Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Közel háromezer embert mulattatott meg egy hét alatt, a Móra Fiafrnc Múzeum képtárában, Jean Effel karikatúra kiállítása. A kitűnő fiatal francia művész itt bemutatott pompás rajzai, önfeledten vidámmá teszik azt az órát, melyet a tárlat megtekintésére szentel a látogató. Effel neve nem ismeretlen a magyar közönség elótt. Hazánkban megjelent ••Az ember teremtése* és "Ádám és Éva* című (Magvető 1956) művei kapcsán, rajzai az ország minden részében népszerűkké váltak. E kötetekből s az Ízléses kiállítási katalógusból tudjuk meg, hogy *... Jean Effel igazi neve: Francois Lejeune. Művészi álrevét nevének kezdőbetűiből — F és L — állította össze. Több, mint 10 000 rajza és mintegy 30 illusztrált kötete jelent meg eddig francia és külföldi kiadásban. Egyik legnépszerűbb Kötete az 1943-ban megjelent -A kis angyal* című műve, Politikai szempontból legjelentősebb műve az 1935-bcn Gallimard kíndisát megjelent -De la Rogue Humor a képtárban ezredes* című fasisztaellenes karikatúrasorozat, Legutóbb Franciaországban két kötet egészen újszerű Laíontaia: mese-illusztrációval aratott nagy sikert. Ma, Európa egyik legnépszerűbb rajzolója. Üj stílust alakított ki, amely látszólag gyermekien naiv, valójában komoly, harcos és humanista.* Hogy mit lehet a Szegeden megrendezett Eftel-kiállításon látni? — erre csak egy szóval tudunk válaszolni: mindent. Kezdve Adám szeretett életparja, a csacska Éva sikeres megteremtésétói, a mai közbiztonságra éberen ügyelő, gumibotos francia rendőrig — mindent, de mindent. Ki nem hagyva a földi Paradicsomból, az állatvilág vad és szelid képviselőit sem, akik — nyilván a karikatúrlsta biztatására — nem egyszer kevésbé hízelgő megjegyzéseket tesznek, a fölöttük uralkodni akaró magasabbrenemberi nemre. A gyarlóvá lett földieken kívül még a mennyek lakói: a nagyszakállú, hálóinges Atyaisten és a neki inaskodó kíváncsi kis angya'ok, valamint a mindig okvetetlenkedő, hoszszú farkú kaján ördög, az összes fiókéival együtt azok a fö- és mellékhősök, akik a mi tanulságos szórakoztatásunkra teljessé teszik Jean Effel, sziporkázóan szellemes ábrázolású égi é3 fjldi világát. Tévednénk azonban, ha Effel hatásos helyzetkomikumon alapuló karikatúráiban csak üres játékot vagy vállvereigető gúnyolódást látnánk. Nem, erről szó sincs. Sőt rninaen rajzából forró emberszeretetet és leszűrt bölcsesség árad. Kivételek perrze azonban azok a harcos, politikai lapjai, melyeken to'la szúró fegyverré válik s maró szatírával leplezi le, a béke és az emberiség ellenségeinek cselszövéseit. A nagysikerű kiállításon sok olyan rajzot látni, meiyek őszinte mosolyt fakasztanak az ajkakra. Az irkalap nagyságú, sok tartalmi gazdagságot és for- ' mai szépséget magukba sűrítő képecskék falon függő tucatjai (számszerint 233 darab rajz), voltaképpen a kiváló tehetségű humorista, egy-egy elénk tartott görbe tükröcskéje, melyekben változó környezetben ,mi jelenünk meg, — emberek, önmagunk. Természetesen hol ruhában, hol anélkül, hol társtalanul, hol társadalmasítva, hibákkal és erényekkel, öregen vagy fiatalon, — de mindig, mindvégig mély szeretettel és emberi módon ábrázolva. Nem csoda hát, hu Jean Effelt, a mosolynak e gyermekien kedves varázslóját napok alatt megszerette Szeged közönsége is, njert ide hozott nagyszerű rajzai, dús életvidámsá^gal töllöMék meg tiszaparti városunk dolgozóinak szívét. Szeles! Zoltán a Ucá&á^öH A tolvaj albérlő Legényvlrtus Egy per a postával -Kutyából nem lesz szalonna* — tartja a közmondás. és cz nagyon ia találó I'esti Sándor