Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

Könnyítik a munkát, jövedelmezőbbé teszik a termelést a Gőzfűrészben Évek óta nagy gondot okoz a Szegedi Falemezgyár Gőz­fűrész Üzemében a nagy di­menziójú rönkök feldolgo­zása. Az üzem gépi felszere­lése ugyanis nem volt alkal­mas arra, hogy 80 centimé­ternél szélesebb átmérőjű szálfákat felfűrészeljenek vele. Mivel azonban a szállít­mányokban egy méter, sőt 1,6 méter átmérőjű rönkök is gyakran találhatóik, az üzemnek eddig bérmunkára kellett kiadnia ezeket a da­rabokat. A bérmunkát a Sze­gedi Kovács-Bognár KTSZ végezte, de ez a megoldás egyrészt költséges volt a vál­lalatnak, másrészt gátolta a szövetkezet tevékenységét olyformám, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítésétől vonta el esetenként a szövet­kezet erőit. Ez növelte a vállalat ön­költségét a többszöri szállítás és bérmunka miatt. Most ezen olyanformán segített a gőzfűrész üzem, hogy házi műhelyükben megépítettek egy gépet, amivel bármilyen átmérőjű fát fel tudnak dol­gozni. Május folyamán be is építik az új gépet és a ko­rábbi nehézséget leküzdve, jövedelmezőbbé teszik az üzem dolgozóinak termelő te­vékenységét. Ugyanakkor le­számolnak azzal a korábbi áldatlan állapottal is, hogy külön munkával, a nagy át­méretű rönkök szélének le­faragásával tegyék feldolgoz­hatóvá az anyagot, s ezzel meg is mentik a fa legérté­kesebb részét, a külső felü­letet az edforgácsolástól. UJABB FOGALOM: Szegedi paprika után szegedi tulipán? Mária jelentős eredményeket hozott a virághagyma nagyüzemi termesztése a Kertészeti Vállalat bodomi gazdaságában Csodálatos látványt nyújtott egy-két héttel ezelőtt a Ker­tészeti Vállalat bodomi üzemegységének egyik része. Mint hosz­szú, többszáz méteres keleti szőnyegek terültek el egymás mel­lett a többméter széles tulipán ágyások. A legváltozatosabb szí­nek, színárnyalatok voltak itt). A piros szín például legalább hét-nyolc változatban szerepelt. Mellette rózsaszínű, sárga tuli­pánok hajladoztak a Tisza felöl támadó szellőben. A Kertészeti Vállalat tulipán szaporító alapanyag telepe nemcsak szemre nyújtott káprázatos látványl, hanem szakmailag, nemzetgazdasá­gilag is olyan fontos kezdeményezés, amely országosan szinte egyedül álló. Ilyen hasonló „létesítmény" egyedül a Kertészeti Kutató Intézet budatétényi kísérleti gazdaságában van. szemelték ki, hogy itt a tulipán gok miatt a magyar, illetve d alapanyag termesztését kikísér- szegedi virághagyma biológiai letezzék, illetve elindítsák. értéke igen magas. Igv például HOLLANDIÁBÓL mintegy a Bodomban levő hagymaállo* 45 fajta mány virusos fertőzöttsége csak tulipánhagymát kapott a vállalat annyi, amennyit kellemetlen és azt az elmúlt év őszén, a „leg- útipoggyászként Hollandiából vadabb" sztrájkok idején ültet- hoztak magukkal. ték el a bodomi gazdaságban, két és fél katasztrális holdon. A hagymái? jól „teleltek" és a gon­dos, szakszerű irányítás, vala­mint a vállalat bodomi dolgozói­nak lelkiismeretes munkája se­ÉRDF.KES, hogy a tnlipá* nokat, míg az alapanyag szaporítás folyik; igen rövid szárral szedik, hogy a szárban levő értékes táp néhány ezer darab mát termeszteni. virághagy­anyag, még a magtokok kifejlő* .. , , ... gített hozzá, hogy ez év áprili- dése előtt a hagymába raktáro­AZ ELSÓ KÍSÉRLET a. u'h" meal>,csa'- néhány magán, kis- sára nlár nul;(/0„ b!ztató ered. zódjék) azt erösitse. panfe- termelőnek