Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

8 SZEGEDI SZE? SZO 1 '-vcjjosct+ag tóotthos^rt-eijk) tehpjottóloffdfrw'r^ftó'd^ fot E

gyik nap ment a másik után. Ede mindennap pontosan háromnegyed 8-kor megjelent u hivatalban, kis kézitáskáját letette az íróasztal ezer forintot, hiszen semmilegalsó fiókjába, a jobb olda- je sincs. Szörnyű, kérem Ion. Felhúzta a barna színű szörnyű... az ilyesmi. Ede munkaköpenyét, kirakta az nem tartozott a feltűnési máusztalra a kartotékokat, s niában leledző emberek kőmire a munkaidő kezdetét zé! Neki nem volt jelentenijelző csengő megszólalt, már valója, csak néha, talán a második vagy harmadik évente egyszer-kétszer, akkor EDE esetet vizsgálta. Észrevette a legkisebb szabálytalanságot ls. Olyat, hogy nincs mellékelve az anyakönyvi kivonat vagy a tanács Igazolása. Amikor nagy ügyre bukkant — például olyanra, hogy valaki öt éve jogtalais azt jelentette, hogy megkezdi rendes szabadságát, meg azt év vége felé, hogy még kiveszi a maradék szabadságát. Pedig küllemileg azt gondolná az ember, hogy Ede hivatalban dolgozik, de még egy szót sem mondott a szakszervezeti taggyűléseken, vagy a munkaértekezleteken. Ha mégis macerálták a többiek, akkor felállt és szerényen azt mondta: — Elvtársak, én mindennel egyetértek, én is a szocializmus építésén munkálkodom. Ennyi volt az egész. 1-Ia jutalmat kapott — mert szorgalma után gyakran kapott —, egy szóban megköszönte. Ha jutalomüdülésre küldték a Tátrába — egy köegy határozott egyéniség, nuí"kapta a segélyt és ennél- akinek mindenről megvan a szőnöm szépennél többet fogvH tizennyolcezer forln- saját véleménye, és ezt a nem mondott, tot vissza kell térítenie —, véleményét elmondja hatáéppen olyan csendes maradt, rozott hangon, hogy mindenmlntha ml sem történt v'ol- kl meghallja, megértse. Vöna Ilyen esetekben a kollé- rös, húsos arcában a mélyen gák az osztályvezetőhöz sza- ülő acélkék szemek érdeklőladtak jelenteni a szen- dő, mindenre figyelő értelmet sugároznak. Előre ugró álla, vékonyívü szája, sas orra — energikus emberre mutat. Azonban a látszat csal. Ede nem beszédes ember. Már nyolc éve, hogy a zációt, s egyben erőteljesen szidni az Ilyen törvény kijátszót. Vagy alamuszi módon sopánkodtak. Oh a szerencsétlen, hát honnan fizet vissza ennyi — Csendes, szorgalmas, becsületes ember. A szimpatizánsok példaképe — mondogatták róla a pártszervezetben. — Csak beszédesebb lenne — motyogták a szakszervezeti vezetők. H '/ty^c^cgoklkaaki*^^^ ; MÁJUS Napsugárból fonták szirmukat május reggel hófehér virágok, szememre von halk tündéri álmot a virágot termó hangulat, » Mint erdőben rozsdaszín nyulak ugrándoznak pajkos fény-nyalábok, serlegébe öntve a világot a részegült természet mulat. Éjszakáim lengeröptü lepkék hímporukkal csendesen belepték, * simogatják bódult lelkemet és utánuk dús sugárköteggel megérkezik a jóságos reggel, amely minden rosszat eltemet. + Nézd as embert! A szivét kitárja, átöleli a májusi fény, cs az élet háborgó vizén ezer május kikötője várja. Fenn az égen tiszta fények árja, pázsit zöldül lenn a föld ölén a négy évszak legszebb reggelén csókot hozva fut felé a párja. Nézd az embert! Tele kedvvel, hittel. Hinni tud, ki addig mit se hitt el, lány röpíti égbe szép szalagját s véle szili az emberek reménye magasba, a májusszinü égre. — s május-égből támad a szabadság. GURSZKY ISTVÁN í iába. Hiába. Akinek ilyen a természete, nehezen változik az ellenkezőjére. Pedig a múlt esztendőben olyan események történtek, amelyek minden rendű-rangú gondolkodó és kevésbé