Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

Több mint szás kisiparos kapott iparengedélyt Szegeden A magánkiskereskedők száma mintegy harminccal emelkedett A magánkisipar és kiske­reskedelem iránti érdeklő­dés igen megélénkült váro­sunkban, mióta a kormány rendelete megjelent. Ez az érdeklődés nemcsak azzal magyarázható, hogy a kor­mány kiterjesztette a kis magánvállalkozások létesí­tésének lehetőségét, hanem azzal is, hogy az ország ne­héz helyzete ellenára lénye­gesen megjavult a kisiparo­sok anyagellátása-­AB anyagkhitalások álta­lában megkétszereződlek, s egyes szakmák ezeken áz anyajíoi-rásokon kívül mostanában komolyabb mennyiségű szabaclárulicz is hozzájuthattak. A kisipari szövetkezetek in­téző' bizottsága ezenfelül ma már nemcsak a szövetkeze­tek anyagellátására fordít gondot, hanem lényeges se­gítséget kíván nyújtani a magánkisiparnak is. A körülmények szerencsés összefutása és az érdeklődés megnövekedése lehetővé tet­té már eddig is, hogy a korületl tanácsok na­gyobb számban adjanak ki ipargyakorlási jogot. Október 23 óta így a város három kerületében mos­tanáig több mint száz kis­iparos kérelmére adtak igenlő választ . A kiskereskedők száma ugyanezen idő alatt körülbe­lül harminccal emelkedett. Számos kérelem vár még elbírálásra. Jelenleg újabb száz kérelmező nyújtotta be folyamodványát iparenge­délyre és ötven vállalkozó kiskereskedelem gyakorlá­sára. Az érdeklődés nem akar szűnni, jóllehet az ipar­engedélyek kiadásának kor­látai vannak. Éppen ezért a jövőben csak azok nyújtsák be kérelmüket, akik arra valóban igény­jogosultak és a kormányrendelet szel­lemében a lakosság ellátá­sának fontos tényezői lehet­nek munkájukkal. Az is lé­nyeges pontja az elhírálás­nak, hogy az állami ipar, il­letve kereskedelem jelenlé­te biztosítja-e a lakosság ellátását. Érjenek szót a méhészek és a gyümölcstermelők Az első komolyabb tava­szias napsütés, a méhek élén­külő zümmögése munkára mozgásit minden móhézt. A méhészek minden tudásukkal azon vannak, hogy akácvi­rágzásra termőképes, erős méhcsaládjaik íejlődjeneik. Mi történik ez idő alatt a gyümolcst. rmalűk táborában? A tavasz kezdetét jelző lan­gyos napok őket is munkára serkentik. Eltávolítják a fá­koh'krtárádt gyürnölcwnúmiá­kát,' leveleket, kiritkílják a koronákat, letakarítják a fa­törzsekel, kiszedik az elhalt kéreg alatt meghúzódott fér­geket is. Ezt követnie kell a tólvégi permetezések elvég­zésének. A parmetezés függ a fák fertőföttségétől. Gyen­gébb, általános fertőzés ese­tén elegendő a téli higítású mészkénló, más esetben két százalékos bc<rdó;ló és utána olajos lemosá3szerű parmete­zés. A téli permetezéseket a fák kirügyezése előtt be kell fe.ie7.ni, mert az erős parmetlé minden új levelet leperzsel. Ha a gyümölcstermelők az ismertet :tt munkák clvé?zóse után várjál: a fák virágzárát. akkor számukra a virágzás ideje alatt nincs különösebb tennivaló. A virágok megter­mékenyítését a méhek elvég­zik- A virágzás ideje alatti permetezést a törvény is tilt­ja. Nemcsak a mól)ek mialt tilos virágzásban lévő fát permetezni, hanem a termés szempontjából is psak kárt okozna ez. A- virágok bibéjére tapadó permetté megszünteti azok ragadósságát, így a vi­rágpor nem tapadhat rájuk. A termekenyülés elmaradá­sával elmarad a termés is. A perrnetlóben lévő mérgek á beporzást végző és nektárt gyűjtő méhfkot