Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-04 / 102. szám

/ INTRIKA NELKUL — s új szabadtéri színpad az újszegedi iskolában Festői környezetben tanul- deje végezte el ezt az isko- mű mesejáték sikeres szín­padravitele. Mi is reméljük, hogy a „Csillagszemű juhász* csak kezdete volt a kis el őadómű vészek sikersorozatának. Ezt a re­ményt nemcsak az támaszt­ja alá, hogy a pedagógusok közül néhányan jeles, hozzá­értő folkloristák, de minde­nekelőtt az a tény is, hogy a növendékek a szó szoros értelmében teret kaptak elő­adó-hajlamuk kibontakozta­tásához, a fáradságos munka eredményeként készen ra­gyogó szabadtéri színpaddal. lát — Szalai Attilának, aki szintén az iskola növendé­ke volt, s most a Gépipari Technikum tanulója, — az általános gimnáziumból „ha­zajáró* Harmati Zoltánnak — s a villanyszerelő Vízhúzó Lászlónak. Ezek a volt növendékek szép'példáját adják az is­kolához való hálás ragasz­kodásnak. A szakkörök mű­helyei gazdag felszerelésü­ek, néhány fontos kellékkel mégis kisegíthetnék a gye­rekeket a szegedi üzemek. A detektoros rádió készítői­nek például nagyon hiány­zik néhány méter, egy milli­méteres keresztmetszetű ve­zeték, — a lakatos-műhelyen nagyot lendítene egy gépi­fúró. — Nagy szükségünk lenne egészséges, korszerű torna­teremre is — teszi hozzá az iskola igazgatója, Waldmann József. — Majd, ha annak­udvaron idején emeletet húznak az óhajtott iskolára, nyilván ez is meg­megépí- oldódik. Jövőre tovább sze­tésének. A szegedi üzemeket retnénk folytatni kulturális is megmozgatták, csakhogy munkánkat, melynek első je­mielőbb, s elgondolásuknak lentős állomása volt tavaly megfelelően fejeződhessék be az építkezés. Ma már befe­jezetten virít a vörössalakos, tágas színpadi rész, minden porcikája a gyerekek lelkes ügybuzgalmáról tanúskodik; A beton-részt a szülői mun­kaközösség tagja, Simon elvtárs, vízügyi technikus vállalta és készítette el; A színpad lehetőségeit csak a következő iskolai évtől kez­dődően használják ki, mivel egy új, nagyobb sza­bású színpadi játék betaní­hatnak az újszegedi tisza­parti általános iskola tanu­lói. A villaszerű épületfront lépcsözetéről jól láthatók a szőke folyó fodrozó hullá­mai — s a túlparti lenyűgö­ző városkép. Ez a palotaszerű épület csupán egyik része az iskolá­nak, egykor a Ládagyár tő­kés igazgatójának „reziden­ciája* volt, — a másik részt, a tulajdonképpeni iskola­épületet néhány éve bővítet­ték ki ezzel a kecses épület­résszel. Erre nagy szüksé­gük volt, mert az iskola messzekörnyék gyermekeit gyűjti egybe: vannak, akik 3—5 kilométer távolságról bicikliznek ide reggelente. Az elhanyagolt udvart múlt év őszén kezdték rend­behozni. A VIII; osztályosok 60 cscmetefát —- köztük kanadai nyárt, hársat és juharfákat — ül­tettek el az épület környé­kén. Ugyanakkor az nekikezdtek a rég szabadtéri színpad S zegeden is hol itt, hol ott — az élet kü­lönböző forgatagá­ban lehet olyan jelenségekkel találkozni, amelyek az első pillanatban talán tetezetősek lehetnek, valójában azonban mérgeznek és bódítanak. Ha nem vigyázunk, akkor ez a méreg némely helyeken ki­kezdheti és megmarhatja bontakozó életünket mind a pártban, mind a párton kívül. A pártszervek egységére, az