Cserepes sori lnkosra. Helyesebben csak ott volt az állandó bejelentelt lakása, — viszont csak alkalmilag lakott ott. Sehol sem melegedett meg, mert egy-két nap múlva égett a talaj a talpa alatt. Amint a háziakat megismerte, — főleg azt, mikor tartózkodnak otthon — rövid időn belül szépen felöltözködött lakásadója ruháiba és elszelelt. Természetesen üzelmeit nem sokáig folytathatta, mert az egyik főbérlő feljelentette a rendörségen. Pesti Sándort most ezúttal negyedszer állították bíróság elé. Már két és félév, nyolchónapi börtön van mögötte lopásért, egyszer pénzbüntetéssel sújtották, most pedig ismét két évre "állandó lakása* lesz Pestinek .., Az elmúlt év kora őszén a Uélmagyarorsíág egyik cikke egy elveszeit postacsomag ügyével foglalkozott. Krelner Péter szegedi órás kisiparos kétezer forint értékkel csomagot adott fel, amelyben oraalkatrészek voltak, és a feladóvevényre azt írta, hogy műszer, A csomag eltűnt. Á posta pedig — arra való hivat sózással, hogy nem megfelelően tüntették fal a tartalmat, — nem volt hajlandó kifizetni az elveszett csomag értékét. A dolog a bíróság elé került, ahol első lókon úgy Ítélkeztek, hugy a posta által "érvként* előtérbe helyezett jogszabály nem alkalmazható, mert ebben az esetben a tartalomnak hasonló, de mégis más feltüntetése nem félrevezetést szándékból történt. Igaz, ritkán fordul elő, hogy a pesta egy elveszett cscmng ügyét tárgyalja a bíróságon, — éppen ezért nem érthető, hogy mért akarja mindenáron e'űorülni a kartérítés kifizetését? Táncestérly volt az algyői művelődési otthonban. Vidács László meghallotta tánc közben, hogy Farkas József meg akarja verni. Elhatározta, majd ő megmutatja, hogy -nem akármilyen áztatós a vajháti kenderben*.., Odament Farkashoz: — Gyere kl, ha mersz a sötétbe — mondta neki. Farkas ki is ment és megkezdődött a "-párbaj*. Persze akadt körülöttük "drukkoló* is: Vidács Farkast egészen a saját házuk elé szorította. Kivonult a ház népe. A Farkas-család kerítésléceiket ragadott, hogy Jóskát megvédjék. Vidács elkapott egy lécet és azzal akkorát ütött a Jósika védelmére sietett öreg Farkas fejére, hogy az összeesett. Közben Vidáesról is leszaggatták a ruhát —, viszont az öreg Farkas sokáig nyomta a kórházi ágyat. Másnap aztán tiszta fejjel elment Vidács Farkasékhoz, bocsánatot kért, s mielőtt a "legényvirtus« a bíróság elé került, háromezer forint kártérítést fizetett. Mindez persze nem mentesítette őt a felelősségre vonástól. Vidács Lászlót háremhónapi börtönre ítélték, , , ,, . ,, ; A LECKE Laptársunk, a Csongrád megyei Hirlap az utóbbi időben egyre sűrűbben felniondja az általános iskolai földrajzi leckét: "Csongrád megye székhelye Hódmezővásárhely*, — s azután jön a megszokott polémia: Miért van hátszegeden a KISZÜV, a TIT...? — s várjuk a következő szervek ügyében is a vitairatot, amilyenek (hogy tippet is adjunk!) a Csongrádmegyei Állami Erdőgazdaság, a Csongrádmegyei Gépkocsiközlekedési Vállalat, a Csongrádmegyei Gyógyszertár Vállalat, s a többi, telefonkönyvben és a tudatban fellelhető Csongrád megyei ez és az. Most a TIT megyei titkárságát követeli a Hirlap. Erveivel nem akarunk vitatkozni. Ha nagyon kell Hódmezővásárhelyen ez az intézmény, ám vigyék. (?) És vigyék a többit Is... talán több lakáshoz jutnának így a szegediek. • A dolog azonban nem Í

