Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Közel háromezer embert mulattatott meg egy hét alatt, a Móra Fiafrnc Múze­um képtárában, Je­an Effel karikatúra kiállítása. A kitűnő fiatal francia mű­vész itt bemutatott pompás rajzai, ön­feledten vidámmá teszik azt az órát, melyet a tárlat meg­tekintésére szentel a látogató. Effel neve nem is­meretlen a magyar közönség elótt. Ha­zánkban megjelent ••Az ember teremté­se* és "Ádám és Éva* című (Magvető 1956) művei kapcsán, rajzai az ország min­den részében nép­szerűkké váltak. E kötetekből s az Ízlé­ses kiállítási kataló­gusból tudjuk meg, hogy *... Jean Effel igazi neve: Francois Lejeune. Művészi ál­revét nevének kez­dőbetűiből — F és L — állította össze. Több, mint 10 000 rajza és mintegy 30 illusztrált kötete je­lent meg eddig fran­cia és külföldi ki­adásban. Egyik leg­népszerűbb Kötete az 1943-ban megjelent -A kis angyal* című műve, Politikai szempontból legje­lentősebb műve az 1935-bcn Gallimard kíndisát megje­lent -De la Rogue Humor a képtárban ezredes* című fasisz­taellenes karikatúra­sorozat, Legutóbb Franciaországban két kötet egészen újszerű Laíontaia: mese-illusztrációval aratott nagy sikert. Ma, Európa egyik legnépszerűbb raj­zolója. Üj stílust ala­kított ki, amely lát­szólag gyermekien naiv, valójában ko­moly, harcos és hu­manista.* Hogy mit lehet a Szegeden megrende­zett Eftel-kiállításon látni? — erre csak egy szóval tudunk válaszolni: mindent. Kezdve Adám sze­retett életparja, a csacska Éva sikeres megteremtésétói, a mai közbiztonságra éberen ügyelő, gu­mibotos francia rendőrig — mindent, de mindent. Ki nem hagyva a földi Para­dicsomból, az állat­világ vad és szelid képviselőit sem, akik — nyilván a karika­túrlsta biztatására — nem egyszer ke­vésbé hízelgő meg­jegyzéseket tesznek, a fölöttük uralkodni akaró magasabbren­emberi nemre. A gyarlóvá lett földie­ken kívül még a mennyek lakói: a nagyszakállú, hálóin­ges Atyaisten és a neki inaskodó kí­váncsi kis angya'ok, valamint a mindig okvetetlenkedő, hosz­szú farkú kaján ör­dög, az összes fió­kéival együtt azok a fö- és mellékhősök, akik a mi tanulsá­gos szórakoztatá­sunkra teljessé te­szik Jean Effel, szi­porkázóan szellemes ábrázolású égi é3 fjldi világát. Tévednénk azon­ban, ha Effel hatá­sos helyzetkomiku­mon alapuló karika­túráiban csak üres játékot vagy vállve­reigető gúnyolódást látnánk. Nem, erről szó sincs. Sőt rnin­aen rajzából forró emberszeretetet és leszűrt bölcsesség árad. Kivételek per­rze azonban azok a harcos, politikai lapjai, melyeken to'­la szúró fegyverré válik s maró szatí­rával leplezi le, a béke és az emberi­ség ellenségeinek cselszövéseit. A nagysikerű kiállítá­son sok olyan raj­zot látni, meiyek őszinte mosolyt fa­kasztanak az ajkak­ra. Az irkalap nagy­ságú, sok tartalmi gazdagságot és for- ' mai szépséget ma­gukba sűrítő képecs­kék falon függő tu­catjai (számszerint 233 darab rajz), vol­taképpen a kiváló tehetségű humoris­ta, egy-egy elénk tartott görbe tük­röcskéje, melyekben változó környezet­ben ,mi jelenünk meg, — emberek, önmagunk. Termé­szetesen hol ruhá­ban, hol anélkül, hol társtalanul, hol tár­sadalmasítva, hibák­kal és erényekkel, öregen vagy fiata­lon, — de mindig, mindvégig mély sze­retettel és emberi módon ábrázolva. Nem csoda hát, hu Jean Effelt, a mo­solynak e gyermeki­en kedves varázsló­ját napok alatt meg­szerette Szeged kö­zönsége is, njert ide hozott nagyszerű rajzai, dús életvi­dámsá^gal töllöMék meg tiszaparti váro­sunk dolgozóinak szívét. Szeles! Zoltán a Ucá&á^öH A tolvaj albérlő Legényvlrtus Egy per a postával -Kutyából nem lesz sza­lonna* — tartja a közmon­dás. és cz