elvtársi összefogásra ls káros hatással lehet, ha idejében nem figyelünk fel rá és ha nem semmisítjük meg a ké­telyt, az egymással szembeni bizalmatlanságot is szülő je­lenségeket. A százszínű intri­kákról, az alaptalan és rossz­indulatú vádaskodásokról van szó, amelyek napjaink­ban is fellelhetők és nyomot hagynak maguk mögött. a „Csillagszemű juhász* cí­Vincze András kiállítása a múzeumban Sokoldalú művész munkás­ságával Ismerkedhetünk meg a szegedi Móra Ferenc Mú­zeum kupolacsarnokában a május 12-én megnyíló kiállí­táson. Vincze András nevét lapunk olvasói ismerik írá­tésára~rél^VűtíenTett~ volna saitol, különösen a tavaly ebben az évben elvenni a drága időt a legfontosabb­tól: a tanulástól. A bábos szakkör -Tékozló ifjúság* címmel folytatásokban közölt regé­nyéből. A jövő vasárnap megnyíló kiállításon a festő­és grafikus művész Vincze Andrást ismerhetjük meg. A felszabadulás óta mintegy 20 kollektív kiállításon vett részt egyéni hangú és erőtel­jes munkáival, több megyei és országos tárlaton szere­pelt, s műveiből vásárolt a tagjai viszont — akik a hosszabb őszi kényszerszü­netben is szorgalmasan mű­ködtek, — sikeres előadás­sorozatot bonyolítottak le már az idén. A Gutenberg fővárosi képtár, a bajai, a utcai iskola úttörő csapaté- szegedi múzeum, a SZOT és nak alakuló gyűlésén is fel- több megyei tanács. Az ér­léptek, s három előadással dekesnek ígérkező kiállítást szórakoztatták az újszegedi — amely Vincze András mű­óvodásokat is. A technikai- vészeiének újabb állomása lag is kifogástalan, köny- — Tápay Antal szegedi szob­nyen kezelhető bábszfnpadot részművész nyitja meg. a nyolcadikos szakköri ta­gok állították össze, s sze­relték fel, A bábos körön kívül a fa­megmunkáló, fémipari, s elektrotechnikai szakkör is megszakítás nélkül műkö­dött, még az ellenforradal­mi időszakban is szorgosan összejártak a tagjai. Ez el­sősorban egy lelkes tanár­istápolónak, Hofgesang Pé­ter nevelőnek köszönhető, no meg a fáradhatatlan szakköri vezetőknek: Gorcsa Attilának, aki három eszten­(d.) Csen Zaihua: 1A derűs dunai országba ' (Tíz éve egy magyar tanító azt írta nekem eszperantóul, hogy a dunai ország fölött mindig derült az ég. Estónként a fénylő csillagok bevilágítják a földi utakat. Ám Nanking fölött —. ahol én éltem — akkor súlyos fekete felhők fed­ték az eget. Mikor megkaptam levelét, mélyen meghatott. Most pedig a közelmúlt magyar eseményei alatt Írtam ezt a verset.) Dalom ma arra száll. > a messzi ablakon kopog, hogy szabad életemről meséljenek e sorok: hazám fölött derült az ég, tárt ablakomon asszonyom kibontott, friss hajára reggeli fény önti illó sugárözönét. Bölcsőben játszik gyermekünk, kacag, csörgőjét rázza, ki érti még, hogy mit beszél? Kinyíló kis virág-szemén az élet derűjét olvasom mégis én. És vidáman, zsebretett kézzel sétálok a dombon: fölöltem Kína ege mosolyog, » míg tekintetem időz a nyugati horizonton^ a tíz év előtti barátra gondolok. Tárd ki ma távoli ablakod szárnyát, zongorád zenélő húrjait hagyd, hogy az én vidám dalomat várják. Győz a szél a nyugati, sötét fellegeken, ősz fejed felett ismét, felderül az ég: én már a messze Keleten hallom a szirének békeénekét, s a régi, kapcsoló kézfogást küldjük melegen: én, az asszonyom és a gyermekem. Lehel, hogy a régi iskola udvarán ér dalom, lehet, hogy épp « katedrán, míg Petőfit szavalod, az is lehet: a dunaparton, hol fiaid vezeted s a hékszin tiszta vízből árad fetéd az üzenet: talán Strauss keringőjét juttatja majd eszedbe, talán.. i Talán már írsz is a messze Keletre egy levelet, hogy ismét derült az ég a dunai ország felett. (Megjelent a „Csentun Nap" c. kínai lapban. — Fordította: a szegedi „Béke" eszperantó szakkör pedagógus munkaközössége.) „4ki a szovjet tudomány eredményeinek terjesztésétől politikai okok miatt elzárkózik, az nem nevezheti magát tudósnak" Az MSZT szegedi elnökségének ülése fl Szegedi Vasipari KSZ gépei a Kenderfoné­gyarban A Szegedi Kenderfonógyár a matringos vizesfonalak jnbb szövődéi elókcszitése céljából a Vasipari KSZ-ncl két keresztcsévélő gépet ren­delt meg. A Vasipari KSZ műszaki vezetői az adott gép­tervrajzok alapján és a jelen­leg is működő gépek konst­rukciójának megismerése után levezették a két gép gyártási munkálatait. Az első Szegeden gyártott kereszt­csévélőgépet a jövő hét első napjaiban szerelik fel a Ken­derfonógyár gömbölyítő ter­mében. A második gép munkába állítása körülbelül egy-két hét múlva történik meg. Az üzem körülbelül százezer fo­rintos beruházással bővíti gépparkját a két keresztesé­velővel. Szakemberek és munkások nagy érdeklődés­sel várják a Szegedi Vasipari KSZ gyártmányainak mun­kába állítását, mert ez az első eset, hogy szegedi özem számára gépeket gyártott a Vasipari KSZ, Csütörtökön délután a Hungária Szálló halljában találkoztak a szegedi üze­mek, a parasztság s a sze­gedi értelmiség képviselői, hogy megvitassák a Ma­gyar—Szovjet Társaság mun­kájának jövő terveit. Dénes Leó elvtárs bevezetőjében elmondotta, hogy a Társa­ságnak Szegeden nagy ha­gyományai vannak. A fel­szabadulás után itt alakult meg először a Magyar—Szov­jet Társaság cs az évek hosszú során nagyszerű eredménye­ket produkált. Volt időszak, mikor az előadók verseng­tek azért, hogy a Magyar— Szovjet Társaság rendezvé­nyein előadásokat tartsa­nak. Az alapszervezetek munkája is gazdag és sok­oldalú volt. Később a Tár­saság munkájában a bürok­ratizmus jelei mutatkoztak meg, s a munka színvonala is csökkent. Most arra van szükség, folytatta Dénes Leó elvtárs, hogy mivel boldogulásunk csak a szocialista táborban le­hetséges, abban a tábor­ban, melynek zászlajára a béke, az alkotó munka és a jólét van írva, tegyünk meg mindent a magyar és a szovjet nép közötti ba­rátság elmélyítésére. zett ezt a barátságot be­mocskolni. A Szovjetunió segítsége az ellenforrada­lom leverésében, az azóta adott gazdasági segítség bi­zonyítják, hogy népünk leg­hűbb és legkövetkezetesebb barátja a Szovjetunió. Az előterjesztéshez dr Beretzk Péter szólt hozzá. Kiemelte a kultúrának a szerepét a nemzetek közötti barátság ápolásában. Olyan tudományok fejlődtek a Szovjetunióban, melyek az egész emberiség kincsei. Aki ezeknek a tudomá­nyos eredményeknek ter­jesztésétől politikai okok­ból elzárkózik, az nem mondhatja magát tudós­nak — mondotta. A Tudományegyetem kép­viseletében résztvevő dr. Koltay-Kastner Jenő pro­fesszor örömét fejezte, hogy