Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-22 / 144. szám

Áz eflenforradalmi események Jöjjön el újra a szegedi Tudományegyetemen ^ TETTEK IDE3E IS... oo Október 23-án taggyűlésre hívták a Tudományegyetem párttagjait, hogy a tagság megvitassa a pártbizottságon előző nap hozott leváltást határozatot. Az összevont taggyűlésen előző napi hevességük ellentéteként Fodor lojálisán, Baróti passzívan viselkedett. A taggyűlésre ennek ellenére már rendkívül izgatott hangulatban került sor. Egyes megzavarodott emberek — Pénzes István tanársegéd, Ferenczi kutató — éles kirohanásokat intéztek a pártbizottság néhány munkatársa ellen. A taggyűlés tükrözte az egyetemi pártszervezetnek az utóbbi években végbement nagymértékű felhígulását, a kispolgári befolyás és ingadozás megerősödését. Mielőtt még érdemi vita alakult volna ki a felmerült problémákról, hír érkezett a hallgatók egy részének tüntetéséről. A tüntetés részben a budapesti hírek hatására, részben a MEFESZ ellenforradalmi szervezőinek felbújtására jött létre. Az összevont taggyűlés ennek hallatára feloszlott. Néhány kommunista-csoport megkísérelt még valamit tenni, de sikertelenül. Ezzel az egyetemi pártszervezet gyakorlatilag széthullott Azoknak a szűkkörű megbeszéléseknek, amelyeken a pártbizottság helyiségeiben néhány kommunista vett részt a következő napok folyamán, már nemigen lehetett hatása, mert az egyetem vezetését a Baróti—Fodor renegát csoport teljesen kisajátította. Mindkét professzor portréjával érdemes foglalkozni/ mert szerepükben, karrierjükben úgy mutatkozik meg az MDP értelmiségi káderpolitikájának számos súlyos hibája, mint cseppben a tenger. Baróti a felszabadulás előtt középiskolai tanár volt Csongrádon. Mint francia orientációjú tanár, egybenmásban nyomasztónak érezte a Horthy-fasizmus közállapotait és polgári demokratikus nosztalgiái voltak. Franciaországi kapcsolatai azonban nemcsak a magyarországi elmaradott viszonyok iránti bírálatra késztették, hanem beavatták a burzsoá politikai svihákság számos fogásába is. Emellett karrierista természete, feltűnési viszketegsége és állandó dörgölődzése az úgynevezett magasabb körökhöz, megvetették az ágyát mind tündöklésének, mind pedig későbbi bukásának. Pályája 1945-től — egy-két buktatót leszámítva — ragyogóan emelkedett, különösen ha számításba vesszük, hogy az erények serpenyőjébe igen kevés súlyt tudott helyezni. Elsősorban baráti kapcsolatai révén VKM főosztályvezető lett és e funkciójában, mint kisgazdapárti korifeus, számos esetben keresztezte a kommunista politikát. A pártvezetés végülis ráunt ezekre a machinációkra és 1948-ban le válttá tta. Gondos baráti kezek biztosították, hogy se nagyot, se keményre ne essen. Bár tudományos munkája mind mennyiségre, mind pedig minőségre sem akkor, sem később nem volt számottevő, a szegedi egyetemen tanári katedrára és az Irodalomtörténeti Intézet élére került. Itt kezdetben meghúzta magát, korábbi viselt dolgai miatt lojálisnak mutatkozott, »a fejlődőképes pártonkívüli* álarcát öltötte magára. A kommunista frazeológiát rendkívül könnyedén, "franciás eleganciával* alkalmazta, hűségnyilatkozatokat tett, egyszóval mindent elkövetett, hogy a pártvezetés bizalmát valami módon megnyerje. Tudományos munkával ezután sem erőltette meg magát. Cráihe-. venyészve készült, előfordult, hogy a hírhedten reakciós és szellemtelen Pintér-féle kézikönyvből tartott felolvasást tanítványainak. Arra azonban már ekkor is nagyon vigyázott, hogy asszisztenciáját főleg olyan emberekből válogassa ki, akik között úgy uralkodhat, mint vakok között a félszemű király. Ezeknek a munkatársaknak többségét a legteljesebb