Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

SZEGEDI SZÉP SZQ b ! erényi néni hatvannyolc éves, és olyan pici és megviselt, hogy az cinberek félrefordítják u fejüket az utcán, ha elhalad melletlük. nehogy a szánalom túlságoson megfertőzze nyugalmukat. I-ilaeres, fonnyadt kis orrán minden ránc egy-egy szörnyű emléket őriz, s talán ezért cipeli olyan nehezen apró testét oszlopvastagságra dagadt lábán. És mégis, az utcabeliek gyakran látták öl lihegve futkosni az üzletek környékén, s hallották kifulladt hangját, amint húst, cukrot, mosóport vásárolt valamelyik gyerekének. Büszke volt rá, hogy minden gyereke cselédjének használta, inert lám nem eszi ingyen a kenyerüket, könnyíthet a gondjukon, magáruvállalhatja gondjaik egy részétÉs most, 6 milyen boldogtalan most, hogy nem zavarják élesztőért, senki nem keresteti vele a borotváját, kesztyűjét, harisnyáját, nem küldik lepedőt foltozni, és nem sürgetik a reggeli kávét. Akármilyen hihetetlenül hangzik, Berényi néninek egyszerűen elfogylak a gyerekei. Elfogylak fokozatosan, lassanként, mint krumpli a zsákból. Pedig hat gyereket hozott a világra ez n kicsi öregasszony. Négy fiút és két kislányt, s ime az. utolsóban is, aki még itt maradt neki, most marasztalják u lelket a Szent István kórházban, A többiek ... Az első férje a tizennégyes háborúban halt. meg, méghozzá alliadnagyi rangban, mert akkor még zsidóknak is szabad volt tiszti minőségben halni meg a hazáért Egy lánya maradt tőle, többre nem jutott idejük. A kis Évával hűségesen látogatták a piac-téri hősi emlékművet, amire az ő ura nevét is felvésték szép arany betűkkel. A forradidom után újra férjhezmbnt egy budapesti vasúti tisztviselőhöz, Berényi Sándorhoz. Szomorú esküvő volt, a szüleivel való sokéves harag kezdete. De termékeny házasság lett belőle. Hamarosan még öt gyerek ugrált a kicsi aszszony köténye körül. M

ikor az első zsidótörvény után, Berényi Sándorról kiderült, hogy zsidó nőt választott feleségül, akit megkésve sem részeltettek a kereszt szentségében, s emiatt elbocsátották az állásából, a gyeni.ek mór, — kettő kivételével, — gondoskodni tudtak magukról. A két lány férjhezment, s a fiúk közül is megnősült a legidősebb. A legkisebb, Bandi még a gimnáziumnál tartott, Lali meg ekkor készült az, egyetemre. Ilyen körülmények között fogyott el az. első gyerek Berényi néni közeléből. Lali volt, akit a numerus clausus zavart ki az országból, hogy Párizsban próbáljon szerencsét. Róla a háború óla nem hallott, s ezóta is sokat forgatja a fejében, hogy vajon német bomba vitte el, vagy a kivándorlási láz. A háborús mozgósítás békén hagyta az urát, de elvitte a fiait, meg a legkisebbet is. aki éppen a behívása napján töltötte be huszadik esztendejét. Ma már akadozás nélkül tud beszélni arról a napról is, amelyiken az ura öngyilkos lett. Az okát még most sem tudja biztosan. Csak sejti, hogy Sándort Bandi keverte valami titkos szervezkedésbe, s a német bevonulás napján _a férje rémülten hátrált meg a jövő lehetősége előtt. Nem volt olyan erős, mint a fia, meg aztán a kora is gyengítette ellenállóképességét. Ettől kezdve nfinden újabb tragédia egyedül az ő vézna kis vállára szakadt. A gettóba gyerekeitől elszakítva hurcolták be. Halántéka mellett egy mély fekete ránc, már vágásnak is beillene, egy