Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-30 / 124. szám

Kendet r az Allatforgalmi Q nawuáQÓ és az „úrnő" W ' II I . ' I cCtznforra.da.Cmi mesterkedése V Cl I lO 1011101 a feCsőbb szero gyámoCításáuai POÜE K/A PAIX J2xLp.azq.atdL a szxqexLi békeaUntmhan Az ellenforradalom nem kerülte el az Állatflorgalmi Vállalat Szeged járási ki­rendeltségét sem, amelynek központi irodája Szegeden a Lenin (volt József Attila) körúton található. Sőt a mai napig ellenforradalmi lova­gok garázdálkodnak a vál­lalatnál, megfélemlítve a be­csületes embereket. őrséguáfíás Korábban az Allatforgalmi Járási Kirendeltségnek a ve­zetője Miklós Pál volt. Az elmúlt év őszén azonban Miklós, a volt leventeoktató cs a német vaskereszt tulaj­donosa elkerült a vállalattól. Változás csak ennyiben tör­tént, mert Miklós távozása után egy másik ellenforradal­mi lovag: Pesti József, volt nagyvágó fia került a járá­si kirendeltség élére, az ál­latforgalml megyei kiren­deltsége vezetőinek gyámolí­tásával. Pesti első ténykedése mindjárt az volt, hogy klje­lentette: »V#ge a kommu­nistáknak és most már az 6 (már mint a volt tőkések) napjuk következik*. Pesti különben szoros kapcsolat­ban állott az úgynevezett "munkástanáccsal*, amely­nek elnöke Negyedes István, a vállalat domaszéki felvá­sárlója volt. Együttműköd­lentette ki 1957. március 15­én, amikor nemzetiszínű és piros zászlódíszbe öltözött a város: "Micsoda nemzeti ünnep ez, ahol a ..; piros zászlókat ls kiteszik. Nem szégyellik magukat.. .* Gya­lázta a néphatalmat, a piros lobogót, amelyről a világ­szabadság szent nevében Pe­tőfi Sándor is énekelt. Most már igaz, hogy az állatforgalmi vállalat ellen­forradalmi lovagja és lovag­nője óvatosabb. Módszereik most már nem annyira nyil­tak, mint korábban, azonban most sem hiányzanak csípős, gúnyolódó megjegyzéseik. Most is a néphatalom, a kor­mány iránti ellenszenv ki­alakítására törekednek. Né­mely bérügyi intézkedéseik is olyanok, hogy ezáltal szembe igyekeznek állítani a dolgozókat a néphatalom­mal; Kormányrendeletre hi­vatkoznak, holott ők maguk bizonyára nem tudattalanul követik el a hibákat. Tűiért némák kirendeltég ügyeibe más, csak a felettes hivatali, me­gyei szerv. A megyei kiren­deltség megállapításaiban burkolt fenyegetés is volt. Ezek szerint a megyei ki­rendeltség is bábája a járási kirendeltségen lévő ellenfor­radalmi lovagoknak, Ilyen helyzetben könnyen megért­hető, hogy az emberek ott arra az álláspontra helyez- yát: kednek: ne szólj szám, nem fáj fejem. Ez a felfogás pedig merő­ben idegen a mi rendszerünk szellemétől. Sürgősen véget kell ezért vetni a tűrhetetlen állapotnak a járási kiren­deltségnél. Ki az ellenforra- i dalmárokkal!:.| Kék fedelét aranydíszítés fonja körül, s a selyemzsi­nór géppel, kézzel teleírt kartonlapokat köt össze. La­pozgassunk a most elkészült szegedi békealbumban, amelyre arany betűkkel nyomták: Pour la Paix, — a békéért. Columbiába, a Békevilágtalálkozóra küldik ezt a díszes albumot a sze­gedi dolgozók. Dr, Bólya Lajos, a szege­di Tudományegyetem rek­tora a nukleáris fegyverek eltiltásáért emeli fel sza­A szegedi Orvostudomány­egyetem professzorai nevé­ben dr. Korpássy Béla fe­jezi ki tiltakozását. Az egy­szerű szegedi dolgozók, — békeharcosok — sorai a bé­kealbumban eljutnak Co­lumbiába: „Ne engedjük — írják töb­hen —. harcoljunk hogv az atomkorszak, a tudo­mány vívmánya ne az emberiség pusztulását, ha­nem a felemelkedést, az zásra serkentik a békét, él­ni akarók millióit. Hatalmas kórusban zeng az emberisén: józan töme­ge: ne próbálkozzanak az atom- és hidrogénfegvve rekkcl. mert mi élni aka­.Foeiunk össze - írja töb- emberiséget szolgálja." bek között —. hallassuk messzehangzóan tiltakozó szavunkat, akadályozzuk meg az embergyilkos po­litika érvényre jutását'.'' Dr. Pataki Kornél püspöki irodaigazgató többek között igy fejezi ki magát: „Veszé­lyes, mindent rombadöntő, rettenetes fegyverek szörnyű zörejei zavarják az óceánok nyugodt légterét és tiltako­LETAPOSOTT PARKOK, tönkretett ivókutak, gyermekjátékok Évente egy harmlndakésos bér­házat lehetne építeni abbéi az ősszegből, amelyeta közterüle­tek kártevői okoznak Szegeden az emberek? A becsületes emberek a vállalatnál nem merik a sza­vukat hallatni, mert attól tartanak, ha észrevételeket tesznek, akkor könnyen az utcán találják magukat és kenyér nélkül maradnak. Le­hetséges ez? — tehető fel a Két idősebb korú háziasz­szonnyal találkoztam a mi­nap a Dugonics téren, amint éppen kiléptek a sarki Fű­szer-Csemegéből, és a Tol­buchin sugárútra fordultak. Jobb kéz felől, az üdén zöl­dellő park szögletére muta­tott egyikük: —• Már ezt Is letaposták, tek, és Pesti József úton-út- kérdés; Igen, még lehetséges, nézd, akárcsak amott, ni. Pe UMRTANTOUN VINMR NIMI- ta J. —— L:I - ' ' félen hangoztatta, hogy nyu­gatról jön majd segítség és visszavonhatatlanul az ő napjuk virrad feL Az elmúlt őszön Pesti Jó­zsef "terepszemlét* tartott az egyik volt MDP-tag laká­sánál, felírta hogy adandó odairányíthassa a "nemzet­őröket*. Természetesen az a volt párttag, akit ílymó­don számbavett az Állatfor­galmi Vállalatnál dolgozott, mint felvásárló. arra, hogy aznap tízen és százan követik példáját, le­tapossák a füvet, amely vé­gülis elszárad, kihal. Egy kőiöseég kulturáltságénak fokmérője A téren íűtépő asszony nyomába is szomszédasszo­nyok szegődnek, mert ha neki szabad, akkor nekik is. A szabadtéri gyerekjátékok, ivókutak szándékos megron­gálóinak hiába is próbálnánk a lelkére beszélni — falra hányt borsó lenne csak. Nemrég mondta egy orvos­Díem nyugszanak Pesti József helyettese az »úrl famíliából* való Szmo­lenszkiné, aki mindenben egy húron pendült főnöké­vel. Nos, ő, Szmolenszkiné is a "munkástanács* egyik ve­zető és fasiszta tagja volt. Nemcsak az októberi ese­mények idején, hanem jóval utána is uszított és izgatott a néphatalom ellen és zavar­ni igyekezett az emberek nyugalmát, a megújuló élet — bármennyire hihetetlen- dig milyen jó látni a szép nek is tűnik; Erre bizonyí- 2öld füvet... — ennyit hal­tékként álljon itt a követ- lottam mindössze a meg­kező; jegyzésükből, amint elhalad­Néhányan az Allatforgalmi tunk egymás mellett. Pár szó - iaE ,a*a- Vállalat Szeged járási ki- csupán, mégis le kell je­házszámát. rendeltségének dolgozói el- f^fLÍ^^^^TIn ««•>'»>« «« w alkalommal keseredesükben panaszukkal ^iSSSS^SX. ielolt egyetemista hogy Sze­„ ged egyike a legintelligen­Nevezetesen azt, hogy a sze- sebb, legműveltebb magyar gediek egy része a lakosság javát szolgáló létesítménye­ket a város közterületein annyira nem becsüli meg, hogy az már szinte minősít­hetetlen. vagyon megbecsülése, óvása, vagy tönkretétele nem fok­mérő-e az élet intelligencia­vizsgáján? Ügy hisszük: na­gyon is az. A ml zsebünkből Ugyanakkor azonban, ami­kor ilyen, nem épp a leg­szebbnek mondható erkölcsi bizonyítványt állítjuk ki na­ponta önmagunkról, egyút­tal