a Társaság újjáéled és meg­növekedett aktivitással fog munkához. Helyeselte, hogy a Társulat bürokratikus for­rnék mellőzésével kezd mun­kához, majd kifejezte, hogy üdvös volna, ha széles tömegek előtt megszólal­nának. és elmondanák ta­pasztalataikat a Szovjet­unióban járt küldöttségek tagjai. Az ellenforradalom igy eke- Kiemelte a tudományos filmvetítések fontosságát, koncertek, irodalmi estek megszervezésének jelentő­ségét. Kérte, hogy a Társa­ság tegyen meg mindent azért, hogy Budapestre ér­kező szovjet tudós-küldött­ségek tagjait Szegeden is vendégül láthassuk, Dr. Gellért Albert az Or­vostudományi Egyetem ré­széről szintén örömmel fo­gadta a társaság meg­alakulását és szükségesnek tartotta a Társaság munká­jába fiatal értelmiségek be­vonásét. Az üzemek képvi­selői közül Rózsa Jánosné, Erdélyi Józsefné, Szélpál László szintén elmondották gondolataikat az MSZT új munkájáról. Révész Béla pedig a pedagógusok kö zötti munka fontosságát és lehetőséjeit taglalta. Pász­tori Béláné elvtársnő ismer­tette a Társaság legköze­lebbi feladatait, majd meg­választották az elnökség ve­zetőségi tagjait. Az MSZT városi szervezetének elnöke Dénes Leó elvtárs, helyette­se Waltner Mihály elvtárs, titkára Pásztori Béláné elv­társnő, titkárhelyettes pedig Komócsin Antal elvtársak lettek. A vezetőség az elnök­ség tagjaival együttműköd­ve a szakcsoportok munka­tervét a legrövidebb időn belül elkészíti; Amikor az illegális kommu­nista pártról lelkes szavakkal beszélnek a munkásmozgalom tiszteletre méltó veteránjai, mindig van szavuk az elvtársi összefogásról. A szegedi régi munkásmozgalmi harcosok meghatóan szép példáit tud­ják sorolni az elvtársi össze­fogásnak, megbecsülésnek és minden cifra sallangtól men­tes igazi humanizmusnak. A meleg elvtársi kapcsolat sze­repe napjainkban is fontos és a párt egységére — a pártegy­ség többi lenini ismérveivel együtt — kihatással van. A z illegális kommunis­ta párt nagyszerű hagyományaiból ápoljuk és terjesszük el az igazi elvtársi összefogást, ma. gatartést, hogy napsütésben és viharban egymást meg­értő és egymással szemben felelősséget érző párttagok le­gyenek minden alapszervezet, ben. Az elvtársi összefogás megnyilvánulása nem jelenti — nem fe jelentheti — a pártszerű bírálat háttérbe szorítását, vagy olyan elve­tendő és nem megengedhető szemlélet kialakítását: ne mondjuk meg egymás hibáit, mert ez hozzátartozik egymás szeretetéhez. Az egymás irán­ti megbecsülés és ha úgy tet­szik szeretet, azt követeli, hogy pártszerű formában és határozottan rámutassunk a ténylegesen meglévő hibákra, így is segítve azok megszün­tetését. Sajnos az intrika, a rága­lom mérgező és bódító virágai még felütik fejüket az élet legkülönbözőbb mezőin, s hul­latják a gyommagvakat is. Tipikus ellenforradalmi lova­gok, vagy azok szekértőiéi nem egy esetben a gyanúsít­gatás, az intrika, a régalom tüzes nyilait eregetik becsüle­tes emberek — párttagok és pártonkívüliek — felé. Az Újszegedi Kender-Lenszövő­ben egy világéletében mindig munkésasszonyt — aki hite és meggyőződése alapján az MSZMP-be lépett —, karrie­ristának merészeltek bélye­gezni, hogy úgy 6zegjék a kedvét. Az Autóközlekedési Vál­lalatnál a