Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-30 / 75. szám

750 millió rubel, ez évben felhasználható hosszúlejáratú hitelt kapunk a Szovjetuniótól II. év folyam, 75. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1957. március 30. A Munkaügyi Minisztérium közleménye április első hetéről • a 4 Versenyt kezdeményezett < a Ruhagyár l és a Délrost j ' 1 . í AiáA ZáAS.l Al iA AA AAAAAA AA AAA A 8 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ebben az évben a Szovjetunió összesen 1010 millió rubel értékű árut szállít részünkre A szovjet kormány elengedi több, mint egymilliárd forint összegű, a nrmet tulajdon és a szovjet ipari érdekeltségek átadásából származó adósságunkat, és haladékot ad korábbi, több, mint 150 millió rubzles tartozásunk törlesztésére Moszkva (MTI). Csütörtökön délután a Kremlben ünnepélyes keretek között aláírták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát, valamint azt a nyilatkozatot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között •folytatott tárgyalásokról tettek közzé. A kormánynyilatkozatot magyar részről Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, szovjet részről N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke irta alá. A pártnyilatkozatot magyar részről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, szovjet részről N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára írta alá. Az aláíráson teljes számban jelen voltak a két ország kormány- és pártküldöttségének tagjai, valamint a szakértők és a tanácsadók. II Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata Moszkva (MTI). A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957. március 20-tól 1957. március 28ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokon részt vett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Károly országgyűlési képviselő, tájékoztatási hivatalának vezetője, Osztrovszki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, Gyáros László, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Szovjet részről: 1. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P, G. Nyikityin, a gazdasági kapcsolatok főigazgatóságának vezetője, N. Sz. Patolicsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Boriszov és I. Sz. Szemicsasztnov összes országok népeinek jokülkereskedelmi miniszter- gos érdekeit és nemcsak viszwtFtj_ , helyettesek, I. K. Zamcsevsz- szautasítják a tartós béke Révész Géza "honvédelmi mi- kij és L. F. Iljicsov, a külügy- biztosítását szolgáló javasiamesszemenően támogatják mindazok az államok, amelyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általánosan ismert 5 alapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlessze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését és biztosítsa az általános békét. Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az niszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnötitkára, A. I. Mikojan. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. Zsukov, honvédelmi miniszter, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, J. I. Gromov. a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyaláson ezenkívül részt vett: Magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezetője, Incze Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium vezetője, Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes. Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szirmai István, a magyar kormány kollégiumának tokát, hanem igyekeznek minisztérium tagjai. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igazi barátság légkörében folytak le. A felek teljesen egyetértenek mind a magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésének összes alapvető kérdéseiben, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tárgyalásokon kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményekről, az ezt követően kialakult helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1948. február 18-án megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek és biztosítja a teljes egyenjogúság, függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartásának elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését. A magyar kormány kijelenti, hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól A . . , ., SZÓIÓ 1956. október 3O-I szov- A Szor/e'unta segiisege tette lehetőre, jet kormánynyilatkozattal. mindenképp a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szítani és bizalmatlanságot kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettentek attól, hogy a békeszerető népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközi helyzet, s a legutóbbi időben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelést szerveztek Magyarországon, érdekeik szolgálatába állítva mind a megmaradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt. Magyarország és a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint aöban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és a szocialista országok biztonságát. A két kormány egyetért abban, hogy az imperialista országok vezető körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra Kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibáik. A magyar kormánynak megbízható adatai és bizonyítékai vannak arra, hogy az 1956. október-novemberi magyarországi fegyveres ellenforradalom előkészítése egyes agresszív nyugati körök közvetlen irányításával és cselekvő részvételével történt. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a,nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióval mog akarta dönteni a népi államhatalmat, vissza akarta állítani a levitézlett, kizsákmányoló földesúri-tőkés rendszert és újból Je akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmutatta az ellenforradalmi csoportok irányított tevékenysége, döntő központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadás, a reakciós pártok és vezetők azonnali előtérbenyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror, a varsói szerződés alapján Magyarországon állomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése, Mindszentynek, az agresszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszító szózata. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokratikus társadalmi rend alapjai ellen. A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányának azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédelmezésének, Magyarország függetlenségének és békés fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása volt. Ez a kormány tömörítette a-, ország hazafias forradalmi erőit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben, s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait. rend visszaállításának veszélye, annak a magyar nép, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményévei együtt, csak a Szovjetunió testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a katasztrófát, megvédhesse elnyomói ellen évszázados harcokban kivívott szabadságát és függetlenségét. A szovjet hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásában a proletárszolidariíás legnagyszerűbb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatokat vállalt a magyar nép létérdekeiért, a béke és szocializmus közös ügyéért és megvédte a magyar nép legjobbjainak ezreit a véres fasiszta terrortól. A varsói szerződés alapján Magyarországon tartózkodó és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg segítségének eredményeként, megszűnt az a reális veszély, hogy Európa közepén fasiszta agresszió és új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre. Mostanában egyesek a nemzetközi reakció nyomán megkísérlik, hogy befeketítsék a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét, és az ellenforradalmi felkelés leverésében való részvételét torz megvilágításba helyezzék. A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperialista reakciót és a magyarországi belső ellenforradalmat. Ezekkel a kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletár internacionalizmus szent ügyéből, akik n ncpi demokratikus Magyarország barátainak adják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes hazafi sem nevez barátjának. Ismeretes, hogy az 191!)-es magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik fő oka elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal orosz-szovjet köztársaság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó ellenséggel és nem adhatta meg a szükséges segítséget, hogy a magyar proletáriátus megvédhesse forradalmi vívmányait a külső és belső ellenforradalmi erők ellen. A Magyar Tanácsköztársaság bukását véres terror követte, s a magyar nép legjobbjai tízezreinek életébe került. A helyzet most gyökeresen megváltozott a szocializmus erői javára. A népi demokratikus Magyarország erejét éppen abból a törhetetlen testvéri barátságból meríti, amely a Szovjetunió népeihez és a sokmilliós szociaista táborhoz fűzi. A magyar ellenforradalmi események megerősítik a Magyar Népköztársaság kormányának azt a határozott véleményét, hogy a mai helyzetben csak a szocialista országok szoros egysége biztosíthatja a szocializmus sikeres felépítését, és n nemzeti függetlenség megvédését. A szocialista országok baráti együttműködésének és szolidaritásának példája volt nz a nagy erkülrsi és anyagi segítség, amelyben a szocialista országok népei az ellenforradalom sújtotta magyar népet részesítették. A szovjet emberek, amikor segítséget nyújtanak a magyar dolgozóknak ahhoz, hogy mihamarább helyreállítsák országuk normális életét, meg vannak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküzdeni a szocializmus építésének útjában felmerülő minden nehézséget, bármilyen akadályokat támasztanak is a kapitalista táborban levő ellenségei. A szocialista országoknak forradalmi éberséget kell tanusitaniok i. hogy a magyar néo elkerülje a katasztrófát A szocialista országok külpolitikájának alapja : a békés együttélés lenini elve A felek megállapították, fennállása. A szocialista táhogy a jelenlegi nemzetközi bor országai következetesen a helyzet jellemző vonása két két rendszer békés együttélésvilágrendszer: a szocialista és nek lenini elve alapján folya kapitalista világrendszer — tatják külpolitikájukat. Ezt A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításában, valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elértek. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy 1956. október-november havában, amikor leginkább fenyegette a fasiszta A magyar események arra tanítanak, hogy a szocialista országok népeinek a leninizmus forradalmi éberségét kell tnnúsí. taniok és meg kell tudni védeniük a szocializmus és kommunizmus építésében elért hatalmas vívmányaikat belső és külső ellenségeikkel szemben. A két kormány kijelenti, bogv az 1956. októberi—novemberi magyarországi események a legvilágosabban mutatják, hogy ki a magyar nép ellensége, és ki igaz barátja. Amint előrelátható volt, a legellenségcsebb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalták cl. E körök tevékenyen részt vettek a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és irányításában, de nem maradtak cl mögött ük Nyugat-Németorszá g, Anglia, Franciaország és több más kapitalista állam bizonyos körei sem. Mind szembetűnőbb az Egyesült Allamoh vezető köreinek felelőssége a magyar törvényes államhatalom megdöntésére irányuló ellenforradalom kirobbantásában, ha figyelembe vesszük, hogy a Nyugatra szökött és a népi hatalom megdöntésére szövetkező reakciós személyek és csoportok az Egyesült Államok hivatalos köreinek védelmét és támogatását élvezték és élvezik. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai Nyugat-Németországban és másutt hosszú évek óta szervezik és pénzelik a fegyveres fasiszta csoportokai a Magyar Népköztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok az októberinovemberi napokban felvonultak Magyarország ellen és egy részük közvetlenül is közreműködött az ellen forradalmi akciókban. A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysége és magatartása szintén mutatja az Egyesült Államok különleges szerepét a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és támogatásában. A nyugati imperialista körök közvetlen, vagy közvetett részvétele a magyar dolgozók halalmának megdöntésére irányuló ellenforradalomban, veszélyeztette az egész szocialista tábort. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai továbbra (Folytatás a 2. oldalon.)