Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

§*iirrcx QTPMVPHPT V KERESZTREJTVÉNY Uí IJG MÍjIíI^I V Ijl^IlL 1 Vízszintesen: I \i f [4 H» |» |ll |» )•» jH Kocsmáról-kocsmára és .alkohol szabadságra" járnak munkaidő alaií a Ruhagyár boroskedvű dolgozói A kormány hozzájárult ahhoz, hogy mint több más üzemben, a Szegedi Ruha­gyárban ls csökkentsék a munka Intenzitásút és ezál­tal megszűnjék u dolgozók túlterhelése és ugyanakkor nugyobb gondot fordítsanak a munka minden mozzana­tára, a minőségre. Ezek után joggal cl lehet várni a Ru­hagyár munkásgárdájától, hogy aluposubb, gondosabb munkát végezzenek, s azt a nupl másfél-két órát, ami az intenzitás csökkenéssel a minőség javítására felszaba­dul, valóban arra is fordít­sák. Mégis mikor a mi­nőségről érdeklődünk, le­gyintő a válasz, s tudomá­sul kell venni, hogy a nagy könnyebbség ellenére a mi­nőség Jóformán semmit sem juvult. Ugyanakkor sok az üzemben a napközi terc-fe­ro, a munkaidő alatti politi­zálás, amit sem a vezetőség, sem a lelkiismeretes munká­sok nem néznek jó szemmel. A művezetők is csr.k utóbbi időben kezdték határozottab­ban megkövetelni a fegyel­mezett munkát. Sajnos, az említett jelen­ségnek elég nagy kultusza van a Ruhagyárban, de en­nél "különb* esetek is elő­fordultak a közelmúltban. Az első fröccstől a csalogatásig Hat jókedvű fiatalember az egyik napon a szakszer­vezeti gyűlés és a délutáni ntüszak kezdése közötti üres időt arra szánta, hogy a kö­zeli itulboltban közösen el­fogyasszon egy-egy fröccsöt. Természetesen az egy íröccs­böl később több lett, mert a fiatalok annyira bcleöltöt­ték a nyelvüket n borba, hogy nem tudtak ubbahugy­nl az italozást. Vendéglőből, vendéglőbe mentek, s ké­sőbb — mivel hatan "egye­dül erezték" magukat —, barátságos meghívúsokut esz­közöltek telefonon szulagjuk dolgozóinak, amiknek nz volt n lényegük: "Oyer.tck utá­nunk*. Természetes, hogy a hat boroskedvű dolgozó aznap kimaradt a munkából és meglehetősen demoralizálta azoknak a munkakedvét is, akik a telefon-üzeneteken keresztül értesültek az eset­ről. „Racionalizáljanak engem 1" Sajnos, körülbelül ugyan­ebben az Időben más hason­ló esetek is történtek. Már­kus János egy napon mun­kaidő alatt úgy berúgott, hogy másnap sem volt ké­pes dolgozni. Csúnyi Ernő és Sárközi József legutóbb itta­san akartak munkába állni, dc a termelési osztályvezető a szalag dolgozóinak "fele­lősség vállulása* ellenére is megtiltotta, hogy ittasan bár­ki is a gépek mellé álljon. Csányinak nem ez az első esete. Többször előfordult, hogy részegen lépett a gyár területérc. Jóllehet mint munkástanács-tag maga is részt vett annak a határo­zatnak a megfogalmazásá­ban, amely a munkafegye­lem megszilárdítására vo­natkozik. Mikor munkatár­sai ezt fejére olvasták, Csá­nyinak az volt az egyetlen szava, hogy inkább iemond a munkástanács tagságról. (Ugyan beváltotta-e szavát?) A Ruhagyár egy másik al­kalmazottja. névszerint He­gedős, akit Szeged egyik leghirhedtebb verekedőjé­nek Ismernek, egyfolytában négy nap "alkohol szabad­ságot* vett kl, majd amikor n fegyelmi bizottság elé ke­rült az ügye, megelőzte a fegyelmi határozatot és ki­kérte a munkakönyvét. Szándéka az volt, hogy ma­gánkisiparos lesz, dc amikor teljesen kijózanodott, rájött, hogy könnyebben hozzájut­hatna iparengedélyhez, ha racionalizálnák. Ezért aztán fölkereste újra az üzemet ós azzal a kéréssel állt elő: "Racionalizáljanak engem*! Hegedős úgy gondolta, hogy súlyos fegyelem sértésért megkapja mujd azt a ked­vezményt, ami a racionali­zált dolgozónak jár. Tervé­ről persze le kellett monda­nia. Langyos simogatás, vagy büntetés? Ezek nz esetek nemcsak a munkuerkölcsöt sértették meg, hanem a becsületes dolgozók igazságérzetét is, s eppen ezért a lelkiismeretes, fegyelmezett munkások vár­ták, hogy az Iszákos fegye­lemsértők példás büntetést kapjanak. Várakozásuk azon­ban nem vált be, mert az eset súlyosságához mérten valamennyien igen olcsón megúszták. A fegyelmi bi­zottság súlyos büntetést akart kiszabni, azonban a "haverok« együttérzése és az igazgató engedékenysége folytán a legszigorúbb bün­tetés valamennyi esetben csak az írásbeli igazgatói megrovás volt. Még azt is lehetővé tették a fegyelem­sértők számára, hogy igazo­latlan távollétüket fizetés­nélküli szabadság címén könyveljék el és Ilyenfor­mán megmeneküljenek az igazolatlan hiányzással auto­matikusan járó egy napi fi­zetett szabadság megvonásá­tól és a havi ebédtérítés le­tiltásától. (Azóta az igazga­tó korrigálta a büntetéseket. A szerk.) El lehetne fogadni ezt a határozatot annak a megté­vedt hat fiatalembernek az esetében akivel először for­dult elő ilyen eset. őszinte megbánások és munkástár­saik előtti szégyenkezésük garancia lehet arra, hogy máskor hasonló fegyelemsér­tést nem követnek el. Vi­szont Csányi Ernő, Sárközi József és Hegedűs esetében a fer.tl határozat nem bün­tetés, hanem langyos simo­gatás. Márkus János is szi­gorúbb büntetést érdemelt volna. Különösen azokkal szemben kell határozott büntetéseket eszközölni, akik nem először cs nem is má­sodszor követtek cl hasonló fegyelemsértést. A ruhagyári példák rámu­talnak arra, hogy a megla­zult munkafegyelmet még most sem sikerült teljes mér­tékben visszaállítani, dc egyben arra is, hogy a sú­lyos fegyelmezetlenséget csak határozott fellépéssel lehet megszüntetni. Vízszintcsen: 1. Énekes-zenés színjáték. 5 Kérdőre von. 11. A héten bizonyára időszerű lesz ez a népies szólás-mondás. (Foly­tatása a függőleges 13.) 12. Ne esak ezt, hanem 14. Gyümölcs terem rajta. 16. Fontos élelmezési cikk. 17. Kérdószó. 10. A gyermekek öröme. 20. Képző. 21. Köz­ség. 23. Fűszeres-e? 24. Az első után következik. 26. Lontai Bcla Rezső. 27. A házak részel. 2ít. Többes sze­mélyrag. 30. És, latinul. 31. Igen, oroszul. 32. Vissza: be­tegség. 33. Nyájat hajtani. 34. NNS. 36. A mondás sze­rint, bér a kutya ugat, ez tovább halad utján. 38. Ve­het az ételből. 40. Ázsiai fennsík. 41. Vörösmarty sze­relme. 43. Pápasxemes-kí­1 gyó. 45. Sportöltözet. 48. Gyorsan Illanó anyag. 47. Jó-e az étel? 43. Az egyik közeikeleit országba való. 51. Ritka női név. 52. E ten­gerparti kőépítmény. Függőlegesen: 1. Ruhát készít, visszufelé írva. 2. Huszonegy óráig. 3. Rájegyez. 4. ANS. 5. Díszes j botok. 6. Betűt vet. 7. Össze­! kevert raj! 8. Lökj meg. 3. Beszéd közben mondjuk, ha előzőleg valamit tévesen ér­! lettünk. (Két szó.) 10. Össze­kapcsol, mellékel — régles helyesírással. 13. Lásd a víz­szintes 11 -et. 15. "A* törpe jelzője lehet. 17. Csak keve­sett. (Két szó.) 18. Hangtala­nul szed! 21. Biliárd játszá­sához szükségesek. 22. Ma­gasabb rangra emel. 24. Megharap. 25. Az arany és az ezüst mértékegysége. 27. Megjutalmazza. 29. Mázol. 33. Sportújságban látható. 35. Operáció után szokott fellépni. 37. Verskellék. 83. Felső öltözet. 41. Vízvezeték — a pusztán, 42. Névelővel: énekesmadár. 44. Szándéko­zik. 40. Kitüntetés. 48. Visz­sza: mulatószócska. 43. Cse­lekvést kifejező szó. 50. Eeeee. M. K. * A helyes megfejtők között könyveket sorsolunk kl. A megfejtéseket március 22-lg kell 1 >eküldenl szerkesztősé­günkbe (Móra Ferenc sétány 10., II. cm.). A borítékra, vagy a levelezőlapra kérjük a "Rejtvény* megjelölést ír­ni. A helyes megfejtést és a jutalmazottak nevét jövő va­sárnap közöljük. Megfejté­sül elegendő a tréfás mon­dást beküldeni. r­B r­4 B ? r­10 „ • • tt B 12 13 1 B „ 14 I ,5 16 B 17 18 • • 10 20 B 21 22 mm 23 mm b „24 25 B 26 27 1 IB 28 j 20 • • 30 31 Ifili52 1 B 33 I 34 35 B 36 37 B B 38 30 „40 41 1 43 44 „ 45 B 40 « 1 48 B 8 40 5S S. 53 B 51 SS 52 Kérjük a rejtvény szel­vényt mellékelni. A múlt hcll rejtvény meg­fejtése: Ki mer, nyer, és ta­lál az, kl keres. Cégér nélkül a jó bor is elülhet. Könyvet kapott: Szabó Ti­bor, Mórahalmi Gépállomás és Simon Mária Szeged, S©» bészeti klinika. 13. ••efeérty A virágos SZEGEDÉRT! Márciusban már vala­mennyien figyeljük a fák virágrügyelf, ame­lyekből a melegebb idő­vel a bimbóból ivarérett virág bontakozik ki. Az a virág, mely díszíti a kerteket, tereket, háza­kat, ablakokat, a gyü­mölcsösben terméssel ajándékoz meg. A virág illata egészsé­gesebbé teszi a leyegői, esztétikai gyönyörben részesíti a vtrágkedve­lőt és akarva, nem akar­va a nézőket egyaránt. Petőfi irta: „Aki a virá­got szereti, rossz ember nem lehet''. Ez valóban így van, mert a jó em­berek képesek arra, hogy virágot ültessenek, gondozzanak, ezzel szeb­bé teszik házuk, utcájuk környékéi. A Szegedi Kertészeti Vállalat, az Egyetemi Füvészkert, a MAV ét sokfelé a kertészek ké­szülnek vírágosításl ter­vük, a múlt évinél, foko­zottabb végrehajtására. Már készítik a tereket, az utcák virágágyait a virágok otthonának. Üvegházakból, meleg­ágyakból már kandikál­nak ki a kiültetésre vé­rű palántik, -melyek gondos öntözgelés ered­ményeként egy hónap múlva díszei lesznek városunknak. Kapcsolódjon be ebbe a szép munkába Szeged társadalma. Szépüljön városunk tervszerűen e téren is. Nc foglaljuk el azonban a lakásunk előtt levő utcarészt tel­jesen, hagyjunk helyet a forgalomnak, a játszó gyermekeknek is. Aján­latos. hogy a fák kör­nyékét egy méter átmé­rőjű köralakban ássák fel. vagy a fasorok irá­nyában készítsenek egy méter széles virágágya­kat. Ezekbe vessük a vl­rágmagvakat, vagy ké­sőbb illtessünk virág­palántákat, szabályos sorukba, egyenlő nö­vénylávolságra. A fejlő­dő virágukat, gondozzuk, védjük, becsüljük cs bc­csliltcssilk meg. E szép tavaszi akció­ban járjanak élen az ilzemck, intézmények, iskolák. Ebben az évben gyönyörű élővtrágok dí­szítsék a napfényes ab­lakokat, utcákat. Kelje­nek versenyre a lakók, utcák, a különböző szer­vek a tiszta és