Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-21 / 143. szám

A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről (Folytatás a 4-ik oldalról.) eme ellentmondás megoldásá­nak egyik módszere. Ennek nemcsak nagy gazda­ségi, hanem fontos politikai je­lentősége is van. Jelenleg sok funkcionárius sunkban veszélyes irányzat ho­nosodik meg, amely abban feje­ződik ki, hogy nem óhajtanak osztozni a tömegek örömében és bánatában, s hogy egyéni dicsőségre és előnyre töreksze­nek. Ez nagyon rossz jelenség. A termelés növeléséért és a takarékosságért folyó mozgalomban megkövetel­jük az apparátus egyszerű­sítését, a kádermunkások­nak alsóbb szervezetekbe való irányítását, sok ká­dermunkásnak a termelés­be való visszatérését. Ez az említett veszélyes irány­zatok leküzdésének egyik mód­szere. Szükséges, hogy minden kádermunkás és az egész nép állandóan emlékezzék rá: Kína nagy szocialista, de egyszers­mind gazdaságilag elmaradott, szegény ország. Ez nagy ellent­mondás. Hogy hazánk gazdag és hatalmas legyen, több évti­zednyi szakadatlan erőfeszítés­re van szükségünk; Ebben a tekintetben számítanunk kell a nép munkaszeretetére és takaré­kosságára az ország építésében, szigorúan ügyelnünk kell a ta­karékosságra és harcolnunk kell a pazarlás ellen. A pedagógustársadalom egészének kell jóvátennie a maga területén az ellenforradalom okozta károkat Hogyan állták meg helyüket Szeged pedagógusai a nehéz időkben '( Minden gyermekeiért fele- az osztályba, arról 6 maga forradalom hatásától teljesen losséget érző szülő aggoda- tépi le a nyakkendőt. Köve- érintetlenek maradtak, senki lommal látta az októberi na- telte, hogy a Szovjetuhiót tö- sem folytatott a pedagógusok h Kína iparoiíiáaának útja Az iparosítás útjának kérdé­sén, amiről itt szó van, főként a nehézipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság arányának kér­dését értjük. Hazánk gazdasági építésé­nek középpontjában a ne­hézipar áll, ezt teljes hatá­rozottsággal meg keli mon­danunk. De ezzel egyidejűleg kellő fi­gyelmet kell fordítanunk a me* zőgazdaság és a könnyűipar fej­lesztésére ia. Ha második és harmadik öt­éves tervünk időszakában me­zőgazdaságunk még jobban fej­lődhet és ennek következtében a könnyűipar megfelelően job­ban növekszik, akkor ez hasz­nára lesz az egész népgazdaság* nak. Ha • mezőgazdaság és a könnyűipar jobban fejlődik, a nehéziparnak is piaca lesz és a nehézipar is eszközöket kap és még gyorsabban fog fejlődni. Még nincs elegendő tapaszta­latunk a gazdásági építésben; hiszen mindössze csak 7 éve foglalkozúíik Vele, még tapasz­talatokat kell gyűjtenünk. A forradalom tekintetében sem volt eleinte tapasztalatunk, de megszereztük ezt a tapasztala­tot. Megköveteljük, hogy a gaz­dasági építésben a tapasztalat­gyűjtés időszaka kissé rövidebb legyen a forradalmi tapasztalat­szerzés időszakánál, és megkö­veteljük azt is, hogy ezt a ta­pasztalatot ne olyan drágán sze­rezzük meg. Ahhoz, hogy Kínát ipari or­szággá változtassuk, nagyon gondosan kell tanulmányoznunk a Szovjetunió értékes tapaszta­latait. A Szovjetunió már 40 esz­tendeje építi a szocializ­must és tapasztalata rend­kívül értékes számunkra. Nézzük csak meg, ki tervezett és ki rendezett be számunkra oly sok fontos gyárat? Talán az Egyesült Államok? Avagy Ang­lia? Nem. Nem ők. Csak a Szovjetunió teszi ezt, mert a Szovjetunió szocialista ország, és mert szövetségesünk. A Szovjetunió mellett bi­zonyos segítséget adtak ne­künk Kelet-Európa testvéri országai is. Nem vitás, ta­nulmányoznunk kell minden ország jó tapasztalatát, füg­getlenül attól, hogy ez az or­szág szocialista-e, vagy ka­pitalista. Efelől kétség sem lehet. De a fontos mégis csak az, hogy