ilyen egyszerű. A Hírlap által ápolgatott költöz. ködési mozgalom semj miképpen sem ígérkezik • célszerűnek, csupán a | lecke bemagolásáböl I ered. S valahogy úgy is I vannak ezzel, mint a magoló diák. Ha belekérdeznek a leckébe, megakad a tudomány! Makacsság vagy féltékenység is belejátszhat ebbe, — de hát még se gondolhatják komolyan ctt Hódmezővásárhelyen, hogy egy-egy Csongrád megyei elnevezésű vállalat teszi a megyeszékhelyt. És Szegedre féltékenyek? Szeged ezek nélkül is Szeged marad, — s a megyeszékhely ezekkel sem lesz "Hódmezővásárhe- | tyebb*. (mn) | — Erdőgazdaságaink az utóbbi években igen figyelemre méltó fejlődést értek el az erdősitési anyag termelésében: évente kereken 600 millió facsemete termelésével a világ legnagyobb facsemetetermelő állama lettünk! — Április 24-én lesz Tömörkény István halálának 40. évfordulója. Szegeden es alkalomból megemlékeznek az író munkásságáról, A változatosság gyöny^rködlet — AVAGY — a nagy lakás „átka" Luy örökös vőlegény diagnózisa Rettenetes "betegségben* szenved Kiss Mihály cipőgyári munkás, Dugonics tér 2. szám alatti lakos. Egy alkatommal meglátogattam, s rövid beszélgetés után egykettőre megállapítottam nála a diagnózist, amit ez ideig sem ő, sem más halandó nem tudott konstatálni. íme a diagnózis: Kiss Mihály haléira szenvedi magát háromszobás — plusz még egy szobának megfelelő mellékhelyi' ségű — lakása miatt, szál — asszonytalan, mektelen — ötvenhét éves mivoltában nem tud mit kezdeni a sokszobájú udvari lakással. Ebből származik számára a mindeddig túlontúl kellemes, valójában — most már az újság lapjain is szereplő — kellemetlen bonyodalom. Aki sűrűbben vűMogtlia albiriűlt,- mini az íngűt Kiss Mihály ugyanis eddig úgy köszönömszépenért, vagy a szebbik - berendezésű szoba ígérgetésével — velük mosatta, majd velük főzetett, s egyiket, másikat családtagul is fogadta, ha jól viselték magukat és hajlottak a bizalmas kapcsolatra. A most ott lakó Kopasz Ida szívbeteg cipőgyári árvalány azonban »nem viseli jól magút*, mert visszautasította már a kezdet kezdetén az -apró* szívességkéréEgy- seket, az Ingmosásokat és gyer- "egyebeket* s inkább fizeti a havi százast. A másik albérlő, Szitkai Lászlóné, vagy lánynéven Szabó Ottilia —* aki a bírósági tárgyalás sze. rint nemrégiben egyszer és mindenkorra valósággal elhajította magától 5 éves Éva nevű leányát — már okosabban viselkedik. Mos, főz, vasal Kiss Mihálynuk, aki őt családtagként szívleli; A "gazdának* azonban —* így hjvják Kiss Mihályt aa albérlői — más tervel vanazért tudta eltengetni életéi, nak. Ismét "nősülni* akar, s ületve megtartani sokszobás £gy mindkét albérlőjének lakását, mivel évek óta nő- nlár felmondott, egy harmasülni készül. Hiába, a dikat pedig" máris magához menyasszonyok sokat várat- édesgetett, vagyis: a régi alnak magukra manapság. Ám bérlöket újakkal — és minha még tovább váratnak dlg csak nőkkel!? — cseréli magukra, akkor hamarosan fel, akikkel, szorult helyzeszétszedik Kiss Mihály éle- miatt, okosan gazdáitét — bár igényelnék inkább kodhat, ki egy-egy szobáját — az albérlők, akiket az ingénél SegilsOnk már a SZOBŰni is sűrűbben váltogat. KjSS M há yen Kiss Mihály "betegsfgé- Ezek után való igaz, hogy nek« külön érdekessége, hogy Kiss Mihályon rettenetes évekre visszamenőleg mind "betegsége* miatt "Segíteni* a mai napig csak nőknek kell, mégpedig a fennálló lakasugyi rendelkezések fiad albérletet. A házmesternél található könyvben jómagam tízegyné- "gazda gyelembevételével. Ezekhez bejelentő- azonban hozzá kell adni a egyszál magát, azaz hány asszony és leánynevet számláltam össze, ám a házmester szerint sokan bejelentés nélkül is megfordultak Kiss Mihálynál. Igen, többségükben 'csak megfordultak és nem laktak nála, mcit olyan sűrűn váltogattuk egymást. Mosás ktiszíinömszéoenért és az 69Véi) sioigá tatások