nyilas i,testvér" öklének emlékét idézi. Éva lányát hat esztendős kisfiával Gyo. máról deportálták, s auschwitzi gázkamrák fala, sok tízezer társával együtt, az ő szenvedéseiről is durúzsolhatna békéssé vedlett SS-lcgények fülébe. A másik lánya. Mária Pestre költözött, könnyen tehette, hiszen az ő urát is elvitték, s egész, megviselt idegzetét annak a célnak szentelte, hogy a család tagjai között, az egyre nehezebben fenntartott ösz8/cköttctés fonalát kötözgesse... ő hozta az* —• a Berényi néninek még ma is hihetetlen — hírt, hogy Jóska fia meghalt. Azt! mór azonban, hogy Bandit büntető századba osztották, csak akkor tudta meg, amikor legkedvesebb fiát csontvázzá aszalódva. tífusztól és telűtől elgyötörten viszontlátta a pályaudvaron. A

háború tehát felfulta az. urát és két. gyerekét, oly könnyedén, mint hároin szem cukrot. De itt volt még Zolti, Mária és Bandi, meg az unokái. És itt maradt ő is, mint maga mondta, azért, mert még nem teljesedett rajta isten akarata. Viselte tovább a maga és gyerekei gondját, küzködött. a szeszélyeikkel, és szolgálta őket a feltétlen odaadás rajongásával. Gyűltek az évek kopott testében, s a ráncok a/ arcán, de sohasem síit. és nem is panaszkodott, mert legyen boldog az az any-H, aki három gyerekél segítheti boldoguláshoz. Cselédjük volt, küldöncük és békéltetőjük. Igen, békítette őket, mert. minél kevesebben maradtak, annál több lett közöttük « civakodás oka; MAI TRAGÉDIA m Bandit egyik testvére sem értette meg. Nem tudták. iui kergeii a közéletbe, hiszen az ő családjuk mindig csendes, elvonult életet élt, az országos bajokon majd segítenek, vagy rontanak az okosok. Azt Idtték szcreplésvúgy viszket benne, hiszen sem Mária, sem Zoltán nem járták végig a büntetőszázad útját. Aztán történt még valami, ami Bandit végképp kizárta a testv éri kegyekből. Mária idősebb fia egyre inkább szembefordult miatta a szüleivel, s a szakadás köztük végül teljes szakításhoz, vezetett. Pisti végérvényesen a nagybátyjához költözött, nz. ruházta, taníttatta és tanította a maga tapasztalatából szerzett igazságokra. A szemrehányások pedig, amelyek Bandihoz nein érhettek el, mind az anyjára zúdultak. Hiszen ő nevelte ilyennek, ő hagyta, hogy így elfajzzon a családtól. A

ztán október jött. És Zoltán egyszerre az események középpontjába került. . Berényi néni nem szólt, csak a lélegzetosytkadt el, mikor Zoltán vállán először látta meg a puskát. — Hát megint háború van? Ili tartunk? — nyöszörögte az ágyúban este, amikor már kikerült a figyelő szemek hatósugarúból. És akkor hirtelen ez jutott eszébe: — Vajon Bandikának van-e fegyvere? Mert, ha csak Zoltánnak van és Bandinak nincs, akkor... Akkor Zoltán Bandi ellen fogja használni az övét. Felugrott. Megroppanlak száraz, csontjai. A telefon, az kellene most. Nem, elmegy hozzá. Felöltözött. De a házmester nem nyitott kaput. — Hogy gondolja, Berényi mama? Nem hallja, nri van odakint? Örüljön, hogy elbújhat. Mór a pincét is rendbehoztam. Másnap szükség is lett rá. Berényi néni újra hallgatott, csak néha motyogta maga elé: — Hát megint itt tartunk? Az ágyúdörgésre meg se rázkódott. Fél életét abban töltötte. De amikor Zoltán liazaszabadult néhány gercre, riadtan futott elébe: — Bandi? — Á, mama! Mit tudom én? Biztos kutya baja. ül a pártházban, és bratyizik