a Szovjetuniótól ta­nuljunk. A tanulásnak két módja van. Az egyik dogmatikus, ami­kor nem törődünk hazánk feltételeivel, amikor váloga­tás nélkül átvesszük a fel­használhatót és a felhasznál­hatatlant egyaránt. Ez rossz módszer. A másik módszer az, hogy a tanulás alatt hasz­náljuk agysejijeinket és ta­nulmányozzuk azt, ami megfelel a hazánkban ural­kodó feltételeknek, vagyis a számunkra hasznos ta­pasztalatokat vesszük át. Nekünk erre a módszerre van szükségünk. Legfontosabb irányzatunk az, hogy megszilárdítsuk a Szovjetunióval való összefo­gásunkat, minden szocialista országgal való összefogásun­kat, ezt kívánják alapvető érdekeink. Azután erősíte­nünk és fejlesztenünk kell összefogásunkat Ázsia és Af­rika országaival, valamint minden békeszerető ország­gal és néppel. Ha az össze­fogásnak ez a két fajtája megvan, akkor már nem le­szünk elszigetelve. Ami pe­dig az imperialista országo­kat illeti, össze kell fognunk népeikkel, törekednünk kell a békés egymás mellett élés­re és az ezekkel az országok­kal való bizonyos kereskede­lemre, s az esetleges háború elhárítására. De semmieset­re sem táplálhatunk ezekről az országokról a valóságnak meg nem felelő nézeteket. pókban, hogy a szélsőséges, nacionalista uszításra, utcai lömegfelvonulások proVoká­lására általános- és középis­kolai diákok csoportjait hasz­nálták fel. Különösen a Tex­tiltechnikum és az Erdészeti Technikum diákjai vettek részt az október 26-i felvonu­lásban, kiabálták azokat a jelszavakat, amelyeknek ere­detéről és céljáról sejtelmük sem volt. A tanulóifjúság aktivizáló­dását igen sok iskolában elő­röljék ki a tankönyvből. Éle- között ellenforradalmi tevé­sen megtámadta Gulácsi kenységet. A helyzet sajnos igazgatót, aki szót emelt a más. Nem állítjuk, hogy a oe­népköztársasági címerek eltá- dagógusok többsége ellenfor­volítása ellen. radaimérrá vált, de meg kell Szomorú példája az árulás- állapítanunk, hogy eléggé nak Fóris Elek működése a Földműves utcai iskolában. Fóris a marxista tanszékről került az iskolához, s az el­lenforradalom miatt kellett a mélyen és eléggé tar­tósan hatott az ellenforra­dalom fertőzése a pedagógus társadalomban. Fel kell hív­ni a figyelmet arra, hogy a marxista tanszékről távoznia, pedagógus társadalom egészá­Mégis helyeselte a párttagok nek öntudatos, emberi huma­üldözését, még február, már- nitással áthatott, de követke­ciusban is pártellehes kije- zetes és meg nem alkuvó segítette a pedagógusok ma- leütéseket tett, gúnyos han- munkájára van szükség, hogy gatartása is. Nagyon kevés az olyan tantestületnek a száma, mint a Petőfi telepi I. szá­mú iskola, ahol Toldi Lajos Kossuth-díjas igazgatónak si­került az ellenforradalom tá­madásait leszerelni ügy any­nyira, hogy „forradalmi bi­zottságot* sem választottak az iskolában. Pedagógus üldözések Az iskolák többségében saj­nos néhány pedagógusnak si­került a politikai hangulat gon kommentálta a Népsza­badság cikkeit. Igazgatói páiíorduiás Pregnáns példája annak, hogy hova jut egy tantestü­let, ha a vezetés a döntő pil­lanatban erélytelenné válik, vagy árulóvá lesz, a Csong­rádi s.-üti iskola példája. Az iskola igazgatója azt az óvatos odaadást, amit éveken keresz­tül gyakorolt a népi demok­ratikus rendszerrel szemben, 23-a után hirtelen lelkes po­litikal agitációkkal váltotta irányítását kezébe kaparinta- fel. Kijelentette: végre fel­nia, s a megzavarodott veze- szabadultunk! Most mi fogjuk az ellenforradalom által oko­zott károkat tnflgában a pe­dagógus társadalomban és a gohdjaikra bízott többezemyi szegedi gyermekben jóváte­gye. Uj klubhelyiség a szegedi Szalámigyárban A szegedi Szalámigyár dol­gozói új klubhelyiséget avat­nak június 