Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-19 / 41. szám

Egy nap a fiírásápn — Nem tudok semmiről, nem emlékszem, iltnm, a bor beszélt belőlem. De én kérem, mindig is híve voltom a rendszernek eszem ágában som volt ilyen ki­jelentéseket tenni..: Itt vallott a megyei híréság előtt 1 Tarrach I.njos, a Földmű­velésügyi Minisztérium volt pénzügyi főrovizorn. Igen — csak volt; nem valószínű, hogy a történtek után tovéhbrn is be­tölti korábbi magas tisztségét. Dc miről is van szó tulajdon­képpen? A tárgyaláson kiderült: Harrach tavaly december 5-én másodmagával n minisztériumból Csongrád mogyébe jött, hogy el­lenőrizze a termelőszövetkezetek zárszámadásait. Útközben több­szűr betért egy kis ilók&ra. Sze­geden is ivott, aztán Kübckház&n folytatta az italozást a földmű­vessző vetkezeti vendéglőben. Amikor már jól felöntött a ga­ratra, elkezdett nagy bangón uszítani a Kádár-kormány el­len, és két fiatalt felszólított arra, hogy fegyverezzék le n honvéd­séget, meg a rendőrséget.; i Ittas állapotban elkövetett bűntett miut hatbőnapi börtön­re ítélték a volt főrevizort, A részeg főrevizor Jogos önvédelem A póruljár! embercsempész Hálátlan gyerekek Azért állt a bíróság előtt Ju­hász Antal bordányi lakos, mert -embert ölt. A vád nagyon sú­lyos. Azonban a történtek pon­tos feltárása nyomán kedvezően alakult Juhász Antal helyzete..; Ifjú Simon Mihály, — aki Bor­dányban közismert volt vereke­déseiről, bicskázásairól — pár hónappal ezelőtt egy alknlommal elhívta sógorát, Juliász Antalt a szomszédos tanyába bort inni. Simon már ittas állapotban volt, amikor átmentek italozni. Az ita­lozás végén, amikor hazatértek, valami ürüggyel Simon rátá­madt sógorára. Vita támadt kö­zöltük, és Simon felesége férje elé állt, hogy az ne támadjon testvérére. Simon arculütötte fe­leségét és a késsel nekiment Ju­hásznak. Kikerültek nz udvarba. Juhász Antal védekezett, — egy másfél méteres bottal hadoná­szott. Amikor Simon feléje akart szúrni, többször ráütött sógora fejére. Ezután Juhász Antal elment a rendőrségre, és feljelentést tett Simon ellen, mert őt sógora kés­sel megtámadta. Csak aztán tudta meg, hogy az ütések következtében SimoD meghalt.;: A megyei híróság jogos önvé­delmet állapított meg és a vád súó't Elmentette Juhász Antalt. Urbán CTyürgy íijszentlváni lakost egyévi börtönro ítéli a já­rásbíróság, mert.. Ez év január 2á-én Urbán György egy fiatal társával a Mikszáth Kálmán utcai vendég­lőben itnlozolt Időközben be­tért a söntésbe egy család: férj, feleség, akikről beszéd közben kiderült, hogy disszidálni akar­nak. Urbánék ajánlkoztak a szök­tetésre, amire másnap keriilt sor, amikoris nz idegenek még egy ismerősüket és annak gyerekét is magukkal hozták. Az újszegedi állomáson tulálkoztak. Szőreg Újtelepnél leszálltak a vonatról, és mintegy száz métert haladtak a vasút mentén. Közben csat­lakozott hozzájuk egy fiatal gye­rek is. — Most átveszem a parancs­nokságot — jelentelte ki Urbán, — bizzák csak rám magukat, ez már a negyvenhatodik esetem .. -. Mentek vagy két óra liossz&t n földeken keresztül, kikerülve a lakott területet. Bokros részhez érlek. A közelben egy házból vi­lágosság tűnt fel. Ez itt n határ — mondta csendesen Urbán. — Menjenek vagy hatvan métert a senki föld­jén, olt gyújtsanak rá egy ciga­rettára. A tüzet meglátja majd a jugoszláv katona, és elvezeti magukat.. i A disszidensek kifizették az előre megbeszél, háromezer fo­rintot, a hozzájuk csatlakozott gyerek meg hatszáz forintot és egy ezüst cigarettatárcát adott nz