Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-21 / 116. szám

Furcsa leleményességek a cipőiparban | Erdenes tapasz alaiok a Szegedi Claönagykeres­kedelml Vállalat raktárában > Ha alaposan elgondolko­zunk azon, amit a Szegedi Cipőnagykereskedelmi Vál­lalat raktárában láthatunk, vagy ha a cipőgyáraktól ér­kezett szállítmányokat ala­posan szemügyre vesszük, sok mindenre rájöhetünk. A többi között arra, hogy sok leleményes ember dolgozik a cipőkészítő szakmában. Ez a leleményesség azonban ez­úttal nem az ötletes, szép ki­vitelű cipőkre értendő, ha­nem a minőségre, jobban mondva a minőségi jelzőre vonatkozik a "leleményes* kitétel. De lássuk részlete­sebben ezt a kérdést! KUHSnös jövedelmezőség a Duna Cipőgyárban Az elmúlt években a túl­zott központi irányítás nagy­mértékben megbénította a cipőgyárakban is a vállalati önállóságot és gúzsba kötöt­te a kezdeményezést. A ter­vezési módszerek miatt, — mint a szakemberek mondják — a vállalati alko­tóerőről csak részben lehe­tett szó. Elsőnek a Duna Ci­pőgyárnál csökkentették a tervmutatókat, s adtak ezzel lehetőséget a nagyobb önál­lóság birtokában arra, hogy nagyobb jövedelmezőséget érjenek el. Miért érdekes a szegedi embereknek a Duna Cipőgyár esete, miért van arra szükség, hogy a helyi lap erre külön írást szentel­jen? Van cipőgyár Szegeden, de a szegedi cipőellátásban nagy szerepe van a buda­pesti és más vidéki városok cipőgyárainak is. Ez legin­kább a Cipőnagykereskedel­mi Vállalathoz érkezett szál­lítmányokból mérhető. Ezek­ből derült fény a Duna Ci­pőgyár vezetőinek lelemé­nyességére is. A nagyobb ön­állóságra és a nagyobb jöve­delmezőségre való törekvés­sel ma mór odáig jutottak, hogy a Szegedi Cipőnagyke­reskedelmi Vállalathoz ér­kezett termékeik 60 száza­léka "extra* minőségű. Az nem lenne baj, hogy jobb minőségű árut külde­nek, csak az a baj, hogy drá­gábban. Ezt a bizonyos ext­ra-ságot is nem a jobb anyaggal, vagy jobb mun­kával érték el, hanem a bé­lyegzővel. Az eddigi elsőosz­tályú cipőkre most már egy­re inkább ráütik a bélyegzőt: -extra*. Tehát magasabb ér­tékű. Nekik ez azt jelenti, hogy a korábbi anyag- és munkaráfordításból több be­vételre tesznek szert. Tehát nő a jövedelmezőség, és nem akárhogyan, hanem a vásár­lók rovására. De csak nőne, ha a Szegedi Cipőnagykeres­kedelmi Vállalat átvenné az ilyen -mesterségesen* jobb minőségűvé tett cipőket. Az egyik 400 párás szállítmány­ból csak 56 párat vettek át extrának, 333-at első-, 9 pá­rat második- és 2 párat har­madik osztályúnak. Bi utazó lábbelik Az átvétel azonban nem ilyen sima dolog. Megállapít­ják, hogy helyes vagy nem helyes a gyár minőségi jel­zése és aztán következik a végtelen vita, vagy a cipők *visszautaztatása«. A gyár ugyanis azt válaszolja, ha nem fogadják el extra mi­nőségűnek, küldjék csak vissza. Ettől ugyan nem ja­vulnak meg a cipők, de ők elküldik máshova majd, hát­ha ott sikerül -elsütni« őket. Nagyon is átlátszó a manő­ver. Ezért a Cipőnagykeres­kedelmi Vállalat nem küldi vissza az árut, már csak azért sem, mert ennyivel ke­vesebbet tud a vásárlók ren­delkezésére bocsátani. In­kább döntőbizottsági tárgya­lást kér. Ez azt jelenti: ösz­szecsomagolnak 10—15 pár cipőt, elindulnak vele Pestre a döntőbizottság elé. Aztán várják, míg megszületik a felsőbb szervek döntése, ad­dig pedig az egész szállít­mány ott hever a raktárban. Az üzletekben pedig keresik és vennék a vásárlók a ci­pőt, ha kapnák. Csak kis kaptafa van Szombathelyen ? Hasonló jellegű lelemé­nyességet mutat a Szombat­helyi Cipőgyár küldeménye. Mégis más ez a leleményes­ség, elsősorban azért, mert