személyi függésben tartotta. A sokszor kedélyes, bohém "bánásmódja* mögött igen céltudatosan az a törekvés húzódott meg, hogy sem politikai, sem szakmai természetű ellenvélemény ne hangozhassék el környezetében. A vetés — az MDP politikájának általános hibáiból következően is —, csakhamar gazdag termést hozott. Baróti a helyi pártszervek előzetes tiltakozása ellenére 1952-ben dékán, 1955-ben a Tudományegyetem rektora lett. Tisztségei mellé —szakmai körökön túl is visszatetszést keltve — megkapta a kandidátusi fokozatot is. Rnrnfj ezután már meréUUI utl szebb játékba kezdett. Egyrészről gondosan ügyelt továbbra is arra, hogy nyilatkozatai a párthűség jegyében hangozzanak el, de legalább olyan gondosan ügyelt arra is, hogy minél szorosabb személy kapcsolatokat építsen ki az egyetem "tekintélyes* jobboldali köreivel. Valahogyan olyan szerepet szánt magának, amire a »nem ellenállva ellenállni* kifejezés illene leginkábh. A jobboldali közvélemény előtt azt a szerepet kívánta játszani, mint aki a proletárdiktatúra kemény és a kispolgári lélektől mindig idegen működését (túl az elmúlt években valóban elkövetett szektás hibákon) ügyes politikai cselekkel, bonyolult személyi kombinációkkal, sokoldalú leplezéssel a Tudományegyetem vonatkozásaiban kivédi. Ennek jegyében 1953-tól szavai és tettei egyre felismerhetőbben váltak szét. Sokat beszélt a munkás-paraszt hallgatókról, ezek támogatásáról. Nyilvánosan csak egy ízben parázslott fel leplezett gyűlölete a munkás és paraszt hallgatókkal szemben, mikor egy gyűlésen kijelentette, hogy ha belép hallgatói közé a tanterembe, olyan büdösség csapja meg az orrát, hogy nehezen tudja elviselni. (17) Egyébként csöpögött a lojalitástól, s eközben aspiránsként vette maga mellé Péter Lászlót, aki csendőrszármazék és bomlasztó, ellenforradalmi tevékenységéért jelenleg közbiztonsági őrizetben van, valamint Osváth Bélát, a polgármesterfiút (a TTIT megyei titkárát), aki ugyancsak nem valami fényes bizonyítvánnyal került ki az ellenforradalmi eseményekből. Baróti saját osztályidegen feleségét sem átallotta intézetébe bevinni —, a tánctörténet művelésére. Mondanunk sem kell, hogy e kétségtelenül fontos studiumnak a szegedi Tudományegyetemen csak annyi jelentősége volt, hogy Barótiné a férje védőszárnyai alatt húzhatta fizetését. Mindezt a pártszervezet megkerülésével vitte véghez, annak ellenére, hogy látszatlojalitása alapján párttag, majd 1955—56-ban már az egyetemi, sőt a városi pártbizottságnak is tagja lett. Kissé részletesebben foglalkoztunk itt Baróti Dezső arcképével, de ez szükséges, hogy a szegedi ellenforradalomban vitt vezető szerepét megértsük és helyesen tudjuk megítélni. Fodor Gábor XX díjas akadémikus, élmunkás, a felsőoktatás kiváló dolgozója, a Szerves Kémiai Intézet igazgatója, egyetemi tanár, az MDP egyetemi pártbizottsága volt tagjának pályafutása még magasabbra ívelt a felszabadulás óta. Mindjárt szögezzük le, hogy Fodor Gábor tudományos iszákjában, sokkal több alkotómunka és értékes eredmény van, mint Barótiéban, még ha le is számítjuk az ízléstelen önreklamozást, kíméletlen törtetést, amellyel megnyújtotta kardját, ha az a kitűzött célhoz képest rövidnek bizonyult. Ha Fodor Gábor csupán becsületes pártonkívüli lett volna, pusztán tudományos munkájával megbecsült helyet biztosíthatott volna magának mind a tudományos, mind pedig a közéletben. Ö azonban mindig többre és többre vágyott, és e£ért harcos párttagnak mutatta magát. Ellenvéleménye a felső pártvezetéssel szemben soha nem volt, sőt karrierjének érdekében színlelt baráti viszonyt igyekezett fenntartani minden funkcionáriussal, akiket — mint az ellenforradalom alatt kiderült — szíve mélyén mindig gyűlölt és lenézett. 