Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-21 / 143. szám

I A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről Részletek Mao Ce-tung elvtársnak a Kínai Államtanács 11. kibővített ülésszakán elmondott beszédéből Mondanivalónk fö tárgya ellenségeink között lévő ela népen belüli ellentmondá- lentmondásokra is, mégis elsők helyes megoldása. Bár sősorban a népen belüli elutalni fogunk a köztünk és lentmondásokról lesz szó. m Az ellentmondások két különböző i ípusa Országunk sohasem volt olyan egységes, mint ma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy társadalmunkban már nincsenek ellentmondások — mondotta többek között Mao Ce-tung. A társadalmi ellentmondások két típusával állunk szemben: ellentmondások köztünk és az ellenség között, és ellentmondások a népen belül. Az ellentmondásoknak e két típusa jellegét tekintve teljesen különbözik egymástól. Ha helyesen akarjuk felfogni az ellentmondásoknak e két különböző típusát, mindenekelőtt azt kell megvilágítani, mit értünk a »nép«-en és mit értünk az "ellenségen. A "nép* szónak különböző értelme van a különböző államokban és minden egyes államban ls a különböző történelmi időszakokban. Nézzük például a mi országunkat. Jelenleg, a szocializmus építésének időszakában valamennyi osztály, réteg és társadalmi csoport, amely helyesli, támogatja és munkájával segíti a szocialista építés ügyét, a nép kategóriájába tartozik, míg azok a társadalmi erők és csoportok, amelyek ellenállást tanúsítanak a szocialista forradalommal szemben, ellenségesek a szocialista építéssel, szemben és igyekeznek tönkretenni a szocialista építést, a nép ellenségei. A köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondások kibékíthetetlenek. A nép soraiban megnyilvánuló, a dolgozó népen belüli ellentmondások nem kibékíthetetlenek. A kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok közti ellentmondások azonban, kibékíthetetlen jellegük mellett, nem antagonisztikus vonásokkal is bírnak. A Kínában ma fennálló viszonyok között a következők tartoznak a népen belüli ellentmondások közé: ellentmondások a munkásosztályon belül, ellentmondások a parasztságon belül, ellentmondások az értelmiségen belül, ellentmondások a munkásosztály és a parasztság között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és a parasztság, másrészt az értelmiség között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és a dolgozók más rétegei, másrészt a nemzeti burzsoázia között; ellentmondások a nemzeti burzsoázián belül és így tovább. Népi kormányunk olyan kormány, amely valóban képviseli a nép érdekeit és szolgálja a népet, mégis vannak bizonyos ellentmondások a kormány és a néptömegek között. Így vannak ellentmondások egyfelől az állam érdekei, a kollektív érdekek, másfelől az egyéni érdekek között, a demokrácia és a centralizmus között; a vezető pozíciókat betöltők és a vezetettek között; és vannak ellentmondások bizonyos állami funkcionáriusok bürokratikus stílusa és a tömegek között. Mindezek a népen belüli ellentmondások kategóriájába tartoznak. Általánosságban szólva a népen bélüli ellentmondások mögött a nép érdekeinek alapvető azonossága rejlik. A nemzeti burzsoázia különbözik az imperialistáktól, a földesuraktól és a bürokrata burzsoáziától. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak közötti ellentmondás, amely a nemzeti burzsoázia és a munkásosztály között fennáll, antagonisztikus ellentmondás. De a Kínában lévő konkrét viszonyok közepette ezt az antagonisztikus ellentmondást, ha helyesen kezelik, nem antagonisztikussá lehet változtatni és békés módon lehet megoldani. Minthogy a közöttünk és ellenségeink között lévő ellentmondások más természetűek, mint a népen belüli ellentmondások, megoldásuk módja is más — hangsúlyozta a továbbiak során. Röviden szólva: az előbbi esetben kőztünk és ellenségeink között kell választóvonalat húzni, míg az utóbbi esetben az igaz és nem igaz között. valamint a nép körében az igaz és a nem igaz közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban felmerült kérdések megoldására. Köztudomású, hogy a törvény és a rend fenntartása lehetetlen volna adminisztratív rendelkezések nélkül. Az adminisztratív rendelkezések és a meggyőzés, valamint a nevelés módszere kiegészítik egymást a népen belüli ellentmondások megoldásában. A népen belüli ellentmondások megoldásinak ezt a demokratikus módját 1942ben a következőképpen fogalmaztuk meg: „egység — bírálat — egység" — emlékeztetett Mao Ce-tung. — A múltban a „baloldali" elhajlásban szenvedő dogmatikusok a párton belüli harcban azt a módszert alkalmazták, amelyet „a kemény harc és a kegyetlen csapás" módszerének neveztek — mondotta többek között. — Ez hibás módszer volt. Amikor bíráltuk a „baloldali"-elhajló dogmatizmust, nem alkalmaztuk ezt a régi módszert, hanem újat alkalmaztunk helyette, amelynek lényege az volt, hogy az egységre való törekvésből indultunk ki és a bírálat, vagy a harc útján pontos határt vontunk az igaz és a nem igaz között és új alapon nagyobb egységet értünk el. Ezután az "egység — bírálat — egység* formája pártonkívüli alkalmazásának példáit emiitette. Rendes feltételek között a népen belüli ellentmondások nem kibékíthetetlenek. De ha helytelenül kezeljük őket, vagy ha elveszítjük éberségünket és közönyt, nemtörődömséget tanúsítunk, akkor kibékilhetetlenség keletkezhet — hangoztatta a továbbiak során. Szocialista államokban az efféle helyzet rendszerint csak részleges és ideiglenes jelenség. Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista államokban megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását és az egész nép érdekel lényegükben azonosak. Azok az elég nagyarányú antagonisztikus jelenségek, amelyek a magyarországi események idején fordultak elő, azzal magyarázhatók, hogy ott belső és külső ellenforradalmi tényezők játszottak szerepet. Ez különleges és ideiglenes jelenség. A reakciósok a szocialista országokon belül az imperialistákkal való összeesküvéssel, a népen belüli ellentmondások kihasználásával provokációkat rendeznek és viszályt szítanak, nyugtalanítják és uszítják a népet, hogy aljas szándékaikat megvalósítsák. Az a tanulság, amelyet a magyar eseményekből levontunk, általános figyelmet érdemek Ez tehát a dolgok mostani állása: a forradalmi korszak tömeges, viharos, széleskörű osztályharca nagyjában és egészéhen befejeződött, de az osztályharc mint olyan nem szűnt meg teljesen. A nép széles tő* rnegei üdvözlik az új rendszert, de még nem szoktak hozzá egészen. Szocialista rendszerünknek időre van szüksége ahhoz, hogy növekedjék és megszilárduljon, hogy a tömegek hozzászokjanak az új rendszerhez, hogy a kormányzat dolgozói tanulhassanak és tapasztalatokat szerezhessenek. gü Az e'lenforradalmárok elnyomásának kérdésé Az ellentmondások két alapvető típusáról A diktatúra funkciói a népi demokratikus országokban Ezután a népi demokratikus diktatúra államáról szólva elemezte a diktatúra funkcióit. Első funkciója — mondotta — az, hogy elnyomja az országban a reakciós osztályokat és elemeket, s azokat a kizsákmányolókat, akik szembefordulnak a szocialista forradalommal, elnyomja mindazokat, akik megkísérlik szocialista épitőmunkánk aláaknázásót; vagyis megoldja az ellentmondásokat köztünk és az ellenség között az országon belül. Második funkciója országunk megvédése a felforgató