a barátaival. De én?! Én az utcán vagyok ám, mama! Az utcán! — és szikrázott a szeme. De ez is elmúlt. És megint elfogyott két gyereke. Még november közepén vállukra kapcsolták a hátizsákot, őt nem hívták, nem bírná a gyaloglást, de nem is ment volna. Hiszen neki van még egy gyereke. Az utolsó, a legkisebb, a legkedvesebb. Annak még szüksége van ró, liiszen magatehetetlenül, összezúzva fekszik a kórházban. ^ ól gondolta ő azon az éjszakán. I Bandinak nem volt fegyvere. J Berényi néni most a Máriaék lakásába költözött. És hogy a szülei elmentek, Pisti is visszajött. Már Bandinak is előkészítették a helyet. Aztán majd hárman élnek együtt. Berényi néni az egyszem fiával, meg az emléknek itthagyott unokájával. A többiek, az élők is, meghaltak számára. Sose fogja látni őket többet. És inégis örült, hogy elmentek. Zoltánt most úgyis börtön várná itthon. Talán boldogulnak odakint. Berényi néni tiszta szívből kívánja nekik. Es minden este külön imát mond értük az ő istenéhez. Az ő istenéhez, aki jó, igazságos símogatókezű, de már öreg, gyakran elszunyókál, s olyankor az emberek kitombolják gonosz hajlamaikat. Do nem alszik sokáig. És, amikor felébred, mindig igazságot tesz alattvalói között. Az igazság pedig most az, liogy az ő gyerekei boldogok legyenek. Hiszen ő és halottai szenvedésükkel már megváltották a boldogságukat. Berényi néni nem tanubnányózta a társadalomtudományokat. Nem tudja nem érti, miért támadnak az. emberek egymásia időnként, nem érti, niiéri kellelt ruegliului Évának, aki olyan szelíd és szorgalmas asszony volt egész életében, nem ér elte a nyilas testvér ökölcsapárát és a íéije öngyilkosságát sem. Egyáltalán az élet számára tele volt érthete len és megmagyarázhatatlan dolgokkal. s ezért megpróbálta a maga e ze es mérléko szerint megyarázni, nehogy elvesszen e szörnyű értclmedenségek sűrűjében. Egyet azonban tudott cz a piimitív kis • •regasszony. Azt, hogy élele egyetlen célja, felnevelni és boldoguláshoz segíteni a gyerekeit. Nem raj'a múlt, ha nem sikerült. De, amíg lélegzeni tud, mindig őzért küzd majd, hogy segítsen rajtuk. A hathói már csak egy gyereke maradt. De ezért az egyért még sokat tehqt. Berényi néni szilárdan hiszi, hogy nem halhat meg addig, •míg be nem tölti hivatását. Az ő istene teljesíteni fogja utolsó kívánságai az élettől. B

erényi néni tehát erőt önt megviselt testébe, megdörzsölgeli dagadt lábát, és elindul a kisfiához a kórházba. Az ételhordóban húsleves van és rántott csirke melle, Bandika kedvenc Ínyencségei. Pisti már reggel bement hozzá. Amióta félholtan bevitték a kórházba, mindig olt settenkedik az épület körül, ő hozza a híreket az ébredéséről, a reggeli vizit eredményéről, mert Berényi néni csak délután megy be, s viszi mindennap a külön kosztot. A portás már ismeri. De ma nem köszön hangos kedélyességgel, nem kérdezi, fáj-e a Iába, a telefonkönyvet biijja, s csuk éppenhogy észreveszi az öregasszonyt, l'i.l i som lálja sehol, pedig ilyenkor már várni szokta a bejáratnál. Az emeleti folyosón Margit nővérbe ülkiizik. Rámosolyog, liiszen ez a nő gon dozza leggyengédebben a fiat. — Margit nővér, várjon esak, hoztam magának valamit. — Keresgélni kezd u nagy barna szatyorban, amelyet mindig magával cipel. — A múltkor emiitette — már meg találta a szalvétát, amibe az