embercsempészeknek. Aztán elindultak. Az egyik férfi bement u házba, — ahonnan korábban világosságot látott. Ügy gondolta, ez már jugoszláv terület, és megkérdezte, hol kell jelentkez­ni? Ez kérem Tiszasziget, >•» válaszolták a tanyában lakó ma­gyar parasztok, — messze van ínég ide a halár, de mi nem mondunk maguknak semmit, hogy merro menjenek. Időközben megjelent egy rend­őr és bekísérte a határon átszök­ni akarókat a szegedi kapitány­ságra. Másnap elengedték őket, de nem tudtak elutazni, mert már lekésték az aznapi vonatot. A társnság két férfi tagja elhatá­rozta,' hogy elmegy az újszegedi állomás restijébe, hátha ott ta­lálja a csaló Urbánt. El is men­tek, és a söntésbon valóban ott lelték Urbán Györgyöt ;n H. Istvánná 67 éves öreg, el­esett asszony vall a bíróság előtt: — Felneveltem a fiaimat — mondja akadozva, nehézkesen — és hálátlanok lettek. Volt nekem öt hold földem. István meg Ká­roly azt mondta, adjam nekik, az életem végéig ellnrtanuk, ma­gukhoz vesznek, gondoznak. Néz­ze a tisztelt bíróság, ón beteges öregasszony vagyok. És úgy bántak velem, mint a kutyával. Magukunk külön főzlek, ettek húst, szalonnát, nekem meg só­bavízbe krumplit adtak. Ila be­jöttek a szobába, köpdöstek, hogy büdös vagyok, do mikor beteg voltam nem segítettek a hajamat megmosni, Csak egy ruhában jártam, azt sem mosatták ki, be sem fűtöttek a szobába, a hideg­ben a lábam megfagyott, orvost nem hívtak, az ismerősökhöz mentem el, mert már nem bír­tam . ) ! A tanúk az öregasszony mel­lett vallanak — a vádlottak: II, István, és H. Károly meg tagad­nak. Az öregasszony viszont már jó ideje ismerősöknél lakott, és nem hajlandó visszamenni fiai­hoz i ; ; A bíróság ítélkezik: az eljárás továbbfolytatásáig II. Istvánnak, meg II. Károlynak havonta 180— 180 forintot kell fizetniük édes­anyjuk részére tartásdíjként A „jószívű" gyerekek az ítélet el­len fellebbeznek. (~t») 1 Majd holnap.., i • 5 - Épület- és Bútoraszta- 3 • los KTSZ alakult a közel- 3 3 múltban, s mint ilyen- 3 j ker illik, a tanács gyors 3 ; segítséget adott az új 3 j szövetkezetnek, megje- 3 • lelő helyiséget utalt ki 3 j számára a Vasasszent- ­3 péter utcában. Az a rak- \ ; tárhelyiség, amelyet mű- < í hely céljára a KTSZ meg- 3 l kapott, a Vegyianyag ^ 3 Nagykereskedelmi Vál- « 3 lalat kezelésében volt, s 3 hiába mondta ki a ta- l 3 nács, hogy a helyiséget j 3 azonnali hatállyal át * 3 kell adni, a Vegyianyag 3 3 Nagykereskedelmi Vál- * 3 lalat máig sem szabadi­3 totta fel a raktárai. 3 3 Jóllehet a kiutalásról 5 t szóló végzés február t 3 2-án kelt és az új szö- • 3 vetkezet tagjai dolgozni 3 3 szeretnének, a Vegyi- ­3 anyag Nagykereskedelmi ' 3 Vállalat megbízottai azt « I mondják újabb és újabb < I kérésükre: majd hol- j nap... Csupán két fuvarról « lenne szó s a kereske- ; 3 delmi vállalat könnyen * 3 átköltöztethetné a Marx 3 téri laktanyába az itt el- ] 3 helyezett árukat. Miért ; 3 nem teszik hát akkor 3 3 lehetővé, hogy ez az új ; 3 szövetkezet, aminek tag- ; I jai munka- és kenyér ; 3 nélkül vannak, mielőbb 3 3 berendezhessék műhe- ; • lyüket és megkezdhes- 3 P sék a lakosság számára 3 • is fontos asztalos mun- 3 t kát? j t (mn) 3 SAAiASAAAAAAAAAAAAiSaAlAAAA* Kiket szabadítottak ki az ellenforradalmi erők a börtönből Az ellenforradalmi erők egyik legfőbb tartalékercje a börtönökből szabadult politikai bűnösök és közönséges bűnözők sokezres tömege volt. Az ország különböző börtö­neiből több mint tizenháromezer foglyot szabadítottak ki, közülük csaknem tízezer közönséges bűnözőt, így