asszonylalanságát és gyermektelenségét, s mindezt a lakásügyi rendelkezésekből ki kell vonni. Ezen rövid számtani művelet elvégzése után 'megkapjuk a végeredményt, vagyis uzt, hogy uz Ingatlankezelő Vá'lalat, vagy a lakásügyi hivatal válassza kétfelé a négy helyiségből álló lakást. Technikailag mindez jól megoldh: tó, csak ajtóberakás kell két-hároin valaki lépcsős feljáróval, s Kik is ezek az asszonyok" máris egy szoba és mellékes lányok? Legtöbbjük az helyiséges lakáshoz juthat, életben hajótörést szenve- Igy Kiss Mihály is bizonyadett, és a Kiss Mihály adta ta meggyógyul a maradék száz forintos fedél alatt meg- tisztességes szoba-konyhás húzódva ácso'gatták volna lakásában, s legközelebb össze a szakadt-tört vitorlákat. A szorult helyzetű aszKzonyoktól és lányoktól Kiss Mihály "apró* szívességeket kért, Fehérneműjét — csak előttem is kevesebbet fog majd példálózni a törökországi férjek nagyszámú feleségeiről. Lődi Ferenc KÉTSZERES l&ndadatai "Izsgényriilu;* met lehetne adni történetnek. — ezt a ciaz alábbi likőr Kázmért először meglátogattam a Népszerűsítési Föhivatal megbízásából, még nem volt kétszeres, de már él volt. Hírnevének hőlégsugaras rakétája már megindylt hihetetlenül gyors utján, hogy a hang sebességét meghaladó száguldással hirdesse Kázmérnak, s az ő agyveleje rendkívüli foszforeszkálásának nagyságát. Az Intézet, — melyet a külvilágtól egy gombnyomásra nyíló ajtó választ el csupán —, az egyszerű földi halandó számára nemcsak csodálatos, hanem félelmetcsen lenyűgöző is. A lombikok, üvegcsövek sorozata, a rázó-keveru. forraló-hütö masinák egymásutánja, melyben titokzatos zepzugossággal. de mégis eleve elhatározottan kering az anyag, tiszteletet terjeszt az alkotó elme iránt, mely megszabja a folyamatok útját. s kényszeríti az elemeket, hogy új és új formációkban egyesülve föltárják titkaikai a. kutató szem elölt. Nem csodo, hogy szivem elszorult a megilletődcstöl, mikor abba a szobába léptem, ahol ez a vezérlő Elme tervezte a tudományos intézel kutató munkájának láncát, aki már a következő láncszemen tartotta a kezét, még mielőtt a körülötte dolgozók' sejtették volna is, hogy mi az a következő láncszem. Az Elme nem volt szobájában. Körülnéztem. Amit láttam, az csak növelte szorongásomat. A falakat a mennyezetig üdvözlő levelek, oklevelek, elismerést kifejező dokumentumok özöne borította. Elszoruló szívvel dadogtem magamban: íme, uz embeftség hálája!— s szemem közben az asztalra tévedt. A drágamivü, hímzett terítőn pompás bőrkötésű fényképalbumok sorakoztak. Megnéztem őket, s bennük számtalan változatban találtam az Elme testben érzékelhető valójának képét. Íme, nz Elme halája az emberiség iráni! — fogalmazódott meg bennem a meghatódottság. Sokáig ültem igy magamban, szemeimet szár dűlten forgatva az elismerő-, köszönő-, üdvözlöcs oklevelek, valamint fényképek eme csodálatos és elkápráztató gyűjteményén. Magamban szinte megsemmisülten töprengtem azon, hogy milyen fölösleges a világ hiúsága. Mert lám, az emberek mutogatják magukat a piacokon, követelőznek a gyűléseken, ármányos fondorlatokat szőnek, hogy öregbítsék hírüket a világban, a szerénynek viszont házába jön a hírnév, s dicsőséggel övezi még a legmagányosabb magányában is. T

