Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-28 / 122. szám

Lelkesen tárgyalt a szegedi pártaktíva a város életének további előrehaladásáról (Folytatás a 4-ik oldalról) károkat okoztak népünknek. Szükséges az államhatalmi szerveket megerősíteni olyan elvtársakkal, akik egy pilla­natra sem ingadoznak az ellenforradalom elleni harcban. Az ellenforradalom okozta gazdasági károk helyreho­zása végett Szeged üzemeiben el kell érni 1957 június vé­géig az előző év azonos időszakának termelési színvonalát, szeptember végéig azt, hogy a termelékenységi és az ön­költségi mutatók is olyanok legyenex, mint a múlt év szep­temberében. A kommunisták fogjanak össze a becsületes pártonkívüli dolgozókkal és kezdeményezzék üzemeinkben a teljesítménybérezés visszaállítását, álljanak élére a bü­rokratizmustól mentes szocialista munkaverseny kibonta­kozásának. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgaz­dasági termelés színvonalának emelése érdekében küzdeni kell a tsz-ek fejlődését akadályozó, illetve azok feloszla­tását célzó törekvések ellen, továbbá fokozni kell az erőfe­szítéseket a belterjes és jövedelmezőbb mezőgazdaságért. A lakosság jobb ellátása végett a tanácsi vállalatok, a ktsz-ek, a kisiparosok és a kereskedelem figyelmét a hi­ánycikkek termelésére és jobb elosztására kell irányítani. A pártvezetés és a pártépités régi hibáit maradékta­lanul fel kell számolni. Továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a munkában és az ellenforradalom elleni harcban kitűnt volt MDP-tagok és pártonkívüli dolgozók — első­sorban munkások — tagjai lehessenek az MSZMP-nek. A pártszervező' munka mellett most már minden erőt a politikai munka fokozására, az agitáció és propaganda színvonalának emelésére, a termelésre és a gazdasági ne­hézségek leküzdésére kell fordítani. A párt tömegkapcsolatának \ erősítése megköveteli, hogy mindes egyes kommunista a dolgozó emberek között éljen és tevékenykedjen, ismerje problémáikat és minden erejével küzdjön azok megoldásáért. A tömegszervezetek csak akkor tudják betölteni hi­vatásukat, ha érvényesül bennük a párt vezető szerepe és megtisztítják soraikat az ellenséges elemektől. Figyelembe véve, hogy Szeged jelentős kulturális köz­pont és egyetemi város, a pártaktíva szükségesnek látja, hogy jelentőségének megfelelően nagyobb gondot fordít­sunk a kulturális élet és a ncvelamunka továbbfejleszté­sére. Elsőrendű tennivaló az ellenforradalmi hatás meg­semmisítése városunk kulturális éleiében is. Érvényesíteni kell a párt vezető szerepét a kulturális- és a nevelőmunka minden területén. Az ellenforradalmi események is bebizonyították, hogy haladó hagyományaink védelmezői és továbbfejlesztői kö­vetkezetesen a kommunisták voltak. Most és a jövőben is, mint az elmúlt 12 év alatt, a kommunisták feladata, hogy megőrizzék, ápolják és továbbfejlesszék múltunk haladó örökségét. Harcot kell folytatni a nacionalizmus, a rcvizio­nizmus és minden antimarxista nézet, továbbá minden jobb- és baloldali elhajlás ellen. A párt előtt álló feladatok végrehajtásában támasz­kodjunk az eddiginél sokkal jobban a munkásmozgalom régi harcosaira és az ellenforradalom elleni harcban ki­tűnt, a szocializmus ügyéhez hű dolgozókra. Az aktívaülés részvevői felhívják Szeged kommunis­táit és minden becsületes dolgozóját, hogy egységesen tö­mörüljenek a párt és a kormány mögé. örködjenek éberen eddigi eredménycink felett, és lelkes munkájukkal, kom­munista lendülettel segítsék egész népünk érdekeit szol­gáló feladataink megvalósítását. Az or§zágos párlérlekezlet liüldölleinek megválasztása A pártaklívaiilés második napirendi pontként megválasz­totta azokat a küldötteket, akik Szeged kommunistáit a június­ban sorrakerüiő országos párt­értekezleten képviselik. Az or­szágos pártértekezlet szegedi küldöttei: Bité Vince elvtárs, a városi intéző bizottság tagja, a MÁV Igazgatóság dolgozója, Bódi László elvtárs, az Üjsze­gedi Kender-Lenszövő vasesz­tergályosa, Farkas Istvánná elv­társnő, a városi nőmozgalom vezetője, Kiss Károly elvtárs pártnyugdíjas, az MSZMP váro­si intéző bizottságának elnöke, ijj. Komócsin Mihály elvtárs, a városi intéző bizottság titkára és dr. Szilárd János elvtárs, az Orvosegyetem dolgozója. A pártaktívaértekezlet Kiss Károly elvtárs zárszavával, majd az Internacionálé elénekiésével ért véget. Hamarosan a Minisztertanács elé kerül a tsz-Sagok biztosítására vonatkozó javaslat Vasárnap szövetkezeti na* pot tartottak Fejér megyé­ben. Ebből az alkalomból Velence községben délelőtt ünnepi nagygyűlést rendez­tek, amelyen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, a megye képviselője mondott beszé­det. Beszéde elején alacsony mezőgazdasági termelési eredményeink okait fejteget­te, majd rámutatott, hogy a jó eredmények elérésének feltétele mind a növény­termesztésben, mind az ál­lattenyésztésben a nagy­üzemi gazdálkodás. A tsz­mozgalomban sok hibát kö­vettünk el, s a múlt évi ok­tóberi események súlyos csapást mértek a termelőszö­vetkezetekre. Azok azonban, amelyek megmaradtak, igazi szövetkezetek! _ Hiba volt, hogy gyakran akaratuk ellenére szorítot- — mondotta. Foglalkozunk tunk embereket a szövetke- ezzel a kérdéssel, s az öreg­zeti gazdálkodásra. A jövő- ségi biztosítás ügyét feltét­be nem fogjuk ezt tenni! lenül rendezzük. A javasla­. ,„ .. _ - , , . ,„ ton most dolgozunk, s rövl­A jovoben gondoskodn, lo- desen a Minisztertanács elé gunk arról, hogy az új terjesztjük, nagyüzemek létrehozása- _ nak meg legyenek a gaz- t dasági és a politikai alap­jai. Dobi István ezután felhív­ta a figyelmet arra, hogy rendkívül fontos a termelő­szövetkezetek munkájában az alapszabály megtartása. A továbbiakban Dobi Ist­ván a tsz-tagság egyik régi panaszáról beszélt: az öregségi biztosítás, a termelőszövetkezetek idős dolgozóinak intézményes ellátása jogos kérés, ezt mindenki elismeri. Adenauer az Egyesüli Államokban Gettysburg (MTI). Eisen­hower elnök és Adenauer kancellár vasárnap Gettys­burgban, az elnök birtokán megkezdte nem hivatalos ta­nácskozásait. Hétfőn a két államférfi Washingtonban folytatta tanácskozásait. Kitíinlstté!? sz elleníorradalo n leverésé en hősiesen helytállt fiaiaioüat A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Országos Szervező Bizottsága vasárnap du. ünnepséget rendezett a Magyar Néphadsereg Közpon­ti Tiszti Házának színházter­mében; Az ünnepségen átadták a Ságvári Endre Érdemérem ki­(84) Aztán mendták, elvezették a dögöt, és nekem azt hogy bújjak el valahová, mehe­tek, ahová akarok. Lementem a Kacák völ­gyébe az erdőbe, egy szakadékba, és egy fél óra múlva már ott volt két ilyen farkaskutya, feldöntöttek, az egyik megfogta a torkomat és közben a másik beszaladt Kladnóba, és egy óra múlva kijött hozzám a Rotter kapitány úr személyesen, csendőrökkel, fütyült a kutyának, nekem meg adott egy ötöst és megengedte, hogy két egész napig koldulhatok Kladno vi­dékén. De hát nem voltam bolond, úgy futot­— Csak előre — mondta magában Svejk, a derék katona — hív a kötelesség. Feltétlenül el kell, hogy jussak Budejovicébe. S egy szerencsétlen véletlen folytán Proti­vintól nem déli irányban indult tovább, Bu­dejovice felé, hanem északra, egyenesen Pi­seknek. Déltájban Svejk valami falut pillantott meg maga elqtt. Lebandukolt a kis dombról, ame­lyen állt, s közben azt gondolta: „Így ez nem