Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

wm Büszkén menetelnek a KISZ-fiatalok az új egyenruhában •ttfáman Integet egy kislány a Ruhagyár virágpompás autóján Még a szobor Is tele emberekkel a gyűlésen... Évente 700 vagon szovjet fenyőfát kap Szeged Évek hosszú során alig beszéltünk már arról október előtt, hogy a Szovjetunió mi­lyen hatalmas gazdasági se­gítséget adott szinte naponta iparunk szocialista kibonta­kozásához, mert utóbb meg­szoktuk és természetesnek vettük az erósebb testvér tá­mogatását. Később aztán, a lázas októberi napokban so­kan el is felejtették, sőt tu­datosan el is ferdítették a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatainkat és rosszindula­túan azt állították, hogy a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok a magyar nép kárára vannak. Az októberi politikai és fegyveres akciók révén gyakran sikerült is az ellenforradalmóroknak szov­jetellenes hangulatot eről­tetni az akkori „közvéle­ményre". Sokan csak az ellenforra­dalom pusztításai után döb­bentek rá ismét, hogy őszinte, becsületes feltéte­lekkel nyújtott segítséget csak a népi demokráciák­tól és a szocialista tábor vezető országától, a Szov­jetuniótól várhatunk. Sokaknak feltűnt Szege­den is, hogy a múlt hónapok­ban annyi fenyő- és fűrészáru érkezett a Szovjetunióból, hogy mindenki vásárolhatott szabadon ezekből a fontos építőanyagokból. Az első negyedévben a szo­kásos szállítmányokon fe­lül tízezer köbméter gömb­fát kaptunk a Szovjetunió­tól államsegély formájá­ban. Ez azonban a segítségnek csak az egyik oldala, mert ha csupán a fontos faanyag­segítséget vesszük is figye­lembe, a Szovjetunió önzet­len támogatását az is bizo­nyltja, hogy mar hosszú évek óta rendszere­sen érkeznek a faanyaggal megrakott szerelvények or­szágunkba a szovjet föld­ről, Igen méltányos áron: köbméterenkint 250 forin­tért. Ezzel szemben a saját ki­termelésű belföldi fenyő ára 955 forint. S ide, Szegedre is 6—700 vagon Ilyen áru ér­kezik évente, nem beszélve a szolnoki fűrész-üzemről, ahol ennek a mennyiségnek többszörösét fogadják. Ha még ehhez azt is hozzávesz­szük, hogy a szovjet fenyő­áru elsőosztályú minőséget képez, felmérhetjük annak a gazdasági segítségnek a fontosságát, aminek ez az egy árucikk csupán kis tö­redéke. Es\ üzletnyitás — sok lanulsáeeal Megnyílt Szeged új, korszerűen bővített csemege boltja Másfélmillió forint értékű áruval tegnap nyílt meg az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat Széchenyi téri 8-as számú üzlete. A megnyitá­son megjelent Vincze Antal, a városi tanács v. b.-elnök­helyettese, valamint számos meghívott vendég. Busa Vil­mos, az Élelmiszerkiskeres­kedelmi Vállalat igazgatója üdvözlő szavai után Mison Nándor, a városi tanács ke­reskedelmi osztályának ve­zetője adta át rendeltetésé­nek a csemegeboltot, ame­lyet 200 ezer forintos beru­házással megnagyobbítottak, illetve tettek korszerűbbé. »A megrendelt árut. ház­hoz szállítjuk* — olvastuk az ízléses, falon függő táb­lácskáról. — Ez igen, ez már kereskedelem! — mondták a kis ünnepség közepette az aj­tó előtt tömött sorokban vá­rakozó vásárlók, akik meg­nyitás után valósággal be­zúdultak az üzletbe. A mint­egy 250—300 főnyi vásárló szinte egyszerre rohanta meg a bejárat baloldali ré­szén elhelyezett gyümölcs­árusító részleget. Hogyne rohanta volna meg, hiszen az üveggel fedett pulton gú­lába rakott citrom, narancs, füge és mazsola nézett a vá­sáriókra. Az üzlet többi osz­tályán elhelyezett sokféle árukülönlegesség — mondjuk a minőségi csokoládék — kereslete eltörpült a kere­sett és kívánt — s most az üveg mögött kandikáló — hiánycikkek mellett. Nem ünneprontásként, de azért megemlítjük, hogy a déligyümölcsökkel — hiány­cikkekkel! — való „vevőcsa logatás« divatjamúlt, kapita­lista jellegű üzleti fogás. Enélkül is érdekes és szép lett volna az újjászületett üz­let avatása, avagy nem a ••premierre*, hanem