Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-16 / 139. szám

©[RV©SD REMPEIÖB Balassa János, a híres sebészprofesszor, nem szerette, ha pActemei sokat beszéltek. EgyszA- egy fiatal hölgy hért tőle orvosi tanácsot, de amel­lett annyit fecsegett, hogy a tudós szóhoz sem tudott futni. Balassa végre közbevág: — Kérem, mutassa a nyelvét1 1 A hölgy engedelmeskedik, kiölti nyelvecskéfét. Majd a professzor még az alábbiakat mondja. (Lásd a víz­szintes 1. és a vízszintes 63. sorokat). !— ü J 4 w TT tt ,2 BB 13 BB u la Hl" 17 • a BD 13 Bkj 1» 2U 2, a 22 23 1 tt 24 15 20 DB 27 128 « 1 ttí" 1 BW3I BIBI U Itt 33 34 tt 3a "II 1 1 tt SS37 1 r i tti Sí40 11 42 BB 4a 44 BB 4a 43 " 1 tt •18 411 1 ii tt 51 32 ISB 53 • B 53 BB 54 1 tt 5* JJ du ÜO BB 01 1 1 Ü3 tt Ö| 1 1 1 1 | VÍZSZINTES SOROKi 12. A táj jelzője lehet. 13. Akitől az. átvevő kapja. 14, eccec. 16, M.-előtéttel: ilyen a vuatug ía törzse. 18. Elavult fegyvere. 19. Supka Géza. 20. Rövid női név. 22, "E* segéd­motor. 24. Számla idegen szó­val. 25. Vegyészeti dolgozó. 27? Két szó: a) méhpolota, b) ide­gen betű. 29. "E* nóta. 30, Sas játkezGleg. 31: Otlhonúig jut; 32; A móló fele, 33. Igen oro­mul. 35. Átkiált. 37. Veszik-e? 39. Német helyrag. 40. Csapa­dék. 41: Zenei műszó, 43. A le­helet hangja, 45. j, .-ért. 47; .Mesterember, 48. Jövedelme. 30. RNP, 51. Névelővel: hossz­mérték. 53. 'Titokban figyel. 54. Éééé. 55. Egyik rokon né­piesen. 56. Úgy van. 58, Lemez szélei! 59. Ddilő ital. 61, Egy szovjet szocialista köztársasig, FÜGGŐLEGES SOROK; 1. Jó vicc, (Amit nem szabad zokon venni.) 2, Mindennek el­indítója. 3. Dunántúli folyó. 4. Súly. 5. Gyönyörű, 150 évvel ezelőtti helyesírással. 6, Tete­jére. 7, Vissza: ablaküvegezés­nél hasznúlatos anyag. 8. Borsod megyei község. 9. Helység Jugoszláviában. 10. D.-clőtéttel: gyümölcs. 11. Tápláló ételt fo­gyaszt. 15. Hivatal, 17, Finom az ilyen tészta, 19, Vissza: cif­rázott. 21; :.. Sámuel. 23. Nagy Sándor. 24. Becstelen mó­don szerez előnyt. 26. N.-ncl a végén: liclyhatározó szó. 28. Ugyanolyan. 31. Hús-szólck. 34. »Az« ernyő régies neve. 36. Módjában van. 37. Közlekedési eszköz. 38. A hozzáadásával: alma népiesen! 40. Szálloda. 42. Kémiai elem idegen helyes­írással. 44. A mozdulat is lehet ilyen. 46. A magosba. 48. Visz­sza: egyszerű szerkezet. 49. A ház része. 52. Néhány évvel ez­előtt elhunyt neves német fró. 55. Becézett női név, összeke­verve! 57. össze-vissza néz. 59. T0 és én. C0. Az első két betű. 62. 'Tóth Lajos, m. k. Megfejtések — nyertesek: A megfejtés június 21-ig küld­hető be szerkesztőségünkbe, Sztálin sétány 10., II. em. cimrc. A levelezőlapra, vagy borítékra kérjük ráérni: "Rejtvény*. Cssk a vízszintes 1 és a vízszintes 63 megfejtését kell beküldeni. A helyes megfejtést és a jutal­mazoltak nevét jövő vasárnap közöljük. Legutóbbi rejtvényünk he­lyes megfejtése: 11a nem tud­nád, ilyen nagy kés mellé leg­alább ekkora villa illik. Könyvet kapott: Bischoff Gyuláné, Bercsényi u. 16. és özv. Nagy Lajosné, Kálmány Lajos u. 4. (Szerkesztőségünk titkárságán vehetik át a köny­veket); , Nem engeáp, hogy az ellenforradalmi esoprtoh meghamisítsák Beethovent \ Beszélgetés Kertész Gyulával, Szegedi Nemzeti Színház a tiala! rendezőiévei \ Kép. igazán minden szöveg nélkül Számtalanszor előfordult már, hogy a magyar és a' vi­lágirodalom klasszikusait, a művészet klasszikusait reak­ciós erők a maguk politikai machinációinak érdekében kívánták felhasználni. Ez történt most a Szegedi Nem­zeti Színházban a Fidelio elő­adásai alkalmával is. A kö­zönség egyes csoportjai elő­aüásról-előadásra alig félre­érthető tüntetésre használták fel Beethovennek ezt a cso­dálatos remekművét. A szín­ház vezetői és különösen a fiatal operarendező, Kertész Gyula ráébredt arra, hogy olyan elemek, akikkel ő sem vállalna közösséget, a Fidelio előadását a szerző és a ren­dezés szándékaival ellentéte­sen próbálják értelmezni. Kertész Gyula a mi rend­szerünk neveltje. Népi kollé­gista volt annak idején, s ahogy most beszélgetünk vele, meggyőződünk róla, hogy az ott szerzett élmények nem múltak el nyomtalanul a fia­tal rendező életében, sőt ma­gatartását még ma is nagy­mértékben meghatározzák. — Engem is meglepell — mondja beszélgetés kezde­tén — a közönség egy részé­nek ez a hamis ériékelése. Magam is úgy érzem, hogy ez veszélyes dolog. Nemcsak po­litikai veszély rejlik ebben a hamis értékelésben, hanem művészi veszély is, hiszen Beethoven szándékait, Beet­hoven forradalmiságát ma­gyarázzák félre ezek az em­berek. , — Az én számomra nem volt proléma a Fidelio elő­adásánál —, folytatja. — Én úgy látom, hogy Magyaror­szág nem börtönre épül, és a becsületes, tisztességes embe­reknek nincs okuk arra, hogy börtöntől rettegjenek. Ha va­laki a börtöntől fél, annak van oka félnie és csak féljen. Ez a véleményem a Fidelio körül fellángolt politikai jel­legű vitákkal kapcsolatban. — S a rendezéssel kapcso­latban felmerült észrevételek.' — A Fidelio rendezését — én úgy hiszem —, a beetho­veni szándékok szerint haj­tottam végre. Beethoven ezt a munkáját egyrészt a feudális zsarnokság leleplezésére írta meg, más­részt az asszonyi hűség ábrá­zolásóra. Az eset maga meg­történt és ezért kellett Beet­hovennek spanyolországi kör­nyezetbe tennie a cselek­ményt, hogy ezzel a korabeli cenzúra akadékoskodásának elejét vegye. — Én magam sokáig ké­szültem a bemutató megren­dezésére. Különösen sokat forgattam Alsvang szovjet zeneesztéta művét, akinek Beethovenről írt munkája az idevágó szakirodalom egyik legalaposabb, legjobb műve. Alsvang ezt írja a beethove­ni muzsikáról: "Beethoven művészetének eszmei lénye­ge ma a reakció komoly erői ellen irányul, amely­nek sereghajtói az em­beriséget a háború bor­zalmaival, s a népeket rab­szolgasorssal fenyegető tőkés világban találhatók. A polgári ideológusok Beethovenből ki akarják lúgozni demokrati­kus eszmeiségét, s törekvé­sükben a forradalmi művészet hatalmas erőitől való félelem hajtja őket. Ez a művészet könyörtelen harcra toboroz minden ellen, ami az emberi­ség felszabadulásának útját állja". Én ebben a szellemben kívántam rendezni a Fi­deliót. — Mi az oka mégis, hogy az előadás egyes részleteit félremagyarázhatták? —- Az a véleményem, helytálló az a megállapítás, hogy a bemutató időponija az ellenforradalmi, áldemok­ratikus jelszavakkal felzakla­tott időszakban nem volt sze­rencsés. Emellett a közönség nem ismerkedett meg a mű valódi céljaival, nem törőd­tünk azzal, hogy a mű létre­jöttének, történelmi körülmé­nyeinek, mondanivalójának, Beethoven eszmei állásfogla­lásának ismertetésével lehe­tetlenné tegyük a mű félreér­tését. Ügy véljük, ezt a fel­adatot legalább utólag el kell végezni. Ezenkívül — éppen azért, hogy az előadás félre­érthetőségét lehetetlenné te­gyük — az előadás néhány képének beállításában változ­tattunk — fejezi be nyilatko­zatát Kertész Gyula. A változások, amelyeket egyes képek beállításában a rendezés tett, nem fogják a darab eszmei egységéi megbontani. A Fidelio, Bee­thoven eme nagy munkájá­nak. a IX. szimfóniának s Beethoven más nagy művészi alkotásainak dallamai to­vábra is felhangzanak a színházak színpadain és a hangversenydobogókon. Sem­miféle ellenforradalmár, re­akciós mesterkedés nem fog­ja előttünk bebizonyítani Beethoven "veszélyességét*, hiszen "Beethoven műveit az a tudat hatja át, hogy csak rettenhetetlen harccal és te­remtő munkával érhetjük el a boldogságot és a népek bé­kéjét. A hősiességet hazafi és forradalmár módján értel­mezte, aki megérti és támo­gatja a nemzeti és társadal­mi felszabadító harc legyőz­hetetlen erőit.* | k (-*) K ázmér töprengve simogatta orra hegyét és közben la­tolgatta, vizsgálta, elemez­te két életrajzát. Kázmér ugyanis azon okoo és előrelátó földi halan­dók közé tartozott, akiknek életük csak egy van ugyan, életrajzuk azonban több eredeti feldolgozás­ban járja hivatalok, intézmények zegzugos és kifürkészhetetlen út­jait. Kázmér életét eddig szeren­csésen kormányozták a lét Scyl­lái és Charibdísei között ezek az életrajzok. Valamikor, a tyénizmus és a dzsentry-űshonosság idejében ezek az írásmüvek így kezdődtek: apám erdélyi nagyközség vezető­icgyzője volt... s folytatódtak o különböző kitüntetések és érdemek felsorolásával. Ezek a kitüntetések és érdemek egyenlőképpen sora­koztak az Atya és Kázmér neve mellett. A császári és királyi feke­tesárga dicsőségek mellett a hetu­mogerséget a Turul Bajtársi Szö­vetség domlnusl címe igazolta. A másik életrajz így kezdődött: c.pám szegény erdélyi kistisztviselő volt... s folytatódott a megalázta­tások, az elnyomottság, a keserű keservek sorozatának szívbemar­koló felsorolásával. Az egyik életrajz Kázmér szá­mára bizonyos egyházi körök könyvkereskedés-jutalmát hozták meg, míg a másiknak segítségével Kázmér hosszú éveken át a mun­káskáder bűvös hatalmának pán­célja alatt tevékenykedett, mint a Géliá (Cüzülj Es Harapj Állandó­an) teljhatalmú igazgatója, főnöke, minden élők és holtak ura, az Atyaisten és a Legfőbb Államveze­tés helyi ostora. Ez a másik életrajz különösen nagy szerencsét hozott Kázmérnak. Élete legokosabb gondolata volt ennek a megkomponálása. £ z az életrajz Kázmér szá­mára a sérthetetlenséget biztosította. Persze, csu­pán közvetett úton. Mert hiába bo­rította volna Kázmér önmagát te­tőtől talpig emez életrajzok sűrű sorokkal teleírt példányaival. Hit­ványka védelem lett volna ez a papirpáncél. Nem is kellett volna Kázmér ellenségeinek Kázmér sar­kát keresniök ahhoz> hogy Kázmér életének zsirmécsét legalábbis óva­tosabb pislákolásra bírják. Kázmér közvetett úton élvezte életrajzának bűvös erejét. Mert emez életrajz őt a Géhá (Güzülj Es Harapj Állandóan) nevű hivatal igazgatói székébe juttatva, olyan hatalmat adott nekt. amit csak okosan kellett felhasználni a meg­támadhatatlansáa huzamos biztosi­jtászmfo, AZ ELMOZDÍTIU TA TLAN, TÉTOVA CÉZÁR tására. Kázmér pedig nem hiába viselte neve előtt a tudományok doktorának két egyszerű, de tisz­teletet gerjesztő betűjét. Minden jel azt bizonyltja, hogy az Úristen Kázmérnak nem csupán egy doktori címet (ami miatt ma­gyarosítani kellett a nevét, hiszen ki tűrné el, hogy Dr. Reck-nek hívják), nem csupán egy később ugyan államosított, de addig jói­menő könyvesboltot, nem csupán két életrajzot, hanem bizonyos cé­lokra alkalmas észt is adott, ami­nek felhasználásával Kázmér ugyan sem szakértelmét, sem ve­zetői rátermettségét, sem emberi tekintélyét bizonyítani nem tudta, állását biztosítani azonban igen. Hogy lehet ez? Figyeljenek ide, majd megértik. S iakértelmét nem tudta Káz­mér bizonyítani, hiszen a betöltött álláshoz illő szak­értelme sohasem volt, és ma sincs. Ha lett volna neki, akkor nem vá­sároltak volna röntgengépet az egyik Intézménybeli Intézetnek, amelynek arra szüksége nem volt, és nem történt volna meg az, hogy nem kap röntgengépet olyan inté­zet, amelynek arra szüksége van. Kázmér nem építtetett volna olyan mütőszobát sem, mely ezt a fel­adatot sohasem töltötte be, hanem seprűraktári funkciójának dicste­len letűnése után, újabb sok eger forintokat felemésztő újabb átala­kítással vált hivatalhelyiséggé. Kázmér működését a sokoldalúan kezdeményezett hiábavaló beruhá­zások és feleslegesen pénzeket emésztő átalakítások sorozata jel­lemezte. Az emberből önkéntelenül ki­buggyan a szó, emez kázméri szak­értelem láttán: quo usque tandem abutere Kaznier patientia nostra, azaz magyarra téve a szavak: med­dig élsz még vissza ó Kázmér tü­relmünkkel? Kázmér öntevékeny ós szakértelem nélküli Géhá igazga­tóskodása ugyanis hosszú évek alatt már jó néhány százezer leve­gőbe szórt forintba került, s fog is még kerülni, ha sokáig a helyén marad, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Kázmért ugyanis nem lehet megzabolázni Kázmér elérhetetlen, megbírálhatatlan az egyszerű ha* landók számára. Kázmér bizton­ságban van, mint a meggy-gyü­mölcs a fa legmagasabb vékony ágacskáján. Hajladozik az ág az érett meggy alatt, hajladozik, az ember nézegeti, hogy nacsak, majd lepottyan. Dehogy pottyan! Ott vi­rul még túléretten is az ágon, majd összeszárad, ráncossá aszalódik, s a következő tavaszon ennek a meg­töppedt, összeszáradt meggynek a ráncaiból indulnak el az ifjonti férgek az újonnan érő gyümölcsök megfúrására. M i biztosítja ezt a sérthetet­lenséget? Az, hogy Kázmér fentebb emlegetett kiváló esze nem a szakértelem elsajátítá­sában, a vezetés tudományának megtanulásában, hanem az intrika szövése mesteri módszereinek ki­fundálásában végzett olyan nagy­szabású munkát, mely méltó a tör­ténelem megörökítésére. Kázmér jelleme az intrika szövésének hosz­szadalmas munkája közben egé­szen egyedülállóan mutatkozik meg. Kázmér ugyanis az élet egy­szerű dolgaiban és egyszerű embe­reivel szemben félénknek, majd­nem gyávának látszik. Az intrika hálójának szövése közben azonban szenvedélye nyaktörő szaltók, ha­lálugrások, egyéb mutatványok végzésébe viszi bele. Ilyenformán Kázmér vakmerő olyasmiben, ami­be a becsületes ember bele sem mer menni, gyáván húzódik félre olyasmiben, amiben az emberek egyszerű, köznapi bátorsággal és nyugodt lelkiismerettel vesznek részt. Hogy Kázmér intrlkusi furfang­jainak különösen magasrendű ve­szélyességét megértsük, tudnunk kell Kázmér életútjának egyes részleteiről. Mikor Kázmér — mint o többi Kázmérok is — úgy körülbelül 10 esztendővel ezelőtt látták, hogy a Világnézet hívei egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert a ,.célszerű szegény emberek között", de nem dőlt még el, hogy ez a nép­szerűség a Világnézet vezető ere­jét végleg biztosítja is. Kázmér be­lépett ugyan a Világnézet híveinek sorába, de ugyanakkor megtartot­ta zsebében egy másik Világnézet­hez tartozó Igazolvány-példányocs­káját is, sőt részt is vett amaz Vi­lágnézeti Csoportosulás, alkalma.n* kint összehívott megbeszélésein. Ezzel az egyszerű testcsellel Káz­mér igazgatói beosztását biztosítot­ta. Mint munkáskáder uralkodott azután éveken át, míg első életraj­za, mely még a tyénizmus és a dzsentri-őshonosság idejéből szár­mazott, a Világnézet vezetőségének tudomására nem jutott. Kázmér ekkor a Világnézet tagságának so­rából eltávolítást nyert, a Géhá igazgatói funkciójából azonban nem távolodott el. Kázmér gondosan szőtt hálója közepén üldögélve ugyanis már markában tartotta az egész hiva­talt. Hadsegédei, akik a háló ki­sebb jelentőségű kulcspontjain ül­dögéltek, azonnal jelentést tettek neki az intézmény legkisebb rez­düléseiről is, amik a vezetői poszt megingását eredményezhették vol­na, ha a rezdülésből tartós jellegű és kitartó hullámzássá válnak. Káz­mér emellett beépítette embereit a Világnézet hivatali csoportjába is, mindenről tudott, ami ott történik. Ez a mindentudás lehetővé tette neki, hogy á hivatal vezetésével járó szalcmai munkát beosztottjai­val elvégeztetve, napjait az embe­rekkel való sakkozás lépéseinek gondos kimunkálásával töltse. Eveken át működött Kázmér verhetetlen sakkmesterként hiva­talában. Mikor a hálók rezdülései­ből, a beépített emberek jelentései­ből nem tudott kellő tájékozódást szerezni, attól sem riadt vissza, hogy a hivatalszobák közötti folyo­sókon óvatosan sompolyogva meg­álljon egy-egy ajtó előtt, hogy rendkívül érzékeny hallószervei­nek segítségével a hivatalszobák­ban lezajló beszélgetések tartal­mát tudatának mezejére kivéshe­tetlenül lerögzítse. Máskor — ön­zetlen főnökiségét bizonyítandó — számos liter alkoholdús italokat osztatott szét a Géhá műhelyeinek munkálkodói között. rí z a zavartalan és Kázmér jjj számára valószínűleg sok szórakozást is jelentő sakkjáték éveken át tartott. Káz­mér mindenkit megmattolt, aki el­lene támadó játékba kezdett. Az élet azonban a nagy sakkmestert clyan válaszút elé állította, hogy a döntésre Kázmér esze már elég­telennek bizonyult. A történelem lUUlMii némelykor, olyan kérdése* ket tesz fel az embereknek, amely­re csak azok tudnak megfelelőkép­pen válaszolni, akiknek világnéze­tük van. Kázmérnak azonban ilyen nem lévén, ezúttal nem maradt más hátra számára, mint töpreng­ve simogatva orra hegyét, két élet­rajzát elemezze és vizsgálgassa, la­tolgatva, hogy melyik énjét dobja be a küzdelembe. Kázmér előtt ugyanis úgy tűnt, hogy a Világné­zet ereje megrendült ugyan, de még nem dőlt meg; az ellene szö­vetkező világnézetek ereje pedig, növekszik ugyan, de még nem győzött. Mit tegyen ilyen helyzet­ben egy Kázmér? Zavarodottan da­dogta: én.., én... Ez az „én" azonban nem volt eléggé alkalmas pont ahhoz, hogy Kázmér a lábát ismét tartósan megvesse. A Világnézet elleni tá­madások bizonyos, eddig lapuló emberek részéről egyre eresebbek­ké váltak, s hosszabb töprengés után Kázmér úgy vélte, hogy igaz­gatói beosztásának biztosítására csatlakoznia kell emez erőkhöz, akikkel szemben eddig is gondosan titkolt, de megfelelő óvatossággal számtalanszor kinyilvánított ro­konszenvet érzett. Kázmér tehát némi töprengés után csatlakozott a Világnézet elleni támadók blokk­jához és minden különleges lelki­ismeretfurdalás nélkül kiszórta hi­vatalából azokat az embereket, akiknek eltávolítását a Világnézet ellen támadók tőle követelték, s helyükbe a meglovasodottakat so­rolta fel. Eme tevékenységbe any­nyira belebonyolódott, hogy a Géhá a Világnézet — az ellene támadó legnagyobb megrökönyödését ki­váltó — végső győzelme után a kü­lönböző, a Világnézet elleni táma­dásokban részt vett elemek gyűj­tőhelyévé vált. K ázmér eme labirintusos te­vékenysége után azonban — mindenkinek legna­gyobb csodálatára — még ma is szilárdan ül a helyén. Sőt. Újab­ban a Világnézeten kívüli élharcos világnéző szerepét játssza. Nem vonja le a megfelelő tanulságokat, s úgy látszik, nincs szerte e hazá­ban semmiféle szerv, amely képes volna arra, hogy a szükséges ta­nulságokat vele levonassa. Pedig ideje lenne, hegy Kázmér hivatalát is — a nyugodt építőmunka, az int­rika felszámolása és nem utolsó­sorban az emberek bizalmának helyreállítása érdekében végre kázmértalanítsák. t .Glédics Xbel

Next

/
Thumbnails
Contents