öprengéseimet halk és finom lépések zaja zavarta meg. ö érkezett meg, az Elme. Magas, valószínűtlenül vékony, aszkéta teste már maga is azt az eszmeiséget sugározta, ami később egész beszélgetésünkön végigvonult, s amely egyértelműen tiszta vojt, mint az a szem, mely a kicsi, de boltozatos koponya alól sugárzott, s olyan hitelesen igaz, egyenes vonalú, mint a végtelenbe vesző sínpár. Beszélgetésünk messziről indult. Azoktól a téglagyári gödröktől, ahol a barbárság életétől akarta öt viegfosztani, s ahonnan — es a haláltót. is — a Keidről érkezett katonák szabadították ki. Beszéltünk tudományos sikereiről, s arról is, hogy ezeket az eredményeit a Világnézet megvilágosító hatásának köszönheti. Ügy távoztam onnan, mint aki egy szerény, humanista, nagy erkölcsi és filozófiai eszméktől áthatolt embert ismert meg. Az Elme látta ezt, s a maga biztonságának fölényével bocsátott el, majd visszatért a saját szerénységét és fontosságát bizonyító Intézetbe, ahol tovább szövögette az anyag titkainak kifürkészésére. törvényszerűségeinek feltárására és felhasználására, az elemek új csoportosulásának előállítására vonatkozó terveit. A titkok és törvényszerűségek kikutatása, az új formációk előállítására való törekvés azonban veszélyes kísértéssel is járt az Elme számára, ami végülis oda vezetett, hogy az Elme Kázmérrá alakult, mielőtt még a benne felgyülemlett tudomány-atomok megindult láncreakciója lángelmévé tehette volna. Kázmér ugyanis kezdett elégedetlenné válni a világ által nyújtott elismerések mennyiségének és sokféleségének, szerinte elégtelen volta miatt. Tagja lévén a Világnézetnek, sőt az Intézmény világnézeti tagságának eletét irányító legfőbb Bizottságnak, úgy vélte, hogy neki mindabból, amit a világ nyújthat, több jár, mint bárki másnak. S

okoldalú akcióba kezdett tehát, hogy amaz ezüstkoszorús jelvény, mely ekkor már néhány itteni kollégájánali kabát hajtókáját ékesítette, mihamarabb az övére is rákerüljön. Az Intézmény akkori vezetői előtt, a Világnézet vezetősége előtt méghatóan panaszolta sérelmét, mely őt ennek a jelvénynek nélkülözésére kényszeríti. Ugyanakkor éberen ellenőrizte munkatársai munkáját. Szorgalmasan gyűjtötte hátuk mögött azokat az adatokat, melyek Káder lMpokra kerülve e halandók életének irányát, lehetőségeit messze évtizedekre előre meghatározták. Beosztottjai, akik között egymásról érdeklődött, úgy vélték, hogy saját Jövőjük biztosítása érdekében minél Jobban el kell áztatni azt, akiről éppen szó volt. Rettenetes dolgok derültek ki így. Félve titkolt éjszakai kelandok; múltba elveszeit ősük tulajdonában levő ecetsajtoló gépek; titokban, négyszemközt elsultogolt politikai viccek; az Intézmény vezetőiről fogak közölt elmormult halvány bírálatok; egyegy vendéglői estén elköltött összegek es baru'i ajándékozásokra költö't pénzek adatai kerültek Kázmér jegyzetkönyvébe és onnan a Káder Lapokra. Kázmér szorgalmasan gyűjtötte a saját személyére tett megjegyzéseket is és azokat külön részletezve és osztályozva tartotta nyilván. Mint ki fog derülni, nem is egészen céltalanul. Kázmér ugyanis — evés közben jön meg az étvágy — ezt az Intézeten belüli hírszerző szolgálatot lassan kevésnek érezvén, kiterjesztette az egész Intézmény, majd az egész város területére. Az Intézetben egész nap csengett a telefon és a tudományos munkatársak megosztva idejüket a lombikok, valamint a csengőkészülék között, szorgalmas igyekvéssel fáradoztak azon hog-i Kázmér a lombikok és a város fortyogó életéről egyenlőképpen tudomást szerezzen. Pontos és ellenőrzött adatokat juttatlak kezébe, amiket ő, a Nagy Elme, tudományos alaposságával clemcve, csoportosítva és osztályozva saját üdvére felh'isználhaiott. Kázmér igyekezett kihasználni e pompás hírszerző szervezet előnyeit. Miután mindenről tudott, azt is tudta, hogy hol, mit kell mo^ndania Bőven volt ideje arra is. hogy saját személyének szentelje minden idejét. Nyüzsgött, kú-