Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

UJRAELEDO MOSOLY A »Délmagyarország« számára íria MARIA MAIUSZCZAK Már egy kilométerre attól igyekszik drága vendégeink a gyermekhaddal, hogy sem a helytől, amely felé igye- kedvébe járni. Ez pedig két- bennünket, sem óket egyálta­keztünk, bárkit megkérdez- ségtelenül sikerül is nekik.., hettünk, kimerítő választ Ha az ember ezekre adott. „A magyar gyerekek? — Menjenek csak egyenesen a TOZSÓS arcokra tovább, mindjárt meglátnak ..... . egy nagy fehér házat...* tekint és látja, hogyan han- _ Némi nyugtalansággal lép- cúroznak, ugrándoznak, ka- tönével — tük át a „nagy fehér ház* carásznak, pajkoskodnak — küszöbét. Nem ismerjük a melegséget érez a szíve tá­nyelvet. nehezen fogjuk egy- ján. És megerősödik bennünk mást megérteni. Vajon ho- a remény, hogy a közelmúlt gyan fogadnak bennünket a tragikus esemenyei nem oh Ián nem zavarta, hogy nem értjük egymás nyelvét. Erre nem is volt szükség. Ereztük a szívük dobbanását és biz­tosan tudom, hogy ők is — a gyermek csalhatatlan ösz­megérezték bennünk a barátot. Nem csoda tehát, hogy gyermekek? Azok a gyer- ték meS bennük a gyermeki melegebb napokon együtt mekek, akiknek, mint tud- derűt és a bizakodást. járják az erdőt a környék­juk nemrég tizenegynéhány Látogatásunk napján hideg beli lengyel gyermekekkel, éves korukhoz képest szinte ido vf11- A wesolai házban noha nem egy nyelven be­elviselhetetlen élményben meghitt melegség áradt. A szélnek. Elmondották ne­volt részük Talán szomo- kultúrteremben a televíziós künk a magyar nevelők, rúak és bizalmatlanok? Ta- készülék vásznán finn és len- hogy ezek a gyermekek — Ián nem szívesen látnak kí- gyei ökölvívók vívták ádáz lengyelek és magyarok — váncsiskodó idegen arcokat? harcukat, hogy saját csapa- két perc alatt megértették Milyenek is lesznek? Hallga- tuk számóra szerezzék meg a egymást. Az a jóság és sze­tagok és gondterheltek?... győzelmet. A tantermekben retet, amely itt Lengyelor­Mi vagyis a Lengyel Vő- (mert hiszen szabályos tani- szágban mindenkor körülve­röskereszt munkatársai és e *ás folyik — nem szabad évet szi őket — elégséges ahhoz, sorok íróia — szabályszerű veszteni!) a táblák „tisztára* hogy minden más eszköz nél­... iKfKUnlr n trXnwirnlrnt óc -fii— 1/ í i 1 io mnrtárieAL l-l „lámpalázat* éreztünk. Hi­töröltek, a könyveket és fü- kül is megértsék egymást szen 'm'oscTlyt akaVtunk látni zeteket pedig eltették „hol- Azok a gyermekele, akik ezeken az arcokon, a gyer- napra*. a Lenp/el Vöröskereszt meg­mekkor normális jeleitakar- Ebéd után kötelező a pl- hívasóra a magyar Szakta­tuk felfedezni ezeken az henés. Engedelmesen, fegyel- naccsal és a magyar Muve­annvira keserű és fájdalmas mezetten mentek a gyerme- lődésügyi Minisztériummal tnnn«7til ntnkat átélt fiatal kek két-háromszemélyes szo- kotott megállapodás alapján íónveken bájukba, fegyelmezetten le- néhány hónapot Lengyelor 1 ' """ vetkőztek és lefeküdtek, úrrá szágban töltenek, olyan cs A Varsó környéki Wosola lett a csend. De csak látszó- ládokból valók, melyeket k helységben lévő Gyermekott- )ag... A látogatásunk lönösen érzékenyen sújtc honban mintegy száz buda- okozta tak a tragikus események ( pesti iskolásfiú csoportjával nehezen építik újjá életüke' készültünk találkozni, aki- kíváncsiság Vannak közöttük sokgyer ket a Lengyel Vöröskereszt izgalmában mekes családok gyermeke' hívott meg két hónapra Len- ^ félárvák és olyanok is, aki' gyelorszógba. összesen mint- nemigen gondoltak alvásra, elvesztették otthonukat, egy 800 gyermeket hívtunk olyan csendesen lépkedtünk Mi a magunk részéről ar meg és a legszebb gyermek- a folyosókon, ahogyan csak kívánjuk, hogy a gyermek otthonokat bocsátottuk ren- tudtunk és benézegettünk a szíveken ütött sebek mi delkezésükre Karpacsban, szobákba... — „A huncu- hamarabb Podgorzynban, Iwoniczban, tok!