29-én. Az elmúlt esztendőkben a vállalat kul­túrterme volt ebben az épü­letben. A vállalat vezetősége most a munkások nagy meg­elégedésére kerthelyiséget is epíttetett az épület udvará­ban. Szökőkút és sok szép virág díszíti majd az ízlése­sen berendezett kerthelyisé­get. Még nem döntöttek a fe­lől, hogy a hét minden nap­ján, vagy csak hétközben egyszer és szombaton, vasár­nap este tartják-e nyitva a klubhelyiséget, ahol ételek, italok állnak rendelkezésre a szórakozó munkásoknak. Nemcsak a gyárban, ha­nem más üzemek dolgozói között is, akik már értesül­tek a Szalámigyár klubhelyi­ségének létesüléséről, nagy érdeklődéssel várják a 29-i megt yitót. Utcai harcban" az amerikai szövőlepke hernf ól ellen Motoros permetezőkkel védik a szegedi utcák fáit a kártevőkkel szemben tés sokszor uszályába került ezeknek a hirtelen aktivizáló­dott ellenforradalmi elemek­nek. Az Űjszegedi Tanítóképző­ben dr. Fodor János, a „For­radalmi Bizotlság« elnöke, a szalámi politikát folytatni. Néhány hónap múlva Ma­gyarországon még a kommu­nizmus emléke is megszűnik. A tantestület tagjai közül többen csatlakoztak Temesl Ferenc „haladó nemzeti* kulákszármazású pedagógus frontjához. Meggyes Rózsa a szervezte meg a párttagok és párttitkárnak arról tartott az igazgató, Döme Mihály el- kiselőadásokat, hogy az isko­leni támadásokat. Fodor Já- ia előtt melyik fára fogják nos és Börcsök Vince kény- majd felakasztattni. Bat­szerítették ki Annus Antal tancsné, Katona György, Dó­tanulmányi vezetőnek, az is- cziné tartoznak még ahhoz a kola párttitkárának eltávozá- kétkulacsos, de az ellenfor­sát. Az oktatási osztály Harmat István vezetésével — vidáman kontrázott ennek a kommunistaellenes támadás­nak és Annus Antalt, Tury Gézát, valamint Döme Mi­hály igazgatót is eltávolítot­ták az intézetből. Döme Mi­hály igazgató helyére az ex radalmi napok alatt leleple­ződött maghoz, amely Teme­sl igazgató körül csoportosult Pogpom­provokátorok A pedagógusok hivatását, humanitását megtagadva, né­hány nevelő a pogrom-provo­ponált klerikális Katona ke- kátor szerepét is magára vál rült vissz Az általános iskolák mérgezői Középiskolákon kívül az általános iskolák nagyrészé­ben ls aktivizálódtak az el­lenforradalmár elemek. A Mérey utcai általános iskola­ban a csendőrszázados fele- felizgatott "tömeg között' fér ség Szőj káné követelte a jét is csak kat0nai fedezettel kommunista vezetők eltávolí- tudták a tanácsházáról ki­tását, kijelentette, hogy fél- vinni A móravárosi iskolá­éves szervezkedés előzte ban sótl nona vállalta az meg az oktobéri napokat, es ellenforradalom élharcosának Kiss Lászlónéval együtt igye- nem túlságosan hízelgő sze­keztek azon, hogy az egész repét Nacsádi Józsefné szin­tantestületet befolyásuk alá tón elvesztette fejét október­kerítsék. A Hámán Kató is- ^ Kijelentette, hogy egyet­kolában Lehoczky Károlyné ért a kuiákokkal, „végre fel­lalta októberben. Szojkáné és Oppenheim Sándorné az októberi napokban körülbe­lül 300 ember élén uszított a tanácsháza előtt Kedves And­rásné, pedagógus ellen. A fel­izgatott tömegből néhányan berontottak az oktatási osz­tályra, ahonnan Kedves And­rásné csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni, ésá Tegnap is és tegnap előtt is ezren és ezren találkoztak a vá­ros különböző pontjain a perme­tezőkkel, akik az útmenti fák koronáinak szegzett gumicsövek­ből, hatalmas, tölcsérszerű köd­felhőt löveltek a haragos zölden csillogó hárs-, kőris- és platán­levelekre. Ám, valószínűleg sokkal ke­vesebben figyeltek fel azokra az igen piciny, apró férgekre, amelyek milliárd számra lepték el ezeket a lombokat. Újságban már olvashattunk róluk, felhív­tuk az ellenük való védekezésre