Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-21 / 116. szám
Furcsa leleményességek a cipőiparban | Erdenes tapasz alaiok a Szegedi Claönagykereskedelml Vállalat raktárában > Ha alaposan elgondolkozunk azon, amit a Szegedi Cipőnagykereskedelmi Vállalat raktárában láthatunk, vagy ha a cipőgyáraktól érkezett szállítmányokat alaposan szemügyre vesszük, sok mindenre rájöhetünk. A többi között arra, hogy sok leleményes ember dolgozik a cipőkészítő szakmában. Ez a leleményesség azonban ezúttal nem az ötletes, szép kivitelű cipőkre értendő, hanem a minőségre, jobban mondva a minőségi jelzőre vonatkozik a "leleményes* kitétel. De lássuk részletesebben ezt a kérdést! KUHSnös jövedelmezőség a Duna Cipőgyárban Az elmúlt években a túlzott központi irányítás nagymértékben megbénította a cipőgyárakban is a vállalati önállóságot és gúzsba kötötte a kezdeményezést. A tervezési módszerek miatt, — mint a szakemberek mondják — a vállalati alkotóerőről csak részben lehetett szó. Elsőnek a Duna Cipőgyárnál csökkentették a tervmutatókat, s adtak ezzel lehetőséget a nagyobb önállóság birtokában arra, hogy nagyobb jövedelmezőséget érjenek el. Miért érdekes a szegedi embereknek a Duna Cipőgyár esete, miért van arra szükség, hogy a helyi lap erre külön írást szenteljen? Van cipőgyár Szegeden, de a szegedi cipőellátásban nagy szerepe van a budapesti és más vidéki városok cipőgyárainak is. Ez leginkább a Cipőnagykereskedelmi Vállalathoz érkezett szállítmányokból mérhető. Ezekből derült fény a Duna Cipőgyár vezetőinek leleményességére is. A nagyobb önállóságra és a nagyobb jövedelmezőségre való törekvéssel ma mór odáig jutottak, hogy a Szegedi Cipőnagykereskedelmi Vállalathoz érkezett termékeik 60 százaléka "extra* minőségű. Az nem lenne baj, hogy jobb minőségű árut küldenek, csak az a baj, hogy drágábban. Ezt a bizonyos extra-ságot is nem a jobb anyaggal, vagy jobb munkával érték el, hanem a bélyegzővel. Az eddigi elsőosztályú cipőkre most már egyre inkább ráütik a bélyegzőt: -extra*. Tehát magasabb értékű. Nekik ez azt jelenti, hogy a korábbi anyag- és munkaráfordításból több bevételre tesznek szert. Tehát nő a jövedelmezőség, és nem akárhogyan, hanem a vásárlók rovására. De csak nőne, ha a Szegedi Cipőnagykereskedelmi Vállalat átvenné az ilyen -mesterségesen* jobb minőségűvé tett cipőket. Az egyik 400 párás szállítmányból csak 56 párat vettek át extrának, 333-at első-, 9 párat második- és 2 párat harmadik osztályúnak. Bi utazó lábbelik Az átvétel azonban nem ilyen sima dolog. Megállapítják, hogy helyes vagy nem helyes a gyár minőségi jelzése és aztán következik a végtelen vita, vagy a cipők *visszautaztatása«. A gyár ugyanis azt válaszolja, ha nem fogadják el extra minőségűnek, küldjék csak vissza. Ettől ugyan nem javulnak meg a cipők, de ők elküldik máshova majd, hátha ott sikerül -elsütni« őket. Nagyon is átlátszó a manőver. Ezért a Cipőnagykereskedelmi Vállalat nem küldi vissza az árut, már csak azért sem, mert ennyivel kevesebbet tud a vásárlók rendelkezésére bocsátani. Inkább döntőbizottsági tárgyalást kér. Ez azt jelenti: öszszecsomagolnak 10—15 pár cipőt, elindulnak vele Pestre a döntőbizottság elé. Aztán várják, míg megszületik a felsőbb szervek döntése, addig pedig az egész szállítmány ott hever a raktárban. Az üzletekben pedig keresik és vennék a vásárlók a cipőt, ha kapnák. Csak kis kaptafa van Szombathelyen ? Hasonló jellegű leleményességet mutat a Szombathelyi Cipőgyár küldeménye. Mégis más ez a leleményesség, elsősorban azért, mert