ezt a felsőbb szervek is tá­mogatják. Itt ugyan nem •burkolt áremelésről van szó, de mégis kapcsolatos a gyár termelésének jövedelmezősé­gével. Ebben a gyárban ugyanis — és ez nem meg­lepő, de mégis különös — a kaptafához készítik a cipőt. Mi van ebben különös, hi­szen minden gyárban már régi idők óta kaptafára ké­szülnek a cipők? Igen, de itt a számozással van baj Ugyanis a jelek szerint csak kisméretű kaptafája van a Szombathelyi Cipőgyárnak. Ezekre a kaptafákra készült cipőkből küldtek 800 pár női fekete fűzős cipőt. Ki vesz ilyenkor kis méretű, apró lábakra való fekete cipőt? Ilyen színűt és fazonút ugyanis az idősebb nők szok­tak vásárolni. Az ő lábuk többnyire nagyobb a 35-ös, 36-osnál, és kényelmesebb cipőt szeretnek. A kereske­delmi szakemberek azt mond­ják, hogy kelendő fazonnál és színnél 800 pár ilyen mé­retű cipőhöz legalább 1500 nagyobb számú kell. Kinek használt az a takarékosság, amit a kaptafaberuházáson megspóroltak a Szombathe­lyi Cipőgyárban? Lelemé­nyességükkel annyit értek el elsősorban, hogy maguk dolgozhattak, felhasználták a drága anyagot, és ki tudja meddig hevernek majd a ci­pős boltok raktárát duzzaszt­va Szegeden is, és másutt is a szombathelyi gyár készí­tette cipők, míg vevő akad rá. Az elmúlt évek során a túlzott központi irányítás, a tervezés valóban megbéní­totta a vállalati önállóságot, gúzsba kötötte a vállalati kezdeményezést. Most felol­dódott ez a gúzs, de úgy lát­szik, nem minden vezetőre van jó hatással. Lelemé­nyeskedjenek, de úgy, hogy ebből az ő jövedelmük ne a dolgozók kárára növeked­jék. (n — p) jÍÉk kíínm láne Használati utasítás — rehabilitáláshoz Történt pedig, hogy az ellenforradalom kor­szakában egynémely "forradalmár* hamar "átöltözött*, alaposan bemaszatolta a kezét meg a száját, s mivel a megtörténteket nem tud­ta meg nem történtekké varázsolni, itt is, ott is kiadták az útját. Amíg a racipénzbőí futotta, bús nemzeti hősként sé­tálgatott, sírt, panaszko­dott valamennyi, eskü­dözött égre-földre, Szűz Mária cipőjére, hogy nem úgy gondolta, nem úgy tette, de mivel már máskor is esküdözött s másra is, nemigen hit­tek neki. E bús gyülekezetbe tartozott Kasza "polgár­társ*, akit a Termény­forgalmi Vállalat bocsá­tott el; Gyimesiné, aki nagyon felkötötte és na­gyon rázta a kolompot, s akin a MAV Igazgató­ság adott túl; Hirsch Klára, Párczen Meny­hért és Prágai is, akik pedig az I. kerületi ta­nácsnál építették októ­berben és novemberben az új rendszer magasla­taira vezető lépcsőket. Hát nekik is azt mond­ták: kívül tágasabb! Ahogy azonban a ra­cipénz fogyott, más ma­szatos kezek kezdték a telefonkagy­lókat, s meg-megresz­kíroztak egy-egy meleg ajánlást. Kasza "polgár­társat* volt vállalata fő­könyvelője cs egy má­sik, ugyancsak főköny­velő "polgártárs* java­solta felvételre a Papír­értékesítő Vállalatnak. (No, nem fizikai mun­kára!) Hirsch Klára föl­felé bukott: a megyei jogú városi tanács fo­gadta sáncai közé. Pár­czen Menyus és Prágai sem talicskázik — a III. kerületi tanácsnál tolo* gatják az aktákat. S még csak egyet a sok közül, egy hamisít­hatatlan ellenforradal­mi vlgécet, egy "igazit*! Kiss Lajos, a Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalat volt főkönyve­lője azért találta magát kívül megszokott irodá­ján, mert októberben a tüntetés egyik fő orga­nizátora volt, majd ké­sőbb még vérmesebben kapcsolódott bele az ese­ményekbe: a fegyveres csoportot verbuválta munkahelyén. Róla azért is érdemes külön megemlékezni, mert egy napig sem sétálga­tott bús nemzeti hős­ként — mindjárt más­nap munkába állt, tá­mogatói révén felcsa­pott