a lakosság figyelmét. Az amerikai szövőlepke her­nyói már a legtöbb ember előtt ismertek. Ezek a veszedelmes kártevők feneketlen étvággyal falják fel napok alatt a zöld lombozatot, amely nélkül olyan lenne drága városunk, mint egy viharvert csatatér, s mint véd­telen katonák vádló csotvázai meredeznének az égre az út­menti fák. Milyen sivár lenne lombok nélkül az élet, milyen perzselő a nyár és mennyire színtelen az ősz. Milyen kietlen a park, és fárasztó a Széchenyi téren a pi­henés, mennyire ízetlen a liget­ben a csók. E sok-sok kellem és jóság vé­delmében indítottak Szegeden mintegy két bélig tarló hadjára­tot a Csongrád megyei Növény­védő Állomás derék dolgozói az amerikai szövőlepke hernyóha­da ellen. Naponta járják kél Zetorral a várost, gépi erővel permetezik az utak menten, a parkokban és más közterülete­ken a platánokat, kőriseket, hár­sakat és mindazokat a iákat, amelyeket annyi örömet adó lombjuktól fosztana meg ez a pusztító féieg-miriád. ip 6g táltosodott meg az októberi napokban. Lehóczkyné B-lis­tás bíró felesége, akinek apó­sa „méltóságos úr*. Október előtt a hűvös szakmai elvo­nultság álarcát öltötte magá­ra. Októberben hirtelen le­hullt róla ez az álarc. Tanít­ványait megfenyegette, hogy aki úttörő nyakkendőben lép Gondiaira bízott kislányt vezetett bűnbe egy horthysta százados tolvaj özvegye szabadultunk* — mondogat­ta, pedig az az érzésünk, hogy neki, és MDP-tag fér­jének az ellenforradalom semmi jót sem tartogatott volna. Öntudatos, humanista, meg nem alkuvó munkát! Lehetne folytatni a szomo­rú névsort. Mint a bevezető­ben említettük, alig van olyan tantestület, amelyet sú­lyosan ne érintett volna az ellenforradalom szele. Szük­séges minderről beszélni, mert az ellenforradalom utá­ni időszakban, mikor először A pusztamérgest borok, kü­lönösen a rizling, évtizedek­kel ezelőtt, Európa-szerte ismert borfajta volt. A mó­dosabb pusztamérgest terme­lők elvitték szőke homokjuk termését nemzetközi borki­állításokra, borversenyek­re, s ott szerezték termésük hírnevét. A pusztumérgesi rizling speciális tájfajta volt, olyan bor, melyet nem kellett különböző vegyi konyhákon keverni, kavarni, ízesíteni, színesíteni, fényesí­teni, mindenütt megállta az a helyét, a maga nemében. A • usztamérgesi bornak, most, érthetetlen okokból, nincs meg ez a régen kiér­demelt előnye, más alföldi homoki borokkal szemben. Mint pusztamérgest bort, se­hol sem hozzák forgalomba, és ezt iaen fájlalják a pusz­tamérgest szőlő- és borter­melő gazdák. Mivel nincs meg ez a szabadalom, mali­a pusztamérgesi rizlingnek ! i az itteni felvásárló szervek­nek. Ugyanis sok olyan bor­termő vidék van az ország­ban, ahol megvan az ottani bornak a szabadalma, s az ottani felvásárló szervek messzi tájakról, Dunántúlról, a Felvidékről is eljönnek, hogy vusztamérgesi bort ve­gyenek, ami esetleg Móri ezerjó, vagy hárslevelű, kék­nyelű néven kqrül a forga­lomba, pedig itt termett a pusztamérgest homokon. Ezeknek a messziről jött ál­lami vásárlóknak, szíveseb­ben adják el boraikat a gaz­dák, mert otthoni jogaiknál fegvást a különböző minősé­geknek megfelelően még 1 forintot is adhatnak mali­0 ánfokonként. Ha ismét biztosítanák a márkát a pusztamérgesi bor­nak, az állam is jól járna. Először is sokkal egyszerűbb lenne a pusztamérgesi bor özvegy Pál Zsigmondné, a gével egymásután sorra ki- számú ruházati boltot. Ami­Ilorthy-hadsereg egyik volt emelgették a rúd szalámikat, kor a vásárlók legtöbben tar­századosának felesége, ott la- a raktár nblakán keresztül, tózkodtak az üzletekben, Pál szóba kerültek ezek a kérdé­kott a Juhász Gyula u. 5/b. így ment ez napokon át, míg Zsigmondné akkor lépett mű- sek, általánosan