* Azt színlelték, hogy al- hogy Wiezycában és a többi között szanak, mert meg akarták itt, Wesolában. mutatni, milyen „rendesek*. Ebédidőben szemhéjuk meg-megrez- a gyermekarcokon a mosoly. LDeaiaODen dült, arcukat a „színlelt ameiy bennünket a wesolai •nnnantiink be A két evő- flom* ?e7etés^ fintorította gyermekotthoban köszöntött voppcjniuiiiv " . és a végén aztán mmanya­QW ári EIEZL lll|2|lipuifllll|l|igtmi||!l]| :::: ­Reméljük, ha késve is, de elérkezik hozzánk a jó idő. a nyár. Sok problémát okoz, különösen a nőknek, egy-egy új évszak beköszöntése. „Mi­lyen ruhát csináltassunk — hogyan újítsuk Jel a régie­ket?" — ezek a kérdések foglalkoztatják őket. Asszo­nyaink „nehéz" kérdéseit sok ötlettel^és sok csinos ruhá­val oldotta meg a konfekció­iparunk. Olcsó áron, ízléses készruhát vásárolhatnak a szegedi Állami Áruházban, a Ruházati Bolt üzleteiben a maguk és a gyermekeik ré­szére. Délelőttre, délutánra, iskolában és óvodában egyaránt praktikus viselet a nadrág és az ing. Képünkön a kisfiú tiroli nadrágot és fehér inget visel. Az ing készülhet szí­nes, kockás zefírből rövid újjal is. A kislánykán leheletfi­nom batisz kötényke van, vékony csipke szegéllyel. A kö­tényt ízléses hímzéssel is díszíthetjük. Egyaránt csinos szövet, bársony, vagy nyári ruhácska elé. begyógyuljanak örökké iarison nyörű ebédlőben terített fe- jan szinte pukkanásig együtt még valaha"" a "we^ában hér asztalok meueu, ízieies kacagtUnk. Ugyan már, ne tet- mwriomorl fii'a , »—I — — — 1. .; l ' Nem tudom, találkozom-e lég valaha a Wesolában ebédet „kebelezett be* a ma- ie7sirek'maga tokát ."mamár uThisrem gyar gyermeksereg. Nyom- scmmi sem lesz az ebéd utáni fiúk éietük récéig nem fe­ban elillant minden aggodat- alvásbóli ,.itilr . ner" ronsnlveós arcok vé- alvasD01' , lejtik el azt a szeretetet, ^Ynem érő terefere névet- Különösen azért, mert amely valamennyiünkből fi"'SZ mfodenütt nvílt mindnyájuk számára hoz- nemzetük felé sugárzik, i taréL'^s teldntetek irá- tunk 'édességet és a fiúk Azt szeretném, hogy min­nvulnatc felénk Nem nem tudták, hogy a pihenő utón den magyar testvérünk érez­f<feadtek bennünket idegen- le« a kiosztás. Néhány óra ze és tapasztalja a mi barát­íré^L ellenkezőleg Körülfog- a>a« annyira egybeforrtunk^ sagunkat és szeretetünket, tak bennünket, megpróbál­tak olyan szavakat mondo- „ ( gatm amelyek «a"ntük Kétszobás ess (komfortos öröklakás hasonlítottak a lengyelhez, . foT^rttk^Sukít náíÜnk! a lűlllos 6-i lottó-; utaJoiüsorsolás elégedettek és tizenkét-tizen- fŐOVef eméllVe három éves koruk ellenére ? " ízó'Ybírátság*" jdent CZ 3 Az °rszágos Takarékpénz- meUett két üzlethelyiség kap , tér, mint ismeretes, két lot- helvet A fiatal magyar nevelók és ' tanárok - három férfi és két toház építését határozta e1' A lottóház építését június nő - családias összeforrott- s a lakásokat öröklakásként közepén kezdik meg s előre_ Ságban élnek a gondjaikra havi jutalomsorsolások alkal- láthatólag a jövő áron fe_ bízott gyermeksereggel. Ide- maval sorsolják ki. Az egyik ho ális közöttük az összhang, és n ,ar.An „ „.TT,. jezik be- Addigra valameny­mindnválan valóban otthon Budapesten, a Martírok n i lakást kisorsolják mindnyájan valóban ottnon ü 2? gz ^ telken é mő érzik magukat. A gyermek­— lottóház kivitelezésére egy A június 6-án sorrakerülő Hleg-je^zéseU az Anna-kútnál otthon lengyel személyzete — gzép fzléses jól felszereIt lottó-jutalomsorsoláson már szakácsnők, takarítónők — hétemeletes,' tetőteraszos ház nem Wartburg-gépkocsi, ha­megkettözött buzgalommal épül 21 lakással. A bejárat nem kétszobás, hallos, össz­komfortos öröklakás lesz a főnyeremény. Az autó már „csak" a második helyre ke­rül. Az első lakás-főnyere­mény tehát a Mártírok útja 27-es számú VI. emeleti 1. számú lakása. A rendkívül szép, korsze­rű lakások tulajdonjogával a nyertesek szabadon rendel­keznek. Néhány nap múlva eldől tehát, ki lesz az épülő lottóház első öröklakás-tulaj­donosa. Orökkc divatban marad a csíkos ruha. Karcsú és molett nők a csík irányát vál­toztatva (a karcsúk kereszt- a molettek hosszirányban válasszák ki a csíkot) elő­nyös, csinos ruhát választhatnak alak­juknak megfelelően. Képünk sokszínű pi­kóból készült csíkos, könnyű-nyári ruhát mutat be. A ruha mély kivágással, ujj nélkül készül. (Llebmann Béla felvételei) Szövetből, bársonyból, kartonból, shan­tungból, télen, nyáron legdivatosabb vi­selet a kiskosztüm. A képen látható kis­kosztüm pasztellszínű, világos szaténkar­tonból készült. Az öltözéket az anyag do­mináló színének megfelelő színű modern táska és magassarkú cipő egészíti ki. j.ha5e**- j/ Láttuk már a tavaszt beköszöntő hónapok óta, sőt — sajnos — ma is lát­juk az Anna-kúiti forrás párjavesztett „egykéjét", amely azelőtt másodmagá­val bugyogtatta kincses Földanyánk majdnem 50 fokos vizének áldott mele­g ét. A tejeskannák higié­nikus öblögetését, a közeli (és távoli) háztartások cél­jait bőkezűen szolgáló, a gyomorkúrát eredménye­sen tartók részéről is any­nyi dicséretre érdemesített kél korábbi kút helyett már huzamosabb ideje csak egyetlen ejektoros kút áll — a hellyel-közzel köz­beiktatott elzárásoktól el­tekintve — a nagyközön­ség rendelkezésére. Vérmes optimisták egy­kor azt remélték, hogy különösen a korareggeli, délelőtti és gyakran az al­konyati órákban is zsúfolt forgalomra tekintettel egy harmadik kutat is üzembe fognak majd helyezni. Csüggedt pesszimiáták azonban ma már azon töprengenek, vajon belát­ható időn belül nem ke* rül-e sor az egyetlen kút leszerelésére is. Ez a borúlátás a Gyógy­és Gőzfürdő egyre fokozó­dó vízszükséglete miatt egyáltalában, nem indoko­latlan, mivel a lefúrt csö­vek szűrőin az évek hosz­szú során át beállott elho­mokosodás következtében a forrás ma már, amint er­ről hivatott nyilatkoza­tot is hallottunk, az erede­ti vízmennyiségnek körül­belül csak felél juttatja felszínre. A nagyközönség sóvárgó érdeke azt követelné, hogy az elhomokosodás vala­melyes csökkentése révén legalább a leszerelt kutat helyezzék újból üzembe, de az illetékesek ne feled­kezzenek meg arról sem, hogy a „senki földjének" tekintett kutak, helyeseb­ben kút környékére az esz­tendő valamennyi hónap­jában érvényesítsék a tisz­taság hónapjául előléptetett április meglehetősen elha­nyagolt követelményeit. Egyelőre talán egy sze­rény szemétgyűjtő kosár­ral! Uj ruházati bolt nyílt Szegeden Tegnap, szombaton délelőtt Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút 63. szóm alatt új ru­házati bolt nyílt meg. A megnyitón a második kerü­: letben lakó dolgozók elmond­: ták, hogy az új bolt megnyi­• tásával régi kívánságukat • teljesítették. Ezután nem kell : a belváros üzleteibe men­• • niök. : A kis üzletben konfekción és •cipőn kívül mindent — mé­• terárut, divat-, kötött- és rö­: vidárut — megkapnak a vá­• sárlók. A ruházati bolt veze­• tői nagy gondot fordítanak a : kis üzlet