más­napra kellett volna felavatni az üzletet a déligyümölcsök­kel; akkor elkerülhető lett volna a szükségtelen tolon gás, az eszeveszett tumul­tus. A pénztárnál Szabó Já­nosné fizetett legelőször. Ez­zel az aktussal megkezdő­dött a legújabb csemege­boltban a nap mint nap fél 7-től este fél 9-ig tartó sza­kadatlan eladás, vásárlás. A legújabb csemegeüzlet 17 fő­nyi személyzetét pedig bi zonyára a legjobb és legud­variasabb kereskedőkként ismerik majd meg — a ma­gukat is udvariasnak mon­dó — vásárlók. C—) Esik, nem esik? — ez volt szerdán a hamleti kérdés, < hogy az óvatosaknak meg a bátraknak is igazuk legyen, hol megvolt a májusi zápor, hol elapadt. A nagygyűlés után hamarosan megkezdő­dött a találgatás s vele együtt a nagy körforgalom is — a ligetbe, meg viasza. A híd két oldalán egyaránt fű­zéresen jártak az emberek. A komorodó felhők , ellenére sem csökkent az ünnep és az újszegedi liget hagyományos vonzóereje, mert ha a gye­rekes mamák megijedtek is a hirtelen jött esőtől, csak kikuccsantottak ők is a sá­toi városba, hogy örömet sze­rezzenek apróságaiknak egy­egy pukkanó luftballovmal, májusi csecsebecsével. S von­zott az illatozó kolbász, a gő­zölgő pörkölt s a gusztusosán habzó sör is. Elvégre a kife­szített ponyvák alatt már mindenki fütyült az esőre. A jó ételek és italok mellett könnyű kivárni egy ilyen fu­tózápor végét, különösen, ha a zene és a társaság is marasztalja az embert. Az eső incselkedése ko­rántsem zavarta széjjel a jó­kedvű ünneplőket. Minden sátorban a „mennyezetig" emelkedett a hangulat. Az építőknél harmonikaszó ki­sérte a nótáskedvű kőműve­seket, a Kenderfonó sátrából pedig tüzes cigánymuzsika akkordjait libbentette szerte az enyhe szél. A Vigadó és a Liget-vendéglő asztalai körül is sűrűn forogtak a pincérek. A késő esti órákban sem csillapult a jókedv, ellenke­zőleg: a nótázás még csak ekkor kezdődött igazán. A jó ebédre, s a megkívánt virsli­re, sült kolbászra jól csú­szott a termelői bor, — ami­nek olyan nagy divatja volt az ünnepi délutánon, —, s a délutáni hűvösség ellenére a sör is jól fogyott. A tánc — ez már nem ment olyan jól, mert igen szoros volt a sátrakban a „mezőny", s bár kivül tágasabb, ebbe valóban belerontott az idő, az asszo­nyok és lányok legnagyobb bánatára. A hirtelen elszemtelene­dett időjárás után a ruha­gyáriak és a szalámigyáriak azt mondogatták most: „lát­játok, mi jobban értünk a meteorológiához — mi már előre tudtuk, hogy eső lesz, s az üzemben mulattunk". De erre is megvan a válasz: Mulattak-e olyan jól, mint a többiek a ligetben? No nem, a májusi ünnep csak itt igazi, — még akkor is, ha szerecsen öregaszonyok hul­lanak az esővel. Csak itt, a tavaszi kosztümbe öltözködő ligetben, a jó, friss levegőn élheti bele magát az ember ennek a napnak a kedvessé­gébe. S másnap se szólt ez ellen ; senki. Nevetve mesélték egy­másnak az emberek, akiket elfogott a zápor: — Bokáig merültem egy tócsában... — A ballonomból csavarni : lehetett a vizet... — mert így is jobban jártak, mint akik nem is mulattak, mégis ; bőrig áztak, vagy órák hosz­szat toporogtak a híd alatt, ahová haza sietve bekénysze­rültek. Így utólag már mindenki ' meg is békült ezzel az idő­járással, mert faluról az a hir • jön, hogy „ez az eső aranya• ér". Aranyat ér, aranyat ér de egy nappal később gyé­•mántnak is beillett volna. Azért csak május volt, '.igazi, vidám május. Éppúgy '• sikongattak a lányok, éppúgy •incselkedtek a legények, szé­:pen szólt a nóta, jól fogyott '• a bor. Pattogó zeneszóval vonultak fel a Szegedi Kender fonógyár dolgozói Tüzesplros fűzérek díszlenek a Paprikafeldolgozó kocsiján A tavasz virágaiból fonták dekorációjukat a Kertészeti VáUaíat ünneplói Fehér Inges, piros nyakkendős úttörők vonulnak fiPL * 1 * Készül a szép májusi kép az újszegedi ligetben gyorsan mielőtt jön az eső.,, Együtt a család a ligeti fák alatt I

Next

/
Thumbnails
Contents