Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

$ SZEGEDI SZÉF szo n' zt hiszem, nem én voltam az egyedüli, aki ln\ tavaly • októberben megtette ezt: Számot vetettem önmagammal, ki voltam, ki lettem, miért is kerültem már egészen fiatalon a kommunisták pártjába? Karriervágy, délibábkergetés volt-e az én pártban való szereplésem, vagy osztályhüség, az egyszerű dolgos emberek igazáért, boldogulásáért való harcok sorozata? Mindezt így mutatta ki az én októberi mérlegem. Még az első osztályt sem jártam ki, amikor anyám először elveze. tett a csordakút mellé a kenyérváró dombra egy vasárnap. s szomorúan mondta, eredj fiam te is a többiek Után. Aztán ne félj ám. Mit tudtam én akkor még, miért is kellene félnem. Küldtek — mert nem tehettek mást — és én is beálltam a hosszú sorba a régi élet rendje szerint, mentem a többiek után. Havi öt pengőért pásztornak vittek. Ma, amikor a gyerekek, 13—14 éves korba érnek, benn vannak már az ábrándok világában. Százféle elképzelésük van az életről, turkálgatnuk a mesterségek között, Irigylik a már révbe jutott felnőtteket. Kezdik érezni: élni jó dolog. Amikor én 14 éves voltam, csupán egyetlen vágyam volt: aludni egy igazán hosszú éjszakát. Akkor én nem a felnőtteket — bármilyen furcsán hangzik is —, a holtakat irigyeltem legjobban, és azokat, akik soha meg sem születtek. Azokat senki sem bántja. Egyszer hörpintettem ls a dézsából egy kortynyi permetet. Minek éljek — dacoltam magammai —, amikor életemből mindig csak másnak van haszna, enyém csupán a kár. De meggondoltam, kiköptem a gálicot, s a következő hajnalon hajadonfővel, mezítláb, egv darabka száraz kenyérrel a hónom alatt megszöktem a gazdámtól, elindultam Amerikába. De nom lettem amerikánus soha. Egyhetes bolyongás után kialudtam magam egy nagy fenyőerdőben, s aztán visszajöttem. Mélyen sajnálom, de azt kell mondanom: Nekem nem volt gyermekkorom. Ezt az Időt csupán a/, évek aprócska 6zámai jelzik, semmi több, ami szép. Azóta, hogy visszajöttem, már sok minden történt velom, s ím innen-onnan már tíz éve lesz, hogy újságíró vagyok. Régen az újságírók tíz év alatt sokra vihették. Én nem vittem sokra. Soha nem volt még több két öltöny ünneplő ruhámnál, ha volt két pár cipőm, abból az egyik mindig viseltes volt. Ez idő alatt ha bántottam valakit, ha keresztülhúztam emberi számításokat, azt nem személykocsiért, nem gyári részvénvekért. önzetlenül tettem két okból. Először: Hogy ne legvenek többé gyermekek, akik alig éltek még, máris úgy óhajtják az elmúlást; másodszor pedig azért, ha lassan is, de megfizessek a magam módján mindenért. Bütessem azokat, akik nem pézt, ékszereket, de egész generációk gyermekkorát, életét rabolták meg, hogy gazdagok. még gazdagabbak lehessenek. i z állt októberben az én mérlegem 6erpei nyőjén. És ha ezek után vannak, akik — mert vannak — mégis vétkesnek tartanak, nem bánom, ha soha, de soha nem bocsátanak is meg nekem. Vallottam akkor is. Amikor elkezdődött a tánc, az első napokban még hittem én is, mint mások, hogy a vihar tisztító vihar, amely ha elmúlik, tiszta, még tisztább lesz az ég. Amikor lehulltak mindenütt a vörös csillagok, már nem hittem semmit. Napokig érthetetlen volt számomra minden. Nem tudtam félni, mert gondolkodni sem tudtam akkor. Kérdeztem néha emberektől, akik éppen elében akadtak vezető pártmunkásoktól is: most mondják meg, hol az igazság, én oda mennék. Többet ők sem tudtak nálam. Napokon keresztül üldögéltem, bolyongtam, a hírek sem érdekeltek nagyon. Undor, hányinger környékezett annak láttán, miként tekertek emberek egyet hajójuk kormánykerekén, s hogyan lebben előre vitorlájuk a korábbival teljesen ellenkező irányban. Aztán meg az jutott eszembe; mit tudom én, mégis lehet. ho"v Ök okosabbak, csinálják. Űj főnököm, Fábián már sokallta tétlenségem, utasított, hogy menjek el valahova. Én egv népes tömeggyűlésre számítottam, de más volt. Csukott ajtók mögött 20—30 ember tárgyalt a torony alatt. A szegedi Kisgazda Pártot alakították. Mikor beléptem a gvúlésterembe, olyasmiket hullottam, hogy a múlt héten Kovács Béla. az. egykori sa'át pártjából is kizárt kisgazda, vezér titokban itt járt Szegeden. valahol Felsővároson tanácskozott. Egy felsővárosi ember, valami feltámadt kisgazda-kortes vita közben többször ls hivntkozott rá., Mondogatta, hogy erről is. arról is sürgősen tájékoz'atni kell Kovács főtitkár polgártársat. Az asztalnál tllők közül közelebbről rsnk néhányat ismertem: Szekeres Istvánt Alsóvárosról, Török Ferencet,. az Ismert egvkori földbirtokost, fuvarozási nagyvállalkozót, meg az öreg Dobó Ignácot. Később megismertem még pár embert, mert a tanácskozás előtt bemutatkoztak. P

ár nercig álltam az ajtóban, mikor egy kopaszodó fejű, postás egyenruhát viselő jó negyvenes férfi észrevett. Odalőtt, kérdezte ki vagyok? Csak annyit mondtam, az újságtól jöttem. Mire ő elrikkantotta magát: most -érkezett ety újságíró, beszélni akar. Mintegy vödör forró viz, úry zuhant a nyakamba a sok szúrós szempár. Az első ÖK SOHASE BOCSÁSSANAK MEG QOAD^VAK** NEKEM q szegedi oktoozr na.pja.ib0t a •ssil' pillanatban nem szólni, de — Én harminchat holdas még nyögni sem tudtam vol- kulákcsaládból származom! na. Végül is akadozva el- Engem is üldöztek a demok- mlhályteleki párholdas kispa- elváltunk, — Uram, hagyja el a helyiséget, az itteniek nem tartoznak egészen a nyilvánosság elé, az esemény tudósítását pedig mi Fábián doktor úrra bízzuk. Csupán tíz percig tartott, mig beláthattam a szegedi „forradalmárok" kártyáiba. Ez idő bőségesen elég volt ahhoz, hogy megpillantsam az adukat is. A nagy ász még nem volt kidobva az asztalra, de már nemcsak én, az alsóvárosi, kezdtem: — Én elvtársak voltaképp nem akarok itt semmit, engem Fábián ... — Mi!!! — Elvtárs nincs többé! A háborgó, ricsajozó gyülekezetet csakhamar leintette Török, a vezér, folytassuk a tárgyalást parancsolta. De nem folytatták. Síri csend lett a teremben. Az asztal mellett a többiek közt ült egy bársonyruhás, hajlotthátú férfi, nem állt fel, csak úgy székkel együtt felém fordult. Deresedő haja a homlokára bukott, nagy bajusza betakarta a fél állót, borostás arcából mint valami géppuska halált okádó csőtorkolata ráciában! Nekem itt a helyem! Azért jöttem, hogy belépjek. — Jól van, jól van, üljön le. Az rögvest oda is fészkelődött egy bársonyszék elé, s mint egy befutott ember Török mellé vetette magát. z elnökség valami hoszszabb jelentés írásába fogott. A szabadjára hagyott gyülekezet pedig mint egy felrajzott méhkaptár zsibongott, fortyogott. a kavarodásból el lehetett csípni néhány szót, mondatot. — A módos parasztság a miénk. De a többiek nem akarnak jönni, féltik a földGondolkodott egy kicsit aztán megkérdezte: — Maga kommunista? — Igen — feleltem. — A piros könyve is Itt van? egmutattam neki; — Mán csak azért, — folytatta —, mert én sose voltam kom., munista, de mindig szívesebben néztem a kommunisták szemébe, mint azokéba — intett fejével a tanácsháza tornya felé. Azt mondta mikor hogy holnapra rasztok is tudták, legalább is együtt lesznek, vagy százan* sejtették kiknél van a lap. Alit körülöttünk néhány fejMásnap reggel a piacon közű- kendős parasztasszony is* lük többen is aggódva kér- Közbeszóltak a végén. Nevedezték; Mi lesz velünk, el- ket emlegettek, hogy ehhez is, ahhoz is elmennek még máma, hívják őket is. Büszkeség veszik a földet? _ elvilágosítani K r villogtak elő szúrós szemei, jüket. — mondotta a felsőváMég jobban meghajlította hátát, aztán lentről fölfelé végigmért tekintetével, megszólalt: Én ismerlek téged, te is pöttyös vagy. — Nem vagyok az — mondtam neki nyugodtan. Megvetően fordult el, hozzám nem is szólt többé, csak társainak mondta: — Ez az ember bűnös, ez az, aki Szegeden a legjobban rosi kortes. Erre Dobó dörmögte oda: — Föld régen is volt, ezután is lesz. Akkor is megművelték, ezután is megművelik. A munkás mindig" kell. Ha belőlünk akarnak megélni. jönnek azok majd. Üristen! A döbbenetes felismerések cgyipást kergették bennem. Mi lesz itt, hiszen csak arról tudtam őket, amit tegnap a torony alatt hallottam. — De mit csináljunk, anynyit okosított már bennünket — mondta ingerülten egy mihól.vteleki „szabadtiszás", most adjon tanácsot. Szélfújta, napbarnított arcában gyűlölet, erő s féktelen tűz lobogott. Most már szinte parancsolta; Most adjon tanácsot ! Sugárzó, erőt árasztó tekintetéből egészen összeszedtem magam, javasoltam: szervezkedjenek maguk is, dc nagyon gyorsan, mert egyenként megeszik, felfalják magukat ezek az éhes farkasok. — De mit alakítsunk? — kérdezte a mihályteleki. fogott el ezek az asszonyok iránt. Ilyen politikai tevékenykedést fejkendős, írniolvasni alig tudó paraszt nénikben még sohasem láttam. Órákig lelkendeztem ezen a gondolaton: Segítek nekik. Mindenféle terveket szövögettem, de az. öröm nemsokáig tartott. A rádióban kicsivel később programot olvastak be; Lényegében ugyanaz állt ben. ne, mint amit a torony alatt hallottam. Bántott végtelenül: Lépre küldtem embereket, azt hittem, jót cselekszem, s most intézményesen szolgáltatok ki sok becsületes paraszt embert. • Most már csak örülhetek, hogy aggodalmaim nem váltak valóra. És ha történeteKommunista pártot? Azt már sen mógis szomorú valósággá nem lehet. Kint már üldözik a kommunistákat. Mindegy, hogy minek földosztás, földreform, ilyesértette kicikkezni a kulókokat. mi fna már nincs is! Gyilkolás, Menni akartam, de a postás harc, háború,ki ludja mi lehet hívják magukat, szervezkedakkor már elállta az ajtót. még. A letargiából egy ügy- .ienek, ha nem akarnak, vagy Igaz, nem volt különös szón- véd rátolt ki. ö eddig pár cmdékom meglépni, itt vagyok, bérrel még mindig íélrevodöntseoek, ha akarnak felő- nulva motyogott, most félkézzel karonragadott és mondta: A versenybíró fellem. Álltam a fal melleit, egy döbbenetes gondolat, felismerés vett rajtam erőt: Ez az arc, amelyik végigmért az j előbb, azok közül való, aki-: ket valaha én is szolgáltam . f d( j homoMrát, havi « pengőér akik annyit,? 70 homok ] megvertek, s mikor kitelt az • " . Tr_„r_ idő, azt a pár vacak pengőt ^CZÍ^a'Si letagadták, vagv levonták va- i lP0V[k óJoltöl lamiért. Ez a görbehátú, bár- ~ han°*lkt1 eneklon sonyba öltözött ember név-!es vontatottan. szerint Dobó Ignác volt. Ko-! A két kakas — harábban azt hittem, soha r.em£fan és hasan meglátom többé igy ezeket a haj- tkoppasztva — ket lotthátú hörcsögökpt. és most i meztelen párbajozómé"is itt ál'ok előttük, je-£lt°z hasonlít, forgós lenleg még öt pengőt sem ad- £sisakkal, sarkantyús nának az életemért azért,: csizmákkal és tollas hogy megtartsák. páncéllal". Méretek töprengésre nem | oetik egymást, forvolt idő, mert úgy\^ak . * ' - °,:tde-oda lett volna, s esetleg „bűneimért" — melyeket Dobó Tgnácék róttak fel — én is „bíráim" előtt állnék, akkor is újra csak azt mondanám: nem mernek kommunista ök soha ne bocsássanak meg nárlba menni, menjenek na- nekem. Mert a halálos ellenraszt pártba, vagy bármibe, ségek számára soha nincsen de csak a saját embereiket bocsánat!..; fogadják be. Cscpl József rQober! JHulUl: Sevillában R. Maliét francia író spanyolországi élményeiről a fenti gyűjtőcím alatt karcolatsorozatban számol be (a kakasviadalról, a bikaviadalról stb.). Az ósdi és embertelen szokások bemutatásával megdöbbentő képet kapunk a mai Spanyolország elmaradottságáról, és barbár erkölcsvilágáról. Az író egyik ilyén karcolatát mutatjuk be. jüan reiano: Virginiai néger uofí Sötét arca ében szobor, kamasz erő tüzes szemén, teste mint a finom acél, vidám mosoly tekintetén. Virginiai néger iljii legény. Szólította a harc. vagy talán a hősi halál... ? Küzdött mint egy pogány, sebek nyíltak homlokán, de bárhogy csorgott a vére, lobogott víg kedélye. Virginiai néger volt, jókedvű legény. Gyűltek mellén győztes érme!', dicsőséggel hazatért, harcosa lett a békének, derék munkása a népnek: postát hordott szerteszét, .,. mig cg,v reggel hollra verten találták. — így szói a mese, — (a rendőri hír csak ennyi: "Fehér asszony volt kedvese ... -) (Gönczi Klára fordítása), szemeiket, _ kezdtek peregni az!taf-°aa . .^jtogatesemények. mint. a':íok nyakaikat, ganvósznon a filmkockák. Nvílott £ °osk°?v?J az ajtó, hosszú, sugáralakú, !«*• Majd egymáshoz feketekabátos férfi lépett be.: közelednek hogy a Megsimította jávorbajuszát, £ csőrük csaknem oszkatónusén összecsapta boká- £fzeer- Ekkor 02 e™}k ját, s mondta- !« magasba perdül, — Kovács Gyula, ludovikás £ a ™asikra ler őrnagy vagyok. Azért lőttem, £ *"}tson ám a mamert nekem is itt a helyem. Sttk mé0 magasabbÉn is azok küzül való vagyok, 5ra u0rik. A levegoakik a múltban legtöbbet úr \oen csapnak össze tottak a népi demokráciának. £ nekifeszített mellel, Már akkor elkezdtem ezt. 5 'el'0 kibontott amikor a földosztás volt 5 szárnnyal, egymásMérnökök mellett dolgoztam,:'"1 vágnak csőreik, minden nagvgazdának meg- £ egymásba. vájnak mondtam, akinek csak mér- ! sarkantyúik, s aztán tük a földjét: „Ne féljenek, £ visszahullanak, hogy nem fog ez sokáig tartani". I megint, újult erővel Török, a vezér eddig nem is £ újrakezdjék. A feflcvelte a beszédet, pár ügy- J nekedett. dühödt veddel félrefordulva pusmo-: táncot különös, fültolt szemmel láthatóan felő-;sértő hangzavar kí'eni. de n szóra, hogy nem-Sséri. Nagykalapú fér-okáig fog tartani, mintha:fiak üvöltenek, geszak belényjlaltak volna, itikvlálnak, s hol az • l-toaíordult, dühösen kifa-\cgyik, hol a másik ' adt: ; küzdő félre mutat— Mi?! Hogy nem sokáig? inak: "ót tizenkét esztendő nem ; — Húsz pezeta -ok?! — sziszegte. — Ez a mi 'harminc pezeta 'égyenünk — kijrbe mutatott í a homokóra két oz asztalon - és mondhatom, a(at£ mm A n magáé is, őrnagy ur ;'téteket incgtett£ Az. őrnagy nyelt egyet a í, .. y oválán. biccentett simára ke- M CS t0 folt felével, állhatatosan mondta kissé halkabban: £, A kakasok még frl— Én megtettem mindent, 5 felugranak, de már nem ami tőlem telhetett. £ "!>l"n magasra. S csakKováes mondókáját félbe.. £ hmner abba is hagyják. -zakította valakl. A városi J Csörükktl és szárnyaik'onács egyik ismert tisztvisc- : kai abriktolják ÍZEMTŐL S" F veszettül sarkantyúzva. Az erősebb csőrével vonszolja ellenfelét. S a fogadók már látják pezetáikat elolvadni vagy megsokasodni. Egyesek ordítanak, mások lejüket kezükbe fogva csalt kitágult szemeiket forgatják, szemmozdulatai szerint a viaskodó kahatoknak, amelyek csalt azért verekszenek, hogy verekedjenek, anélkül, hogy tudnák miért, talán, mert oda telték Gltet szemtől szembe, arra az alvadt vértől piros gyékényre, a vérrel fröcskölt rácsok mögé, abba a cirkuszba, tdiol a nézők a bohócok, ahol a homokóra teszi a törvényt, ahol a vért felissza a homok hogy leüsse ellenfelét? Az egyik sarkantyúira ágaskodik, ám a másik is. Az egyik lelapul, hogy a másik mellébe vágjon, a másik is lelapul ugyanabban a pillanatban. l'ejeili szinte a földet érik, és úgy néznek egymással farkasszemet. Ugyanaz a gondolaluk, ugyanaz a mozdulatuk ugyanabban a pillanatban, de csak addig, amíg as egyik fölibe nem kerel.cdik a másiknak. A fejelt már csak véres taréjok. .4 vér csörgergyforrt'in folyik a dőzsölés. Dc az egyik hakas jobban lépi a másikat. beje már egyetlen véres golyó, amelyből egy sárga tövis áll ki, üti-vágja a másili véres golyót, melynek sárga tövise a föld felé kókhadózik. A vér szétfröccsen. Az első sorok bohócai a korlátra akasztott vászonnal védik kényes arcukat. A csaknem cafatokká lépett kakas összeesik, lelkei, visszazuhan, s nem kel fel többé. Ekkor a vérszomjas ellenfél karmail belevágja az eléje tálalt begybe, és nekiesik a fejnek. Es kicsípi a szemgolyókat, mintha csak búzaszem lenne, csípi, csípi mind gyorsabban. A versenybíró az egyik kakas üsszectóse után megint felfordítja a homokórát. A férfial: leteszik poharailtat, és abbahagyják a rágesálásl. A megvakított kakas megpróbál még küzdeni, /elemelkedni. E látványra nagy kacagás támad. A homok egykedvűen pereg. A versenybíró ünnepélyes képet vág. A kakas megelégelte már a másik próbálkozását. Behasítja ellenfele koponyáját. S amiltor a fedezik, s hálóval fedi be hér velő kibuggyan a sárga húsokat. A kakasók életük hálójúban akadnak fel. Az egyik már-már saját vére foglya. Több ülést kap. mint amennyit ad. A és ahol az időt elnyeli szaporodó vérfonalak mindjobban befonják. Halálra s'an ítélve. A férfiak ugróinak, és toporzékolnak, ki az örömtől, ki a dühtől. A s'erscnybíró meg se mozdul. A borosüvegek kézről kézre járnak, s sonkaszelea kiömlő ver. Az emelvény alatt acélkosaraikban a következő párviadalok kakasui kukorékolnak anélkül, hogy tudnák mi történik fejük felett. Bár az is megleKérem, engem hallgassa- £ nak, a szárnyak npk meg. : hoznék vagy támadnak Török szabódott, hogy eltér £ A t-törölt a szemeket cé- Melyik lesz a kél vitárcytól az. ülés. de aztán £ lozzáli vagy a koponya askodú közül az, ameptros pépre, a homokóra már üres. A s'ersrnyblró széles, ürmeliélyes mozdulatot tesz. Két kéz emeli fel a győztest, és simogatja egy szőrös mellhez szorítva. Egy kéz lábánál fogva ragadja meg a legyőzöttet, s egy kosárba hajítja. A férfiak vitatkoznak a viadal kimenetelén. A peze• Iák csengenek. — Aprópénzt kérek! Es a poharak összekoccannak. — Az ön kedvet - é ..„. ,„,..„,„,,„„ egy- „ íj i löie ugrott mellé" £ mást. A csőrök lecsap- >™t, hogy altkor is ku- a tzájakba sonkás-. lője grott mellé. . .. . ^ korékolnának, ha tud- lek tömődnek. Am nának róla. kakasok is szomjatok . . és éhesek, ök ,--uniós "^ztégere vérét isszák, és egymás . haka'°k a tárgytól az. tllCS. ce aztan j I«S-«K vagy « Koponya nsnouo KOZUI az, eme- feltolnál:... odaköpte: — Mond-a gyorsan. | tetejét. Néha egymásba hjik magosabbra tudja taréját eszik. A kiizdö: kapaszkodnak, egymást majd emelni a nyaltát, téren cs a nézők közöli Fordította: Madáciy László