mehet tovább, megkérdem valakitől, hogy merre is van az a Budejovice"i Bement a faluba, és nagyon meg volt lepve, amikor a falu határában, az első házikó mel­lett, a következő táblát pillantotta meg egy osz­lopon: Putim község. — Uram teremtőm — mondta Svejk nagyot sóhajtva —, hát már megint Puűmban vagyok, ahol a szalmakazalban aludtam. Nem sokkal utóbb azonban már egy csöppet tam Beroun felé, mintha taplót dugtak volna a f se lepődött meg, amikor a halastón túl egy fe­fülembe, és attól fogva messziről elkerültem Kladnót. De nemcsak én, hanem a többi ván­dor is, mert a kapitány úr mindegyiken kipró­bálta a kutyát. Borzasztóan szerette ezeket a kutyákat. A csendőrállomásokon azt mesélték, hogy ha kijött ellenőrzésre és látott egy farkas­kutyát, akkor egyáltalában nem ellenőrzött semmit, és örömében egész nap vedelt az őr­mesterrel. S miközben a pásztor leszűrte a krumplit, és savanyú juhtejet töltött egy tányérba, a csá­vát gó tovább mesélte emlékeit a csendőrök igazságáról: — Lipnicében voh egy őrmester lent a vár alatt. Egyenesen ott lakott a csendörörszobán, én meg, szegény öreg, mindig abban a hitben voltam, hogy a csendörőrszobának mégiscsak valami feltűnő helyen kell lenni, például a fő­téren vagy ilyesféleképpen, nem pedig egy va­cak kis utcában. Igy hát bejárom a városka szélét és nem nézem a feliratokat. Házról házra megyek, aztán egy olyan kis épületnek az első emeletén is kinyitom az ajtót és beköszönök: — Kérem alázatosan, szegény vándor va­gyok. — Hű, barátom, földbegyökerezett a Iá­ban. Ez volt a cscndőrőrszoba. Puskák a falon, feszület az asztalon, iratok a szekrény tetején, a császár őfelsége egyenesen énrám bámul az asztal fölül. Bs még mielőtt kinyöghettem vol­na valamit, odajött hozzám az őrmester és adott egy olyan pofont, hogy egészen leröpül­tem azon a falépcsőn és meg se álltam Kejzli­céig. Hát ilyen a csendőrök igazsága. ' Nekiláttak a vacsorának, és hamarosan nyu­govóra tértek a meleg szobában, a lócákon. Éjszaka Svejk csendesen felöltözött és ki­ment. Keleten feljött a hold, és erősbödő fényé­ben Svejk kelet felé indult ezt ismételgetve magában: „Hát az mégse lehetséges, hogy én el ne jussak abba a Budejovicébe". Elhagyta az erdőt, s mivel jobb kéz felől valami város kínzott, Svejk északabbra for­dult, azután délre, cs ott is valami város tűnt elébe. (Vodnany volt.) Svejl; ügyesen elkerülte, átvágva a mezőn, s a felkelő nap már a proli­vilii behavazott lejtőkön találta. tüntetést azoknak az ifjú kommunistáknak, akik a szovjet csapatokkal együtt részt vettek az ellenforrada­lom fegyveres erejének szét­zúzásában, hősiesen helytáll­tak a népi hatalom megvédé­sében. Ez alkalommal össze­sen 155 kommunista fiatalt tüntettek ki, akiknek Gyurkó [Lajos vezérőrnagy átadta a kitüntetéseket. Csongrád me­gyéből Simon Sándor kapta '.meg e kitüntetést. bérre meszelt házikóból, amelyre egy tyúk volt kirakva (néhol igy hívják a kétfejű sast), ki­lépett egy csendőr, mim a pók, mikor a háló­ját lesi. Egyenesen odament Svejkhez, s csak ennyit kérdezett: — Hová? — Budejovicébe, az ezredemhez. A csendőr gúnyosan elmosolyodott: — Hiszen maga Budejovice felől jön. Éppen a háta magött van az /• Budejovice — és be­vitte Svejket az őrszobára. A putimi csendőrőrmester arról volt neve­zetes az egész környéken, hogy rendkívül ta­pintatosan, de ugyanakkor ravaszul is bánik mindenkivel. Sohasem káromkodott a fel- vagy letartóztatott egyénekre, de olyan keresztkér­déseknek vetette alá őket, hogy még az ártat­lan is vallott. Az örszoba két csendőre alkalmazkodott hozzá, és a kihallgatás mindig az egész csend­őrszemélyzet nagy nevetése közepette zajlott le. — .4 kriminalisztika