magalik, ép­pen az akácvirágzásra való fejlődés szakaszában. Ebhől kettős kár keletkezik: keve­sebb lesz a gyümölcs és keve­sebb lesz a máz is. Az ide vo­natkozó rendeletek betartásá­val el kell kerülni ezeket a károkat. Idejében permetez­zünk, ne kövessünk el tör­vénysértést. A méhészek és a gyümölcstermelők dolgozza­nak együtt, hiszen közös a céljuk. Németh János mezőgazdász Háromezer ka?asi?rálís íioid homokot javítha­tunk fel somüóróva! az idén A gyenge minőségű Szeged vidéki szőke homok egyik legjobb javító eszköze a som­kórótermesztés. A somkóró gyökérzete megfogja a homo­kot, ugyanakkor nagy meny­nyiségű nitrogénanyagot hal­moz fel a termőrétegben. Nagy zöidlümege rendkívül alkalmassá teszi zöldtrágyá­zásra is. Különben a somkóró jó tulajdonságait a homokos földeken dolgozó gazdák va­lamennyien jól ismerik. Csak az volt a baj eddig, hogy ne­hezen juthattak hozzá a mag­jához, ha kaptak is: csak ke­veset. Most azonban a som­kórómagból lesz elegendő. Csupán állami készletből 525 mázsa érkezik a járásba. Ez nem kevesebb, mint három­ezer katasztrális hold homok­föld bevetésére elegendő. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sornkórót leghelyesebb tavasszal rozs­vetés tetejére kiszórni és be­lefogasotoi. A rozs learatása után a tarló kizöldell, s a zöldtrágya beszántása ősszel lényegesen többet ér egy ki­adós istállótrágyázásnál. Tisztítsuk ki a vadvízlevezető csatornákat A múlt évi aszály után rengeteg csapadékot elnyel­tek földjeink, de • most már azt tapasztaljuk minden felé, hogy megteltek vízzel a tala­jok. Sőt egyes területeken fnáris komoly vadvízveszély fenyeget. Mint értesültünk róla, a tápéi haitár egyik, kö­rülbelül 25 holdas darabját már el is öntötte a télvégi vadvíz, A víz őszi vetéseket pusztít el, megnyomja, majdnem terméketlenné teszi a tava­szi vetésre váró földeket. Ez nemcsak a gazdáknak, de az országnak is komoly káról; at okozhat. Éppen ezért szüksé­ges, hogy most szántóföldje­ink között húzódó vadvízle­vezető csatornákat végig el­lenőrizzük. Ahol beszakadoz­tak, javítsuk ki, s a medreket tisztítsuk pieg. Addig kell ezt elvégeznünk, amíg nem késő. u Ha mégis szükség lenne ! ránk..." Tegnap a TÜZÉP • Csongrád megyei Igazga- < tósága búcsúztatta a munka veteránjait. Ti­zenhat kedves, munká­ban őszült öreg küszkö­dött a mosolygással és a keserűséggel. Mert jó el­menni nyugodt pihenés­re, de nehéz odahagyni a megszokott munka­kört, a munkatársakat, barátokat — és magát a munkát is. Munkához szokott, dolgos emberek nehezen élik bele magu­kat az új életrendbe. De fiataloknak, csalá­dos embereknek még ne­hezebb lenne a munkát­lanság! Ezért hát búcsúz­nak. Jól esik az igazgató, a pártszervezet és a szakszervezet meleg bú­csúzába, jól esik az utolsó együttes beszélgetés a munkáról, az életről, az öregségről... Néhány könny ls poty­tyan a meleg, fátyolos szemekből. Kemény bácsi, meg Fazekas bácsi egymás­után szél az öregek ne­vében, s mirtha össze­beszéltek volna, mird­k-tten azzal fej zlk be: ••11 a mégh szüksége len­ne ránk az orsiágnak, akármcly'k érában szol­gálatba állunk*. Szerény oklevelek az emlékezésre, pár p-hár sör a barátságra — s a kedves, munkában fá­radt öregek a hosszú, nyugodt élet reményé­ben családjukhoz térnek vissza. Gyiinrcsh me'szési b?n?uutó Fo'síívroson A felsővárosi, fodortelepi és baktói gyümölcstermelők közül sokan