virágos Szegedért Jelszóval.' ky V> Ál — Malac, vagyok — ismételte magának tlz« szer ÍJ, kétségbeesett, őszinte reménytelenség­grl. Majd Svejklicz fordult: és állhatatosan kis­nyörgötl neki: — Dobion ki az autotnobilbúll miért is visz engem magával? Leült és ezt dünnyögte: — Lám, a holdvi­lág körül mennyi szép kis karika. Kapitány úr. hisz maga a lélrlt halhatatlanságában? Be­jutliat-a a mennyországba egy ló? Hangosan nevetni kezdett, de csakhamar el­komorult. él apatikusan bámult Svejkrc, majd tgy szók: Bocsánat, uram. én már láttam önt va­lahol. Nem járt ön Bécsben? Emlékszem Önre a papneveldéből. Iígy ideig latin versek szavalásával szóra­k ózott: — - Attrea prima satest actas. yuae vindiee nnlto. - l'.z igy nem mehet tovább — mondta. lessél: engem kidobni. Miért nem akar ki dobni? Nem lesz semmi bajom. Orra akarok Indmi — közülta elszánt hangon. - Uram — folytatta könyörögve, — drága barátom, lé­gyül szíves, súgjon engem pofon. Egyszer, vagy többször? — kérdezte Svejl:. — Kétszer. — Tessék ... .! tábori lelkész hangosan számlába a kapott polonokat, s közben földöntúli boldogság su­gárzott róla. — Ez nagyon jól tesz — mondta — a gyomor végett, elősegíti az emésztést. Még egy szájon• vágást is kérelt. , — Hálás köszönet — kiáltotta, miután Svejk haladéktalanul teljesítette a kérését — tökéle­tesíti meg vagyok elégedve. Tépj a szét a mel­lényemet, ka szabod kérnem. .1 legkülönbözőbb kívánságoknak adott han­gol. Ilyen kérésekkel fordult Svejkkez: — fsa­varja ki a fél lábamat, fojtogasson egy kicsit, vágja le a körmömet, húzza ki a metszőfogaimat. .Ltiin vértanúi hajlandóságot mutatott, amennyiben azt kérte. Imgy lépték le fejét, és dobja1, egy zs'ilmn a Moldvába. Csillagav + ik a lejem körül, milyen l"l állna a- nekem mondta lelkesen — kéne \aty fit. Ezután a lóversenyről kezdett beszelni, de kamarnSan áttért a balettre, bár annál sem időzött sokáig. — Szokott csárdást táncolni? — kérdezte Svcjlttől. — Ismeri a medvetáncot? fgy, ni... Fel akart ugorni és ráesett Svejkrc, aki be­lékohszolt, majd visszarakta az ülésre. — En akarok valamit — bömbölte a tábori lelkész —, de nem tudom, hogy mit. Nem tudja. Iiogy mit akarok? — Mélységes rezigiuí­cióval lehorgasztotta a fejét. - Mi közöm énnekem ahhoz, hogy mit aka­rok — mondta komolyan — és magéinak, uram. szintén nincsen hozzám semmi hiizc. En nem ismerem magát. Hogy merészel fiksztrozni engem? Tud maga vívni? Egy pillanatra harciassá vált, és megpróbálta lelökni Svejket az ülésről. Miután Svejk lecsillapította, fizikai erőfölé­nyének gátlástalan érvényesítésével, a tábori lelkész megkérdezte: — Mi van máma, hétfő, vagy péntek? Arra is kíváncsi volt, hogy december van-e, vagy június, és igen nagy tehetséget árult cl a legkülönbözőbb kérdései: feltevésében: — Maga nős? Szereti a gorgonzola-sajtot? Volt maguknál otthon i>olosl:a? Jól érzi magát? Volt már a kutyájánál: szupornyieája? Közlékennyé vált. Elmesélte, hogy tartozik a lovaglócsizmája, a korhites és a nyereg árával, hogy évekkel ezelőtt trippere volt, és hiperman­géiunal gyógyította. Másra nem volt idő. sc mád mondta nagy csuklósok közepette — lehet, hogy maga ezt nagyon keserűnek tartja. Dc hát lessék