ezt a felsőbb szervek is támogatják. Itt ugyan nem •burkolt áremelésről van szó, de mégis kapcsolatos a gyár termelésének jövedelmezőségével. Ebben a gyárban ugyanis — és ez nem meglepő, de mégis különös — a kaptafához készítik a cipőt. Mi van ebben különös, hiszen minden gyárban már régi idők óta kaptafára készülnek a cipők? Igen, de itt a számozással van baj Ugyanis a jelek szerint csak kisméretű kaptafája van a Szombathelyi Cipőgyárnak. Ezekre a kaptafákra készült cipőkből küldtek 800 pár női fekete fűzős cipőt. Ki vesz ilyenkor kis méretű, apró lábakra való fekete cipőt? Ilyen színűt és fazonút ugyanis az idősebb nők szoktak vásárolni. Az ő lábuk többnyire nagyobb a 35-ös, 36-osnál, és kényelmesebb cipőt szeretnek. A kereskedelmi szakemberek azt mondják, hogy kelendő fazonnál és színnél 800 pár ilyen méretű cipőhöz legalább 1500 nagyobb számú kell. Kinek használt az a takarékosság, amit a kaptafaberuházáson megspóroltak a Szombathelyi Cipőgyárban? Leleményességükkel annyit értek el elsősorban, hogy maguk dolgozhattak, felhasználták a drága anyagot, és ki tudja meddig hevernek majd a cipős boltok raktárát duzzasztva Szegeden is, és másutt is a szombathelyi gyár készítette cipők, míg vevő akad rá. Az elmúlt évek során a túlzott központi irányítás, a tervezés valóban megbénította a vállalati önállóságot, gúzsba kötötte a vállalati kezdeményezést. Most feloldódott ez a gúzs, de úgy látszik, nem minden vezetőre van jó hatással. Leleményeskedjenek, de úgy, hogy ebből az ő jövedelmük ne a dolgozók kárára növekedjék. (n — p) jÍÉk kíínm láne Használati utasítás — rehabilitáláshoz Történt pedig, hogy az ellenforradalom korszakában egynémely "forradalmár* hamar "átöltözött*, alaposan bemaszatolta a kezét meg a száját, s mivel a megtörténteket nem tudta meg nem történtekké varázsolni, itt is, ott is kiadták az útját. Amíg a racipénzbőí futotta, bús nemzeti hősként sétálgatott, sírt, panaszkodott valamennyi, esküdözött égre-földre, Szűz Mária cipőjére, hogy nem úgy gondolta, nem úgy tette, de mivel már máskor is esküdözött s másra is, nemigen hittek neki. E bús gyülekezetbe tartozott Kasza "polgártárs*, akit a Terményforgalmi Vállalat bocsátott el; Gyimesiné, aki nagyon felkötötte és nagyon rázta a kolompot, s akin a MAV Igazgatóság adott túl; Hirsch Klára, Párczen Menyhért és Prágai is, akik pedig az I. kerületi tanácsnál építették októberben és novemberben az új rendszer magaslataira vezető lépcsőket. Hát nekik is azt mondták: kívül tágasabb! Ahogy azonban a racipénz fogyott, más maszatos kezek kezdték a telefonkagylókat, s meg-megreszkíroztak egy-egy meleg ajánlást. Kasza "polgártársat* volt vállalata főkönyvelője cs egy másik, ugyancsak főkönyvelő "polgártárs* javasolta felvételre a Papírértékesítő Vállalatnak. (No, nem fizikai munkára!) Hirsch Klára fölfelé bukott: a megyei jogú városi tanács fogadta sáncai közé. Párczen Menyus és Prágai sem talicskázik — a III. kerületi tanácsnál tolo* gatják az aktákat. S még csak egyet a sok közül, egy hamisíthatatlan ellenforradalmi vlgécet, egy "igazit*! Kiss Lajos, a Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalat volt főkönyvelője azért találta magát kívül megszokott irodáján, mert októberben a tüntetés egyik fő organizátora volt, majd később még vérmesebben kapcsolódott bele az eseményekbe: a fegyveres csoportot verbuválta munkahelyén. Róla azért is érdemes külön megemlékezni, mert egy napig sem sétálgatott bús nemzeti hősként — mindjárt másnap munkába állt, támogatói révén felcsapott a RÖVIKÖT szegedi könyvelési csoportja vezetőjének. A fürdőnél havi 1300 körüli fizetésért szervezte az ellenforradalmat, emitt viszont a prémiumokkal együtt több mint kétezerért "építi* a szocializmust. Elvégre "Ultraklasszis* szakember. Ajánlóik egyelőre inkognitóban vannak, — de sokan. Egy egcsz rejtett apparátus dolgozik, csak úgy, baráti alapon, az ismét átöltözködő ellenforradalmi papagályok érdekében. Egyszóval: rehabilitálnak. Valamennyi októberi kereplő most egyszeriben "kitűnő munkaerő* és "Páratlan szakember* lett, legalábbis a pártfogó kollegák szerint. De ennek ls megvan » maga magyarázata. Fgyik maszatos kéznek szüksége lehet a másikra, s akkor a már beérkezett "polgártárstól* jogosan kérheti az egykori szíves ajánló: — Te, öregem, szólj már pár szót érdekemben az osztályvezetőLek! (mn) ^tskkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkktkkkkkkkkkkkkLkkkkkkkkk ikkkkkkkk A kommunista pártok együttműködése Az embereket — párttagokat é« pártonkívülieket — a többi között élénken foglalkoztatja a kommunista pártok együttműködésének kérdése. Szerkesztőségünk éppen ezért közli az alábbi cikket, érintve a kommunista pártok együttműködésének legfőbb elveit. • Szemelvények egy készülő békealbumból A z ellenforradalom alattomos, álszent módon tört " hazánk békéjére. Egyiptomban az agresszorok bombákat dobtak meleg családi otthonokra; százával haltak meg a gyermekek és felnőttek. A fegyverek elhallgattak, — a szovjet nép ismételt nagy áldozata, segítőkészsége, a világ népeinek az egyiptomi vérengzés elleni hatalmas tiltakozása nyomán A béke megőrzéséért tovább folyik a harc. Szegeden ismét felélénkült a békemozgalom, az emberek cselekvően támogatják a Szovjetunió erőfeszítéseit a nukleáris fegyverek eltiltásáért. A Hazafias Népfront városi békebizottsága a colombói békevilágtalálkozóra albumot akar eljuttatni, amelyben a szegedi emberek követelik az atomfegyverek eltiltását. íme néhány szemelvény a készülő békealbumból; védelmében meg kell szüntetnünk és a meglévő készleteket megsemmisítenünk. Dr. Rávnay Tamás egyetemi tanár. felemelkedését, védelmezni és erősíteni kívánják a békét. Mi büszkék vagyunk arra, hogy egyes ásványvizeink rádióaktív hatásúak .:. Intő és figyelmeztető példa ez számunkra, hogy a radioaktivitás és azon keresztül az azt előidéző atomrombcíós nemcsak a halálnak, hanem az életnek is lehet szolgája. Csak az emberek jóakarata kell hozzá. Pozsgay Pál esperes plébános" Bz anyák nevében 8 művészetek virágzáséért Csupa fájdalom, riadt bizonytalanság, félelem tölt el. amikor az atomfegyverek kísérleteiről olvasok. Féltem öt gyermekem és unokáimat, de féltem a világ összes gyermekét. Követelem az atom- és hidrogénfegyverek kísérleteinek betiltását! Az első és második világháborút átéltem, — nem akarok többé háborút! Nem akarok romokat, halottakat látni! A tények bebizonyították, hogy az erőszak helyébe a barátság és megértés kapcsolatai léphetnek. Az anyák nevében egy 68 éves édesÉlnl és boldogulni anya: özv. Lazányi Ferencné „állást foglalok"., A nukleáris fegyverek használatát nemcsak mint orvos ítélem el, hanem mint gondolkodó is határozottan állást foglalok abban, hogy ezeknek a romboló, pusztító, világ- és kozmikus katasztrófát előidéző tömegfegyvereknek gyártását az egész emberiség „ ..: Az emberek nemcsak élni akarnak, hanem boldo. gulni is. Mint a Szeged-Alsóvárosi Egyházközség lelkipásztora és a harmadik kerület társadalmi munkása, öszszes híveim és minden becsületes alsóvárosi