almás-lcpé nyeket csomagolta. De ekkor rápillant, a nővér arcára, s megáll kezében a csomag. Az ápolónő olyan fehér, mint a fején a keményített filyula. árkos szeme éjszakai virrasztásról árulkodik. — Rosszul van, nővérke, vagy .:.? Meredt szemmel áll, és ó, milyen megkönnyebbülés lenne, ha az ápolónő így válaszolna: — Semnii az egész, kicsit fáradt vagyok. De nem. Margit nővér megszorítja a kezet, mintha férfias erejéből akarna átadni az öregasszonynak. — Pista nem mondta? — Pista? Nem. Nem találkoztunk ma még. Csak nincs valami baj? Csak talán ...? — még végiggondolni -c meri. — A fia ... az éjszaka ... — Meghal* — fejezi be tompán az öregasszony. — Meg. Berényi néni beszívja a szájaszélét, a le. vegőbe bámul. Aztán zavartan motyog valamit, nem lehet érteni. A nővér támogatni akarja, de elhárítja a segítséget. E

ddig is kibírtam egyedül — mondja csendesen, és elindul. Nem gondol semmire. Gépiesen vonszolja dagadt lábát, amit még sohasem érzett ilyen nehéznek. Apró fekete alakja, mint egy sötét, pamutgombolyag belevész a tér forgalmába. Csak én látom. A többiek nem veszik észre, olyan, mint a többi öregasszony. De én szeretnék rájuk kiáltani. — Emberek! Nézzetek erre az öregaszsronyra, nézzétek, mintha tükörbe néznétek. mert mindegyik ráncában ott öl a mi életünk egy-egy tragédiája. A mi korunk jelképe ő. Szimbólum és emlékeztető. Az emberek nem látják. Nem látják, és nem emlékeznek. Meri mindig, mindent elfelejtünk, f sak akkor jut eszünkbe, amikor újra kezdtük, és akkor már késő ... Fenákel Judit VIRÁGOS BÚCSÚZÁS Virágba öltöztek a szegedi középiskolák. A most távozó maturandusokat búcsúztatiák. uliilt négy évi kemény nuinhát, sok kedves hangulatot, tréfát — a gyerekkort búcsúztatják az iskolák osztálytermein, folyosóin kígyózó nótás sétájukkal. Különösen gazdag virágdíszt öltött a Tömörkény István León;/ gimnázium. Nrgtj osztály Irányai búcsúztok cl az iskolú ól. 121 lány énekelte fátyolos szemmel: „Kimegyek, elmegyek. hosszú útra megyek". Magukhoz ölelték kis virágcsokraikat, karjukon fehér kis kosárka libegett, a harmadikosok készí ették. A kosárban öl fi'lér, egy picinyke üveg lepecsételt bor, egy jeggyúrü, egy fakanál, egész életre szóló jelképes ajándékok, Körüljárták a lányok egész iskolájukat, elköszöntek tanáraiktól Alig rendeződtek el a sorok finoman, lágyan hangzott fel az énekkar éneke. „Boldog, dús ifjúság -songra csábit, felidéz mindent. ml elmúlt rég" ... Nemcsak a lányok szemeiben csillogtak most a könnyek, meghaladottak a szülök, a tanárok is, akiknek életében egy régi, kedves, távoli nap emléke merül fel. Az iskola KIS7.-s:ervezetének két tagja, Koós Ilona Ill/b. és Óvári Katalin IV-es búcsúszavaira dr. Rerky Imre igazgató válaszolt. Ezzel vége az ünnepségnek. Az ünnepi hangulat azonban még sokáig e. szivekben marad. A százhuszoiwiégy lány. aki a kis kosárban viszi magával a jeggyű rüt is. most tartót a első eljegyzését. A völe geny most maga az élet. Ás élet, amelynek kapuja a ballagáskor tá rul ki először a fiatalok előtt, (— r) LAKODALMASOK fonott saroglyasor kocog a ház alatt, s p'eiykira szomjazón a bámész kőfalak Kinyíltak mind ... Kotyog a bütykös, izmosul a dal, X kocog a sok szekér az ősi lakzival. * I ibeg a vőfélyből, kacag a barna lány, lobogva-leng a dísz a vőfély