súlyos tízezreket tapo­sunk a sárba évről évre. Csu­pán az első kerületben pél­runk!" Dr. Huszák István egyete­mi tanár soraiból idézünk: "Azzal a hatalmas erőfeszí­téssel, mellyel e tömegpusz­tító fegyvereket megalkotják és amilyen elképzelhetetlen erőt ezek képviselnek, ennek az árán a földet édenkertté lehetne máris varázsolni*. Dr. Tettamenti Béla, a Sze­gedi Tudományegyetem Ne­veléstudományi-Lélektani In­tézetének igazgatója a neve­lók nevében tiltakozik: "Jól tudjuk, hogy ez, a mi felö­lünk, a nevelők közvélemé­nye felöl elhangzó tiltako­zás csak egyik, talán nem egészen gyenge szólam ab­ban a hatalmas erővel fel­zendülő kórusban, amely ele­mi erővel emeli fel tiltakozó szavát evvel a gyilkos szán­dékkal reánk törő újkori barbársággal szemben*. Egy fénykép is díszíti az albumot: Maróthy Ernő 12 éves szegedi fiú és kisöccse néz a lapozgatóra. "Azt kérem a felnőttektől — írja Ernő —. nc enged­jék, hogy atom- és hidro­génbombákkal kísérletez­zenek, hanem csináljanak sok szép gyerekjátékot*. Nemes Júlia, Novak Zoltán­ná, a Szegedi Kenderfonó­gyár dolgozói, ifj. Savanya dául évente mintegy 80 ezer Miklós hattyastelepi dolgozó az MSZMP Szeged járási in­téző bizottságához fordultak. Honnan, honnan nem, de tény, hogy erről tudomást szerzett az állatforgalmi já­rási kirendeltségének Hód­mezővásárhelyen lévő felet­tes szerve, a megyei köz­pontja is. A megyei kirendeltség ve­zetője, a megyei szerv tűrhetetlen módon fe­lelősségre vonta a járási ki­rendeltség több dolgozóját, akikről gondolták és sejtet­ték, hogy a járási párt in­téző bizottságnál jártak: Kijelentették, hogy "hivatali ügyekben* csak hozzájuk kibontakozását. Szemtelenül és nyiltan, "hazafiúi« érzel- fordulhatnak panasszal es mektöl dagadó (kebellel je- nem avatkozhat be a járási Dankó Pista hegedűje Erről tanúskodnak szerte a felettes totóposott parkok, a tönkre­tett Ivókutak és a megron­gált szabadtéri gyerekjáté­kok egyaránt. Elképesztő például, hogy a Dankó Pista­szobron a hegedűfejet nem győzi a tanács restauráltatni, mert valahányszor megcsi­nálják, valami megátalkodott gonosztevő újra meg újra tönkreteszi. városoknak, mert itt se szeri, se száma a különféle isko­láknak. Ha a tanintézetek számával mérjük egy város lakosságának műveltségét, akkor talán igaza van. De csupán az-e a mércéje egy közösség kulturáltságának, hogy fiai és lányai nyolc, tizenkét, vagy tizenhat évet töltenek iskolában, egyete­meken? Vajon az utcán ta­núsított magatartás, a köz­»••••••»•« »»««'••••»< forintot költenek a parkok­ban okozott károk helyreál­lítására. Ebből az összegből egy harminclakásos bérházat lehetne építeni, vagy új par­kokat létesíteni, amelyek nemcsak a város szépségét, hanem a lakosság egészsé­gét, kényelmét is szolgálnák. Érdemes tehát gonddal, fi­gyelemmel vigyázni parkja­ink, közterületeink épségére, mert ezzel önmagunkat, a saját munkánkat is megbe­csüljük. A szándékos gonosz­tevők kezét pedig bilincsel­jük meg a közakarat erejé­vel. Magyar István paraszt, Csanádi Géza kiske­reskedő, édesanyák, nagy­apák, dr. Soós Paula pedagoJ gus, Kádár László reformá­tus lelkipásztor, szegedi or­vosok, kisiparosok békét kö­vetelő sorai olvashatók a békealbumban. Most a nukleáris fegyve­rek kísérleteinek és gyártásá­nak megszüntetését követelő albumot útjára bocsátják:, jusson el a szegedi emberek hangja a béke világtalálko­zóra, hogy tudják meg szerte a világon; a mi szép váro­sunk dolgozói is a békéért harcolók többszázmilliós tá­borába tartoznak. IDEHAZA - EMBERKÉNT Közel egymillió selyemhernyót „hizlal" tizenkét szegedi tenyésztő ban a múlt év őszén a fa­csemetéket kitépdesték, a földet pedig felszántották. Természetesen, — ahogy ilyenkor lenni szokott — a karnak nincs gazdája. A bar­bár módon ki tépdesett eper­fa után körülbelül 30 ezer forint kár érte a földműves­szövetkezetet. Közel 1 millió selyemher­nyót adott ki tenyésztésre 12 szegedi lakosnak a Szeged és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet. A hernyók keltetésétől számított egy hónap, illetve 31, 32 nap múlva a már kész gubókat kilónként 32 forint 50 filléres áron váltja be a szövetkezet; Egy-egy hernyótenyésztő 2­töl 6 dobozig vitt petét, illet­ve selyemhernyót tenyésztés­re. Egy doboz 30 gramm pe­tét tartalmazott, amelyből kikelve és felnevelve a her­nyók körülbelül 2500 forin- mindkét oldalon lot jövedelmeznek, illetve cperfákat ültetni, kap értük a tenyésztő. Van olyan tenyésztő is, akinek a gubózás után körülbelül 10 ezer forint üti a markát. • KEVÉS AZ FÁSÍTÁSI TERVEK Ujabban felvetődölt az a gondolat, hogy a Ságvári End­re — és a mihályteleki útsza­kaszon ae országút mentén lehelne A kevés fáradság bizonyára meghoz­Gyermekjátszóteret létesí­tett nehéz ezresek árán az I. kerületi tanács a Rákóczi téren, ahol többek között egy gyerekcsúszdát is felsze­reltek a kicsinyek örömére. A nagyok azonban, igen, az okos felnőttek (mert erre a gyerek nem képes) felfesze­gették a csúszdára erősített rézlemezt. A felszaggatott élű lemez veszélyeztette a ki­csinyek testi épségét, le kel­lett tehát szerelni. A mér­leghintáról pedig a fémfo­gódzókat szerelik le és vi­szik el a gyermekek alapjá­ban véve nemes lelkű, dc kleptomániás "barátai«. Ünnep után! rombolás Május elsején az újszegedi ligetben a délutáni cbő elle­nére is általában jól mula­tott, szórakozott miijdenki. Arra azonban nem sokan gondoltak, hogy üdvös lenne a munka ünnepén azt a mun­kát is megbecsülni, amellyel széppé varázsolták a Kerté­ná a maga gyümölcsét. Ezt Rzetí Vállalat dolgozói a nép­látta a járási tanács is, ami- ünnepély színhelyét. Még kor tervbe vette az említett kevésbé törődtek ezzel más­EPERFA útszakasz.* ePerfával való nap a sátrak és egyéb felsze_ Sajnos kevés a selyemher­nyó-tenyésztéshez szükséges eperfa Szegeden és környé­kén. Azt a kevés fát is, ami a közeli országutak mentén található, az útfenntartók olyan csúnyán nyesték meg, hogy most alig van rajtuk lombozat. Korábban a Dózsa Tsz a volt rókusi vámház mellett 5—6 holdnyi terüle­tet átengedett földjéből eper­fa-íásításra. A fiatal cseme­téket ki is ültették, azon­,„. , • NAP A OAUAN CO EGJE-U ACIOZA:" fásítását. Ha az erdőigazgató- relések áruk visszaszállítói, sag es a mérnöki hivatal is akik keresztül_kasui gázol_ tak mindenen, ami útjukba támogatja ezt a tervet, jö­vőre és az utána következő években jól élhetnek majd a tenyésztésre kiadott selyem­hernyók, illetve azok hasz­nából jól jár majd népgaz­daságunk. A jövőbeni erdő­telepítéseknél pedig figye­lembe kellene venni a se­lyemhernyótenyésztök óha­ját: egy-egy telepítésnél nem esett. Az ekkor itt okozott károk pénzbeli összege cse­kély tízezer forint. Honnan és kinek kell mindezt meg­téríteni? Csakis a saját zse­bünkből, nekünk, mindany­nyiunknak. Erről azonban százan és ezren lépten-nyomon megfe­ártana egy-két erdősort eper- ledkeznek. A parkon keresz­lával beültetni, tülsietö ember nem gondol Sok és sokféle em­berrel — visszatérő disz­szidenssel — beszélget­tem már a röszkei ha­társzakaszon. Ezek kö­zé tartozik Győrfi Mar­git 19 éves budapesti lakos is, aki a napok­ban érkezett kis cso­porttal lépte át a jugo­szláv—magyar határt. Nagy, dióbarna szemé­vel — amelyben egy szerelmes fiatalember egész világa elférne —, riadtan tekintett szét. Még elevenen élt ben­ne a hazatérésről lebe­szélő, félelmet keltő szó­zuhatag, amellyel „hon­fitársai". a tábori ta­nácsok habzószájú tag­jai nekirohantak: „Nincs már amnesztia. Ízekre szednek szét az ávéhá­sok. Szíjat hasítanak a hátadból, nc menj visz­sza! Vesztedbe rohansz!* — kiáltozták össze-visz* sza. Győrfi Margit csak állt a lerongyolódott, le­soványodott emberek között, akik úgy körül­vették, mint éhes far­kasok a könnyű zsák­mányt. Egyik-másik nagyhangú szét is tépte volna tehetetlen dühé­ben, amiért nem hall­gatott rájulc. A fiatal lány nem tudott már hinni senkinek, s akár térdencsúszva is haza­jött volna, bár felége­tett annak idején ma­ga mögött mindent. Szökéséért az apja kita­padta. a szerelem lobo­gó lángja pedig kialudt szivében. A szeretett vő­legény, Ivánfi Béla ve­gyészmérnök, akivel ja­nuárban együtt szökött át Ásotthalmán Jugo­szláviába, elhagyta. A vegyészmérnök nem kí­vánta Amerikába vinni Margitot, akinek az ap­ja csak egy egyszerű nyomdász Budapesten. Odakint „jobb partit" csinálhat, s talán egy hóbortos milliomos lány is belegabalyodhat, hi­szen a jólfésültség, meg a diploma sokat-érő va­lami ... — csitította há­borgó lelkiismeretét Ivánfi Béla vegyészmér­nök. Győrfi Margit ujjain beszélgetésünkkor is ott fénylett még a karika­gyűrű, amit időnkint szeme végtelen szomo­rúságával meg-megsl­mogatott. — Nem én vagyok az első és az utolsó, aki így járt, A táborokban magamkorú lányok so­kan siratják vagy át­kozzák kedvesüket, aki ott felejtette, vagy fel­cserélte mással szerel­mét, — mondta Margit, s töredezett, nehézkes mondatokkal elém idéz­te a gerovói embervá­sárt, ahol annyi becsü­lete sem maradt a ki­szolgáltatott magyar lá­nyoknak és asszonyok­nak, mint idehaza a mosogatórongynak. — A norvég ügynö­kök megritkították a Mataruska-banyai tábort is a férfiaktól. A bá­nyászokat, a vasasokat és a földműveseket ösz­szekapkodták és maguk­kal vitték. Más orszá­gok ügynökei pedig a csinosabb lányokat és fiatalasszonyokat szer­ződtették háztartási munkára. Fényes ígére­tekkel soha olcsóbb és kiszolgáltatottabb mun­kaerőt nem szereztek a nyugati paradicsombe­liek, mint a disszidens­táborokban. Így sodró­dott az összetoborzottak közé Márkus György sport-újságíró is, akit a norvégek visszadobtak, mondván, hogy nekik csak hasznot hozó em­berek kellenek. „Cara VSA" — fel­irattal zöld szinti mű­anyag zipnzáros női tás­kát fityegte' Q'yörft Margit kezében. A tá­borokban március vé­gén ilyen egyforma tás­kát kaptak a férfiak és nők. alig 50 forintot érő tisztálkodási eszközök­kel. íme Amerika „nagy­lelkűsége", amelyből éppúgy születik véres provokáció, atombomba, Európa országai fölött imbolygó léggömb-ár­mádia, avaqy „ajándék­csomag". E ..nagylelkű­ség" helyett Győrfi Mar­git mégis a budafoki Tizenkettes utca 2-os számú házát választotta, ahol januárban min­dent felégetett maga mögött, s ahol mégis ér­demes újra kezdenie az életet. (—í—c) é AA é é A A ét é A A A A A A A A A A A A. 2 . "•^tttttttttttttt tttttttttt" • ?

Next

/
Thumbnails
Contents