megmondani, hnkh, mit csináljál:, hultk? Ezt az egyet megbocsáthatja nekem. ~ Aulotherm — folytatta, teljesen mrgjcled­l.ezve arról, amit az imént magyarázott — initothcrmnek hivjul: az olyan edényt, amely nz italokat és ételekel eredeti hőfokon tartja. \li a véleménye, kolléga úr, melyik nz igazsá­gosabb játék, a ferbli vagy a huszonegy? — Bizonyisten, léged már láttáiul: valahol — kiáltotta, azon igyekezve, hogy átölelje Svejlict és megcsókolja nyálas ajkaival — mi együtt jár­tunk iskolába. — Te jó fiú, le — mondta lágyan, a sajiit hibát simogatva —, hogy megnőttél, amióla legutóbb láttalak. .1; az öröm. Iiogy itt látlak, kárpótol engem minden szenvedésért. Költői hangulatba esett, ét arról beszélt, hogy ö visszatér a boldog arcúk és forró szívek veröfényébe. Aztán letérdelt és Imádkozni kezdte az üilvuz­légyet, miközben torkaszakadtából nevetett. .Mikor megálltak a lakása elölt, rendkívül nehéz volt kiszedni a konflisból. — Még nem vagyunk a célnál — ordította ,-gítség. Elrabolnak. Tovább akaróit menni. — \ szú szoros élteimében úgy húztál: ki a konflisból, mint egy fölt csigát a hazából, légy pillanatra úgy látszott, hogy kettétépik, mert a lába beleakadt az iilcsbc. Mindazonáltal hangosan nevetett rajta, hogy íiöhhe hozla őket: \ ! — Maguk szel tépnek engem, uraim. Aztán behurcolták a kapu alá, jel a lépcsőn n lakásba, s mintegy zsákot, ledobták a dívány­ra. Ott közölte, hogy az autót pedig nem fogja kifizetni, mert ö nem hívatta, és több mint egy negyedóra hosszat tartolt, amíg megmagyaráz* léd: neki, hogy konflisról van szó. De aztán ebbe se egyezett bele, azzal érvelvej hogy ő csal: fiáheren jár. — Be akartok csapni jelentette l:i a tábori lelkész, sokalmondéiaii kacsingatva Svejkrc és a kocsisra — mi gyalog jöttünk. Hirtelen nagylelkűségi roham tört rá, és oda­dobta erszényét a kocsisnak: — Vidd az egé­szet. leli kaim bezahltn. (Ki tudom fizetni.) Egy krajcár nálam nem számít. Pontosabban azt kellett volna mondania, hogy harminchat krajcár nem számít nála, több ugyanis nem volt a: erszényében. Szerencsére a kocsis alapos vizsgáimnál: vetette alá a tábori lelkészt, pofonokat emlegetve közben. — Iliit vágjál pofon, na felelte a tábori lelkész — azt hiszed, hogy nem bírnám lii? Utöi is kibírnék egy ilyentől, mint le. Végül a kocsis talált egy ötöst a tábori lel­kész mellényzsebében, I'.zzil el is távozott, át­kozva a sorsot, és a tábori lelkészt, hogy kár volt az időért, és ez egy rongy fuvar. 1 tábori lelkész esak sokára aludt el, mert egyre újabb tervek fogam toltak meg benne. A legkülönbözőbb ötletekkel állt elő: hogy ű tnost szeretne zongorázni, tánciskolába menni, hálát sülni. Aztán odaígérte Svejknek a nővérét, aki nem is létezel'. Könyörgött továbbá, hogy vigyék át az ágyára, s végül elalvás előtt közülte azt a kívánságéit, Iiogy őbenne olyan embert lássanak/ aki pontosan annyit ér, mint egy disznó. III. Másnap reggel, amikor Svejk belépett a szo­baba, a díványon fekvő tábori lelkész éppen inra próbált rájönni, erőltetett agymunkával, hogy vajon mi történhetett vele, Ili öfuútle le ilyen furcsa módon, hogy a nadrágja odaragadt bördíványlwz. (Folv latjuk.) J. HAS EK'-

Next

/
Thumbnails
Contents