Vácról 1080-at, az egyik budapesti börtönből 1538-at, Márla­nosztráról 348-at, Sátoraljaújhelyről 292-t, Oroszlányból 1150-et, Pálhalmáról 1631-et, Szombathelyről 248-at, Kalo­csáról 123-íU, Csolnokról 692-t és így tovább. A kiszabadult fegyencek nagy részét bevetették az ellenforradalom fegy­veres csapataiba. íme egy rövid, szinte csak találomra kiválogatott név­sor azokból, akiket kiszabadítottak, és akiknek nagy része azután részt vett az ellenforradalmi eseményekben: Gyilkosság a csorvai határban Az elmúlt héten, csütörtö­kön az esti órákban Bigors Sándor 46 éves üllési lakos betért Kolonics Ferenc csor­vai tanyájába. Azt beszélték meg, hogy Bigors mezőgaz­dasági munkát vállal Kolo­nicsnál: meg is egyeztek, hogy Bigors már a következő napon munkába áll. Időközben bekopogott Ko­lonicsékhoz Szögi János 44 éves csorvai parasztember. Szögi már jócskán felöntött a garatra, s hármasban foly­tatták az italozást. Később Szögi és Bigors együtt tá­voztak el. Hazafelé menet dulakodás támadt közöttük és Szögi zsebkésével tizenöt helyen megszúrta Bigors fe­jét. A férfi a szúrásoktól ösz­szeesett és meghalt. Ezután Szögi a véres ke­rékpárját hazatolta az eset színhelyétől mintegy 500 mé­terre levő tanyájába. A rend­őrség kiszállt a helyszínre és a nyomozó-kutya segítségé­vel felderítette a tettest. A nyomozás eddigi adatai szerint — feltehető, hogy Szögi — aki az egész kör­nyékben híres verekedései­ről, bicskázásairól — bosszú­ból követte el a gyilkossá­got. | ! Illlllllllllll 17/ román mezőgazdasági gépek A Román Népköztársa­ságban a Mezőgazdasági Gépesítési- és Villamosítási Kutató Intézet munkatár­sai 1956-ban 88 új román és külföldi mezőgazdasági gép­típussal folytattak gydkor­lati kísérleteket. A kísérle­tek eredményei alapján már az idén 20 új géptípus so­rozatgyártását kezdik meg, köztük kukoricavetőgép, trágyaszórógép, kukorica­kombájn és más gépek so­rozatgyártásót. Az MSZMP hírei A marxista esti egyetem első évfolyamának előadásai ma, du. 6-kor kezdődnek a Móra Ferenc sétány 10 sz alatti székház földszinti ta­nácstermében. Felhívjuk a hallgatók figyelmét, hogy az előadáson jelenjenek meg. Aglt.-prop. osztály ALFÖLDI BÉLA, volt nagykereskedő; 1944-ben pénzért vállalta tizenkét ül­dözött elbúj tatását, akiket az­után átadott a Sváb-hegyen székelő Horthy-rendőrségnek. ATKARI ARISZTID, az I. G. Farbenindustrie német hadfüzem magyarországi kép­viselőjének fia, aki kémke­désért kapott tizenötéves bör­tönbüntetését töltötte: kisza­badítása után egy fegyveres csoportot vezetett Budapesten. BAKOS JÖZSEF, az 1919. után alakúit Héjjas-féle ter­rorkülönítmény tagja, az or­goványi kegyetlenkedések egyik részvevője. BALOGH MIHÁLY, volt csendőr, a hírhedt Juhász­féle nyomozócsoport tagja, aki számos, a baloldali moz­galmakban részt vett embert figyelt és tartóztatott le a Horthy-korszakban, így töb­bek között Dobi Istvánt, Ve­res Pétert és másokat. BARITZ KÁROLY, hor­thysta csendőrtiszt, aki pa­rancsnoka volt a nyolc em­ber agyonlövésével járt 1935-1 atkári csendőrsortűznek. BEÉL JÖZSEF és BOKOR GYULA detektívek, akik a munkásmozgalom több veze­tőjének, így Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltánnak meg­kínzatásában vettek részt BEGRE ALBERT, 13 évre elítélt rabló. BERTÓTHY DEZSŐ, aki 1944-ben a Szolnok megyei internálótáborból százszámra küldte a foglyokat a német haláltáborokba. • CSASZKÓCZ1 EMIL, hor­thysta ezredes fia, akit 1955­ben államellenes szervezke­dés miatt ítéltek el. Dr. CSÍKVARI AKOS, hor­thysta rendőrszázados, több­szörös gyilkos. DÖVÉNYI-NAGY LAJOS, a Magyar Futár című nyilas újság szerkesztője. DUHONY LAJOS, egy Nagy Júlia nevű nő 20 évi börtönre ítélt gyilkosa. ENYEDI BÉLA, horthysta vizsgálóbíró. Gróf ESZTERHÁZY PAL, Magyarország egyik legna­gyobb földbirtokosa, többszö­rös gyár- és malomtulajdo­nos, aki-ellenforradalmi ösz­szeesküvésben vett részt. GÁLDI DÉNES, az ameri­kai titkos szolgálat ügynöke, KIRÁLY GÁBOR, a Héj­jas-különítmény tagja, aki 11 ember bestiális meggyilko­lása miatt töltötte börtönbün­tetését. LITOMERICZKY ZOLTÁN ezredes, Horthyék különbiró­ságának ügyésze. MESKÖ ZOLTÁN, hír­hedt nyilas vezér, egykori nyi­las miniszter. MÉSZÁROS LAJOS, aki Buchlnban 80 partizángyanús embert kivégeztetett, közü­lük tízet ő maga gyilkolt meg. NAGY JÁNOS, az 1942-es kegyetlen újvidéki vérengzés egyik vezéralakja. HERCEG ODESCALCHI PÉTER, a CIC nevű amerikai kémszervezet egyik 1956-ban letartóztatott ügynöke. SZAKVÁRI EMIL, a nyila6 kormány egyik minisztere. SZENTOLÉRY (SCHIWNY) RICHÁRD, volt csendőralez­redes. VARGA REZSŐ, sikkasztó, aki kiszabadulása után részt vett a Szabad Nép-házában székelő, Dudás vezette külö­nítmények két gyilkosságá­ban, Sarkadi István ügyész és Fodor Pál meggyilkolásában. (13) — Un egy rendőrbiztos kíséri az embert — felelte Svejk — az egy nrhez pillanat az ember életében. Dc ha az ember még az ilyen nehéz pH limaiban se felejti el, hogy mit illik tenni, amikor háború van, akkor azt hiszem, hogy az nem lehet olyan nagyon rossz ember. A feketesárga fenevad felmordult és még egyszer a szemébe nézett Svejhnek. Svejk pedig pillantásának ártatlan, lágy, sze­rény és gyengéd melegével válaszolt. Egy ideig így nézték egymást merően. — Ortlög vigye magát, Svejk — mondta vé­gül a hivatali Icisisten — ha még egyszer ide, kerül, egy szót se kérdek többé magától, lin­ziem egyszerűen röpülni fog a hradeanyi had­\íróságra. Meg vagyok értve? Mielőtt még észbekapott volna, Svejk oda­lépett hozzá, megcsókolta a kezét és azt mondta: — Isten fizesse meg a jóságát, ha egyszer szük­sége lenne valami laji'iszla kutyárskára, tes­sék csali hozzám fordulni. Én tudniillik kulya­keresktdO vagyok. S így Svejk nemsokára azon vette észre ma­gát, hogy ismét szabail ós útban van hazafelé. Egy kicsit gondolkodott, hogy ne nézzen-e be előbb a ..Kehely"-be, s végül is benyitott az ajtón, amelyen nemrég Dretschneidcr de­tektív úrtól kísérve távozott. A söntésben síri csend honolt. Csalt néhány vcn lég üldögélt odabent, közöltük a Szent Apollinárisz-tcmplom sekrestyése. Igen borús­nak látszott. A söntés pultjánál Palivecné, a vendéglős Ielesége ül/, és meredten bámulta a söröscsapokat. — Na, megjöttem — mondta vidáman Svejk — adjon egy pohár sört. Merre van a Pali­ver tir, ő is hazajött már? Válasz helyeit Palivecné sírva fakadt, és szerencsé fenségét abban sűrítve össze, hogy külön-külön hangsúlyozott minden szót, így jajdult fel: — Tlz < i • ével m kapottm egy ni hit­J. HAS EK'­tel.,, ezelőtt. — Nahát — mondta Svejk — akkor hét napot már letudott belőle. — Milyen óvatos volt — sírta Palivecné — ő maga is mondta mindig. A söntésben ülő vendégek makacsul hall­gattak, mintha Palivec szelleme ott lebegne és még nagyobb óvatosságra intené őket. — Óvatosság a bölcsesség anyja — mondta Svejk, leülve az asztalhoz a pohár söre mellé, amelynek a habjában kis lyukacshák kelet­keztek Palivecné belcpotyogtatolt könnyeitől — a mai idők olyanok, hogy direkt óvatosság­ra kényszerítik az embert. — Tegnap két temetésünk volt — próbálta másra terelni a szót a Szent Apollinárisz­templom sekrestyése. — Nyilván meghalt valaki — mondta egy másik vendég, mire egy harmadik megkér­dezte: — Ravatal is volt? — Kíváncsi vagyok — mondta Svejk — mi­lyenek lesznek most a háborúban ezek a ka­tonai temetések. A vendégek felálltak, fizettek és nénién távoztak. Svejk magára maradt Palivernével. — Nem gondoltam volna — mondta —, hogy tíz évre Ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre Ité'tek, olyat már hallottam, de hogy tlz évre, nz sok egy kicsit. — Amikor az én drága uram bevallotta — zokogta Palivecné —, hogy mit mondott itten azokról a legyekről meg arról a képről, hát ugyanúgy elmondta megint a kapitányságon és a bíróságon. Engemet beidéztek a tárgya­lásra tanúnak, de hát mit tanúskodhattam, amikor azt mondták, hogy rokoni kapcsolat­ban vagyok az urammal in hogy megtagadha­tom a tanúvallomást. Én úgy megijedtem et­től a rokoni kapcsolattól, hogy isten őrizz, még valami ki ne jöjjön belőle, és ezért meg­tagadtam a tanúvallomást, és akkor a szegény uram úgy nézett rám, hogy amíg éleh, nem felejtem el a szemét. Aztán ítélethirdetés után, amikor elvezették, annyira meg volt tőle bo­londulva, hogy odakiabált nékik a folyosón: „Éljen a Szabad Gondolat!" (Prágai ateista társaság a század elején.) — No és Brelschneider úr már nem jár ide? — kérdezte Svejk. — Volt itt egypárszor — felelte a verulég­ISsné — megivott egy-két sört, kérdezte tőlem, hogy kik járnak ide és hallgatózott, hogy mit beszélgetnek a vendégek a /uthallról. Amilior őt látják, mindig csak a fulballról beszélnek. És ö folyton rángatózott, mintha minden pil­lanatban őrjöngeni él rúgkapálni akarna. Az lilllllllll egész idő alatt csak egy kárpitos ment neki lépre a Pricná utcában. — Az ilyesmi gyakorlat kérdése — jegyezte meg Svejk — nagy marha volt az a kárpitos? — Körülbelül olyan, mint az uram — fe­lelte Palivecné sírva. - Rretschncidcr úr meg­kérdezte tőle, hogy lőne-e a szerbekre. O meg azt mondta, hogy nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében és ott átlőtte a koronát. Aztán mindenki látta, hogy Bret­srhne'uler úr előveszi a noteszét, és azt motulja: „Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!" Es elment azzal a Pricná utcai kárpitossal, és az nem is jött vissza többé. — Lesznek még egy páran, akik nem jönnek vissza — mondta Svejk — adjon egy rumot. Svejk éppen megrendelte a második rumot, amikor belépett a söntésbe Brctsclmeider de­tektív úr. Egy futó pillantást volelt a pultra és az üres helyiségre, majd leült Svejk mellé, rendelt egy sört, és várta, hogy Svcjl: mond­jon valamit. Svejk levett a fogasról egy újságot, 1 mi­közben az utolsó oldalon , az apróhirdetésehet böngészte. így szólt: — Nahát, van itt egy Cimpera nevezetű alak, Straihnv 5-ös szám. utolsó posta Piaiinr­vrs, ez eladja n gazdaságát tizenhárom köbül saját földdel, iskola és vasút a közelben. Brelschneider idegesen, dobolni kezdett az uj­jaival. és Svejlshez fordulva, azt mondta: — Szerelném tudni, mért érdekli magát az a gazdaság, Svejk úr? — A, maga oo — mondta Svejk, kezet nyújt­va neki —, nem ismertein meg mindjárt, ne­kem nagyon rossz a memóriám. Utoljára, ha nem tévedek, a rendőrkapitányság irodájában búcsúztunk el egymástól, Mit csinál mindig, gyakran jár ide? ' — Máma éppen maga miatt jöttem — mond­ta Brelschneider. A rendőrkapitányságról tudom, hogy maga kutyákkal kereskedik. Szükségem lenne egy szép kis ratlerre vagy spiccrc vagy valami ilyesmire. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents