Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

VILÁG PROLETÁRJAIT EGYESÜLJETEK! 1 I A M A G Y A R s z o c I A LISTA M U N K Á S P ÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 112. szám Ára: 50 fillér Csütörtök, 1957. május 16. Nagyobb beruházás nélkül csaknem 10 millió forint értékű áruval növekszik a Szegedi Ruhagyár évi termelése Új dolgozók jutnak mun kalehetösógh ez A Szegedi Ruhagyárban készülő jó minőségű szövet­öltönyök, munkaruhák iránt országszerte növekszik az ér­deklődés, a kereslet, úgy­hogy a jelenlegi kapacitás­sal már nem is tudják ki­elégíteni. Mivel az ország jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé az üzem nagyobb arányú fejlesztését, a műszaki vezetők a meg­levő üzemrészek, gépek és tartalékgépek ésszerűbb ki­használásával akarnak jelen­tős termelésnövekedést el­érni. Megfelelő átszervezéssel még ebben a hónapban két új szalagot szerelnek fel. Az egyikben május 20-án, a másikban június elsején kezdik meg a munkaruhák készítését. Már veszik fel a munkásokat is, a hónap végéig hatvan új dolgozó talál munkalehető­séget a két szalag gépein. Betanításuk után havonta félezer munkaruhával nő az üzem termelése. Megtették az előkészüle­teket újabb minőségi szövet­öltönyöket gyártó szalag lé­tesítésére is. Ezt a harma­dik negyedév elejére szere­lik fel, s további hatvan új munkást alkalmaznak majd. Ezzel 250-re emelkedik a gyár­ban az idén munkába állí­tott dolgozók száma. A műszakiak számítása szerint a három új szalag fel­szerelése mintegy 150 ezer forintba kerül, ugyanakkor csaknem 10 millió forint értékű áruval növekszik a gyár évi termelése. A Ruhagyár műszaki dol­„Füstöl már, füstöl már a dorozsmai téglagyár" Lovaskocsik nyöszörögnek fúl Dorozsmán. a majsai úton. Az egyik kocsi bakján fejebúb­jára tolt kalappal parasztember fülyürész. A dorozsmai szélma­lomról szóló nótát fújja. A füty­työs fújt dalhoz én is szöveget dú­dolok, de nem az eredetit, ha­nem egy rögtönzöttet: „Füstöl már a, füstöl már a dorozsmai téglagyár". Lehet, hogy a dal­lamos füttyszó, de azt hiszem inkább az derített jókedvre, amikor kifordultam a falu szél­ső házai közül, s megláttam, mi­lyen szépen pipál, eregeti a füstöt a nem is olyan régen halálraítélt téglagyár. • Máskor is láttam már dol­gozni ezt a gyárat, de a mosta­ni munkája azért szívderítő ré­szemre is. mert a mi újságunk vetette fel a dorozsmai tégla­gvári munkások, a községi ta­nács követeléseit, Ok élőszóval, az. újság meg írott betűkkel vi­tázott a Bánya- és Építőanyag­ipari Egyesüléssel, különösen igazgatójával, Bese Lajossal, ök mondták ki a gyárra a halálos­ítéletet, mitsem törődve azzal, liogy a dorozsmaiaknak, s a környékbeli falvak lakóinak nagy szüksége van a téglára: »Tégla kell, és iégia lesz« — fogadkoztak január végén; február elején a dorozsmaiak. Bese Lajos pedig azt bizonygat­ta, keresve az újsággal és a do­rozsmaiakkal szemben saját iga­zát, hogy drágán termel a gyár, rosszak a gépek, hét méter mélyről kell bányászni a tégla készítésére alkalmas anyagot. Ezért mondta ő, hogy le kell állítani a gyárat. Míg így ke­reste saját igazát, kinn, a maj­sai út mentén a gyártelepen 860 ezer nyerstégla pusztult, s fát* a b,y,á\> — s nemcsak a Tiszán indul vidám vízi élet. Csehszlovákia legszebb úttörőtáborában a sezi duzzasztógát tavának széles tükrén vidám csónakázással töltik az időt a jókedvű fiatalok. az udvaron hagyott szenet hord­ta boldog, boldogtalan. A mun­kások pedig, kezükben a mun­kakönyvvel, s a részükre kifi­zetett, összesen 86 ezer forint felmondási költséggel szélnek voltak eresztve. Csakhogy azok sem hagyták magukat. Ma szin­te valamennyien itt dolgoznak a gyárban, de már nem a Bá­nya- és Építőanyag ES munká­saiként, hanem mint