töprengő embert mozgásba hoztak. A XX. Pártkongresszus a Szovjetunióban. Idehaza az MDP plénumának a határozatai. Na, és a "Petőfi Kör* — híressé vált ellenforradalmi vitái. Nem is tudok olyan embert, aki ne foglalkozott volna e vitákkal. Még ez sem használt. Ede nem nyilatkozott, tudomást sem vett az eseményekről. Amikor a kollégái megszorították, hogy mondjon véleményt a dolgokról, rendszerint azt felte: — Kérem, én kicsi pont vagyok, akár van véleményem, akár nincs, az egyre megy. Azután keményebbre fordult a politikai idő. Valóban Edétől függetlenül. Ebbe a hivatalba is befújtak az októberi — úgynevezett "forradalmi* szelek. Fellobbant a szittya vér, föl a fejekbe. Egyszeriben mindenki a maga igazát vélte a legigazabbnak. Október huszonnegyedikén akadtak olyanok is Edéék hivatalában, akik azelőtt kommunistának vallották magukat, és e napon összetépték a tagsági könyvüket. Került olyan alapszervezeti párttitkár, aki legszívesebben megtépte volna ruháját, hogy ezzel is igazolja: ő csajc amolyan szín kommunista volt. Egy Kálmán nevű fiatalember meg telekiabálta a hivatalt: VARAD! ÜZENET j Juhász Gyula húszéves sírhantjára Várad felől, ha Szeged Irányába kerekednek könynyü fellegek, érzi-e a tiszaparti város, hogy nyomukban a lélek meleg lehelete áramlik legnagyobb költőszülöttje felé? Várad, a Holnap Társaság egykori városa közel öt évtized messzeségéből is szeretettel őrzi a Juhász-sorokat: »... bér poromat, — hisz I visszavárják, — Adom a szent szülötte (földnek, Borús vágyam derűs {magasban Várad felé száll léthatatlan* Varad nem felejti, hogy liázai között kapott indíttatást Juhász viszonzatlan szerelme örökszép szonettjei kldalolására. Es régen felvéstük el nem mosható emlékezetünk kőtáblájára. hogy Adynak, s az első világháború előtti Várad haladó társadalmának sugallatára nálunk hullott lelkébe a mag. amelyből oly pompásan csi- [ rázott kl később Juhásznak j mélységesen emberi és szo- ; clális költészete. . Visszhangozzák ma is a ! nevét az ó volt várudi knteü- | rája árnyékában az iskola ! diákzslvajos boltívei. Az o i álmait suttogják tovább a körösparti, szőlőkoszorúzta dombok, s kisvendéglők éppúgy, mint elhangzott beszélgetéseinek, csöndes vitáinak hallgatag tanúi, a hajdani redukciók, s a színház mellett a "Holnap« régi törzstanyájának, az "Emkc-kávéház«nak falai. Amióta élete legverőfényesebb korszaka városának, Nagyváradnak negyvenöt éve búcsút mondott, azóta elködösültek ugyan Szeged közvetlen láthatárán a költő régi stációi, de dalainak foszlányai ma is érintetlen tisztaságukban élnek tovább Máramarossziget, Léva, Szakolca és Várad ifjú szíveiben ls. Jellemző szerénységével élete délutánján Juhász Gyula annyit üzent csak az utána következő nemzedéknek, hogy: "fiatalok; még ittvagytok«. Ady Endre a saját, jogos rátartiságával viszont annak idején jóval tudatosabban nyilatkoztatta k! önmagáról, liogy tovább fog élni az ifjúság szívében. Juhász Gyula hajdani nagyváradi íróbarátainak nevében halála huszadik évfordulóján ezúttal nem Juhász-, hanem Ady-szavakat terítek kései, de fénylő szemfedőnek Szeged egyedülálló költőfiára: "Örök virágzás sorsa* (az övé, "Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sír, s mint (koporsó, kemény De virágzás, de élet és örök*. A fűz. alatt A fűz alatt eldőlök a lágy-hajlású fűben s a ringó-szoknyás árnyak játékát elmerülten bámulom, mint álomba-varázsló, tüneményt, és élvezem ernyedten a fátylas fürge fényt. Arcomba hajlik egy szeder szende ága, mint május illatoktól leomló vadvirága. S zümmögve zeng a légben a sok borús bogár — s a kedves hangját hgzza az alkonyat-homály. HATVANI DÁNIEL — Testvéreim, én soha nem voltam árulója a szociáldemokráciának, csak azért léptem be az MDP-be, hogy belülről bomlasszak. Most újra mi következünk ..; — En csak az állásom miatt .léptem be, semmi egyébért — tüdőzte rekedt hangon egy nagyszájú tisztviselőnő. V

oltak szép számban kommunisták, akik összetörten, tehetetlenül nézték az eseményeket. Voltak közöttük olyanok, akik fegyvert kértek és harcoltak a huligánok ellen. Szóval volt itt mindenféle ember is. vélemény is, ahogyan ez már hivatalokban szokás. A fejetlenség teljessé vált Mindenki a maga dolgával törődött. Edére most már senki sem gondolt. Vajon hallgatagságát ez a szörnyű társadalmi zivatar sem töri meg? A hónapok óta csendes "hangos bemondó* felüvöltött. — Figyelem, figyelem! Közöljük, hogy megalakult az ideiglenes forradalmi bizottság. Felkérünk minden kartársat, hogy folyó hó huszonhetedikén tizenegy órakor jelenjen' meg a nagy tanácsteremben, ahol megválasztjuk a forradalom végleges bizottságát, s a bizottság ott, a választás után programot ad. Mindenki ott legyen. Huszonhetedikén a meghirdetett gyűlésre annyian eljöttek, hogy nem is fértek be a nagy tanácsterembe. Sokan kiszorultak a csarnokba. Hangszórót erősítettek az egyik oszlopra, hogy a kintlévők is hallják a szónokok beszédét. Néhány perccel már elmúlt a meghirdetett kezdési időpont, az idegesség, a kíváncsiság meg a szokásos hivatali tettvágy sarkallta az embereket. — Halljuk, halljuk — kiabálták kórusban. Azután elült a zúgés. Síri csend támadt és akkor... akkor... a levegőbe hasított egy kemény, érces bariton: — Hölgyeim, uraim! Drága magyar testvéreim — a forradalmunk győzött. Vége van a kommunista világnak ebben a hivatalban. Kisöprűzzük a kommunista szemetet. Visszahozzuk azokat, akiket tizenkét esztendeje a kommunisták elküldtek. Ok értik ezt a hivatalt, de ezek nem értették... és nem is érthették, hiszen kommunisták ... tehát kikotródnak innen. A megdöbbenés fojtött légköre nehezedett a teremre. Mert a szónok nem más, mint a csendes, jámbor Ede. Tehát végre megszólalt! Az Ede megszólalt! Az emberek a csodálkozástól majdnem a bibliai Lót sorsára jutottak. Öh, október huszonhárom, neked kellett jönnöd, hogv egy hallgatag ember szóljon! Jutalmul meg is választották a bizottság elnökének. Bemutatkozó beszédét be-1 váltotta az utolsó betűig. Ügy csinálta, ahogyan megvan írva az ellenforradalmi nagykönyvben. A kommunista vezetőket felszólította, hogy jól felfogott egyéni érdekükben azonnal távozzanak. Hogy családos emberek? Annyi baj legyen. A Horthyidők minisztertanácsosi rangú szakembereit előtérbe állította. Elvégre igazságot kell osztani. — Nem érdemelnénk meg a forradalmi nevet, ha r-m így cselekednénk — nyilatkozott Ede. Nem Edén múlott, hogy áldásdús működésének hatodik napján menesztési marsruttát kapott. Kicsit vacillált még, hogy menjen, vagy Tabéry Géza maradjon az elnöki tisztségben, de azután úgy vélte, 5 hogy jobb, ha megy, • • K indennap háromne5 I VB gyed nyolckor meg• jelenik a hivatal"1 ban — úgy, mint azelőtt, ! kis kézi táskáját leteszi az ! íróasztal legalsó fiókjába, a ! jobb oldalon. Felhúzza a ! barna színű munkaköpenyét, ! kirakja az asztalra a karto| tékokat — úgy, mint azelőtt, í Hallgat és vár — úgy, mint j azelőtt. Siklós János OíiztatÁ magamnak Láttad a terror véres pallosát. Bőgő hiénát hordoztál magadban, A zord iszonyt, mely élő húsba vájt. Száz féltés tépett, száz kimondhatatlan, Láttál öklöt, mely emelt arcba csap. Fegyvercsövek mely néped ellen lordul. Hallottál nyájas, színes szavakat. Míg csont recseg, és csigolya csikordul, A sárba tiprott, drága csillagod S megtépett zászlók rémlenek előtted, Magára maradt feleség zokog, S a kisgyerekek apa nélkül nőnek, S jártál leomlott házfalak alatt... — Jaj, költő, költő, hát tudod-e még Hiteid zengő csodaénckét. Vagy belőled csak ömlő sfrás árad, Siratása a sírok sírásának?... Költő, emeld fel csüggedő fejed, Kiálts bele a döngő döbbenetbe. Mondjad már, mondjad azt az éneket. Mely ömlik gazdag záporként eredve, , S vetést növel a vérmosta mezőkön. Hullj, hullj, cső, a remény újra nőjön! Hát meddig késel? Némán mire vársz? A sírók könnye lassan elszivárog, S formálják újra már a régi láz Hevével álmod, egy tisztább világot. Szégyelld magad, ha melléjük nem állsz. S az acélfényű, kemény ég alatt Szép holnapokban nem hallik szavad, Csak mellet rázó. csukló zokogásod. farkas laszlö .••••••••••••te A szovjel- szakszervezeti művészegyüttes Szegeden A napokban szovjet szakszervezeti kulturális küldöttség érkezett Magyarországra. A küldöttséggel együtt túlnyomórészt élelmezés- és textiliparban dolgozó, öntevékeny kultúrmunkásokból alakult művészegyüttes is fölkereste hazánkat. Az együttes budapesti üzemek művelődési otthonaiban már eddig is nagy sikerrel mutatkozott be. Értesülésünk szerint június harmadikán este fél nyolckor a Szegedi Nemzeti Színházban is fellép a szakszervezeti kulturális együttes. A szovjet elvtársak 3-án délben érkeznek Szegedre. Délután a Konzervgyárba látogatnak el, ahol az üzem művészeti együtteseinek próbáján vesznek részt. A tapasztalatcsere minden bizonnyal a konzervgyári művészeti csoportok munkájára is hasznos lesz. A konzervgyáriak nagy lelkesedéssel készülnek a vendégek fogadására, és szándékukban áll nemcsak a művészeti együttes, hanem az egész üzem munkáját is megismertetni a szovjet elvtársakkal. A harmad i ki előadás jegyeit az ÉDOSZ és a textiles szakszervezetek területi bizottságai osztják szét az üzemeknek. A tervek szerint elsősorban e két szakszervezet dolgozói vesznek részt a bemutatón, de a területi bizottságok lehetővé kívánják tenni más üzemek számára is a kiváló szovjet együttes műsorának megtekintését. Az est műsorának előzetes ismertetésére a közeljövőben még visszatérünk. TM&it, tiizcUit! Naponta ezer poklot járok és semmi mennyet, semmi mennyet. Fletszerclem volt a szeretőm, cs gonosz gondok elraboltak, a szeretőmtől elszerettek. Kamaszos derűm mind elűzték törető, nagy szomorúságok, pedig hogy tudtam; nekem ' és társaimnak kell megváltanunk a világot, És könnyűnek tűnt, mintha ugranánk csercsnyclopni esak palánkot. A Szabadságnak áldott rmlejcn mint csüggtem én, s erőre kapva ha kellett szelídséggel, ha kellett villámokkal rohantam a falakra, hogy őrszemeként a Jelennek. gazdanépemnek, apámnak, anyámnak, a véreimnek mindent megjelentsek. A baj? — Sebaj volt! — és a vereség új szomja újabb győzelemnek. Derű páncélja védett minket tudtuk, halálra semmi nem sebezhet. De jött a próba, az első vihar, szemünk vakult. véreztünk, elestünk, feltámadott a szélben a szemét és uralmához cégér volt a testünk! Ö, iszonyat, meg ne öld szívünket, ember nem lehet olyan éhes, hogy anyja húsát falja fel és sikolyára fel nem érez! Tüzet, tüzeket gyújtsatok, ne törpülhessen törpe gondba, akit a Jövő kötelez, hogy világára legyen gondja. Tüzet, tüzeket gyújtsatok, szent tüzeket, meleget, fényt az embereknek! A bízó lélek lehessen ura újra erejének! ^ László Ibolya