kalpagját!. Ragyog a bor tüze a bronz-kezű legény kacagó lány haját tapogató Szemén. Borízű dalt dobál a huppanó bakon, világ-ölelgetö nótát az a'kalom, s ni: ott a bölcs sziüék karján a vén legény kortyint, — s egy jót kacsint a huncut lyány felé. Csak egy legény nem nézne félre semmiér' — kevélyen ring elől a második szekér —, a friss menyecske fűti .jobbik oldalán: dehogy cserélne mással, — épp ez éjszakán! ... És labdaként a dal a házsorok között, hol itt, hol ott rebbenve, végül megszökött, míg réz-vörösbe mártott őszi fák alatt sétára kéit a hűvös, nyurga alkonyat. S talán, mire az éj is majd előkerült, s a Hold — egy pillanatra tán —, clszendcrűlt, a nyolcadik saroglyán annak a terve kél: a nyolcadikból hogy lesz; második szekér?.,. Andrássy Lajos GRAFIKAI KIÁLLÍTÁSA ELÉ A képzőművészetről bcszéljenek a képzőművészek ... Szakmabeli mondja el véleményét szakmabeliről és a. munkájáról. Elvégre minden suszter okosat tud mondani a saját kaptafájáról. De hogyan beszéljek év. a szobrász Vinczéről, a grafikusról. Kemény anyaggal bajlódni, súlyos vésővel, kalapáccsal, nagy testi erőfeszítéssel hoszszútávon alkotni. Ez a szobrászat. A grafikusnak pedig köte'len szabadsággal, fürgén cikázik a ceruzája, vagy kézírásszerű frisseséggel szalad a tolla a papíron. A szobrászat szigorú törvényei az anyag és az anyagot alakító művészi akarat küzdelméből születnek. A grafikus ecsetje nyomán finoman, szinte törvény "óikul, testetlenül idéződik a léleknek egy-enu révülete. A szobrász emlékeiből, szorgalommal felhalmozott formakincséből él. a graHku* friss élményeiből. Ha a grafl' usban a vázolás láza. izgalma ellobban, leteszi a ceruzát. A szobrásznál a vázolás izn-l.ma után jön csak a testet-lelket igénybevevő, hosszú koncentrálást kívánó kemény munka, míg a grafikus egy-egy ilnttpl te'ifet* yrcé* szí"te ráö-'l eqy tenv*mi. rrn'rrn L1 iy szakmának a k.é* '"'0Lá latén állunk Vi--.---.-ei Az én anyagom, akár poros, akár nedves, egyszínű. Vincze pasztelljeinek a színeit még leírni is alig tudom: enyhe világoskék, meleg világosvörös. égetett agyag, üdezöld, ropogó sárga. Vagy a középszínei; őzbarna, barnavörös, mélyzöld, sötéiibolya, fojtott narancs és nyomott palaszürke. Minden szín a szomszédjával kibékülve, vagy feleselve, egymást fokozva, vagy elnyomva, de mindig egy figyelemre mcllóan tehetséges mester szándékai szerint. Vincze egy felfedező szenvedélyével keres, kutat, de sokféle technikájú, változatos témájú művészete egyben közös ötvözetű, mindegyik spontánul, szívvel rajzolt. Munkáinak a frissaségét sehol sem töri le az akadémiai rajzra való törekvés, de éppen ezért be. szédesebbek még a színeinél is. I/ incze író is. Félve mentem fel hozzá, hogy a munkáit bemutassa — iro. dalmi emlékekkel teli elméletember, kis szaktudással — gondol ám, örvendetesen csalódtam. Arlisztikusan érző, vonalban, foltban, színben gondolkodó, kiváló grafikus. Vasárnap megnyitó kiállítása alkalmával fogadja egy szakmabeli elismerését és megbecsülését. Anyagi és erkölcsi sikert kíván: TAPAI ANTAL szobrászművész Vincze András kiállítása ma. vasárnap délelőtt 11 órabér rv'W- m-g a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. Képünk 7incze András tusrajza, amely Dér Endre József Attila-d.Has szegedi író „Az első próha" című regényéhez készült.