bérlő, a dorozsmai földművesszövetkezet foglalkoztatja őket. Április 23-án kezdtek mun­kához a gyárban, 24-én be is gyújtották az első lűzszekrényt, május 2-án pedig már égetett tégla került ki a . kemencéből. Havonta 320 ezer léglát akarnak termelni, de olcsóbban, mint ahogy az ES idejében termel­tek. Ezért csökkentették •az ad­minisztrációra fordított kiadást; és sok más sallangot faragtak le a ráfordításoknál, kiadások­nál is: Egymást érik a téglahordó kocsik több nap óta a gyár udva­rán. Viszik elsősorban az építési engedéllyel rendel­kezők, a József Attila Ter­melőszövetkezet, s — ha jut — kapnak mindazok, akik­nek szükségük van téglára. Egyik cikkünkben arra kértük a Bánya- és Építő­anyagipari E. S. vezetőit: -tájékozódjanak ismét a do­rozsmai téglagyár helyzeti­ről, hallgassák meg a do­rozsmaiak véleményét, te­kintsék meg a gyártelepet, s juttassák el véleményüket szerkesztőségünkhöz ... hadd tudják meg az olvasók, ml az igazság a dorozsmai tég­lagyár leállítása körül*. Azóta is várjuk a választ, de úgy látszik, mindhiába. Pedig várjuk a választ, s e cikkel sem akartunk senkit megbántani, csak a lelkiis­meretet ébreszteni;.. (n—p) A KŐFAL MELLŐL Lassan végére járunk a „májusi télnek", s egyre melegebben süt a nap. Az újra áradó Tiszán horgonyozó úszóházakban is mindlöbben jelentkeznek a napfény és a víz szerelmesei, s különösen a déli órákban végignyúlnak a teraszokon, hogy mihamarabb lebarnuljanak. Az óvatosabbak csak innen a kőfal mellől nézegetik e „merész" strandolókat. Nem hisz­nek az idei csalóka időjárásnak, hátha még egy „júniusi tél" is lesz... Hl* Lemondott, majd visszavonta lemondását GuyMollet francia miniszterelnök m fl Fémleidilgizé és a Finommechanikai Válalat eredményes „küiönéléséröl" <Ok mBV Egy leleplezett kaméleon Mlg W 4 megújhodott úttörőmozgalomról Totó-tanácsadó gozói megtették az előké­születeket a másik nagysza­bású tervük megvalósítására, gőztávvezeték létrehozá­sára is. A nagy munkára már ebben a hónapban sor kerül. Mi­előtt hozzákezdenek, ismét átnézték a terveket, újból felmérték a gőzvezeték nyomvonalát, amelyen az Erőműből a Ruhagyárba ke­rül majd a fáradt gőz. Rá­jöttek, hogy a csövek az ere­deti tervtől eltérően 40 méterrel rövidebb sza­kaszon is elhelyezhetők, s így 50 ezer forintot megta­karíthatnak. Most már csak a DÁV-on múlik, hogy a több ezer ton­na szén megtakarítását je­lentő távvezeték építéséhez mielőbb megteremtse a szük­séges feltételeket. Politika és gazdaság A mindennapok újra, meg újra arra is tanítanak, hogy munka nélkül nincs élet, és az anyagi alapokon teremtődhet meg az emberek egyre gondtalanabb élete. A Magyar Szocialista Munkáspárt igazi mar­xista párthoz méltó célkitűzése, hogy a munka alapján szépítse a dolgozók életét, s tovább növekedjék a népjólét. Ebből az alapvető célkitűzésből következik, hogy az üzemek, termelő vállalatok pártszerveze­teinek figyelmet kell forditaniok a terme­lési, a gazdasági kérdésekre. A pártélet konszolidálódásának a többi között éppen abban kell megnyilvánulnia, hogy a kom­munisták hozzáértéssel foglalkoznak az adott terület gazdasági helyzetével, s őszin­te, meggyőző szavaikkal a feladatok vég­rehajtására összefogják a dolgozó embe­reket. A politika és a gazdaság egészet képez, s nem választható külön. A párt népért való politikája a gyakorlatban akkor va­lósul meg, ha ehhez a fundamentumot a gazdasági életben teremtjük meg. Ponto­san azt jelenti ez, hogy az ellenforradalom pusztító rombolása és a gazdaságpolitiká­ban korábban elkövetett hibák miatt ne­héz helyzetbe került népgazdaságunkat be­csületes munkával segítjük az előrevezető úton. Javuló termelékenység, takarékos­ság, csökkenő önköltség kell ahhoz, hogy megszilárdítsuk és tovább növeljük az élet­színvonalat. Ez mindenképpen a dolgozó embereken múlik, — igazgatókon, műsza­kiakon és munkásokon. Sajnos, az ellen­forradalom igen károsan hatott a terme­lési fegyelemre, a munkaerkölcsre is. Az ellenséges behatás a legkülönbözőbb for­mában jelentkezik gazdasági életünkben, hogy fékezze a termelőmunka folyamatos­ságát. Az ellenforradalmi elemek és azok szekértolói támadásának. főiránya most gazdasági életünkben jelentkezik; lazaság­ra bujtogatnak, a minőség, a takarékosság semmibe vevésére törnek, stb. Nyilván­való, hogy ha ezek ellen nem folytatunk kérlelhetetlen harcot, ez azt is jelenti, hogy teret engedünk az ellenforradalmi politi­kának. A gazdasági életben mutatkozó fo­gyatékosságok a pártnak dolgozó embe­rekért folytatott politikája megvalósulásá­nak útján jelentenek buktatókat, akadá­lyokat. Természetesen, ha a munkában, a ter­melésben előrehaladunk, akkor ez a párt politikájának előrehaladását is jelenti. Igaz viszont az is, hogy a párt politikájá­nak ismertetése, az emberek között foly­tatott politikai felvilágosító munka vissza­hat a termelésre. Ha a kommunisták őszin­te szavakkal és tettekkel előljárnak a ter­melési fegyelem szilárdításában, s segítsé­gükkel olyan közszellem alakul ki, amely elítéli a lógást, a hanyagságot, a pazarlást, akkor ez egyaránt előreviszi a gazdasági feladatok megoldását és a párt politikáid* nak a megvalósulását. Nem mondható még el a szegedi üze* mek, termelő vállalatok pártszervezetei­ről, hogy hatékonyan foglalkoznak « ter* melés kérdéseivel, illetve, hogy tevékeny* ségükben összhangot alkot a politika és a gazdaság. Egész egyszerűen azt jelenti ez, hogy még nagyüzemeinkben sem folytat* nak kielégítő munkát a termelési- és mun* kafegyelem szilárdításáért. Korántsem ál* talánoi még, sőt, sajnos, ritkán fordult elő, hogy az üzemi pártszervezetek behatóan tanulmányoznák az üzem gazdasági hely* zetét, s az ebben mutatkozó feladatokat. Nem hatol még elég szélesen el a kommu­nisták szava az emberek közé azért, hogy a becsületes munkások ne tűrjék a fegye­lembontást, a pazarlást. Nem sikerült még a lazaságok ellen fellépő közhangulatot ki* alakítani a Kenderfonóban, a Ruhagyár­ban, az Ujszegedi Kender-Lenszövőben és a Textilművekben sem. A Szegedi Kender­fonóban az a felháborító jelenség mutatko* zott, hogy a munkaidőt becsületesen ki* használók, a termelést, a termelékeriysé* get úttörőként növelő egyszerű munká­soknak némely rosszindulatú, vagy ellen­séges személy keserű perceket okozott dur­va megjegyzésével, sőt fenyegetéssel. Ez tűrhetetlen! A Kenderfonóban és minden üzemben szót kell érteni a kommunisták­nak munkástársaikkal, hogy elsődlegesen saját érdekükben becsületesen dolgozza­nak, ne tűrjék a rendbontást és a fegye* lemsértést. A párt vezető szerepét, ellenőrzését ér­vényesítenünk kell a termelésben is. A re­vizionizmus abban is megmutatkozott, hogy tagadta a párt vezelőszerepét és ezt általánosította a termelésben. A pártveze­tésről, a pártellenőrzésről nem mondha­tunk le az üzemekben sem. Nyilvánvaló, az ellenőrzésnek pártszerű formában kell megtörténnie és úgy, hogy ne csökkentse a gazdasági vezetők önállóságát, felelőssé­gét. Némely helyen uralkodik olyan nézet is, hogy a munkástanácsok szükségtelenné teszik a pártellenőrzést. Revizionista nézet ez. A párt vezetőszerepének, ellenőrzésé­nek életünk minden területén, így az üze­mekben is érvényesülnie kell. Természe­tesen ez nem jelenthet túlzásokat, hanem a pártszervezet ellenőrzésének megfelelő módon kell történnie. Az üzemek pártszervezetei összpontosít­sák figyelmüket a termelésre, az emberek között folytatott politikai felvilágosító munkára. Előrehaladásunk fonto kér­dése ez.

Next

/
Thumbnails
Contents