sikerült 1945 utan mények mutatkozzanak Az e]ső év igen biztalá „e(Jj Itt, a szegedi vállalatnál első- ményei és a számítások szerint sorban korai fajtáitkai kísérle- két-három év alatt sikerül olyan Az elmúlt években, amikor teznek, amelyek legjobban el- mennyiségű és minőségű túli* mezőgazdaságunkban levő rej- lenállnak a szakszempontból na- pánhagymát kltermeszteni Sie­tett tartalékok felé terelődött a gyon kifogásolható parangoná- geden, hogy nemcsak az orszá-i szakkörök figyelme, néhány il- lásnak, amely abból áll, hogy az got látjuk el, hanem külföldre más szí- is juthat majd belőle, örcgbíte* pánfé­lék nagyüzemi termesztésére, 1930-ban történt Magyarorszá­gon. A Kertészképző Iskola igaz­gatója, Varga Márton, inkább csak tanulmányi célokra pró­bált termeszteni nagyban virág­hagymát ho°y ezzel igyekezzen ,KU UK "krimimé, nenany u- tasnan, amely anDoi Hollandia, a tulipán, általában a ^kes Rányitó szervnél félve- egy színű kelyheken M VENDÉKHANGVERSENY Férőhely hijján a•/. áB. zeneiskolákba be nem jutó, vagy a nem kifejezetten ze­nei pályára készülő fiatalok, a Szegedi Zeneoktatói Mun­kaközösség diákjai rendeztek igen érdekes és nívós hang­versenyt vasárnap este. A háromórahosszás műsor és a szokatlanul nagy (csaknem ötven) műsorszám tükrözte a diákok buzgalmát és a Ze­neoktatói Munkaközösség eredményes munkáját. Bu­kó vinszki Emil énekkara mellett igen sok hegedű- és zongoraszámot hallhattunk. A műsort színesítették a szórakoztató zenei műfajból vett - számok, a Zeneoktatói Munkaközösség ugyanis olyan hangszereken is tanít, amelyek nem szerepelnek az áll. zeneiskolák oktatási rendjében, pl. tangóharmo­nika. A terjedelmes műsor és az igen nagy érdeklődés azt mutatta, hogy ifjúsá­gunkban örvendetesen nő a zenei érdeklődés s a szegedi zeneoktatók jó munkát vé­geznek; virágtermesztés nagyhatalma" l<idütt a g°ndolat> hogy mivel nű beütések, úgynevezett „el- ni ilyen téren is hazánk hírne­nyomdokaiba lépni A hagvma Maffyai'orszaSori a ta,í,j- hőmér- cirmosodás" jelentkezik. Nagyon vét és jelentős devizát szerezni állomány a háborúban tönkre- ^jb fényadottságok erre meg- ügyelnek arra hogy egészséges, az országnak. feleloek, sot kiválónk, azonki- fajtiszta egyedeket neveljenek, Ki tudja, az a fiatal kertész« vül szervezeti adottságok is van- ugyanakkor kikísérletezik a leg- lány, aki az elmúlt hetekben nak, többek között rá kellene jobb agrotechnikai módszereket oly nagy kedvvel, igyekezettel l/'U" 'l II "U II tl* tam' 1 v>-rághagyma-féleségek is, amellyel a tulipánokat való- ápolta, gondozgatta a bodomi KfbCVItert Uiest forrott mndern> korszerű, nagyüzemi han tömegesen „gyárilag" ter- tulipántenger egy-egy virágát* d Termelőszövetkezeti termesztésére. A volt város- és mcszthetik úgy, hogy a virágok nem a szegcdi paprika mellett _ , . ... , községgazdálkodási minisztérium élettanilag kedvező sajátosságait egy másik ilyen „jfogalommal Tanacs elnokseqe e£rvik c,sztá]vának Jóvoltából a * lcgI?agasahbra fejleszthessek, a szegedi tulipánnál ismertet,-e 3 egyiK osztályánál? jovoitaDot, a Az már megállapítható, hogy a meg rövid néhány év múlva • Kedden az Országházban Szegedi Kertészeti Vállalatot kedvező talaj, klímái adoltsá- világot.