Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

Május elseje új lendületet ad belső fejlődésünknek és a nemzetközi munkásmozgalom erejének további növeléséhez Május elseji nagygyűlés Budapesten, a Hősök terén Az idei budapesti május 1 külsőségei­ben is sokkal inkább idézte a régi harcos május emlékét, a népnek és ' vezetőinek egységét, szoros összefogását. Nem a föl­vonuláson volt a fő hangsúly, hanem a Hősök terén rendezett nagygyűlésen, majd utána a derűs népünnepélyeken, majáli­sokon. Az ünnepi díszt öltött Hősök terén fel­állított dísztribünön helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői: Dobi István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának elnöke, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Mün­nich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Intéző Bizottságának tag­jai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Horváth Imre külügy­miniszter, Révész Géza altábornagy, hon­védelmi miniszter, Kossá István pénzügy­miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egész­ségügyi miniszteri __ Ugyancsak a dísztribünön foglalt he­lyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A dísztribünön voltak a magyar dolgo­zók május 1-i ünnepségére hazánkba érke­zett szovjet, kínai, albán, bolgár, csehszlo­vák, jugoszláv, koreai, lengyel, német, olasz, román, skót, vietnami szakszervezeti kül­döttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kulturális, kereskedelmi' küldöttségek tagjai, továbbá a Magyarországon állomásozó szovjet csa­patok parancsnokságának képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével. Tizenegy óra után néhány perccel fel­csendültek a Himnusz hangjai, majd Ma­rosán György elvtárs, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára megnyitota az ünnepi nagygyűlést. Megnyitója után Marosán György elvtárs felkérte Kádár János elv­társat, az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnökét beszédének megtartására. Kádár János elvtárs beszéde Munkások, elvtársak, bu­dapesti dolgozók I Hatvanezer öntudatos bu­dapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma ál­lunk, 1890. május elsején, hogy Magyarországon elöször tüntessen a proletár nemzet­köziség eszméje mellett. En­nek hatvanhét esztendeje, Akkor a szocialista társada­lom eszméje még csak a leg­öntudatosabb munkások szí­vében élt, és a Dunamedence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügy­nek tekintette. Hol van már a gőgös mo­narchia? Elporladtak már ré­gen azok a munkások ls, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él és itt van ma ls: eleink szí­vében és reményeiben táp­lált gondolatok testet öltöt­tek. Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletár­diktatúra, a munkás-paraszt allam, a Magyar Népköztár­saság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés földesúri rabság fe­kete éjszakája, háborúk, for­radalmak vörös napja és az ellenforradalmak ólomfeke­te felhői követték egy­mást. A monarchia, a polgári köztársaság, a prole­tárdiktatúra, a Horthy-ía­slszta ellenforradalom, majd a felszabadulás, a proletár­diktatúrát megvalósító Ma­gyar Népköztársaság születé­se, az 1956. októberi ellenfor­radalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás — viharos sor ez. elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt hol Htokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, \innepi módon, de a magyar munkások, a fal­vak, a mérnöki irodák leg­öntudatosabb dolgozói min­dig, minden év május else­jén hitet teltek amellett, hegy a magyar dolgozók a o-TcetkÖzlség hívei, hűek mindenkor a munkás­ság, nemzetköziséget és sors­közösséget jelképező vörös zászlóhoz. Ügy gondolom, jő néhány harcos, kiemelkedő magyar május l-ről még sokáig meg­emlékezik a történelem: az elsőről, az 1890. éviről min­dig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra, az 1919-es május l-ről, ami­kor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tő­ke bilincseit, elöször ünnepel, te szabadon május 1-ét. So­káig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május l-re, amikor a 25 éves dü­höngő ellenforradalom és a Hitler-fasiszta hódítók fegy­veres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítsé­gével ismét szabadon ünne­pelhetett a magyar munkás­osztály és az egész magyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890., 1919. és 1945. május 1. mellett sokáig emlékeze­tes marad és kiemelkedő je­lentőségű a mai, az 1957-es május 1: Ebben az órában Itt Buda­pesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvá­ban harcos tüntetéssel ün­nepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és leánya a munkásnemzetközi­ség, a munka nagy napját, 1957. májas 1 nagy jelentőségű népűnk életében Kedves Elvtársak! Miben van e különleges je­lentősége a mai magyar má­jus 1-ének népünk számára — de nyugodtan mondhat­juk — nemzetközileg is? Ab­ban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi tá­madás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott ma­gyar dolgozó nép ünnepli szabadon május 1-ét — a proletár nemzetköziség ün­nepét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Az 1956. októberi esemé­nyek menetében a magyar Horthy-fasiszta burzsoázia, amely egyrészről az ellen­forradalom posványába süly­lyedt áruló Nagy Imre-cso­porttal, másrészről az ameri­kai nagytőke által vezetett imperializmussal szövetke­zett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nem­zeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyá­rak, a bankok, a bányák ál­lamosítása, mindazok a nagy vívmányok, melyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést kel­tettek a tömegekben és ezt az