Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-27 / 72. szám

Hatvan fiatal kér tisztes mesterséget 3 tSfSSCiSlOlTlfÓI N' evetséges „hatásköri" sovinizmus, vagy ká­kán csomói kereső ba­kafántoskodás ez a nagyszerű terv előtti begombol ­gyerek juthatott a rálermettség és a szíve-válasz lotla MTjf-ról is levettek volna egy bájos"-t és „rontó"-t anno do- háztetőről, no de a történet kevéske gondot, s hozzá még a mini 1728-ban tűzhalálra ítél- csakis eddig szól, s a többit E gyszer-kétszer már frs tül távolabbra a munkások, az mesterséget tanulni szándékozó tam róluk, a „senkijük- üzemek életétől, nehogy azono- és javasolt fiúkat, sincs" gyennekekrál, akiket én illettem talan J először ezzel a névvel. Régen tavalyi esztendőben a azt mondták rájuk: lelcneiekj A Szegedi Finommeclia­Ez a szó körvonalazta anyátlan, J—\ nikai Vállalat vasipari apátlan, védtelen és névtelen részlege és az Ifjú kozf(s hg nincg gzáz mivoltukat, lársadalmonkivüli- Gárda vezetősége közöltegész- koros' k -uthatot 'vol„a már Rózsa Dániel ségüket, azt, hogy velúk min- séges kezdemenyezes jott votna ... dent lehet csinálni: adni-venni, léire, amit a városi tanács is éheztetni, vagy agyondolgoztat- messzemenően támogatott. A Fi­nk Kiss Lajos „A szegény em- nommeclianika felállított volna berek élete" című munkájában az Ifjú Gárdában egy géplaka- mici így ír e gyerekeket az intézmé- tos, mechanikus- és esztergályos, " nyes kezekből kivevő eltartók- úgynevezett univerzális lanmű­ról: „Legtöbb asszony kereset- lielyt, hogy mégis tanulhassa­szerűleg tartott 5—6 gyereket, nak mesterséget ezek a gyere- megoldása, az értelmetlenségtől hogy abból élhessen. Az ilyen, kok is. Az ipari tanulók és a ve- eleddig léket kapott gondolat, ring> be-rongyba lefekteti, imígy- zető szakemberek béralapját is amit ismét kezdeményezni, s amúgy ötetgeti. De nem ritka az fedezle volna a vállalat. Az Ifjú főleg kivitelezni keli, mégpedig olyan asszony, aki elvonja az Gárda vezetősége pedig abba is minél előbb. Ha az M Hl és a élelemre, tartásra kapott pénzt, beleegyezett, hogy a tanműhely- Munkaügyi Minisztérium segíle­és silány táplálékkal táplálja a be más, nem intézeti gyerekek nének, s az emberségükről is is­jobb sorsra érdemes gyerekeket, is szerződhettek volna tanuló- mert szegedi üzemek, illetve Télen fázlaltatja és úgy bánik nak. A nagyszerű gondolat ott gépműhelyeik is, akkor ez a velük, ahogy a mostoha anya bukott meg, hogy az MTlL be- „hogyan?" hamarosan megoldást Be«. ' " gombolkozott az elől, hogy gé- nyerhetne az. ifjú Gárda tanmű­F.z már a múlté Erre a kité- péket és egyéb felszereléseket helyének felállításával. S mivel télre hazánkban ma már nem adjon - nem Ls a legjobbakat e fiúk a mieink, emberré neve­talélunk a valóságban igazolást, kérték! — a tanműhely részére, lesükért, sorsuk formálásáért nu A legtöbb elhagyott, boszorkány Szamár az ilyen boszor­Egy este moziból kuttog­tekintélyén sem esett Itt van teliét a „hogyan? a gyermeki fantázia is a .te­hénre" bízza. kapitányt, Kökénynét, Kerelát kány, hiszen tehén fomájá- tam hazaleié, oszt egy zürgos mesterséghez, s ezzel az ós a többi régi szegedi „bű- ban nehezen tud lesattyogni a kutya szaladt el mellettem. Mondtam neki: „Coki, te!" De nem fülelt. Magam előtt meg egy nagy fehér tócsát láttam, de kikerültem, s erre azt mondta a zürgös: „Szeren­cséd, hogy bele nem léptél". Nagyon megijedtem, nyargal­tam, amíg szufla volt ben­nem, a