Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

Május elseje új lendületet ad belső fejlődésünknek és a nemzetközi munkásmozgalom erejének további növeléséhez Május elseji nagygyűlés Budapesten, a Hősök terén Az idei budapesti május 1 külsőségeiben is sokkal inkább idézte a régi harcos május emlékét, a népnek és ' vezetőinek egységét, szoros összefogását. Nem a fölvonuláson volt a fő hangsúly, hanem a Hősök terén rendezett nagygyűlésen, majd utána a derűs népünnepélyeken, majálisokon. Az ünnepi díszt öltött Hősök terén felállított dísztribünön helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszteri __ Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A dísztribünön voltak a magyar dolgozók május 1-i ünnepségére hazánkba érkezett szovjet, kínai, albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, koreai, lengyel, német, olasz, román, skót, vietnami szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kulturális, kereskedelmi' küldöttségek tagjai, továbbá a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Tizenegy óra után néhány perccel felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Marosán György elvtárs, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára megnyitota az ünnepi nagygyűlést. Megnyitója után Marosán György elvtárs felkérte Kádár János elvtársat, az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét beszédének megtartására. Kádár János elvtárs beszéde Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók I Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890. május elsején, hogy Magyarországon elöször tüntessen a proletár nemzetköziség eszméje mellett. Ennek hatvanhét esztendeje, Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt, és a Dunamedence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen azok a munkások ls, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma ls: eleink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt allam, a Magyar Népköztársaság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és az ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy-íaslszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956. októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás — viharos sor ez. elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt hol Htokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, \innepi módon, de a magyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák legöntudatosabb dolgozói mindig, minden év május elsején hitet teltek amellett, hegy a magyar dolgozók a o-TcetkÖzlség hívei, hűek mindenkor a munkásság, nemzetköziséget és sorsközösséget jelképező vörös zászlóhoz. Ügy gondolom, jő néhány harcos, kiemelkedő magyar május l-ről még sokáig megemlékezik a történelem: az elsőről, az 1890. éviről mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra, az 1919-es május l-ről, amikor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilincseit, elöször ünnepel, te szabadon május 1-ét. Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május l-re, amikor a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890., 1919. és 1945. május 1. mellett sokáig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű a mai, az 1957-es május 1: Ebben az órában Itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és leánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját, 1957. májas 1 nagy jelentőségű népűnk életében Kedves Elvtársak! Miben van e különleges jelentősége a mai magyar május 1-ének népünk számára — de nyugodtan mondhatjuk — nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május 1-ét — a proletár nemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Az 1956. októberi események menetében a magyar Horthy-fasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába sülylyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, mindazok a nagy vívmányok, melyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje ellent támadásra Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénította a vezetéstől megfosztott, félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket. Enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült neki. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a politikai porondon a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a parlamentben, s két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alakítottak, bejelentették még a hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is, és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a „mindent vissza" jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ctt volt az Entente, úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propaganda gépezettel 1956. októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött. Munkások, Elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal nekünk, kommunistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi, kommunisták döntöttünk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forrdalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét, ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legigazibb barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár internacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Az ellenforradalom felelt! győzelem a proletár internacionalizmus győzelme is Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május 1-én mártírjainkra, az ellenforradalmárok által legyilkolt kommunistákra, igaz magyar hazafiakra — Mező Imre, Kalamár, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkra .:., akik nem ünnepelhetnek többé velünk. Emlékeznünk kell azokra a párt harcosokra, államvédelmistákra, hc-nvédekre, rendőrökre, karhatalmistákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti függetlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi demokratikus rendszerünket, független hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletár nemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét! Kedves Elvtársak! Erre a hősi harcra visszatekintve világosan létható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet-halál harcát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés Imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletár nemzetköziség összecsapása ls volt, és győzött a proletár internacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama: a Magyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957. méjus elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munikáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk barátainak örömére, ellenségeink bánatára szabadon ünnepli május elsejét. (Nagy taps.) Nagy eredményeket értünk el november 4 óta Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számba vesszük, megállapíthatjuk anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányosságokat is, nem lehetünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belő'e másnak. De, ha november 3 anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmat és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak. saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az állámról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek; Az ilyen emberek szeretnének bennünket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak és minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van — szidalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatúbb kritikusaink sem mondhatják, hogy ml a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb — ennélfogva népünk számára az a legfőbb jó es legfontosabb eredmény —, hogy a munkáshatalom erős < s a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnt. (Taps.) Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes lendje biztosítva van. Az alkotmányos néphatalmi és államigazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászerveztük népköztársaságunk fegyveres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyveres erőit. A kulcspozíciókbél eltávolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányászok, a parasztok legöntudatosabbjait — megszerveztük a munkásőrséget. (Éljen — nagy taps.) A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a magyar munkások százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat." (Taps.) Mindez egyben beszédes cáfolat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a népköztársaságra és most egy tömegektől elszakadt kormány vezetné az országot. Vannak külföldi vendégeink: nézzék meg a párt és a kormány vezetőit és a „tőlük elszakadt tömegeket", amelyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a párti) Népgazdaságunk helyreállítása a várinál nagyobb ütemben folyik Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. Már itt voltunk a gyűlésen, amikor kézbesítették a Nehézipari Minisztérium jelentését április hónapról. Közlik, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette április havi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak. De mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett igen jelentős eredménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményeihez. Elvtársak! Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—leninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket lelepleztük, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz. (Nagy taps.) E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoztuk meg legfontosabb tennivalóinkat. Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradalmat. Lelepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget. (Éljen — hosszantartó, viharos taps.) Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát és megmond, tuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok, Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és következetesen hű marad a varsói szerződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenforradalom aljas, szovjetellenés uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét megsemmisítsék, és a cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat-Németországban Horthy-fasiszta ellenforradalmi erőket is, amikor ennek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler fasiszta hóhérait, addig mi is Igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását is. (Nagy taps.) Erre a nyíltságra és határozottságra a magyar néptömegek napról napra fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak Népünk vezcSő ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a párt kérdésében. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezetőszerepét tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom tüzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Éljen a párt, taps.) A politikai, fegyveres és a gazdasági harcokban megedződött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztélyszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szö(Folytatása a 3, oldalon.)