a RÖVIKÖT sze­gedi könyvelési csoport­ja vezetőjének. A fürdő­nél havi 1300 körüli fi­zetésért szervezte az el­lenforradalmat, emitt viszont a prémiumokkal együtt több mint két­ezerért "építi* a szocia­lizmust. Elvégre "Ultra­klasszis* szakember. Ajánlóik egyelőre in­kognitóban vannak, — de sokan. Egy egcsz rej­tett apparátus dolgozik, csak úgy, baráti alapon, az ismét átöltözködő el­lenforradalmi papagá­lyok érdekében. Egyszó­val: rehabilitálnak. Va­lamennyi októberi ke­replő most egyszeriben "kitűnő munkaerő* és "Páratlan szakember* lett, legalábbis a párt­fogó kollegák szerint. De ennek ls megvan » maga magyarázata. Fgyik maszatos kéznek szüksége lehet a másik­ra, s akkor a már beér­kezett "polgártárstól* jogosan kérheti az egy­kori szíves ajánló: — Te, öregem, szólj már pár szót érdekem­ben az osztályvezető­Lek! (mn) ^tskkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkktkkkkkkkkkkkkLkkkkkkkkk ikkkkkkkk A kommunista pártok együttműködése Az embereket — párttagokat é« pártonkívülieket — a többi között élénken foglalkoztatja a kommunista pártok együtt­működésének kérdése. Szer­kesztőségünk éppen ezért közli az alábbi cikket, érint­ve a kommunista pártok együttműködésének legfőbb elveit. • Szemelvények egy készülő békealbumból A z ellenforradalom alattomos, álszent módon tört " hazánk békéjére. Egyiptomban az agresszorok bom­bákat dobtak meleg családi otthonokra; százával haltak meg a gyermekek és felnőttek. A fegyverek elhallgattak, — a szovjet nép ismételt nagy áldozata, segítőkészsége, a világ népeinek az egyiptomi vé­rengzés elleni hatalmas tiltakozása nyomán A béke megőr­zéséért tovább folyik a harc. Szegeden ismét felélénkült a békemozgalom, az emberek cselekvően támogatják a Szov­jetunió erőfeszítéseit a nukleáris fegyverek eltiltásáért. A Hazafias Népfront városi békebizottsága a colombói béke­világtalálkozóra albumot akar eljuttatni, amelyben a szege­di emberek követelik az atomfegyverek eltiltását. íme né­hány szemelvény a készülő békealbumból; védelmében meg kell szüntet­nünk és a meglévő készlete­ket megsemmisítenünk. Dr. Rávnay Tamás egyetemi tanár. felemelkedését, védelmezni és erősíteni kívánják a békét. Mi büszkék vagyunk arra, hogy egyes ásványvizeink rá­dióaktív hatásúak .:. Intő és figyelmeztető példa ez szá­munkra, hogy a radioaktivitás és azon keresztül az azt elő­idéző atomrombcíós nemcsak a halálnak, hanem az élet­nek is lehet szolgája. Csak az emberek jóakarata kell hozzá. Pozsgay Pál esperes plébános" Bz anyák nevében 8 művészetek virágzáséért Csupa fájdalom, riadt bi­zonytalanság, félelem tölt el. amikor az atomfegyverek kí­sérleteiről olvasok. Féltem öt gyermekem és unokáimat, de féltem a világ összes gyer­mekét. Követelem az atom- és hidrogénfegyverek kísérle­teinek betiltását! Az első és második világ­háborút átéltem, — nem aka­rok többé háborút! Nem akarok romokat, halottakat látni! A tények bebizonyítot­ták, hogy az erőszak helyébe a barátság és megértés kap­csolatai léphetnek. Az anyák nevében egy 68 éves édes­Élnl és boldogulni anya: özv. Lazányi Ferencné „állást foglalok"., A nukleáris fegyverek hasz­nálatát nemcsak mint orvos ítélem el, hanem mint gon­dolkodó is határozottan állást foglalok abban, hogy ezek­nek a romboló, pusztító, vi­lág- és kozmikus katasztrófát előidéző tömegfegyvereknek gyártását az egész emberiség „ ..: Az emberek nemcsak élni akarnak, hanem boldo. gulni is. Mint a Szeged-Alsó­városi Egyházközség lelki­pásztora és a harmadik kerü­let társadalmi munkása, ösz­szes híveim és minden becsü­letes alsóvárosi munkásember nevében