Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-03 / 28. szám

FÁJÓ SZÍVVEL Egy újsághír Közölte, hogyan búcsúztak el az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalattól a nyugdíjba menők, a gyár öreg munkásai. Elbúcsúztak munkatársaiktól azok, akik már lemorzsolták életük javát, ifjú korát. Eveket hagytak maguk mögött a gyárban, munkás esztendőket koptattak cl az üzemi gépek melleit, s most búcsút vesznek. Fájó szívvel válnak el a gyártól, pedig de sok panaszuk volt, míg itt éltek, dolgoztak. Sokszor így szólt panaszuk: büntetés élni. Csüggedtek, kételkedtek, dc titkon reménykedtek. textilmunkások, cszterg. yosok, sok szegedi üzeni sok veteránja. A felszabadulást követő = évek hoztak javulást. Job- p ban élt a munkás, dc a kö- g /elmúltban mégis a Icgke- gj vesebbet kapta. Október p végén pedig azt is el akar- g ták venni tőle, amivel g többje volt, mint a múlt- g ban. Ellene, állama ellen g törtek a régi „kenyéradó" p gazdái, s azok szekértolói, p Miközben a munkásra j= apelláltak, jogait emleget- p ték, ők maguk törekedtek p azok cltiprására. Az öregek, akik évtize- f§ dekig voltak a gyárak nap- p pali lakói, megértek már p sok nehéz napot. Ott vol- p tak többen az 1919-es pro- jj letárdiktatúra bölcsőjének p rlngatásánál, védelménél. H Nem véletlen, hogy ők esz- g incltek legelőbb az októ- p licri zűrzavarban, s fi- g gyelmczteüek: vigyázzunk, g cz a mi hatalmunk, a g raunkáshatalom ellen van. g Nehéz gazdasági hely- p zetben volt országunk ok- g tóber 23-a előtt, de ezek- g kel az eseményekkel még p nehezebb lett. A harcok, g a sztrájkok súlyosbították g nehéz helyzetünket. Ez a p súlyos helyzet kényszerít = bennünket, hogy csökkent- g sük az üzemi létszámot, p Nehéz szívvel, de hozzá g kellett fogni, s hogy ke- g vésebb legyen a munka- p nélküli, a nyugdíjjogosult p öregek számbavételével g kezdték a szegedi üzemek g is. Ok kerültek az elsők g közé, akik most elhagyják g a gyárat. Sokan több időt p töltöttek a munkapadok, g a gépek mellett, mint csa- M ládi körükben. Most bú- g esúznak, mert nekik még g így is több jövedelmük p lesz, mint azoknak, akik a §g munkanélküli segélyre szorulnak. Nem könnyen válnak el munkatársaik tőlük, tanítóiktól, mestereiktől. Vajon örökre válnak-e cl? Végleg elhagyják-e a munkapadot, a Szerszámot? Most még nem tudhatjuk. Lehet, hegy egy napon néhányukhoz ismét bekopognak, s kérik őket, segítsenek, szükség van tudásukra, munkájukra. Búcsúznak az öregektől Reméljük, a többi szegcdi üzemben is, hasonlóan az u,[szegediekhez, méltó módon búcsúztatják a nyugdíjba menőket. a Tizenötezer szovjet gyapjútakaró magyar gyermekeknek Hz ENSZ gverme!<sesé:vezési alap számaiból 1 „Sári István Mélymester" A Szovjetunió is tagja az i ENSZ gyermeksegélyezési alapi jónak. Az elmúlt két cszlcndő! 1) n a szovjet kormóny 4 millió i rubellel járult hozzá az alaphoz. ! Az alap egyik leladata, hogy a 1 fejlődésben elmaradt országokI ban harcoljon a malária ellen. A ! Szovjetunió e cél érdekében — az alap keretein belül — 1957ben 1250 tonna DDT-porral segíti a maláriaveszély elhárítását 11111 Ezenkívül az alap orvosi személyzetének munkáját, akik a fejlődésben elmaradt országokban dolgoznak. 