alapja az okosság és a barátságos modor — mondogatta mindig alá­rendeltjeinek a esendörőrmester — semmi ér­telme, hogy üvöltözzünk valakire. A delikven­sekkel és a gyanúsakkal finoman kell bánni, közben persze ügyelünk arra, hogy fidladjanak bele a kérdések özönébe. — Nahát, Isten hozta, kedves bajtárs — mondta a esendörőrmester — üljön le szépen, biztos elfáradt az úton, és mesélje el nekünk, hogy hová igyekszik. Svejk megismételte, hogy Ceslte Budejovi­cébe, az ezredéhez. -r- Aztán, persze eltévedt az úton — mondta az őrmester mosolyogva >—, mert maga éppen Ceske Budejovice felől jön, erről könnyen meggyőződhet. Oit lóg maga fölött Csehor­szág térképe. Nézze csak meg, barátom. Tőlünk délre van Protivin. Protivintól délre van Hlu­boká. és Hlubokálól délre Ceské Budejovice. Na látja, maga nem Budejovicébe megy, ha­nem Budejovicéböl jön. (Folytatjuk) |A külpolitika hírei­röviden Moszkva (MTI). Az SZKP | Központi Bizottsága és a ' Szovjetunió Minisztertaná­! csa közleményt adott ki ar­> ról, hogy május 25-én hosz­! szú és súlyos betegség után ! elhunyt Anna Mihajlovna > Pankratova kiemelkedő köz­! életi személyiség és tudós, az 1 SZKP Központi Bizottságá­> nak, a Szovjetunió Legfelső [ Tanácsa Elnökségének tagja, ; akadémikus. Külön gyászjelentést adott íki Pankratova elhunytáról a í Szovjetunió Legfelső Taná­ícsának Elnöksége. * Róma (Reuter). Vasárnap 2 Olaszország különböző ré­| szeiben több mint 800 000 választó járult az urnák elé, hogy megválasszon 142 köz­községi és egy tartományi tanácsot. E?ekre a választá­sokra azért van szükség, mert az idei általános közsé­gi választásokon a pártok csaknem egyenlő arányban osztoztak a szavazatokon, úgyhogy nem volt lehetsé­ges helyi kormányzatokat alakítani. A vasárnapi vá­lasztások eredményeit ked­den közlik, de nem valószí­nű, hogy azok komoly poli­tikai változást hoznak. Belgrád (Tanjug). A Ju­j goszláv Szövetségi Népköz­! társaság kormányának meg­> hívására Siroky miniszterel­! nők vezetésével június má­; sodik felében csehszlovák ! kormányküldöttség látogat ! el Jugoszláviába. Tajpej (Reuter). Csang Kaj­! Sek vasárnap fogadta Kari >L. Rankint, az Egyesült Ál­! lamok tajpeji nagykövetét, [akivel az Egyesült Államok > és Tajvan kapcsolatainak | alakulásáról tanácskozott. Rankin korábban már | hosszabban tanácskozott a ! kuomintangista külügymi­' nisztérium vezetőivel is. A Bartók Béla Filharmonikus Zenekar hangversenyéről A vasárnap délelőtt lezajlott filharmóniai hangverseny mű­során Beethoven Paslorale szim­fóniája, Liszt Ferenc Haláltánca és Csajkovszkij Romeo és Júlia nyitány-fantáziája szerepelt. Ez a zenei szempontból magasigé­nyű műsor mégsem aratott ko­moly sikert, és feltűnt, hogy Beethoven költői szépségekben bővelkedő F-dur szimfóniája szinte hatástalanul pergett le. Vajon mi ennek az oka? Több tényező játszolt itt köz­re, de kétségtelen, hogy az utób­bi hónapokban oly jelentősen megerősödött zenekar fáradtsága döntően befolyásolta a produk­ciót. Nem szabad a hangver­senyt megelőző napon három szolgálatot beállítani (filharmó­nia főpróba, ifjúsági Fidelio és esti Bástyasétány 77. előadás), és a zenekart ehhez hasonló zsúfolt programmal szinte „ki­készíteni". A vezénylő Rubányi Vilmos kissé idegesen próbálta a tőle megszokott szinvonalat megközelíteni, de régi tapaszta­lat, hogy az erőltetésből nem­igen születik művészi teljesít­mény. Ügy éreztük, hogy Beet­hoven VI. szimfóniája távolabb áll karmesteri egyéniségétől és így a műsor fő száma, néhány sikerült részletet kivéve, nem jutott el a klasszikus kifejezés magasságáig. A PASTORALE-szimfónia Beethoven természetrajongásá­nak csodálatosan harmonikus