Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-24 / 94. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MtJNK ASPART SZEGEDI LAPJA II. évfolyam, 94. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1957. április 24. Miről szói a nvugali hatalmak­hoz intézett Ülést tartott a városi tanács A szakma ifjú szerelmese j szovie! ,e9YZéh ? végrehajtó bizottsága A szegedi kereskedelmi élet kiállta a tuzpróbát — Lesz-e elegendő buci ? Ülést tartott tegnap reggel 8 órától a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az elnöklő Tombácz Imre ta­nácselnök a napirend első pontjaként beszámolt a le­járt határidejű határozatok végrehajtásáról és a v. b.­vezetőinek a két ülés között tett fontosabb intézkedései­ről. Ezt követően Mison Nándor osztályvezető, a sze­gedi kereskedelem helyzeté­ről számolt be. A napirend ezen pontjának megtárgya­lásán részt vett a Kereske­delmi A. B. elnöke, a Ven­déglátó, az Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat igaz­gatója, az AKF vezetője, valamint a kerületi taná­csok ipari-, kereskedelmi osztályának előadói, vala­mint a földművesszövetke­zet képviselője. E nagyjelentőségű napi­rendi pont tárgyalását köve­tő vitában különösen a Sü­tőipari Vállalat által ké­szített kenyér minőségének sürgős javítása került elő­térbe, valamint az, hogy az eddigi 6500 úgyneve­zett buci helyett a vásár­lók igényének megfelelően napi tízezret süssenek. Is­mét szerepelt a Kelet-Ma­gyarországi Diákélclmczcsi Vállalat szegcdi irányító kezekbe való áthelyezése. Halász György, a Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatója a nehéz vasárú és vegyes­ipari cikkek folyamatos be­szerzését sürgette, ugyanak­Egy mozgalom, amely nem merülhet feledésbe Sok szép falusi vasárnapra emlékszünk még vissza, melye­ket szpgedi üzemi munkások, dolgozó parnsz.tok, termelőszö­vetkezeti tagok töltöttek együtt. Amellett, hogy jól szórakoztak, felbecsülhetetlen értékű segítsé­get is nyújtottak egymásnak. A városi munkásságnál: volt alkal­ma megismerni a dolgozó pa­rasztság ügyes-bajos problémáit és megvolt cz fordítva is. Mi­kor ezekre a napokra emléke­zünk, a falusi és szövetkezeti patronázs-mozgalomra gondo­lunk. Szegednek számos olyan nagy üzeme van, melyeknek dolgozóit sok faluban, termelőszövetkezet­ben még ma is emlegetik, s na­gyon szeretnék, ha ismét talál­kozhatnának velük, segíthetné­nek egymásnak. A Szalámigyár, a Szegedi Julnfonógyár, az. Au­tójavító és a többi jól patronáló üzemek közül például ugyan­csak kitűnt a Szegedi Textilmű­vek falura járó munkáscsoportia Ök legtöbbször a csorvai Kiss Imre Termelőszövetkezetbe láto­gattak el szabad idejükben. így nemcsak erkölcsi-politikai, de ugyanakkor értékes gazdasági segítséget is nyújtottak a ter­melőszövetkezetnek. Velük szemben a termelőszövetkezetek tagjai sem voltak szűkmarkúak. Helyes lenne újjászervezni ezt a már hagyományokkal rendel­kező mozgalma', l'gy véljük, szükség lesz erre ezután is, kor bírálta az árufedezet és értékesítés aránytalanságát, amely hovatovább odavezet, hogy egy-egy vállalat messzi más városokból kénytelen saját terhére beszerezni kü­lönböző áruféleségeket. Sür­gette a kereskedelmi élet jó szakemberekkel való ellátá­sát is. Sok szó esett a bor és sör átmeneti hiányáról, amit ke­vésbé pótol a mostanában elárusításra kerülő meggy­bor. Ladányi Benedek, v. b.­clnökhelyettes elismerését fejezte ki a szegcdi kereskedelemnek, amely általában jól meg­állta helyét az ellenforra­dalmi időszakban. Ehhez nagyban hozzájárult a Szovjetuniónak és a ba­ráti országoknak a segítsé­ge, hiszen tudvalevő, milyen nagymennyiségű és különfé­le árut adtak a magyar nép­nek. A végrehajtó bizottsági ülésen több hozzászólás fog­lalkozott a mész jelenlegi hiányával, hasonlóképpen a poralakú rézgálic népszerűt­lenségével; A szakvélemények ugyan­akkor megerősítik, hogy a poralakú rézgálic hasz­nossági értéke semmivel sem kevesebb a darabosé­nál. A kereskedelem helyzeté­vel foglalkozó napirendi pont megtárgyalása után a javasoltak alapján a v. b. intézkedéseket foganatosít a zavartalan buci ellátásra, illetve a kenyér minőségé­nek jobb megjavítására­Szeged jobb hal ellátása ér­dekében is sürgős intézke­dés történik. Ismét tárgyalá­sok lesznek a Kelet-Magyar­országi Diákélelmezési Vál­lalat szegedi kezelésbe való helyezéséről, valamint a mész és egyéb közszükség­leti cikkek mielőbbi beszer­zéséről. A nagyfokú piaci felhozatalhoz mérten megerősítik a jövőben a piac-ellenőrzést, valamint felszámolják az illegális kereskedelmet, amely az utóbbi időben itt-ott fel­ütötte a fejét. Harmadik napirendi pont­ként Szili Antal osztályve­zető jelentése hangzott el a tavaszi mezőgazdasági mun­kák jelenlegi állásáról. A jelentést szűkszavúságáért, kritikátlanságáért többen bí­rálták. Nem foglalkozott kel­lőképpen az egyénileg gaz­dálkodók által végzett me­zőgazdasági munkával sem. A vitában felszólaló termelő­szövetkezeti elnökök kérték, hogy a repülőtéri legelőt arányosan kell elosztani egy-egy érdekelt termelőszö­vetkezet között. Ezután Nagy Miklós v. b.­titkár több előterjesztést nyújtott be jóváhagyás vé­gett. A végrehajtó bizottság így megerősítette a III. ke­rületi tanács elnökét, Veres­ka Andrást, hasonlóképpen a II. kerületi tanáasnál a titkári funkciójában Balogh ZÖItánt, aki korábban ugyan­ott elnökhelyettesi funkciót töltött be. A végrehajtó bizottság jó­váhagyta a színház volt főrendezőjének, Horváth Jenőnek elbocsátását. Horváth Jenő, amellett, hogy ellenforradalmi tevé­kenységet fejtett ki, a Sze­gedi Nemzeti Színházban visszaélt főrendezői beosztá­sával, s borbarát alapon a neki megfelelő emberekből klikket szervezett, akikkel egyetemben ízléstelen, szín­vonaltalan műsorokkal jár­tak szerepelgetni. Horváth Jenő emiatt tekintélyét, mint rendező is elvesztette. Ezután a végrehajtó bi­zottság a nagyhírű Munkás Énekkar működéséhez öt­ezer forintot biztosított, a Cserepessor külső részére pedig a víz- és csatornázási munkálatok elvégzéséhez, a községfejlesztési alapból 15 ezer forintot. A végrehajtó bizottsági ülés a késő déli órákban ért véget. i : * Ellenforradalmi mozaikok i a szegedi kisipari szövetkezetek életéből 'ÜÉ5' A szegedi pártaktíva­l értekezletről Belterjességre törekszik ; ez flikoiménv Tsz í§ smtékezéd tömd- tiiéwj. 1 diacua'ia. (Siflis felvétele) A Igkatos mesterség ifjú szerelmese, Sas József 17 éves! fiú — az „Ifjú Garda" növen déke — munka közben. Az \ intézet lakatos műhelyében is — egy-egy szakmester felügye- • leiével — önálló műnkét végeznek az „ifjúgárdisták",] akik az intézet háztáji gazdaságában, s a mesterségek el­sajátításában is egyaránt megállják a helyüket. A SZEAC lengyelországkan Csatasorba a szépségért Az októberi ellenforradalom nehéz nap­jaiban sok ember behúzódott lakása négy falának viszonylagos biztonságába. A rádió szinte sistergő hírzuhatagától kábult agy­gyal, az ágyon, díványon heverve ismerte fel: ha megjavítja a régen kimozdult szék­lábakat és átfesti a már seszínűvé kapott kredencet, mennyivel barátságosabb lesz az eddig sivárnak tűnt konyha. Az asszony, a feleség akkor fedezte fel, hogy ha a há­zilag szőtt szádaanyagból függönyt vesz az ablakra, akkor hangulatosabb lesz az az egy szoba is, amelynél eddig bizony nem sikerült tágasabbat, vagy