tiltakozom az atom­kísérlet és atomfegyver hasz­nálata ellen. Dr. Beresztóczy Miklós ér­seki helynök május 10-én or­szággyűlésünkön a katolikus egyház nevében kijelentette: ,A mi feladatunk, hogy azt szolgáljuk, ami az embereket összeköti, nem pedig azt. ami az embereket szétválasztja...' Kádár János, a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke ugyanezen ország­gyűlésen mondotta, hogy a Hazafias Népfrontot új életre keltjük, mert az összes haladó erőket összefoglalja és mind­azokat. aki tevékenyen szol­gálni kívánják népünk nagy „Csak békében virágozhat a művészet, s szépülhet az élet. A béke a művészet szá­mára ugyanaz, mint az em­beri test számára a szív: élet­adó vérrel, lüktetéssel telíti a művészek munkáját. Az im­perializmus pusztító háborúja az emberi élet minden terü­letének sorvadásához vezetne, s így a művészet elcsenevé­szedését is jelentené. Épp ezért az emberi haladásért küzdő szegedi írók soha sem fognak vonakodni attól, hogy helytálljanak a béke meg­védéséért vívott küzdelemben, s Pablo Nerudával hirdetik és vallják: „ha fegyvert adsz hordáid kezébe Észak-Amerika, hogy szétszakítsd a zenét és a ren­det, melyet úgy szeretünk, akkor a kövekből s levegőből kilépünk, hogy beléd mar­junk, az utolsó ablakon is ki­ugrunk, hogy tüzet ontsunk rád; felkelünk, hogy a pok­lok tüzére taszítsunk". Dér Endre író". A nemzetközi munkás­osztály leghaladottabb, legszervezettebb erői­nek, a kommunista pártoknak együttműködése mélységes elvi alapokon nyugszik, és elválaszt­hatatlan a munkásosztály inter­nacionalizmusától. A munkás­osztály megjelenése a történe­lem színpadán — az első pilla­nattól kezdve — megkövetelte nemzetközi összefogását és a munkásmozgalom egységét A nemzetközi proletariátus és a kommunista pártok együtt­működését és egységét minde­nekelőtt az teszi szükségessé, hogy „valamennyi ország bur­zsoái testvérien egyiMtmüköd­nek és összefognak valamennyi ország proletárjai ellen, noha a világpiacon harcolnak és kon­kurálnak egymással". (Engels.) A burzsoázia elleni harcban a nemzetközi proletáriátus, kom­munista pártjai vezetésével azonos célt tűz ki maga elé: a proletáriátus hatalmának meg­teremtését cs a szocializmus megvalósítását. E cét elérése is megköveteli a kommunista pár­tok és az egész nemzetközi pro­letáriátus szilárd összetartását. Az együttműködés formái sok szempontból fontosak, do nem egyszer és mindenkorra adot­tak, hanem alá vannak rendel­ve a politikai tartalomnak, a nemzetközi munkásmozgalom stratégiájúnak és taktikájának. M elyek azok a kérdések, amelyek ma a kom­munista pártok sike­res együttműködését szinte kö­lelezőleg megszabják? Olyan alapvető marxista—le­ninista tanításokról van szó, amelyek körül az utóbbi évek­ben, de különösen az elmúlt hónapokban revizionista néze­tek. tévedések, vagy sokszor csak egyszerűen nézetbeli kü­lönbségek keletkeztek. Úgy­szólván valamennyi kommunis­ta pártban vita folyt a proletár­diktatúra lenini értelmezéséről, az állam szerepéről az átmenet időszakában, a párt vezető sze­repéről. A népi demokratikus országok kommunista pártjaiban éles vita támadt a szocialista demokráciáról. E kérdésekben még ma is vannak bizonyos mértékű különbségek egyes kommunista pártok állásfogla­lásai között, de alapvető eltérés az ismert álláspontok között leginkább a jugoszláv elvtársak­kal folytatott vitában, illetve az ö állásfoglalásaikban merült fel. Bár ezek ideológiai kérdé­sek, mégsem lehet tagadni, hogy bizonyos fokig zavarják a szo­cializmust építő országok és azon túl általában a kommu­nista partok kapcsolatát. Tagadhatatlan, hogy