ki­vetítése. Az 5 tételes alkotás pro­gramatikus címeket visel* mégis messze van a berliózi értelem­ben vett naturalisztikus ábrázo­ló muzsikától. A zeneköltő írja: „inkább érzelmi kifejezést ke­res, mint ábrázolást". Müve Va­lóban abszolút zene, amely fel­iratok nélkül is eleget mondana. Rubányi Vilmos értelmezése a II. tételben jutott a természet­ben felolvadt zeneköltőhöz leg­közelebb. A „Patakparti jele­net"-ben a természet maga da­lol és a melodikus szólamok tisztán, nemes egyszerűséggel fonódtak egymásba Rubányi vezénylő pálcája nyomán. Frisv ritmusával lebilincselő hatású volt a „Falusiak vidám együtt­léte", bár a tempót túlzottnak éreztük. A viharjelenet a zene­kar összevágó játékával emel­kedett ki. A szimfónia tbrtó pil­lérei, a két szélső tétel, részben színtelenül lehadart, részben a Hálaénekben szétesőn elnyúj­tott volt, s mindkettő éppen a Beethoven részéről hangsúlyo­zott „érzelmi kifejezéssel" ma­radt adósunk. A MATINÉ fénypontja a Bácher Mihálynak, a Liszt­verseny magyar győztesének szegedi bemutatkozása volt a nagy romantikus mester Halál­táncával, amellyel az elmúlt ősszel oly emlékezetes diadalt aratott. Bácher elsősorban el­mélyült, igen kultúrált mu­zsikus, akinek temperamentu­mos zongoravirtuózitása soha­sem hivalkodó, vagy öncélú. Bámulatos, hogy a „kiszolgált" hangszeren a színeknek milyen szikrázó tömegét csillogtatta meg. Oktáv- és akkordjátéka európai viszonylatban a legjob­bak közé emeli. Stílusérzéke pe­dig a liszti muzsika szellemi tartalmát hiánytalanul közvetí­tette hallgatóságához. Magával ragadó játékát szűnni nem aka­ró tapsorkán jutalmazta. A zenekari kíséret pontosan al­kalmazkodott a kiváló szólistá­hoz, és itt Rubányi Vilmost csak elismerés illeti. Bácher — úgy látszik — nem gondolt ráadá­sokra és Liszt-rhüve után meg­lepetésszerűen Beethoven Ap­passionate szonátájának III. té­telét (!), majd. Schumann Álmo­dozását adta elő. Ciklikus mű­vekből kiszakított tételek sem­miképpen sem illenek ilyen rangú művészhez, akitől a hall­gatóság természetesen Liszt opust várt volna. CSAJKOVSZKIJ dús színek­ben, csillogó hangzásokban és remek kidolgozásban még az ővrjéből is kimagasló nyitány­fantáziája, a Romeo és Júlia egyformán hálás feladat kar­mesternek és zenekarnak. Ru­bányi ebben a romantikában igazi elemében volt és ragyogó részleteket illesztett a forma egé­szébe. Felfogását hehjenkint szertelennel; találtuk, de ebben a szenvedély-viharban sokkal meggyőzőbb volt. A vonósegyüt­tes létszáma és kissé fakó ma­gas szólamai sem feleltek meg a vezérkönyv kívánalmainak, amit különösen a hadában érez­hettünk. A hangzás egyensúlya nemegyszer veszített az érces, túlfokozott dinamikájú rézfúvók által. A Csajkovszkij-zene igy is megtalálta a közönség szivé­hez vezető utat. Szatmári Géza ftiszaszigefi színjátszók sikerei Tiszasziget községben az ellenforradalmi idők után hosszú hónapokig úgyszólván teljesen megbénult a kultu­rális élet, a fiatalok nem ta­lálták meg szórakozásukat. A falu ifjúsága a helyi párt­szervezet és a községi tanács segítségét kérte kulturális csoport létrehozásához. A pártszervezet és a ta­nács megértően támogatta a lelkes fiatalok terveit, s Jávor József pedagógus is szívesen vállalkozott egy nagyobb színdarab betanítá­sóra. Így alakult meg tizennyolc tagú színjátszó együttesük, amelyet ma már nemcsak a községben, hanem az egész környékben ismernek. A köz­ségi KISZ színjátszó gárdá­ját a járási pártbizottság is sokban segítette, mert köz­benjárására több ízben kap­tak tehergépkocsit. Igy el tudták vinni a díszleteket is, és Szőregen, Kübekházán, Dócon, Ottömösön nagy sikerrel szerepeltek.

Next

/
Thumbnails
Contents