Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

MURONYI, AZ ÚJDONSÜLT férj, hoszszú kezének félszeg ét zavart mozdulatával billentett egyet a fehér foltokkal tarkálló, üvegablakot ajtón, s az zömök voltához nem illő, cincogó hangot eresztve tárult. Parányi, s koszos ablak volt az ajtón, a fény mohó csóvában zúdult a szoba homályába. — Ez lenne a műhely — mutatott körül tétován Muronyi, t belső izgalommal magyarázta, mint a szurkoló diák: — Nemrég még tchénistálló volt. Itt öntöm a babákat. A sarokban két nyitott papírzsákból gipszpor virított elő, egy összefaricskált gualúpad-félén hatalmos, összespárgázatt „negatívok" meredeztek. Méhükben egyegy készülő gipszfigura szunnyadozott. Icska, az újdonsült feleség karcsú bokája körül törmelék ropogott. Ha mozdult, majd' a lábát törte a sötétben lapuló gipszgüringyeken. Mégis határozottan és bátran lépkedett az asztalhoz, s szapora kézzel markolt meg egy ólomnehéz készítményt. Magasra emelte, úgy nézett vissza Muronyira, annak bizonyságául tán, hogy erős ő a harcra, s képes segíteni a vásárokra való készülődés s'ercjtikes tennivalóiban. — Jól van. csibém, — bólintott Murony, felemelte Icskát. s mint valami frissen varázsolt, kecses ginszbabát, vigyázva vitte az udvari szobába. Ezen a napon szakadt el Seben Icska végkép a Sturz úr kertjétől. I A STURZ űn KERTJE I n! I I végében terült akkoriban, a harmincas években; körülötte fényszomjas levélzettel nőttek magasra a tüskés akác-vesszők. Az akáclevelek alá bújva lapult a kert mentén Seben kőműves alacsony házikója. A két nagyobbik Seben-lány apáca-tartású, sze* mérmes. és tartózkodó teremtés volt. Árgus szemmel vigyáztak a Sturz úr almáira és leskára egijaránt, hogy ugyanolyan apáca-tartásií, szemérmes és tartózkodó bajadon váljék belőle is, mint amilyenek ők lettek. Hanem az almákat mégiscsak megdézsmálta valaki. A Seben-lányok nem is sejtették, hogy épp cigányos szemű, ugrifüles kisflúguk. Persze, az utca rajkói is jóllaktak, ha Seben Icska a házuk háta mögött átcsusszant a sövényen, mint a menyét. Megtraktálta a Vdradi utea egész gyerekseregét. Egyéb öröme úgysem akadt a Sebenházban. A: öreg Seben sérvet kapott, t horgadt háttal járt, mint aki folyvást fürkész a porban valami kincset. Mégse találhatott egy petákot se, mert leskát, aki elhagyva a kamaszlánygubót, cigánybőrü lány-pillévé szépült, árva krajcárral te tudta megsegíteni esküvőkor. A gyönyörű haján, s vesszőtermetén klvill nem vihetett egyebet Icska a Muronyi gipszszobrász otthonába. Dehát bánta is ezt Icska! Csak az volt a fontos, hogy azontúl minden percben együtt lehet ezzel a félszeg, langaléta gipszessel, akitől az életben addig sohasem tapasztalt figyelmességet és szeretetet kapott. Sajnálta is a félelmetes és makacs betegségért, s szent elhatározása volt: ami csak dohogó szívétói és friss, fiatal karjától telik, mindent megtesz, hogy megfordítsa a szomortí fiatalember végzetét. ' Érezte is Muronyi, hogy nagy kincshez jutott. A lázrózsák szinte jókedvűen virítottak a szeme alatt, szeplős arca kamaszossá fiatalodott. Köhécselni is elfelejtett a mézeshetek mámorában. GIPSZFlOtóöt NAPHOSSZAT A MŰHELYBEN sürögtek a fiatalok, s a tarka-barka gipszbabák között egyre fújták a nótákat. Hol az érzelmes „Lila akácok"-ra gyújtottak rá, hol a madridi indulót dúdolta el pianóban a gipszes, amit a munkásdalárdában szedett fel. Icska tercelt a dallamokhoz, akár a vadgalamb. Bársonyos alt-liangja volt leskának, Murányit viszont lágytenorként tartották számon a dalárdában, s felvitte volna akár a felső cé-ig