az utóbhi időkben értékes szakelőadásokat hallgattak a gyümölcstermelés időszerű kér­déseiről. Vasárnap március 3-án az előadáson hallottakat a gyü­mölcsfák holyos tisztításáról és metszéséről a gyakorlatban is bemutatják nekik. A gyülekezés délelőtt 9 órakor a Vásárhelyi sugárúton, a Csúrí-féle vendég­lőben lesz. A részvevők innen indulnál: el a szociális otthon gyümölcsösébe, ahol sor kerül a gyakorlati bemutatóra. III Tanácstag-szoba a tanácsházán A városi tanács titkársága most újra tanácstagi szobát lé­tesített a tanácstagok számára. A városi tanács épületének I. eme­let 117. számú helyiségét ren­dezték be, hogy ott a tanqpsta­goik közérdekű ténykedéseiket gyakorolják, a szükség esetén, — ha jónak látják, — akár fele-, ket is fogadhassanak, megbeszé. léseket tartsanak. A szobát egész nap a tanács* tagok használhatják. A titkársága hivatalos közlönyt, a Tanácsok Lapját és egyéb szükséges új­ságokat e szobában bocsátja a tanácstagok rendelkezésére. f*oha ennyi új családi ház 1 Egy v. b.-ülésen 14 házépítési engedély lápén A napokban amikor Tápén jártunk, a községi tanácsnál az elnök elvtárs éppen akkor készítgette össze a köveike­ző végrehajtó bizottsági ülés anyagát. Töménytelen sok ak­ta volt egy nagy dossziéban. Mérlegen talán egy kilót is nyomott volna. Kíváncsiság­ból bele lapoztunk a papí­rokba, lássuk csak mivel kell foglalkoznia ülésén a végre­hajtó bizottságnak. A többi között igen örven­detes meglepetéssel találkoz­tunk. Csak erre az egy vég­rehajtó bizottsági ülésre 14 munkás- és parasztcsalád adott be házépítési engedély iránti kérelmet. Találtunk még további 14 aktát, melyek­nek tulajdonosai családi há­zak építéséhez igényelnek portákat a községi tanácstól. Ez csak egy tanácsülésre szól, márpedig mostanában különösen igen gyakoriak a végrehajtó bizottsági ülések a faluban. Igaz, ami igaz, — mondta az elnök elvtárs — ennyi magánház építés, mint amennyi most van kezdődő­ben, talán még egy esztendő­ben sem volt ebben a falu­ban : | Osztják a Vöröskereszt-adományokal­Szegeden A Magyar Vöröskereszt helyi szervezete szerda reggel óla oszt­ja a Nemzetközi Vöröskereszt Szegedre érkezett adományát az arra rászoruló soklagú családok­nak. Naponta közel száz család fordul meg a Hazafias Népfront nagytermében, ahol a fplhalmo­zolt ajándékokból megkapja ki­ki az őt megillető adományt. A szabályos könyvelési karto­nokból kiragadtunk néhányat: Sebők Györgyné (Bordás utca 11.) nyolctagú családja bizonyára nagyon megörült a különféle férfi- és női felső- és alsóruba­neműknek, hasonlóképpen Sánta Emiiné (Vercsács utca 28/a.) tíz­tagú családja is. Mi tagadás, a soktagú családokon bizony sokat segítenek a kopott holmik, ame­lyekre egyelőre nem kell költeni, s így megelőzhetik egy kicsit ma­gukat. A Nemzetközi Vöröskereszt Szegedre juttatott adományából közel ezer arra rászoruló csa­lád részesül. A budapesti jelen­tés szerint hamarosan megérke­zik Szegedre tízezer egység élcl­miszercsomag is, 5 és Itt kiló súlyú csomagolásban. A napok­ban várnak nagyobb mennyisé­gű férfi-, női és gyermekcipő szállítmányt Is az adományok sorában. Felmentettek hat, 1692-ben elítélt boszorkányt Az Associated Press ame­rikai hírügynökség jelentése szerint az Egyesült Álla­mok-beli Massachusetts ál­lam szenátusa február 2fi-án felmentette Pudeatort és 5 más asszonyt, akiket 1602­j ben boszorkányság