helyette kettőt ; kapná Aszfaltozzák a külső utcákat is A dr. Boros József utcára alig lehet majd ráismerni, úgy kicsinosítják. Az egykori macskafejköves úttestet felváltja a sima beton, illetve aszfalt, amelyből itt-ott került már egyes külváro si utcákba is. így van most sok szegedi magával az egész várossal is. A viszonyok rendeződé­sével már ismét kevesebbet tartózkodunk odahaza, a tavasz esténként kicsal ben­nünket az utcára és nap mint nap ámulva fedezzük fel ennek a nagyobbik otthonnak szépségeit. Azét az otthonét, amelyet né­hányan az elmúlt hónapok alatt hűtlenül, szívtelenül itthagytak, s amelynek más vi­déki által ugyancsak nem érzékelhető bá­jai iránt — valljuk be, egy pár hónappal ezelőtt szintén közömbösek voltunk. A belvárosiak naponta járják a Széche­nyi teret, és újra észre veszik, hogy mi­lyen tágas, milyen impozáns. A felsőváro­siak munka után végigsétálnak a tiszapar­ton, és mindig a kőmelivédnél kötnék ki, nekidőlnek, s nézik, milyen kecsesen öltik fel ez évi új kosztümjeikét a Sztálin sé­tány, a Móra park fái. Láttuk, milyen jól­esően vették tudomásul az újszegedia.:, hogy pótolják a hiányokat a ligeti platán­soron. A Bartók Béla téren a környékbeli ódon utcák öreg nyugdíjasai szinte na­ponta ellenőrzik most, hogy mennyire ha­ladnak a parkosítással. A "hivatalos* vá­ros, a tanács is fokozottabban fogékony most a város szépsége és szépítése, annak megbecsülése és megbecsültetése iránt. Az ellenforradalom gazdasági rombolása miatt nagyon leszűkített költségvetésből az első kerületi tanács jóval több mint egymillió forintot költ most hamarjában a területén lévő parkok rendbehozására. A műemlék jellegű épületekre a városi tanács építési osztályának kezdeményezésére most em­léktáblák kerülnek, s e táblák költségeit már több intézmény, hivatal a saját eszkö­zeiből fedezi. Egyszóval nemcsak felfedeztük a várost, hanem igyekszünk annak szépségét meg­őriztetni is. Erről tanúskodik az a számos levél, amely a lakosság mindéin rétegéből érkezik úgyszólván naponta szerkesztősé­günkbe. Munkás Petőfitelepről, házdasz­szony Móravárosból, nyugdíjas vasutas Újszegedről, köztiszteletben álló idős egye­temi tanár, aki már hosszú évek óta meg­szakította minden kapcsolatát a "közzel*, mind tollat ragad és a maga módján ötle­tet ad, javasol valamit, hogy ez a tisza­parti város ebben az egyre színesedő ta­vaszban felfrissüljön, megújuljon. E levelek íróinak jó része nemcsak konk­rét javaslatokat ad azonban, hogy miként, hogyan, mily módon óvjuk utcáink, tere­ink köveit, fáit, virágait, hanem felhábo­rodik azon is, hogy lépten-nyomon talál­koznak olyan emberekkel, felnőttekkel, fia­talokkal, akik nemcsak közömbösek a vá­ros szépsége, a parkok megőrzése, az utcák tisztasága iránt, hanem ilyen szempontból a társadalmi együttélés elemi szabályait rúgják fel naponta többször is. Hány le­törött rügyező, virágzó ág, a közparkok­ban végigtaposott zsenge pázsit, valóságos szőnyeg a használt és eldobott jegyekből a villamos- és autóbuszmegállóknál, erősza­kosan leütött sarkok a nemrég tatarozott házak lábazatánál mutatja ennek az ellen­kező előjelű "társadalmi akció* művelet­lenségét, és mondjuk ki őszintén: barbár­ságát. Igazuk van e levelek íróinak, amikor fel­háborodott hangon fokozottabb és erélye­sebb hatósági: rendőrségi, tanácsi fellépést követelnek a közvagyon pusztítói, cserjéi:, virágok tiprói, az utcák beszennyezői ellen. Agitációval, figyelmeztetéssel is küzd­jünk e városért, már csak azért is, mert karbantartására, szépítésére költött minden fillér közvetve, vagy közvetlenül, saját zse­bünkből kerül ki.

Next

/
Thumbnails
Contents