1945-ben, mikor jobboldali múltját megbocsátották és adjunktusként a szegedi egyetemre került, maga sem remélhette azt a bőkezűséget és jóindulatot, amellyel a tudományt olyan fontos polcra helyező népi demokratikus rendszerünk őt mindvégig körülvette. Pnütikfli pályafutása enyruminui hén szólvarend_ kívül zegzugos. 1944 előtt Imrédy-szimpatizáns, 45 után rövid ideig szabadkőműves, utóbb a Szociáldemokrata Pártba lép be. Az egyesülés titán az MDP-ben keres politikai és világnézeti talajt magának, 1956 októberétől szélsőségesen nacionalista, párt- és szovjetellenes, s az üdvösséget a nyugati imperializmustól várja. Ha az ember meggondolja, múltjának és jólismert tulajdonságainak egybevetésével, évekkel ezelőtt ki lehetett volna számítani, hogy súlyosabb politikai megrázkódtatás esetén majdnem bizonyosan az ellenséghez pártol át. Fodor Gábor átpártolt, de nemcsak hogy átpártolt, hanem hogy "mentse* korábbi pártbeli szerepét és mindenfajta új helyzetben biztosítsa a maga vezető helyét, átpártolását súlyos cselekményekkel tetézte. Baróti és Fodor bűne nemcsak abban rejlik, hogy ők maguk árulókként szervezték és irányították (másokkal együtt) Szegeden és az egyetemen az ellenforradalmi akciókat, hanem abban is, hogy a párttól kölcsönvett tekintélyüket igen sok, alapjában véve becsületes egyetemi tanár, oktató és hallgató megtévesztésére és megzavarására használták fel. (Folytatása következik). IIIIIfflllllMI IMMIIIllll A ta lemezgyár ban tanácskoztak a termelés parancsnokai "A műszaki vezetők a termelés parancsnokai*. Nem tudom hol és mikor olvastam e megállapítást először, de valahányszor egy műszaki vezetővel beszélgettem, mindig ez jutott eszembe. Ügy is néztem rá, mint egy parancsnokra. Lehet, hogy azért, mert nem szerettem soha a "parancsnoki* szót, de azt hiszem inkább tudását, vezetőkészségét tiszteltem benne. Sok műszaki vezetővel beszéltem már különkülön, de úgy együtt többel egyszerre még nem tanácskoztam. Hétfőn azonban részt vettem a Lemezgyárban az üzem "parancsnoki« megbeszélésén. Véletlenül toppantam be, már javában tanácskoztak: Mit tegyenek a tervelmaradás, a hibák megszüntetéséért, a termelés fokozásáért. A vállalatvezető, majd a főmérnök tolmácsolták egymásután a felsőbb szervek véleményét a gyár munkájáról. — Hibajelentés nem érkezett munkánkra — mondja Ambrik elvtárs, a főmérnök —, ezzel nyugtattuk magunkat. S most fejünkre olvasták, hogy bizony kifogásolható a bútorlapok minősége. — Mindjárt mondatokba is öntötte véleményét: — Nem fogadhatjuk el egyetlen művezetőtől sem üzemrésze tervének túlteljesítését, a minőségi munka romlása mellett. Ezért nem dicséretet, hanem felelősségrevonást kell kapnia. Feladatok, kötelességek felsorolása következett, majd a dolgozókkal való figyelmesebb bánásmódról esett több szó. Egyes művezetők ugyanis — mint mondják — néha gorombák a munkásokhoz. — Mit csináljunk, ha akadnak fegyelmezetlenek, akiknek nem ér a szép szó — mentegetőznek többen is. Igen, a munkafegyelemmel még itt is van baj. A gyárba ugyan időben érkeznek, de sokszor késve fognak munkához. Hosszabb reggeli időt tartanak némelyek, mások viszont az esti műszakban félórával hamarabb mennek fürödni. Olyan is akad közülük, aki kijár a sarki csárdába, üvegbe hozza be a bort, s másfél óra múlva dülöngve csetlik-botlik a gépek között. Ilyen volt korábban is a helyzet a Lemezgyárban? Sikeres évzáró növendékhangverseny az Állami Liszt Ferenc Zeneiskolában Sikeres növendékhangver^ sennyel egybekötve tartotta meg évzáró ünnepségéi a Szegedi Állami Zeneiskola, a Szakiskola zsúfolásig töltött