vádjával kivégeztek. A szenátusi döntés előtt közölték, hogy a perújítási eljárás védelmezői megálla-> podtak, hogy az eredeti íté­letek miatt nem keli kárté­rítést fizetni a kivégzett nők le3zármazottainaki. A perújítás ellenfelei azzal érveltek, hogy a város an­nak idején angol gyarmat ré­sze volt és így inkább az angol parlamentre tartozik, hogy helyrehozza a ballé­pést. Pudeator asszony leszár­mazottai kérték az elítélt nők felmentését — akiket boszorkánysággal vádoltak —, hogy "tisztázzák nevei­ket*, (?2) \miUor Svejkrc kerüli a sor dr. Grilnstcm ránézett, és nz aznapi rejtélyes látogatás remi­niszcenciája a követheti kérdést csalta ki belőle: — Maga ismeri a báróné őméltóságát? — Mostohaanyám ő nekem — felelte Svejk mmgQiilart — zsenge gyermekkoromban kiadott vidékre, is most Ismét rám talált.. J Imire dr. Grünslein kurtán csak ennyit mon­dott: - Aztán adjanak Svejknek egy hcőr\tést is. Este nagyon szomorú volt a hangulat az ágya­kon. Néhány órával azelőtt Ui\lqnböző finom és ízletes holmik fejletlek mindenkinek a gyomrú­hun. tyast pedig csak valami tealöfty és egy sze­let kenyér­• .4 ü l-es szám megszólalt az ablak mellől: ' — k'hiszitek, hajtársak, hogy én jobb szere­tem a rt'mlo!lesirkiH, mint a sültet? • Valaki felnyögött: ' — Pokrócba vele — de valamennyien úgy Ő gyengültek a szerencsétlen kimenetelű lakonta után, hogy senki se mozdult. /)(•. Griivslcjn betartotta a szavát. Délelőtt ihrftjöif néhány katonaorvos: a híres bizottság. Kopton arccal járkállak az ágysorol: közölt, és egy szavukat se lehetett hallani azonkívül, hogy: „Mutassa a nyelvét!" Svejk annyira kidugta a nyelvét, hogy az arra torz grimaszba ráncuk, és a szeme össze­esti gerrnd olt: . _ Stáhare (Törzsorvos) úrnak alázatosan je­•Icnletn, hogy ennél hosszabb nyelvem már nin­csen. Erre érdekes beszélgetés következett Sve/k és á bizottság közölt. Svejk, úgymond, azért, tette az előbbi megjegyzését, mert attól félt, különben azt hinnél:, Iwgy cl akarja dugni a nyelvét. A bizottság tagjaiban viszont lényegesen el­térő vélemények alakullak ki Svejkről. .4 katonaorvnsok leld azt állította, hogy Svejk /•<?{« méis, mint „ein hlöder l\eri'', (Hülye fickó), mig a másik fele közönséges gaz­•embeniak tarlnHa, aki gúnyt akar űzni a kato­naságbál. - Ha a fene fenét eszik is <~> ordított Svefkrs J.HAUK: a bizottság elnöke — akkor is elbánunk ma­gával! Svejk egy ártatlan gyermek isteni nyugalmá­val járatta végig pillantását o bizottságon. A fötiirzsarvqs szorosan odalépett Svejkhez: — Kíváncsi vagyok, maga tengeri disznó, hogy most vajon mit gondol magában. — Alázatosan jelentem, hogy én egyáltalá­ban nem gondqlkozok. — Hitnmehlqnnerweiier (Mennydörgős menny­kő.) — üvöltötte az egyik bizottsági tag, a kardjával csörömpölve — azt mondja, hogy egy­általán nem gondolkozik. Es mért nem gondol­kozik, maga sziámi elefánt? — Alázatosan jelentem, hogy azért nem gon­tlolkazok, mert az a katonaságnál meg van tiltva a ka'onánqk. Amikar évekkel ezelőtt a 9l-es ezredben va/lam, a kapitány úr mindig azt mondta nekünk: „A katonaságnak nem sza­bad a saját fejével gondolkozni. Gondolkoz­nak helyette a feljebbvalói. Mihelyst egy ka­tona elkezd gondolkozni, akkor az már nem katona, hanem csal: egy disznó, tetves civil. A gondolkodásból nem jön ki semmi más.. " — Fogja be a pofáját — szakította félbe Svejket a bizottság dühöngő elnöke — magáról Mlíir hullottunk egyel-mári- Ver Kcrl mgnU: man nini glouben, er sie ein wirklithcr Idiot­(A fickó úgy gondolja: azt fogják hinni rója, hogy valóban idióta.) Dehogyis idióta maga, Svejk, maga egy ravasz gazember, egy minden hájfal megkent csirkefogó, tetves kapcabetyár, érti . . . — Alázatosan jelentem, hogy értem. — Mondtam már, hogy fogja be a pofáját, nem hallotta — Alázatosan jelentem, hogy hallottam, hogy fogjam be a pofámat. — Jhmmclherrgott, hát ahhor fogja be a po­fáját, mert he megparancsoltam, ahhor jól tudja, hogy magának kttssolni kell. — Alázatosan jelentem, hogy tudom, hogy nekem kussolni kell. Az oryostiszt urak összenéztek, majd odahív­ták az őrmestert. — Ezt az embert — mondta a főtörzsorvos Svejkre nittlqlva — leviszi az irodába ós meg­várja a jelenlétünket. Majd a helyőrségi fog­házban kiverik neki a fejéből az ilyen pafázást. Ez a gazember olyan egészséges, mint a inak!:, stimulál, és még pofázik is gúnyt űz a feljebb­valóiból. Azt hiszi, hegy direkt az ő szórakoz­tatására jöttünk ide, hogy az egész katonaság egy nagy here, egy vicces dolog. Máid a hely­őrségi fogházban megmutatják magának, Svejk, hogy a katonaság nem bordélyház. Svejk elvonult az őnneslerrcl az irodába, s miközben áthaladtak az uflvaron, ezt dúdokfí: Azt hittem, a katonaság tréfadolog lesz, ott maradoh egy-két liftig, aztán vége len*ve j S míg az irodábqn az ügyeletes tiszt azt or­dítozta, hogy az ilyen gazembereket, mint Svejk, főbe kell Iqn;, odafent a kórtermekben a bizoll-étg egymás után végezte ki a szimnlán­sokat. Hetven páciens közül csak kettő mene­kj'dt meg, Egy, akinek levitte a lábát a srapnel, és egy másik, akinek valódi csontszuvasodása volt. Csak ezekre nem. mondatott ki a „tauglicU* szócska, a többieket mind, beleértve a három haldokló tiidövészcst is, harctéri szolgálatra al­kalmasnak nyilvánílopák. s a lölörzsoryos nem mulasztotta cl. hogy ebből az alkalomból beszé­dei intézzen hozzájuk. Szónoklata, melyet a legválogatottabb szil­kok sz í lak át. nií'.f át, igen velős volt. Barom ét gané az egész társaság, s esah ha bátran fognak harcolni a császár őfelségéért, akkor tér­hetnek vissza, az emberi társadaloviba, s csakis ez esetben lesz nekik megbocsálva a háború után, bogit ki akarlak bújni a szolgálat alól és szimulállak. t)e c'í, a /őlörjjofvűl, nem bízik ebben, és azt hiszi, hogy kötél vár mindannyiukra. ESU Icjfelcsszájú katonaorvos, tiszta és rom­latlan lélek, engedélyt kért a lölörzsfírvqstól. hogy ö is szólftcrspii a páciensekhez. Az ő szónoklata optimizmusával és naivi'ásával ütött el a feljebbvalójáétól. Németül beszélt. Hosszasan feitrgelte, hogy aznhnah. akik most elhagyják a kórházat és csatlakoznak ezredük­höz a harctéren %•'• 'z ás lovagi moga'qrtást Itell tanústlaniok. Q meg riw győződve róla, hogy a csatamezőn Ügyes fegyverforgatók lesz­nek, minden egyéb háborús- és magánügyükben pedig gqnc.stalan férfiak. Ilugy lagyőzhctellen harcosokká válnuk, emlékezve Radelzky és Savoyqi Jenő dicsőségére. Hogy vérükkel fog­ják megtermékenyíteni a monarchia dicsőségé­nek tágas mezrjé. és győzelmesen végrehajtják a feladatot, melyre a történelem szemelte ki őket. Vakmerően, huiállmcgvciö bátorsággal rqq­tqnak maid előre ezredeik galyá/yitggqilq Iqbai gói alatt, új diadalok, új győzelmei: felé. (Folytatjuk.}

Next

/
Thumbnails
Contents