olyan véle­szám alatt. Esti sétáit mindig azután az egyik este éppen ködésbe, s a pultokról így mény alakult ki, hogy a sze­ott végezte a előtti tiszaparti államilag gondozott, de neve lésére bízott 13 éves kislány* nyal. Nem dolgozott és mégis jól élt, jóllehet férje után csak 200 forint nyugdíjat él­vezett. Egy időben dolgozott ugyan a Jégkunyhóban, mint ruhatáros, ám eltűnt nyomta­lanul egy ballonkabát, s az özvegynek távoznia kellett. Egy időben a Szegedi Kon­Szalámigyár vacsora közben látogatta meg húzta le a táskarádiót, a töltésen, egy őket a rendőrség, s az egymás villanyvasalót és különböző mellett sorakozó rúd szalámik mellett egyéb holmik is elő­kerültek a házkutatás során. Uj ruhaanyagok, vadonat új cipők, rádió, villanyvasaló, rezsó, papucscipő, nylon övek. A hirtelen megtalált holmik eredetéről özvegy Pál Zsig­mondné nem tudott számot adni. Később azonban kide­rült, hogy a házkutatáskor zervgyárban szezonmunkás- megtalált különféle haszná­kodott, majd később, csak úgy kontár módon, felcsapott varrónőnek. Az özvegy tehát ott sétálga­tott a Tisza partján és mindig csak a Szalámigyár körül. A kislánnyal magukkal vittek ruhaféléket, a 19. számú ru­házati boltból pedig egyszer­re 200 darab nylon övet, ke­rek 3400 forint értékben, özv. Pál Zsigmondné tehát ezért tudott jól élhi, miközben ala­pos „nevelésre" fogta a tar­tásdíj fejében gondjaira bí­zott 13 éves kisleányt, akit elvettek már tőle és visszavit­te!: a gyermekvédő intézetbe, özv. Pál Zsigmondné bűn­kaphatnak borukért. Ez a r viszont annyira kevés, hogy a termelési költséget is alig futja ki. Ez készteti a gazdákat arra, hogy boraikat ne adják el az államnak, il­gedi pedagógusok az ellen- letve eladják azok, csak nem Aratnak az ásotthalmi állami gazdaságban gánfokonként csak 56 fillért felvásárlása, másrészt pedig. ha ismét szabadalmat kapna a terület, ez ösztönző erővel hatna a termelésre. lati cikkek a szegedi áruhá- lajstroma elég hosszú. 10 000 zak egynémelyikéből valók, amelyekhez az özvegy nem éppen egyenes úton jutott. Hetipiacos napokon elősze­retettel látogatta az egyéb­ként is nagy forgalmú üzlete­egy partfis-nyélre felszerelt ket, a Széchenyi téri Állami kampót is, amelynek segítsé- Áruházat, valamint a 19-es forint értékben huszonöt rendbeli lopás, három rend­beli betöréses lopás és enge­dély nélküli iparűzés büntette terheli a lelkiismeretét, vala­mint egy gondjaira bízott 13 éves leánygyermek bűnbeve­zetésc A szegedi járásban az ásotthalmi állami gazdaság homokföldjein érett elsőnek kasza alá az ősziárpa. Csü­törtökön munkához láttak a kaszások, hogy levágják öt­ven hold szép termését, A rendkívüli körülmények mi­att aratják kézi kaszával az árpát a gazdaságban. A laza homoktalajon ugyanis az aratógép nem tudna megbir­kózni a rendkívül magasra nőtt — s a sok csapadék mi­att kissé megdőlt — gaboná­val. A gazdaság főagronómusá­nak becslése szerint 12—14 mázsás termés várható. Ez természetesen csak becslés, a pontos eredmény csépléskor derül ki. Homoki viszonylat­ban ez a termésátlag nagyoh jónak mondható. Itt ugyanis nem szívesen vetnek árpát. Az önellátásra törekvő álla­mi gazdaság azonban —most első ízben — megtermelte a jól előkészített földön az ál­latállomány takarmányozá­sához szükséges mennyiséget. ÖTMÉTERES ŐRlAS MARADVANYAI Manilából jelentik, hogy Luzon szigetének északkeleti hegyvidékén a vadászok megtalálták egy több mint öt méter magas „óriás" csontvázának maradványait. A maradványok között van néhány hatalmas méretű csont, valamint az óriás több metszőfoga, amelyeknek hosszúsága hét és fél centi­méter, szélességük pedig öt centiméter. 1957. június 21.

Next

/
Thumbnails
Contents