pártalapszervezet egyik lnté2ő bizottsági tag­jának azt vetik a szemére, hogy ő is tagja volt a mun­kástanácsnak. Tudni kell, hogy az Autóközlekedési Vál­lalatnál törvénytelenül műkö­dött a munkástanács és így tevékenységét megszüntette. Ezt használják ki némelyek, hogy a pártalapszervezet in­téző bizottsági tagja körül a kétkedés ködét csapják. Ha­sonló jelenséggel találkozha­tunk a Szegedi Kenderfonó­gyárban is. Pártonkívüliek és néhányan a párttagok kö­zül is azt kezdték elhinteni az alapszervezet egyik vezetőié­ről, hogy miután az intéző bi­zottságba választották fel­emeltette a fizetését, — va­gyis karrierista. Az intrika eme mutatós virága valójában rágalom, s arra jó, hogy mér* gezze a levegőt. Sz. I. elvtára fizetését valóban felemelték, ám nem azért, mert az intéző bizottság tagja. A fizetéseme­lés az általános bérrendezés­kor történt, és ha pártonkí­vüli, akkor is éppúgy meg­kapja, mint minden olyan ember, aki gazdasági beosz­tása, munkahelye szerint a törvényes rendelkezés alapján jogosult erre. Nyilvánvaló, hogy a legkülönbözőbb rágal­maktól, intrtkáktól meg kell védeni a párttagság egészének minden elvtársat, és a tisztes­séges, becsületes, jószáodékú pártonkívülleket. A z intrika, a rágalom nem egyszer ellensé­ges, kárörvendő sze­mélyektől ered. Célja, hogy rendes, becsületes embereket lehetetlenné tegyen. Többször kósza mende-mondák alapján felelőtlenül terjesztenek né­melyekről különféle híreket Őszintén meg kell mondani, hogy ezt valóban karrieriz­musból is megteszik néhá­nyan, hogy a rendes embert „kiszúrva", annak helyére te­lepedjenek. Nagyon bántó, ha némely párttagok — sajnos akad erre is példa — egymás pártszerű, határozott bírálata helyett, de ennek leple alatt intrikákkal, vagy fél füUel hallott „adatok" alapján vá­daskodással sújtják. Az adott pártalapszerVezet egységére, munkájára, s természetesen magára az egyénre ez negatív módon hat. Az intrika és rá­galom mocsara más módon, de hasonló károssággal mu­tatkozik a párt sorain kívül, a gazdasági életben is, Kerülhettek a pártba és a gazdasági élet különböző posztjaira olyan emberek, akik méltatlanok erre. Nyil­vánvaló, hogy ilyen esetben a leghatározottabban kell a tényeket, a valódi adatokat ismertetni. S nem lehet eze­ket az igaz, valódi tényeket, meglévő dolgokat úgy visszá­jára fordítani, hogy ez Intrika. Az azonban jellembe és be­csületbe vág, ha elfogadjuk és terjesztjük a kósza mende­mondákat. E z a néhány fenti gon­dolat azért íródott, hogy elősegítse a bá­tor szóklmondást, a határozott fellépést mindazokkal szem­ben, akikkel ez indokolt. S íródott azért, hogy a párt egy­ségéért tovább szilárduljon az elvtársi összeforrottság, egy­más megbecsülése, és segíté­se, — hogy elűzzük bontakozó életünkből a velejéig polgári és kapitalista örökséget: az intrlkét, rágalmat. Ne hagyjuk, hogy marják a mérgező és változatos színben virító intrika és gyanúsítgatás virágai életünket. Jó kertész módján a dolgos, becsületes emberek javára tépjük ki a gyomvirágokat; Morvay Sándor Amerikában egyre csökl<enHk a vetés'erülelef... (Újsághír) Versenyfutás — előrelátható eredménnyel (A romániai Előre ból Nlcolaescu rajza) #

Next

/
Thumbnails
Contents