kielégítő áruellátá­sára, — Megjárta, őrmester úr kérem, csak egy kicsit több káposzta kelleti volna hozzá. De hát mit csináljunk, én tudom, hogy nem voltak fel­készülve rá. A hús jól ki volt füstölve, biztosan házi füstölt hús volt, házi sertésből. A rumos­tea is nagyon jót tett nekem. Az őrmester ránézett Svejkre, majd így szólt: — Igaz, hogy Oroszországban sok teát isz­nak? Ott is van rum? — Rum, az mindenütt van a világon, őrmes­ter úr kérem. „Hiába ficánkolsz — gondolta az őrmester — előbb kellett volna vigyáznod rá, hogy miket beszélsz!" Aztán Svejkhez hajolva bizalmasan megkérdezte: — Vannak szép lányok Oroszországban? — Szép lányok, mindenütt vannak az égész világon, őrmester úr. „Hej, te zsivány! — gon­dolta megint az őrmester. — Ugye, most nem adnád egy vak lóért, ha kibújhatnál valahogy az egészből?" Es az őrmester kirukkolt a negy­venkeltes nagyágyúval: — Mit akart csinálni a 91-es ezredben? — Ki akartam menni vele a frontra. Az őrmester elégedetten ránézett Svejkre, és megjegyezte: — Nagyon jó. Ez a legjobb módszer, hogy Oroszországba kerüljön az ember. — Igazán jól kispekulálta — sugárzott az őr­mester, figyelve, hogy szavai milyen hatással vannak Svejkre. De semmit se tudott kiolvasni a derék ka­tt.na szeméből, csak a legtökéletesebb nyugal­mat. „Még a szempillája se rebben — gondolta elismerő iszonyattal az őrmester — ilyen az ö katonai nevelésük. Ha én volnék az ö helyében és nekem mondanának ilyet, hát összecsuldana a térdem ..." — Reggel átkísérjük Pisekbe — jegyezte meg, mintegy zárójelben — volt már valaha Pisek­ben? — 1910-ben, a császári hadgyakorlatokon. E választól még barátságosabb és diadalma­sabb lett az őrmester mosolya. Ügy érezte, hogy kérdezési módszerével csakugyan jelül­múlta önmagát. — Végigcsinálta az egész hadgyakorlatot? — Hát persze, őrmester úr, mint baka. — Es Svejk továbbra is éppoly nyugodtan nézett az őrmesterre, aki szédült a gyönyörűségtől, és nem bírta visszatartani magát, hogy ezt is gyorsan be ne írja a jelentésbe. Szólt az őrs­parancsnoknak, hogy vezesse el Svejket, majd igy egészítette ki a jelentést: „Terve a követ­kező volt: Befurakodva a 91. gyalogezred so­raiba, azonnal jelentkezni akart a frontra, hogy a legelső adandó alkalommal Oroszországba juthasson, mert belátta, hogy a hatósági szer­vek ébersége miatt másképpen lehetetlen meg­lennie visszafelé az utat. Tökéletesen érthető, hogy a 91. gy. ezredben kitűnően érvényesül­hetett volna, hiszen vallomásában a további keresztkérdések súlya alatt azt is beismerte, hogy már 1910-ben végigcsinálta az egész csá­szári hadgyakorlatot Pisek környékén, mint gyalogos. Ebből, látható, hogy igen képzett a nrnga szakterületén. Megjegyzem még. hogy az összegyűlt vádanyag az én keresztkérdéses ki­hallgatási módszerem eredménye". ajtóban megjelent az örsparancsnok: — őrmester úr, ki akar menni az árnyék­székre. — Bajonett auf! — vezényelt az őrmester. — vagy nem is, hozza inkább ide. — Ki akar menni az árnyékszékre? — kér­de zte szerctelreméltóan az őrmester. — Nincs ebben valami másik hátsógondolat? — Es Svejk arcába járta a tekinteté:. — Ebben igazán csak egyetlenegy nagy hát­sógondolat van, őrmester úr kérem — felelte Svejk. — Csak ne legyen benne semmi más — is­mételte meg sokatmondóan az őrmester, fel­csatolva a szolgálati revolverét — magával megyek! — Ez egy nagyon jó revoh-er — mondta út­közben Svejknek - hétlövetű és halálosan pon­tos. Mielőtt azonban kiértek volna az udvarra, odahívta az örsparancsnokot és titokzatosan így szólt hozzá: (Folytaljuk) «

Next

/
Thumbnails
Contents