kutya meg eltűnt. Máskor meg a kertünkben volna te a szegedi bíróság, hogy véglegesen kipusztítsa a bo­szorkány-faj zatot. A bíróság azonban nem érte el célját, mert mai „tanúvallomások­bók' meg kell győződnünk esztendővel is. eldobott — mondván: az ipari tanulókép- vagyunk a felelősek, - a felvetett p "3gfá tfihh • t gyerek már csecsemő-, vagy na- zés az ő speciális feladata, probléma megoldásán érdemes p gvobbacska korában valóban Ugyanakkor a szuk létszámkeret- el gondolkozni, gyerekhez méltó nevelőszülőkhöz re hivatkozva nem vette fel a Lórii herene kerüL Munkára, libapásztorlui­dásra, ütött-vert cselédsorsra, egyetlen „senkijesincs" gyereket sein adnak ki intézményeink. De mi lesz azokkal, akiknek nem kerül nevelőszülő, akik senkinek sem kellenek, mert a sok há­lusi emberek életét. Ezek a ^a^Egf nagf S£ <*y nagy alakoí bájolok lepedővel szedik osz- maeska kppib*en me|£yomta a dobén. Csak úgy csattogott sze a szolok es mezők har- me]llt „ gel nlind két nagy lapuval a feje fö­matat köpönyegen, bakkecs- £ájósokra ébrBedt. Hanem egy- Iöu- Kiabáltam apámnak, az akr;^záneYSvbóih^k -^St s apr- 4' bői, tükörből jósolnak: meg- ^i Tkötö te az ™t Jssgt:íüti3sss jsr-..rn,eu vizet r szegedi boszorkány- ' kétszáz Van már lucerna- ss mm is a oszt úgy várta. Alig múlt éjfél, jött a fekete macska. Apám hallotta, hogy valami motoszkált a sublút Hiába hencegett hót Dugó- alatt, meggyújtotta a lámpát, nics, hogy az ő retyerutyá- hát ott lapult a fekete maes- szc""kanyok ellen. Gatyamad­jából került ki az utolsó sze- ka. Gyorsan papucsba lépett, /a"gal lceI1 bekötözni a kilin­gedi boszorkány, itt a környé- alkapta a szörnyeteget, félig cset> akko" nem tud kimenni ken a bájoskodásnak és ron- agyonverte, aztán kidobta a a boszorkány; szalmaszálat, vagy boszorkánytüskét kell a kiszaladt a vadász barátjá­val, aki éppen nálunk volt és a vadász háromszor lőtt a szörnyetegre. Csak akkor döglött meg. Hát ló volt! De hova lett a lepedője? Kiderült az őszinte beszél­getésből az is, hogy hogyan kel] védekezni a rontás, a bo­A szegedi és járási föld- Konyhakerti magvakból művesszövetkezetek időben eddig sem volt, ezután sem nyattatás közben lassan beleértek gondoskodtak róia( hogy lesz hiány. Hiba, hogy a já­az érlelő kamaszkorba, la—szaküzleteikben a dolgozó rás területén még a kötöt­évesek, s egy híján majanem parasztok lehetőleg minden- tebb talajon gazdá nagykorúak? S mivel legtöbbjük félg tavaszi vetéshez szüksé- sem nagyon kedvelik az. általános iskola 2—d, vagy ggs aprómagokat megvásá- karmányborsó termelését. 4-5 osztályával rendelkezik rolhassanakj Különösen bő- Pedig ezzel nagy mennyisé­csak, ipari tanulónak nem ve- vgn yan takarmányborsó, gű tápdús takarmányt bizto­saik fel őket, a tanulás pedig a V5rbsbere> szudáni fű és bal- sítanának állataik számára, sok kiesés, meg az isten tudja tacinmag;' Némi hiány mu- Ugyanakkor a földterületről 1.1— X.'.l. 1.11,, ;nTtn,CC7Kl mra- . .... . * után r— beérik hány féle lelki depresszió tóra- tatkozott'takarmányrépamag- a takarmanyborsó miatt lassan, vagv netie- azonban a hiány potla- , , zen megy -, de mégis megy!-; gára a napokban újabb húsz mivel az koran annál inkább közelebb áll hoz- mázsa répamagot szerzett be még más is vethető a gazda­zájuk a gyakorlati munka, a a j4rási földművesszövetke- sagi év végéig. Takarmány­E^ató^SkeressSrMt borsó vetőmagból még több, magyarázza nagy idegeséggei tasnak hagyománya és kultu­sza van, s mint annak idején a nagy boszorkányperben ma is tanúk tucatja bizonyít­ja létezésüket és sorozatos gazdálkodók ö^igősködésüket. A tanúk ta_ viszont most nem felnőttek, hanem aprócska falusi iskolá­sok, akik „két szemükkel lát­ták" az ördöggel szövetséges kantáros rontókat, tavaly, meg karácsony előtt, meg két hónapja is. kulcslyukba dugni, akkor meg bejönni sem tud. Hasznos le­het az ajtónak támasztott söprű, vagy az ajtóra szege­zett lópatkó is. azonban min­dennél biztosabb hatású ez a varázsige: „Szent János, fuss el minden hasidékokat és nyillást!" éledése poszmatra. Reggel nézte a poszmatot — oda a macska. De az egész falu látta ám, hogy a boszorkány (s ő is _ __ megnevezi név szerint) rette- ezt hiszik, mert ..hallották", sőt F.s a mesélő gyerekek mind-1 lehet netesen húzta másnap jobb oldalát, meg a karját. választ, mert kiék is ezek a gye­rekek? A mieink, a társadalomé, egytől egyig. Tehát mégis van valakijük, tartoznak valakihez: hozzám, hozzád, s mindannyi­unkhoz, korunk minden felnőtt­jéhez, gyermekesekhez és gyer­mektelenekhez, kedves olvasó, A z újszegedi Ifjú Gén dában közel 120 ilyen fiúval találkoztam, akik­re évente egyenként 11—12 ezer forintot költ az ál­lam. Lakást ad nekik, neveli, ruházza és eteti őket. Tévedés ne essék: a büszke Ifjú Gárdá­ról elnevezett intézmény nem javítóintézet. A kapu éjjel-nap­mázsa lucernamagot osztanak szét utólag a köz- mint fél vagonnal van raktá­ségek között; ron* Nívós műsor, nagy siker a Filharmónia egy kis diák X. Y. (ő azonban pontosan megnevezi) bácsiék háztetejéről minden este ledo­bálta a boszorkány a gerinc­ről a cserepeket. Hanem egy este a gazda megleste a ron­..látták", és ismerik a boszor­kányt, meg is tudják mulatni az újságírónak is. Mindig egy szár­izikkel jár — az a lova. Hiába ítéltettek el tehát tűz­halálra a régi boszorkányok, s Aztán történeteket mond- hiába emelkedett magasra mág­tak el a „megpatkolt" tejes- Rájuk porán a kultúra és civil asszonyról, a függönyöket hatalmas épülete/a gyér* meki képzelet aktualizálja a fel­LlJ . . H | . ferjen eibeszetesehez, azt is nerfoi nanqversenyen megnevezi) tehénné változott. 1 ^ 'A holdvilágban ott állt a A Filharmónia hétfőn dél- Attila: Tél című versét sza­után és este ismét vidám valta ;''en szépen. Nagy si­műsorral izórakoztatta sze- kere lí Záray Mártának, gedi közönségét. Az esti elő- aki rendkívül temperamen­adós látogatói ezúttal is tumos dzsesszdal énekesnő, holtra fáradva jutottak be- A Fi)harmónia könnyű - , . D , , , a szinhazba, mert a délutáni J pal nyitva van. Rend tiwlasag előadás elhúzódása miatt hangverseny-sorozata kihasz­es fegyelmezettseg uralkodik az küze, háromnegyed órát áll- nálja a műfaj lehetőségeit, epületekben, s a hozzájuk tar- dogá]tak a színhóz előcsar- ezért néDszerű de a hétfői tozó hatalmas porta minden talp- nokában szorongva vagv a népszerű, ae a neuoi alatnyi földjén! A fiák felesze- ^ e Sn a fzín- ^L^^S^TS S^üLbTÍmeTsS ház előtt toporogva Idősze- SSSSW°3SSSn'" & peket tanul üzemben, szövetke- ^ . „tőad^ idÖDont- day éS Mezei Mália Számai" zetben és kisiparosoknál. Ezek- ^^^Yélór^afelőbb^így nak színvonalával, kel a fiatalemberekkel nincs is a menetrendet pontosan be semmi probléma. Becsületesek, jeblet tartani munkaszeretök. A szakmájának A hétföi műsor Balassa ki-ki valoságos művésze. Erről Tamás tánczenekarának és meggyőztek az általuk készített Hegedűs János konferansz­torgyak, s a miinkaitat0k dic.se- nak közreműködésével zaj­relei. Velük majd nagykorúságuk ]ott le Ötyös Marcell Raday napján, 18. életévükkel kezdő- Im Záray M.-rt vámosi dik a meg megoldatlan proble- JánoSi Mezey Mária szamai ma. De ezt a teniat hagyjuk ieg- vastapsokat váltottak ki. A kozelebbre. EGY ÜZEM műsorból kiemelkedtek Rá­day és Mezey sanzon számai, Mezey Mária ráadásnak Pe­tőfi: Szülőföldemen és József Uj darálómalom Alsóvároson M aradjunk tollát az Ifjú­Gárda másik felénél, a kevésbe szerencsések­nél. akiknek vajmi ne­hezen jut egyelőre — a még megtéretlen „objektív okok" mi­att, — mesterség. Túlkoros tol­tuk miatt, ők délelőtt az intézet falain belül végzik az általános iskola különböző fokozatait, dél­után pedig az intézet gazdaságé- A Ságvári telepi Táncsics ban tevékenykednek néhány Termelőszövetkezet tagsága hasznos órát. Van egv kicsike sokezer forintos, saját erőből asztalos- és iakntosműlielvük is, történő beruházással új dá­nból egy-egy szakember vezeté- rálómalmot létesített Alsóvá­sével szinte teljesen hasznavehe- roson a Petőfi Sándor sugár­tellen fa- és vasanyagból szé- út külső végénél, a Vám té­pen kimunkált használati tárgya- ren. kat és játékokat készítenek több Az új darálómalom hétfőn szegedi iskolának és óvodának, reggel meg is kezdte a mun­Ez és a kortgazdasági szántás- kát az alsóvárosi dolgozó pa­vetés azonban csak a munkára rasztok, jószágtartó emberek való nevelést, a munka és az örömére. Az utóbbi időben érte kapott zsebpénz megbecsü- Alsóvároson nem volt olyan lését jelenti, a mesterség, a szak- darálómalom, a Szivárvány 111a elsajátítását nem, arra nem kitérői üzem kivételével, képesít. Mesterség, szakma kell ahol szálas takarmányok őr­nekik. a többi társukkal szembe- lését is vállalták volna. A ni hátrányos helyzetükben is. vámőrlésekből jelentős ha­Közel kell vinni őket a városi szonra számít a szövetkezet élet lüktető szívéhez, szemben tagsága, s ez jelentős mér­a Horthy-idők gyermekliga-poli- lékben hozzájárul a közös tiké jávai, amely a Falura kei- állatállomány további foko­gelte az ilyen gyerekeket, men- zatos gyarapításához, a tót, meg akarta fogni, de szabdaló pajkos boszorká- nőitektől hallott és sokszor ál­nem sikerült neki, mert a bo- nyokról, a tehenek megrontá- táluk is hitt boszorkánvo's tör­szorkany (s hogy kétség ne sáról ^ a kútágas-fejésrőí, (éneteket, mert mé~ márt sem ferjen elbeszelesehez,^^azt js karácsonyi morzsákkal törté- jutott el a falu minden kis szög' nő iábficamodásról,és hasonló létébe az ismeretterjesztők vilá­boszorkányos dolgokról. Egy gossúga. őszinte emberke pedig ieg- Persze a gyerekek nagyobb része is csak mosolyog a boszor­kányos történeteken. Nem ijed-» nek meg a „ziirgős" kutyától, nem hiszik, hogy osztálytársuk apjának vadászbarátja „lelőtte" a boszorkányt, mert embcremlé. kezel óta nem halt meg lövéstől nvihaha a faluban és nem is cserepezlek egyik háznál se a boszorkány rserépdobálása mi­att. Es lm alaposabban kikérdez­getné az, ember a ..s/ein- és fül— lnnú"-kat. kiderülne, hogy ez sem töl'tént, az sem történt, leg­feljebb az öregek mesélték, s nekik még öregebbek, akiket már ki sem ieiiet kérdezgetni. De miért hozná zavarba az ember a lelkesen mesélő api-ósá* goknt? (mn) háztetőn. Könnyű neki, mert egy minutumban át tud vál­személyesebb élményeit me­lózni, akármilyen állat bőrébe sélte el a mihályteleki bo­bele tud bújni. ezorkánnyal kapcsolatban. kullu>tálLs élete „Fújjuk le a port. a Ru­hagyár színpadáról", — ír­ta a Szegedi Néplap egyik cikkében. Nagyon jó volt ez a figyelmeztetés, mert sok minden történt azóta. Balogh Lajos kultúrfele­lőssel beszélgetünk. Gazdag tervekről számol be. A színjátszó csoport és a zenekar már hónapok óta „üzemképes", de az ének­karral és a táncosokkal ba j van. I ruhagyári fiúit lába nem akar a népi tánc ütemeire mozogni. Pedig a népi táncban is vannak olyan nehéz figurák, mint a bugi-vugiban, vagy a szambában, a táncok szép­ségei pedig szinte összeha­sonlíthatatlanok. Az énekkar problémája még a táncosokénál is ne­hezebb, a lecsökkent költ­ségvetési keretek miatt. A kulturális bizottságnak te­hát egész munkáját át kel­lett szerveznie, új ötleteket kellett megvalósítania. A Ruhagyár kulturális mun­kájában újfajta kezdemé­nyezésekben nincs is hi­ány. Az üzemi mozi ren­tábilisan működik az egy forint harminc filléres egy­séges helyárral. Szombaton délután két előadást is tar­tanuk, vasárnap délután egyet, de vasárnap táncmu­latság is követi a mozielő­adást. A farsang folyamán az üzein fiatalsága álarcos­halat is rendezett, melyre igen szép kullúrműsoitral készültek. Régen volt ilyen sikere ruhagyári előadás­nak. A gyár zenekara is mű­ködik. Jelenleg új bemuta­tóra készül, Erkel: Hunya­di László című művéből a Palofás-t tanuliák. A szólisták uz énekkar tag­jai közül kerültek ki, Sző­lősi Erzsébet és Varga Ist­ván éneklik a szólókat. A színjátszó csoport is megkezdte már a munká­ját, A régi darab próbái mellett új nagyoperett be­tanulását is elkezdték. Az Ipafai lukodaiom címmel, a Blaha Lujza Színházban nagy sikert aratolt daljáté­kot játsszák rövidesen nem­csak a Ruhagyár, hanem a szegedi és Szeged környéki művelődési otthonok kö­zönsége előtt is. A ruhagyáriak szerelik a könyveket is. Különösen azóta keresik fel sokan a könyvtárat, mióta áthelyez­ték a stúdióba. Itt a mun­katermek közeiéhe került a könyvtár, jobban hozzá­férhetővé vált a dolgozók szamára. Az októberi ese­mények ideje alult az olva­sók száma átmenetileg le­csökkent. de januárban a kölcsönzés már elérte a fél­ezret, s azóta több mint százzal emelkedett. Jól működik a foto-szalfhör is. különösen lelkes tagjai Rácz. Ottó, Urbán szalag­vezető és Solti Jenő. Nem tudunk azonban úgy be­szélgetni a ruhagyári mű­velődési munka aktivistái­vá), hogy ne beszélnének a kultúrterem kérdésének rendezéséről. — Hát igen — probléma ez. de a mostani gazdasági nehézségek mel­lett az új kultúrteremről korai beszélni. Addig is, mig ez a kívánság teljesül, dolgozzanak a Ruhagyár kultúrosai az eddigihez ha­sonló lelkességgel. tk. Szabályoziák a termelői borkimérést A Magyar Közlönyben megjelent a belkereskedelmi miniszter rendelete a terme­lői borkimérést tevékenység szabályozásáról. A rendelet részletesen intézkedik arról, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek, a földmű­rcsszüvetkezetekben műkö­dű szőlőtermelő csoportok, a termelési társulások és a magánszemélyek milyen fel­télelekkel hozhatják forga­lomba a borkimérésükben saját termésű boraikat. — Port Arthurtól mintegy 15 tengeri mérföldre van a világ egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb szigete, az, úgynevezett Kígyó-sziget. Az akg valamivel több mintegy kilométer hosszú és fél kilo­méter széles szigeten az ed­digi kutatások szerint több mint 100 000 fajta kígyóéi, és a szigeten több olyan növény található, amely egyedülálló a világon,

Next

/
Thumbnails
Contents