tevékenységtől és a külső ellenség esetleges agressziójától. E diktatúrát — hangoztatta — természetesen a munkásosztálynak és a munkásosztály vezette népnek kell gyakorolnia. A diktatúra azonban nem a néppel szemben érvényesül. A nép nem is gyakorolhat diktatúrát önmaga fölött; s a nép egyik rétegének sem szabad elnyomnia másik rétegét. A mi szocialista demokráciánk demokrácia a legszélesebb értelemben, olyan demokrácia, amilyen nem lehet egyetlen kapitalista országban sem. Diktatúránk a nép demokratikus diktatúrája, amelyet a munkásosztály vezet, s amely a tnunkás-paraszt szövetségen alapszik. A továbbiak során a demokráciáról és a szabadságról beszélt, hangsúlyozva, hogy mind a demokrácia, mind pedig a szabadság relatív, nem pedig abszolút; mindkettő a történelem során jön létré és fejlődik ki. Országunk népén belül — mondotta — a demokrácia előfeltételezi a centralizmust, a szabadság pedig a fegyelmet. Ez két, egymással ellenkező oldala egyetlen egységnek: egyidejűleg ellentmondóak és egységesek és nem szabad egyoldalúan hangsúlyoznunk egyiket a másik rovására. A nép soraiban nem lehetünk meg szabadság nélkül, mint ahogyan nem lehetünk meg fegyelem nékül sem; nem boldogulhatunk demokrácia nélkül, mint ahogyan nem boldogulhatunk centralizmus nélkül. A mi demokratikus centralizmusunk a demokrácia és a centralizmus, a szabadság és a fegyelem egységét jelenti. Ebben a rendszerben a nép a demokráciát és a szabadságot nagymértékben élvezi, ugyanakkor azonban meg kell maradnia a szocialista fegyelem kerete között. Amellett vagyunk, hogy a szabadság vezetéssel, a demokrácia pedig centralizált irányítással párosuljon, de semmiesetre sem értjük ezalatt azt, hogy kényszerítő rendszabályokat lehet alkalmazni ideológiai kérdések, A népen belüli ellentmondások megoldásának eges2 demokratikus módszeréről szóló korábbi tanítások ismertetése után hangoztatta: A múltban sokszor beszéltünk: a népen belűü ellentmondások megoldásának demokratikus módszereiről, munkánk folyamán lényegében így is jártunk el, és sok pártmunkás, valamint a lakosság a gyakorlatban megértette ezt. Ezután felteszi a kérdést — miért akadnak most mégis olyanok, akik úgy látják, liogy ez új dolog? Ennek magyarázata az — mondotta —, hogy a múltban a köztünk, valamint a belső és külső ellenségeink között vívott harc nagyon éles volt, és az emberek nem fordítottak olyan figyelmet a népen belüli ellentmondásokra, mint ma. Sokan nem képesek pontosan elhatárolni az ellentmondásoknak ezt a — jellegüket illetően — eltérő két típusát, vagyis nem tudják megkülönböztetni a köztünk és ellenségeink közt levő ellentmondásokat a népen belüli ellentmondásoktól. Ezután arról beszélt, hogy a marxista filozófia azt tartja: az ellentetek egységének törvénye a mindenség alapvelő törvénye — mondotta. — Egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, akik már megértették ezt. Sokak számára azonban más ennek a törvénynek az elfogadása és mái a problémák vizsgálatában és megoldásában való alkalmazása. Sokan nem hajlandók beismerni, hogy a szocialista társadalomban is vannak még ellentmondások. Ennek az a következménye, hogy tanácstalanná, félénkké és passzívvá válnak, ha szembekerülnek a társadalmi ellentmondásokkal. Nem értik meg, hogy a szocialista társadalom éppen az ellentmondások helyes kezelésének, az ellentmondások megoldásának szakadaüan folyamatában válik egységesebbé és szilárdabbá. Rámutatott arra, hogy míg a kapitalista társadalom ellentmondásait a kapitalista rendszer kereteiben már nem lehet megoldani, a szocialista társadalom ellentmondásai nem antagonisztikus ellentmondások és a szocialista társadalom maga is sorra megoldhatja őket; A szocialista társadalom legfontosabb ellentmondásai még mindig a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap ellentmondásai. Ezek az ellentmondások azonban jellegüket nézve teljesen különböznek azoktól az ellentmondásoktól, amelyek a régi társadalmakban jelentkeztek a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap között; összefoglalva: a szocialista termelési viszonyokat létrehoztuk. ezek megfelelnek a termelőerők fejlődésének, de még távol vannak a tökéletességtől és e tökéletlenségük ellentmondásban áll a termelőerők fejlődésével. Általában a szocialista termelési viszonyok már létrejöttek és megfelelnek a termelőerők fejlődésének. Emellett azonban még meglehetősen tökéletlenek és ez a tökéletlenség elleniéiben áll a termelőerők fejlesztésével. A termelési viszonyok és a termelőerők fejlődése közölt nemcsak ellentmondás, hanem összhang is van; hasonlóképpen, nemcsak ellentmondás, hanem összhang is van a felépítmény és a gazdasági alap között. Az ellenforradalmárok elnyomásának kérdése a köztünk és ellenségeink közölt fennálló ellentmondások területére tartozó harc kérdése. Kétfajta ember van, akinek nézetei e kérdésben eltérnek a mieinktől. A jobboldali gondolkodásmódú emberek nem tesznek különbséget önmaguk és az ellenség között és az ellenséget összetévesztik saját embereinkkel. Ezek barátnak tekintik azokat, akiket a széles tömegek ellenségnek tartanak. A baloldali elhajló nézeteket valló emberek a nép körében jelentkező bizonyos ellentmondásokat tévesen köztünk és az ellenség közötú ellentmondásoknak tekintenek, és ellenforradalmároknak tartanak olyan személy eket, akik valójában nem azok. Mind a két nézet helytelen. Ha helyesen akarjuk értékelni az ellenforradalmárok elnyomására kifejtett erőfeszítéseink eredményeit, úgy meg kell vizsgálnunk, milyen hatása volt hazánkban a magyarországi eseményeknek. Ezek az események azt eredményezték, hogy értelmiségünk körében egyesek kissé kilendültek egyensúlyukból, de hazánkban nem voltak rendzavarások. Miért? Meg kell mondanunk, ennek egyik oka az, hogy sikerült teljesen elnyomnunk az cllenforradalmárokat. Államunk szilárdsága természetesen elsősorban nem az ellenforradalmárok elnyomásának köszönhető, hanem annak a ténynek, hogy van több évtizedes forradalmi harcokban megacéIosodott kommunista pártunk és felszabadító hadseregünk, van dolgozó népünk, amely hasonlóképpen megacélosodott, hogy pártunk és fegyveres erőnk a tömegekben gyökeredzik. Egyes vezelő demokratáink ilyen, vagy olyan fokon hasonlóképpen megedződtek. Egyes értelmiségiek megedződtek az imperializmus és a reakció elleni küzdelmekben; sokan a felszabadulás óta keresztülmentek az ideológiai átnevelés folyamalán, aminek az volt a célja, hogy világosán különbséget tudjanak tenni köztünk és nz ellenség közölt. Államunk szilárdsága ezenkívül annak a ténynek tudható be, hogy gazdasági intézkedéseink alapjában véve helyesek. Az ellenforradalmárok elnyomásában kivívott sikereink azonban kétségtelenül jelentősen hozzájárultak államunk megszilárdításához. Mindennek következtében bár sok főiskolai hallgatónk nem a dolgozó nép köréből származik, de kevés kivétellel valamennyi hazafias érzésű és támogatja a szocializmust. Főiskolai hallgatóink körében nem volt zavargás a magyarországi események ideje alatt. Ugyanez áll a nemzeti burzsoáziára is, nem is szólva az alapot alkotó tömegekről —, a munkásokról és parasztokról. A felszabadulás után kiirtottunk bizonyos számú ellenforradalmárt. Egyeseket halálra ítéltek, mert különböző súlyos bűncselekményeket követtek el. Erre feltétlenül szükség volt, a nép követelte ezt. Azért történt, hogy felszabadítsuk a tömegeket, amelyek hosszú éveken keresztül az ellenforradalmárok és mindenféle helyi zsarnokok elnyomása alatt sínylődnek.. Más szóval azért történt, hogy szabaddá tegyük a termelő erőket. De 1956 óta a helyzet gyökeresen megváltozott. Az országban, egészében véve, kiirtottuk az ellenforradalom fö erőit. Alapvető feladatunk többé már nem a termelőerők szabaddá tétele, hanem azok megvédelmezése és fejlesztése az új termelési viszonyok között. Ami az ellenforradalmárok elnyomását illeti — mondotta —, bizonyos esetekben túlkapásokra került sor, másutt viszont az ellenforradalmárok nem nyerték el méltó büntetésüket. Politikánk a következőkből áll: "Az ellenforradalmárokat el kell nyomni, mindenütt, ahol rájuk bukkanunk, a hibákat ki kell javítani mindenütt, ahol felfedezzük őket*. Az irányvonal, melyet követtünk, a tömegek irányvonala volt. A tömegek tapasztalatokat szereznek ebben a harcban. Ha helyesen cselekszünk, tapasztalatokat szerzünk a helyes cselekedetekben, ha hibákat követünk el, levonjuk a tanulságokat az elkövetett hibákból. Az éberséget szem előtt kell tartani Lépések történtek és történnek azoknak a hibáknak a kijavítására, amelyeket az ellenforradalmárok elnyomásában felfedeztünk. Az ellenforradalmi elemek jelenlegi helyzetét így jellemezte: még mindig vannak ellenforradalmárok, de nem sokan. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az amerikai imperialisták és a Csang Kajsck-klikk szüntelenül titkos ügynököket küld hazánkba, hogy itt romboló tevékenységet folytassanak. Még ha ki is irtottuk valamennyi ellenforradalmárt, újak támadhatnak. Ha félretesszük éberségünket, pórul járhatunk és súlyos árat fizethetünk érte. Mindenütt, ahol ellenforradalmárok garázdálkodnak, szilárd kézzel kell őket megsemmisíteni. Az alap és a felépítmény viszonya in. Az alap és felépítmény viszonyát illetően ezeket mondotta: A felépítmény — a nép demokratikus diktatúrájának állami rendszere és törvényei, a marxizmus—leninizmus irányította szocialista ideológiánk — pozitív szerepet játszott országunkban a szocialista átalakulás győzelemrevitelében, a murlka szocialista megszervezésében. Ez a felépítmény megfelel a szocialista gazdasági alapnak, azaz a szocialista termelési viszonyoknak. De a burzsoá ideológia, az állami szervekben mutatkozó bürokratikus eljárási módok maradványai és az állami intézményeink bizonyos részében tapasztalható fogyatékosságok ellentmondásban vannak a szocialista gazdasági alappal. Továbbra is az adott körülményekkel összhangban kell megoldani ezeket az ellentmondásokat. Természetesen, antint ezek az ellentmondások megoldódnak, új problémák és új ellentmondások jelentkeznek és követelnek megoldást. Például a társadalmi termelés és a társadalom szükségletei közötti ellentmondás, amely magától értetődően még sokáig meg fog maradni, állandó kiigazítást követel az állami tervezés útján. A mezőgazdasági szövetkezés kérdése Országunk falusi lakosságának száma meghaladja az 500 milliót, úgyhogy a parasztság helyzetétől igen nagy mértékben függ népgazdaságunk fejlődése és a hatalom megszilárdítása. Véleményem szerint a helyzet ezen a területen alapjában egészséges. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésének befejezése megoldotta hazánkban a szocialista iparosítás és az egyéni gazdálkodás közötti nagy ellentmondást. A termelőszövetkezetek szervezésének gyors befejezése miatt egyesekben felmerül az aggodalom: nem lesznek-e hibák? Bár vannak bizonyos hibák, de a helyzet alapjában egészséges. Érdekes példán szemléltette a termelőszövetkezeti mozgulom fölényét az egyéni gazdálkodás felelt, ugyanakkor utalt arra is, bogy mivel a kínai sziivetkoze(Folytatás a 4-ik oldalon.)