500 férfi- és 2000 női kerékpárral könnyíti és gyorsítja meg. Jelenleg a Szovjetunió úgy járul hozzá a gyermeksegélyezési alaphoz, hogy a magyar gyermekek szómóra 15 ezer gyapjútakarót küld. A réztánvérok élesen csikorognak. Hűvös észalti szél cibál ia őket. s messziről hír1 cletik: Itt borbélyüzlet van. ötvenkét éve függ a borbéi Ívok címere rá naDsütötte j kék alapon fehér betűkkel a felírás: ..Sári István borbélymester" — a Móra Ferenc sétány 6. számú ház egvik üzlethelyisége felett. Egv hideg lanuári délelőtt kerestem fel a mestert. A vaskályhában barátságosan duruzsol a tűz. de a kis műhelyben még hideg van. A vendégek állnak csak az idősebbek ülnek. És ő. a mester. Sári István fiatalosan mozog a vendég és a fenőszíi között. Pedig már nem fiatal. 74 telet Hová, merre, meddig, miért? Éjszaka Kühekliáxa határában Több hentesüzletei Oarczsnunak! Kilenc heniesmester kért iparengedélyt Dorozsma nagy község. Gyárai, kisebb üzemei vannak, tehát sok üzemi munkás is lakja, nemcsak dolgozó paraszt. Százak dolgoznak a szegedi üzemekben: a Jutaárugyárban, a Falemezgyárban és a Textilművekben. Közülük sokan a piacról élnek a boltból, a hentestói vásárolnak. Ezért fordult elő, hogy még a téli hónapokban is reggelenként, kii Ionosén ünnepek előtt sorban állnak a földművesszövetkezet egyetlen hentesüzlete előtt. Segíthetnének ezen a bajon, ha újabb hentesüzleteket nyitnának. Vállalkozó több is akadna, mint amennyire szükség van. Kilencen kértek eddig hentesipari enegdélyt. A tanács keresi, kutatja a lehetőséget, hogyan nyithatnának még 2—3 hentesüzletet, de a felsőbb szervek különféle rendelkezésekre hivatkoznak és húzzák-halasztják az iparengedélyek kiadását. — A Yecsernl Novoszti című jugoszláv lap közlése szerint az újvidéki »Vojvodma« autóbuszvállalat tavasztói kezdve állandó jellegű autóbuszjárat megindítását vette tervbe Űjvidék és Budapest között. Ezenkívül indulna egy Űjvidék—Budapest— Prága járat is. Az autóbuszvállalat tervének megvalósításához már beszerzett 10 legújabb »Granturismo« autóbuszt. Négy pár cipá gyúrja a havas sarat. Elől egy turista bakancs, mögötte egy barna gojzerparrott, hátrább egy meggyszinbordó antilop tripla talppal, s egy könnyed női cipő. Ügy mennek egymás mögött, mintha gazdáik a népligetben Budapesten, vagy a szegedi Korzón sétálnának, csak itt lassabban haladnak, mert a vendégmarasztaló sár húzza, Jogja őket. Mennek, mint kislibák a lúd után, elől a vezető Virágh Ferenc, ő tájékozódik a sötétben, kutató tekintettel néz előre, a határ felé. Jobbról egy falu, Kübekháza. Balról Óbéba ' felől reflektorfény villan. A román őrsről vizegálódnak. Messzebb előttük zseblámpa fénye villan, s a fiatalok szinte gyökeret vernek a havas sárban. A vezér int: irány jobbra a falu felé, mert elől katonákat sejt. • Éjszaka fél 10. Egy nagy, fordított, négyablakos háznál kopogtatnak: — Meghúzódhatnánk itt éjszakára? — Menjenek vissza ahonnan jöttek, nem tudják mit cselekszenek. összenéz a négy fáradt tekintet: „Kik élnek itt, honnan tudják, hogy mit akarunk". Nincs idő az elmélkedésre az utca vége felől szeges csizmák kopognak. Katonák jönnek Újra neki az útnak, árkon, bokron át, irány a cél: a határ. Siirű bozótba érnek, szinte ki se látszanak a gazból. — Na, lám nem is olyan nehéz, már itt vagyunk a határzónában. Ezen átérünk, már odaát is leszünk. — vigasztalja társait a vezér. De p a bozót éppen olyan, mint a sár: jj fogja, nem ereszti őket. Már vagy p másfél órája mennek, vonszolják jg magukat, mégsem jutnak ki belőle. p — Mi ez? Őserdő. — Nem, csak jg erdőcske az erdőgazdaság két éves p csemete ültetvénye. Ügy belegabaH lyodnak azonban, hogy végül már g nem keresztben mennek rajta, hag nem hosszában, dűlőkön keresztül. gj Másfél óra telik el és még sem g ereszti őket a bozót. Rakásra dőlp nek a havas földre, s néhány pillag nat mór alszanak is. Csak egy szemp pár egy 15 éves leányé, Rapák g Györgyi virraszt. 