-., a Termelőszövetkezeti Tanács elnöksége kibővített ülést tartott. Az ülésen megtár­gyalták a forradalmi mun­kás-paraszt kormány mező­gazdasági programtervezeté­nek, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről szóló részt. A tanácskozást Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke nyitotta meg. Az előterjesztés alapján élénk vita alakult ki, s a tanácskozás részvevői leg* több kérdésben egységes ál­láspontra jutottak; EGY IDŐS ELVTÁRS EMLÉKEZIK..} Nagy tömeg áll az egyebként csendes Hétvezér ; utcában, ünnepség van: em­léktáblával jelölik meg a szegedi mun­kásmozgalom régi fellegvárát. A „Mun­kásotthon" bejárata mellett kék egyenru­hában őrt áll két elvtárs: 19-es kom­munisták. A szónok az elnyomatás évei­nek harcos epizódjait eleveníti fel, például állítva a szocializ­must építő szegedi emberek előtt. Gladits Gyula az egyik munkásőr — nyílt tekintete végig­fut az éneklő sereg sorain. Ezernyi gon­dolat suhan agyán keresztül... A nagy munkásünnep előes­téjén most szabadon csendülhet fel a ,.Vö­rös Csepel..." Eszé­be jut a Tanácsköz­társaság utáni bör­tönben töltött hat év, s azután hányszor letartóztatták Horthy pribékjei, mert kom­munista volt. A mun­kásinduló hangjai az emlékek egész sorát villantják fel előtte, s egy szomorú törté­net epizódjait látja maga előtt.,, Mikor is volt? Igen, 1943, április 26-án, május 1 előtt... Feleségemmel reggel 6 órakor indultunk a gyárba. Akkor Fodor telepen az Uzsoki utca 6 szám alatt lak­tunk. A Vásárhelyi sugárúton villamosra szálltunk, s megáll­tunk a peronon. A Rózsa utcánál feltar­tóztatták a villamost. Na jöjjön csak le Gladits! — szólt fel a nagyon is jól is­mert bőrkabátos Győri detektív. Megszorítottam fe­leségem kezét, s szó nélkül leszálltam. Ketten vártak rám. den kimentek-e a tákat. Ez adott erőt <— Fegyever van-e munkások a Kállay- szenvedéseink elvi­magánál? — kérdezte ligetbe? — tűnődtek, selésére, meg a fele­Győri. Csönd, támadt, — ségem. Május 27-én —, Nincs se felel- gondolatainkba me- volt a 25 éves házas­tem. rültünk. Egyszercsak sági évfordulónk. Ott az utcán meg- halkan rázendítettem Kis csomagot kap­motoztak, azután a dalra: tam tőle, meg pár rámmordult a kopott Vörös Csepel, szál virágot. Igaz, bőrkabátos. vezesd a harcot.., szegényt aztán ki­— Gyerünk vissza Az elvtársak be- dobták a lakásból, a lakására! kapcsolódtak az mert férje kommu­Otthon házkutatást éneklésbe. Aztán nista és börtönben tartottak. Mindent újabb munkásinduló- van. De ő azért nem felfordítottak: bizo- ba kezdtünk, halkan tört meg. Hűséges nyítékokat kerestek, az Internacionálét is harcostársam volt — de nem találtak, énekeltük. Később a mindig. Hisz' hét hó­Megszokhatták azt a börtön távoli részé- nap után, októberben Horthy-kopók, hogy bői is hozzánk szűrő- kiengedtek, de 1944 a kommunisták bát- dött a Vörös Csepel tavaszán internáltak, rak, de óvatosak, dallama. Föllelkesül- Aztán jött a felszaba­Mégis dühösek vol- ve, hogy ott is elvtár- dúlás, — a szabad tak, az eredményte- sak vannak, mi is május.;. lenségükért. Május rázendítettünk ismét elseje előtt azonban az indulóra. Ar „elrettentő példát" — Csend legyen — akartak statuálni, — kiáltott be a ráesem A régi szegedi bevitték a rendőrség- a börtönőr. „Munkásotthon" he­re. Ott a másik pri- Elhallgattunk, de járata mellett kék bék, Pintér detektív amikor léptei eltávo- egyenruhában őrt áll széklábbal ütött: lodtak. csendben to- két elvtárs: 19-es Mit terveztek, vább folytattuk: így kommunisták. Le­váltja be! — ordítot- ünnepeltünk.., húzzák a leplet az