munkásember nevében tiltakozom az atomkísérlet és atomfegyver használata ellen. Dr. Beresztóczy Miklós érseki helynök május 10-én országgyűlésünkön a katolikus egyház nevében kijelentette: ,A mi feladatunk, hogy azt szolgáljuk, ami az embereket összeköti, nem pedig azt. ami az embereket szétválasztja...' Kádár János, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ugyanezen országgyűlésen mondotta, hogy a Hazafias Népfrontot új életre keltjük, mert az összes haladó erőket összefoglalja és mindazokat. aki tevékenyen szolgálni kívánják népünk nagy „Csak békében virágozhat a művészet, s szépülhet az élet. A béke a művészet számára ugyanaz, mint az emberi test számára a szív: életadó vérrel, lüktetéssel telíti a művészek munkáját. Az imperializmus pusztító háborúja az emberi élet minden területének sorvadásához vezetne, s így a művészet elcsenevészedését is jelentené. Épp ezért az emberi haladásért küzdő szegedi írók soha sem fognak vonakodni attól, hogy helytálljanak a béke megvédéséért vívott küzdelemben, s Pablo Nerudával hirdetik és vallják: „ha fegyvert adsz hordáid kezébe Észak-Amerika, hogy szétszakítsd a zenét és a rendet, melyet úgy szeretünk, akkor a kövekből s levegőből kilépünk, hogy beléd marjunk, az utolsó ablakon is kiugrunk, hogy tüzet ontsunk rád; felkelünk, hogy a poklok tüzére taszítsunk". Dér Endre író". A nemzetközi munkásosztály leghaladottabb, legszervezettebb erőinek, a kommunista pártoknak együttműködése mélységes elvi alapokon nyugszik, és elválaszthatatlan a munkásosztály internacionalizmusától. A munkásosztály megjelenése a történelem színpadán — az első pillanattól kezdve — megkövetelte nemzetközi összefogását és a munkásmozgalom egységét A nemzetközi proletariátus és a kommunista pártok együttműködését és egységét mindenekelőtt az teszi szükségessé, hogy „valamennyi ország burzsoái testvérien egyiMtmüködnek és összefognak valamennyi ország proletárjai ellen, noha a világpiacon harcolnak és konkurálnak egymással". (Engels.) A burzsoázia elleni harcban a nemzetközi proletáriátus, kommunista pártjai vezetésével azonos célt tűz ki maga elé: a proletáriátus hatalmának megteremtését cs a szocializmus megvalósítását. E cét elérése is megköveteli a kommunista pártok és az egész nemzetközi proletáriátus szilárd összetartását. Az együttműködés formái sok szempontból fontosak, do nem egyszer és mindenkorra adottak, hanem alá vannak rendelve a politikai tartalomnak, a nemzetközi munkásmozgalom stratégiájúnak és taktikájának. M elyek azok a kérdések, amelyek ma a kommunista pártok sikeres együttműködését szinte kölelezőleg megszabják? Olyan alapvető marxista—leninista tanításokról van szó, amelyek körül az utóbbi években, de különösen az elmúlt hónapokban revizionista nézetek. tévedések, vagy sokszor csak egyszerűen nézetbeli különbségek keletkeztek. Úgyszólván valamennyi kommunista pártban vita folyt a proletárdiktatúra lenini értelmezéséről, az állam szerepéről az átmenet időszakában, a párt vezető szerepéről. A népi demokratikus országok kommunista pártjaiban éles vita támadt a szocialista demokráciáról. E kérdésekben még ma is vannak bizonyos mértékű különbségek egyes kommunista pártok állásfoglalásai között, de alapvető eltérés az ismert álláspontok között leginkább a jugoszláv elvtársakkal folytatott vitában, illetve az ö állásfoglalásaikban merült fel. Bár ezek ideológiai kérdések, mégsem lehet tagadni, hogy bizonyos fokig zavarják a szocializmust építő országok és azon túl általában a kommunista partok kapcsolatát. Tagadhatatlan, hogy pozitív szerepe volt a Szovjetunió és a népi demokratikus államok, valamint Jugoszlávia között lefolyt államközi tárgyalások egész sorának és a közlük levő viszony normalizálásának. Különösen jelentős ez, ha az 1948—49-ben elmérgesedett viszonnyal hasonlítjuk össze. De az a tény, hogy szocialista országokról van szó, melyek azonos elvi alapokon nyugszanak, azonos- célért, küzdenek, azt írja elő, hogy nem hanyagolhatók el az ideológiai nézetek sein. Csakis ezeknek tisztázása teheti a köztük levő kapcsolatot újtípusú szocialista államközi kapcsolattá is. Például a jugoszláv elvtársak két táborról alkotott helytelen nézete, amely a szocialista táborban is csak egy katonai tömböt lát, e'.yi tévedés, amely a politikai gyakorlatban nehezíti az államközi viszonyt isj zavarja az együttműködést. Bizonyos revizionista nézetek elleni harc tehát nem egyszerű elméleti kérdés. Éppen ezért a párlközi tárgyalások^ igy a szovjet—csehszlovák, szovjet— bolgár, szovjet—olasz, francialengyel, és még más párlközi tárgyalások különösképpen aláhúzzák az elszánt harcot a revizionista kísérletekkel szemben amelyek kétségtelenül megbontják a nemzetközi munkásmozgalom sorait is. A szovjet—bolgár tárgyalásokról kiadott közlemény többek között kiemeli, hogy „a szocialista építés fő törvényszerűségei közösek minden ország számára". Ez elsősorban az említett kérdések marxista-leninista értelmezésére, a szovjet tapasztalatok helyes átvételére vonatkozik. A marxizmus—leninizmus elveinek tisztaságáért, ugyanakkor a nemzetközi formák és módszerek helyes kialakításáért B' folytatott küzdelem olyan kommunista pártok soraiban is tapasztalható, amelyek még nincsenek hatalmon. Az Egyesült Államok Kom* munista Pártjának marxista ve* zelői a nemrég lezajlott kongresszusukon kemény harcot vívtak azzal a revizionista áramlattal szemben, amely a párt vezető szerepét félredobva bizonyos „egyesülettel" kívánta felcserélni a munkásosztály élcsapatát. Az amerikai kommunisták döntő többsége és annak képviselője, a kongresszus, nyomorúságos opportunista pótléknak bélyegezte ezt a gondolatot. ár ezek és más hasonló jelenségek csak egves országok kommunista pártjainak soraiban bukkannak fel, egy percre sem veszthetjük szem elől őket, mert összességükben nemzetközi méretűek és jellegűek. Azt jelentik, hogy egves helyeken, egyes pártokban revizionista, polgári ideológia behatolása fe* nyeget. A marxizmus—leninizmus államelméletét elvetni, a munkásosztály forradalmi párt* júnak vezető szerepét megnyír* bálni, a szocializmust cpitő országokban a történelmileg szükségszerű centralizmust félredobva anarchikus viszonyokat teremteni, nemcsak egy-egv ország kommunista mozgalmát és a hatalomért folyó harcot, vagy a hatalom megszilárdítását gyengíti, hanem az egész nemzetközi összefogást megborulhatja ideológiai, következésképpen politikai síkon is. Ezért az elvi, ideológiai kérdések bár első pillanatra sokszor „elméletinek" tűnnek, a valóságban a prole* tárdiktatúra, a hajalom, a nemzetközi összefogás élő, lényleges gyakorlati kérdései. Nem véletlen, liogv a kommunista pártok létrejöttük pillanatától harcolnak a revizionizmus ellen. A revizionista eszmék azért károsak, mert a cselekvés vezérfonalától, a marxistaleninista elméletiül akarják megfosztani a pártot. A mai revizionizmus különösképpen veszélyes, mert éppen azokat a tanításokat (államelmélet, párt szerepe si h.) kívánja „revízió" alá venni, melyek a proletárbatalont alapkövét képezik.' (Folytatjuk)