1 Nem tud aludni, Pedig de jó g volna ráborulni a fiúkra, álmodni p valami szépet a jövőről, s megálj§ modni mi is vár rájuk ott messze g Nyugaton. Próbál aludni, behunyja gj szemét, de a szempillák gyöngyöt f§ préselnek. Könnycseppek potyognak p arcán. Némán, hangtalanul sír. EdesP anyjára, vagy talán két kis testpé= rére gondol, most egy pillanatra H apja lép ki a sötétből valahonnan, g valamelyik börtönből és még hanggj ját is hallja. g — Menj tovább az úton. — Nem, g ez nem lehet, hol van ide Budag pest, ahol az anyja éh hol az a bör§j tön, ahol apja tölti büntetését, s g mégis itt e hang. Nem is sejti, hogy g távolabb járőr halad el, s a parancsg nok utasít. Mennek a katonák, a gj határőrök, s a bozótban nem veszik p észre a három alvó, fáradt fiatalg embert és a 15 éves lányt, aki sír, M könnyezik. g Minden cnendes ismét. Hirteg len eszmél, társait költi. Gyerünk g tovább. S indulnak. Ismét házak. g Érdeklődni kellene. Mintha meghaljg laná valaki a gondolatot, ember p jön szembe, civil, nem katona. A gj kérdés szerény: p — Mondja, messzire van még Jug goszlávia? = — Oda akarnak menni? Na, majd g eligazítom magukat. Segítek. Látom g jól elfáradtak, s el is tévedtek ... g Látják ott távolban azt a falut, ahol g lámpák pislákolnak, ott majd jó g helyen lesznek. s Mintha újabb erőt adna a tanács, nekirugaszkodnak. Egyikük azonban pénztárcája után tapogat, de csakhamar eszébe jut, nincs már egy vasuk sem. Odaadták Szolnokon egy taxisofőrnek, aki elvitte őket Félegyházáig. Sőt még egyikük karóráját is ráadásul kérte. — Lám mennyivel más ez az ember, mint az előbbi, a kübekházi, aki még visszaküldött volna bennünket. — Hálálkodik a leány mellett haladó barna legényke Czibolya László, Már világosoditt, fél 6 lehet, mire beérnek a házak közé. Mint akik más ország földjére léptek megilletődve fordulnak be az első utcába. Hirtelen, mintha gyökeret vert volna lábuk, a sarokról katonai járőr g lép ki. — Jóreggelt Honnan, hová, merre, g meddig? g — Maguk magyar katonák!?, hogy g kerülnek ide? — Itt szolgálunk már egy éve ... Es g maguk honnan jönnek? — Onnan, abból a faluból, — mu- g tatják az irányt. — Szóval, onnan átról már vissza? jg — Nem, Magyarországról Jugoszlá- g láviába. — Most vannak Magyarországon, g Kübekházán. A vezér, Virágh Ferenc csap egyet g kezével, káromkodik egy kacskarin- = gósat s a többiek, mint csibék a kot- g lóra megütközve, de félelemmel néz- g nek. Hát így fogadtak bennünket = odaát., hogy visszaküldték. — Jól fogadták, a maguk javát g akarják, örüljenek, hogy újra itthon g v annak, Ujj Egy uao a hiihehháxi őrsön Hová fgveliesteh ebből a vajúdó országból és miért? Mi elöl és mi után futnak ezek a fiatalok? Ügy mentek vakon, csak előre tekintve, hogy vissza se néztek. Talán csalódtak, vagy nem tiszta kézzel élték át a zűrzavar két hónapját, az októbert és novembert idehaza? Lehet, hogy féltek a létbizonytalanságtól, s a több, a jobb remény hajtotta, húzta őket más országba. Nem tudom. Erre kértem, szerettem volna választ kapni tőlük. MU mond a vezér, Virágh Ferenc, lakatos, a Budapesti Erőmű dolgozója? Huszonhat éves, jól megtermett, jól öltözött fiatalember. — Nem fizetik meg az embert itthon, de ott kint keresni lehet. — Mégis mennyit kereset havonta? — Csekélység, — húzza el fitymálva száját. — mindössze 18 százast. A ruhakiadásaimra és a szórakozásra nemmondom jutott. De mit tudtam venni mást. Egy motorbiciklit, de azt is csak magyart: Pannóniát. — Hát talán autót szeretne? — Olyan lehetetlennek tartja — kérdez vissza. Ilyen korban, fiatalon meg kellene keresni a rávalót. Odakint tudnak venni, mi miért nem tudunk. Mijük van ezeknek itt — mutat társaira, Nem tudhatom, csak azt látom, ami rajtuk van. Meggy szín, antilop triplatalpú cipő, finom szövetből készült nadrág szorítja egyikük bokáját, az asztalra dobva két teveszőr kabát. A legfiatalabbat közülük. — 17 éves lehet, — mintha divatlapból vágták volna ki, A kislány, aki még 15 éves, kopottabb, mint a többi. De neki is karóra, széles zöld szíjjal fogja át csuklóját, nyakából lóherés aranylánc csüng. Én csak nézem, ő már érti és válaszol is: — Ajándékba kaptam a fiúktól. — Halvány pir önti el az arcát, zavarát „vőlegényjelöltje" palástolja. Magához húzza félkézzel a fejét, összebújnak, s úgy néznek velem farkasszemet. Kiolvasom tekintetükből: mi köze ennek a „pofának" mindehhez. Virágh fel is teszi a kérdését: — Kt maga? Kovács válaszol helyettem: — Nem látod, hekus ez is. — Hetvenkednek, flegmáskoúnak, de csakhamar ismét normális lesz társalgásuk. — Miért nem tőlem kérdi — mondom neki —, hogy merre van Jugoszlávia? Elég nagy helyi ismerettel rendelkezem, itt születtem, itt gyúrtam a sarat és rúgtam a port évekig mezítláb, s végignézek gojzervarrott cipőjükön. — Látjuk maga is határőr, mint minden paraszt itt ebben a faluban, — felelik cinikusan. — Igen, határőrök itt a falubeliek g — szól közbe az egyik szakaszvezető, g Határőrök itt különösen a nők, az g édesanyák. Meghökkennek, talán már értik is jg mit mond ez a harmadéves katona: p őr itt minden anya. Nem a határt őr- g zik, hanem a gyermekeket védik. Az p édesanya szivével és fájdalmával gj osztoznak s a „vándorbotos" gyere- p kek felé nyútják kezüket. Hová. men- g tek? Óva intik őket, visszaküldik az jg édesanyjukhoz. Györgyikében talán a jövendő anya g érzése lángol fel, zsebkendője után g nyúl. Virágh, a vezér próbál erőt g önteni beléje. — Bátor nő a mi Györgyink, job- g ban birta a fáradságot mint mi. Amaz kényszeredetten mosolyog. p Miért jöttek erre? Ax a hír Pesten, hogy Jugóban | várják az embereket, s oda mehet g mindenki ahová akar, direkt kinyi- g tották a határt. — Ki mondta ezt? — Már nem is tudom — tereli el a % kérdést a kislány. — De jól bebo- g londítottak bennünket. Milyen ha- §g tárkinyitás ez, ha onnanátról is visz- g szaküldenek. Csak most már azt g tudnánk hová visznek bennünket? g Sorban elmondják: világot akarnak p látni, jobb életet szeretnének élni, p ezért indultak útnak. Könnyűnek is g látszott az átjutás mondják. Na és a. kislány miért indult el ilyen fiatalon, miért hagyta el a szülői házat? — Apámat nem tudjuk merre van, három éve elhagyott bennünket, becsukták, mert sikkasztott. En 280 forintot keresek, mint tanuló. Nagylány vagyok, szeretnék szépen járni, mint mások. A fiúk ígérték, odaát jó sorom lesz. Jól kereshetek valamelyik nyugati országban. Velük jártam a Gellért-szállóba Pesten táncolni, szórakozni. ért mea. Haia és naev baiusza hófehér, de arca mint a rózsa: egészséges. életerős ember. ötvenkét év óta. minden murtkanaDon felhúzta a redőnyt. rá vérta vendégeit. De. ha hitelesek akarunk lenni, nem szabad elhallgatni hoav volt kiesés is. A mester az első világháborúban három évié katonai szolgálatot téliesített. — Én nem Duskávai védtem a hazát — mondia nevetve —. hanem beretvámmaL borbélv voltam ott is. ötvenkét év széD idő. Sok vendée megfordult ez idő alatt a kis üzletben. Sok vitát hallgattak véeie ezek a faiak, mert míe a viláa viláe lesz. addie a borbélvnál politizálnak legszívesebben az