ta. Igen. másnap 8 na- emléktábláról, ame­Nem tudott kiver- pi sötétzárkára bün- ]Uen Juhász Gyula ni belőlem semmit, tettek. Mert munkás- versénék befejező Átkísértek az ügyész- indulót énekeltünk, mondata olvashato: ségre. Másnap a Csil- Mégis bizakodtunk. nem boldogul lag-börtönbe vittek. Biztosak voltunk, mus• csak ,akt alkoL Itt virradt ránk má- kogy a szovjet hadse- akl niunkás". jus elseje... reg legyőzi a fasisz- Markovits Tibor A reggeli sélán ökölbe szorított kéz- g zel, — hagyományost munkásköszöntéssel | üdvözöltük egymást f az elvtársakkal. Az- j tán visszamentünk a j cellába. Tizenhatan i voltunk egy zárka- j ban, és közülünk né- j gyen elvtársak: bu-1 dapesti, szegedi kom- j munisták. Hogy isj kezdődött a beszélge-! tés?... — A szovjet csa-j patok áttörték a j frontot. Hoznak ők í nekünk ünnepet... í Vajon ott hogyan kö- j szöntik május else- • jét? — kezdte azt egyik elvtárs és az- } tán megeredt a szó. } — Jó volna ott • lenni — így a másik. J = Vajon itt Szege. • (Siflis József felvétele) IDEFIGYELJENEK EMBEREK?? Meggondolatlanul, gyermeki ésszel ir diilt útnak a néesi szülői házbt in­dult útnak a pécsi szülői házból messze idegenbe. Hajtotta a kalandvágy csalta a külföld ismeretlensége. Megfeled­kezett szülőről, testvérről, a játszópajtá­sokról. Mint kis vadliba kivált Zoltán Gá­bor a csapatból, elhagyta iskolatársait, el­indult, mint mondja; szerencsét próbálni. — Hová? — Valahová! Nem volt úti célja, elment, mint sok ezer társa. Csak akkor eszmélt, amikor idegen­ben először feküdt le éhes gyomorral. A táboriágyon, mint egykor odahaza lázálmá­ban, mikor beteg volt, felsírt: édesanyám, éhes vagyok. Enni szeretett volna, de nem volt, aki adjon neki. Az anya idehaza fiára gondolva szüntelen sírdogált. Talán jobb is, hogy nem hallotta gyermeke kérő szavát, mert meghasadt volna anyai szíve fájdalmában. Nem tudta, hogy fiát éhség s betegség kínozza, csak sírt és várt, várta búcsú nélkül eltávozott fiát. N em várt hiába a szerető anyai szív. A gyermek ismét hazai földön áll. Szerényei mosolyog, mikor úti kalandjai­ról érdeklődünk. A mosoly az elfojtott sí­rást takarja. Örül, hogy ismét magyar földön lehet. — Hazajöttem — mondja most már ko­molyan —, nagyon vágyódtam szüleim után. Most tudom csak, hogy mit jelent ne­kem az édesanyám, az édesapám. Ügy mondja ezt, mint valami felnőtt, meglett férfi. A következő percben azért mégis ki­ütközik belőle a pajkos gyerek. idefigyeljenek emberek" — haza­hoztam a kanalat, amivel a babot, borsót és lencsét kanalaztam. Elcsentem emlékbe a tábori lakásunk kilincsét is. Ha eyyszer házat építek, ez lesz az ajtóm kilincse. Játszik a szavakkal, hősködik, legény­kedik, mutatja a nagyot, az okosat, a bá­tort. Pedig milyen gyenge és tehetetlen volt kint idegenben. Igazi bátorságából ízelí­tőt is ad a következő pillanatban, mikor megtudja, hogy az újság részére fényké­pezzük. We tegyék bele az újságba a képem, mert nagyon kikapok otthon édes­anyámtól, ha meglátja, hogy cigarettázok­Nagyot „slukkol" az „ötéves Tervből", hunyorít hozzá, s mint valami tapasztalt dohányos teszi hozzá; nincs ennek párja. Tizennégy éves gyerek. Attól fél, hogy a cigarettázásért kap ki. Fél a veréstől, az édesanyja haragjától, kezétől. Attól a kéz­től, aki etette, dajkálta, aki ezóta már re­megőn keblére zárta ... I- P BjÁÉ^ mlÉJl 'Bt:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents