér északkeleti oldalán, a Kormá­nyos és a Veresács utca közötti telekrészen akarnak felépíteni. A Tervező Iroda munkatársai elő­reláthatólag ez év október 5-re készítik el az iskola részletes műszaki és kivitelezési terveit. Ezek szerint a kétemeletes tantermi szárny délkeleti tájo­lással (fekvéssel) a Kormányos utcai oldalon épülne. Tőle bal­ra pedig a földszintes öltöző és a magasabb tornaterem, ennek folytatásaként pedig, a Veres­ács utca felől, a gondnoki lakás és a kazánház helyezkedik eL Magát az építkezést jövőre akarják megkezdeni és olyan ütemben folytatni, hogy a feP épült iskolát — Móraváros egyik leendő ékességét — az 1959—60» as tanévre már átadhassák ren­deltetésének. Addig azonban még nemcsak rengeteg munkát; hanem tetemes pénzösszeget is kell áldozni az ifjú nemzedék eme újabb örömére. Az építési költségekkel és a tantermi bú­tor- és egyéb berendezésekkel együtt kerekeri mintegy 4 mil­lió forint árán épül maid M ez az iskola. Pénteken ülést tart a városi tanács A városi tanács végrehajtó bizottsága július 26-án, pén­teken délelőtt 9 órai kezdet­tel a tanácsháza nagytermé­ben nyilvános tanácsülést tart. A tanácsülés napirendjén szerepel: beszámoló a vég­rehajtó bizottság munkájá­ról, ezenkívül megvitatják az 1956. évi zárszámadást* az 1957-es év költségvetését, a város 1957-es évi fejlesz­tési tervét. A munkaügyi bi­zottság beszámol a fiatalok és a munkanélküliek elhe­lyezéséről. (126) A kapitányunk, az mindig mondta neki, hogy so­se les: belőle katona, inkább akassza fél magát, mert hiába pusztítja a komiszkenyeret. 0 meg csakúgy pislogott a szemüvege alatt. Hanem volt verscharftje vagy kaszárnyaáristomja, az már egy nagy ünnep volt neki. Az ilyen napokon szokta írogatni a cikkeit az újságba a katonák kínzásáról, míg aztán egyszer ládavizitet csi­náltak nála. Ott aztán voltak könyvek, baYá­lom! Mind a leszerelésről meg a nemzetek közötti békéről, Be is vágták ezért a helyőr­ségi fogházba, úgyhogy attól fogva nyugtunk volt tőle, aztán egyszer csak megint felbukkant az irodán és ott irta a faszolási cédulákat, hogy a legénység ne érintkezzen vele. Ilyen szomorú véget ért e* az intelligens. Pedig másféle úr le­hetett volna belőle, ha a hülyesége miatt nem veszti el az önkéntesi jogát. Lajtnant lehetett volna. A tizedes felsóhajtott: — A kabátját se tudta rendesen ráncba rakni. Prágából hozatott tinkturákat meg min­denféle pasztákat a gombpucoláshoz, mégis olyan vörösek voltak a gombjai, mint az Ezsau baja. De pofázni, azt tudott, és amikor az iro­dán volt, semmi mást nem csinált, csak filo­zofált. Már addig is ebben találta a legnagyobb gyönyörűségét. Folyton csak azzal jött, mint mondtam, hogy »ember-', »ember-Egyszer, amikor így elmélkedett egy pocsolyáról, amibe »niedern-nél bele kellett hogy vesse magát, azt mondtam neki• »Nahát, ha folyton az ember­ről meg a sárról jár a szája, hát jusson eszébe, hogy az embert is sárból teremtették, és biz­tos úgy kellett neki«. Most, hogy kibeszélte magát, a tizedes meg volt elégedve, s várta, mit mond ezekre az egyéves önkéntes. De az önkéntes helyett Svejk szólalt meg: — Ugyanezekért a dolgokért, éppen ilyen szekírozásért, évekkel ezelőtt, a harmincötös regimentben valami Konicek nevű katona le­szúrta saját magát és káplárját is. Venne volt a »Kuryr«-ban. A káplár valami harminc szúrt sebet kapott a testébe, és ezekből több mint egy tucat halálos volt. Aztán az a katona még ráült a halott káplárra és rajta ülve agyonszúrta magát. Szintén volt egy másik eset Dalmáciában, olt elvágták egy káplárnak a nyakát, és máig se tudja senki, hogy ki csi­nálta. Az egész dolog rejtélyes homályban ma­radt, csak annyit lehet tudni, hogy azt az el­vágott nyakú káplárt Fiaiának hívták, és Drá­bovnába valósi volt, Turnov mellől. Aztán még tudok egy káplárról a hetvenötösöknél, Rejmá­neknek hívták .. s A kellemes elbeszélést e pillanatban holmi nyögések szakították félbe a pad felől, ahol I.acina tábori föleikész aludt. A páter felébredt, szépségének és méltóságá­nak teljében. Ébredését ugyanolyan jelenségek kisérték, mint a Gargantua nevű fiatal óriás ébredését, a vidám öreg Rabelais könyvében. A tábori föleikész nagyokat szellentett és bö­fögött a padon, s akkorákat ásított, hogy majd kiugrott az állkapcsa. Végül is fehVt és h-­múlva megkérdezte: — A szentségit, hol vagyok? A tizedes, Uítva a magasrangú úr ébredését, nagyon tisztelettudóan válaszolt: — Oberfeldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy a fogdavonatban tetszik lenni. A páter arcán a meglepetés villáma suhant át. Égy ideig némán ült, és az agyát megfe­szítve gondolkozott. Hiába. E/szakai és reggeli élményei, s a rácsos vagonban történt ébredése között a legsűrűbb homály tengere terült el. Végül megkérdezte a tizedest, aki még min­dig tisztelettudóan állt előtte: — Es kinek a parancsára lettem én, mint. -. < — Alázatosan jelentem, parancs nélkül, ober­feldkurát úr. / A páter felállt és járkálni kezdett a padok között, azt morogva, hogy a dolog nem vilá­gos előtte. Majd visszaült ezekkel a szavakkal: — Tulajdonképpen hová megyünk? — Rruckba, jelentem alássan. — Es mért megyünk mi Rruckha? — Alázatosan jelentem, hogy oda helyeztek át az egész kilencvenegyes regimentet. A páter megint törni kezdte aj ej él, hogy mi ii történt veit, hogyan került a vagonba, és miért utazik ő voltaképpen Rruckba, méghoz­zá pont a kilencvenegyes ezreddel, valami öröktől kisérve. Aztán már annyira magához tért a kábula­tából, hogy felismerte az egyéves önkéntes mi­voltát, s ezért a következő kérdéssel fordult lwzzá: — Maga intelligens ember, meg tudná ma­gyarázni nekem őszintén, semmit se hnü— el, hogy én hogy kerültem magukhoz? — Kész örömmel — mondta bajtársias han­gon az egyéves önkéntes — reggel, amikor fel­szálltunk a vonatba, egyszerűen csatlakozott hozzánk, mert ködös volt a feje. A tizedes szigorúan ránézett. — Bemászott hozzánk a vagonba — folytatta az egyéves önkéntes — és azzal kész is volt az egész. Lefeküdt a padra, és ez a Svejk, itten a feje alá rakta a köpenyét. Az előző állomá­son, amikor a vonatot ellenőrizték, beírták a vonaton tartózkodó tisztek jegyzékébe. Hogy úgy mondjam, hivatalosan felfedezték, és ezért a mi káplárunk raportra fog menni. — Na jó, jó — sóhajtott fel a páter — majd a következő állomáson átmegyek a stábvago­nokba. Nem tudja, volt már ebédosztás? — Ebéd csak Bécsben lesz, feldkurát úr — jelentelte a tizedes. — Szóval, maga tette a fejem alá a köpe­nyét? — fordult a páter Svejkhcz. — Szívből köszönöm. — Nekem ezért nem jár köszönet — mondta Svejk — én csak úgy cselekedtem, ahogy min­den katonának cselekedni kell, amikor látja, hogy a feljebbvalója alszik és nincs semmi a feje alatt és ki van készülve. Minden kato­tuínak tisztelnie kell a feljebbvalóját, még ak­kor is, ha az másmilyen állapotban van. Ne­kem nagy tapasztalataim vannak a feldkurá­lokkal, mert én az Oltó Kalz feldkurát úr tiszti­szolgája voltam. Mondhatom, hogy a feldkurá­lok nagyon vidám és jószívű népség. A tábori fölelkész demokratikus rohamot ka­pott ebben a kaccenjammeres hangulatban, elővett egy cigarettát és odaadta Svejknek: — Gyújts rá és füstölj! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents