Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-05 / 129. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLHETEK1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 129. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1957. június 5. A szovjet • szakszervezeti i művészegyüttes • szegedi bemutatójáról i t matg.ó(di<L Dsszitlensek levetet A dolgosok életviszonyaival, hazánk fejlődésével való sokoldalú törődést tükrözte az országgyűlés vitája Az 1957. évi költségvetési törvényjavastatot és a népgazdasági tervet vitatta meg tegnap az országgyűlés Jl z országgyűlés kedden folytatta az 1957. évi költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat és az 1957. évi népgazdasági terv együttes tárgyalását. Rész vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné. dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. i i A diplomáciai páholyokban ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd bejelentette, hogy Nagy János képviselő interpellációt nyújtott be a kormányhoz a mezőgazdasági termények felvásárlása tárgyában. , , | A békemozgalom m'ndenült hatóerő A vitában elsőnek Barcs Sándor képviselő a külügyi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. — Ami a magyar külpolitikát illeti — mondotta —; az a korábbi évek folyamán kisdakult cs jól bevált alapelvekre épül. Ezek az alapelvek: szoros barátság a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, részvétel a világ-békemozgalomban és a békés egymás mellett élés elve. Az elmúlt év őszén a hazai reakció külföldi szövetségeseire támaszkodva a magyar külpolitika ellen is támadást intézett. Ez a támadás, amely éket akart verni a magyar és a szovjet nép közé, éket akart verni Magyarország és a népi demokratikus államok közé, szégyenteljes kü- • darcba fulladt. A Szovjetunióval és a szocializmust építő országokkal, ezeknek népeivel talán soha sem volt olyan szoros, és baráti a kapcsolatunk, mint most. Barcs Sándor ezután ••• l annak a megállapodásnak a jelentőségéről beszélt, amelyet a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok helyzetéről hoztak létre és írtak alá a két állam képviselői, majd így folytatta: 1 — Bármerre jár az ember az országban, vagy akár az ország határain túl, mindig visszatérő téma, vajon lesz-e háború, vajon megegyeznek-e a világ vezető nagyhatalmai? Én a jelekből arm következtetek, liogy njjjn lesz háború és hogy az emberiségre hosszú, békés időszak vár. Ez a békés időszak azonban egyelőre nem o nyugalmas béke időszaka lesz, és egy-kettőre nem is válik azzá. Hosszú és rögös lesz addig az út, bizonyára lesznek majd megtorpanások, kitérők és visszafordulások is. Mindezt persze nem azért mondom, mintha most már nem lenne szükség a békemozgalomra, éppen ellenkezőleg. A békemozgalom eddig is elő, mindenütt ható és siettető erő volt, s a jövő szerepe talán még fontosnbb lesz. Ezután a leszerelés problémájával foglalkozott. Az amerikai Gallup közvélejnénykulató intézet megállapítja, liogy az Egyesült Államok összeg az adott körülmények között mégis reális és indokolt, mert az ellenforradalom közel húszmilliárd forintos kárt okozott. Ugyanakkor a honvédelmi kiadások csökkentését lehetővé tette a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormányai között létrejött megegyezés, amelynek értelmében szovjet fegyveres erők állomásoznak ideiglenesen hazánk területén. — Igy a szovjet csapatok jelenléte megnyugtató biztosíték népünk számára, egy esetleges imperialista agresszió ellen. A Szovjetunió ezzel újabb segítséget nyújt hazánknak, mert lehetővé válik, hogy mi a népgazdaság helyreállítására fordítsuk anyagi erőink és eszközeink zömét. — Meggyőződésem — folytatta —, hogy átszervezett néphadseregünk mindenkor tneg fogja állni a helyét a nép hatalma, a proletárdiktatúra, a szocialista építé'j védelmében. A költségvetést a maga és pártja nevében elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. felnőtt lakosságának több, mint 60 százaléka követeli a robbantások megszüntetését. A tiltakozás hangja mindenütt növekszik. Ugyanakkor meg kell látnunk azt is, hogy az imperialista országok urait ez teljesen hidegen hagyja. Strucc módjára homokba dugják fejüket és úgy folytatják a robbantási kísérleteket, mintha azok semmiféle veszéllyel nem járnának. i A Szovjetunió — hangoztatta — nemcsak maga, hanem a proletár internacionalizmus védelmében nyúlt az atombomba és a hidrogénbomba gyártásának eszközéhez. Ugyanakkor azonban a Szovjetunió vetette fel a robbantási kísérletek megtiltásának kérdését és a Szovjetunió harcol következetesen ennek érdekében. Barcs Sándor ezután a külügyi bizottság nevében javasolta, hogy a magyar országgyűlés forduljon felhívással • az Interparlamentáris Unióhoz, a felhívás szövegét mint határozati javaslatot az országgyűlés elé terjesztette: — Mélységesen áthatva attól a felelősségtől — hangzik a felhívásban —, amely a világ minden parlamentjére s így ránk is hárul, javasoljuk, hogy az Interparlamentáris Unió foglaljon állást a nukleáris robbantási kísérletek betiltása ügyében, s ennek érdekében soronkövetkező plenáris ülésén tűzze napirendre ezt a kérdést. Barcs Sándor végül a külügyi tárca költségvetését elfogadta. A szovjet csapatok jelenléte megnyugtató Balogh József országgyűlési képviselő a honvédelmi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. Bevezetőben aláhúzta, hogy az ellenforradalmi támadás idején a magyar nép szabadságát a szocialista országok nagy védelmi közössége, a varsói egyezményben részvevő országok szolidaritása mentette meg. A továbbiakban elmondta, hogy a költségvetés ebben az évben lényegesen kevesebbet iránvoz elő a honvédelmi kiadásokra. Az előirányzott Egymást segítve.,. Gácsi Miklós országgyűlési képviselő a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervéhez, illetve költségvetéséhez szólt hozzá, majd a szakkáderképzéssel foglalkozott. — Engedje meg a Tisztelt Országgyűlés — fejezte be szavait —, hogy erről a helyről is sürgessem a munkaverseny visszaállítását. Az egészséges munkaversenymozgalom igen fontos az anyagtakarékosság, a selejtcsökkentés és az önköltségcsökkentés érdekében is. A tervet és a költségvetést jónak tartom, a magam részéről elfogadom. Ezután Balogh Lajos országgyűlési képviselő szólalt fel a vitában. Elöljáróban a bérezés kérdéséről beszélt és hangsúlyozta: a forradalmi munkás-paraszt kormány bérügyi rendelkezései a korábbi viszszásságokat igyekeztek megszüntetni, most vigyázni kell az intézkedések helyes végrehajtására. Végezetül a szocialista munkaversennyel foglalkozott. Mi, Dej hajógyári dolgozók pártszervezetünk kezdeményezésére általános termelékenységi és takarékossági mozgalmat indítottunk. Ennek eredményeként a harmadik negyedévben el fogjuk érni a tavalyi önköltségi mutatót. Minden törekvésünk arra irányul, hogy az elkövetkezendő negyedévekben olyan önköltségi színvonalat biztosítsunk, amely behozza azt a bérnövekedést, amelyet ebben az évben a különböző dolgozó kategóriák a forradalmi munkásparaszt kormány határozata nyomán kaptak. Ezzel módot és lehetőséget akarunk adni a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, hogy dolgozóink életszínvonalát tovább tudja javítani. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar ipari munkásság, a kitűnően felkészült műszaki értelmiség egymást segítve mindent elkövet az előttünk álló célok valóraváltásáért, azért, hogy a jelenlegi meglehetősen rossz gazdasági helyzetből mielőbb kijussunk. Pártunk és kormányunk programját megvalósítjuk. Ehhez fog segítséget nyújtani a most tárgyalásra került költségvetés is, amelyet a magam részéről elfogadok, s erőmmel és képességeim szerint támogatni fogok. (Taps.) Külkereskedelmünk alapja: a szocialista országokkai való kapcsolat A következő felszólaló Incze Jena külkereskedelmi miniszter volt. Megállapította, hogy külkereskedelmi politikánk — úgy mint a múltban — továbbra is a szocialista országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokon nyugszik. Az a hatalmas segítség azonban, amelyet a szocialista országok kormányaitól kaptunk, kötelességünkké teszi, hogy a tőlük kapott árut és devizát valóban gazdasági megerősödésünk érdekében használjuk fel. Beszámolt a külföldi államokkal folytatott kerekedel. mi