Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-29 / 150. szám

2 Szombat. 1957. flintas tt. Is MSZMP országos értekezlete pénteken folytatta tanácskozásait (Folytatás ni 1. oldalról) párt és a tömegek kapcsolata cs növekszik a bizalom a kormány politikája iránt. Megemlítette azonban, hogy egyes pártszervezetekben az elégedettség és az elzárkózás szelleme tapasztalható. A következő felszólaló Ko­mócsin Zoltán elvtárs, a KISZ Országos Szervezőbi­zottságának elnöke, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájának né­hány kérdéséről szólott. El­mondotta, hogy a KISZ fej­lődése kielégítő. Alig negyedév után min­den jelentős üzemben van szervezete, s a 4000 KISZ­szervezetben 120 ezer tag tömörül. — Pártunk Központi Bi­zottsága a KISZ létrehozásá­val abból indult ki — hang­súlyozta —, hogy a szocializ­mus építése, az elért eredmé­nyek lehetővé és szükségessé teszik az ifjúság teljes esz­mei, szervezeti és politikai egységét. Kizsákmányoló tár­sadalomban az uralkodó osz­tályok érdeke, hogy az ifjú­ság ereje meg legyen osztva. Szocializmust építő társada­lomban a munkásosztály ér­deke, hogy az ifjúság egysé­ges legyen. Vcgül a VI. Világifjúsági Találkozó jelentőségéről szólt, s hangsúlyozta, hogy a magyar fiatalok delegá­ciója mindent cl fog követ­ni. hogy becsülettel meg­állja a helyét azon a poli­tikai vizsgán, amelyet a Világifjúsági Találkozó a magyar küldöttség számá­ra jelent. A következő felszólaló, Klaukó Mátyás elvtárs, a Békés megyei küldöttség ne­vében teljes egyetértését fe­jezte ki a Központi Bizott­ság beszámolójával, majd is­mertette a pártépítés megyei sikereit és hangsúlyozta, hogy a Viharsarok kommu­nistái ideológiailag, szerveze­tileg megerősödve, szilárd egységben sorakoznak fel a Központi Bizottság köré. Kresznn Lajos elvtárs, a Ganz Vagon- és Gépgyár in­téző bizottságának elnöke ar­ról beszélt, hogy rendkívül súlyos kezdeti nehézségek után hogyan erősödött meg a gyár pártszervezete. Ezután Mesterházi Lajos (ró szólalt fel. Részletesen foglalkozott az Irodalmi egy­ség kérdésével. Hangsúlyoz­ta, hogy az ellenforradalmi ideológia elleni harc közepet­te sem szabad megfeledkezni azokról a veszélyekről, ame­lyeket a baloldali túlzások jelentenek. Beszéde befejező részében rámutatott, hogy minden olyan kísérletet, amely a pártvezetők tekin­télyének lejáratására irá­nyul, vissza kell verni. és biztosítani kell, hogy a Központi Bizottság helyes irányvonala torzulás nélkül valósuljon meg a gyakorlat­ban. Fopk Jenő elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy pártunk a legközelebbi időben hosszabb időszakra szóló gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghatároznak a múlt gazdaságpolitikai hibái, az ellenforradalom okozta károk, továbbá az életszínvo­nalnak saját termeléssel még kellően alá nem támasztott emelkedése. — Gazdaságpolitikai cél­jainknak tükröződnie kell a közeljövőben elkészülő 3 éves tervünkben ls. Á beruházá sok nem lehetnek olyan ma­gasak, mint az ötéves terv előirányzatai voltak. A bőví­tett újratermelés fokozásával megteremtjük külföldi fize­tési mérlegünk egyensúlyát, lerakjuk a népgazdaság újabb fellendülésének, az életszínvonal emelésének alapját. A mezőgazdasági termelés fejlesztését úgy kell előirányozni, hogy egy-egy hold művelt területről minél több és értékesebb terményt takarítsunk be. Elsősorban a szocialista szektort kell tá­mogatni. Fock elvtárs ezután ismer­tette az 1957-es terv elő­irányzatait, majd gazdasági életünk néhány egészségte­len jelenségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kor­mány határozata ellenére nagy huzavona tapasztalható a beruházások leállításában. Hangsúlyozta, hogy rövid idő alatt el ken érni, hogy kölcsönök nélkül meg­álljunk saját lábunkon. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy növeljük a termelé­kenységet és csökkentsük az önköltséget. Most figyelmün­ket mindenütt a termelés gazdaságosságának fokozásá­ra kell irányítani. A takaré­kos gazdálkodásban nagy szerepe van a társadalmi tu­lajdon védelmének. Végezetül arról beszélt, hogy a gazdasági feladatok megoldásának egyik fő felté­tele a vezetés színvonalának megjavítása. Szükséges, hogy minél előbb kidolgozzák a gazdálkodásnak azokat a módszereit, amelyek legin­kább megfelelnek a demok­ratikus centralizmusnak és amelyek a lehető legjobban összeegyeztetik a központi irányítást a helyi szervek nagyobb önállóságával. Csütörtökön délután Amb­rus István elvtárs volt az utolsó felszólaló. A falusi osztályharc alakulásáról be­szélt. Felhívta a figyelmet, hogy különösen a falvakban kezdi ismét felütni a fejét a kizsákmányolás. A pénteki tanácskozás felszólalói A Magyar Szocialista Mun­káspárt országos értekezlete pénteken az Országházban az első és második napirendi pont vitájával folytatta ta­nácskozását. A délelőtti ülésen Gáspár Sándor elvtárs elnökölt. Elsőnek Kiss Dezső elvtárs, a csepeli MSZMP intéző bi­zottságának elnöke szólalt lel. Hangsúlyozta, hogy a tö­megek véleményének sem­mibevevése a párttól idegen módszer. A vezetésben ne le­gyen helyük azoknak a funk­cionáriusoknak, akik tisztsé­güket a tömegek véleményé­nél előbbre helyezik, s bár módjuk lenne, nem néznek szembe saját hibájukkal. Ezután Sarok Antal és Lo­sonczi Pál elvtársak a ter­melőszövetkezeti mozgalom problémáival foglalkoztak. Kukucska János elvtárs, a Borsod megyei intéző bizott­ság titkára, számos módosí­tást javasolt a határozat-ter­vezethez, majd a pártegység követelményeiről, ezzel kap­csolatban az ideológiai mun­káról. az éberségről, a káde­rek helyes kiválasztásáról, a párttagság állandóan szük­séges tájékoztatásáról be­szélt. Ezután Kiss Károly elv­társnak, a Központi Intéző Bizottság tagjának a felszó­javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is meg­szakította azonban az októ­berben kirobbantott ellenfor­radalom. Ezután azzal foglalkozott, hogy milyen követelménye­ket kell támasztanunk a párt­káderekkel szemben. Ma még sok káderünk nem felel meg minden tekintetben a lenini követelményeknek. Éppen ezért pártoktatásunkat és egész kádernevelésünkct első­sorban abból a szempont­ból kell megvizsgálnunk, • hogy inkább kevesebbet, de jobbat adjon, mint az elmúlt években. Hangsúlyozta: nem lenne helyes, ha káderpolitikánk és kádermunkánk fel­adatait csupán a pártká­derekre vonatkoztatnánk Nyilvánvaló, hogy annak ki kell terjednie a tár­sadalmi élet minden terüle­tén végzett személyzeti mun­ka elvi irányítására és ellen­őrzésére. Az ellenforradalmi felkelés leverését követően különösen fontos, hogy ne csak a pártapparátusban le­gyenek teljesen megbízható, jó képességű vezetők. Ezután a többi között szó­vá tette, hogy néha túlzásba visszük a pártapparátus „fia­talítását", majd néhány olyan jelenségre hívta fel a figyel­met, ami helytelen a káder­munkában, s csökkenti a tö­megek bizalmát pártunk iránt. Előfordul például, hogy egyesek hasonló eszközöket vesznek igénybe a helytelen útra tévedt emberrel is, mint amilyen eszköz alkalmazása feltétlenül jogos és indokolt az ellenséggel szemben. Rá­mutatott arra is, hogy a poli­tikailag megbízhatatlan szak­mai vezetőket természetesen nem hagyhatjuk meg vezető­beosztásukban, de másutt ér­tékesíthetjük szakmai tudá­sukat, feltéve, hogy új mun­kakörüket hajlandók becsüle. tesen ellátni. Végleg szakitanunk kell a régi vezetésnek azzal a ká­ros gyakorlatával — folytat­ta —, amely egy-egy embert nem annyira politikai maga­tartása, vagy gyakorlati munkája, hanem rokonságá­nak összetétele, rokonainak cselekedetei alapján ítél meg. Nyilvánvaló tehát, hogy káder- és személyzeti munkánkban következete­sen érvényesítenünk kell az elvet, mindenki önma­gáért felel, mindenkit sa­ját cselekedete, munkája, magatartása szerint kell megítélni. A káderanyagok "titkos* jel­legét végképpen meg kell szüntetni. Kiss elvtárs felszólalásá­nak befejezéseképpen hang­súlyozta, hogy a forradalmi éberség továbbra is káder­munkánk egyik központi kér­dése marad, majd élesen bí­rálta a pártszervezetekben még elég gyakori elvtelen bí­rálatot, kicsinyes személyi torzsalkodást, amelynek hát­terében sokszor pozícióféltés van. Az eddiginél jóval több megértést, melegséget, elv­társi szeretetet és bajtársi­asságot kell tanúsítanunk egymás iránt Csakis Így forrhat össze és válhat megbonthatatlanná a pártmunkások egysége, a párttagok egysége, ami az egész párt életének leg­fontosabb feltétele. Ma sokkal egységesebb a párt. mint as utóbbi esztendőkben volt lalása következett. Bevezető­ben megállapította, hogy a párt politikájának helyessé­ge vagy hibái mindig tükrö­ződnek a párt káderpolitiká­jában. A felszabadulás óta eltelt 12 esztendő alatt pár­tunk kádermunkája alapjá­ban véve eredményes volt, a pártkáderek aktívan, oda­adóan dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyé­nek diadaláért. Ezért Igazságtalan és hely­telen az a sommás ítélet, amely a párt egész ko­rábbi káderpolitikáját hi­básnak, sőt károsnak nyil­vánítja. Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpoli­tika kialakítását akadályozta többek között az a helytelen szemlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektás, ki­öregedett kádereknek minő­sítette. Közismert, hogy ké­sőbb ugyanilyen megítélés alá kerültek a régi illegális pártmunkások, a spanyol polgárháború sok hős ma­gyar kommunistája s nem kevés becsületes szociálde­mokrata elvtársat is igy állí­tottak félre. A Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káderpolitikában is gyökeres A következő felszólaló Ba­kó Ágnes, a VIII. kerület intéző bizottsága elnöke, el­mondotta, hogy mind a tag­gyűléseken, mind pedig a kerületi pártértekezleteken részvevők helyeselték a párt politikáját. Most sokkal in­kább egységes a párt, mint az utóbbi években volt. Az egységes vélemény a legfon­tosabb kérdésekben nem je­lenti azonban azt, hogy je­lentős részletkérdésekben nincsenek véleménykülönb­ségek. Bakó elvtársnő figyelmez­tetett arra, hogy a párttagság nagy aktivitása gyakran csak pártonbelüli kérdések eldöntésére korlátozódik. Nem kielégítő a pártonkívü­liek véleményének kutatása, azok meggyőzése. Felhívta a pártvezetés figyelmét arra, hogy többet foglalkozzék a tag­ság eszmei-politikai felké­szítésével, mert ez egyik fő feltétele a párt tömeg­kapcsolatai további erősí­tésének. Révai József elvtárs ötne­gyedórás felszólalásának ele­jén hangsúlyozta, hogy a be­számolók és a beterjesztett határozati javaslat fő irány­vonalával egyetért. A fő tüzet a revizionizmus, Nagy Imre és Losonczi áruló csoportja ellen kell irányí­tani. Természetesen megal­kuvás nélkül és következete­sen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is. akár a múlt hibáinak elnézése, akár a tö­megkapcsolatok elhanyago­lása, elbizakodottság, értel­miségellenesség formájában jelentkezik. Le kell győzni a Nagy Im­re-féle árulás, a revizioniz­mus, a nemzeti kommuniz­mus iránti békülékenységet is. Szükségesnek jelentette ki Révai elvtárs, hogy az eddiginél jobban mu­tassuk meg, hogyan füg­gött össze Nagy Imre 1956 októberi árulása azokkal az opportunista nézetekkel, amelyeket 1948-ban. 1953­ban. de még régebben is 1945-ben, vagy az illegali­tásban képviselt. Ezekről számos tényt sorolt fel Révai elvtárs. Révai elv­társ kimutatta, hogy Rákosi elvtárs és Nagy Imre között 1953 júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elv­telen marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen összebékülés is, a hibák köl­csönös amnesztiája alapján. Hangsúlyozta, hogy különb­séget kell tenni az ellenfor­radalmi árulás és a szocia­lizmus építése közben elkö­vetett hibák között. Ez nem jelenti Rákosi és Gerő elv­társak "rehabilitálását*. Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben ha két hétre is, de elvesztet­tük a hatalmat. De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok hadjárattá fajult, ez rágal­mazás és mindenekelőtt le­kicsinyli azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszíté­seit, akik a felszabadulás után csodákkal határos mun­kát végeztek az ország felvi­rágoztatása érdekében. Az értelmiségről szólva óv­ta a pártot az általánosítás­tól. Nem lehet az egész ma­gyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami októberben történt. Ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy fel kell lépni az értelmi­ség körében jelentkező olyan nézetek ellen, ame­lyek a munkásosztály he­lyett az értelmiségnek szánják a vezető szerepet. A bűnösöket az értelmiség körében i$ meg kell büntetni, de a szigor politikáját — a konszolidálás előrehaladásá­nak megfelelően — párosí­tani kell a megbékélés poli­tikájával. Az osztályharc egyes kér­déseiről szólva hangsúlyozta, hogy ideológiailag nem lehet­séges megbékélés. A kultúrpolitikai kérdé­sekről szólva hangsúlyozta, hogy ez pártmunkánk és ál­lami munkánk egyik leg­gyengébb pontja. Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai programunk. A Szovjetunió jegyzéket intézett a Német Szövetségi Köztársasághoz A nemzetközi politika napi eseményei A LESZERELÉSI ALBIZOTTSÁG CSÜTÖRTÖK DÉL­UTÁNI ÜLÉSÉRŐL. A leszerelési albizottság csütörtök dél­utáni ülésén, amelyen Zorin, a szovjet delegáció vezetője elnökölt, — a hírek szerint — Stassen, az Egyesült Államok megbízottja javasolla, hogy az egész világra szóló részleges leszerelési egyez­mény összes aláírói évente tartandó egyszeri értekezletükön vizs­gálják meg az ellenőrzés eredményességét. Az egyezményt aláírók egy 14 tagú ellenőrző tanácsot választanának. Az ellenőrző tanács tagjai közül — hasonlóan a Biztonsági Tanácshoz — négy vagy hat tag állandó, a többi pedig változó lenne és a szavazásnál — ugyancsak a Biztonsági Tanácshoz hasonlóan — az érvényes dön­téshez az állandó tagok együttes szavazatára lenne szükség >• Zorin kijelentette, hogy az eddig előterjesztett amerikai javas­latra csak az összes javaslatok elhangzása után válaszol. Stassen szerint a további amerikai javaslatok előterjesztésére még "több napra* lesz szükség. SZOVJET JEGYZEK A NYUGATNÉMET KORMÁNY RÉSZÉRE. Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön nyolcoldalas, lapzártáig nyilvánosságra nem hozott jegyzéket nyújtott át dr. Haas moszkvai nyugatnémet nagyköveinek. A jegyzék, amely válasz a Német Szövetségi Köztársaság május 23-i jegyzékére, megállapítja: a szovjet kormánynak van joga figyel­meztetni a nyugatnémet kormányt, hogy hadseregét ne szerelje ftl atomfegyverekkel, mivel a Szovjetunió, mint a négy nagyha­talom egyike, a békeszerződés megkötéséig felelős azért, hogy Németország ne fenyegethesse szomszédait és a világ békéjét. A szovjet jegyzék ezenkívül szemére veti a német szövetségi kor­mánynak, hogy igyekszik meghatározott feltételekhez kötni a le; szerelés kérdésében elérhető megegyezést és döntőbírónak kiállja ki magát a tárgyaló hatalmak fölé. A jegyzék, miután bírálja az NSZK NATO-tagságát és meg­állapítja a fegyverkezési politika folytatása miatti nyugatnémet felelősséget, leszögezi: meg akarja akadályozni az európai helyzet további éleződését és felszólítja a szövetségi kormányt, idejekorán vegyen részt az atomháború elkerülésére irányuló törekvésekben és ne várjon addig, amíg nehéz lesz ezt a tűzvészt elhárítani. AZ ENSZ ÖTÖS BIZOTTSÁG „JELENTÉSE". Ismeretes, hogy aa úgynevezett "magyarországi helyzet kivizsgálására ala­kított küjönleges ENSZ-bizottság* néhány nappal ezelőtt előter­jesztette jelentését az ENSZ-titkárságnak a magyarországi ellen­forradalommal kapcsolatban. Az Egyesült Államok és Anglia kor­mánya most mindent elkövet, hogy propagandacéljai szolgálatába állítsa ezt az "okmányt*. Az Egyesült Államok szenátusa és kép­viselőháza például szerdán hozott határozatában követeli, hívják össze az ENSZ-közgyűlés ülésszakát a "magyar kérdés* megvita­tására. Ez a határoz at nem mas — állapítja meg a TASZSZ ezzel kapcsolatos kommentárja —, mint az amerikai imperialista reak­ciós erők újabb kísérlete a nemzetközi helyzet kiélezésére és arra. hogy felszítsák a hidegháborút, amely csak az óriási profitokat zsebravágá monopolitta körök számára előnyös. At Qtös bizottság úgynevezett jelentésével foglalkozott a Külügyminisztérium szóvivője is a Rádiónak adott nyilatkpzalá­l>an. Megállapította többek között, hogy az elejétől végig valótlan jelentés tendenciózusan összekeveri az eseményeket, hazaárulók ét banditák hazudozásaira épül. A Szabad Európa rádió gyaláza­tos szerepéről azonban mélyen hallgat és arról is, hogy a magukat szabadságharcosoknak nevező banditák milyen bestiális módon gyilkolták le a kommunistákat és a baloldali gondolkodású em­berek tömegét. Az angol és amerikai kormány célja az ötös bizott­ság jelentésével kapcsolatban világos: — szögezi le a szóvivő — megzavarni a nemzetközi helyzet kedvező olakitlását, éppen a le­szerelési tanácskozások biztató alakulása idején, A KÜLPOLITIKA HÍREI­röviden Belgrád (MTI). Belgrád­ban befejezte tanácskozásait a jugoszláv munkástanácsok háromnapos első országos kongresszusa. A kongresszus összegezte és részletesen elemezte a ju­goszláv munkásönigazgatás rendszerének eddigi hétéves eredményeit és meghatározta továbbfejlesztésének útját és feladatait. A kongresszus ünnepélyes záró ülésén a magyar dolgo­zók és a magyar szabad szak­szervezetek üdvözletét lelkes taps közepette Varga György, a szaktanács titkára adta át. Hon Don Cser, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság új magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete pénteken látoga­tást tett Horváth Imre kül­ügyminiszternél megbízóle­vele közeljövőben történő át­adásával kapcsolatban. Washington (AFP). Az Egyesült Államok kormánya vazás alá. csütörtökön válaszolt arra a jegyzékre, amelyet 11 arab ország diplomáciai képviselői nyújtottak át május 24-én. Az Egyesült Államok ebben elutasítja azt, liogy részt ve­gyen az algériai eseményeket vizsgáló nemzetközi bizottság megalakításában. * London (AFP), Nehru in­diai miniszterelnök a brit nemzetközösség értekezletén Csütörtök reggel kijelentette: „véleményem szerint Izrael­nek törvényes joga van ah­hoz, hogy a Szuezi-csatornát használja": • Róma (MTI). Az olasz kép­viselőház szerdán esle bizal­mi szavazás nélkül fejezte be a Zoli-kormány programjá­nak vitáját. A liberálisok ugyan bizalmatlansági indít­ványt jelentettek be és kér­ték a kormány programjának tisztázását, a kormány és a képviselőház elsöksége azon­ban úgy döntött, hogy az in­dítvány nem bocsátható szá­ll Z országos pártértekezlet péntek délutáni ülése A délutáni ülésen Rónai Sándor elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak: Révész Géza elvtárs, honvédelmi mi­niszter, a Központi Bizottság tagja. Jakab Sándor elvtárs, a Nógrád megyei intéző bizottség elnöke, Major Tamás elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója, a Köz­ponti Bizottság tagja. Raf­fai Gyula elvtárs, Tolna megye intéző bizottságának elnöke. Nyers Rezső elvtárs, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke belerjesztette a bi­zottság jelentését, amelyet a pártértekezlet elfogadott. Szünet után Prieszol József elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak: Bakó Kálmán elvtárs, a kisújszállási terme­lőszövetkezet titkára, Aczél György elvtárs, művelődés­ügyi miniszterhelyettes, a Központi Bizottség tagja és Biszku Béla elvtárs, belügy­miniszter. a Központi Intéző Bizottság tagja. A délután elhangzott fel­szólalások ismertetésére visz. sza térünk. 1

Next

/
Thumbnails
Contents