pozitív szerepe volt a Szovjetunió és a népi demokratikus államok, va­lamint Jugoszlávia között le­folyt államközi tárgyalások egész sorának és a közlük levő viszony normalizálásának. Kü­lönösen jelentős ez, ha az 1948—49-ben elmérgesedett vi­szonnyal hasonlítjuk össze. De az a tény, hogy szocialista or­szágokról van szó, melyek azo­nos elvi alapokon nyugszanak, azonos- célért, küzdenek, azt írja elő, hogy nem hanyagolhatók el az ideológiai nézetek sein. Csakis ezeknek tisztázása tehe­ti a köztük levő kapcsolatot új­típusú szocialista államközi kap­csolattá is. Például a jugoszláv elvtársak két táborról alkotott helytelen nézete, amely a szo­cialista táborban is csak egy ka­tonai tömböt lát, e'.yi tévedés, amely a politikai gyakorlatban nehezíti az államközi viszonyt isj zavarja az együttműködést. Bizonyos revizionista nézetek elleni harc tehát nem egyszerű elméleti kérdés. Éppen ezért a párlközi tárgyalások^ igy a szovjet—csehszlovák, szovjet— bolgár, szovjet—olasz, francia­lengyel, és még más párlközi tárgyalások különösképpen alá­húzzák az elszánt harcot a re­vizionista kísérletekkel szem­ben amelyek kétségtelenül megbontják a nemzetközi mun­kásmozgalom sorait is. A szovjet—bolgár tár­gyalásokról kiadott közlemény többek kö­zött kiemeli, hogy „a szocialista építés fő törvényszerűségei kö­zösek minden ország számára". Ez elsősorban az említett kér­dések marxista-leninista értel­mezésére, a szovjet tapasztala­tok helyes átvételére vonatko­zik. A marxizmus—leninizmus el­veinek tisztaságáért, ugyanak­kor a nemzetközi formák és módszerek helyes kialakításáért B' folytatott küzdelem olyan kom­munista pártok soraiban is ta­pasztalható, amelyek még nin­csenek hatalmon. Az Egyesült Államok Kom* munista Pártjának marxista ve* zelői a nemrég lezajlott kong­resszusukon kemény harcot vívtak azzal a revizionista áram­lattal szemben, amely a párt vezető szerepét félredobva bi­zonyos „egyesülettel" kívánta felcserélni a munkásosztály él­csapatát. Az amerikai kommu­nisták döntő többsége és annak képviselője, a kongresszus, nyo­morúságos opportunista pótlék­nak bélyegezte ezt a gondolatot. ár ezek és más hason­ló jelenségek csak egves országok kom­munista pártjainak soraiban bukkannak fel, egy percre sem veszthetjük szem elől őket, mert összességükben nemzetkö­zi méretűek és jellegűek. Azt jelentik, hogy egves helyeken, egyes pártokban revizionista, polgári ideológia behatolása fe* nyeget. A marxizmus—leniniz­mus államelméletét elvetni, a munkásosztály forradalmi párt* júnak vezető szerepét megnyír* bálni, a szocializmust cpitő országokban a történelmileg szükségszerű centralizmust fél­redobva anarchikus viszonyo­kat teremteni, nemcsak egy-egv ország kommunista mozgalmát és a hatalomért folyó harcot, vagy a hatalom megszilárdítását gyengíti, hanem az egész nem­zetközi összefogást megborulhatja ideológiai, következésképpen po­litikai síkon is. Ezért az elvi, ideológiai kérdések bár első pillanatra sokszor „elméletinek" tűnnek, a valóságban a prole* tárdiktatúra, a hajalom, a nem­zetközi összefogás élő, lényle­ges gyakorlati kérdései. Nem véletlen, liogv a kom­munista pártok létrejöttük pil­lanatától harcolnak a revizioniz­mus ellen. A revizionista eszmék azért károsak, mert a cselekvés vezérfonalától, a marxista­leninista elméletiül akarják megfosztani a pártot. A mai revizionizmus különösképpen veszélyes, mert éppen azokat a tanításokat (államelmélet, párt szerepe si h.) kívánja „revízió" alá venni, melyek a proletárba­talont alapkövét képezik.' (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents