Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-16 / 39. szám

Hevgyalázók 'Amikor a 16 éve* Oleg Kosevoj összetört képpel, élettelen arecal, teljesen ősz halántékkal ott állt a gyilkos fasiszta tiszt előtt, utolsó szavai ezek voltak: ff 3; Csak azt sajnálom, hogy nem harcolhatok többé népem, és az egész emberiség soraiban egy igazságos és becsületes életért..." Hasonló gondolatok keringtek valamennyi ifjú gárdista agyában halála előtt. S most a hősök nevét meggyalázták a szegcdi Ifjú Gárda Gyermekotthonban! Égbekiáltó, gyalázatos dolog történt ott február 11-én. Fehér Tibor és Fekete István, az otthon 19—20 éves lakói leverték a vörös csillagot, sárba taposták a Komszomol-jelvényt! Az Ifjú Gárda tagjai — a komszomolisták, a világtörténelemben páratlan példáját mutatták a hősiességnek, a hazaszeretetnek, életüket áldozták azért, liogy a két magyar fiúnak is becsületes élete legyen! S ők — felülve az ellenforradalom bujlogatásának — az internacionalizmus örök jelvényét, és a komszomolisták jelvényét meggyalázták. Az Ifjú Gárda Gyermekotthonban nem ez az egy eset történt, amely felháborodást kelt minden józan, egyenesen gondolkodó, tisztalelkű emberben. Rendszeresen hangzottak — és hangzanak el ott szovjet- és kormányellenes kifejezések. Tudjuk, hogy az otthon az ország különböző részéből, nem éppen a legjobb magaviseletű fiatalok gyűjtőhelye. Azonban érthetetlen, hogy a nevelők nem tudják megfékezni ezeket a magukról megfeledkezett acsarkodókat. Az Ifjú Gárda Gyermekotthon becsületes lakói, nevelői ne engedjék, hogy megtévesztett,- fékevesztett fiatalok meggyaláz* zák a hősök nevét! — Ma délután fél 1 órakor nyílik meg a Korzó-cukrászda a Lenin és a Kölcsey utca sarkán. A cukrászda érdekessége: külföldi lapokat, és folyóiratokat lehet Itt eredetiben olvasni. — A háziasszonyok örömére, zsír ismét kapható valamennyi szegedi fűszerboltbam BWwwmwiwiwwwmmTmrtTfTWTWTwitwrtWTT f Szabad Európa Rádió l Veszedelmes játékaúttesten l süketnéma 3 =====——= hozzájuk képest" „Ne csak a Jutaárugyárról, a Vágóhídról írjanak, hanem, a mi szövetkezetünkről, a Minőségi Ruhajavitóról is. Az itt meghúzódó ellenségről, névszerint Gombosnéról és Lepsáknéról. Ezek az ellenforradalmi acsarkodók még mindig uszítanak a mi rendszerünk ellen. Pedig kenyeret adott nekik a demokrácia. Októberben ki akarták rúgni Meskálnét, az elnököt, mert párttag volt. Meskálnét, aki felvirágoztatta szövetkezetünket. Terrorizálják a tagságot. Gombosné a szövetkezet pénzéből kocsmát akart nyitni, most pedig Lepsáknéval együtt úgy uszítanak, hogy a „Szabad Európa" süketnéma hozzájuk képest. Kenderesi Antalné". Eddig a levél, melyet Kenderesi Antalné, a Minőségi Ruhajavító Szövetkezet tagja szerkesztőségünkhöz írt. Rövid és harcos, de van ennek a levélnek egy szépséghibája: hiányos. Engedje meg Kenderesiné, hogy kiegészítsük. — Halál a kommunistákra — köszöntéssel lépett a szövetkezetbe október végén Kenderesi Antalné. — Nincs szükségünk kommunista vezetőkre, majd választunk mi közülünk valót. Vajon kire gondolt Kenderesiné? Bizonyosan olyan „osztályhü" emberekre, mint jómaga, aki a múltban tíztizenöt embert foglalkoztatott. ö maga nem dolgozott, csak kereskedett. Vásárról vásárra járt, s „nagynehezen" összeárulgatta a mindennapi kenyérrevalót. Vagy talán olyan embert szeretett volna megválasztani, mint hűséges munkatársa, Simon András, aki októberben szét akarta osztani a raktár anyagát, a szövetkezet évek óta összegyűlt tőkéjét?. Nem vagyunk mi elfogult emberek, egy dologban egyetértünk Kenderesinével: Elítéljük Gombos Jánosné és Lepsák Józsefné magatartását, akik még ma is ugy uszítanak, hogy a „Szabad Európa1' Rádió süketnéma hozzájuk képest. Október lerántotta az álarcot. Ki-ki a maga módján színt vallott. A szövetkezet tagjai is megismerhették Kenderesi Antalné, Gombos Jánosné, Lepsák Józsefné és Simon András igazi arcát. Még egy kérdés tisztázatlan. Vajon miért írta Kenderesiné a levelet, és miért küldte el ezt szerkesztőségünkhöz? Tette félremagyarázhatatlan: jó színben szeretne feltűnni. Most újabb álarcot vett fel. Csak egy dologgal nem számolt. Az emberek nem felejtenek könnyen. És Kenderesi Antalné októberben megmutatott igazi arcát többé nem tudja álarc mögé bújtatni. AZ ELMÜLT HÉT tavaszias napsütése városszerte a szabadba csalta a gyermeket. A Rákóczi téren, a Bartók Béla téren, de a külső városrészek játékra alkalmas helyein is e napokban vidám kis csoportok alakultak, különösen az iskolai tanítás megkezdése előtt. A különböző játszóterek mellett mindinkább gyakori, hogy még egészen forgalmas úttesten is, gyorsan közlekedő teherautók, vagv a szintén egyre sűrűbben,' „repesztő" motorkerékpárok közvetlen és veszélyes közelségében játszanak, csintalankodnak. A városban van egy-két hely, ahol az ilyen látszatra kis jelentőségű, de magára a gyerekre és a járműveket vezető felnőttekre is súlyos következményekkel járó csinvtevések nagyon elharapództak. A VÁSÁRHELYI SUGÁRÉT a 11. kerületi tanács székházától kezdődő szakaszán végig gyerekek hol egyenkint, hol két-három fős kis csoportokban rugdalják a labdát, és a játék hevében nemcsak a sugárút közepén levő aszfaltos úttestre, hanem a villamos elé is futnak. A sugárút azon szakasza, ahol az egyik oldalról a temető, a másik oldalról üres térség van, 9zintén veszedelmes hely ilyen szempontból. A Petőfi Sándor sugárút külső része sem kivétel. A legtöbb villamos kocsivezető kétszeres gonddal ügyel, ha az ilyen járaton van szolgálatban, mert nem akar baleseteket előidézni. VANNAK ESETEK, amikora gyerekek játékból, pajkosságból szinte kiprovokálják a balesetet. A minap a Petőfi Sándor sugárúti vonalon, a Szivárvány-kitérőn túl, mintegy 300 méterre két kislány játszadozott. Az egyik — nyolc-kilencéves kislány — a Szivárvány-kitérő után felfokozott sebességgel közlekedő villamos elé szaladt, és a sínhez vagy fél méterre, közvetlenül a talpfák mellé állt. Rá sem hederítve a'vészesen közeledő villamos egyre sűrűbb jelzésére, s szinte farkasszemet nézett a kocsival. A vezető az utolsó pillanatban vészfékkel állította meg a villamost, s csak akkor ugrott el a lány. Szerencséje, hogy a villamosszerelvény két keskeny ikerkocsiból állt. Ha történetesen a közlekedési vállalat másfél méterrel szélesebb kocsija jár ezen a szakaszon, a kislányt a kocsi eleje, vagy a lépcső feltétlenül elkapja. S a gyermeki —terere pajkosság eredménye nemcsak egy haláleset, vagy egész életre szóló nyomorékság, hanem emel* lett egy vezető meghurcoltatása; esetleg, — ha az esetnek szemtanúja nincsen — börtönbejuttatása. SZÜLÖK, HOZZÁTARTOZÓK, PEDAGÓGUSOK! Óvjátok a gyermekeket a hasonló csinytevésektöl, s tiltsátok el a fiaitokat, lányaitokat az úttesten való játéktól, addig míg nem késő.. .! Hatvankét forintos munka gység az Üf É et tsz-ben Elkészült a szegedi termelőszövetkezetek zárszóm,adása Elkészültek a zárszómadással a szegedi termelőszövetkezetekben. Az eredmények általában megfelelnek a váraikozásnaik. Az Üj Élet Tszben esett legnagyobb érték egy munkaegységre — 62.65 forint. A további sorrend a következő: Dózsa 37; Felszabadulás 32,26; Táncsics 29.90; Alkotmány 24; Szabadság 20.80; Felszabadulás 16.73 forint munkaegységenkint. A pénzösszegek a természetbeni és készpénzbeni juttatást együtt fejezik ki. — Közel nyolcmillió forint értékű tiszta vagyonuk van a szegedi termelőszövetkezeteknek. , ( IPOET Mai sportműsor KOSÁRLABDA KÉZILABDA A Délkeriileti Atlétikai Szövete ség ma, szombaton, február 16án délután két órakor igazolt atléták részére kosárlabda-villámA teremkézilabda-bajnokságot ma, szombaton délután három órai kezdettel folytatják a Rólomát rendez a Beloiannisz téri kusi tornacsarnokban. A maiforApáthy Diákszálló gumdtermében. A csapatok létszáma négy fő és egy cserejátékos. Játékidő kétszer tíz perc. Jelentkezni fél és háromnegyed kettő óra között lehet a helyszínen a verduló sorún a következő mérkőzéseket bonyolítják le: 3 órakor. Építők II—Pedagógiai Főiskola, férfi, vezeti Ribizsúr. 3.40-kor. SZEAC II-SZAK, senybíróságnúl. Az atléták lehe- férfi, vezeti Matók. tőleg sportkörönként kialakított csapatokkal indulhatnak; (11) 4.20-kor. Kinizsi—Textil, női, vezeti Merényi; 5 00-kor. SZEAC I-Pedagógiai Főiskola, férfi, vezeti Barkós. 5.40-kor. Építők—SZEAC, női vezeti Németh. 6.20-kor. Építők—Szpártákusz I, férfi, vezeti Ákosi. 7.00-kor; Építők II—Szpártákusz II, férfi, vezeti Kártyási, UTC-SZAK 3:1 A mérkőzés mindössze hatvan percig tartott Közel egyenlőrangú ellenfelek küzdelmét láthatta a közönség. Az UTC jobban kihasználta helyzeteit, és ezzel megérdemelten győzött. VASÁRNAP: BARÁTSÁGOS LABDARÜGÖ-MÉBKÖZÉS ÚJSZEGEDEN Vasárnap délután érdekesnek ígérkező labdarúgó-mérkőzést láthat a közönség az Üjszegedi SZAK-pályán. Délután egy órakor a SZAK II—Gépipari Technikum Válogatott mérkőzést bonyolítják le, míg három órakor a SZAK első csapata Dorozsina együttesével méri össze erejét; SZÖGEDI CSIPÖS Ne segítsek számolni? — kérdezte Svejk - Én az ilyesmiben otthon vagyok, egyszer huszonnyolc kocsmát jártam végig egy éjszaka. De azt meg kell adni, hogy sehol se ittam többet három sörnéL — Egyszóval — folytatta a szerencsétlen hivatalnok, akinek a főnöke oly nagyvonalúan ünnepelte a neve napját — amikor már túl voltunk vagy egy tucat ilyen butikon, észrevettük, hogy elveszett az osztályvezetőnk, pedig spárgára kötöttük és úgy húztuk magunkkal, mint egy ebecskét. Ezért visszamentünk mindenhová, hogy megkeressük őt, és a végén egymást is elvesztettük, míg aztán a legvégén egy vinohradyi éjjeli kávéházba kerültem, egy nagyon rendes helyre, és ott valami likőrt ittam, csak úgy, az üvegből. Hogy azután mit csináltam, arra nem emlékszem, csak azt tudom, hogy már itt, a rendörségen, amikor behozlak, mind a Két biztos úr azt jelentette a raporíban, liogy berúgtam, szeméremsértően viselkedtem, elvertem egy hölgyet, a zsebkésemmel szétvagdoslum egy idegen kalapot, amit a fogasról vettem le, szétkergettem a női zenekart, mindenki előtt megvádoltam a főpincért, hogy ellopott tőlem egy húszkoronást, összetörtem annak az asztalnak a márványlapját, ahol ültem, és egy ismeretlen úrnak, aki a szomszéd asztalnál ült, szándékosan beleköptem a feketekávéjába. Egyebet nem csináltam, legalábbis nem tudok visszaemlékezni rá, hogy még valamit tettein volna. Es higgye el nekem, hogy én egy olyan rendes, intelligens ember vagyok, akinek minden gondolata csak a családja. Mit szól ehhez? Elvégre nem vagyok egy duhaj! — Sok munkájába került, amíg összetörte azt a márványlapot? — kérdezte Svejk válasz helyeit, nagy érdeklődéssel. — Vagy egyszerre törte össze? — Egyszerre — felelte az intelligens úr. — Alikor cl van veszve — mondta Svejk mélabúsan. — Magára fogják bizonyítani, hogy szorgalmas gyakarlatozássa' készült rá. Es annak az idegen úrnak a kávéja, amibe bele tetszett köpni, rummal volt vagy rum nélkül Es nem várva a választ, megmagyarázta: - Ha rummal volt, akkor nagyobb lesz a J-HAS EK'. baj, mert úgy drágább. A bíróságon mindent kiszámolnak cs összeadnak, hogy legalább egy bűntett kijöjjön belőle. — A bíróságon... — suttogta csüggedten a családapa, és lehorgasztctita a jejét, abba a kellemetlen állapotba zuhant, melyben a lelkiismeret joldassa az embert. (Egyes írók ezt a kifejezést szokták használni: .,Mardossa a lelkiismeret." Én ezt a. kifejezést nem tartom megfelelőnek. A tigris se mardossa az embert, hanem felfalja. — Hasek jegyzete.) — Es otthon tudják már — kérdezte Svejk — hogy le tetszik csukva lenni, vagy megvárják, amíg benne lesz az újságban? — Gondolja, hogy benne lesz az újságokban? — kérdezte naivul a hivatalfőnök neve napjának áldozata. — Az több, mint biztos — hangzott a válasz kertelés nélkül, hiszen Svejk sohasem szokott eltitkolni semmit a felebarátai elöl. — Ez a maga dolga borzasztóan fog tetszeni minden újságolvasónak. En is szeretem azt a rovatot, amiben az ilyen iszákosokról és a duhajkodásaikról írnak. A múltkor a „Kehely"-ben egy vendég nem csinált semmi mást. minthogy belőne a saját fejét egy pohárral. TudivHlik feldobta és alája áll:. Aztán elvitték, és reggel már olvastuk is. Vagy a Bendlovkában egyszer igy pofont adtam egy temetkezési vállalkozónak, és ő visszaadta. Hogy kibéküljünk, mind a kettőnket le kellett tartóztatni, cs már benne is volt az esti lapban. Vagy amikor a „Hulla" kávéházban a tanácsos ún összetört hét csészét, azt hiszi, hogy tekintettel voltak rá? Másnap mindjárt ö is benne volt az újságokban. Legfeljebb helyreigazítást küldhet a börtönből az újságnak, hogy az a hír, amit magáról közzétettek, min magára vonatkozik, és liogy annak az úrnak, akit úgy hívnak, maga nem rokona és nem is azonos vele, haza pedig megírja, hogy azt a helyreigazítást vágják ki és tegyék el, hogy azután elolvashassa, amikor leülte a büntetését. — Fázni tetszik? — kérdezte Svejk őszinte részvéttel, amikor észrevette, hogy az intelligens úrnak vacog a foga. — Az idei nyárvége tényleg nagyon hűvösre sikerült. — Lehetetlenné vagyok téve — nyögte Svejk társa — vége az előléptetésemnek. — Annak vége — hagyja rá Svejk készségesen — ha nem veszik vissza a hivatalba, mikor majd leülte a büntetését, nem tudom, hogy talál-e olyan gyorsan másik állást, mert mindenki erkölcsi bizonyítványt fog kérni magától. még a sintér is, ha őhozzá akarna szolgálatba lépni. Bizony, egy olyan rövid kis gyönyörűség, amilyet meg tetszett engedni magának, nem éri meg az árát. Es a kedves feleségének lesz miből élni a gyerekekkel, amíg iilrti telszili? Vagy muszáj tesz, hogy koldulni járjon és mindenféle erkölcstelenségekre tanítsa a kicsinyeket? Feltörő zokogás volt a válasz: IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A villamosok szorkáiésa nézők — Miért csönget, nem látja, hogy még vannak lent? — Mit gondol? Mi vagyunk itt magáért, vagy maga van itt miértünk? — Ne gorombáskodjon, de felvágták a nyelvét! Így sorolhatnám, amit egy nap alatt jegyeztem fel utazás közben. Csak azokból írtam szemelvényt ide, amelyeket eltűr a nyomdafesték, de legtöbbször nem tűrik el a kalauzok. Sokszor egy-egy kocsiban valóságos szóháború folyik. Mintha azon versenyezne a kalauz és egynéhány utas, hogy ki tud nagyobbat „mondani". Ez csak akkor ér véget, ha a „sértett", (mert legtöbbször csak az utas sértett) leszáll. Szegény kalauz nem tudja otthagyni a vitázót, mert őt odaköti munkahelye. Nem akarok néhány kalauzt a szelídség, jóság és udvariasság köntösébe bújtatni, de még sem hibáztatom minden esetben őket. Nem is lehet hibáztatni s megertem, hogy idegesek, bosszúsak, sot esetenkint még azt is, hogy gorombák. Azt mondják, az okos hallgat. Lehet azonban akármilyen okos a kalauz, ha egu magáról megfeledkezett utas kötöszködik, csipkelődik vele. Vagy éppenséggel meglopja. Igen, meglopja. S nem a pénzét veszi el a táskájából, vagy zsebéből; bármenynyire furcsán is hangzik, sokszor kenyerét, ennivalóját viszik el. Szekrénye nincs a kalauznak a kocsiban, napi élelmét tartalmazó kis csomagját hálós-szatyorban, vagy papírban, legtöbbször a vezető melletti kapcsoló szekrényre helyezi el. A vezető sem őrizheti mindig, hisz máshova is, és elsősorban az útra kell figyelnie. Így aztán egy óvatlan pillanatban — az utóbbi időben elég sűrűn — elemelik az elemózsiás csomagot. Néhány napja még az ikerkocsi bezárt vezetőfülkéjéből is kilopták az élelmet tartalmazó aktatáskát. Csoda-e, ha haragos néha a kalauz? O egyedül van, az utasok többen. Ö dolgozik, az utas kényelembe helyezi magát, vagy éppenséggel álldogál, különösebb tevékenységet nem fejt ki. Sajnos még azt sem, hogy alkalomadtán lefülelje a villamoskocsi szarkáját. Egyszerűen a néző szerepét töltik be. Segítsük a kalauzt munkájában, hisz értünk dolgozik, biztosan jobbkedvű lesz, ha érzi a szeretetet, a figyelmességet. (beki) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll — Szerencsétlen gyermekeim, szerencsétlen feleségem! A lelkiismeretlen vezeklő felállt, és áradozni kezdett a gyerekeiről: öt gyereke van, a legnagyobbik tizenhét éves és a cserkészekhez jár. Kizárólag csak vizet iszik és példaképül szolgálhatna az apjának, aki életében először követett el ilyesmit. --• A cserkészekhez? — kiáltotta Svejk. — Örülök, hogy a cserkészekről hallok. Egyszer Mydlovaryban, Zliv mellett, a hlubokái járásban, ami a Ceské Budejovicei járási kapitánysághoz tartozik, éppen amikor gyakorlatozni voltunk ott <* kilencvenegyesekkel, a környékbeli parasztok vadászatot rendeztek a községi erdőben a cserkészekre, akik ott nagyon elszaporodtak. El is fogtak hármat. A legkisebbik, amikor megkötözték, úgy sikított, ordított és jajgatott, hogy még mi. az -dzett katonák se bírtuk nézni és inkább félrementünk onnan. Amíg összekötözték őket, az a károm cserkész megharapott nyolc parasztot. Amikor aztán a községi bírónál nádpálcával megkínozták őket, akkor bevallották, hogy nincs a környéken egyetlenegy rét se, amit le nem tiportak volna napozás közben, meg, hogy az a nagy, érett rozstábla Razice melle t, éppen aratás előtt, tisztára véletlenből égett le, amikor a rozsban nyársonsültet csináltak egy őzből, amire késsel mentek rá a községi erdőben. Az erdei táborhelyükön találtak több mint egy fél métermázsa lerágott csontot, szárnyasokból és erdei állatokból, óriási mennyiségű cseresznyemagot, rengeteg éretlen almacsutkát és meg más finomságokat is. A szerencsétlen cserkész-atyát azonban ifin lehetett megnyugtatni. — Mit tettem? — jajgatott. — Vege a jóhíremnek. (Folytatjuk.)