államközi tárgyalásokról. A baráti államok közül a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal, Lengyelországgal, Bulgáriával, Jugoszláviával, Albániával, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal már aláírtuk az 1957. évi árucsereforgalmi megállapodást; a Kínai Népköztársaság és a Román Népköztársaság képviselőivel most folynak Budapesten az ilyenirányú tárgyalások. Külkereskedelmi feladataink megvalósításában — folytatta — nagy része van az európai és tengerentúli tőkés országoknak is. Január elejétől e kapcsolatok ezekkel az országokkal is egyre erősödnek. Befejezésül az 1958-as év (Folytatás a 2. oldalon.) Magyarországról is szólt Hruscsov elvtárs az amerikai újságíróknak adott nv!la!koza!álian N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára május 28-án a Kremlben fogadta Sciiorr, Novir^ és Cutler újságírókat, a "Columbia . Broadcasting System* amerikai rádió ás televíziós társaság képviselőit és válaszolt kérdéseikre — amint azt lapunk tegnapi számában jelentettük. A beszélgetést filmre és hangszalagra vették és vasárnap közvetítette az amerikai televízió. Hruscsov elvtárs nyilatkozata nagy érdeklődést keltett egész Amerikában. Az interjú során először a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlődéséről beszélt, majd több fontos nemzetközi problémával kapcsolatban mondotta el véleményét. NOVINS megkérdezte: a szovjet kormány véleménye szerint melyek azok a feltételek. amelyek közölt a Szovjetunió elcg biztonságban érezné magát ahhoz, hogy kivonja csapatait azokból az országokból, ahol most vannak? — Mi semmitől sem félünk — válaszolta Hruscsov. — Nem akarunk háborút, de mint tudják, ezt nem egyedül mi döntjük el. Ha a háborút ránkkényszerltik. népünk óriási lelkesedéssel és odaadással küzd majd. elszántan meg fogja védelmezni' hazáját. Milyen lépéseket kell tennünk a háború megakadályozására? Miért ne vonnák ki az Amerikai Egyesült Államok és más országok csapataikat Nyugat-Németországból, a nyugati országokból, azaz Franciaországból, Olaszországból. Törökországból, Görögországból, nem tudom, hol vannak még Önöknek csapatai. És mi kivonnánk csapatainkat Kelet-Németországból, Lengyelországból, Magyarországról és Romániából. Más országokban sehol sincs csapatunk. Ez igen hasznos volna, és első próbája lenne a jó kapcsolatoknak, és az első lépés lenne olyan jó légkör megteremtése felé, amely nem bűzlik a háborútól. Ez elősegítené azokat a békés, jó kapcsolatokat, amelyek országaink között kialakulhatnának.- Erről beszéltünk, ezt megismételjük, cs készek vagyunk megtenni minden szükséges lépést NOVINS: Hruscsov úr, amikor Un az amerikai csapatok Nyugat-Európából való kivonásáról beszél, több, mint háromezer mérföld távolságról való kivonásról beszél. Amikor pedig az orosz csapatok. Kelcl-Ncmctországból való kivonásáról beszél, ez csak olyan távolságról való visszavonulást jelent, amelyet két óra alatt meg lehet tenni. Mint realista, nem gondolja Un, hogy itt valamilyen Ígéreteket lehetne várni a kölcsönös bizalom megteremtése céljából? Mit hajlandó Oroszoiszág lenni? HRUSCSOV: ön nem egészen helyesen használja az aritmetikát, amikor kiszámítja a csapatok kivonásakor a távolságot. Önök kisebb távolságra vonulnak vissza, mint mi. Anglia például csak a La-Manche csatornán túl, az Amerikai Egyesült Államok pedig az óceánon túl van. Nem tudnám megmondani, hány hajó megy az Egyesült Államokból Németországba, vagy Franciaországba. de számolja ki. hány vonat fog menni csapatainkkal például Irkutzból. vagy Vlagyivosztokból? Nekünk nagyobb távolságot kell megtennünk, mint Önöknek. Ezenkívül amikor a leszerelésről van szó, bízzunk egymásban és ne úgy nézzünk egymásra, mint két rabló. Mérjünk a becsületes ember mértékével és mi szavunkat adjuk és lehetővé tesszük szavunk ellenőrzését. Létesítsünk állomásokat bizonyos helyeken, hogy lehetetlenné váljon mindkét fél számára a váratlan támadás. Ezek a feltételek, amelyeket javasolunk, elegendőek ahhoz, hogy biztosítsák az ellenőrzést és kizárják, hogy az egyik ország váratlanul megtámadja a másikat. (Folytatás a 2-ik oldalon)