hangverseny termé ben. Az ünnepély első részében Ziteker Hilda igazgató ismertette az iskola évi munkájának eredményeit. Az összefoglaló beszéd után a Szülői Munkaközösség ajándékainak a kiosztása következett. Egyegy értékes könyvet, zenemüvet kaptak azok a növendékek, akik kimagasló eredményeket értek el. Az ünnepély második részében a zeneiskolai növendékek színvonalas hangversennyel ajándékozták meg a figyelmesen várakozó közönségüket. A zeneiskola növendékeiből alakított Központi Úttörő Kórus mutatkozott be három kórusmüvei. Első számként egy Brahms-müvet hallottunk, amelynek szóló-részét Kálló Antal, az iskola VI. osztályos növendéke énekelte. Kodály üde hangulatos Ürgeöntése után új művet mutatott be a kórus, a vezénylő tanár Zápor-ének című gyermekhang, ra írt szerzeményét, amelyet Mocsai Pálné tanár kísért zongorán. A közönség hosszas tapssal jutalmazta a kórus és a tanárok együttes munkáját. A Pedagógiai Főiskola gyaftorló iskolájánaft Málfitasa ez évben is nagy sikert aratóit A Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolája ebben az évben is megrendezte hagyományos év végi kiállítását. A hosszú folyosón elhelyezett rajzok a felső tagozatú tanulók munkái. Több tehetségre valló rajzot, festményt találhatunk a kiállított dolgozatok között. Az egyik nagyteremben a felsőtagozatos szakkörök kiállítási anyaga sorakozik. A történelmi szakkör képei, rajzai kerültek a falakra, s a kémiai órák táblai vázlatait megörökítő fali képek, melyek a kémiatanítás magas színvonalát tanúsítják. A teremben felsorakozott asztalokon a fa- és fémmegmunkáló szakkör ügyes és praktikus készítményei, a könyvkötő szakkör munkái, a hetedik és nyolcadik osztályos tanulók fizikai eszkökiállított tárgy bizonyítja az iskola tanulóinak szorgalmát. Emelődaruk, gőzturbinák, periszkópok, elektromos készülékek sorakoznak az asztalokon, amelyeket a tanulók a szaktanár által tervezett minta alapján egyegy nagyobb tanítási egységgel kapcsolatban készítettek el. Az elektrotechnikai szakkör kismotor-, rádiókészítményei is gondos munkát bizonyítanak. A foto szakkör fényképei, repülőmodellek, a legjobb sportolók tablója, magyar nyelvi és irodalmi füzetek, valamint a biológiai szakkör növénygyűjteményei mutatják az iskola- ^ Az énekkart Vadady Béla tanár vezette. A kollektív műsorszám után hangszeres magánszámok következtek, magyar, orosz, szovjet és nyugati mesterek műveiből. A növendékek figyelemreméltó muzikalitással ás valóban lámpalázmentesen közölték a különböző stílusú müveket, s a hálás közönség lelkes tapssal köszönt meg minden egyes produkciót. Kiemelkedő teljesítményt nyúj. tott a kis Höss Irénke és Kovács Zsuzsanna, majd Královszky Ágnes, Tóth István, Muráti Katalin, Papp Katalin és Radváhyi Katalin muzikalitása hívta magára a közönség figyelmét. TJj színeket adott a hangversenynek az énektanszak széphangú növendékeinek, Kasza Katalinnak és Takó Erikának két énekszáma Papp Sándorné tanár zongorakíséretével. A hangverseny végét a növendék-zenekar két száma gazdagította. Elsőnek Vivaldi a-moll hegedűversenyét játszották a szerző eredeti vonós-zenekari hangszerelésében. A hegedűszólót Szerdahelyi Ágnes VII. osztályos növendék játszotta mély átéléssel. Második, s egyben befejező számként Gárdonyi Zoltán Népdal-szvitjét adták elő. Itt már a gyermek-kórus is belekapcsolódott a közös muzsikálás örömeibe. Az énekkar és zenekar harmonikus összmunkája általános tetszést vívott ki. A hallgatóság kívánságára az utolsó tételt meg kellett ismételniök. Mind a közönség, mind a növendékek meleg ünneplésben részesítették a vezénylő Petényi Pál tanárt, aki az idei pedagógusnap alkalmával eredményekben gazdag vedagógiai működésének elismeréseképpen a „Kiváló tanár" kitüntetésben részesült. Külön köszönetet érdemelnek a Zeneművészeti Szakiskola vendégszereplő növendékei, akik a zenekarban való közreműködésükkel hozzásegítették a zeneiskolát a Gárdonyi-mű méltó előadásához. Nem. Ez is az ellenforradalom utórezgése még. De hogy nem tudtak eredménnyel fellépni ellene, ehhez a művezetők között kialakult kétféle vélemény is hozzájárult. Ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a művezetők közül néhányan az ellenforradalmi szájhősök által fejükre »szórt« rágalmak hatása alatt állnak. Néhányat akkor megfenyegettek, hajcsároknak tituláltak, mert szólni mertek, ha hibát, fegyelmezetlenséget tapasztaltak. Sajnos most némely művezetők úgy igyekeznek jó kapcsolatot teremteni a munkásokkal, hogy "jóemberekakarnak lenni, elnéznek mindent, szemet hunynak a fegyelemsértés felett. Van-e szüksége az ilyen jóságra a lemezgyári munkásoknak Lehet, hogy ez a lógósoknak tetszik, de a becsületes munkásoknak nem. Lesz-e az ilyen "jóságból* több és jobb bútorlcmez? Nem. Olcsóbb lesz-e a termelés, megszúnnek-e a pazarlások, ha a művezetők elnézik, hogy a ragasztóanyag fél hordó számra kinn áll a szabadban, párolog, vagy a ragasztófilm ládába gyűrve pusztul. Nem. Az sem csoda, ha az enyvezőknél nem használják újabban az ecsetet, ha a gép nem keni a lemezre a ragasztóanyagot. Ott hever az öltözőszekrényben az ecset, s a művezetők egy része mégis csodálkozik azon, hogy a lemezek egy része nem tökéletes. Nem, a fegyelmezetlenséget elnéző "jóság* nem használ a dolgozóknak, mert megkárosítja az üzemet, az államot, s ezáltal a munkásokat! Sai kukra kell állniok a művezetőknek, s ebben segítenie kell a párt és a szakszervezet helyi szerveinek. Helyes és feltétlenül szükséges, hogy a műszaki vezetők míg megkövetelik a munkásoktól a fegyelmet, a kötelességteljesítést, ugyanakkor szeretettel és gondoskodással intézik a dolgozók ügyeit, őrködnek azon, hogy a munkások jogain semmi csorba ne essék, s megkapják mindazt, amire munkájukhoz szükségük van. Igen helyes, hogy a műszaki értekezleten szót emeltek a szellőztetőberendezés hiányossága miatt, mert szinte kibírhatatlan a hőség némelyik munkacsarnokban. Van ugyan szellőzte tőberendezés, amely 120 ezer forintos beruházásból készült, s most kísérletezik ki, de már eleve látható, hogy nem válik be. Nem lehet a munkafegyelem lazításával vagy annak eltűrésével küzdeni a nép jólétéért. Nem lehet az állami javak pazarlásával sem. Aki népszerűségét mégis ilyen utakon keresi, nem ismeri jól és nem becsüli eléggé a lemezgyári dolgozókat sem. Létniok kell a lemezgyári művezetőknek, hogy a jószándék nem elég . Szenvedélyes kötelességteljesítésre van szükség a munka és az emberek, mindannyiunk gondjai iránt. Figyelem, türelem és nagyfokú fegyelem kell. Szép szavak, fogadalmak hangzottak el a lemezgyári "parancsnoki* tanácskozáson, csak most már jöjjön el újra a tettek ideje is... <n—p) ban folyó oktatómunka sok oldalúságát. A kiállítási termek azt bizonyítják, hogy a gyakorio iskolában ez évben is gazdag eredményekkel záruit a zei láthatók. Közel 200. darab munkvv— kiadós és magas zenei igényű műsor bizonysága annak a kollektív pedagógiai és szervező munkának, amely az Állami Zeneiskolában az egész év folyamán sikeresen megnyilvánult. NAPPALI FÉNY — ÉJSZAKA Csehszlovákiában az Ostrava melletti Poruba városkában kdlönüs világítóberendezés segítségével az éjszakát napallá varázsolják: az utcákat olyan neon-lámpák világítják meg, amelyek feleanynyi villamosáramot fogyasztanak, mint a kózónséges villanylámpák. 1937. június 22.