emberek. Hánv ember szidta itt Ferenc Jóskát? Hánv ember veszett össze eev-eev 1elentős futballmérkőzrá előtt? És hánv embert csinosított mee Sári István addig. míg három avermekét felnevelte, kitaníttatta. Ezen kívül méa tíz embernek mesterséget adott Sari István, ötvenkét év alatt 10 tanulóia volti Ezek közül kettő. Ihász István és Földi Laios Szegeden dolgozik a Fodrász Szövetke-, zetben. Mindketten túl vannak már életük delén. Sári István törzsvendéeel a hasonló korú emberek. A hoev körülnézek a várakozókon, alig akad 50 évesnél fiatalabb köztük. — Újszegeden lakom, — mondia Teknvős PaDD József — mellettem van eev borbélvmúhelv de én már úev meeszaktam Sári barátomat, atiárok hozzá, ide Szegedre. Negyven év óta senki más nem nvűlt a szakállamhoz, csak ő. — Van olvan vendéeem is. mint Farkas Ferkó. aki már 79 éves — mondja a mester —. de mé? az édesaDiát is én borotváltam. Sári István bácsi — csunán névrokona a mesternek —< már 8Q éves. de minden harmadik nao eitoDoe az öree druszáiéhoz. — SzéDen nvfrion mee Sári bácsi — szól az eevfk vendég — búcsúztatóra megyek, nyugdíjba vonulok. Rámfér már. neewenhat éve dolgozom az Újszegedi KenderLenszövő Vállalatnál. A mester kezében füreén kattog a gép. az olló. Ünnepségre siet ia vendée. Hát ő mikor mew ünnepségre? Miiven kedvezményt kao öre«sé<?ére? A ..Hiv, 48/1956. VIII. Fő." pénzügyminiszteri rendelet ielentösen csökkentette Sári István és a hozzá hasonló kisiDarosok adóiát. (Zs) Megszédítette őt is a csülo- g gás, a sok bók. Olyan ruhára nem g tellet, mint általában a Gellért ven- g dégeinek volt. Az anyai kereset négy- g tagú család fenntartásához ennyire g nem futotta. Odakint pedig lehetősé- gj geket lát. Biztatták is egyesek. De g csak ennyit látotu, vagy talán többet g is? Ki tudja? Vajon ilyen minden g pesti fiatal, vagy ilyen mind, aki e1- g indul Nyugatnak? Nem hiszem. Ok g négyen ilyenek. Most álmosak, majd g leragad a szemeük. Belefáradtak tes- g tileg, lelkileg ebbe a kirándulásba, g Néhány óra és autóba szállnak, elin- jg dúlnak vissza egy határállomásról, s Kübekházáról. Vajon meddig? Visz- g szafordulnak-e? Igaz-e amit monda- = nak: mégegyszer már nem vágunk g neki az útnak, a tapasztaltak után. g Valahogy igazabban csengenek már g szavaik... (—n—p—I 5=5 fl tűzoltásán e héten kivonult... A Közlekedési és Baicselclhárls lási Csoport szúmos esetkén foglalkozott már eddig is a gépkos csivezetők figyelmeztetésével. — Síkos úton óvatosan vezess! — Mégis előfordult ionuár 28-únj hogy az aigvői hídfőnél, a Tiszas p töltésen közlekedő gépkocsi a g töltésről lecsúszott. Szerencséje g volt a gépkocsi vezetőjének, mis p vei 5 és gépkocsija sértetlen mas jjj radt. g. Február 1-én a Táncsics Mis jjj ltály utca egyik munkahelyén) g ahol 4 m mély, 60 em szélességű g árokban dolgozott egy munkásj p mivel az árok oldalát nem lág inasztották ki, a föld megcsús p szőtt és vállig maga alá temette; g A tűzoltóság liosszas és nebézs g kes munka után tudta az elles g melfett embert kiemelni, mivel a g föld igen sáros és agvagos volt.j§ Az ijedelmen kívül komolyabb g baj nem történt. g Felhívjuk a háziasszonyok fis p gyeimét! p A petróleumfőzőbe ne őntses g nek benzint, mivel könnyen fels p robban! Már számos baleset tör/ tént, sőt számos tűzeset kelctkes zett, amikor a petróleumfűzűben bepzirit égettek. Ugyanígy ves szélyt rejt magában a gyors be/ gyújtás, vagy tüzélesztés, ami/ kor meggondolatlamd a parázss ra petróleumot öntenek. Legs többször lakástűz a következménye. Óvjuk otthonunkat a tűzve/ szelylőij • x