nagyon ia találó I'esti Sándor Cserepes sori lnkosra. Helyesebben csak ott volt az állandó bejelen­telt lakása, — viszont csak alkalmilag lakott ott. Sehol sem melegedett meg, mert egy-két nap múlva égett a talaj a talpa alatt. Amint a háziakat megismerte, — fő­leg azt, mikor tartózkodnak otthon — rövid időn belül szépen felöltözködött lakás­adója ruháiba és elszelelt. Természetesen üzelmeit nem sokáig folytathatta, mert az egyik főbérlő felje­lentette a rendörségen. Pesti Sándort most ezúttal negyed­szer állították bíróság elé. Már két és félév, nyolchó­napi börtön van mögötte lo­pásért, egyszer pénzbüntetés­sel sújtották, most pedig is­mét két évre "állandó la­kása* lesz Pestinek .., Az elmúlt év kora őszén a Uélmagyarorsíág egyik cikke egy elveszeit postacsomag ügyével foglalkozott. Krelner Péter szegedi órás kisiparos kétezer forint értékkel cso­magot adott fel, amelyben oraalkatrészek voltak, és a feladóvevényre azt írta, hogy műszer, A csomag eltűnt. Á posta pedig — arra való hi­vat sózással, hogy nem meg­felelően tüntették fal a tar­talmat, — nem volt hajlan­dó kifizetni az elveszett cso­mag értékét. A dolog a bíróság elé ke­rült, ahol első lókon úgy Ítél­keztek, hugy a posta által "érvként* előtérbe helyezett jogszabály nem alkalmaz­ható, mert ebben az esetben a tartalomnak hasonló, de mégis más feltüntetése nem félrevezetést szándékból tör­tént. Igaz, ritkán fordul elő, hogy a pesta egy elveszett cscmng ügyét tárgyalja a bí­róságon, — éppen ezért nem érthető, hogy mért akarja mindenáron e'űorülni a kar­térítés kifizetését? Táncestérly volt az algyői művelődési otthonban. Vi­dács László meghallotta tánc közben, hogy Farkas József meg akarja verni. Elhatá­rozta, majd ő megmutatja, hogy -nem akármilyen ázta­tós a vajháti kenderben*.., Odament Farkashoz: — Gyere kl, ha mersz a sötétbe — mondta neki. Farkas ki is ment és meg­kezdődött a "-párbaj*. Persze akadt körülöttük "drukkoló* is: Vidács Farkast egészen a saját házuk elé szorította. Kivonult a ház népe. A Far­kas-család kerítésléceiket ra­gadott, hogy Jóskát megvéd­jék. Vidács elkapott egy lé­cet és azzal akkorát ütött a Jósika védelmére sietett öreg Farkas fejére, hogy az össze­esett. Közben Vidáesról is le­szaggatták a ruhát —, vi­szont az öreg Farkas sokáig nyomta a kórházi ágyat. Másnap aztán tiszta fejjel elment Vidács Farkasékhoz, bocsánatot kért, s mielőtt a "legényvirtus« a bíróság elé került, háromezer forint kártérítést fizetett. Mindez persze nem mentesítette őt a felelősségre vonástól. Vidács Lászlót háremhónapi börtön­re ítélték, , , ,, . ,, ; A LECKE Laptársunk, a Csong­rád megyei Hirlap az utóbbi időben egyre sű­rűbben felniondja az ál­talános iskolai földrajzi leckét: "Csongrád me­gye székhelye Hódmező­vásárhely*, — s azután jön a megszokott polé­mia: Miért van hátsze­geden a KISZÜV, a TIT...? — s várjuk a következő szervek ügyé­ben is a vitairatot, ami­lyenek (hogy tippet is adjunk!) a Csongrádme­gyei Állami Erdőgazda­ság, a Csongrádmegyei Gépkocsiközlekedési Vállalat, a Csongrádme­gyei Gyógyszertár Vál­lalat, s a többi, telefon­könyvben és a tudatban fellelhető Csongrád me­gyei ez és az. Most a TIT megyei titkárságát követeli a Hirlap. Erveivel nem akarunk vitatkozni. Ha nagyon kell Hódmező­vásárhelyen ez az intéz­mény, ám vigyék. (?) És vigyék a többit Is... ta­lán több lakáshoz jut­nának így a szegediek. • A dolog azonban nem Í ilyen egyszerű. A Hírlap által ápolgatott költöz­. ködési mozgalom sem­j miképpen sem ígérkezik • célszerűnek, csupán a | lecke bemagolásáböl I ered. S valahogy úgy is I vannak ezzel, mint a magoló diák. Ha bele­kérdeznek a leckébe, megakad a tudomány! Makacsság vagy félté­kenység is belejátszhat ebbe, — de hát még se gondolhatják komolyan ctt Hódmezővásárhe­lyen, hogy egy-egy Csongrád megyei elne­vezésű vállalat teszi a megyeszékhelyt. És Sze­gedre féltékenyek? Sze­ged ezek nélkül is Sze­ged marad, — s a me­gyeszékhely ezekkel sem lesz "Hódmezővásárhe- | tyebb*. (mn) | — Erdőgazdaságaink az utóbbi években igen figye­lemre méltó fejlődést értek el az erdősitési anyag ter­melésében: évente kereken 600 millió facsemete ter­melésével a világ legnagyobb facsemetetermelő állama lettünk! — Április 24-én lesz Tö­mörkény István halálának 40. évfordulója. Szegeden es alkalomból megemlékeznek az író munkásságáról, A változatosság gyöny^rködlet — AVAGY — a nagy lakás „átka" Luy örökös vőlegény diagnózisa Rettenetes "betegségben* szenved Kiss Mihály cipő­gyári munkás, Dugonics tér 2. szám alatti lakos. Egy al­katommal meglátogattam, s rövid beszélgetés után egy­kettőre megállapítottam nála a diagnózist, amit ez ideig sem ő, sem más halandó nem tudott konstatálni. íme a dia­gnózis: Kiss Mihály haléi­ra szenvedi magát három­szobás — plusz még egy szo­bának megfelelő mellékhelyi' ségű — lakása miatt, szál — asszonytalan, mektelen — ötvenhét éves mivoltában nem tud mit kezdeni a sokszobájú udvari lakással. Ebből származik számára a mindeddig túlon­túl kellemes, valójában — most már az újság lapjain is szereplő — kellemetlen bo­nyodalom. Aki sűrűbben vűMogtlia albiriűlt,- mini az íngűt Kiss Mihály ugyanis eddig úgy köszönömszépenért, vagy a szebbik - berendezésű szoba ígérgetésével — velük mo­satta, majd velük főzetett, s egyiket, másikat családtagul is fogadta, ha jól viselték magukat és hajlottak a bi­zalmas kapcsolatra. A most ott lakó Kopasz Ida szívbeteg cipőgyári ár­valány azonban »nem viseli jól magút*, mert visszauta­sította már a kezdet kezde­tén az -apró* szívességkéré­Egy- seket, az Ingmosásokat és gyer- "egyebeket* s inkább fizeti a havi százast. A másik al­bérlő, Szitkai Lászlóné, vagy lánynéven Szabó Ottilia —* aki a bírósági tárgyalás sze. rint nemrégiben egyszer és mindenkorra valósággal el­hajította magától 5 éves Éva nevű leányát — már oko­sabban viselkedik. Mos, főz, vasal Kiss Mihálynuk, aki őt családtagként szívleli; A "gazdának* azonban —* így hjvják Kiss Mihályt aa albérlői — más tervel van­azért tudta eltengetni életéi, nak. Ismét "nősülni* akar, s ületve megtartani sokszobás £gy mindkét albérlőjének lakását, mivel évek óta nő- nlár felmondott, egy harma­sülni készül. Hiába, a dikat pedig" máris magához menyasszonyok sokat várat- édesgetett, vagyis: a régi al­nak magukra manapság. Ám bérlöket újakkal — és min­ha még tovább váratnak dlg csak nőkkel!? — cseréli magukra, akkor hamarosan fel, akikkel, szorult helyze­szétszedik Kiss Mihály éle- miatt, okosan gazdái­tét — bár igényelnék inkább kodhat, ki egy-egy szobáját — az al­bérlők, akiket az ingénél SegilsOnk már a SZOBŰni is sűrűbben váltogat. KjSS M há yen Kiss Mihály "betegsfgé- Ezek után való igaz, hogy nek« külön érdekessége, hogy Kiss Mihályon rettenetes évekre visszamenőleg mind "betegsége* miatt "Segíteni* a mai napig csak nőknek kell, mégpedig a fennálló lakasugyi rendelkezések fi­ad albérletet. A házmester­nél található könyvben jómagam tízegyné- "gazda gyelembevételével. Ezekhez bejelentő- azonban hozzá kell adni a egyszál magát, azaz hány asszony és leánynevet számláltam össze, ám a házmester szerint sokan be­jelentés nélkül is megfor­dultak Kiss Mihálynál. Igen, többségükben 'csak megfor­dultak és nem laktak nála, mcit olyan sűrűn váltogat­tuk egymást. Mosás ktiszíinömszéoenért és az 69Véi) sioigá tatások asszonylalanságát és gyer­mektelenségét, s mindezt a lakásügyi rendelkezésekből ki kell vonni. Ezen rövid számtani művelet elvégzése után 'megkapjuk a végered­ményt, vagyis uzt, hogy uz Ingatlankezelő Vá'lalat, vagy a lakásügyi hivatal válassza kétfelé a négy helyiségből álló lakást. Technikailag mindez jól megoldh: tó, csak ajtóberakás kell két-hároin valaki lépcsős feljáróval, s Kik is ezek az asszonyok" máris egy szoba és mellék­es lányok? Legtöbbjük az helyiséges lakáshoz juthat, életben hajótörést szenve- Igy Kiss Mihály is bizonya­dett, és a Kiss Mihály adta ta meggyógyul a maradék száz forintos fedél alatt meg- tisztességes szoba-konyhás húzódva ácso'gatták volna lakásában, s legközelebb össze a szakadt-tört vitorlá­kat. A szorult helyzetű asz­Kzonyoktól és lányoktól Kiss Mihály "apró* szívességeket kért, Fehérneműjét — csak előttem is kevesebbet fog majd példálózni a törökor­szági férjek nagyszámú fe­leségeiről. Lődi Ferenc KÉTSZERES l&ndadatai "Izsgényriilu;* met lehetne adni történetnek. — ezt a ci­az alábbi likőr Kázmért először meglátogattam a Népszerűsítési Föhivatal megbízásából, még nem volt kétszeres, de már él volt. Hírnevének hőlégsugaras rakétája már megindylt hihetetlenül gyors utján, hogy a hang sebességét meghaladó száguldással hirdesse Káz­mérnak, s az ő agyveleje rendkívüli foszforeszká­lásának nagyságát. Az Intézet, — melyet a külvilágtól egy gomb­nyomásra nyíló ajtó választ el csupán —, az egy­szerű földi halandó számára nemcsak csodálatos, hanem félelmetcsen lenyűgöző is. A lombikok, üvegcsövek sorozata, a rázó-keveru. forraló-hütö masinák egymásutánja, melyben titokzatos zep­zugossággal. de mégis eleve elhatározottan ke­ring az anyag, tiszteletet terjeszt az alkotó elme iránt, mely megszabja a folyamatok útját. s kényszeríti az elemeket, hogy új és új formációk­ban egyesülve föltárják titkaikai a. kutató szem elölt. Nem csodo, hogy szivem elszorult a megil­letődcstöl, mikor abba a szobába léptem, ahol ez a vezérlő Elme tervezte a tudományos intézel kutató munkájának láncát, aki már a következő láncszemen tartotta a kezét, még mielőtt a körü­lötte dolgozók' sejtették volna is, hogy mi az a következő láncszem. Az Elme nem volt szobájában. Körülnéztem. Amit láttam, az csak növelte szorongásomat. A falakat a mennyezetig üdvözlő levelek, oklevelek, elismerést kifejező dokumentumok özöne borítot­ta. Elszoruló szívvel dadogtem magamban: íme, uz embeftség hálája!— s szemem közben az asz­talra tévedt. A drágamivü, hímzett terítőn pom­pás bőrkötésű fényképalbumok sorakoztak. Meg­néztem őket, s bennük számtalan változatban ta­láltam az Elme testben érzékelhető valójának ké­pét. Íme, nz Elme halája az emberiség iráni! — fogalmazódott meg bennem a meghatódottság. Sokáig ültem igy magamban, szemeimet szár dűlten forgatva az elismerő-, köszönő-, üdvözlö­cs oklevelek, valamint fényképek eme csodála­tos és elkápráztató gyűjteményén. Magamban szinte megsemmisülten töprengtem azon, hogy milyen fölösleges a világ hiúsága. Mert lám, az emberek mutogatják magukat a piacokon, köve­telőznek a gyűléseken, ármányos fondorlatokat szőnek, hogy öregbítsék hírüket a világban, a sze­rénynek viszont házába jön a hírnév, s dicsőség­gel övezi még a legmagányosabb magányában is. T öprengéseimet halk és finom lépések za­ja zavarta meg. ö érkezett meg, az El­me. Magas, valószínűtlenül vékony, asz­kéta teste már maga is azt az eszmeisé­get sugározta, ami később egész beszélgetésünkön végigvonult, s amely egyértelműen tiszta vojt, mint az a szem, mely a kicsi, de boltozatos kopo­nya alól sugárzott, s olyan hitelesen igaz, egyenes vonalú, mint a végtelenbe vesző sínpár. Beszélgetésünk messziről indult. Azoktól a téglagyári gödröktől, ahol a barbárság életétől akarta öt viegfosztani, s ahonnan — es a halál­tót. is — a Keidről érkezett katonák szabadítot­ták ki. Beszéltünk tudományos sikereiről, s arról is, hogy ezeket az eredményeit a Világnézet megvilágosító hatásának köszönheti. Ügy távoz­tam onnan, mint aki egy szerény, humanista, nagy erkölcsi és filozófiai eszméktől áthatolt em­bert ismert meg. Az Elme látta ezt, s a maga biztonságának fölényével bocsátott el, majd visszatért a saját szerénységét és fontosságát bizonyító Intézetbe, ahol tovább szövögette az anyag titkainak kifür­készésére. törvényszerűségeinek feltárására és felhasználására, az elemek új csoportosulásának előállítására vonatkozó terveit. A titkok és tör­vényszerűségek kikutatása, az új formációk elő­állítására való törekvés azonban veszélyes kísér­téssel is járt az Elme számára, ami végülis oda vezetett, hogy az Elme Kázmérrá alakult, mielőtt még a benne felgyülemlett tudomány-atomok megindult láncreakciója lángelmévé tehette volna. Kázmér ugyanis kezdett elégedetlenné válni a világ által nyújtott elismerések mennyiségének és sokféleségének, szerinte elégtelen volta miatt. Tagja lévén a Világnézetnek, sőt az Intézmény világnézeti tagságának eletét irányító legfőbb Bi­zottságnak, úgy vélte, hogy neki mindabból, amit a világ nyújthat, több jár, mint bárki másnak. S okoldalú akcióba kezdett tehát, hogy amaz ezüstkoszorús jelvény, mely ek­kor már néhány itteni kollégájánali kabát hajtókáját ékesítette, mihama­rabb az övére is rákerüljön. Az Intézmény akkori vezetői előtt, a Világnézet vezetősége előtt mégha­tóan panaszolta sérelmét, mely őt ennek a jel­vénynek nélkülözésére kényszeríti. Ugyanakkor éberen ellenőrizte munkatársai munkáját. Szor­galmasan gyűjtötte hátuk mögött azokat az ada­tokat, melyek Káder lMpokra kerülve e halandók életének irányát, lehetőségeit messze évtizedekre előre meghatározták. Beosztottjai, akik között egymásról érdeklődött, úgy vélték, hogy saját Jö­vőjük biztosítása érdekében minél Jobban el kell áztatni azt, akiről éppen szó volt. Rettenetes dol­gok derültek ki így. Félve titkolt éjszakai kelan­dok; múltba elveszeit ősük tulajdonában levő ecetsajtoló gépek; titokban, négyszemközt elsul­togolt politikai viccek; az Intézmény vezetőiről fogak közölt elmormult halvány bírálatok; egy­egy vendéglői estén elköltött összegek es baru'i ajándékozásokra költö't pénzek adatai kerültek Kázmér jegyzetkönyvébe és onnan a Káder La­pokra. Kázmér szorgalmasan gyűjtötte a saját személyére tett megjegyzéseket is és azokat kü­lön részletezve és osztályozva tartotta nyilván. Mint ki fog derülni, nem is egészen céltalanul. Kázmér ugyanis — evés közben jön meg az étvágy — ezt az Intézeten belüli hírszerző szol­gálatot lassan kevésnek érezvén, kiterjesztette az egész Intézmény, majd az egész város területére. Az Intézetben egész nap csengett a telefon és a tudományos munkatársak megosztva idejüket a lombikok, valamint a csengőkészülék között, szor­galmas igyekvéssel fáradoztak azon hog-i Káz­mér a lombikok és a város fortyogó életéről egyenlőképpen tudomást szerezzen. Pontos és el­lenőrzött adatokat juttatlak kezébe, amiket ő, a Nagy Elme, tudományos alaposságával clemcve, csoportosítva és osztályozva saját üdvére felh'isz­nálhaiott. Kázmér igyekezett kihasználni e pom­pás hírszerző szervezet előnyeit. Miután minden­ről tudott, azt is tudta, hogy hol, mit kell mo^n­dania Bőven volt ideje arra is. hogy saját sze­mélyének szentelje minden idejét. Nyüzsgött, kú-

Next

/
Thumbnails
Contents