ellenforradalom igen ra­vaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Nép­köztársaság rendje ellent támadásra Még kevésbé fe­ledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása a dön­tő időpontban megbénította az ország vezetését és meg­bénította a vezetéstől meg­fosztott, félrevezetett és te­hetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket. Enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi tá­madás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült neki. Mind­annyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sö­tét és véres napjaira. Buda­pest utcáin az ellenforradal­mi terror lett az úr, tömege­sen gyilkolták a kommunis­tákat és a haladó embere­ket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt har­cosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és ké­szülődtek lemészárlásukra. Megjelentek ismét a poli­tikai porondon a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a gró­fok, élükön Mindszenty­vel. Megjelentek a parla­mentben, s két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot ala­kítottak, bejelentették még a hírhedt Magyar Élet Párt­jának megalakítását is, és megjelentek a falvakban és a gyárakban is a „mindent vissza" jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ctt volt az Entente, úgy sorakoz­tak fel az imperializmus sö­tét erői pénzzel, fegyverrel, széles propaganda gépezettel 1956. októberében is az el­lenforradalom sötét erői mö­gött. Munkások, Elvtársak! Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal nekünk, kommunistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a nép­köztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változ­tassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulás­sal és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Mi, kommunisták döntöt­tünk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forrdalom és a haza minden, az ellenforradalommal szem­beszállni kész hívét, ugyan­akkor ismét segítséget kér­tünk a magyar nép legönzet­lenebb, legigazibb barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltások: szovjet—magyar barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár internacionalizmus szelle­mében megadta. így a ma­gyar nép a Szovjetunió test­véri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyar­országon. Ez a harc nem ment áldo­zatok nélkül. Az ellenforradalom felelt! győzelem a proletár internacionalizmus győzelme is Elvtársak! Emlékeznünk kell ezen a szabad május 1-én mártír­jainkra, az ellenforradalmá­rok által legyilkolt kommu­nistákra, igaz magyar haza­fiakra — Mező Imre, Kala­már, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunk­ra .:., akik nem ünnepelhet­nek többé velünk. Emlékez­nünk kell azokra a párt har­cosokra, államvédelmistákra, hc-nvédekre, rendőrökre, kar­hatalmistákra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti füg­getlenség, a Magyar Népköz­társaság ügyéért. Emlékez­nünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, ér­telmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvéde­ni népi demokratikus rend­szerünket, független hazán­kat, békénket. Mély tisztelet­tel emlékezünk mindazokra, akik a magyar népnek nyúj­tott segítség közben a leg­nagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletár nemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlé­két! Kedves Elvtársak! Erre a hősi harcra vissza­tekintve világosan létható, hogy októberben a szocialista Magyarország vívta élet-ha­lál harcát a régi úri Magyar­országgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a né­pek, a nemzetek leigázására törő nagytőkés Imperializmus és a népek szabadsága és bé­kéje felett őrködő proletár nemzetköziség összecsapása ls volt, és győzött a proletár internacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps.) Ezért bír nagy nemzetközi jelen­tőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldo­zatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt álla­ma: a Magyar Népköztársaság él! (Taps.) 1957. méjus elsejé­nek történelmi jelentősége abban van, hogy a munikás­hatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a ma­gyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok test­véri családja tagjaként, né­pünk barátainak örömére, ellenségeink bánatára sza­badon ünnepli május else­jét. (Nagy taps.) Nagy eredményeket értünk el november 4 óta Kedves Elvtársak, Elv­társnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat. Ha a harc eredményeit számba vesszük, megállapít­hatjuk anélkül, hogy az ön­teltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentő­sek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányosságokat is, nem lehe­tünk egészen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy köl­csön is tudnánk adni belő'e másnak. De, ha november 3 anarchikus viszonyaira gon­dolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperia­lista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatal­mat és az országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak. saját hazájukban, amikor a népgazdaság telje­sen megbénult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra, nem téve­dünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről be­szélhetünk? Mindenekelőtt a hatalom­ról, az állámról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellen­ségeink is, akik a kákán is csomót keresnek; Az ilyen emberek szeretnének ben­nünket műveletlennek, me­revnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak és minden el­képzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van — szi­dalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindula­túbb kritikusaink sem mond­hatják, hogy ml a kapitalis­ták és a földbirtokosok érde­keit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk el­lenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában iga­zán az a legrosszabb — en­nélfogva népünk számára az a legfőbb jó es legfontosabb eredmény —, hogy a mun­káshatalom erős < s a kapita­lizmus visszaállításának le­hetősége megszűnt. (Taps.) Népköztársaságunk alkot­mányos, törvényes lendje biztosítva van. Az alkotmá­nyos néphatalmi és állam­igazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászervez­tük népköztársaságunk fegy­veres erőit, a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrsé­get, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyve­res erőit. A kulcspozíciókbél eltávolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres bizto­sításának feladatába bevon­tuk és bevonjuk a munká­sok, a bányászok, a parasz­tok legöntudatosabbjait — megszerveztük a munkásőr­séget. (Éljen — nagy taps.) A munkásőrség megalakí­tása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támasz­kodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvé­telre a munkásőrség alakula­taiba, azt jelzi, hogy a ma­gyar munkások százezrei ké­szek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat." (Taps.) Mindez egyben beszédes cá­folat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmak­ra, amelyek szerint október­ben a munkások támadtak volna a népköztársaságra és most egy tömegektől elsza­kadt kormány vezetné az országot. Vannak külföldi vendége­ink: nézzék meg a párt és a kormány vezetőit és a „tőlük elszakadt tömegeket", ame­lyek itt állnak százezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps. Felkiáltások: Éljen a párti) Népgazdaságunk helyreállítása a várinál nagyobb ütemben folyik Tisztelt Nagygyűlés! Ked­ves Elvtársak! A népi hatalom megerősí­tése után másik nagy ered­ményünk a népgazdaság ele­mi rendjének és rendes vér­keringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati ter­melés, úgyszintén a mező­gazdasági termelés, a közle­kedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a ren­des kerékvágásba került. Már itt voltunk a gyűlésen, amikor kézbesítették a Ne­hézipari Minisztérium jelen­tését április hónapról. Köz­lik, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy valamennyi bányászati tröszt túlteljesítette április havi tervét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait helyreállítottuk, ezt elmond­hatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fo­gyatékosságok vannak. De mindenki, aki képes csak egy kicsit is tárgyilagosan nézni népgazdaságunk fejlő­dését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Az államhatalom meg­erősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett igen jelentős ered­ménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kuta­tó, művelődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üte­méhez és eredményeihez. Elvtársak! Minek tulajdo­níthatók ezek a jelentős ered­mények? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a mar­xizmus—leninizmust megha­misító, a munkásosztály érde­keit eláruló revizionista esz­méket lelepleztük, visszatér­tünk a nagy Lenin tanításai­hoz. (Nagy taps.) E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoz­tuk meg legfontosabb tenni­valóinkat. Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradal­mat. Lelepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tö­megekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül el­nyomja az osztályellenséget. (Éljen — hosszantartó, viha­ros taps.) Elvetettük a hazug semle­gesség jelszavát és megmond, tuk, hogy a Magyar Népköz­társaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok, Szovjet­unió által vezetett hatalmas családjának és következete­sen hű marad a varsói szer­ződéshez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellen­forradalom aljas, szovjetelle­nés uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy Ma­gyarország területén tartóz­kodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti füg­getlenség és népünk békéjé­nek védelmét segítik az im­perialisták kalandor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista kö­rök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Nép­köztársaság rendjét meg­semmisítsék, és a cél érdeké­ben sok éve fegyverben tar­tanak Nyugat-Németország­ban Horthy-fasiszta ellenfor­radalmi erőket is, amikor en­nek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atom­fegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar nép­nek Hitler fasiszta hóhérait, addig mi is Igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerző­dést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását is. (Nagy taps.) Erre a nyíltságra és hatá­rozottságra a magyar néptö­megek napról napra fokozó­dó bizalommal és támogatás­sal válaszolnak Népünk vezcSő ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt Az eredmények a nyíltsá­gon kívül továbbá annak kö­szönhetők, hogy világos hely­zetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb tár­sadalmi vezető ereje, a párt kérdésében. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellen­forradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezetőszerepét tagadó revizionista nézetek­kel. Ennek a harcos követke­zetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom tüzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt. (Éljen a párt, taps.) A politikai, fegy­veres és a gazdasági harcok­ban megedződött párt újjá­szervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztélyszerve­zeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szö­(Folytatása a 3, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents