Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

Miért nem szabad a tánc A FALVAKBAN í 7 Befejeződött a járási ta­nácsnál az oktatási és nép­művelési osztályok összevo­nása. A két osztályon eddig 15 dolgozó látta el a munkát, az átszervezés után két elő­adó maradt a művelődési osz­tály létszámában. A jelentős létszámcsökkentést az tette lehetővé, hogy az igazgatás­sal járó feladatok nagy részét a megyei tanács művelődési osztálya latja el a jövőben. Ugyanakkor az általános is­kolák s a művelődési ottho­nok igazgatói az eddiginél nagyobb önállóságot, hatás­kört kapnak. Az ifjúsági kulturális mun­ka területén a szervezetek felelőssége és önállósága ls megnövekszik, ezzel teher­mentesítődik az eddig Ilyen feladatokkal Ls túlterhelt álla­mi népművelési apparátus. Az újjáalakuló EPOSZ-szerve­zetek, az ismét feléledő gaz­dakörök és a Hazafias Nép­front szervezetei részéről már eddig is élénk érdeklődés nyilvánult meg a művelődési otthonok iránt. A legtöbb községben szinte minden ké­szen áll a művelődési munka megindításáraa. Nehézséget okoz azonban, hogy illetékes szervek községenként külön­bözően kezelik az egyes meg­mozdulásokat. Balástyán pél­dául a tánciskolák befejezé­sét sem engedik, ugyanakkor a tanyavilágban az ifjúság egyes tanyaházaknál rende­zett zugbálakkal elégíti ki táncoló kedvét. A művelődési otthonok számára a téli idő­szakban a tánceste'- rendezé­se nem csupán az anyagi bázis megteremtésének kér­dése. Nyilvánvaló, hogy a szervezetek által rendezett táncdélutánok vagy tánces­ték a kellő ellenőrzés biztosi­-árere tásaval még a közrend szem­pontjából is megfelelőbbek, mint a tanyavilágban szana­széjjel elszórt zugbálak. Emel­let sokszor szinte írthetetlen, hogy a különböző szakkörök működése akadályokba üt­közik. Szükségesnek látszik, hogy a falusi művelődési ott­honokban a munka megin­dulását a kellő rendészeti biz­tosítékok megtételével a vá­roshoz hasonlóan mindenütt engedélyezzék, hiszen a fiata­lok jogosan kérdik: falun miért nem szabad a — tánc? re* Fegyvert rejtegetett — szénalopáson „bukott le9* Ismeretlen tettes ellen adott be feljelentést a rend­őrségre Török Lajos felső­városi lakos, mert a napok­ban szénát loptak tőle. Ki­derült, hogy szomszédja, Czi­roto Elek Felsővárosi fekete­földek 204 szám alatti pa­raszt ember lopta el szánkó­val a szénát Töröktől. A nyomozás során azonban más is kiderült. A tanúk elmondották, hogy Czirok az ellenforra­dalmi időkben lövöldözéssel Énekkariak Zenekarok Sz'njáiszók Képzőművésze'* a Vasutas Művelődési Otthonban A Vasutas Dolgozók Petőfi Sándor Művelődési Otthoná­ban a szimfóinikus zenekar szorgalmasan tartja próbáit. A próbákon a zenekar kö­zel 30 tagja úgyszólván egy­tól-egyig megjelenik. Boldi­zsár Kálmán karnagy nagy munkában van — "gyúrja" a zenekart, hogy a februári operett-estjükre alaposain fel­készüljenek. A fúvószenekarnál már nehezebb a munka, mert a jelenlegi kis létszámmal (16 —18 fő) igen nehéz valamit produkálni. Itt is természe­tesen az öntevékeny munká­ra van szükség, nem a fize­tett „zenekedvelőkre". A művelődési otthon 67 éves „Hazánk" Énekkara is megkezdte rendes próbált, a művelődési otthonban ka­pott új helyiségben. Az elő­-*re­ző helyiséget lakás céljára adták át. A színjátszócsoportot most szervezik újjá. Dolgozik már a képzőművészeti iskola fes­tészeti tagozata. Az iskolát igen sokan látogatják, főleg a fiatalok. Szőke Győző fes­tőművész vezetésével a raj­zolás, festés titkait ismerik meg. Jelenleg több, mint 30 taggal folynak a rajz- és fes­tészeti gyakorlatok. Az isko­la az elmúlt évben dicsére­tes sikert aratott. Az orszá­gos vasutas képzőművészeti kiállításon két második dí­jat nyertek a hallgatók. A könyvtár forgalma is növekvő. Rövidesen az isme­retterjesztő előadások is megkezdődnek és ha a MO­KÉP filmet ad, a mozi is tart előadást. Országosan egyedülálló érdeklődés a tüdőszűrés iránt a II. kerületben A lakosság jelentős rész­vétele mellett folyik a tüdő­szűrés a II. kerületi tanács területén. A Vásárhelyi su­gárút és a tiszapart közötti rész lakosságát a Szilléri su­gárúti iskolában vizsgálták dülálló érdeklődést mutat­tak a lakosok. 4976 kiküldött meghívóra 4856 személy je­jelentkezett. A mai naptól kezdve a szű­rővizsgálatokat február 15-ig a Csongrádi sugárúti iskolá­ban tartják. rémületben tartotta a kör­nyéken lakókat. A házkuta­tás során Czirok Elek be­vallotta, hogy szert tett egy Steyr pisztolyra, szerzett hozzá géppisztolytöltényt és csak „passzióból" lövöldö­zött kutyákra meg macskák­ra. A pisztolyt a kutyaóVxin rejtette el, — vagyis Czirok a fegyverbeszolgáltatási kö­telezettségének nem tett ele­get. Az eljárás megindult el­lene és a napokban dönte­nek, hogy a fegyverrejtegető és' szénát lopó Czirok Ele­ket statáriális bíróság elé állítják-e? II húrom testőr Korszerűsítések a szegedi közkorházban Hz Elröki Tanács elutasítana két halálraítélt kegyelmi kérvényét Batonai Lászlót és Batonai Istvánt — lőszer- és fegyver­rejtegetés bűntette miatt — a budapesti helyőrség kato­nai bírósága január 21-én ha­lálra ítél te.. A két katona is kapcsolatban állt a már ko­rábban halálra ítélt és kivég­zett Varga Józseffel, aki a népi demdkratikus állam­rendszer megdöntésére fegy­veres csoportot szervezett. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Batonai László és Batonai István kegyelmi kér­vényét elutasította. Az ítéle­tet kedden végrehajtották. — Az olajcsere-akció kereté­ben a szappanjárandóság máris biztosítva van, sőt a telepekre is kiszállították. Az olajcserére kötött szerződési feltételek azt bizonyítják, hogy érdemes az ál­lamnak adni az olajosmagvakat. — NAPONTA 35—40 GYEREK olvas a Juhász Gyula Művelő­dési Otthon könyvtárában. A nagv forgalom a vezetőséget ar­ra késztette, hogy jelentősen gyarapítsa az Ifjúsági könyvállo­mányt. A napokban 30 kötet Igen szép kiállítású mesésköny­vet kapott a könyvtár, úgy, hogy az Ifjú olvasóknak ismét lesz mit olvasniok. Dumas világhírű regénye három testőr a népszerű Olcsó Könyvtár sorozatban jelenik meg. A kalandos re­gény a hugenotta háború időszakában vezet el és be­pillantást ad a francia ud­vari élet, a titkos intrikák, politikai gyilkosságok, go­nosztettek titkaiba. A fran­cia történelem egyik legér­dekesebb és legjelentősebb korszaka ez. Dumas gazdag képzeletvilágával, romanti­kus meseszövésével, színes, érdekes, lélegzetelállítóan iz­galmas történetet nyújt az olvasónak. Meglátogatta az l-es és a Il-es számú közkórházat Tombácz Imre v. b.-elnök, Biczó György elnökhelyettes, és dr. Imre Mihály, az egész­ségügyi osztály vezető főor­vosa. Elbeszélgettek a kór­ház dolgozóival, és közelről megismerkedtek a jóhírü egészségügyi intézmény ed­digi eredményeivel, s a még meglevő problémáikkal. A látogatás és a kórház dolgo­zóival folytatott megbeszélés során ígéretet tettek, hogy <rert még ebben a költségvetési évben megoldják a kórtláz központi fűtésének problé­máját, amely már több évti-» zed óta húzódik. Az élelmiszer tároiáeára korszerű hűtőkamrát kap a kórház, valamint kibővítik. és korszerű gépekkel szerelik fel az intézmény mosodáját. A betegek fokozottabb nyu­galmának biztosítására pedig hangtompító burkolattal von­ják be a kórházíolyosók kö­vezetét. ' TP •re*­Dobogólcő — Esztergom — Visegrád a TIT dUtoáwUád küelltetZ Márnádéi A fáraó Boleszlav Prus, a nagy lengyel realista író „A fáraó" című regénye az ókori Egyip­tom világát ismerteti meg az olvasóval. A regény hőse, a fiatal fáraó országát nagy­gyá akarja tenni és segíteni szeretne az elnyomott, ki­szolgáltatott parasztság sor­sán. Tervei végrehajtásában a főpapság akadályozza meg. A fiatal fáraó elpusztul a küzdelemben, de eszméi any­nyira élőek, hogy éppen el­lenfelei kénytelenek azokat megvalósítani. A mű nem­csak színes lebilincselő ol­vasmány, hanem tanulságos korrajz is. A szerző megis­mertet bennünket a régi Egyiptom mindennapi életé­vel, kultúrájával. — A Móra Ferenc Művelő­dési Otthonban a múlt év ok­tóber havában megindított diáik tánctanfolyam a gép­ipari, közgazdasági és erdé­szeti technikum hallgatói ré­szére február hó 15-én, pén­teken délután fél 5 órai kez­dettel megkezdődik. Felkér­jük" a tánctanfolyam kedvas részvevőit, hogy péntek-va­sárnap-hétfői napokon tar­tandó táncdélutánokon ve­gyenek részt. Üjabb beírat­•-ozókat szeretettel vár • Művelődési Otthon vezető 4ge mindennap 9—3-ig 'űvelődési Otthon irodv A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat a sikeres pécsi tanulmányi kirándulás után február 16-án és 17-én Dobo­gókőre, a Dunántúl legma­gasabb hegységébe, a „ma­gyar Svájcba" rendez ta­nulmányi kirándulást. A részvevők szombaton az egész napot a Dobogókőn töltik, él­vezhetik a tél örömeit, ródliz­hatnak s gyönyörködhetnek a nagyszerű téli panorámá­ban. A 700 méter magas Do­bogókőről kitűnően lehet lát­ni a visegrádi Duna kanyart, a dobogókői kilátóról tehát Magyarország egyik legszebb természeti tája tárul a szem­lélők elé. Másnap, vasárnap délelőtt Esztergomba ereszkedik le az országjáró Ikarusz autóbusz s a történelmi város nevezetes­ségeit tekintik meg a kirán­dulók. Délben Visegrádra kre re mennek át, ahol szintén sok a látnivaló. Külön érdekessé­ge az útnak, hogy Esztergom­tól Visegrádon át egészen Szentendréig, mintegy 50 ki­lométeres útszakaszon köz­vetlenül a Duna mellett ha­lad az autóbusz. A Duna északi partján elvonuló Bör­zsöny hegység, Zebegény és Nagymaros pompás vonulatai­ban lehet majd gyönyör­ködni. Az út szakvezetője, Németh István, a Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszékének adjunk­tusa lesz, aki az autóbusz­ban felszerelt mikrofonon ke­resztül menetközben is ma­gyarázatokat fűz a látniva­lókhoz. A dobogókői tanulmányút­ra február 12-ig lehet jelent­kezni a TIT titkárságán, Horváth Mihály u. 3., II. em; A részvételi díj 170 forint, re* Póruljért hatírcsempészek Február 1-én Duda Gyu­láné, — Attila utca 1. szám alatti házfelügyelő — a dél­utáni órákban Kloch Antal­né mórahalmi lakossal át­ment a szomszédban lakó Dudáné édesanyjához. Meg­tudták, hogy ott tartózkodik Bébi Gyuléné s Ferenc fia Budapestről, akik disszidál­ni akarnak. Klochné felajánlotta szol­gálatait, hogy kétezer forin­tért „átszökteti" az anyát és fiát a határon. Bábiné csak 1500-at igért, de Klochné hajlfthatatlan maradt, mi­vel 500 forint a közvetítő Dudánét illeti.,. Végtére ts megegyeztek a kétezer fo­rintban. Bábiné mindjárt le­fizetett ezret és abban ma­radtak, hogy a másik ezret majd a határon adja át... Klochné másnap minden szemrebbenés nélkül el is vásárolta a piacon a szök­tetésért kapott pénzt. A disz­szidálókkal abban egyezett meg, hogy majd egy szénás kocsiba ülnek, így „meg­ússzák" az igazoltatást, s aztán a mórahalmi hatámal szépen átlógnak. Klochné azonban nem talált a piacon ismerős szénáskocBira és igy este felült a társaság a kis vonatra, s elindultak Móra­halomra. Az állomáson ész­revették őket, — s most ké­szül a vádirat a határcsem­pész Kloch Antalné és a közvetítő Duda Gyuláné el­len. — A szeged környéki Sütő­ipari Vállalat bővlU az algyői sü­tőüzemet, új raktárépülettel, — A TELI HONAPOKBAN Is nagyobb mennyiségű, takarmá­nyozásra alkalmas hulladékot ad át a Szegedi Konzervgyár a Ser­téshfzlaló Vállalatnak és a Vá­góhídnak. Most a sárgarépa hul­ladékon csemegéznek az áUatok, meg. Itt országosan is egye­, „„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„j inniiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mmm mniiiiHi mim mim mm iiiiuiiiiiii, IHIIIÍIIIIIII, iiiiiiiiimuiuimiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinm lelkesedéstől. Olyan egyszerűnek látta az egé­3. — Hogy, hogy értem? — válaszolta készsége­sen Svejk. — Nagyon egyszerű. 11a kövérebb lett volna, mérget vehet rá, hogy már korábban megüli a guta, uinikor Konopistében a vénasszo­nyokat kergette, akik rúzsét, meg gombát szed­tek a vadászterületén, és nem érte volna az a nagy szégyen, hogy igy hal meg. Gondolja csak meg, a császár nagybácsija, és agyonlövik. Hi­szen ez kész botrány, tele van vele minden új­ság. Minálunk, liudejoviciben évekkel ezelőtt egy kis piaci veszekedés alkalmával leszúrtak egyszer egy marhakupecet, bizonyos Bretislav Ludvik nevezetűt. Volt neki egy fia, Bohuslav, de attól már senki sem vett több disznót, mert akárhová ment. mindenütt: azt mondták: „Ez annak a fia. akit leszúrlak, ez is finom alak lehel". Mit tehetett szegény, a krumlovi hídról beugrott a Moldvába, úgy kellett kihalászni, élesztgették. pumpálták belőle a vizet, mégis kiadta a lelkét az orvos karjai kőzött, aki meg­injekciózta. — llát magának furcsa hasonlatai vannak, — jegyezte meg Bretschneider sokatmondóan — előbb a Ferdinándról beszél, aztán egy marha­kupecröl. — Dehogy vannak — tiltakozott Sve/k. — Isten őrizz, hogy én akárkit is összehasonlítsak akárkivel. A Pavllc úr Ismer engem. Igaz, hogy cn még soha senkit se hasonlítottam össze sen­kivel? Csak épp, hogy nem szeretnék a Ferdi­nánd őfensége özvegyének a bőrében lenni. Most aztán mihez fogjon? A gyerekek árvák, a konopistei urodalnm gazda nélkül maradt. Men­jen hozzá valami másik trónörököshöz? Mit ér vele, megint elkíséri Szarajevóba és másodszor ÍJ özvegy lesz. Evekkel ezelőtt volt egyszer Zliv­ben, llluboká mellett, egy erdész, nagyon csú­nya neve. volt, Pindournak hívták, No, a vad­orzók lelőtték, ott maradt as özvegye két gye­rekkel és két év múlva megint hozzáment egy erdészhez Midlovaryba. a Pepik Savlovhoz. Erre lelövik neki azt is. Aztán harmadszor is férjhez ment, megint csak egy erdészhez, és azt mondja: „Három az igazság. Ha ez se sikerül, hát nem tudom, mit csinálok". Es mit tesz isten, lelövik neki a harmadikat is, és akkor, már összesen J. HAS EK: 4 V r- re OVJ**­hat gyereke volt azoktól az erdészektől. Fogja magát, bemegy Illubokára, a herceg őfensége irodájába és panaszt tesz, hogy ő, hogy meg­járta az erdészekkel. Azt mondták neki, men­jen hozzá a Jareshez, aki a halastónak volt a felügyelője. Es akár hiszi, akár nem, a Jares is belefulladt a tóba halászás közben, és tőle is volt két gyereke. Azután Vodnanyba ment férj­hez, az ottani miskárotóhoz, az meg egy éjszaka fejszével agyonverte és másnap önként jelent­kezett a hatóságnál. Amikor Pisclcben akasztot­ták, a kerületi törvényszéken, leharapta a pap orrát, és azt mondta, hogy nem bánt meg sem­mit. ét még mondott valami csúnyái a császár őfelségére. — Nem tudja, hogy mit mondott? — kérdezte Bretschneider a reménységtől elcsukló hangon. — Azt én nem mondhotom meg magának, mert azt senki se merte még egyszer kimondani. Állítólag olyan borzasztó és szörnyű volt, hogy az egyik bírósági tanácsos, aki hallotta, ott, helyben megörült tőle, és a mai napig is elkü­lönítve tartják, nehogy kiszivárogjon valami. Az nem egy olyan közönséges felségsértés volt, amilyet részegen szoktak a császár őfenségének a fejéhez vágni? — kérdezte Bretschneider. — Kérem, uraim, beszéljenek más témáról — szólt közbe Palivec úr — nem szeretem az ilyes­mit- Valami kicsúszik az ember száján, és ak­kor nyakig benne van a szószban. — Hogy mit szoktak részegen a császár őfen­ségének a fejéhez vágni? — ismételte meg a kérdést Svejk. — Mindenfélét. Búgjon csak be, húzassa el magának az osztrák himnuszt, majd meglátja maga is, hogy miket kezd beszélni. Annyi mindent ki fog találni őfenségéről, hogy ha csak a fele volna igaz, őfensége már azzal is meg lenne áldva élete végéig. I'edig az öreg­úr igazán nem szolgált rá. Gondolja csak meg. Elvesztette a fiát, a Rudolfot, azt a derék fia­talembert. A feleségét, az Erzsébetet, egy reszelő­vel szúrták le, aztán odalett az Orlli János; az öccsét, a mexikói császárt meg falhoz állították valami várban és agyonlőttél:. Aztán most, öreg napjaira, lepuffan'ják neki a nagybácsiját. Bizonyisten, vasból legyen az idege az ember­nek. Es akkor jön egy részeg alak és elkezdi szidni. Ila most kitör valami kavarodás, én ön­ként jelentkezem, és az utolsó csepp veremig szolgálni fogom a császár őfenségét. Svejk nagyot húzott a söröskorsóból, mojd így folytatta: — Maga azt hiszi, hogy őfensége ezt annyiban hagyja? Akkor nem jól ismeri őt. Muszáj, hogy háború legyen a törökökkel. Meg­öltétek a nagybácsimat? Na jó, majd a pofá­tokra mászom én. Háború lesz, és kész. Szerbia, meg Oroszország majd segít nekünk. Lesz itt haddelhadd. E prófétai pillanatban Svcjl: igazán szép lát­ványt nyújtott Nyílt, egyszerű arca csupa mo­soly, mint o telihold, f csak úgy sugárzott a szet. — Könnyen meglehet — folytatta előadását Ausztria jövőjéről —, hogy ha háborúba keve­redünk a törökkel, a német hátba téunatT, mert a német és a török mind egy követ fúj. Olyan csirkefogóit ezek, hogy nincs párjuk az egész világon. De akkor mi összeüllhalunk a franciák­kal, mert ölt már 71 óta állandóan zabosak Né­metországra. Aztán már úgy fog menni minden, mint a karikacsapás. Háború lesz, nem mondok egyebet. Bretschneider felállt és ünnepélyesen így szólt: — Ne is mondjon, jöjjön csak utánam a fo­lyosóra, ott majd én mondok magának valamit. Svejk követte a titkosrendőrt a folyosóra, s ott egy kis meglepetés érte, amennyiben a derék sörözőtárs megmutatta neki a jelvényét a két­fejű sassal, majd közülte vele, liogj/ letartóztatja és azonnal be is kiséri a rendőrkapitányságra. Svcjl; megpróbált kimagyarázkodni, hogy az úr talán téved, S teljesen ártatlan, nem mondott egyetlen szót sem, amivel bárhit is megsérthe­tett volna. Bretschneider azonban azt felelte, hogy Igenis elkövetett egy néhány bűncselekményt, amelyek között nem utolsósorban szerepel a hazaárulás. Ezután visszatértei; a vendéglőbe, és Svejk így szólt Palivec úrhoz: — Volt öt söröm és egy kijlim virslivel. Most adjon még egy stampedli sligovicát, aztán el hell menjek, mert le vagyok tartóztatva. Bretschneider Palivecnch is megmutatta a kétfejű sast, egy ideig farkaszemet nézett a ven­déglőssel. ma'l azt kérdezte: — Nős? — Igen. — Es a felesége el tudja vezetni a boltot, amíg maga távol van? — Igen. — Akkor semmi baj, Palivec úr — mondta fíretsclieider vidáman — hívja ide az asszonyt, adjon át neki mindent, aztán este eljövünk ma­gáért. (Folytatjuk.) /

Next

/
Thumbnails
Contents