a hangot, ha beteg liilusai félbe nem csuklaszlják a kapaszkodó akkordokat. Előzőleg ijesztgették is eleget a lány-társak leskét, hogy vigyázzon, hektikás a gipszes, de ő keveset adott erre, habozás nélkül futkosott esténhint a Sturz-kert végébe, ahol pillanat alatt a nyakában volt a hórihorgas legénynek. Az első, tiszta szerelem szertelen rajongásával telt el szíve-telke. S Muronyi boldogan bizonygatta a „haverjának", hogy a Seben Icskáénál édesebb szájat nem fabrikált a nagyszakállas öregisten. Hanem az esküvő óta mintha némi differenciák akadnának a csók körül. — Lánykorodban édesebb voít — bazsalygott a gipszfigurák öntője. Icska hosszúszárú ecsettel szájat sikeritett egy félkész babára, s keserűn mosolygott. — Édes lenne az most is, rsak lenne kristálycukrom i • • Muronyi felkapta fejét, i olyan értetlen arcot vágott, hogy Icskának nagy kacaghatnékja támadt. — Hát persze, — pirult el a nyalta tövéig, s hetyke, lányos vállrándítással tette hozzá: — Mikor a Sturz kertjénél rád vártam, félmarék kristálycukor mindig volt a zsebemben. Azt szopogtattam, míg csak elő nem kerültél Muronyi lecsapta egy láda tetejére Kossuthot, hogy a hófehér gipsz-szakállából rögtön levált egy bajuszravaló, s úgy összecsókolta, úgy összeropogtatta feleségét. hogy a gipszbabák sorra szégyenlősen sütögették le kerekre festett kéli szemüket . -. i A gipszbabák után az élőbabák ideje is elkövetkezett. Szöszke, szeplősképű gyerekecske volt a kis Muronyi, egészen az apját formázta, hanem <i dombos kis homloka alól az Icska fekete szeme sütött a világra. Annyira örült Muronyi ennek a fekete szempárnak, hogy nem nyugodott; amíg meg nem duplázódott. Egy esztendő múlva kislánynak adott életet Icska, szakasztott olyannak, akár a fiúcska. Azontúl kevesebb madridi induló szűrődött a műhelyből a %<elünk közös udvarra, annál több köhögés, mely a lázas munkát, s Muronyi egészségének romlását egyaránt jelezte. Egyre élénkültek a lázrózsák a gipszszobrász arcán, s egyre több fehérremázolt, vagy aranyporral befújt szobrocskát talicskázotl egy-egy vásári hajnalon az állomásra, ám a kis háztartás nem lendült előbbre. Gyakran az útiköltségre sem futotta. napot követő ijszaEGY VIDÉKI VÁSÁRI kán aztán csapzottan és tántorogva állított haza a gipszes. Sapkáját elhagyta valahol az árokszélen, foltos kabátja sáros volt és frissen tzak.adozrt'U A targonca seholse volt, azt is elkártyázta valamelyik falusi csapszékben. A vásáron visszamaradt babákat még este, józan és megfontolt fejjel, céltudatos rendben végezte ki a kocsma előtti kilométerkövön. Most a részegek jobbik fajtáját formázta. Sorra ölelgette, csókolgatta leskát és a gyerekeket, s indokolatlan bárgyúsággal heherészett. Okos madárarcát idétlen, félszeg vigyorgás ferdítette. — Éhes vagyok, anyukám — motyogta bocsánatkérően. Icska körömmel esett az ura arcának, ütötte, rúgta, karmolta kétségbeesésében, míg csak végképp el nem fúlt a lélegzete. Muronyi meg se moccant, nem védekezett. Mint, aki megérdemelt büntetéséi szenvedi. Ki tudná, vajon mi sodorta a bor, s a kártya poklába . -. > Az egyre könyörtelenebből elhatalmasodó, gyógyíthatatlan nyavalya, vagy a derékbaroppant tervek, — az álmok, t a sivár való szakadéka-e? Talán mindez együttvéve. Azontúl el nem múlhatott vásár anélkül, hogy ne ivott volna. Icska mindannyiszor összetépázta, megáthozta, — másnap szelíden is sírva a lelkére beszélt, ám mindez nem használt. Pedig nagyon ideje lett volna észretérnie, mert a fekete szemű, szöszke hajú gyerekek közül a nagyobbik, Muronyi kedveltje, a fiú, egyre sápadtabb lett, s egyszerre csak két kiesi tűzrózsa is kirajzolódott az arcára. Ezt azonban csak Icska látta, Muronyi csodálatosképp semmit nem vett észre. Most már józan állapotában is bávatagon és vaksin nézett, mint, aki nem lát. Mintha az esze vonakodnék tudomásul venni, amit körültapogat a szemesugarával EZÉRT TORTÉNT aztán, hogy pár hónap múltán, három napi dorbézolás végeztével mámorát kialudva, de rosszkedvűen, gyűrött arccal állított haza Muronyi, az ajtófélfába kellett fogóznia a váratlan látványtól. A kisfiú gipszszerű arccal meredt felé a pricesröl. — Kisfiam. -.. ugye, nem hagysz itt? — élesztgette Icska révült-ijedten... Hirtelen Muronyiba ütött az eszmélés, hogy gyermeke már halolt. Icska szeretnivaló, lágy kis hangjával, amellyel fiát költögette, Muronyi lelkét darabokra szedte szét. -., A gipszes keze rátévedt az ajtófélfán lógó kutyakorbácsra. Eszelős szemmel cselt az asszonynak. Cafatokban szakadt lefelé icska nyűtt pongyolája, vére serkent a lecserdülő szíj nyomán. Behunyt szemmel, összeharapott szájjal, hang nélkül állta az ütlegeket. és várta a halált. Csak akkor kezdett aprókat nyösszenteni, mikor Muronyi elhajítva a korbácsol, csontos öklével csépelte asszonyát, ütött Muronyi, mint az cszehagyolt. Azt se tudta, kire sújt. Nem leskát akarta ő bántani, — a nyomorú sorsot, saját tragédiáját akarta agyonverni. Merő véletlen, hogy épp azt találta vad marokkal fojtogatni, akinek minden szépet és jót köszönhet, aki az életét akármelyik percben érte áldozta volna. Tán nem is szabadul élve Icska, ha Muronyi meg nem tántorodik. Ekkor az asszony vak lendülettel vetette magát a. udvarra aj ablakon keresztül, s úgy ahogy volt, hazáig futott, az utca végébe. Muronyi útját mi hárman, szomszédos diákok álltuk el az udvar közepén. Ez nem ment nehezen, mert a gipszesben kevés energia maradt akkorára. Bambán meredt ránk, s kísérteties, zokogó nevetésbe tört ki. A TEMETÉST KÖVETŐ negyedik napon találkoztunk össze lcskával. Kislánya kezét fogva sietett valahová. Köszöntünk, pár szót váltottunk vele, s ő lehajtott fejjel tovább lépkedett. Ám visszafordult, s kicsit restelkedön a férje után érdeklődött. Mi a temetés óta egyszer sem láttuk a gipszest, begubózhatott a szomorúságba. Icska ezt hallva kis habozás után benyitott az udvarunkba, s megkért bennünket legyünk a közelében. A konyhának is használt egyetlen szobácskát zárva találtuk, de szerencsére Icskánál volt a másik kulcs. Sivár kictleruég, s nyirkot, romlott ételmaradéktól bűzhödött levegő fogadta odabent. A hokkedlin néhány füstös, mosatlan edény, kozmakosszal, — a spór közelébe rángatott hencseren a ciha huzat nélkül, piszkolódottan, t összedúrva szomorkodott, úgy hagyták, ahogyan hajnalban kibújhattak alóla. Egy girhes macska vinnyogása tetőzte a látványt. A kicsi lány elsírta magát, s — ki tudja honnan — Icska szemébe is könny tolakodott. Megsajdult szive az emberéért, aki majdnem agyonverte pár napja. Láthatóan nyomorultul lígettrlógott a világban Muronyi az asszony nélkül. . Icska csakhamar megtörölte szemét, — újságpapírcsutakkal, s az udvaron lelt izik-hulladékhal vizet melegített, t szaporán állt neki a tisztogatásnak. Jó két órai munka után megtetszett már a szobán az asszony-kéz nyoma. A levegő megkellemesedett. A félig-meddig vaksi tükör friss mosollyal ragyogott a sarokban. Icska kezet mosott, aztán kifutott a műhelybe, hogy befejezze az esetleg félbehagyott gipszalakokat. Arrtínt a sötétedő bodegában gyufát gyújtott, látta, hogy a figurák mind befejezetten ragyognak, s tarkán és tömött rendben sorakoznak a gyalupadon. Hátul, kötélen a gerendaszcgről lógva, Muronyi is látható lett, mint egy befejezett, mozdulatlan gipsz-alak. DÉR ENDRE Az MSZMP parasztgyűlései a szegedi járásban A Magyar Szocialista Munkáspárt április 28-án, vasár* nap délelőtt 10 órai kezdettel falusi parasztgyűléseket rendez a szegedi járásban. Kisteleken Dögei Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter, Szőregen Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság titkára, Sándorfalván Komócsin Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Mórahalmán Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Bordányban pedig Fehér Lajos, az MSZMP Csongrád megyei helyettes titkára lesznek a nagygyűlések előadói. Tovább kell emelni a széntermelés jelenlegi színtjét Kormányhatározat a széntermelésről A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány legutóbbi ülésén megvizsgálta a szénbányászat helyzetét és megállapította, hogy a szénbányászat jelentős részében kiheverte az ellenforradalom okozta súlyos károkat: szemiben a decemberi napi 14 ezer 730 tormával, áprilisban már 67 ezer 312 tonnát termel átlagosan. A határozat ezután felsorolja a kedvező fejlődést eredményező tényezőket, elsősorban a szénbányászatban dolgozó kommunisták nagyszerű teljesítményét, kifejezi elismerését a szénbányászat terén kimagajló munkát végzett dolgozóknak, majd felhívja a figyelmet: tovább kell növelni a széntermelést, hogy a szénbányászat — amely fontosságát tekintve az első az iparban — megfelelhessen nagy feladatainak. A határozatot Kádár János elvtárs, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke írta alá. Három szegedi üzem szép sikere a termelésben Száz tó fLiwi rózsa A napokban levél érkezett Csehszlovákiából, Secovce városából. AJ levélben arról írnak, hogy 12 évvel{ ezelőtt húszezer hős szovjet harcosi áldozta életét szabadságukért hé (hetes harcban a dargói hágón. E nagyi győzelem hozta meg Csehszlovákia felszabadulását, és a csehszlovák nép\ éleiének szebb jövőjét. Az évforduló alkalmából a hétszáz éves Secovce, jubileumi ünnepek keretében a hála, és szeretet virágaiból rózsaparkot ] akar létesíteni a monumentális darbói < emlékmű terén. A rózsapark felava-' tása a csehszlovák nép jelszabadulásának nagy ünnepén, május 9-én lesz. ( A secovceiek azt kérték levelük- ( ben, hogy Szeged is járuljon hozzá c ] rózsapark létesítéséhez, mert azt sze-j relnék, ha ez a park egyben a nemzetközi összefogás szimbóluma is lenne azon a földön, amelyen a szovjet i harcosok vére folyt sok nemzet szabadságáért. „Viruljanak a szabadság rózsái írják levelükben — a vérrel jelzett ] boldog szülőföldön, hogy a szeretet szimbóluma erősítse nemzeteink) örök barátságát a világbéke harcá- j ban!" Szeged város tanácsa megértette ej szimbólum jelentőségét és szómba-' ton száz tó égőpiros rózsát küldtek a] dargói rózsapark létesítéséhez. A t gyönyörű rózsák a Haladás Termelő-' szövetkezet és a Kertészeti Vállalati dolgozóinak gondos munkáját, virág-1 szeretetét dicséri. A május 9-én felavatásra kerülő parkban a szegedit rózsák Szeged népének háláját és l szeretetét is hirdetni fogják a felsza- j badító szovjet hősök iránt. Az egyre szélesedő szocialista munkaverseny, az igazi munkásvirtus fellángolása nyomán a második negyedév első két dekádjában szép sikerek születtek több szegedi üzemben. Most a tervteljesítés adatai mutatják milyen eredménnyel járt április 4-re, hazánk felszabadulásának ünnepére és most a proletár internacionalizmus nagy ünnepiére, május l-re tett felajánlások teljesítése. Előretört az Újszegedi Kender Április első két dekádjában az Űjszegedi Kenderés Lenszövő Vállalat szövődéje nyersszövet termelési tervét négyzetméterben 107,6 százalékra teljesítette. A kikészítő kész szövet termelési tervének 108,4 százalékra tett eleget. Az eredmények elérésében nagy jelentőséggel bírt a munka termelékenysétgének növelése. Az egy munkásra eső napi termelési érték 6.6 százalékkal volt magasabb a tervnél. A szövődé a vetés tervét 4,1 százalékkal teljesítette túl. Az első két dekád összesített eredményei meghaladják az 1956-os év egyes hónapjainak legjobb eredményeit. A korábbi átlagteljesítmény felett A Szegedi Kenderfonógyárban a második negyedév ügy kezdődött, hogy az április hónap előirányzata aránylag alacsonyabb a másik két hónap, május és június előirányzatánál. Az arányok kialakítását a gyártási profil negyedév elejei változása tette szükségessé. A gyártási profilváltás meg is látszik az első dekád teljesítésén is. Itt még a száz százalékos eredményt sem érték el, csupán a 96,6 százalékot. A második dekádnál már megszüntették az elmaradást, 108,9 százalékot értek el, így a két dekád átlaga 103,1 százalékos lett. Szép ez az eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a második negyedév előirányzata már felül van 1956 harmadik negyedévének átlaga felett. Ha így haladnak a terv teljesítésével ez már azt jelenti, hogy a harmadik negyedévi szint fölé kerülnek a Szegedi Kenderfonógyárban is. Igen kedvezően alakultak az elmúlt húsz napban az állási idők. Korábban hoszszabb időszakra visszamenőleg, mindig 3,5 százalék fölött volt az állásidő. Most ez 3,3 százalékra csökkent. Az átlag fonalszí'm is emelkedőben volt az első két dekádban. Javult a fonalak finomsága is. Az eredményeket látva, minden remény meg van arra a Szegedi Kenderfonógyárban, hogy a terven felül vállalt sisal kévekötőzsinórt is elkészítik az aratás idejére. Szilárd munkafegyeleirmel Az ellenforradalmi események után sem volt különösebb baj a munkafegyelemmel a Szegedi Jutaárugyárban. Voltak kisebb kilengések, de már az első negyedévben általában helyrebillent a normális munkafegyelem. Április hónapban egészen 25-ig egyetlen igazolatlan mulasztás sem volt. Már az elmúlt hónapban is csupán egy fő mulasztott egy napot. Szilárd a technológiai fegyelem is a vállalatnál. Az első negyedévben például az elsőosztályú készáru részaránya 99,5 százalék volt. Ilyen minőség tartása mellett született meg áprilisban az első dekádban 103,2 százalék a fonodában és szövődében is. A második dekádban valamennyivel viszszaesett a fonoda, de még mindig 100% felett van. A szövődében a gyárban készített fonalon kívül vásárolt fonal felhasználásával 108,5 százalékra növelték a tervteljesítést. * E három jelentős szegedi textil-üzem termelési eredményei biztatók, azt mutatják soha nem látott visszhangra talált a párt és a kormány felhívása, célkitűzései, hogy termelési eredményeink növelésével minél előbb hozzuk helyre az ellenforradalom okozta károkat. Szembesítés országhatáron át Svájcban tavaly nagyará- szükségessé vált a gyanúsítot nyű lopás ügyében indított nyomozást a rendőrség: mintegy 280 000 dollár értékű aranyrudat loptak el. Két gyanúsítottat tartóztattak le, egy olaszt Svájcban és egy tak szembesítése. Miután azonban az olasz állampolgár Franciaországnak történő kiszolgáltatása hosszadalmas eljárással járna, egyszerűen a francia—svájci határra viszik mindkettőt és a vámso*rC»aK*<aKÍ<*<^:8c*<»<»cF<a<38c^ franciát hazájában. Most rompón át szembesítik őket;